| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Szentek legyetek”

Mózes 5. könyve 8. rész 1-11.

„¹Tartsátok meg és teljesítsétek mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok, hogy élhessetek, elszaporodhassatok és bemenvén birtokba vehessétek azt a földet, amelyet esküvel ígért meg atyáitoknak az ÚR.

²Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?

³Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik.

⁴Ruhád nem szakadt le rólad, lábad sem dagadt meg ez alatt a negyven év alatt.

⁵Megértheted ebből, hogy úgy fegyelmez téged Istened, az ÚR, ahogyan az ember fegyelmezi a fiát.

⁶Tartsd meg tehát Istenednek, az ÚRnak a parancsolatait, az ő utain járj, és őt féljed!

⁷Mert jó földre visz be most téged Istened, az ÚR, folyóvizeknek és mélyből fakadó forrásoknak a földjére, amelyek a völgyben és a hegyen erednek; ⁸búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére.

⁹Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szűkölködöl semmiben sem; olyan földre, amelynek a köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz.

¹⁰Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az URat azért a jó földért, amelyet neked adott.

¹¹De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az ÚRról oly módon, hogy nem tartod meg parancsolatait, döntéseit és rendelkezéseit, amelyeket én ma parancsolok neked!”

Imádkozzunk

Meghatódott szívvel állunk előtted Édesatyánk az évnek az utolsó istentiszteletén. Meghatódott szívvel, hiszen ilyenkor fejünkben tolulnak a gondolatok, emlékeinkben vissza-visszatérnek az elmúlt év napjai, olyan sok minden van, ami örömmel tölt el bennünket, de olyan sok minden van, ami most még jobban terheli a mi szívünket, amit át kellett élnünk az elmúlt esztendőben. Boldog, kinek nem kell szánnia az elvesztett időket, de tudjuk Urunk, hogy boldogok lehetünk akkor is, hogy ha Veled nyertünk meg próbákat, boldogok lehetünk akkor is, hogy ha Veled tudtunk megküzdeni bizonyos problémákkal, betegségekkel, bajokkal életünk során. Köszönjük, hogy Veled zárhatjuk ezt az esztendőt. Köszönjük, hogy Te most is ígéred a Te jelenlétedet, most is adod a Te rendelkezéseidet, a Te parancsolataidat. Köszönjük, hogy tartottál és hordoztál bennünket az elmúlt év minden napján. Köszönjük Urunk, hogy emlékezhetünk minden olyan szépre és jóra, de emlékezhetünk a nehezebb dolgokra is előtted őszintén, és Te tudod, hogy hogyan vigyél tovább bennünket. Így kérünk most Téged, adj a mi szívünkbe hálát, adj a mi szívünkbe önrendezést, ugyanakkor adj számvetést, és add, hogy lássuk meg, mi rejlik a mi szívünkben. Adj őszinte önvizsgálatot, hogy tudjuk megérteni a Te parancsolataidat, hogy miben akarsz bennünket előbbre vinni, miben akarsz bennünket továbbra a hit útján előresegíteni. Kérünk Téged, Szentlelkeddel most is adj nekünk elégséges táplálékot, lelki táplálékot, hogy tudjunk erőre kapni, tudjunk Benned bízni minden napon és tudjunk úgy előre tekinteni reménységgel, hogy Benned lássuk a mi jövendőnket, a mi elkövetkezendő napjainkat és ugyanakkor Benned kapjunk békességet. Áldd meg istentiszteletünket, légy itt közöttünk. Ámen.

Hálaadásunkban rólad emlékezünk,

Kegyelmes Istenünk, tégedet tisztelünk

Te nagy jóvoltodért, és felmagasztalunk,

Haszontalan szolgák, mert ezzel tartozunk.

Gerjeszd fel igédnek szerelmét lelkünkben,

Szentlélek Istennek szentségét szívünkben;

Adj igaz értelmet bőséggel elménkben,

Téged szolgálhassunk e földön éltünkben.

197. dicséret 1. és 3. vers

Péter első levele 1. fejezet 13-23.

„¹³Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.

¹⁴Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, ¹⁵hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, ¹⁶úgy, amint meg van írva: »Szentek legyetek, mert én szent vagyok.«

¹⁷Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, ¹⁸tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, ¹⁹hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.

²⁰Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek, ²¹akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.

²²Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, ²³mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.”

Szeretett Testvérek!

Emlékezés – Emlékezés, de hogyan? Hiszen, így esztendő végén mindenhol, munkahelyen, családban, vagy ki-ki a saját életében egyfajta számvetést próbál tenni. De hogyan tesszük mindezt? Mi lehet az alaphangja a mi emlékezésünknek? Vajon a hívő ember emlékezése és a világ fiainak az emlékezése teljesen ugyanaz? Vagy lehet valami más, valami több a hívő ember életében? Emlékezés – de hogyan? Csak egy évre, vagy nagyobb összefüggésekben látva az esztendőt próbálunk visszagondolni, számot vetni a lassan mögöttünk lévő 365 napról? Csak a mennyiségeket figyeljük vagy a minőséget legalább annyira? Miért kell föltennünk a kérdést, hogy hogyan emlékezzünk? Nem mindegy, hogyan emlékezünk? Nyílván nem. Mert emlékezésünktől a látásunk is torzulhat, az eredmény is torzulhat, ami tény szerint ugyanaz volt, de a mi emlékezésünk könnyen torzíthatja mindezt. Vagyis a fától néha az erdőt nem látjuk, mondja a bölcsesség. És hogy ha a fától az erdőt nem látja az ember, akkor könnyen reményt vesztetté válik. Nem mindegy, hogy hogyan emlékezünk. Nem mindegy, hogyan tekintünk vissza, nagyon jól tudjuk… valaki ezt meg is fogalmazta a számok vonatkozásában, hogy én csak abban a statisztikában hiszek, amit én szoktam hamisítani. De mielőtt lebecsülnénk a statisztikát, a számokat, meg kell jegyeznünk, hogy természetesen egy komoly fölmérés figyelmeztető tanulságokkal szolgálhat, de egy komoly fölmérés sem tud mindig minőségi dolgokat is jelezni, mennyiségeket inkább.

Emlékezés – de hogyan? Péter leveléből olvasott bibliai szakaszunknak, a szakaszunk tördelésekor rövid kis címet adtak, ennyi van fölírva: „Szentek legyetek”. És ahogy az előbb hallottuk ezt a hosszú, tömör, néha szinte nehéz, ünnepélyes mondatokat, akkor talán valakiben meg is fogalmazódhatott: ez mind nagyon szép, de minek olvassuk ezt esztendő végén, ezt máskor kellene olvasnunk. Lehet, és kell is, máskor is, de éppen így esztendő végén, amikor egy kicsit magunkba is fordulunk, és kicsit számot próbálunk vetni a mögöttünk lévő úttal, idővel, tetteinkkel vagy mulasztásainkkal, akkor nézzük, hogy a mostani bibliai szakaszunk mire taníthat, mire segíthet bennünket. Először is észre kell vennünk a nagy összefüggéseket, amelyek újra és újra különböző megfogalmazásban benne voltak Péter bizonyságtételében. A nagy összefüggések… Mondom más szóval: az isteni összefüggések. Itt nincs szó se 365 napról, nincs szó 12 hónapról, nincs szó egy évről; arról van szó, hogy szentek legyetek – és itt nincs naptári darabolás. Szentek legyetek. Mégis, ez az igeszakaszunk, hogyha egészében és azután részleteiben is egy kicsit megvizsgáljuk, nagyon fontos dolgokra taníthat bennünket, és igen nagy segítség lehet a helyes számvetés, a helyes emlékezés vonatkozásában.

Az első, amit észre vehetünk tehát, a nagy összefüggések, az isteni összefüggések. Ilyeneket olvasunk: „Ő – tudniillik Krisztus –, ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott…” A világ teremtése előtt kiválasztatott – hát most nem 2003-ra emlékezünk? Nem egy esztendőre tekintünk vissza? De igen. Csak a hívő embernek tudnia kell, hogy egyáltalán az idő és benne az életünk és benne egy esztendőnk az nem úgy van, hogy vagyok én, van ez az esztendő, meg még ezen kívül némi kis környezetem, hanem a hívő ember tudja és vallja, hogy Krisztus a világ teremtése előtt kiválasztatott. És az elmúlt 365 napon is ebben az érthetetlen, mérhetetlen, valóságos isteni szeretetben van elrejtve. Ez az a nagy összefüggés, ami megszólal először is.

Aztán így folytatja majd az apostol: „…az idők végén jelent meg tiértetek”. A világ teremtése előtt… és az idők végén megjelent, és akkor hogy is van? Ne ragadjunk le csupán egy esztendőben, és ne kiragadva nézzünk egy esztendőt; még saját életünkből sem és életünket se ragadjuk ki abból a sokkal-sokkal nagyobb összefüggésből, amely az Isten, a kiválasztó Isten szeretetében van elrejtve. A nagy összefüggéshez tartozik hozzá, és 2003-ra is igaz – hogy egy kicsit a hatalmas, a totálkép világából közelítsünk –, „…nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg”. 2003-ra úgy, anélkül, hogy a Krisztus érettünk való áldozatára ne gondolnánk, nem szabad a hívő embernek visszatekintenie, mert akkor kiragadtuk magunkat az Isten kezéből. Akkor csak magunkat nézzük, a mi teljesítményünket látjuk, a ronda világot látjuk, az ilyen meg olyan környezetet látjuk, és akkor mindig más lesz a hibás, mi természetesen nem, és az eredmény pedig rezignáltság, netalán vádaskodás, mutogatás, belekeseredés. Ezzel szemben az apostol azt mondja, „nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg…, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén”. A nagy isteni összefüggésekben kell először is magunkat elhelyezni, amikor is az apostol arra figyelmeztet, hogy Isten Őt, Krisztust, felmagasztalta a halottak közül.

Hát nem 2003-ra emlékezünk ilyenkor? Nem egy esztendőre tekintünk vissza ilyenkor? De igen. De gyökértelenül akarjuk látni? Jaj a hívő embernek, ha gyökértelenül látja a saját életét! Arról szól az egész szakaszunk – előre bocsátottam –, hogy szentek legyetek. A napi dolgainkról szól, a napi megszentelődésünkről szól. És mégis azzal kezdődött, hogy Krisztus a világ teremtése előtt kiválasztatott, másképp szóba se kerülhet a mi megszentelődésünk. Mert mindennek ott, az Isten kiválasztó, eleve elrendelő szeretetében van a gyökere. És ez a szeretet megjelent, ezt a szeretetet mi keresztre küldtük, de föltámasztotta őt a halottak közül. És még mindig nincs vége a nagy isteni összefüggéseknek, miközben a konkrét napi dolgokról, a megszentelődésünkről tanít az apostol, hiszen arról olvasunk, hogy Jézus visszajövetele kegyelem lesz nektek, akik már az Isten kegyelméből éltek. A világ teremtése előtt kiválasztatott, és Jézus visszajöveteléről is beszélt. Ekkora ölelésben helyezi el az apostol a mi életünk napi feladatait, munkáit, örömeit, gondjait, megszentelődését. Visszajön az Úr, nektek kegyelmes lesz, akik már kegyelmes Istent ismertetek meg, visszajön, „aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit”. Most mintha közelítenénk ahhoz, hogy akkor számot kellene vetni, végig kellene gondolni dolgainkat. Igen, az Úr személyválogatás nélkül fogja nemcsak a 2003-at, hanem a 2002-őt, vagy kinek-kinek 10-20-50, vagy 70 évvel ezelőtti idejét, vagy majd az ezután még nékünk ajándékozott időt megítélni. Az első nagy összefüggés tehát az isteni összefüggés, mielőtt a konkrét hétköznapi dolgainkra térnénk, és ez a hívő ember kiváltsága is. Ez a nagyszerű, hogy mi így láthatjuk az életünket.

Aztán az apostoli tanítás második nagyon komoly összefüggése, közelítési módja, ez, a közelmúltunk. Ez már az emberi szint, de még mindig a közelmúlt, nem a tegnap, nem is teljesen a 2003, hanem elmúlt évek vagy évtizedek. A közelmúltunk vonatkozásában ezt olvassuk: „…atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból” váltott meg titeket az Úr. Atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotok; a 2003 mögött ott van 2002, meg ott van a 10 évvel azelőtti, meg a 30, meg az 50, meg a 60 évvel ezelőtti események sora is. Mi nagyon könnyen szeretünk úgy gondolkozni, hogy kiragadjuk az összefüggésekből, az idő összefüggéséből, az események sorából is a pillanatnyi dolgokat, és akkor azt olyan színbe állítjuk be, amilyenbe mi szeretnénk. Az apostol viszont arról beszél, hogy ha közelítünk, a hatalmas isteni kiválasztó szeretetből közelítünk most már a ti életetekre, a mi életünkre, akkor oda kell emlékeznünk, vissza kell oda tekintenünk, hogy atyáinktól örökölt hiábavaló életmódunk van nekünk is. Minden nemzedéknek. Azután, „akik romolhatatlan magból születtetek ujjá, emlékezzetek megtérésetekre, emlékezzetek újjászületésetekre”. Ez lehet, hogy 2003-ban volt valakinek, lehet, hogy 10 évvel ezelőtt, lehet, hogy 60 évvel ezelőtt volt. Emlékezzetek arra, hogy „romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” – mint engedelmes gyermekek, ha már valóban Isten gyermekei vagyunk. Vagyis a totál kép: a világ teremtése előtt kiválasztatott, a megváltásunkra elrendelt Krisztus, és az onnan lészen eljövendő ítélni élőket és holtakat hatalmas összefüggéséből egyre közelebb kerül a kép, már itt vagyunk a mi emberi világunkban, itt vagyunk az atyáink és a mi nemzedékünknél, már itt vagyunk ezeknél az éveknél, és itt vagyunk a megtérésünk és újjászületésünk kérdésénél.

És ezután érkezik el az apostoli tanítás harmadik egysége – bár ezek mindig így egymásba szövődve vannak, nem úgy, hogy egy, kettő és három – a mai helyzetünkhöz. Így érkezhetünk el napjainkhoz, nevezzük akkor ezt most 2003-nak. A mai helyzetünk jellemzője, hogy „általa, tudniillik a Krisztus által, hisztek Istenben” – így lehet a mögöttünk lévő lassan 365 napra tekinteni. A mai helyzetünkről beszél az apostol, amikor azt mondja, „mint atyátokat hívjátok segítségül”; hogy ebben az elmúló esztendőben is az Örökkévalót Jézus által mennyei Atyaként segítségül hívhattuk, de azért hívhattuk segítségül, mert Krisztus a világ teremtése előtt kiválasztatott. Ezért hívhattuk most is segítségül, ezért lehetett az Isten mennyei Atyánkká, és azért hívhattuk segítségül, mert romolhatatlan magból újjá születtünk. Mai helyzetünkhöz tartozik: „Ne igazodjatok tudatlanságotok idejének vágyaihoz” – a megtérésetek előtti vágyaitokhoz. Ne igazodjatok az óemberetek kívánságaihoz. „Szentek legyetek egész magatartásotokban” – ez már napjaink. Ez a mai idő, egészen beleértve most ezt az órát is. Mai helyzetünkhöz elérkezik az ige és megszólít, hogy szentek legyetek egész magatartásotokban. „Igazság iránti engedelmességben”, „képmutatás nélküli szeretetben” kell, hogy megvalósuljon a mi odaszentelt voltunk, hogy megvalósuljon a mi szentségünk.

Egy neves igehirdető fogalmazta meg: a megszentelődés nem tud elrejtőzni, szeretne csendben meghúzódni, mint az ibolya, de az illata elárulja. Halványan pislog, mint egy csillag, de a fényéről ráismerhetnek. A megszentelt élet nem önmagát mutogató élet, de észrevehető élet. Nem reklámozott élet, nem kell hozzá a tömegtájékoztatásnak egyetlen egy eszköze sem, hiszen az ibolyának sem kell a televízió és az újság, és lesi-fotósok hada, mégis észrevesszük sétálás közben is, itt valahol ibolya van; és akkor megkeressük.

„Szentek legyetek egész magatartásotokban” – észrevehető legyen ez a szentség. És vajon 2003-ban szent élettel mennyire illatoztunk? Ahogy az egyik énekünk ezt mondja: „Istennel járni, lakozni, szent élettel illatozni”. Vajon 2003-ban az igazság iránti engedelmességben hogy álltunk? 2003-ban a képmutatás nélküli szeretet dolgában mi volt? Vagy a gyülekezet közösségében is: szeretlek addig, amíg szeretsz? Sőt, akkor szeretlek, ha te előbb szeretsz! Csak ennyit tettünk? Ezt a világ fiai is meg tudják tenni, ezért fölösleges magunkat keresztyénnek nevezni. Mai helyzetünkhöz elérkezik, amikor azt mondja az apostol: „félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét”. E csodálatos kifejezés, jövevények vagyunk ebben a világban, nekünk nincs itt maradandó városunk. Istenfélelemmel töltsük ezt a jövevénységet. De a mai helyzetünk vonatkozásában az Ige arról is beszél, „hitetek Istenbe vetett reménység is legyen”. És ez már előre mutat, itt már megjelenik a 2004 vagy a 2005, megjelenik a holnap és a holnapután is.

Szeretett Testvérek! Emlékezés, de hogyan? Gyökértelenül, csak a körülményekre tekintve? – merthogy akkor azokra rá lehet fogni mindent. Vagy pedig úgy, ahogy a szent életre hív és tanít bennünket az Ige, amiben nincs esztendős tagolás. “Igen, 2003-ban szentnek ígérkeztem lenni, jövőre már nem; megpróbáltam ebben az évben egy kicsit, de jövőre próbálja meg más, ezt átadom, hadd csinálja más” – nagyon megkísérti a hívő embert is, a gyülekezetet is, ezt én csináltam, most már csinálja más. Ha nem elég dicséretet kapok, akkor bedobom a törülközőt. Nem színház a gyülekezet! Az ibolyát észre veszik, pedig nem nagyon mutogatja magát. Kicsiny, szirma is kicsi, beleolvad, elvész a körülötte lévő növényzetbe, mégis észrevehető.

Hitetek Istenbe vetett reménység is legyen – vagyis a “szentek legyetek”, ezt is reménységgel. De miért? – mert Krisztus a világ teremtése előtt kiválasztatott, és mert jön az Úr, és személyválogatás nélkül ítél. Pál apostol ezért merte leírni, hogy nem törődök azzal, hogy mi a véleményetek rólam. Nem nektek akarok tetszeni. Én az Úr szolgája szeretnék lenni. Az Úrnak akarok tetszeni. Ha mindig csak embereknek szeretnénk tetszeni, akkor nagyon sok mindent abba kellene hagyni, akkor az Isten akaratát nagyon sokszor nem lenne szabad felvállalni, mert embereknek nem tetszik. Néha még vallásosoknak sem.

Mai helyzetünk, mai problémáink 2003 végén – vagyis, hogyan tekinthetünk erre az esztendőre? Mint a megszentelődés útján zarándokló évre. De 2004-ben is ugyanez lesz a feladatunk többek között, hogy szentek legyetek. Nem kiálthatjuk ki, hogy az egyik évben csak ez, a másik évben csak az. A szentek legyetek, ez az, ami az egész földi utunknak egy nagy kiváltsága.

Végezetül hármas vonatkozást szeretnék megemlíteni. Emlékezzünk tehát erre az esztendőre hálaadással, a gondviselés sokféle jeléért, és az üdvözítő kegyelemért, annak sokféle áldásaiért. Legyen hálás a mi szívünk, hogy örök életre nézve láthatjuk a múló esztendőt is, csak így van értelme. Egyébként könnyen eljuthat oda az ember nagy akarással, nagy munkával, sok tanulással, hogy az esztendők gyarapodása után azt mondja, nem sok értelme volt az egésznek. Megöregedtem, lassan már nem is nagyon kellek a társadalomnak se, itt-ott még a családnak se.

Emlékezés – de hogyan? Hogyha én tudom, hogy a Krisztus a világ teremtése előtt kiválasztatott énértem, és hogy én is kiválasztott legyek, akkor 2003 és 2004 is ebben a kiválasztó isteni szeretetben van. Eközben sok minden történik, örvendetes és kevésbé örvendetes esemény. Legyen tehát a mi szívünk hálás azért, hogy örök életre nézve láthatjuk a múló életünk egy-egy itt mért szakaszának esztendejét.

A második vonatkozás az a bűnvallásé kell, hogy legyen. Be kell vallanunk, voltak hullámvölgyek hitünkben, voltak hullámvölgyek reménységünkben és engedelmességünkben is, mert nem voltunk mindig engedelmesek. Talán szóban odaszenteltük magunkat, de a gyakorlatban nem voltunk mindig olyanok vagy gyakran csak mennyiségi kérdést próbáltunk csinálni a dolgokból. Az életből a minőséget, a megszentelődést azt nem vettük igazán komolyan. Van mit letenni és itt hagyni, és lehetőleg kevesebbet átvinni belőle a következő esztendőbe, mint terhes örökséget. Letehetjük ezeket.

És harmadszor bizony inspirálhat bennünket, hogy a kegyelem még tart; hogy lehet megszentelődésben előrébb lépni, minőségben előrébb lépni. Inspirálhat bennünket, hogy Ő ítéli meg tetteinket, és ő reálisan fogja megítélni. Az Ő statisztikája az nem olyan, amilyet mi tudunk csinálni, és abból azokat az elemeket emeljük ki, ami nekünk kedvező, ránk nézve hízelgő, más elemeket elfelejtünk figyelembe venni. Ő ítél meg reálisan, vagyis nem az az igazán izgalmas, hogy mit mondanak az emberek, mit mond a világ, mit mond az egyház, mit mond a szomszéd, mit mond a családtag, a főnök, mennyire ismer el minket, mert nem biztos, hogy reálisan látja a dolgokat. Vagy ha látja is, neki nem érdeke, hogy elismerje. De jön az Úr, aki személyválogatás nélkül ítél. És inspirálhat bennünket és inspiráljon bennünket, hogy haladjunk a megszentelődés útján tovább.

Szeretett Testvérek! Emlékezés, számbavétel, számvetés – de hogyan? Az apostol, miközben a szent élet folyamatos kihívásával szólítja meg a korabeli gyülekezetet, és szólít meg minket is, aközben a nagy isteni összefüggésekkel kezdi: Krisztus a világ teremtése előtt kiválasztatott, az idők végén megjelent, nem veszendő holmin váltattatok meg; Isten Őt fölmagasztalta a halottak közül, kegyelmesen jön vissza, és személyválogatás nélkül ítél. Ebben a szeretetben vannak benne ‘atyáink’ és a ‘mi’ nemzedéke; vagy mi és a gyermekeink és unokáink, és romolhatatlan magból újjá lehetett születni, Isten engedelmes gyermekeivé lehettünk, hogy Általa és Benne bízva Őt hívjuk segítségül, nem igazodva a világhoz, és megtérésünk előtti tudatlanságunk állapotának bűneihez, hanem szentek legyünk egész magatartásunkban. Emlékezzünk, gondoljunk át dolgokat így, és így hadd szólítson meg minket az Úr szava: Szentek legyetek!

Csak vezess, Uram végig és fogd kezem,

Míg boldogan a célhoz elérkezem,

Mert nélküled az én erőm oly kevés,

De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

Szent irgalmaddal szívemet födjed bé,

Tedd örömben és bánatban csöndessé,

Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked,

Ki szemlehúnyva téged híven követ.

Ha gyarlóságom meg nem is érzené:

A vak homályból te mutatsz ég felé;

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem,

Míg boldogan a célhoz elérkezem.

462. dicséret

Imádkozzunk

Mennyei Atyánk! Hálát adunk Neked a lassan mögénk kerülő 2003-ért. Köszönjük a sok-sok lehetőséget, melyet elénk adtál, hitre, szolgálatra, szeretetre, örömre, küzdelmekre, munkára. Köszönjük az erőt, hálát adunk a megtartott egészségért. Téged magasztalunk munkáink eredményéért, a családi örömökért, gyülekezeti életért, közösségért. Téged áldunk, hogy hitben erősítettél bennünket, hogy szíveket megragadtál, Téged dicsőítünk a megtérőkért. Köszönjük Urunk, hogy közel voltál betegségben, hogy amikor a halál árnyéka völgyében kellett járnunk, akkor is velünk voltál, hogy könnyeinket letöröld. Köszönjük, hogy a próbák által is formáltál bennünket. Köszönjük mindazokat, akik ezt az esztendőt velünk kezdték, de már velünk nem fejezhették be, köszönjük, a bennük és velük kapott áldásokat is. És köszönjük mindazokat, akiket ebben az esztendőben ajándékoztál nekünk, mint kicsiny új életeket. Bocsásd meg Urunk gyakori mulasztásainkat, bocsásd meg kishitűségünket, újra és újra előjövő önzésünket. Bocsásd meg, hogy mennyei elhívásunkat gyakran elfeledve csak a pillanatnak éltünk. Bocsásd meg, hogy gyakran a világhoz akartunk igazodni, miközben magunkat Krisztus-követőknek vallottuk. Bocsásd meg zúgolódásainkat. Bocsásd meg fölösleges panaszainkat, bocsásd meg Urunk, amikor sem szavunk, sem cselekedetünk és gondolatunk nem volt méltó Tehozzád. De jövünk Hozzád, mert tudjuk, hogy Te kegyelmes Úr vagy, és kérünk, segíts üdvösséges összefüggésekben emlékezni, elemezni, értékelni, tanulságokat levonni erről az esztendőről. Segíts bennünket Urunk, hogy a Te hatalmas üdvözítő szereteted összefüggésében lássuk szüleink, magunk, gyermekeink, unokáink életét. Segíts, hogy az örömteli vagy szomorú eseményeket a valós helyükön lássuk a Krisztus halált legyőző hatalma alatt. Segíts, hogy ne essünk fölöttébb kétségbe a gondok, a próbák, a küzdelmek idején, és segíts, hogy ne is bízzuk el magunkat, amikor kicsit könnyebben gurul a szekér. Segíts a megszentelődés útján hűségesebben továbblépni. Segíts, hogy személyes, családi, gyülekezeti életünk Téged dicsőítsen. Könyörülj nemzetünkön, hogy ne a széthullás, az elfogyás erői legyenek úrrá, hanem talán éppen a Krisztus-követő bizonyságtétele által és a Te életet újjáformáló erőd és hatalmad győzedelmeskedjen.

Urunk! Mindenért Neked adunk hálát, és bocsásd meg nekünk, amit az emlékezésben be kell, hogy valljunk Előtted. És segíts egyénileg is, amikor személyesen fordulunk Hozzád az esztendő végén, hogy a mi életünk Neked szentelt, örvendező, Benned békességet és a Te népedben közösséget találó élet legyen, hirdetve szeretetedet, kegyelmedet és így javát szolgálva népünknek is. Ámen.

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek által.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |