| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Megmondta neked, mit kíván tőled az Úr”

Királyok első könyve 16. fejezet 21-34.

²¹Ekkor kétfelé szakadt Izáael népe. A nép egyik fele Tibni, Ginat fia pártján volt, és őt akarta királlyá tenni, a másik fél pedig Omri pártján volt.

²²De az Omrival tartó nép erősebb volt, mint az a nép, amely Tibni, Ginat fia pártján volt. Tibni is meghalt, és Omri lett a király.

²³Ászának, Júda királyának a harmincegyedik évében lett Omri Izráel királya, tizenkét évig. Hat évig Tircában uralkodott.

²⁴Akkor megvette Samária hegyét Semertől két talentum ezüstért, majd beépítette a hegyet, és elnevezte azt a várost, amelyet épített, Samáriának, a hegy urának, Semernek nevéről.

²⁵De Omri azt tette, amit rossznak lát az Úr, rosszabb volt minden elődjénél.

²⁶Mindenben Jeroboámnak, Nébát fiának az útján járt, és abban a vétekben, amellyel vétekbe vitte Izráelt, hiábavalóságokkal bosszantva az Urat, Izráel Istenét.

²⁷Omri egyéb dolgai, amelyeket művelt, és hőstettei, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben.

²⁸Azután Omri pihenni tért őseihez, és eltemették Samáriában. Utána a fia, Aháb lett a király.

²⁹Aháb, Omri fia Ászának, Júda királyának a harmincnyolcadik évében lett Izráel királya. Huszonkét évig volt Aháb, Omri fia Izráel királya Samáriában.

³⁰Aháb, Omri fia azt tette, amit rossznak lát az Úr, még inkább, mint valamennyi elődje.

³¹Nemcsak folytatta Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit, hanem feleségül vette Jézabelt, a szidóniak királyának, Etbaalnak a leányát, és a Baalt kezdte tisztelni és imádni.

³²Oltárt is állított a Baalnak a Samáriában épített Baal-templomban.

³³Készíttetett Aháb Asérá-szobrot is, és még inkább bosszantotta tetteivel Aháb az Urat, Izráel Istenét, mint Izráel valamennyi királya őelőtte.

³⁴Az ő idejében építette újjá Jerikót a bételi Hiél. Elsőszülött fián, Abirámon vetette meg annak alapját, és legkisebb fián, Szegúbon állította fel a kapuját, az Úr szava szerint, amelyet megmondott Józsué, Nún fia által.”

Imádkozzunk

Mennyei Édesatyánk! Hálás a szívünk az elmúlt hét áldásaiért és próbáiért. Hálásak vagyunk, mert nem engedtél elesni bennünket, de hálásak vagyunk, mert erőt adtál a szomorúságokban és a kísértésekben is, vagy épp a bűneink megbánásában. Köszönjük, hogy velünk voltál egész héten, hogy időnként szelíden, időnkét oly egyértelműen és határozottan, de mindig megszólítottál bennünket, felelve bizonytalankodásainkra, tétova imáinkra, felszakadó sóhajtásainkra. Köszönjük, hogy szabadságot adtál nekünk, és nem engedelmes gépekké teremtettél minket, de kérünk Urunk, bocsásd meg nekünk, hogy sokszor mintha viasszal dugnánk be fülünket, hogy ne értsük akaratodat! Bocsásd meg engedetlenségeinket, bocsásd meg önfejűségünket, bocsásd meg, hogy oly gyakran akarjuk egyedül, egyes egyedül irányítani életünket!  De köszönjük, hogy Te mindig megbocsátasz, és újra és újra bizalommal szólíthatunk úgy: Mi Atyánk. Kérünk is, hogy légy mindig velünk erőtlenségeinkben, tanácstalanságunkban, a helyes utak keresésekor! Így kérünk, hogy adj bölcsességet döntéseinkhez és áldd meg választásainkat, hogy a Te útjaidat követhessük! Áldd meg, kérünk, a mai istentiszteletet, áldd meg az Ige hirdetőjét és az Ige hallgatóit, és add, hogy valóban a Te Igéd hangozzék itt ma délelőtt! Ámen.

Mikeás próféta könyve 6. fejezet

„¹Hallgassátok meg, amit az Úr mond! Szállj perbe a hegyekkel, hadd hallják meg hangodat a halmok!

²Halljátok meg, hegyek, az Úr perbeszédét, ti is, ősrégi alapjai a földnek! Mert pere van népével az Úrnak, törvénykezni akar Izráellel.

³Én népem, mit vétettem ellened, mivel bántottalak? Felelj nekem!

⁴Hiszen kihoztalak Egyiptom földjéről, kiváltottalak a szolgaság házából. Elküldtem Mózest, Áront és Mirjámot, hogy vezessenek.

⁵Én népem, emlékezz csak! Mit tervezett Bálák, Moáb királya, mit válaszolt neki Bálám, Beor fia, és mi történt Sittimtől Gilgálig? Akkor megismered az Úr igaz tetteit!

⁶Mivel járuljak az Úr elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal?

⁷Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért?

⁸Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.

⁹Az Úr hangosan kiált a városnak – és üdvös dolog félni az ő nevét -: Engedelmeskedjetek a vesszőnek, és annak, aki azt rendelte!

¹⁰Még mindig van bűnös ház bűnös kincsekkel tele, és van átkozott, hamis véka!

¹¹Jóváhagyhatom-e a hamis mérleget és a zacskóban lévő hamis súlyokat?

¹²Hiszen gazdagságuk csupa rablott holmi, a város lakói hazugságot beszélnek, csalárd nyelv van szájukban.

¹³Pedig én már elkezdtelek verni téged, és pusztítani vétkeid miatt.

¹⁴Eszel majd, de nem laksz jól, hanem éhen maradsz. Ha félreraksz is, nem mented meg, mert amit meg akarsz menteni, fegyver martalékává teszem.

¹⁵Vetni fogsz, de nem aratsz, sajtolsz olajbogyót, de nem kened magad olajjal, mustot is préselsz, de nem iszol bort.

¹⁶Omri szokásaihoz ragaszkodtok, Aháb házának cselekedeteihez, és az ő tanácsaik szerint éltek. Ezért pusztasággá teszem az országot, lakóira pedig iszonyodva néznek, a népek gyalázkodását kell elviselniük.”

Szereposztás: a színházban vagy egy film elkészítése előtt mindig ez a legizgalmasabb kérdés. Vajon a rendezőnek milyen elképzelései vannak? Kire milyen szerepet bízna? Ez egy kulcskérdés. És egy gerinces színész nem vállal el akármit. Vajon ki és milyen szerepet oszthat az Isten népére? Vajon mit, miért vállal el az Isten népe, az egyház ma?

Az előbb olvasott két bibliai szakasz, úgy gondolom, különösképpen első hallásra nagyon nehéz. Hiszen, bizonyos kortörténeti összefüggéseket nem ártana ismerni hozzá. Nehéz első hallásra megérteni, de talán néhány perc múlva egy kicsit előbbre jutunk megértésében. Arra bizonyára fölfigyeltünk, hogy a mai ószövetségi Igénk, Mikeás könyve 6. fejezetéből és az előbb hallott 1Királyok 16. rész története két azonos nevet tartalmaz. Nevezetesen Omri és Aháb. Mind a kettő 2700-2800 évvel ezelőtt a kettészakadt Izraelben, annak északi részén (amit később Izraelnek hívtunk, a délit Júdának), tehát az északi országrészben, Izraelben volt király. A többit talán egy pár perccel később már értjük. Mind a két királlyal kapcsolatban följegyzi a Szentírás, hogy „azt tették, amit rossznak látott az Úr”. Ez közös jellemzője volt apának és fiúnak, a két királynak, az egyik tizenkét, a másik huszonkét évig művelte azt, amit rossznak látott az Isten. És az Isten eltűrte - egy darabig. Nos, ilyet olvasunk: „Omri szokásaihoz ragaszkodtok, Aháb házának cselekedeteihez és az ő tanácsai szerint éltek”. Induljunk el innen, vagyis a mai ószövetségi szakaszunk végéről, és majd egy kicsit visszafelé haladva a szövegben, rakjuk össze a magunk számára, hogy könnyebben érthető legyen.

Tehát: ki és milyen szerepet oszthat Isten népére? Mit miért vállal fel az Isten népe, az egyház ma? A felolvasott két bibliai szakaszunk nagyon nagy segítség nekünk az előbb megfogalmazott kérdések megválaszolásában. Először is volt Omri idejében, Aháb király idejében is ilyen, és azóta is sokszor volt, hogy az ő tanácsaik szerint. Az ő tanácsaik szerint. Tehát Omri azt tette, amit rossznak látott az Úr, ezt tanácsolta a népnek, mint uralkodó, ebbe az irányba vezette az országot, ilyen értékrendet vagy értéktelenség rendet kezdett meghonosítani az országban, és ezt tizenkét évig művelhette.

Most próbáljunk a 2700-2800 évvel ezelőtti időből – nagy léptekben – napjainkig egy rövid áttekintést tenni, hogy észrevegyük, hányszor volt már hasonló helyzet a történelemben? Amikor az apostolok elkezdtek Jézus parancsolata szerint evangéliumot hirdetni, akkor a korabeli helyi Nagytanács elfogatta őket, és megfenyegette, sőt meg is verette, és megparancsolta nekik, hogy „Jézus nevében többet ne tanítsatok!” Ez volt a korabeli, egyébként vallásos Nagytanácsnak az útmutatása. Nos, vajon e szerint kell a Jézus-követőknek élni? Ezt a tanácsot kell megfogadni, vagy azt, hogy „Menjetek el, és tegyetek tanítvánnyá minden népet!”?

Vagy gondoljunk arra, hogy néhány évtizeddel később az induló keresztyénség szembetalálta magát az akkori világbirodalommal, a Római Birodalommal, ahol többször fellángolt a keresztyénüldözés, ahol ezrek haltak meg hitükért. Mert az akkori hatalomnak nem tetszett. Nem ez volt az elképzelése, hogy az evangélium hirdettessék. De ezután egy nagy változás történt, 380-ban Teodosius császár elrendelte, hogy mindenki köteles a Szent Péter hitét követni. Vagyis magyarul: márpedig kötelező mindenkinek keresztyénnek lenni. Pár évvel azelőtt, pár évtizeddel azelőtt ugyanez a hatalom üldözte a keresztyéneket. Aztán rájött, hogy ha hatalmon akar maradni, ki kell békülni a rohamosan terjedő keresztyénséggel. Szövetségest kell keresni. És ekkor a másik végletbe zuhant át a hatalom, ekkor is belebeszélt az egyház dolgába, csak most már nem tiltotta, hanem kötelezte állami törvényekkel. Innen kezdett süllyedni a keresztyénség színvonala – bár létszámban papíron gyarapodott.

És, nagyon nagyot ugrok a történelemben, bár mondhatnánk még a történelemben jó néhány példát, de emlékszünk még olyan szövegekre, amikor az egyházat, itt Magyarországon is, a templom falai közé próbálták beszorítani. Ez volt a vallásszabadság. Arról pedig, igyekezett gondoskodni a hatalom, hogy a templomajtón ne sokan menjenek be. És utána már lehet a nagy üres falaknak az evangéliumot hirdetni. Emlékszünk még bizonyára olyan szövegekre, amelyek arról szóltak: „a templomban imádkozzanak”. Igen, ezt is kell. De vigyázzunk, mert ez azt is jelenti, hogy mást és máshol nem tehet az egyház. Vagyis, a történelem folyamán már sokszor akartak emberek, hatalmak dirigálni az Isten ügyében. Ráadásul szemben az Isten parancsával. Vagyis a Királyok könyve megfogalmazása szerint: „…azt tették, amit rossznak lát az Úr”. És ezt akarták rákényszeríteni az Isten népére is. Ez az ő tanácsuk. Az ő javaslatuk – Mikeás könyve kifejezésével fogalmazva.

Aztán van egy másik dolog is, amikor ebből, valami kezd megvalósulni, és szokássá kezd válni. Ezt olvastuk itt: „Omri szokásaihoz ragaszkodtok, Aháb házának cselekedeteihez, és az ő tanácsai szerint éltek” – így fogalmazta meg az Úr Mikeás kortársait, akik nem voltak Isten-tagadók, csak éppen eközben bálványimádók voltak. „Aháb szokásaihoz ragaszkodtok”. Igen. Hogy megértsük a Királyok könyve szövegéből a Jeroboámra történő utalást, emlékezzünk: amikor Salamon után Izráelben az ország kettészakad hatalmi versengések következtében, és az egyik részen Jeroboám lesz a király, akkor, hogy a nép ne járjon át Júdába, Jeruzsálemi templomba az Istent imádni, ezért ott az ország északi részén, Samáriában, Samária hegyén egy új kultuszhelyet épített, és oda aranyborjúkat állított be. És ezt olvassuk, azt mondta annak idején Jeroboám: „Itt vannak Isteneid”. Nem kell neked sehova menned, csináltam én nektek vallást. Azt a vallást gyakoroljátok, amit a hatalom mond. Ez a Jeroboám vétke, amit többször felemleget az Ószövetség, és erre történt itt utalás. Ezt követték Izrael királyai Jeroboám után évtizedeken keresztül. Ezt követte Omri is, aztán fia, Aháb is, ő már huszonkét esztendőn keresztül. Aranyborjút készíttetett és bejelentette: „itt vannak Isteneid”. Ezért mondja az Írás röviden summázva: „Azt tette a király, amit rossznak látott az Úr”. Sőt, Ahábról még azt is feljegyzik: „még inkább azt tette, amit az elődei”. Olvashatnánk a Királyok könyvéből részletesen, hogy mik voltak ezek a vétkek: amikor Jezabelt feleségül veszi, akkor pogány templomot építtet, és állami rangra emeli a pogány vallást Izraelben. Ilyen szokásokat vezet be. Nem csak tanácsolja, hanem ezt teszi gyakorlattá. Vagyis: ilyenfajta valláspótlék sokszor megjelent már a történelemben. Amikor a külső hatalom a saját céljai érdekében úgy látta, hogy ez hasznos, még ezt is megtette. És a nép elkezdte a Baált tisztelni és imádni. És hogyha összeadjuk Omri és Aháb uralkodásának tizenkét és huszonkét esztendejét, harmincnégy esztendő – hosszú idő. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy az akkori átlagéletkor mennyire alacsony volt, akkor még hosszabb idő, amikor állami rangra emelt pogányság folyik. A Baál tisztelet mellé még egyéb más pogány tiszteletet is bevezetett, az Astera szobrokat is fölállíttatta, de olvashatunk arról, hogy az Úr prófétáit üldözte, köztük Illést is, sőt meg is ölette őket. Vagyis röviden megfogalmazva, ez az Aháb szokásaihoz való igazodás, ez arról szól, hogy a király saját politikai céljainak elérésére torzította, formálta vagy hozta létre a vallást. Az Úr pedig azt mondja: „rossz, amit csinálsz”.

És Mikeás könyvében fölmerült továbbra is a kérdés, akkor most kihez igazodjon az Isten népe? Ilyen a hatalom, ilyen tanácsokat ad, ilyen pogány szokásokat terjeszt, akkor mit tegyünk? Nem nekünk kell kitalálni. Ez is kiderül itt, hiszen ezt olvastuk: „Mivel járuljak az Úr elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal? Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben?” Vagy: „Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért?” Kérdezgetik az emberek, hogy akkor, mit kéne csinálni? Nos, nem nekem, nem nekünk kell kitalálni az Isten tiszteletét, hogy mit tegyünk, és hogyan tegyünk? Bár erre – látjuk – évezredek óta nagy a kísértés. Hogy ha nem is azt, amit éppen a hatalom mond, nem az ő szokásai, tanácsai szerint, akkor majd mi magunk magunknak csinálunk egy vallást, amiben csalódni fogunk persze. Mit olvastunk itt? „Ember! Megmondta neked, hogy mi a jó, hogy mit kíván tőled az Úr”. Nem nekünk kell kitalálni.

A mai vallásszociológiai fölmérésekben mindig van ilyen kérdés is: Vallásos-e, vallásos-e az egyház tanítása szerint, nem vallásos, vallásos a maga módján? Ez pogányság. Aki a maga módján vallásos, az pogány. Az nem keresztyén. Mert az Úr megmondta, hogy mit jelent az Ő követése. Ha mi a magunk gyártotta, vallásos gondolatainkat követjük, az nem keresztyénség. Az nem Krisztus-követés. De nekünk nem kell kitalálni azt, amit az Úr megmondott. Mit is mondott az Úr? „Élj törvény szerint!” – az Isten törvényéről van itt szó – „…törekedj szeretetre és járj alázatosan a te Isteneddel!” Az Ószövetség nyelvén, de csodálatosan meg van fogalmazva: Élj az Isten törvénye szerint, élj szeretetben, és alázatos légy Isteneddel szemben! Ezt kívánja az Úr. Ez az Isten tisztelete. Nem kell nekünk egyéb tanácsokra figyelni, nem kell pogány szokásokhoz igazodni, nem magunknak kell kitalálni, hogy hogyan legyünk keresztyének, hogy legyünk Krisztus-követők. Elmondta az Úr.

Tegyük föl tehát újra a kérdést: Kitől milyen szerepet vállalhatunk? Mert szereposztás mindig volt a történelemben. Mindig volt a hatalom részéről is, hogy ki ossza a szerepet, hogy ki, mit csinálhat, és mit ne csináljon. Az Isten népének nem a világi hatalom fogja megmondani, hanem az Úr mondja meg. És hogyha mi mégis más tanácsokra figyelünk, akkor Isten iránt könnyen engedetlenné válhatunk. Kitől milyen szerepet vállalhatunk? Nem kell nekünk mindenféle torzult vagy egyenesen bűnös szokásokhoz igazodni, ahogy itt erről olvastunk. De nem is nekünk magunknak kell erőlködnünk: „csináljunk valami vallást magunknak!”.

Kitől milyen szerepet vállalhat, fogadhat el az Isten népe? Először is, mindenki el tudja mondani, hogy ott van a Tízparancsolat legelején: „Én az Úr vagyok, a te Istened, és ne legyenek idegen isteneid”. Ha mi úgy akarunk Isten-követők lenni, hogy közben mások diktálhatják a feltételeket, akkor nem az Úr az Isten számunkra, hanem az a valaki, vagy valakik, akiknek mi az Úr Istennel szemben engedelmeskedünk. „Ne legyenek – tehát – idegen isteneid!”

Kitől milyen szerepet vállalhat a hívő ember? És vállalhat az egyház? A mi küldetésünk nem e világtól van, és nem e világból való, hanem az Úrtól van. Istentől van. A mi küldetésünk az, hogy „menjetek el, és tegyetek tanítvánnyá minden népet”. Akkor is az, ha az néha nem tetszik a világnak és a hatalomnak. Volt, van és lesz ilyen, akkor is Istentől van a küldetésünk. És ahogy az apostolok mondták, amikor a Jézus nevében való prédikálást betiltották nekik: „Istennek kell inkább engedni, hogy nem az embereknek”.

Kitől és milyen szerepet vállalhatunk? Egy gerinces színész nem vállal el akármit. Ami a saját belső értékrendjével nem egyeztethető össze, általában nem szokta elvállalni. Egy istenfélő ember nem vállalhat el akármit. És az Isten népe nem igazodhat akármilyen tanácshoz és akármilyen szokáshoz, bárkitől származzon is az, mert egyedül Istennek kell engedni. Az Úr megmondta. És mi mégis, ha végignézzük az egyház történetét, ha belegondolunk a saját életünkbe, hányszor engedtünk idegen tanácsoknak, idegen szokásoknak, és így lettünk engedetlenek Isten iránt. És kezdett torzulni, egyre jobban torzulni kegyességünk, hitünk, gyülekezetünk, egyházunk. „Ember – olvassuk itt –, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben!” Ámen.

Imádkozzunk

Köszönjük Istenünk megszólító, elhívó szavadat. Magasztalunk új életet munkáló kegyelmedért, hálát adunk gyülekezetet formáló szeretetedért, köszönjük, hogy Igéd által vezetést kínáltál föl nekünk, életünknek, közösségünknek. Bocsásd meg, hogy mégis gyakran engedtünk a világi csábításoknak! Politikai elvárásoknak akartunk megfelelni, amelyek nem mindig egyeztek a Te szavaddal. Bocsásd meg nekünk, hogy bálványimádó modern szokásokhoz is gyakran igazodtunk inkább, mint a Te szavadhoz! Bocsásd meg, amikor nehezen hallottuk meg és nehezen vettük komolyan hívó, tanácsoló szavadat! Ezért gyakran miattunk is gyaláztatott neved. Könyörgünk, bocsásd meg rossz szokásainkat, engedetlenségeinket, kishitű tévelygéseinket, és újíts meg Lelked által minket az irántad való engedelmességben! Könyörgünk, segíts, hogy csak Tőled fogadjunk el vezetést, útmutatást, hogy életünk és közösségünk jó gyümölcsöt teremhessen sokak javára. És így a Te nevedet magasztaljuk. Könyörgünk gyülekezetünk, egyházunk lelki újulásáért, hogy így munkálhassuk népünk lelki ébredését is. Könyörgünk most különösképpen a felnőttként keresztelésre, konfirmációra készülőkért. Erősítsd meg őket hitükben, melletted való döntésükben, és segíts bennünket is, hogy szeretettel befogadjuk őket, hogy egymást segítve haladjunk a Krisztus-követés útján. Könyörgünk a mai napon a budapesti Ifjúsági Találkozóért, Te áldd meg azt ifjaink számára, amikor Rólad szól bizonyságtétel, és együtt magasztalnak sok ezren Téged. Könyörgünk nyári gyülekezeti táborunkért, segíts bennünket, hogy őszinte szívvel, odaadással és engedelmesen készüljünk, hogy áldást kaphassunk. Könyörgünk betegeinkért, gyászoló szívekért, hogy életük nehézségeiben, mélységeiben járva, próbákkal szembenézve még inkább Hozzád tudjanak fordulni. És segíts bennünket is, hogy egymás számára is vigasztalássá lehessünk. Urunk Istenünk, Te megmondtad, hogy mi a jó. Segíts bennünket, hogy éljünk a Te törvényed szerint, szeretetre törekedve és alázatosan járjunk Teveled! Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |