| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Konzumvallásosság helyett Krisztuskövetés

Apostolok Cselekedetei 14:8-18.

„⁸Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni.

⁹Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon.

¹⁰Ezért hangosan így szólt hozzá: »Állj a lábaidra egyenesen!« Ekkor az talpra ugrott, és járt.

¹¹Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: »Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!«

¹²Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő.

¹³Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik.

¹⁴Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak,

¹⁵és így kiáltottak: »Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.

¹⁶Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon,

¹⁷bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet.«

¹⁸Így szóltak, és nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy áldozatot mutasson be nekik.”

Magasztalunk Istenünk, hogy Te adtál bőven termő időket. Hálát adunk Neked, hogy gondviseléseddel körülvettél bennünket, ennek jeleit az elmúlt héten is megtapasztalhattuk.  Magasztalunk, hogy megáldottad kezünk munkáit. Köszönjük, hogy valóban Te jöttél hozzánk, valóban miérettünk jöttél, hogy minket, mint a nyájtól eltévedt bárányokat megkeress, és visszavezess a veled való közösségbe. Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy ezzel a szeretettel ragadtad meg életünket, Krisztus-követésre hívtál minket. Bocsásd meg Urunk, hogy az elmúlt hét napjaiban nem volt minden szavunk, minden gondolatunk, minden cselekedetünk a Te dicsőségedre és egymás javára való. Bocsásd meg nekünk mindazt, amit fölismertünk, és amit előtted néven nevezve bevallottunk. És kérünk Téged, segíts bennünket, hogy amikor a Te nevedben összegyülekeztünk, akkor kész legyen a mi szívünk, a mi értelmünk, egész életünk előtted megnyílni, kész legyen a mi életünk ige szerint tisztulni, evangélium szerint megújulni. Szenteld meg nevedben való összegyülekezésünket. Áldd meg figyelmünket, áldd meg közösségünket. Ámen.

2Timóteus 3:1-5; 2Timóteus 4:1-5

 „¹Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek.

²Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek;

³szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók,

⁴árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent.

⁵Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől.

2Timóteus 4:1-5

¹Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek:

²hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.

³Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.

⁴Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.

⁵Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.

Szeretett Testvérek!

A fogyasztói információs társadalom és a “vallás” – most használom ezt a kifejezést – hogyan viszonyul egymáshoz? Mert az egyik oldalról nagyszerű dolog, hogy be lehet menni, mondjuk egy bútorüzletbe, és ott elemenként is össze lehet válogatni, össze lehet gyűjteni, és majd össze lehet rakni a bútorokat, avagy a szoba berendezését. Ebben sok jó dolog is van – mert lehet ízlés szerint, lehet a négyzetméternek megfelelően valamelyest alakítani, formálni az eredményt. De vajon ez az elemenkénti összeszerelhetőség, ez igaz lehet a vallásra is? Igaz lehet a hitre is? Szabad-e, hasznos-e ez a módszer a krisztuskövetésben?

És akkor most a New age vallási szakácskönyvéből egy kitalált recepttel szeretném ezt szemléltetni a modern európai ember számára.

Vallás “újpogány” módra, négy személy részére:

Hozzávalók: 10 dkg ezoterika, 3 kanál kozmikus energia, 2 db mágikus kő, 5 percnyi tudattágítás után mondd el háromszor a “Mi Atyánkot”. Keverd össze alaposan lélekvándorlással, és olvasd rá a horoszkópodat. Végül öntsd le egy pohárnyi keleti misztikával. Ízlés szerinti babonával még ízesíthető, és egy órányi meditáció után tálalható.

A modern ember ilyen vallási szakácskönyvekből táplálkozik. Újra mondom, a recept kitalált, nem ajánlom, hogy kipróbáljátok! Elég látni mások életén, mások gyomorrontásán az eredményt. Nem feltétlenül kell nekünk is kipróbálni, ezt a fogyasztói vallásosságot. Mert ez a fogyasztói- vagy “konzumvallásosság” – azonos lenne a krisztuskövetéssel? Mert napjainkban sokan azt hirdetik fennen, hogy nyugodtan, bárhonnan, szabad gondolatod szerint válogasd össze ízlésednek – a Biblia szavával szólva, kívánságodnak – megfelelően a magad vallását. A konyhában lehet ilyen maszek programokat csinálni, legfeljebb ki fogod önteni az eredményt. De lelki, hitbeli dolgokban ez nagyon veszélyes lehet.

Az előbb olvasott bibliai szakaszban Pál apostol előre figyelmeztette fiatal munkatársát, Timóteust, hogy az utolsó időkben…

Itt meg kell állnom egy pillanatra. Az utolsó idők nem ezután jönnek el, Jézus Krisztus megjelenésétől kezdve a Szentírás már utolsó időknek nevezi. Vagyis, ez már 2000 éve tart. Ezt csak úgy zárójelben jegyeztem meg, mert sokan az utolsó időket mindig éppen a napjaikra értik. “Eddig még csak-csak volt valamilyen a világ, de most már rettenetes, tehát itt az utolsó idő.” A Szentírás Jézus Krisztus feltámadása után már utolsó időknek – többes számban – nevezi a korszakot, amiben benne élünk valóban. És ez nagyon igaz.

Nos, az utolsó időkben az egészséges tanítást nem viselik el – hangzott az apostol tanítása fiatalabb munkatársának, a gyülekezetvezető Timóteusnak.

Az egészséges tanítás? A Szentírás alapján úgy gondolom, hogy nagyjából össze tudnánk rakni. Én most csupán néhány kifejezést, néhány fél mondatocskát próbálok egymás után elsorolni, hogy majd utána, nagyobb legyen az ellentét, nagyobb legyen a különbség. Az egészséges tanításban benne van az, hogy az ember az Istentől elfordult. Vagyis bibliai szóhasználattal szólva bűnös, és nem pedig eleve jó – mint ahogy a konzumvallásosság emberei ezt gondolják, hirdetik, és eszerint próbálják összeállítani a vallási menüjüket. Tehát az Istentől elfordult ember, azaz bűnös, a veszedelem, a kárhozat útján indult el. De az Isten megszólít. Benne van az egészséges tanításban a megtérésre hívás. Benne van, hogy a megváltás Jézus Krisztus által történik. Benne van, hogy „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Benne van tehát az újjászületés, a megszentelődés, benne van, hogy mindezt az Isten Szentlelke végzi és munkálja bennünk, benne van, hogy a teljes írás által próbál tanítani, vezetni bennünket az Isten, benne van, hogy az Isten népe közösségében kell, hogy benne legyen, aki magát krisztuskövetőnek nevezi. Hiszen, hogy tartozhatom én egy családhoz, hogyha nem vállalom velük a közösséget?

„Az egészséges tanítást nem viselik el” – hangzik az apostol figyelmeztető szava. Ne lepődj meg Timóteus! Ez az emberi bűnös természetnek a velejárója, hogy egészséges tanítás, az Isten igéje, az nem kell az embernek.

Viszont, mit csinálnak ehelyett? Nem arról van szó, hogy egyszerűen elutasítják az Isten igéjét; nem arról van szó, hogy ők nem hisznek Istenben. Valaki, ugye így fogalmazta ezt meg: „Amikor az emberek nem hisznek Istenben, akkor valami hazugságban hisznek”. Igen, mert az embernek szüksége van arra, hogy bízzon valakiben, netalán valamiben. Szükségünk van arra, hogy tartozzunk valakihez. Tehát miközben egyik oldalról elutasítják az egészséges tanítást, másik oldalról kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat. Figyeljük meg ezt a nagyon rövid, tömör megfogalmazást: kívánságaik szerint. Nem egyszerűen tanítást. Tanítókat – akik majd azt mondják, ami nekik tetszik. Akik összeállítják az ő megrendelésüknek megfelelő vallási keveréket – kívánságaik szerint. Míg az egészséges tanítás arról szól, hogy az Isten mit mond, a másik arról szól, hogy én az ember, mit kívánok, és mit akarok, és az Isten, vagy az Istenek, vagy a kozmikus erő álljon a rendelkezésemre. Radikálisan ellentétes a kettő egymással. Kívánságaik szerint gyűjtenek… Ebben a kívánságban benne vannak a bűnös kívánságok is, és eszerint gyűjtenek maguknak tanítókat. Ezzel az apostol azt is kimondta, hogy lesznek emberek, akik még tanítóként is előállnak és kiszolgálják ezt a vágyat. Sőt, meggazdagodnak belőle! – ilyen is lesz. Egy neves igehirdető így fogalmazta meg: „A hitetlenség takarója alatt sok esetben jó adag babona rejlik”. Remélem saját életünkből nem sok példát tudnánk hozni, bár még innen is tudnék említeni: – Hogy vagy? – Hál’ Istennek (lekopogtatva)!

Az egyik keresztyéni, utóbbi pogány volt – amit bemutattam, ugye? Mert, aki zajt kelt, az a gonosz, irigy szellemeket akarja elzavarni. Nehogy ellopják az egészségét. De, akkor miért adsz hálát az Úr Istennek, ha a szellemektől jobban félsz? Tapasztaltam ilyet is. De a világból nagyon sok példát láthatnánk. A hitetlenség takarója alatt jó adag babona rejlik.

Nos, tehát az emberek vágyaik szerint válogatnak, mint az üzletközpontban. A fogyasztói társadalomnak kimondottan tetszik a konzumvallásosság, és ezt akarja kiszolgálni. Vagyis “fogyasztói vallásos” légy. Bemész, és a vallási piacon összeválogatod, azt ami éppen neked tetszik. Ami nem tetszik, azt nem fogod megvenni, azt nem fogod komolyan venni. Mi pedig kiszolgálunk mindent. Itt mindent meg lehet kapni. Igen, csak miközben kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanokat és tanítókat, eközben egyértelmű, hogy Istent nem szeretik, önzők, csak önmagukat, csak a vágyaikat szeretik, és azt akarják kiszolgálni és kiszolgáltatni. Az apostol nagyon precízen, nagyon pontosan jelöli, hogy miközben az egészséges tanítástól, a bibliai tanítástól elfordulnak, aközben a mondákhoz, mesékhez odafordulnak. És a modern ember, az nem Isten nélküli ember, hanem valamilyen vallásos zagyvalékban bízó ember. Istent nem szeretik, de mást megistenítenek, és vakon bíznak benne. Ez, a kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, ez az összeszerelhető vallás. Ebből össze lehet állítani a magunk ízlése és elképzelése szerinti vallást. Aztán ez a vallásosság, ez a fogyasztói vallásosság nagyon könnyen átveszi a világból azt, ami bizonyos esetekben jó a világban – tudniillik az egyszerhasználatos. Tudnánk sorolni eszközöket, amit így hívunk, hogy egyszerhasználatosak. Nos, nagyon sok embernek a vallás is ilyen egyszerhasználatos. Sok Istenben bízó ember, magát keresztyénnek mondó ember számára is a keresztyénség egyszerhasználatos. Amikor éppen kell, akkor előrángatjuk, utána nem kell… mehet a kukába, és reménység szerint öt, tíz, húsz évig nem kell jönni a templomba, mert addig nem lesz haláleset a családban. Ha lesz, akkor “mégiscsak elő kellene keresni ezt az egyházat, valami szolgáltatást szeretnék megrendelni!”. Nemegyszer kell hallanom, telefonban bejelentkeznek emberek, és mondják, hogy “temetési szolgáltatást szeretnénk megrendelni”. Azt kint a temetkezési vállalatnál kell! A szolgáltatás: az eszközök. Már a kifejezéseket összekeverjük, mert mindig azt halljuk a világból, hogy szolgáltató cégek vannak, és ez így teljesen rendjén van. De, aki azt hiszi, hogy a hit, az egyház, az azonos a szolgáltató céggel, az semmit nem ért. Őrá az Isten igéje nem sok hatással volt, de a világ nagyon. Ez az egyszerhasználatos vallás. Tízévente egyszer. Ez a “magánvallás”. Mert a vallás – hirdették sokáig – magánügy. És ma is sokan, ebben a tévtanításban élnek, vagy ezzel próbálják magukat nyugtatgatni. Ők azért nem tartoznak a gyülekezethez, mert a vallás magánügy. Az nem keresztyénség. Ami magánügy, az nem keresztyénség. A krisztuskövetés a legszemélyesebb közügy, mert személyesen kell nekem, az engem megszólító isteni üzenetre felelni. De ha feleltem, és igent mondtam, akkor ez azt jelenti, hogy Istenhez tartozva, az ő népéhez is tartozom. Ha a Krisztus-követésem, ha az Isten-hitem ilyen összeszerelhető, egyszerhasználatos magánügy, ennek nem sok köze van a Biblia Istenéhez. Valahol a világ szelleme vezet már akkor. Az apostol arra figyelmeztette fiatal munkatársát, “készülj föl rá, hogy ezzel fogsz találkozni”. Csakhogy az apostol nem tegnap írta ezt a levelet. Vagy nem a rendszerváltás után írta a levelet. Hanem közel kétezer éve figyelmeztette munkatársát, “készülj föl erre!”. Készülj föl arra, hogy ilyen vágyakkal fognak jönni emberek. És akkor mit fogsz tenni? Mit fog tenni a gyülekezet? Mit fog tenni az egyház, amikor az egyházat is csak szolgáltatónak tekintik? Az egyház ugyan nem kell, de ha a gyerekem továbbtanul, vagy egyáltalán iskolába kell, hogy menjen, akkor elkezdünk körülnézni: „Az egyházi iskola talán mégis egy kicsit jobb lenne!”. De az egyház nem kell. Itt valami ellentmondás van. Valamit szeretnék a szolgáltató egyháztól átvenni, elfogadni, de a lényeg az nem kell. Így felemás lesz, amit tudnánk adni is. Mert, amit egyik oldalról fölépíthetünk a gyermekben, másik oldalról a család maga lerombolja. A saját bűneinkről most nem is szólva.

Hogy is van hát mindez? „Kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat” – figyelmeztet az ige. Sokan ismerjük Ady „Az Isten-kereső lárma” című versét. Emlékezzünk csak! Többek között ilyet írt a költő – valóban sokféle utat, egykor református iskolából indulva, megpróbált az életben –, míg eljut oda, hogy ebben a versben többek között azt írja:

„Próbáltam sokféle mesét,
De, hajh, egyik se volt elég:
Szívemben, idegemben
Kiabáló, nagy lárma
Téged keres, Fölség,
Isten, a tied minden.”

Ez a “próbáltam sokféle mesét”, nagyon is jellemző a mi világunkra. Kívánságaink szerint próbálgatunk. De az ige nem ezt mondja. És miközben kívánságaik szerint gyűjtenek az emberek maguknak tanítókat – néha keresztyén emberek is a kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat –, aközben, írja az apostol, a kegyesség látszatát megtartják, de az erejét, a lényegét, azt megtagadják. A külső formaságokat megtartják, de az erejét, azt nem. Vagyis nincs bűnbánat, nincs megtérés, nincs új élet, nincs közösség, nincs erő, nincs hitvalló élet, nincs szolgálat, nincs erkölcs. Ez nincs. De van látszat. Néhány dolgot úgy próbálnak csinálni, ahogy azt hívő emberektől látják. Néhány külső formalitást. Az ilyen emberek számára különösen jó a keresztyénségnek az a része, ahol nagyon sokféle látszat van, mármint kívülről is látható cselekmény. Mert akkor abból csak össze lehet valamit válogatni, amit az ő gyomruk még elbír, anélkül, hogy azonosulnának vele.

Csakhogy mit szól az Úr ezekre! Már az Ószövetség népe számára is nagyon kemény kritikát mond. Gondoljunk Ézsaiás könyve első fejezetére, ahol a csak külsőséges vallásosságra azt mondja az Úr: „…ünnepeiteket gyűlölöm, ki nem állhatom”. Pedig hát olyan szépen folyt a jeruzsálemi templomban az ünnepi szertartás. És azt mondja az Úr: elég volt! Másik helyen azt olvashatjuk, hogy vigyétek az egészet innen! Rakjátok össze… és ott sorolja, hogy mit, mivel. Az áldozati szertartás szerint nem volt szabad azokat összekeverni. Az egészet pakoljátok nyugodtan össze egy csomóba és vihetitek innen, nem kell! Az illatát is utálom – ezt mondja az ige.

Vagy gondoljunk Ámós prófétára. A könyve második fejezetében olvasunk a kegyesség látszatát fenntartó, de az erejét megtagadó vallásosságról: „Zálogba vett ruhán nyújtózkodnak minden oltár mellett…” Vagyis a szegényt nyomorgatva, tönkre téve, már a ruháját is elzálogosítva, a szegény ruháján nyújtózkodnak a meggazdagodott, törvénytelenül meggazdagodott emberek. Minden oltárnál. Nem is az Úr oltáránál. Nem. Teljesen mindegy hogy hol, csak vallásos szertartás legyen. Vagyis a gonosz cselekedeteket ezzel próbálták eltakarni.

És mit mondott Jézus? „A tál külsejét megtisztítjátok, a belseje pedig rakva undoksággal.” Az egész Íráson végigvonul, hogy az Úr utálja ezt a keverék zagyvaságot, amit én most fogyasztói vallásosságnak neveztem.

Na, de akkor mit tegyünk? Mit tegyen Timóteus? Mit tehet az Isten népe? Mit kellene tennünk? Nem elég csak azt mondani, hogy “Hát szomorú, hogy ide jutottunk!” Nem elég csupán azt mondani: “Hát szomorú, hogy vannak ilyen emberek is!” És legfőbbképpen nem elég őket elítélni, mert ezzel semmit nem segítenénk rajtuk.

Mit tegyünk? Először is meg kell értenünk a tévelygést, annak a realitását, és annak a veszélyeit. Amíg mi magunk sem értjük, mert mi sem ismerjük igazán a kijelentést, addig nagyon nehéz lesz segíteni. Amíg az orvos nem tudja igazán megállapítani, hogy mi a baj, addig nehéz jó terápiát javasolni és alkalmazni. Lássuk tehát, hogy mi az, ami minket is megkísért, és ami körülveszi a mai embert.

Így emlékeztette, bátorította, tanította az apostol Timóteust: „Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek…” Vagyis, amikor szeretnénk segíteni, akkor nagyon erős legyen bennünk ez a bizonyosság, amit annyiszor elmondunk az Apostoli hitvallásban: „…onnan lészen eljövendő ítélni élőket és holtakat”. Igen, aki ítélni fog élőket és holtakat – olvastuk itt az Igében –, az Jézus Krisztus. Vagyis legyek tisztában azzal, hogy az Isten ítél meg mindent. Mindenkit. Engem is. Nemcsak azt, vagy azokat, amit az Ige alapján én is tévelygésnek látok, hanem mindenkit.

Mielőtt cselekednénk, vegyük észre, és nagyon komolyan lássuk, hogy az ilyen fogyasztói vallásos embereknek is, az Isten Igéjére lenne szükségük. Ők nem biztos, hogy ezt érzik, nem biztos, hogy ezt látják, de a hívő embernek tudnia kell. Nem egy másmilyen vallási étlapot, receptet kellene fölkínálni, nem egy-két pogány dolgot elhagyni, hanem itt radikális változásra lenne szükség, amely radikális változás Jézus Krisztus által lehetséges. Másképp nem. Ezt nagyon komolyan kell látni. Nem én tudok segíteni, nem te tudsz segíteni, az Isten Igéje élő és ható, hogy ezt elvégezze bennük.

Viszont, mielőtt segíteni szeretnénk, vagy egyáltalán mielőtt valamit cselekedni szeretnénk, magunkba is kell néznünk. Észre kell vennünk, hogy hányszor megalkudtunk mi is: “Nem baj, hogy tömény pogányság, nem baj, csak gyere… nem baj, háromszor vessél keresztet, mondd el ötször a “miatyánkot”, nem baj, hogy amit teszel, és hiszel az félig pogányság. Csak egy kis látszat.” Hányszor voltunk mi is ilyen megalkuvók. Mert jönnek ezek a hívások, kihívások, és sokszor nehéz dönteni, hol van egy-egy adott esetben az a határ, ahol őt el kell fogadnom, de a tévelygésben nem kell társsá lennem. Mert lehet szélsőségesen is megközelíteni dolgokat, csak elítélni, csak lesöpörni. De lehet másképp is: csak beletörődni. “Hát ilyen a világ, lám már az apostol is megírta. Most már megnyugodtunk, ilyen. Itt nem lehet már mit kezdeni, kétezer év alatt sem sok mindent tudott tenni az egyház.” A “beletörődünk”, az azt is jelenti, hogy mi sem hisszük, hogy az Isten Igéje élő és ható, és hogy a Zákeus megváltozhat, hogy a parázna megtérhet, és hogy Saulból Pál apostol lehet. Ha beletörődünk, akkor ezzel megvalljuk kishitűségünket.

Viszont be kell vallanunk, hogy nem egyszer beletörődünk. És bűnbánattal be kell vallanunk egyénileg és közösségileg is, hogy nem egyszer mi is inkább csak szolgáltatnánk. Csak szolgáltatnánk. De a Szentírásban szolgáltatásról nincs szó. Jézus Krisztus nem azért jött, hogy szolgáltató céget alapítson ebben a világban. Ő azért jött, hogy szolgáljon, és ez más. Ezt is nagyon sokszor összekevertük már a történelemben egyházként is, voltunk kiszolgálók… Összekevertük napjainkban is, mert ma pedig nem egyszer szolgáltatnánk, mert azt várják el tőlünk. Csak nekünk nem erre van küldetésünk. Nekünk küldetésünk arra van…

És akkor mit tegyünk hát? Mit tegyél Timóteus? „Hirdesd az igét!” – erre van küldetésünk. „Hirdesd az igét… feddj, ints, biztass, taníts!” Hirdesd az igét, de ott van mellette az apostolnak az a figyelmeztetése, útmutatása is, hogy türelmesen: „…teljes türelemmel és tanítással”. A türelemhez több hit kell. Mi sokszor azért vagyunk türelmetlenek, mert kicsi a hitünk. Nem hisszük el, hogy az Isten el tudja benne végezni, ezért mi gyorsan el akarjuk végezni az Úr Isten helyett is. Az apostoli intés így hangzik, és ez ma is ugyanígy igaz: türelmesen.

Aztán, hirdesd az igét, de józan légy, ne ragadjon el se a saját indulatod, se valamilyen vallási buzgóság, mert vallási fanatizmus lesz. Józan légy mindenekben. Mert az Isten lelke a józanságnak is a lelke. Hirdesd az igét – hangzott a bátorítás, hangzott a küldés egészen odáig, hogy “a bajokat szenvedd el és töltsd be szolgálatodat. Nem a kiszolgálást, hanem a szolgálatodat.

Hogy is van hát akkor? Bizony a fogyasztói vallásosságtól jó lenne eljutni a Krisztus-hitig. De inkább így fogalmazom: a fogyasztói vallásosság helyett Krisztus-hitre lenne szükség. És nekünk erre van küldetésünk, hogy hirdessük az igét. A kiszolgálás helyett mi magunk is a Krisztusnak szolgáljunk, ne álljunk be a kívánságaik szerint tanítókat gyűjtőknek a kiszolgálásába, ezzel őket nem nyerjük meg, ők nyertek meg minket a maguk tévelygéseihez. A kiszolgálás helyett tehát szolgáljunk a Krisztusnak, hogy mi magunk is áldássá lehessünk. Az apostol a realitásokról szólva a ránk váró szolgálatra készítve ezt írta: „Kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetelére és országára kérlek, hirdesd az igét, állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, fedj, ints, biztass, teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben. A bajokat szenvedd el. Végezd az evangélista munkáját. Töltsd be szolgálatodat." Ámen.

A 378. dicséret legyen közös imádságunk először:

Tarts meg minden időben

Minket az igaz hitben,

És igaz értelmében

A szent evangéliumnak;

Légyen foganatos köztünk

A te kegyes beszéded,

És minden jóra intésed

Hogy sok népek tehozzád

Megtérjenek bűnükből;

És téged szolgáljanak

Az ő szívükből-lelkükből;

Hogy mindenek imádjanak

S csak téged tiszteljenek,

Hogy örökké élhessenek.

 6. és 7. versek

Istenünk!

A Tőled elfordult ember életében űr keletkezett, és ezt a maga vágyai és gondolatai szerint válogatott bálványokkal próbálja betölteni. Magasztalunk, hogy eltévedt életünket megszólítottad, Krisztusért megbocsátottad bűneinket, hogy igéddel tanítasz, gyülekezetbe hívtál és állítottál. Magasztalunk, hogy a Te kegyelmes szereteted tölti be a mi életünket. Magasztalunk, hogy szolgálattal bíztál meg. Bocsásd meg, amikor noha Krisztus-követőkké lettünk, életünk egy-egy szakaszában mi is bálványok felé kacsintgattunk. Segíts Urunk a teljes írást tanulmányozva megmaradni mindenben a Te utadon. Segíts a maguk módján vallásoskodó emberek között evangélium szerint élni. Segíts tiszta igét hirdetni mindenkor, szóval és cselekedettel, hogy türelmes, kitartó, féltő szeretettel hívogassunk Hozzád, tanítsunk és intsünk. Segíts Urunk, hogy szinkretista hangzatos tévtanok ne téveszthessenek meg. Ne téveszthessék meg népedet, bennünket, hanem újra és újra a Te igéd és lelked világossága szerint láthassuk tisztán a Te utadat. Könyörgünk a vallásos piac világában, hogy az egyházak bölcsen és határozottan hirdessék a Te igédet, melyet ne takarhasson el a mi vallásoskodó látszatunk, a mi vétkünk sem. Segíts Urunk, hogy a ránk bízott szolgálatot hűséggel betöltsük. Segíts, hogy így sokak számára áldássá lehessünk. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |