| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Hát nem látjátok mindezt?”

Galata levél 5. fejezet 13-26.

„¹³Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.

¹⁴Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.«

¹⁵Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!

¹⁶Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek.

¹⁷Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.

¹⁸Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt.

¹⁹A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, ²⁰bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; ²¹irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.

²²A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, ²³szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.

²⁴Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.

²⁵Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.

²⁶Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.”

Ima

Urunk Istenünk! Magasztalunk, mert győztél. Győztél az emberi romlottság, alattomosság, elvetemültség felett. Győztél azok felett, akik azt hitték, hogy legyőztek. Győztél a test cselekedetei felett, és Lelked által mi is győzelmed részesei lehetünk. Hála neked ezért. De érezzük, hogy bár megváltottál, mennyire gyengék vagyunk a bűnnel szemben, nem tudjuk levetkőzni a test cselekedeteit, bár Lelked ereje támogat. Győztünk, és el is buktunk az előző napokban, egyszer magasztalva, egyszer szégyent hozva Nevedre. Légy áldott azért, amikor győzhettünk, és kérünk, bocsáss meg, amikor szégyent hoztunk Rád. És kérünk, hogy adj erőt ezen az alkalmon újra talpra állni, és megerősödni, megtapasztalni a Lélek jelenlétét és erejét, hogy tudjunk gyümölcsöt teremni, a Te Lelked vezette élet gyümölcseit, hogy lássák, Tebelőled élünk és a Te akaratod és a Te tetszésed szerint. Légy itt közöttünk, hogy az itt eltöltött perceink ne legyenek hiábavalók. Ámen.

Máté evangéliuma 24. fejezet 1-14.

„¹Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit.

²Ő azonban így szólt hozzájuk: »Hát nem látjátok mindezt? Bizony, mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.«

³Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: »Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?«

⁴Jézus így válaszolt nekik: »Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!

⁵Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! - és sokakat megtévesztenek.

⁶Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.

⁷Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé.

⁸De mindez a vajúdás kínjainak kezdete!

⁹Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért.

¹⁰Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.

¹¹Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.

¹²Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.

¹³De aki mindvégig kitart, az üdvözül.

¹⁴Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.«”

Szeretett Testvérek!

Mindnyájunkban ott élnek azok a nemes vágyak, miszerint szeretnénk egy szép, nyugodt, békességes életet, szeretnénk, ha körülöttünk a világban nyugalom, békesség lenne, és a mai újszövetségi Igénkben Jézus mégis azt mondja: „Fogtok hallani háborús híreket”. Hallunk. Nem először, és sajnos nem kell prófétának lenni ahhoz, hogy nem utoljára. Mi lesz? Mit tehetünk? Egyáltalán melyik a jó kérdés? A mai újszövetségi szakaszunkban az evangélista beszámol arról, hogy a tanítványok fölcsaptak hazafias, nemzeti vallásos lelkesedésükben idegenvezetőnek. Kit kalauzolnak? Jézust. Fölcsaptak idegenvezetőnek. “Mester! Látod a templom köveit?” Évtizedek óta épült az ún. Heródesi templom, még nem volt teljesen kész ekkor, de már csodálatos épület volt. A tanítványok mondják: Látod? És, ami nagyon megdöbbentő, hogy mit mond Jézus. „Hát nem látjátok mindezt?” És nem a kövekről beszél, nem a templomról beszél, valami egész másról. A templom valóságát látva ezek a tanítványok nem látták a valóságot. Sokszor beleestünk már ebbe a hibába. A valóságra néztünk, és pontosan a valóságot nem láttuk tőle.

A mai szakaszunk, amelyik Jézus beszédjének csak egy része, tartalmazza már azt a nagyon elgondolkoztató két szót… Miközben a tanítványok a templomon ámulnak, ami egyébként szép volt, azt mondja Jézus: „Jönnek majd”, és „ezt mondják.” Jönnek, és mondják. És valóban jöttek, és mondták. Akkor is, és azóta is. A világ mindig tele van feszültségekkel. Jézusnak igaza volt, hogy „szegények mindig lesznek veletek, munkanélküliséggel, háborúkkal, éhínségekkel, földrengésekkel”. A világ mindig tele volt, akkor is, amikor keveset hallottunk, és ma is, amikor minden ilyen hírt tudnunk kell. Legalábbis némelyek szerint. Nos, az ilyen világban, ahol az emberi gondolatok ezekkel vannak tele, az ilyen világban mindig van vevő arra, amikor előáll valaki, és azt mondja, hogy „én vagyok a Krisztus”. De mondjuk magyarul: „Én vagyok a szabadításotokra rendelt, felkent valaki!”. Majd én jövök, és ebből a nyomorult, feszültségekkel, szegénységgel, nélkülözéssel, háborúsággal, munkanélküliséggel, irigységgel és sok mindennel terhes világból én hozok nektek szabadulást. Paradicsom lesz gyerekek! Csak fogadjátok el, hogy én vagyok a megszabadítótok.”

Néhány példára azért, a sok évszázadból utaljunk, hogy mennyire igaza volt Jézusnak, hogy „jönnek” és „mondják”. És az emberi szívek egy része mohón issza. Mert kétségtelenül baj van az emberrel: “Én vagyok a felkent!” A politikai messianizmusnak mindig volt gyökere, táptalaja, és mindig voltak vevők rá. Maguk a római császárok is, akik a Földközi-tenger egész medencéjét a hatalmuk alá gyűrték véres háborúk által, jól megadóztatva őket, magukat szabadítóként, megváltóként is tiszteltették, a hivatalos címeikre később fölvették a megváltó címet is. Vagy gondoljunk a Szentírásból ismert sokkal kisebb figurára, Teudásra. A Cselekedetek 5. fejezetében [Csel. 5:34-36], amikor a nagytanács az apostolok ügyét tárgyalja, hogy valahogy el kellene ezeket a Jézus-hirdetőket hallgattatni, akkor előáll egy bölcs, név szerint Gamáliél, és azt mondja: „Figyeljetek, emlékezzetek! Nem is olyan régen, egy Teudás nevezetű ember előállt, és azt mondta, hogy ő valaki. Vagy négyszáz embert megszédített. Mentek utána. Aztán hol van már ez az egész. Őt elítélték, az emberek szétszéledtek. Mi van, ha ez a dolog az Istentől van? Ha emberektől van, akkor úgyis ilyen sorsra jut, de ha az Istentől van, Isten ellen harcolónak fogunk látszani” – mondta a bölcs.

Vagy ha a történelemben nagyot ugrunk – mármint időben –, hányan álltak elő és hitték el a fajelméletre épülő nemzeti szocializmus világmegváltó eszméjét. Vagy éppen hányan hitték el az osztályelméletre épülő proletárinternacionalizmus világmegváltó eszméjét. Ne feledjük! Némelyeket fölemelt mindegyik – de sokakat tönkre tett! Előálltak emberek utópisztikus elképzelésekkel, hogy a feszültségekkel, szegénységgel, háborúkkal, nyomorúságokkal, éhínségekkel, kilátástalan helyzetekkel teli világban, majd ők hozzák a megoldást. Ez sok vérbe került, sok pénzbe került, sok hiábavaló áldozatba került, mert mindegyiket az Úr Isten a történelem szemétdombjára dobta. Maguktól odakerültek. De előálltak valakik, jöttek és mondták, hogy „nekünk higgyetek, most lesz nagyszerű!”. És vajon, amikor a tanítványok ott voltak… „Mester, látod ezeket a falakat?” Egészen megdöbbentő, hogy Jézus nem esik hasra, hanem így szól: „Hát nem látjátok mindezt?”. És elkezd az igazi valóságról beszélni… a világ dolgairól, hogy ez a világ milyen, hogy itt mik történnek, és mik fognak történni és minek kellene történnie, merthogy ezeket a köveket a rómaiak nemsokára szét fogják dobálni – és néhány évtized múlva a rómaiak lerombolták ezt a Jeruzsálemi templomot. Ma már nem sok mindent nézhetünk belőle.

Ezek az utópisztikus elképzelések a maguk részigazságaival az emberekből a szép és az aljas vágyakat egyszerre mozgósítják. És akkor most többekben ott lehet a gondolat: „Tiszteletes Úr a szószékről ne politizáljon!” Akkor nézzünk szembe a bibliai realizmussal! Hogy a Szentírás mennyire reálisan beszél a dolgokról, és az nem politika. Mert sokan összekeverik, hogy mi a politizálás, és mi a pártpolitizálás. Az utóbbi nem tartozik a szószékre.

A bibliai realizmus… Mózes első könyvében már ezt mondja az Úr: „Az ember szívének gondolata gonosz ifjúságától fogva” – Ez a valóság! „Nem látjátok? Szépek a kövek, de nem látjátok a szép kövektől, hogy gonoszak a szívek?” A Biblia reálisan beszél az emberről, nem utópiákat hirdet. Emlékezzünk, mondjuk Jeremiás prófétára, kortársaira, amikor visszatérésre hívja őket; Istenhez való megtérésre hívja őket Jeremiás, akkor kijelentik: „Mi a magunk útján járunk, és Istenhez többet nem megyünk!”. Modernebbek, mint a XXI. század sok Istentől elrugaszkodott embere. Igaz, hogy akkor is feldúlták a Jeruzsálemi templomot hamarosan a hódító babiloni asszír csapatok. Mert Istenhez nem megyünk!

Maga Jézus mondja – Máté evangéliumában olvashattuk néhány héttel ezelőtt, és ez a reális kép az emberről. Látni kell ezt, és nem elvakulni bizonyos látványoktól. – „Ha ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékot adni gyermekeiteknek…”. Jézus egyszerre két valóságot kimond: az egyik, hogy az általános kegyelem világában még a bűneset után is annyi megmaradt, hogy általában – nem mindig –, de a szülő igyekszik szeretettel gondoskodni a gyermekéről. Nem mindig, de általában megpróbálunk jót adni. De ez nem jelenti azt, hogy jók vagyunk – mondja Jézus. Így fogalmaz: „Gonosz létetekre, Istentől eltávolodott állapototok ellenére, azért tudtok a gyermekeitek felé némi szeretettel fordulni”. Ez a reális, ez a valós állapot. És – mondja Jézus –, „Isten felhozza napját jókra és gonoszakra”.

Másik oldalról, a Biblia reális képet ad Istenről is, amikor arról beszél, hogy „az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Reális képet ad, amikor így tanít Jézus – a kor teológusának, Nikodémusnak, azon a bizonyos éjszakai beszélgetésen mondja: „Szükség néktek újonnan születnetek, mert aki nem születik víztől és Szentlélektől, nem látja meg az Isten országát”. Lehet okos, lehet művelt, lehet nagy tudású, még az Írásokban is egy kicsit járatos, széles látókörű, csak éppen a saját bűneit nem látja, és nem akar azoktól megszabadulni. „Szükség néktek újonnan születnetek!” – ez a valóság, ezzel kellene már foglalkoznotok. A valósághoz ez is hozzátartozik, és a mai szakaszunk egyértelműen bizonyítja – bár nem olvastuk végig Jézus beszédjét, csak a mai újszövetségi Igét –, hogy Jézus nem ígért szenvedésmentes életet. A világmegváltó utópiák… mikor előálltak emberek, hogy „én vagyok valaki… és ha így rendezzük be a világot, akkor itt paradicsom lesz!” – hát, ez legfeljebb a piacon, hogyha a termelők hoztak. De amit paradicsomnak kiáltottak ki, meg amit annak fognak kikiáltani, az némelyeknek lehet, hogy paradicsom, mások vére, szenvedése árán.

A Biblia nagyon reálisan beszél a dolgokról. Mi elvakulunk, bennünket ma is megtévesztenek hírek – mert hallunk híreket! „Háborús híreket fogtok hallani.” Nem először és nem utoljára – tehetjük hozzá. „Mert nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad, éhínségek lesznek, földrengések lesznek” – hallani fogjátok ezeket, át fogjátok élni ezeket. És milyen boldogok lehetünk, hogy a tömegtájékoztatás nagy üzleti vállalkozásai külön bejelentik, hogy kettő perccel hamarabb közzétették, hogy hány rakéta pottyant le Irakban! Bezzeg a rivális csatorna elkésett ennek a közlésével. És Jézus meg azt mondaná: „Nem látjátok, hogy mi történik? Mert néztek, és azt nézitek, amit elétek raknak, de egyáltalán nem biztos, hogy az történik. Egyáltalán nem biztos.” Mint ahogy a II. világháborús, filmhíradós tudósítások egy részét itt vették fel Magyarországon, és úgy adták elő, hogy a doni katonáink mit csinálnak ott kint, a Don mellett. Ki tudta ezt ellenőrizni akkor? Vajon az a valóság, az történik igazán, és az a fontos, amit mi, illetve a bennünket idegenvezetőként kalauzoló emberek fontosnak állítanak be?

A tanítványok… „Mester nézd, a templomot és annak köveit!” És Jézus nem azt mondja, hogy csodálatos, hanem azt, hogy “Nem látjátok, hogy mi történik itt? Hogy micsoda küzdelem folyik ebben a világban? Nem látjátok? Ti akarjátok, hogy én lássak? – amikor vakok vagytok a valóság meglátására. A mai bibliai szakaszunkban Jézus határozottan kimond valamit, és ez csodálatos. A tanítványok ugyan kérdeznek: “Mikor lesz ez?”, meg “Hogy lesz ez?” meg “Mondjad már!” Igazi jó riporterek vesztek el bennük. Jönnek és faggatják, és mondjad, mert tudni szeretnénk. No, de mire megyünk azzal, hogy eggyel több hírt tudunk? – és nem térünk meg, és nem változunk meg. Jézus, miközben arról beszél – a valóságról –, hogy „nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad…” Hogy micsoda feszültségek halmozódnak föl újra és újra a világban, amit soha nem tud megoldani a világ. Azt hiszi, hogy háborúkkal megoldja, hogy megelőző csapásokkal megoldja; vagy saját világhatalmi törekvéseit erőlteti rá a világra. Mit mond Jézus? – „Az Isten országának ezt az evangéliumát hirdetni fogják.” Ezt melyik hírtelevízió mondta be? A háborús híreket hallanunk kell, és ezt tudni kell a tájékozott embernek. És azt, hogy miközben valóban tele van a világunk feszültséggel, Jézus arról beszél: „Isten országának ezt az evangéliumát hirdetni fogják” – ezt észrevesszük? Az Isten népe ezt észreveszi? Vagy minket is megtévesztenek már lassan, és azt hisszük, hogy a fontos dolgok ott történnek, és akkor történnek…? Üdvösséges dolgok ott és akkor történnek, ahol, és amit nekünk annak neveznek? „Isten országának ezt az evangéliumát hirdetik.” De emlékezzünk, a bibliai realizmushoz hozzátartozik az is, amikor Jézus arról beszél a példázatban, hogy jönnek a szolgák: “Uram, hát nem jó magot vetettél! Hát konkoly is (ki)kel! Ott van a búza, meg ott van a konkoly is! Megyünk, kitépjük a konkolyt! Mi megváltjuk a világot, mi megtisztítjuk a világot!”. „Igen, ellenség tette ezt” – mondja ott Jézus. A mi világunkban most még két erő munkálkodik. Tudnunk kell, melyik a nagyobb. A mi világunkban, igen, az ellenség még munkálkodik. És most kell döntenünk a jövőről.

A bibliai szövegünk – ami előttünk volt – fordítása nem is olyan könnyű sokszor, hiszen amikor a tanítványok azt kérdezik: „Mondd meg nekünk mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?” – ott a görög Újszövetségben egy olyan kifejezés van, ami nem a mi világunk végét jelenti, ahogy ezt mi értjük, hanem a korszak végét jelenti. Csak nehéz magyarra ezt igazán jól lefordítani, hogy bibliai módon asszociáljunk. És ugyanakkor hadd emlékeztessek arra, hogy az evangéliumban egyértelműen beszél Jézus arról, hogy ugyan itt ellenség is munkálkodik, de a Sátán hatalma összeomlott. Nincs vége, de már összeomlott. Ezt látnunk kell tisztán. Márk úgy adja elénk a Jézusról szóló evangéliumot, hogy Jézus nyilvános működése elején ezzel lépett föl, és röviden így foglalta össze az általa hozott üzenetet: „Betelt az idő (a kairosz), elközelített az Isten országa, térjetek meg, higgyetek az evangéliumban.” Így köszönt be az evangélium elején, Márk evangéliuma elején a jézusi üzenet. Aztán kicsit részletesebben elmondja ezt majd az evangélium.

Az Isten országának evangéliumát hirdetik – hallottad tegnap testvérem? Tegnapelőtt? Ezt is mondták, vagy csak azt, hogy világhatalmi törekvésében valaki meg akar bennünket menteni valamitől? – amiről egyáltalán nem vagyunk meggyőződve, hogy meg kell minket menteni. Merthogy tényleg olyan-e az a veszély? Vagy talán valakinek olcsó olaj kellene? Tisztában vagyunk mi hívő emberként azzal, amit a Zsidókhoz írott levél 6. fejezetében így mond az Írás a hívő emberről: „megízlelték a jövendő világ erőit…”. Az Isten világának az erőit. Nem az új világrendet, az egypólusú világrendet, hanem az eljövendő világ erőit.

Látod ezeket a köveket? Jézus azt mondja: „Nem látjátok? Lássatok már messzibb a köveknél! Lássátok már micsoda nagy küzdelem folyik itt, és ebben a nagy küzdelemben ezek a kövek szanaszét lesznek dobálva!”. De a hívő ember tudja, mert megízlelte az eljövendő világ erőit. Nem arról beszél az Ige, hogy az már teljesen itt van, de már kóstoljuk. A hívő ember már ismeri, kóstolja, mert az Isten országa Jézussal itt van, de a maga teljességében még eljövendő lesz. „Megízleltétek a jövendő világ erőit” és „hallani fogtok háborús híreket”. Egyszerre mondja el a Szentírás mind a kettőt. „Isten országának ezt az evangéliumát hirdetik” és „hallani fogtok háborús híreket”.

Mit cselekedjünk hát Krisztus-hívőként? Próbáljuk néhány mondatban talán a legfontosabbakat észrevenni. Először is, amikor Jézus elkezd ezekről a dolgokról beszélni, akkor nem megfélemlíteni, hanem bátorítani akar. Mert, aki látja az összefüggéseket, még ha ugyan azok olykor félelmetesek is, látja, hogy kié a hatalom. És ez bátorít. Mit cselekedjenek a Krisztus-hívők? Ne kíváncsiskodjunk – az a hírtelevíziók világa, és a kereskedelmi TV-k világa, hogy mindenről csacsogni és csámcsogni kell, mint fontos információról. Mit mond Jézus? „Legyetek készen!” – ne kíváncsiskodjatok. Nem felel a tanítványoknak minden kérdésére, de elmondja azt, amit látniuk kell, amit a hívő embernek tudnia kell, és ehhez legyetek készen.

Kétszer elhangzott a felolvasott bibliai szakaszunkban Jézus szavai között: „Vigyázzatok, meg ne tévesszen valaki titeket!” Vigyázzunk, nehogy megtévesszenek bennünket hangzatos utópiákkal. Volt, lesz, van és lesz ilyen. Vigyázzunk. Ne üljünk fel az önmegváltó, világmegváltó, világjobbítónak kikiáltott eszméknek, nehogy utólag kelljen keserűen rájönni, hogy becsaptak megint – „pedig én jót akartam!”. Hanem, akkor mit tegyen a Krisztus-hívő ember? Lássuk reálisan az embert. Lássuk reálisan bűneinket, és lássuk reálisan az Isten szabadító hatalmát. Mind a kettőt egyszerre. Mit cselekedhet a Krisztus-hívő ember? – „Amennyiben rajtatok áll, minden emberrel békességben legyetek.” Mit cselekedhet a Krisztus-hívő ember, amikor háborús híreket hall? Azt, amiről itt Jézus beszél: „Isten országának ezt az evangéliumát hirdetni fogják”. Ezek az eszmék sorra hullnak a gödörbe, a történelem süllyesztőjébe, jönnek és eltűnnek, magukat Krisztusnak kikiáltó, világmegváltó valamik, de ezt az evangéliumot, az Isten országa evangéliumát hirdetni fogják. Az Isten-hívő ember, a Krisztus-hívő ember lássa ezt! Mert végzetesen eltévedtünk, ha már ezt elveszítjük a szemünk elől, hiszen „az Isten országa nem evés, nem ivás, de igazság, békesség, Szentlélek által való öröm”.

Végezetül egyetlenegy mondatban próbálom az utolsó gondolatot összesűríteni: a háborús híreknél fontosabb az Isten országa. Ez a mulandó világhoz tartozó kategória, az pedig a jelen és az eljövendő világ valósága. Az igazi jövő, amit látnunk kell, az Isten országa hirdetése által van itt, és az Isten országának hirdetése a mi feladatunk. Ez nem azt jelenti, hogy be kell csukni a szemünket a szomorú háborús hírek előtt; de tudnunk kell, melyik a fontosabb és melyik a győzedelmes. „Fogtok hallani háborús híreket”, miközben a tanítványok majd elolvadtak a templom köveinek szépségétől, és Jézust is látóvá akarták tenni. És valóság volt az a templom, szép volt az a templom. A valóságra irányított figyelemmel nem látjátok a valóságot – mondja Jézus. Milyen nagyszerű dolog, hogy nem a hírcsatornákból kell megtudnunk, hogy mi a valóság ebben a világban, hanem az Isten Igéje egyértelműen ezt elmondta. Valóban benne élünk egy hatalmas küzdelemben. A kérdés az, hogy melyik oldalon állunk: A rombolás, a pusztítás, a gyűlölet, az irigykedés, a kisajátítás oldalán, vagy pedig az Isten országának a részesei, lakói és munkálói vagyunk? „Hát nem látjátok mindezt?” Sok minden fog változni, sok szomorú dolgot és szenvedést kell tudni, hallani, sajnos átélni is. De „az Isten országának ezt az evangéliumát hirdetik majd az egész világon”. Milyen nagyszerű dolog! Az Úr erre hívott bennünket! Ámen.

Ima

Teremtő Istenünk! Az emberi szívek és mi magunk nyugalomra, békére vágyunk. Mégis tele van világunk gyűlölettel, irigységgel, erőszakkal, fegyverekkel, háborúval. Istenünk! Értelmünkkel tudjuk, hogy mi lenne a jó, de gyakran mégis a gonosznak engedünk. Hitetlenségünk, engedetlenségünk miatt kizökkent világunkat már többször megpróbáltuk szép utópiákkal megjavítani. Mégis, most is háborús híreket kell hallanunk az állítólagos megjobbítás ügyében. Urunk! Miközben azt hisszük jól vagyunk tájékozódva, bennünket is megkérdezhetsz: Hát nem látjátok mindazt, ami ebben a világban van? Hálát adunk Istenünk azért, hogy Te gyógyító szeretettel megmutattad szívünk gonoszságát, és megtérésre hívsz minket, hogy megtisztított életünk akaratodat, országodat munkálja és építse. Magasztalunk Istenünk, hogy a Te országod igazság, békesség és Szentlélek által való öröm. És ez nem erővel, nem hatalommal, nem fegyverekkel, hanem a te Igéd, Szentlelked által munkálod, és ránk bízod ennek hirdetését. Segíts Urunk, hogy háborúskodó világunkban, háborúskodó családokban, a háborúskodó népek között a békességet munkáld! Segíts Urunk tisztán látni, hogy ne téveszthessenek meg nagyhatalmi törekvések, vagy utópisztikus elképzelések, szép és hangzatos szavai! Segíts Urunk, hogy ne csak háborús híreket halljunk, azokra figyeljünk, hanem a Te országod evangéliumának hirdetésére. Mert háborúk jöttek, elmúltak, hatalmak jöttek, tündököltek, porba hullottak, de az evangélium ma is hirdettetik. Könyörgünk Urunk sok megfáradt, csalódott életű felebarátunkért. Könyörgünk jó szándékú honfitársainkért. Könyörgünk betegekért és gyászolókért, segíts, hogy az élet küzdelmeiben, nyomorúságaiban, lássuk a Te szabadító hatalmadat, és a Te szabadító, gyógyító, vigasztaló szeretetedet láttassuk velük is. Könyörgünk az evangélium terjedéséért, terjesztéséért. Kérünk konfirmációra készülő felnőtt testvéreinkért, hogy amit elkezdtél szívükben, azt vidd teljességre, hitbeli döntésükben, Hozzád, népedhez való csatlakozásukban. Könyörgünk gyülekezetünk lelki újulásáért, és városunkban is lelki ébredésért, és kérünk, segíts, hogy mindig készek legyünk szolgálatra, mindig készek legyünk a Te országodnak hirdetésére, és cselekvésére a Te akaratodnak. Mindig készek legyünk, míg a mi Urunk Jézus Krisztus visszajön. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |