| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Térjetek meg…”

János evangéliuma 3:1-16

„¹Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere.

²Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: »Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.«

³Jézus így válaszolt: »Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.«

⁴Nikodémus ezt kérdezte tőle: »Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?«

⁵Jézus így felelt: »Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.

⁶Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.

⁷Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.

⁸A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.«

⁹Nikodémus megkérdezte tőle: »Hogyan történhet meg mindez?«

¹⁰Jézus így válaszolt: »Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod?

¹¹Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket.

¹²Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek?

¹³Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.

¹⁴És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, ¹⁵hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.

¹⁶Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.«”

Imádkozzunk

Mennyei Édesatyánk! Most az újév reggelén hálát adunk a Te szeretetedért. Hálát adunk azért, hogy hordoztad a mi életünket, és hálát adunk azért, hogy érezhetjük naponta a Te szeretetedet. Köszönjük annak a legnagyobb módját, amikor az Úr Jézust elküldötted érettünk ebbe a világba. Hálát adunk Urunk, hogy mi ismerhetjük Őt, mégis most arra kérünk, hogy segíts bennünket, hogy még jobban megismerjük az Ő szavait, még jobban megismerjük Őt magát, mint Megváltót. Adj nekünk Urunk az elkövetkező esztendőben több hitet, nagyobb szeretetet és sokkal több reménységet a szívünkbe. Kérünk téged, munkáld a Te Szent Lelked által, hogy megérthessük azt a nagy titkot, amit Te a megváltásban nekünk adtál, és segíts bennünket engedelmes életre, hogy akarjunk változtatni azokon a dolgokon, amelyeken változtatnunk kell, és ne akarjunk változtatni olyan dolgokon, amelyeken nem kell. Kérünk Téged, hogy az örök élet reménységében, az örök életet látva magunk előtt akarjunk Hozzád tartozni még inkább, még teljesebb szívvel, engedelmes élettel. Most kérünk Téged, áldd meg a mi ünnepi istentiszteletünket, áldd meg a mi szívünkben a Te Igédet, és add, hogy teremjen sok-sok gyümölcsöt a ránk következő napokban is. Légy itt közöttünk Szent Lelkeddel. Ámen.

Máté szerinti evangélium 4. fejezet 12-17.

„¹²Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába.

¹³Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, ¹⁴hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált:

¹⁵»Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája!

¹⁶A nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt.«

¹⁷Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: »Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.«”

Szeretett Testvérek! Vágyakozunk mindannyian a szépre, a jóra, és ilyenkor esztendő fordulóján ezek a vágyakozások általában felerősödnek. Az egész világ kívánja ilyenkor nagyobb hangsúllyal a békességet önmagának, egymás számára; kívánjuk a boldogságot, minden jót, ilyenkor felerősödik a vágyakozás, hogy ne legyen háború, hogy csökkenjen a gyűlölet, hogy kevesebben szenvedjenek éhínség miatt, hogy múljék a szellemi sötétség… és a jókívánságok sora, a nemes vágyakozások és várakozás folytatható. Nagyon fontos ez. Fontos, hogy ott legyen minden emberben egy ilyenfajta vágyakozás, egy ilyenfajta elvárás, talán célkitűzésnek is nevezhetnénk, azonban – jóllehet ez nagyon fontos –, mégis azt kell mondanunk, hogy “de kevés”. Kevés önmagában ez a vágyakozás a szép, a jó, a nemes után – kevés. Még ha felfokozódik is ilyenkor esztendő fordulóján ez a vágy, ez a kérés, ez az óhaj, mégis kevés.

Ha megnézzük a bibliai kor valóságát, azt a történelmi hátteret, amely az evangélium, a fölolvasott szakasz mögött van, akkor néhány mondattal röviden jellemezhetjük. Izrael népe római fennhatóság alatt él, nyögi a hódító világbirodalom adóját, hatalmát, ugyanakkor érdekes a Római Birodalom, hiszen politikailag, katonailag uralták a Földközi tenger medencéjét – akkor ‘a világbirodalom’ volt –, de szellemileg ők maguk is erősen görög befolyás alá kerültek. Ez a kettősség jellemezte a Római Birodalmat, a katonai gazdasági potenciál az alapvetően Róma, de a szellemi, a kulturális, és bizonyos szempontból még vallási értelemben is, a görög hatás nagyon érvényesült magán Rómán is, és a birodalom sok-sok különböző nemzetiségű népén. Így Izraelben is fölismerhető, kitapintható ez a görög hatás. És, hogyha most egy kicsit közelebb megyünk Palesztinához, akkor az előbb olvasott történetünkből kiderül, hogy Heródes változatlanul hatalmaskodott. Hatalmaskodott a maga kis területén, nem az egész Izraelben, és legfőbbképpen nem az egész Római Birodalomban. Ennek a hatalmaskodásnak az egyik jele az, hogy amikor törvénytelen kapcsolatáért Keresztelő János megfeddi őt, hogy „nem szabad a sógornőddel együtt élned”, akkor Heródes bebörtönözteti Keresztelő Jánost. Megvan a hatalma hozzá. Többet nem mer tenni, vagy nem akar tenni, de egyelőre bebörtönözteti. Kivonja a forgalomból, nincs igazi lehetősége, hogy hatással legyen emberekre. Úgy gondolta Heródes, ennyi elég lesz. A börtönben mondhatja a magáét, de az emberek ne hallják.

A korabeli háttér, történeti háttér másik mozzanata – Máté az evangéliumban itt tulajdonképpen nagyot ugrik, mert Jézus megkísértése története után sok mindenről nem beszél, amit más evangéliumok följegyeznek. Elég nagyot ugrik az időben a most olvasott bibliai szakaszunkig, hiszen ekkorra már kiderül, hogy Názáret – ahol fölnevelkedik Jézus, ahol szintén Ő bement a zsinagógába, és fölolvasott Ézsaiás tekercséből; ahol bejelentette, hogy „az Úrnak lelke van énrajtam” prófécia ma beteljesült a ti fületek hallatára, vagyis bejelenti messiási igényét – nos, Názáret nem fogadja el, és várostájékukon kívül egy szakadékba szeretné taszítani, magyarul meg akarják ölni.

És még van egy jelzés, ami Ézsaiás könyvéből való kifejezés: a Galileai tó környéke, más néven a Genezáreti tó vagy ‘a tenger’, ahogy sokszor a Biblia maga is mondja, nos az itt lakók a „halál árnyékának földében lakó emberek”. Nyilván, a szó többszörös értelmében igaz ez. Igaz a politikai elnyomás és bizonytalanság miatt, a hatalmaskodók hatalmaskodása miatt, és igaz általában, hogy mindannyian, az akkoriak is és mi is, bizony, a halál árnyékában élünk.

És most egy pillanatra lépjünk vissza az újévhez. Lépjünk vissza ahhoz, hogy lezártunk egy szakaszt, 365 napot, elkezdünk egy újat, legalábbis mi így számoljuk az időt. Ilyenkor, amikor így egy évet lezárunk, és elkezdődik egy új szakasz, és újra kezdjük számolni az időt, a napokat és a hónapokat, akkor mindig van egy veszély. Az, amit így szoktak mondani az emberek: „Az idő majd mindent megold!”. Valóban mindent? Valóban megold az idő mindent? Az idő, mint olyan, meg tud oldani dolgokat? Vagyis, így esztendő fordulóján kísért bennünket egy kicsit az, hogy az időt mitizáljuk. Egyfajta vallásos jelleggel ruházzuk fel, valami olyasmit várunk tőle, amit nem tud megtenni – de felruházzuk egy kicsit valami ilyesmivel is. Mert hát megfogalmazhatjuk, hogy valóban van, ami változik. Az idő múlásával vannak dolgok, amelyek változnak. Nem biztos, hogy megoldódnak, változnak… és van, ami nem változik. Néhányat szeretnék említeni.

Ami változik – mindannyian nagyon jól tudjuk például, hogy öregszünk. Aki megszületett az is, aki most 9 éves az is, aki most 19 éves az is, és aki 89 éves az is. Öregszünk, ennek minden jelével együtt. Valóban változunk, biológiai értelemben is, mert még vagy növekszünk, vagy fizikai teljesítőképesség vonatkozásában stagnálunk, vagy esetleg az úgynevezett leszálló ágban vagyunk. Aztán, még, ami változik: az is igaz, hogy a hátralévő időnk itt e Földön mindig fogy, mindig kevesebb lesz. Ez is valóban változik. A francia zeneszerző, Berlioz valahol egyszer ezt így fogalmazta meg: „Az idő, mondják, nagy tanítómester. Csak az a baj, hogy megöli a tanítványait.” Mire bölcs szívhez jutnánk – hogy a zsoltárt idézzem – addigra elfogy az időnk itt. Néha, némely embernél vészesen elfogy az idő, merthogy lassan tanulunk, és lassan jutunk bölcs szívhez. És elfogy az időnk, a lehetőségünk, az alkalmunk, az erőnk, a képességünk mindannak a megcselekvésére, amit végre megértettünk, megtanultunk és el is fogadtunk. Van, ami változik persze. Változik a politikai környezet, különösképpen változik a demokráciákban. Aztán változik a gazdasági környezet, nyilvánvalóan változik körülöttünk. Komoly változások lesznek az Unióhoz való csatlakozásunk kapcsán. Nem igazán mérte ezt még föl a magyar ember, hogy mennyi minden változni fog. És az a fajta kényelmesség, amiben még mindig zötykölődünk kicsit közép-európai módon, az nagyon sok esetben veszélyes lemaradást okozhat nekünk. Változik a bennünket körülvevő világ… de változik olyan értelemben is, hogy minden avul velünk együtt. Nem sorolom ezt a részt. Tehát igaz, van, ami változik. Ez nem azonos azzal, hogy az idő mindent megold. Igen, persze van abban némi igazság, szokták mondani gyászban, nagy próbában lévőnek, „Majd az idő begyógyítja a sebeket!”. Igen, valami részigazság itt, ebben talán van. De az, hogy az idő mindent megold, ez nyilvánvalóan nem igaz. Itt olyan vallási képzetet fogalmazunk meg, amiben biztos, hogy csalatkozni fogunk.

És van, ami nem változik – legalábbis nem az idő múlásával változik meg, pedig meg kellene változnia. Az idő múlásával nem lesz az emberek életében automatikusan megtérés. Ez nem az idő múlásától függ. Ha attól függne, akkor legfeljebb egy fa lennénk a kertben, amelyik a maga idejében megtermi a maga gyümölcsét. A mi életünknek is meg kellene teremnie a megtérés gyümölcsét! De, csak azért, mert telik fölöttünk az idő, csak azért, mert nagyon sokszor hallottuk, csak azért, mert már évtizedek óta olvassuk és halljuk az Isten Igéjét, ebből még automatikusan nem lesz megtérés! Nem lesz újjászületés! Az idő itt nem old meg semmit. Önámítás lenne azt gondolni, hogy majd megoldja. De megszentelődésünk vonatkozásában sem old meg az idő önmagában semmit. Nem úgy van a dolog, hogy minél régebben tértem meg, annál inkább odaszenteltem már az életemet! Ez így nem működik automatikusan! Itt a személyes döntésem kell hozzá! Mint ahogy a megtéréshez is, a naponkénti megszentelődéshez, életem odaszánásához, odaszenteléséhez is, az én döntésem kell.

Hogy hányszor, és mennyire neves emberek beleestek abba a hibába, hogy úgy gondolták, hogy az idő múlásával automatikusan “micsoda fejlődés” lesz, és “mekkorát” fogunk előrelépni emberi minőségünkben. Technikánkban léptünk – bár néha vitatkozni lehet rajta, hogy aztán mire használjuk –, de emberi minőségünkben, önmagában az idő múlásával nem biztos, hogy sokat lépünk előrébb. Lehet, hogy higgadtabbak leszünk egy kicsit. Victor Hugó – történetesen ugye ő is francia – költő, író leírt egy olyan mondatot, amely mondat nagyon jellemző volt arra a korra, és nagyon sok komoly gondolkodó naivan vagy bután, de hitte. Még nekünk is ismerősek ezek, nem teljesen így, ahogy ő megfogalmazta, az ideológiai szövegek, amelyeket nyomtak a fejünkbe évtizedeken keresztül, ugyanilyen naivitás volt. Azt írja Victor Hugó: „Nagy század a XIX. század…” – ez a saját ideje volt, amikor ő élt, 1802-ben született és 1885-ben halt meg – tehát: „Nagy század a XIX. század, de a XX. század az boldog lesz.” Nekünk ugye ismerős a XX. század? – elég sokat éltünk már a XX. századból. Valóban boldog lett világháborúival, gulágjaival, lágereivel együtt? Összekavarodott ebben az egyébként igen tehetséges emberben a vágy és a realitás. Az emberi vágyak és az ember bűnös realitása – a vágyakra figyelt, és elfelejtette a bűnös realitást. Nem egy eszme ugyanígy a vágyak, az illúziók világát fogalmazta meg, csak kifelejtette belőle az emberi realitást, saját bűneinket. És a gondolatnak még van egy része: „Nagy század a XIX. század, de a XX. század az boldog lesz, akkor semmi sem hasonlít majd a régi történelemre.” Hát valóban: világháborúkat a XX. század előtt nem csináltunk – pedig sok háborút folytatott az emberiség. Valóban: a XX. század előtt atombombát nem dobáltunk egymásra – pedig sok fegyvert használtunk.

Van, ami nem változik az idő múlásával: és ez éppen a saját gonosz szívünk. Az, önmagában azért, mert múlik az idő nem lesz jobb, nem javul meg. Az, amit pedig javulásnak, nemesbedésnek tekinthetünk, az nagyon szerény eredmény, nagyon pici. Pedig mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy lényegi változás kell, hogy ne csak vágyaink legyenek! Békesség, boldogság, hogy ne legyen háború, hogy ne éhezzenek tömegek, milliók, hogy kevesebb gyűlölködés legyen… Hogy ez ne a vágyak birodalma maradjon – vagy esetleg majd az időtől várjuk, hogy megoldja azt, amit nekünk kellene megtenni – nos, ehhez lényegi változás kellene az emberben, bennünk, a mi gondolatainkban és a mi szívünkben, egész mentalitásunkban.

És most érkeztünk el a fölolvasott igeszakaszhoz, bár eddig is erről beszéltem: ott, akkor Palesztinában Heródes hatalmával élt, egy igazságot szóló embert, Keresztelő Jánost börtönbe csukatott. Ilyen volt már a történelemben sokszor, ez volt a realitás ott Galileában, ahol „a halál árnyékában éltek az emberek”. Ott, amikor Jánost börtönbe csukatják, akkor ezt olvassuk: „Amikor meghallotta Jézus, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába, majd elhagyta Názáretet, elment, letelepedett a tengerparti Kapernaumban.”

És mit csinált Kapernaumban? Egészen megdöbbentő! Mit hirdetett Keresztelő János? „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” – ezt hirdette ott a Jordán mellett.

Mit hirdet Jézus, amikor Jánost Heródes kivonja a forgalomból, bebörtönzi? „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa” – Jézus ugyanazzal folytatta, ahol Jánosba belefojtották a szót. Nyílván nem ugyanúgy hangzik János ajkán, hogy „elközelített a mennyek országa”, vagy az Isten országa, mint Jézus ajkán. Máté evangéliumában rendszeresen a mennyek országa kifejezést találjuk, más evangéliumokban ugyanezt az Isten országának nevezik az evangélisták. Jézus nem röstellt ugyanazzal az üzenettel odamenni Galileába, amit már előtte az útkészítő János hirdetett: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa”. Valóban elközelített. A mennyek országának királya, az Isten országának királya ott volt! – Jézus. Ennyire elközelített hozzájuk a mennyek országa. Ott Názáretben ott volt. Kapernaumban ott volt. Elment oda, ahol a halál árnyékában, a bűnök sötétségében éltek, és itt beteljesedik az Ézsaiási prófécia, ahogy ezt Máté nagyon hangsúlyozza. Jézus nem Jeruzsálemet célozta meg azonnal. Minden törtető ember, minden politikai párt, amelyik hatalomra akar szert tenni, és minden művész, minden ember, aki közismert akar lenni – hova szokott menni? A fővárosba. Minden ország kicsit vízfejű ország – napjainkban különösen –, szinte minden a fővárosban van. Aki ismert akar lenni, annak be kell vonulni minél hamarabb, meg kell hódítania a fővárost. Ha megfigyeljük Jézus működését, szinte azt mondhatnánk, hogy hosszú időn keresztül nagyívben elkerülte Jeruzsálemet. Ha ő népszerűségre törekedett volna, akkor odamegy a legnagyobb településekre, odamegy, ahol az akkori politikai, vallási, kulturális központok vannak. Jézus elmegy és bejárja a Genezáreti tó környékét, Galilea falvait is. Ugyanott Kapernaum egyfajta kicsi kis központ volt, mert határvidéknek számított, vámszedőhely volt éppen ezért, de mégsem a világ közepe volt. Jézus nem rohant Jeruzsálembe, legfőbbképpen nem akart Rómába menni – az evangéliumban mégis az egész világon hirdettetik. Az Isten másképp dolgozik, mint ahogy mi szoktunk. Elmegy oda, ahol a nép a sötétségben ül, hogy világosságot vigyen és hirdessen nekik. Jézus, aki majd később megfogalmazza, kimondja az ősi igazságot, hogy „a szív teljességéből szól a száj”, nagyon jól tudja, hogy nem elég vágyakozni a szépre, a nemesre, a jóra, a békességre, hanem, ennek a legnagyobb akadálya éppen bennünk van, tehát bennünk kell, hogy változás legyen. Mit hirdet? Térjetek meg! Az idő önmagában nem fog megtérést munkálni. Az idő alkalom, lehetőség. Mit hirdet? – „Elközelített a mennyek országa.” Itt az alkalom, itt az idő, hogy megtérjetek, de ne gondoljátok, hogy az idő majd helyettetek megtér! Ne gondoljátok, hogy az idő majd úgy akaratotok ellenére kimunkálja a megtérést! Az Isten ad alkalmat és időt, de nekünk kell döntenünk. Áron is meg kell vennünk az alkalmakat, mert a napok gonoszak, észrevétlenül eltelnek. Van, ami változik – az időnk elszalad. A vonat elmegy és lemaradhatunk. Mit hirdetett Jézus? Nem állt elő új, szenzációs dologgal. Sokkal több mindent hirdetett természetesen, mint Keresztelő János, de itt, most, galileai munkálkodásának az elején ugyanazt hirdeti, amit már János előkészítésként meghirdetett. „Térjetek meg, és az Isten országa annyira elközelített, hogy a király itt van… rangrejtve, önmagát megüresítve, szolgai formát fölvéve” – ahogy ezt majd Pál apostol megfogalmazza a korabeli himnikus részletben.

Szeretett Testvérek! Elkezdünk egy új esztendőt, de az új esztendő az nem egy varázs valami… nem egy varázshatalom, hogy akaratunk ellenére szentebbé tesz bennünket. Nem varázseszköz és nem egy önálló hatalom, hogy akaratunk ellenére megtérünk csak azért, mert új esztendő kezdődött. Az idő, mert most egy új egységben megint elkezdjük számolni a napokat, önmagában nem hatalom arra, hogy béke legyen bennünk, körülöttünk, a világban, a népek között, hogy boldogabbak legyünk. Az idő csak azért, mert elkezdjük most számolni elölről a napokat, az nem fogja azt hozni, hogy akkor most már nem lesz háború egymás között, a családban, az országban, netalán gyülekezetben. Az idő önmagában ezt nem fogja megváltoztatni! Ezt nekünk kell eldönteni, hogy milyen úton szeretnénk járni. Az idő önmagában nem sokat segít, sürget. Ha Berliozra emlékeztetek, azt mondja: „Az idő nagy tanítómester, csak az a baj, hogy megöli a tanítványait” – fogalmazta ő. Vagyis fogy az időnk vészesen. Nem elég tehát akarni vágyakozás szintjén a szépet, a jót – fontos! Fontos ez a belső mozzanat, csak nem elég! – ahhoz, hogy valami meg is valósuljon belőle.

Végezetül szeretnék négy mozzanatot megfogalmazni a bibliai részletünk alapján, ahol megdöbbenve azt kell látnunk, hogy Jézus ugyanazt hirdeti, amit belefojtott Heródes Keresztelő Jánosba: Térjetek meg! Az első tehát: az Úr Isten mindent előkészített ahhoz, hogy megtérhessünk. Mindent. Ahogyan a kórházban minden elő van készítve, és minden segítőeszköz és segítőember ott van, hogy egy műtét lehessen… de egyetlenegy dolgot, se a kórházigazgató, se a műtőorvos, se a nővér, a takarító személyzet vagy a műszakiak, senki nem fog megtenni helyettünk, a beteg helyett: nekem, a betegnek kell aláírni, hogy odaadom magamat a műtétre. Ezt nekem kell megtenni. Nem elég vágyakozni ott: „szeretnék meggyógyulni!”. Nem elég abban bizakodni, hogy itt van minden, minden el van készítve! – ha én nem engedem, akkor nem tudnak segíteni.

Az első tehát: az Úr Isten mindent előkészített ahhoz, hogy megtérjek, mindent előkészített ahhoz, hogy ha megtértem a megszentelődésben előrébb lépjek. Az ő részéről minden kész.

Másodszor: nekünk kell élni ezzel a lehetőséggel. Az idő helyettünk nem fog élni, legfeljebb kifutunk az időből. Nekünk kell megtérnünk, újjászületnünk. Mit mondott a tudós teológusnak, az istenfélő Nikodémusnak Jézus, amikor mondta a nagy igazságokat? – „Mester tudjuk, hogy Istentől jöttél, ilyen jeleket csak az cselekedhet, akivel vele az Isten” – ez mind igaz. És Jézus, majd hogy nem udvariatlanul belevág, és azt mondja: „na figyelj csak, elég ebből a sok vallásos igazságból, újonnan kell születned, mert különben ebből az egészből kimaradsz, hiába vagy vallásilag okos és művelt ember”. Igen. Nekünk kell megtérnünk és a megszentelődésben egy-egy lépést előrébb, nekünk kell megtenni. Az Úr mindent elkészített hozzá, de már nekem kell lépni.

Harmadszor: az Isten országa, a mennyek országa hol van most? Ott van az Isten országa, a mennyek országa és akkor van jelen, ahol, és amikor az Úr akaratát cselekedjük. Nem az idő majd úgy magától kiforogja – majd egy szerves fejlődés révén egyszer majd az Isten országába átfejlődik az emberi társadalom – ilyen soha nem lesz! De az Isten országa ott, és akkor jelen van, ahol, és amikor az Isten akaratának engedünk. Vagyis, ebben az újesztendőben is, ad az Isten alkalmat, lehetőséget arra, hogy… Hogy tanultuk az imádságban? – „Jöjjön el a Te országod…” Igen, de ebben az imádságban van egy másik fontos mondat is, ami az Isten országával kapcsolatos. Nem elég csak: „jöjjön el, várjuk, jöjjön…”! Hanem, mire tanított imádkozni? – „Legyen meg a Te akaratod…”. Ott lesz! és akkor lesz! az Isten országa, ahol az Isten akaratát cselekedjük. Másképp az életünkbe nem jön el! Ott nem sok valósul meg belőle! Az Isten országa ebben az új esztendőben is ott, és akkor van jelen, ahol, és amikor egyénileg és közösségileg is az Ő akaratát fogjuk cselekedni.

És negyedszer: ha az Isten akaratát igyekszünk cselekedni, ha ennyire itt van a mennyek országa, hogy a mi életünk, mint odaadott élet, akkor teremje meg a Lélek gyümölcsét: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. De jó lenne! No, de félre a vágyakkal! Mert ha a vágyak szintjén rekedünk meg, akkor kívánhatjuk mi a békét, a boldogságot egymásnak, magunknak, nem sok minden valósul meg belőle. Ha úgy gondoljuk, hogy “ezt majd az idő helyettünk fogja csinálni!” – akkor magunkat becsaptuk. Pedig jól tudjuk… Mit mondott Jézus? Nem azt mondta, hogy “Emberek! Majd az idő kiforogja! Nyugodtan folytassátok az életeteket, majd az idő kiforogja az Isten országát.” Nem! Az Isten országát szeretné az Úr megvalósítani, és valóban szeretné azt, amit mi is szeretnénk, és amire annyira vágyakozunk. De a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség – ezek a Szentlélek gyümölcsei. Azt pedig engednünk kell, hívnunk és kérnünk kell, hogy az életünkben munkálkodhasson. Mert ott és ahol, amikor az Isten akaratának enged az ember, ott az Isten országának egy kicsi kis darabkája megvalósul. Ebben az új esztendőben vágyakozzunk a szépre, a jóra, a nemesre, de ne álljunk meg itt, és ne higgyük, hogy majd az idő, mert egy új esztendő kezdődött, majd valahogy kiforogja. Hanem merjük komolyan venni, amit Jézus ugyanott folytatott, ugyanazon szavakkal, amit Keresztelő János mondott: Térjetek meg!

Szánjuk így oda a mi életünket az Úr követésére, odatérve, és szánjuk oda a mi életünket a megszentelődés útján haladva immár, ha Krisztus-követőkké lettünk, és akkor a Lélek gyümölcse megterem életünkben. Ámen.

Imádkozzunk

Hálát adunk Istenünk a megújult lehetőségekért, a megtérésre, a megszentelődésben előrehaladásra, a hálás élet jócselekedeteire kapott lehetőségekért. Hálát adunk Neked, hogy alkalmakat készítesz a szeretetre, a szolgálatra, a hűségre. Magasztalunk, hogy a Magad részéről Te mindent megcselekedtél a mi üdvösségünkért, a mi megtérésünkért, megszentelődésünkért, hogy elküldted az egyszülött Fiút, aki szolgai formát vett fel bűneink miatt, helyettünk, érettünk szenvedett, föltámadt értünk. Magasztalunk, hogy Szentlelkedet ajándékozod. Magasztalunk Urunk, hogy mindent megtettél, hogy a mi életünkben radikális változás és a megszentelődés útján gyümölcstermés legyen. Segíts Urunk az újesztendőben, hogy minél több eltévedt bárány hozzád térhessen. Segíts, hogy követőidként a Te dicsőségedre éljünk. Segíts, hogy életünk országodat építse. Könyörgünk Urunk, segíts, hogy gyülekezetünk erősödjön a szeretet közösségében, hogy egyházunk elinduljon a megújulás útján. Könyörgünk népünk lelki, szellemi fölemelkedéséért, azokért, akik tudnak és akarnak mindezért munkálkodni. Segíts Urunk, hogy az újesztendőben, akik Veled már megbékéltek, ezt a békességet munkáljuk családban, gyülekezetben, hazánkban. És segíts bennünket Urunk, hogy Hozzád tért életünk szenvedőknek, betegeknek, a Te lehajló szeretetedet tudja hirdetni és megmutatni. Segíts abban is, hogy az új lehetőségekben, az újesztendőben felismerjük mi a lényegtelen, és felismerjük, mi a valóban hasznos és üdvösséges, hogy azt cselekedjük, hogy ne legyünk vágyaink foglyai tehetetlenül. Segíts Urunk az újesztendőben, hogy először önmagunkban legyen változás, hogy a Te országodat, a Te akaratodat cselekedve a mi életünk a Lélek gyümölcsét teremje, és így sokakat Hozzád segítsen. Urunk! Te áldásokat készítettél. Segíts bennünket, hogy készek legyünk keresni, felismerni, elfogadni, sőt másoknak is továbbadni a Te áldásaidat. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |