| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Hogyan közeledjünk az Úrhoz?

Lukács evangéliuma 11. fejezet 27-32.

„²⁷Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: »Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!«

²⁸Erre ő így felelt: »De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.«

²⁹Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, elkezdett beszélni: »Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele.

³⁰Mert amiképpen Jónás jellé vált a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek.

³¹Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; de íme, itt nagyobb van Salamonnál.

³²A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme, itt nagyobb van Jónásnál.«”

Imádkozzunk

Urunk, Istenünk! A mi nemzedékünk is gonosz nemzedék: jelt követel, vagy jelt szeretne látni. Vonzódunk a csodás misztikumok felé, de nem kérdezzük, hogy mi ezeknek a forrása. Szívesen hallunk különböző mendemondákat, de nem halljuk meg a lényeget. Mint lelki vakok, megyünk el sokszor melletted, és nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy mi a Te akaratod. Kérünk, segíts, hogy ne a saját akaratunkat keressük! Segíts, hogy ne a világ akarata mozgasson minket! Kérünk, taníts, hogy a Te akaratod szerint élhessünk, megérthessük szavaidat, megtapasztalhassuk csodáidat, és megláthassuk a Te nagyságodat! Ámen.

Máté 11. fejezet 7-19.

„⁷Amikor azok elmenőben voltak, elkezdett Jézus beszélni a sokaságnak Jánosról: »Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni?

⁸Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.

⁹De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt - mondom néktek - prófétánál is nagyobbat.

¹⁰Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.

¹¹Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála.

¹²Keresztelő János napjaitól mostanig a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni.

¹³Mert minden próféta és a törvény János idejéig prófétált.

¹⁴És ha akarjátok, fogadjátok el, ő Illés, aki eljövendő volt.

¹⁵Akinek van füle, hallja!«

¹⁶»De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és ezt kiáltják a többieknek:

¹⁷Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem gyászoltatok.

¹⁸Mert eljött János, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: Ördög van benne!

¹⁹Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség.«”

Szeretett Testvérek!

Hallottunk egy részletet Máté evangéliumából. Most pedig előzetes következik az ez után következő 25 percből. Az elkövetkező 25 percben szó lesz egy közismert hajléktalanról, nyilatkozni fog egy rabbi is, hatalmi túlkapásokról is szólni fogunk, és a szólásszabadság korlátozásáról is beszámolunk majd. Maradjanak velünk!

Talán kicsit ismerős volt a stílus. Hiszen kíváncsiságunk kielégítésére, vagy annak fölkeltésére a tájékoztatási technikák szerény eszközét utánoztam az előbb. Mert ennél vannak azért durvábbak is.

Na, de előbb még egy kérdésről szóljunk! Az előbb hallott evangéliumi tudósítás szerint Jézus többször is megkérdezte hallgatóit, a körülötte lévő sokaságot – miután Keresztelő János követei elmentek, vagyis ilyen értelemben egy kicsit Jánosra terelődött a figyelem –, hogy: „Miért mentetek ki a pusztába?”. Hiszen annak idején a tömegtájékoztatási eszközök közül működött egy olyan, ami a mai napig működik, ami, ha áramszünet vagy nagy hófúvás van, akkor is működik, ez pedig a szájról szájra terjedő információ. Ez működött 2000 évvel ezelőtt is. Ment a hír: „Ki kell menni a Jordán mellé, van ott valami, valami érdekes!” És Jeruzsálemből sokan kimentek, pedig az út közel 30 km volt – csak oda. Aztán nyilván még vissza is kellett jönni. Följegyzi az evangélium egy másik helyen, hogy egész Júdeából mentek oda, a Jordán egész környékéről mentek oda, ahol ez a bizonyos János – akit utólag elneveztünk Keresztelő Jánosnak – megjelent. És Jézus megkérdezte kortársait: „Miért mentetek ki? Szélingatta nádszálat látni? Ugyan miért mentetek ki? – kérdezi tovább őket – Puha ruhába öltözött embereket látni?” – Hát, ha olyanokat akartok látni, akkor a királyi palota környékén nézzetek szét, mert az udvaroncok ott szoktak sürögni-forogni, és nem kint a Jordán mellett a pusztában, ahol alig van a közelben lakott település. „Miért mentetek ki? – kérdezi Jézus újra – Prófétát látni?” Nyilván el kell gondolkodnunk: nem véletlen, hogy Jézus háromszor is kérdez, és a három kérdő mondat két-két szava azonos: a „miért”, meg a „látni”. Ez mindegyikben benne van. Látni akartak! Elég modern tulajdonság.

Ezzel nem is lenne baj, de csak látni akartak, és itt már valami gond van! Kiment a nagy sokaság látni. Merthogy nem volt helyszíni közvetítés, csak a „drót nélküli telefon” működött, és ez nem a mobil volt, hanem a híreknek a szájról-szájra való továbbadása. Mégis, működött: emberek mozdultak meg, és gyalogoltak több tucat kilométert, mert hallottak valamit. És akkor Jézus azt mondja: „Láttatok! Tudjátok, hogy mit láttatok? Prófétánál nagyobbat!”

Csakhogy, ha figyelmesen megnézzük az evangéliumi beszámolókat, akkor észre kell vennünk valamit. Máté evangéliuma elején, a Keresztelő János nyilvános működéséről szóló beszámolóban ilyen részletek vannak feljegyezve – nem sok ilyen részlet van a Szentírásban –,  hogy teveszőr ruhája volt ennek az embernek. Nyílván a szóbeszéd erről is szólt, hogy egyáltalán milyen öltözetben jelent meg ez a János. Aztán, tovább olvasva: övet viselt, aztán: erdei mézet, sáskát evett, aszketikus életmódja van, még az étrendjét is megjegyezték, olyannyira, hogy még az evangélista is följegyzi, mert annyira nagy port kavart föl. Pedig nem János volt az egyetlen a korabeli kegyesek közül, akik esetleg aszketikus életmóddal próbáltak valamilyen értelemben szentebbek lenni. Valamit észre kell tehát vennünk. Nem véletlen, hogy Jézus háromszor kérdez, és, hogy mindhárom kérdésnek ez a vége: „látni akartatok”.

És akkor most hadd utaljak a bevezetőben említett előzetesre, mert megígértem, hogy lesz erről szó az elkövetkező 25 percben: először is egy közismert hajléktalanról, akit láthatott a sokaság, hiszen ebben az időben János ott tartózkodott kint a Jordán mellett. Ő egy közismert hajléktalan volt, nagy híre volt neki. Aztán, az előzetesben próbáltam fölcsigázni az érdeklődést, a kíváncsiságot a lényegtelen dolgok felé, tudniillik azt mondtam: nyilatkozott egy rabbi is. Persze, hiszen az előbb olvastuk Jézus szavait. Elkezdett beszélni Jánosról, és azt kezdte el feszegetni: „Miért mentetek ki? Mit akartatok látni?” Aztán, ahogy az előzetesben ígértem, hatalmi túlkapásról is van szó, hiszen Keresztelő János nem tudott személyesen elmenni Jézushoz, mert Heródes becsukatta, mivel János szóvá tette törvénytelen kapcsolatát a sógornőjével. És a szólásszabadság is korlátozódott, hiszen János be van csukva, és nem beszélhet tömegek előtt. A tanítványok mennek látogatásra hozzá, és a tanítványait küldte el Jézushoz is, hogy kérdezzétek meg: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” És tényleg: a szólásszabadság korlátozva volt, sérült a János szólásszabadsága. Az emberi jogok, a személyiségi jogok – és mondhatnánk a modern kifejezéseket, és hergelhetnénk az embereket…

Jézus megkérdezte háromszor: Mit akartatok látni, hogy ennyire tolongtatok, hogy sok-sok km-t gyalogoltatok, gyakorlatilag két napot rászántatok, hogy legalább lássátok ezt az embert? Vajon nem az volt-e itt a veszély, hogy a kevésbé fontostól nem látták meg a lényegest? Tudták, hogy teveszőr ruhája van, tudták, hogy mit eszik. A királyi étrendet, a királyi esküvők étrendjét ma is közzé teszik, mert szeretnek az emberek csámcsogni, ha már nem ülhetnek az asztal mellett. De, hogy egy ilyen embernek még az étrendjét is följegyzik…?! Vajon nem a kevésbé fontos dolgokat akarták-e látni az emberek? És a kevésbé fontostól nem látták meg a prófétát, az oda kitódult sokaság tagjai. Vajon nem a látvány miatt nem hallották-e meg az üzenetet? Mert félő, hogy itt ez történt. A saját szemüktől nem hallották meg a nekik szóló üzenetet! Ez történik, amikor az ember látni akar, és ezt a kíváncsiságát ki is szolgálják. Mint ahogyan szemléltetésképpen én is igyekeztem a bevezetőben némi előzetesként jelezni, hogy lesz szó ma közismert hajléktalanról, nyilatkozni fog egy rabbi is, hatalmi túlkapásról, szólásszabadság korlátozásáról, mindenről beszélhetünk itt, csak éppen nem erről szól a történet, nem erről szól ez az Ige. Van benne szó ezekről is.

Jörg Zink – korunkban élő teológus – egyik könyvében írja: „világunkból, amely a sok szó világa, hiányzik a hallás kultúrája” – majd így folytatja – „világunkból, amely a sok kép világa, hiányzik a látás kultúrája.” És bizony, igaza van. Ömlik az információ, a rengeteg szó, a rengeteg hír. Ma már nem is kell gyalogolni, még a fotelből sem kell felkelni, mert kezünkben van a gomb és nyomogathatjuk. „Ez a hír nem érdekel!… Ez csiklandozó!… Na, ezt a hírt!… Nem, amazt!… A másik csatornára kapcsold!…” Szegény, Jézus korabeli embereknek a teveszőr ruháért, az erdei mézzel és sáskával táplálkozó emberért oda-vissza 50-60 km-t kellett gyalogolni, ha történetesen jeruzsálemiek voltak. És kimentek Jeruzsálemből sokan: „Hát ezt látni kell!” De vajon láttak-e? És legfőképpen: mit mond Jézus? – „Akinek van füle, hallja!” Hoppá! Hát a kérdés eddig mindig arról szólt: mit akartatok látni, látni, látni? És akkor Jézus azt mondja: „Akinek van füle, hallja!” Mert itt most az a fontos, amit hallani lehet. A látvány másodrendű. Itt most meg kellene hallani, amit az Isten üzen, és nem szájtátva nézegetni, hogy, hogy is néz ki ez a teveszőrruhás Keresztelő János. Meg azt nézegetni, hogy: „Nézd már, ezek a farizeusok! Sőt, jönnek szadduceusok is! Sőt, katonák is jönnek! Nézd, még ezek is ide jönnek!…”

„Akinek van füle, hallja!” Vagyis: a mai evangéliumi történetünk nagyon komolyan figyelmeztet bennünket arra, hogy ebben az esetben, ebben a történetben a prófétát nem látni, hanem az általa meghirdetett isteni üzenetet hallani, méghozzá meghallani kell. Hányszor előfordul, hogy nézünk, nézünk, nézünk, és eközben nem vesszük észre az üzenetet! Nem véletlenül mondja Jézus: „ha akarjátok, fogadjátok el…!” Nem azt kérdezte, hogy: „Na, és tetszett, amit láttatok? Na, milyen volt a ruhája? És mi a véleményetek arról, hogy kik jelentek ott meg?” Nem erről beszél Jézus – ezek itt most, ebben az esetben másodrendű, ötödrendű, huszadrendű kérdések –, hanem a lényegre próbálná irányítani a figyelmét a sokaságnak. Vagyis a prófétát nem látni kellett volna, hanem az üzenetet, amit rábízott az Isten, és azt János hirdette is, azt kellett volna meghallani, mert ez volt itt a lényeges! „Ha ez nem történt meg, akkor meg minek voltatok ott? Hogy majd el tudjátok mondani Jeruzsálemben, vagy Júda valamelyik településén: »Én ott voltam, én tudom! Még az övének a szélességét is meg tudom mondani! De, hogy miről beszélt az a Keresztelő János, arra süket voltam.«”

„Ha akarjátok, fogadjátok el!” Hiszen ott volt a várakozás, hogy Illés eljön majd újra. És Jézus azt mondja: „Na, hát akkor itt van! Ha az Ószövetség nagy embere volt, ha az Isten nagy embere volt, ha az Isten üzenetének nagy embere volt az Ószövetségben Illés, hát akkor most itt van! Az Úr útjának előkészítője Keresztelő János, ő az, akiről beszélt Malakiás próféta által az Úr, hogy elküldöm az én követemet, aki megkészítse az én utamat”. Vagyis Jézus kimondja, hogy „nagyobb van itt Jónásnál”, „nagyobb van itt Salamonnál”, lehet szájtáti módon nézegetni a dolgokat, keresni a cethalat, Salamon király öltözetén és pompáján, meg palotáján csodálkozni, de nem ez a lényeg! Lehet messziről eljönni, de vajon mivel fogsz hazamenni?

Lukács, evangéliumának 7. fejezetében, ahol ugyanezt a helyzetet mondja el, beszél arról is, hogy hogyan fogadták Jánost. Itt már nemcsak a kérdéseket olvassuk, hogy mit akartatok látni, látni, látni… hanem: „Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában nagyobb nála” – mondja itt Jézus. Miután meghallgatta őt az egész nép – folytatja Lukács –, még a vámszedők is igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével, a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa. A vámszedők nemcsak nézték Jánost, hanem meg is hallották őt. Meghallották az életük megváltoztatására hívó, megtérésre hívó, bűnbánatra hívó isteni üzenetet, és a bűnbánat keresztségében részesültek. Míg kegyes farizeusok, írástudók, akik szintén kimentek Jeruzsálemből oda a Jordán mellé, elvetették Istennek azt a gondolatát, hogy felkészíti a népet a Messiás fogadására. Kimentek, és hazamenve ők is tudtak beszélni, mesélni, csak éppen, amiért az Úr Jánost küldte, az nem történt meg életükben. Láttak, de nem látták meg, hallottak, de nem hallották meg az Úr szavát!

Hogyan közeledjünk tehát az Úrhoz? Mert bizony igaza van Zinknek, amikor azt mondja, hogy „világunkból, amely a sok szó világa, hiányzik a hallás kultúrája”, és „világunkból, amely a sok kép világa, hiányzik a látás kultúrája”. Hogyan közeledjünk akkor mi az Úrhoz, mai istenfélő emberek? Végezetül próbáljunk erre a kérdésre felelni a mai történetünk alapján. Vagyis ne az előzetesen általam hangsúlyozott, de nem fontos dolgokra figyeljünk: „közismert hajléktalan, nyilatkozott egy rabbi is, hatalmi túlkapásokat is leleplezünk, szólásszabadság korlátozását szóvá tesszük…”! Benne van a történetben, de ezeket én hangsúlyoztam, és ezek kicsit megtévesztő hangsúlyok, mert nem a központi mondanivalói a történetünknek. Hogyan közeledjünk az Úrhoz? Ne vakítson el bennünket a világ ragyogása, ne vakítson el bennünket, ne tévesszen meg bennünket az előzetesként már tudatosan beharangozott hangsúlyok halmaza, melyek után már észre sem vesszük, hogy a történet nem erről szól, de ezt kell meglátni benne, mert ezt nekünk előre a szánkba rágják! Ne vakítsanak el ezek! Közeledjünk úgy az Úrhoz, hogy vágyaink helyett akaratára figyeljünk! Ne vágyainkat szolgálják ki szemünk, fülünk, hanem az Isten akaratát keressük! „Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?” – tette föl a kérdést végül a damaszkuszi út eseményei közepette a Pállá lett Saul. És ez a lényeg! Hogyan közeledjünk az Úrhoz? Úgy, hogy amit mond nekünk, az életünket megváltoztassa, megszentelje! Ne úgy, hogy tudunk szenzációs dolgokat, vallási élményeket, és ellenőrizhetetlen egyéb híreket mesélni, hanem úgy, hogy az életünk változzon, szentebb legyen! Vagyis, amikor hallani kell, akkor halljuk meg, de amikor látni kell, akkor meg lássuk meg, amit meg kell látnunk! Hogyan közeledjünk az Úrhoz? Úgy, hogy az igehallgatásunk gyümölcsöző legyen! Gyümölcsöző úgy, ahogy erről az Írás beszél. Hogyan közeledjünk az Úrhoz? Úgy, hogy másokat is hozzá tudjunk segíteni! Ne csak ellássuk egymást szenzációs hírekkel, vallási szlogenekkel, vagy kegyes frázisokkal, hanem valóban az Úrhoz segítsük! Jézus, amikor fölteszi ezt a néhány kérdést a sokaságnak, hogy: „Miért mentetek ki? Látni, látni, látni? Nem vettétek észre, hogy ott most hallani kellett volna az Isten szavát?”, akkor segíti őket. Segít legalább utólag meghallani az üzenetet, hogy hozzájuthassanak ahhoz.

Hogyan közeledjünk az Úrhoz? Úgy, hogy a modern bálványoktól az emberek az Úrhoz térhessenek, és ne újabb bálványokhoz, vagyis ne a kíváncsiságunkat kiszolgáló látványok bálványához, legyenek ezek akár, úgymond “vallási látványosságok”!

Szeretett Testvérek! Világunkból, amely a sok szó világa, hiányzik a hallás kultúrája. Én is befejezem, mert sok lesz a szó, azzal, amit Jézus mondott: „Akinek van füle, hallja!” Ámen.

Imádkozzunk

Teremtő Istenünk! Csodálatos, hogy szemekkel ajándékoztál meg bennünket! Bocsásd meg, hogy gyakran vesszük észre a lényegtelen, a hitvány dolgokat, bocsásd meg, hogy nem látjuk meg a fontosakat! Csodálatos, hogy fülekkel ajándékoztál meg bennünket! Bocsásd meg, amikor arra figyelünk, ami kevésbé hasznos, vagy egyenesen haszontalan, ami vágyainkat elégíti ki csupán, de szavadat gyakran nem halljuk meg! Bocsásd meg lelki érzéketlenségünket, amikor csak utólag ismerjük fel, hogy szemünk, fülünk által becsaptak bennünket! Bocsásd meg lelki érzéketlenségünket, amikor magunkat csaptuk be, mert vágyainkat szolgálták ki szemünk, fülünk, és az úgy kapott információk! Segíts, hogy a teremtett világ szépségeit látva gyönyörködjünk teremtő hatalmadban! Segíts, hogy Igédet hallgatva szívünkbe fogadjuk azt, hogy életünket megváltoztathassa, hogy Igédet hallgatva szívünkbe fogadjuk, hogy életünket a te beszéded megszentelje!

Könyörgünk a mérhetetlen információ-áradatban, -tengerben fuldokló társadalmunkért! Könyörgünk a hamisan hangsúlyozott hírektől megcsömörlött népünkért! Könyörgünk a betegség, a testi erőtlenség, a gyász, a szomorúság miatt meghomályosodott szeműekért, hogy meglássák, felismerjék, meghallják a feltámadott Krisztushoz hívó szót! Könyörgünk, segíts Urunk, hogy igehallgatásunk gyümölcsöt teremjen sokak javára, a te dicsőségedre! Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |