| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Sohasem olvastátok?”

Zsoltárok könyve 8. fejezet

„¹A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

²Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!

³Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.

⁴Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, ⁵micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?

⁶Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.

⁷Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: ⁸a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, ⁹az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.

¹⁰Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!”

Imádkozzunk

Ó, Urunk, mi Urunk! Valóban Téged dicsér az egész teremtett mindenség. Kérünk, bocsásd meg, hogy mi gyakran nem veszünk részt a Te magasztalásodban. Bocsásd meg, amikor beérjük a tőled kapott ajándékokkal, ahelyett, hogy meglátnánk mögötte Téged is. Most szeretnénk megköszönni az elmúlt hét ajándékait és lehetőségeit. És kérünk, Szentlelked jelenlétéért ezen az istentiszteleten és életünkben. Szentlelked által formáld a mi gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket, hogy azokkal a Te dicsőségedet szolgáljuk. Jézus Krisztus nevében kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen.

Távoztass tőlünk hamisságot,

Add szívünkbe az igazságot,

És a mi lelkünkbe nagy bátorságot,

Hogy nyilván elhihessük a boldogságot:

Örök országod.

Adj Szentlelket a tanítóknak,

Egyetemben a hallgatóknak,

Hogy mind engedhessünk akaratodnak,

Dícséretet mondhassunk te szent Fiadnak,

Jézus Krisztusnak.

235. dicséret 3. és 4. vers

Máté szerinti evangélium 21. fejezet 12-17. versek

„¹²Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, ¹³és ezt mondta nekik: »Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek.«

¹⁴Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket.

¹⁵Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: »Hozsánna a Dávid Fiának!« – haragra lobbantak, ¹⁶és így szóltak hozzá: »Hallod, mit mondanak ezek?« Jézus pedig így válaszolt nekik: »Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?«

¹⁷Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.”

Szeretett Testvérek!

Információáradatban élünk, van, aki ezt büszke, jól értesültségként éli meg, van, aki keresi és kutatja a különböző híreket, információkat, esetleg pletykákat, van, aki viszont félve, már-már fuldokolva a rengeteg hírtől, információtól éli meg mindezt. Ott, a jeruzsálemi templomban odamennek főpapok és írástudók Jézushoz, és megkérdezik tőle: „Hallod, mit mondanak ezek?” Úgymond fölhívják a figyelmét Jézusnak a gyermekek szavaira, amit a gyermekek mondtak. Jézus visszakérdez: „Sohasem olvastátok?” Két kérdés: az egyiket Jézushoz intézik, a másik kérdés, amit Jézus az őt kérdezőknek tesz föl. És ma ez a két szó álljon a középpontban: Sohasem olvastátok? Valóban az írástudók és a főpapok, az Írás tudói, az Ószövetséget tanulmányozó és tanító emberek és a főpapok nem olvasták volna a 8. zsoltárt, amire itt Jézus utal? Amit az előbb hallottunk? Nyilván, ez kizárt. Olvasták, nagyon jól ismerték a 8. zsoltárt, ismerték azt a szakaszt is belőle, ami így hangzik: „Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.” Biztos, hogy ismerték ezt a zsoltárt, biztos, hogy ismerték ezt a szakaszt.

De mielőtt elkezdenénk másokról beszélni, az akkori írástudókról és az akkori főpapokról, egy kicsit nézzünk magunkba. Ne másokat próbáljunk felelősségre vonni, hanem: valóban mennyire ismerjük mi az Isten Igéjét? Vagy igaza van Jézusnak, hogy a Szentírás bizonyos szakaszaival kapcsolatosan mondhatná: „Sohasem olvastátok?” Mert vannak kedvenc szakaszaink, vannak olyan szakaszok, amiket nagyon jól ismerünk, vannak kevésbé ismertek, de lehet, hogy vannak olyanok, amelyeket soha nem olvastunk. Vagyis, van feladatunk. Van feladatunk, van lehetőségünk, hogy még komolyabban kezünkbe vegyük az Isten Igéjét, és kezdjük tanulmányozni.

Az első kérdés tehát így hangzott: Valóban olvastuk mi? Mert az Ige egyházának tartjuk magunkat, és általában a protestánsok ezt szeretik hangsúlyozni, de mennyire olvassuk mi az Isten Igéjét? Lehet, hogy valamit nem olvastunk, lehet, hogy valamire nem figyeltünk oda, és ezért nem ismerünk fel dolgokat, vagy ezért nem helyes a szavunk és a cselekedetünk. De lehet egy másik megközelítése is ennek a két szónak, hogy „sohasem olvastátok?”. Hogy igenis olvasták! Biztos, hogy olvasták a főpapok, biztos, hogy tanulmányozták az írástudók, akár kívülről el tudták volna mondani a 8. zsoltárt. És mi is sok mindent olvastunk a Szentírásból, bizonyos részeket talán még mi is kívülről el tudnánk mondani, de ha egy kicsit továbblépünk: tehát olvastátok, de talán még nem értitek. Ez is lehet. Az kevésbé valószínű, hogy az írástudók a 8. zsoltár eme szakaszát ne ismerték és ne értették volna. De most egy kicsit gondoljunk azért magunkra. Olvastátok, de még nem értitek? Előfordulhat. A 8. zsoltárban a zsoltáríró azon örvendezik, hogy az Isten fensége, hatalma mindenhol olvasható ebben a világban. Akár, hogyha a madarakra figyel, akár hogyha a juhokra, égre, földre, ha azt vizsgálja és kutatja, akkor, ahogy majd ezt később Pál apostol is fogalmazza és tanítja, hogy az Isten hatalma és istensége az Ő teremtményeiből, teremtéseiből nyilvánvaló, megismerhető. A zsoltáros nagyon szépen kiolvassa az Isten hatalmát, az Alkotó hatalmát az alkotásból. Berzsenyi sorai eszünkbe juthatnak, a Fohászkodás című költeményére gondolok, amikor többek között azt írta: „Téged dicsőít a zenit és nadír, a szélvészek bús harca, az égi láng villáma, harmatcsepp, virágszál hirdeti nagy kezed alkotásait. Buzgón leomlom színed előtt, dicsőn.” Egyik oldalról a költő felismeri azt, amiről a zsoltár is zeng, hogy az alkotás beszél az Alkotóról. Nyilvánvaló, az Alkotó több és nagyobb, mint az alkotás, a Teremtő nagyobb, mint a teremtmény, de fölismerhető hatalma. És a költő már arról is beszél, hogy az ő élete számára mi következik ebből a felismerésből, ebből a megértésből: „Buzgón leomlom színed előtt, dicsőn.” – írja Berzsenyi. Olvassátok, de még nem értitek? Vajon az Isten Igéjét olvassuk, de mennyire értjük? Értjük-e, amit ott akkor az írástudók és a főpapok nagyon jól értettek, tudniillik a gyermekek így kiáltottak Jézus felé: „Hozsánna a Dávid fiának”. És a ‘Dávid fia’ a korabeli közgondolkozásban, a vallási gondolkozásban, az messiási kifejezés volt, messiási cím volt, tudniillik, hogy a Dávid házából származóan várták a Messiást. Amikor tehát ezek a gyermekek ott a templomban Jézust Dávid fiának nevezik, akkor gyakorlatilag kimondják, hogy: Te vagy a Messiás. Hát ezért kapták fel a fejüket az írástudók és főpapok, mert ők nem akarták Jézusban felismerni a Messiást. De előfordulhat, hogy olvassuk az Igét, olvassuk a Szentírást, és nem értjük. Nyilván, akkor segítséget kell kérnünk. Eszünkbe juthat ama bizonyos sok száz kilométert megtett etióp főember, vagy szerecsen komornyik – a régi fordítás kifejezésével -, aki eljött a mai Etiópia területéről Jeruzsálembe az Istent imádni, mert hallott róla már, és hazafelé menetben ott van kezében, ahogy ma mondanánk, a Biblia, egy Ézsaiás-tekercs, és olvassa, de kiderül, hogy nem igazán érti minden részét. És Fülöp megkérdezi tőle ott, amikor az úton hallja (az ókori ember, amikor egyedül olvasott, hangosan olvasott), hallja ezt az Ézsaiási szakaszt: „érted-e, amit olvasol?” És bemeri ismerni egy pénzügyminiszter: nem értem. Vajon mi be merjük-e ismerni akár csak egy másik gyülekezeti tag előtt, vagy mások előtt, nem mindent értünk. Előfordulhat. Ezt nem kell szégyellni. Azt már lehet szégyellni, ha nem is akarjuk érteni, ha nem keressük a segítséget, ha nem nézzük meg a Szentírás összefüggéseit, ha nem keresünk hozzá segítséget. Tehát: „Sohasem olvastátok?” – kérdezi Jézus. Igen, olvastuk. De előfordulhat, hogy nem értjük. Pedig gyermekek, sőt csecsemők szája által is dicsőséget szereztél magadnak. Sőt ennél többről van szó, bár az egész zsoltár az Urat dicsőíti, egészen megdöbbentő a zsoltár megfogalmazása: „Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben.” Hát, amikor hatalomépítésről van szó, akkor mindenre gondolunk, csak éppen nem a gyerekekre. Gondolunk pénzre, politikai pozíciókra, befolyásra, gondolunk fegyverekre, gondolunk tömegekre. Így építik a hatalmat ebben a világban, a zsoltár pedig arról beszél, hogy az Isten az Ő hatalmát gyermekek által tudja építeni, gyermekek által is tudja építeni, sőt (nagyon megdöbbentő a megfogalmazás, mert nem egyszerűen csak ennyi van) „építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben”. Az evangéliumi tudósítás szerint, Máté feljegyezte, hogy amikor a gyermekek kimondják a messiási jelzőt Dávid fia, Jézus felé, akkor az írástudók és a főpapok „haragra lobbantak”. Vagyis értették, nagyon is értették, amit a gyermekek mondtak. A gyermekek, lehet, hogy nem értették, csak hallották, azt nem tudjuk. De az írástudók és a főpapok értették, és itt léphetünk tovább.

A harmadik veszély a „Sohasem olvastátok?” kérdéssel kapcsolatosan, hogy olvastuk, értjük is, csak nem akarjuk érteni. Ugye ismerős? Jómagunk is elkövettük ezt a trükköt jó néhányszor, aztán a gyermekeink vagy az unokáink is elkövetik velünk szemben, amikor mondunk, kérünk valamit tőlük, és mintha nem hallották volna. Aztán újra mondjuk, újra kérjük, és mintha nem értenék, hogy mit mondunk, pedig nagyon egyszerű a dolog – mert nem akarják! Mert nem akarják azt cselekedni, ezért úgy tesznek, mintha nem hallanák, aztán mikor már nyilvánvaló, hogy hallják, mert odamegyünk, és akkor mondjuk, akkor pedig olyan ártatlanul néznek ránk, mint, akik nem értik, hogy mit mondunk, mit kérünk, mi az a kis feladat, amit talán meg kellene tenni, csak nem akarják megtenni. Hányszor vagyunk így, hogy olvastuk, értettük is, csak nem akarjuk megérteni, mert nem akarjuk megcselekedni. És nagy veszély ez, amikor nem akarjuk megcselekedni. Hiszen amikor megértettük az Isten akaratát, annak akár egy-egy kis szakaszát is, akkor egyértelműen döntés elé kerültünk: vagy engedelmeskedünk ennek a megértett isteni üzenetnek, vagy nem. Na ezért játssza el az ember sokszor még ilyenkor is az értetlent. Mintha nem értenénk. Mert nem vállaljuk a döntést, vagy döntöttünk, csak a nemet nem merjük nyíltan kimondani, ezért megpróbálunk mellébeszélni.

Jézust sokszor támadták sokan annak idején. Megkérdezték egyik alkalommal tőle: „Milyen hatalommal cselekszed mindezeket?” És amikor Jézus ezt mondja, hogy „Én is kérdezek tőletek valamit… Keresztelő János küldetése honnan van? Mennyei? Földi? Istentől való, vagy emberektől való?” Nagyon jól tudják a feleletet, nem hajlandók megmondani a feleletet, mert annak következményét számon kérheti rajtuk Jézus, ezért eljátsszák a tudatlant: „Nem tudjuk.” És ugye ekkor hangzik el Jézus ama nemes mondata: „Én sem mondom meg, milyen hatalommal tettem.” Nem őszinte a kérdésetek. Én tudom, milyen hatalommal cselekszek, de nem őszintén kérdeztek, nem őszinte az érdeklődés, nincs válasz. Ti számotokra az ismeret kell, de az ismeretet nem akarjátok hasznosítani.

Vajon a megértett Igét mennyire igyekszünk megcselekedni? Mert a megértett Ige mindig döntés elé állít bennünket. Az ember nagy nyomorúsága, hogy rengeteg hírt, információt akar, és szeretne közömbös lenni. Néha ez a túl sok hír és túl sok információ valóban eljuttat oda bennünket, hogy nincs idő a feldolgozásra, a magunkban való feldolgozásra. Nincs idő igazán a reagálásra. Itt lezuhant ez, ott lelőtték azt, itt felrobbant ez, ott az történt, ez történt, és… másodpercek, és zúdulnak ránk ezek az információk. Még sajnálkozni se nagyon lesz már idő, nemhogy esetleg azon gondolkozni, van-e ezek között olyan, amelyikbe valami módon én bele tudok kapcsolódni, például segíteni. És hogyha túl sok ilyen zúdul az emberre, előbb-utóbb kezd közömbössé válni. „Úgysem tudunk mit csinálni, ilyen a világ!” Vagyis nem biztos, hogy feltétlen nagyon jól értesültnek kell lenni. De, amit megértettünk az Isten akaratából, azt cselekednünk kellene. A gyermekek kimondták: „Hozsánna a Dávid fiának.” Ez az, amit nem akartak kimondani, legfőképpen nem akartak elismerni a korabeli vezetők. Számukra Jézus nem Dávid fia, nem Messiás. Ha Messiás, akkor a messiási igénnyel szemben nekik valamilyen módon válaszolniuk kell, valahogyan viselkedni kellene. Valamikor Spurgeon írta: „Aki nem akar, amikor tud, nem fog tudni, amikor akar.” És ez nagyon sokszor megkísért bennünket, hívő embereket is. Amikor tudjuk, értjük az Isten akaratát, meg is van a lehetőség, csak nem akarjuk cselekedni. Aztán bekövetkezhet az, hogy már szeretnénk cselekedni, csak már képtelenek leszünk rá. Talán erőtlenség, talán betegség, talán öregség, talán a külső eszközök változnak meg, talán nem lesz ott az a valaki, akivel szemben, vagy akinek a segítésére kellett volna cselekedni. Vagyis már, bár akarunk, de nem tudunk cselekedni, és mulasztások terhelnek bennünket. Jézus másszor egyértelműen kimondta: Ti nem akartok engem elfogadni. A földi dolgokat nem hiszitek, hát akkor, ha a mennyeieket mondom?

Szerettet Testvérek, odamennek Jézushoz, megkérdezik felelősségre vonva Jézust: „Hallod mit mondanak ezek?” Tudniillik, hogy Messiásnak neveznek, Dávid fiának neveznek. Jézus egy szóval elintézi: „Hallom.” De visszakérdez: „Sohasem olvastátok?”, hogy az Isten így cselekszik, hogy „Gyermekek és csecsemők szája által” építi az ő hatalmát, hirdeti az ő hatalmát. Amikor meghirdeti, akkor pedig már nektek kellene cselekedni a meghallott, megértett isteni üzenet szerint.

Jézus megkérdezhetne bennünket is nem egyszer: Halljátok, észre veszitek a gyermekek hitét? Sokszor tapasztaltam azt, hogy ti felnőttek olykor már-már gőgösen, »mi igen, mi tanultuk, mi olvastuk, mi tudjuk, mi évtizedek óta hívő emberek vagyunk!« – és nagyon sokszor kiderül, hogy a gyermekek többet tudnak, és a gyermekek hite erősebb. Van mit tanulnunk! De egészen megdöbbentő, amikor arról beszél a zsoltár, hogy Isten az ő hatalmát ellenfeleivel szemben, a támadókkal szemben is gyermekek és csecsemők szája által is építi. És itt most ez történt. Ezért emlékezteti őket: ugye olvastátok ti, ami most történt? Csak nem akarjátok észrevenni, legfőképpen beismerni.

Összegezzünk néhány gondolatot. Vajon mi hasznunk van a puszta ismeretekből? Fontosak. És fontosak a bibliai ismeretek is, de mi hasznunk van belőle, ha ez csak egy száraz tudás. Mert minden ismeret, igeismeret is, döntés elé állít. Ha valamit megértettünk az Isten akaratából, nem lehetünk tovább semlegesek. Nem mintha előtte lehettünk volna, de nem lehetünk. Mert vagy igen, vagy nem. Szavunkkal és cselekedetünkkel meg fogjuk vallani a döntésünket, hogy hogyan viszonyulunk a megértett Igéhez, az olvasott Igéhez? És miközben rengeteg mindent akarunk tudni, vajon nincs szükségünk erre a jézusi figyelmeztetésre, hogy az Igére vonatkozóan, sohasem olvastátok? Mennyi mindent akarunk tudni, hogy a világ túlsó részén mi történt! Azt pedig, hogy a hírességek magánéletében milyen disznóságok vannak, ezt nem is akarom sorolni. Tudom, hogy ez üzlet, de attól még nem érték. Sohasem olvastátok? – kérdezi Jézus. Mert ha olvastátok, akkor meg miért döbbentek meg, hogy most megvalósult, hogy gyermekek mondják ki azt, amit nektek kellett volna felnőtteknek, írástudóknak kimondani, hogy Jézus a Dávid fia. Ha pedig Jézus a Dávid fia, ha Ő a Megváltó, akkor döntés elé kerültünk: vagy követem – üdvösségemre –, vagy elutasítom Jézust, megvetem az Isten gondolatát, üdvözítő tanácsát – vesztemre. Engedjük, hogy a megismert Ige dolgozhasson bennünk, engedjük, hogy megváltoztathasson bennünket, amit már elolvastunk. Ha pedig elég sok mindent ismerünk, és elég kevés látszik ebből, akkor engedjük, hogy az Úr minket is megkérdezzen: Sohasem olvastad, vagy miért nem látszik gyümölcse az Igének? Legyen kész a mi szívünk olvasni, megérteni, szívbe fogadni, megváltozni, és így a Krisztus-követő élet és szó legyen misszió, legyen bizonyságtétel az egész világban. A kérdés ennyi volt: Sohasem olvastátok? A választ az Úr várja. Ámen.

Imádkozzunk

Magasztalunk, Istenünk, hogy önmagadat megismertetted velünk, hogy akaratodat kijelentetted. Köszönjük, hogy a Szentírást kezünkbe adtad, hogy olvassuk. Köszönjük, hogy Jézusban ismertetted meg igazán önmagadat velünk. Bocsásd meg, hogy ugyan megismerhettük akaratodat, parancsolatodat, hogy olvashatjuk Igédet, mégis kevés jó gyümölcse látszik a Te Igédnek életünkben. Bocsásd meg, Urunk, hogy olykor nem akarjuk érteni a szavadat, mert különben engedelmeskednünk kellene. Bocsásd meg, hogy gyakran megértett üzenetedben, szavadban, Igédben is válogatunk, és csak a nekünk tetszőre figyelünk, mert csak annyit akarunk megcselekedni. Segíts, Urunk, hűségesebben és figyelmesebben olvasni Igédet, add a Te Szentlelkedet, hogy értsük a Te szavadat, és támogass az engedelmesség lelkével bennünket, hogy dicsőségedre meg is cselekedjük a megértett Igét. Könyörgünk így gyülekezetünk és egyházunk lelki újulásáért is. E mai napokban különösképpen könyörgünk népünkért, hogy az előttünk járt nemzedékek hűségéből, hazaszeretetéből, jó példáiból is merjünk tanulni, és készek legyünk népünkért minden jó ügyben összefogni. És könyörgünk, Urunk Istenünk, mindazokért, akik életükben terheket hordoznak, könyörgünk betegekért és gyászolókért, vagy az életben csalódottakért, hogy oda tudjanak fordulni a mélységből is Tehozzád, keressék, kutassák a Te akaratodat, és segíts bennünket is, hogy a Te gyógyító, vigasztaló szavaddal tudjunk feléjük fordulni. És könyörgünk mindazokért, akik szívében hálaadás van, öröm van a Te ajándékozó szeretetedért. Segíts bennünket, Urunk, olvasni, érteni és örömmel cselekedni a Te szavadat. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |