| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„De még vár az Úr…”

Péter 2. levele 3. fejezet 3-13. [2Péter 3:3-13]

„³Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, ⁴és ezt kérdezgetik: »Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.«

⁵Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára.

⁶Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, ⁷a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára.

⁸Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.

⁹Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.

¹⁰De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.

¹¹Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, ¹²akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!

¹³De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.”

Imádkozzunk

Drága Istenünk! Hálát adunk Neked, hogy még tart a kegyelmi idő, még vársz ránk. Köszönjük, hogy Te mindenkit meg akarsz menteni, és még van egy kis időnk, hogy mi is a győztes sereghez csatlakozzunk. Ne hagyd, hogy elpazaroljuk ezt az időt. Add, hogy minden percet Veled tölthessünk, és minden alkalmat ki tudjunk használni, hogy lelkeket vezessünk Hozzád. Drága Uram! Bocsásd meg, amikor már elég jónak éreztük magunkat ahhoz, hogy ne szóljunk Hozzád. Bocsásd meg, amikor minden fontosabb volt számunkra, mint Te. Amikor egyedül akartuk magunkat kihúzni a sárból, és Téged vádoltunk, ha ez nem sikerült. Bocsásd meg, hogy hiteltelen keresztyének vagyunk, és csak szavakban éljük meg a hitünket. Add, hogy a mi hitünk élő és ható lehessen. A Te Szentlelked járjon át minket, hogy sugározhassuk a Te szeretetedet a világban. Drága Urunk! Próbáltunk már nélküled élni, de nem ment. Köszönjük, hogy az életünknek Te adsz értelmet. A szeretetünk csak akkor lehet igazi, ha Tőled való. Céljaink csak akkor vezethetnek jó irányba, ha Tőled kapjuk őket, ha Te szenteled meg őket. Kérünk Téged, hogy Te szenteld meg az egész életünket, hogy egész lényünkkel Téged tudjunk dicsőíteni. Hálát adunk Neked a Te szent Fiadért, hogy elküldted a Földre, hogy emberként meghaljon helyettünk és feltámadjon. Szenteld meg a karácsonyra való készülődésünket, add, hogy közelebb kerülhessünk Hozzád a mai istentisztelet által is. Jézus Krisztus nevében kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

Ézsaiás könyve 30 fejezet 8-18.

„⁸Most pedig menj, és írd föl jelenlétükben egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon mindvégig örökre szóló okmányként!

⁹Bizony engedetlen nép ez, hazug fiak, fiak, de nem akarnak hallgatni az ÚR tanítására.

¹⁰Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! - a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat!

¹¹Hagyjátok abba ezt a módszert, változtassatok ezen az eljáráson! Hagyjatok békét nekünk Izráel Szentjével!

¹²Ezért így szól Izráel Szentje: Mivel megvetitek ezt az igét, zsarolásban és csalásban bíztok, ezekre támaszkodtok,

¹³azért úgy jártok bűnötökkel, mint a magas kőfal, ha megreped, és megdőlve leomlással fenyeget: bármely pillanatban összedőlhet.

¹⁴Darabokra törik, mint a fazekas korsója, melyet kíméletlenül összetörtek: nem lehet találni törmelékei között akkora cserepet sem, amivel parazsat lehet venni a tűzhelyről, vagy vizet meríteni a tócsából.

¹⁵Mert így szól az én Uram, az ÚR, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok,

¹⁶inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek!

¹⁷Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon.

¹⁸De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.”

Szeretett Testvérek! Krisztuskövető emberek és nem keresztyének is ezekben a napokban készülődnek. Adventi koszorúk készültek, annak módját lehet hallani televízióban és máshol is. Valamire készül, valamire várakozik a világ és várakoznak a hívő emberek is. És ez rendjén is van egyik oldalról. Azonban a ma olvasott bibliai szakaszunk egészen más várakozásról beszél. Mit cselekszik az Úr, miközben mi szépen ebben az évben is annak rendje módja szerint ünnepre, karácsonyra, az Úr érkezésére várakozunk és készülődünk; mit cselekszik az Úr?

Ézsaiás könyvéből olvasott bibliai szakaszunk nagyon megdöbbentő képet fest a körülbelül 2700 évvel előttünk járt nemzedékről, az akkori Izraelről. És mit cselekedett akkor egy ilyen Izraellel szemben az Úr? Szólt. No de hát szólt már máskor is! Szólt az Úr. A követeit küldte. Jöttek, szóltak az Ő nevében – ahogy a régi ószövetségi szövegekben még a prófétát látónak nevezik – nos jöttek, láttak, mert az Úr láttatott velük és szóltak. Azután utasított az Úr. Például: írd föl, jegyezd föl mindazt, amit rád bíztam üzenetként, hogy megmaradjon mindvégig örökre szóló okmányként. Írd föl, hogy előhívható legyen – ahogy ma mondanák –, hogy újra megszólalhasson az üzenet. Aztán megint szólt az Úr. Ez a bibliai szakaszunk ezzel van tele. Szólt az Úr, utasított az Úr, küldött az Úr, szólt az Úr, többször szólt az Úr… Újra és újra ezt olvashattuk. Vagyis az Isten cselekedett.

Mit tett a nép? Mit tett a körülbelül 2700 évvel korábban élt Izrael? Az a nép, amelyik egyfajta jólétben élt. Az a nép, amelyik úgy gondolta, hogy ilyen jó dolgunk sosem volt. Nos, mit cselekedett ez a nép? Jöttek az Úr küldöttei, megszólította az Úr őket, és ez a nép azt mondta ezeknek a küldötteknek, ezeknek a látó embereknek, az Isten kijelentése által látó embereknek: „Ne lássatok!” Vagy ha már beszéltek az Úr nevében, „ne a valóságot lássátok!” Milyen félelmetes, amikor az ember a valóság elől menekül. „Ne a valóságot lássátok!” Mi volt a valóság? A valóság az volt, hogy Izrael népében egy viszonylagos jólét volt, rablás, csalás és korrupció által, ugyanakkor északkeletről, a szomszédos, hatalmas egyik világbirodalom ugrásra kész, hogy átlépje Izrael határát, hogy kirabolja, hogy bekebelezze ezt a kicsiny népet. Életveszélyes a helyzet. A küldöttek érzik, látják, mondják, hirdetik, hogy ez a valóság, eközben mások a maguk kis rablásával vannak elfoglalva, maguk csalásában bíznak, eközben fegyverkeznek. Itt lovakról van szó, az ókori Közel-Keleten a ló, harcban a fegyveres csúcstechnika volt, a nagy erő volt, és a gyorsaság volt. Nos mit cselekedett a nép? Jöttek az Isten emberei, akik látták, hogy rettenetes veszedelem van közelben; szóltak, és a nép azt mondta: ne lássátok mindezt! A valóságot ne mondjátok el nekünk! Ne beszéljetek erről! Mert ugye, amiről nem beszélünk, az állítólag nincs – gondolja már sok ezer év óta az ember. Vagy, ha már annyira beszéltek, akkor „beszéljetek hízelgő dolgokat, kedvünkre valókat” – mondja az Úr, jellemezve ezt a népet. „Hízelgő dolgokat, kedvünkre valókat mondjatok.” Az Úr nagyon röviden fogalmazza meg, és nagyon röviden jellemzi a korabeli Izraelt, amikor így mondja: „megvetettétek az igét”. Nem voltak ők ateisták, nem voltak ők istentagadók, csak éppen nem vették komolyan az Úr igéjét. Nem akartak hallgatni szavára. Sőt: „Hagyjatok békét nekünk Izrael Szentjével!”; Ne gyertek már, és ne beszéljetek már nekünk az Isten nevében! Majd mi gyakoroljuk a magunk kis vallásoskodását, a magunk kis bálványait majd tisztelgetjük. De az Izrael Szentjével ne zavarjatok már bennünket! Hát minket zavar! hogyha az Izrael Szentje nevében szóltok. Hiszen ez a nép – ahogy itt olvastuk – „zsarolásban és csalásban bízott, erre támaszkodott”; lovak erejében bízott. Nem baj, hogyha esetleg valóban jön ez az északi veszedelem, és az Úr Isten nem fogja a maroknyi Izrael határsorompóit védeni, hanem hagyja, hogy egy hódító, rabló nép tönkre tegye őket. Mert semmi más nem fog bekövetkezni, mint: amit vetettek, azt aratja majd Izrael. Nagyon szemléletes módon beszél az Ige, amikor azt mondja: a ti életmódotok, a ti vakságotok, hogy látni és hallani sem akartok úgy, ahogy az Isten látja a dolgokat. Csak úgy akarjátok látni, és hallani, és láttatni, ahogyan ez nektek tetszik – ez egy olyan dolog, mint amikor egy magas kőfal ott van, óriási repedés benne, és ott álltok a tövében, bármelyik pillanatban a nyakatokba omolhat, vesztetekre. Mit tett az Úr? Szólt. Mit tett az Úr? Küldött. Mit tett az Úr? Utasított. Mit cselekedett az Úr? Újra küldött, újra szólt. Eszünkbe juthat Jézus példázata, amikor elküldi az ő szolgáit, végül az egyszülött Fiút is. Mit tett a nép? Becsukta a fülét, becsukta a szemét, és a maga kis álmait dédelgette ott, egy hatalmas, leomlással fenyegető kőfal tövében. Akkor most mi az Úr célja? Már régen büntethetett volna. Már régen megbüntethette volna azt a népet, amelyik kerek-perec kijelentette, hogy: az Izrael Szentjével hagyjatok békén! A Szent Isten nevében ne beszéljetek! Mondhattok vallási szövegeket, de csak olyat, ami nekünk tetszik… olyan szép altatónótát, olyan szép, általános szeretetről szóló semmit – ilyet mondhattok, de a szent Isten nevében ne beszéljetek! Az Isten már régen megbüntethette volna ezt a népet. Azonban, mi az Úr célja? Nem az, hogy büntessen. Már Mózes könyvében olvashatunk arról (2. könyv 34. fejezet), hogy „az Úr késedelmes a haragra és nagy kegyelmű”. Vagy a Zsoltárok könyvében, a 103. zsoltárban énekel ugyanerről, szinte szó szerint ugyanígy a zsoltáros, hogy „késedelmes a haragra és nagy kegyelmű az Úr”. Vagy már a fogságba került Izrael, amikor bekövetkezik ez a veszedelem… a fogságba került Izrael számára Ezékiel próféta könyve 33. fejezetében arról szól, hogy „az Úr nem gyönyörködik a bűnös halálában, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen”. Mi az Úr célja? Az ember megtérése, hogy az embert megmenthesse. Az Úr célja, hogy megkegyelmezhessen. És akkor most már mondjuk ki a mondatot teljes egészében: „de még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen” – az Úr vár? Mi olyan szépen, esztendőről-esztendőre adventet ünnepelünk, készülődünk, hogy majd igazán karácsonyt ünnepelhessünk; mi nagyon szépen megemlékezünk, hogy az Isten valamikor régen valamit tett, ígéreteit beteljesítette – “Milyen aranyos ez a jászolbölcső”! – Mi várjuk újra, meg újra. Egyik oldalról jó ez, csak nehogy takaró legyen a mi számunkra! Várjuk – Hát gyere már Uram! Hát mi várunk! – miközben nem vesszük észre, hogy az Úr vár mireánk, hogy mi megváltozzunk. Az Úr célja az, hogy „megkegyelmezhessen, ezért még vár az Úr”. Az Úr célja az, hogy „irgalmazhasson, ezért még hallgat az Úr”, és nem hozza a jogos büntetést.

Nem véletlen, hogy Péter apostol levelében, az első és a második levélben is foglalkozik ezzel a kérdéssel, az első levél 3. fejezetében emlékezteti az olvasót, emlékeztet bennünket is, amint Noé napjaiban várt az Isten. De aztán eljött az ítélet. De várt az Isten. Adventben nehogy úgy elvárakozzuk magunkat… olyan jól elaltatjuk magunkat… “mi várjuk az Urat!” – és nem vesszük észre, hogy az Úr vár mireánk, a mi megváltozásunkra. Mert kell az Urat várnunk, de most már a visszajövetelét kell igazán várnunk. Ha csak emlékezés témája lesz, amit az Isten cselekedett… hogy igen, közel 2000 éve az Isten nagyszerű dolgokat cselekedett, és mi ezt újra átéljük az ünnep rendjében – nagyon szép! csak ugyanakkor el is aludhatunk közben. Az Úr még vár. Majd Péter második levelében szintén előjön ez: „hosszútűrését üdvösségnek tartsátok”. Mert előálltak már az apostoli korban is: “Hol van az Isten ígérete? Az atyák óta minden ugyanúgy van, semmi nem történt!” Nem vették észre, hogy szólt az Úr, hogy küldötteket küldött az Úr, hogy utasított az Úr, hogy fölíratta az Úr, hogy megmaradjon az Ő szava a későbbi nemzedéknek is, aztán megint szólt az Úr… – nem vették észre. Csak arról beszéltek, hogy szerintük semmi nem változott, az Isten ígérete nem teljesedik be. Péter kénytelen figyelmeztetni már a korai keresztyénség körében sokakat, hogy nehogy félreértsétek, az Isten hosszútűrése nem azt jelenti, hogy az Isten ígéretei nem teljesülnek be, hanem azt jelenti, hogy még vár az Isten, mert nem ítélni szeretne, hanem megmenteni, megbocsátani szeretne. Tehát „hosszútűrését üdvösségnek tartsátok” – az üdvösséges lehetőséget ismerjétek föl benne.

Advent nagyszerű. De most mégis az előbb olvasott bibliai szakaszok egészen másik oldalról szólítanak meg minket. Az Úr! vár. Mireánk. De még vár az Úr. Mi lehet ennek a mai üzenete?

Négy nézőpontból próbálom összefoglalni. Mi lehet annak az üzenete, hogy az Úr Isten még ma is vár? Még nem jött vissza ítélni élőket és holtakat. Még vár. Vár egyéni életünkben, vár az egyházzal kapcsolatosan, és vár a világgal kapcsolatosan is. Mi lehet ennek mai üzenete?

Először is a tanítás vonatkozásában fogalmazzuk meg: igazán nem az a fontos, hogy mi várunk kedves emlékezésként adventben, hogy mintegy átéljük még egyszer a régi eseményeket, hanem az igazán fontos az, hogy az Úr Isten vár mireánk. A tanításhoz tartozik, hogy vegyük észre várakozásának a célját, hogy miért türelmes még az Isten? Miért vár az Isten? A célját értsük meg. Ha észrevettük, ha megértettük, akkor ez megmozdít bennünket. Ha megértettük, hogy az Úr Isten mireánk vár, mert nekünk kellene már lépni, akkor talán lépünk is. De ha nem értjük, ha nagyon kedvesen, szépen mindent úgy átélünk csupán emlékezésként, hogy az Isten mennyire szerette e világot, akkor lehet, hogy kevésbé mozdít meg bennünket mindez.

A mai Ige tanítása: az Isten célja a várakozásával, hogy megkegyelmezhessen, kegyelmet pedig annak adhat, aki bocsánatot kért, aki kegyelmet kért. Vagyis nem az Úr Istenre kell várni, hogy “na akkor kegyelmezzél már!”; hanem, ha nem éltem át igazán az Isten kegyelmét, akkor vegyem észre, hogy nekem kell most lépni, bocsánatot kérve kegyelmet kérni.

Másodszor: Még vár az Úr – mindennek mai üzenete az önvizsgálat vonatkozásában, tehát rám és rád, mióta és miért vár az Úr? Mióta vár, hogy változzak? Miért vár az Úr? Miben kellene változnom?

Harmadszor: ez bátorítás kíván lenni, mert ennek a bibliai szakasznak is csodálatos bátorító üzenete: még van lehetőség megváltozni. Még vár az Úr. Vagyis ez azt jelenti, hogy még van alkalom arra, hogy komolyan vegyem az Isten engemet is megszólító szavát, megtérésre hívó szavát, a megszentelődésben előrelépést, egy lépést, hogy megtegyek. Bátorítás a mi számunkra, a ma élő nemzedék számára is ez a hosszútűrő isteni kegyelem.

És negyedszer: de még vár az Úr – mi lehet ennek a mai üzenete a mi számunkra? Inspiráljon bennünket, hogy életem iránya forduljon végre egyértelműen az Isten felé. Ne csak higgyem az Ő létét – ha bajban vagyok, nagyot kiáltsak hozzá, hogy “jaj Istenem!” – hanem egyértelműen döntsem el, hogy Őt követem. Az, hogy még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, ennek mai üzenete, inspiráló üzenete: ha eldöntöttem, hogy Krisztus követője vagyok, akkor is van még olyan részterület, amit nem adtam igazán az Isten kezébe. Amiket megtartottam magamnak. “Ebben, meg ebben a dologban az Isten nem illetékes! Ezt én intézem!” Netalán bálványok fennhatósága alatt hagytam meg életemben. Arra inspirál, arra mozdít bennünket az Isten Igéje, hogy életem minden részterülete is az Úrnak szentelt legyen. Mert két úrnak szolgálni nem lehet.

Készülődünk, és jól tesszük. Legyen hasznunkra mindez. Várakozunk, adventben vagyunk – az egyházi év rendje szerint –, nagyszerű lehetőség. De igazán azt vegyük észre, hogy az Úr vár mireánk, mert Ő már a maga részéről mindent megtett azért, hogy megkegyelmezhessen. És ha mi csak kedvesen, szépen emlékezünk arra, hogy mennyi mindent megtett, akkor nem sok hasznunk lesz belőle. De ha megértjük, hogy mindennek az a célja, hogy az én életem, a te életed megváltozzon, hogy a részterületek vonatkozásában is mindent az Isten kezébe tegyek és az Ő szolgálatába állítsak, akkor van értelme adventben élni és járni. De még vár az Úr – hangzott annak idején a makacs, kemény Izrael felé. Azért várok, nem veszitek észre, mert megbocsátani szeretnék. Mikor kérsz bocsánatot?

Ma is életünkben és az egyház életében az Isten azért vár, mert valaminek változni kell!

Bennem az Úr temploma

Általad készüljön,

Vesszen a bűnnek nyoma,

Lelked újjászüljön,

Méltóztass személyedre

E gyarló világon,

Dicső jelenlétedre

Dűljön le a Dágon.

Tégy szívedre pecsétül,

Bélyegül karodra:

Így lelked erejétül

Élek csak számodra,

Mindvégig velem maradj

Mennyei erővel,

Holtom óráján ne hagyj,

Jővel, Ámen, jővel!

304. dicséret 8. és 9. vers

Imádkozzunk

Istenünk! Mi tele vagyunk vágyakkal, elképzelésekkel, mindezek megvalósulásáért oly sokat fáradozunk. Köszönjük, hogy adventben Magad felé fordítasz bennünket, hogy szabadításodra figyeljünk.

Szent és igaz Isten! Te már mindent megtettél a mi megváltásunkért. Még az egyszülött Fiút is elküldted érettünk. Sokszor megszólítottál, sokszor hívtál egyen-egyenként minket is és várod a mi válaszunkat. Várod megszólító szavadra a mi feleletünket. Bocsásd meg, hogy létedben ugyan hittünk, de nem fordultunk teljes szívvel Feléd. Bocsásd meg, hogy életünk egyes területeit megtartottuk magunknak, és ezért még mindig kegyelmesen vársz reánk, hogy egész életünket a Te kezedbe tegyük. Segíts Urunk teljes szívvel, cselekvő hittel Hozzád térni, hogy ne legyen gyümölcstelen ünnepi készülődésünk és ünnepszentelésünk. Segíts, hogy megértsük hosszútűrésed célját. Könyörgünk, hogy megszentelt életünk másokat is Hozzád segíthessen. Könyörgünk, hogy gyógyító hatalmadat mutasd meg betegeink életében is. Könyörgünk népünk szellemi, lelki megújulásáért, megtéréséért. Könyörgünk az egyházak evangéliumi szolgálatáért, hogy a Te reánk váró, üdvösségünket munkáló, és türelmes szeretettel váró kegyelmed jó hírének legyünk eszközei ebben a világban.

Jézus Krisztusért hallgasd meg könyörgésünket. Ámen.

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek által.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |