| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

A kegyesség duplán hasznos

Lukács 12:13-21.

¹³Ekkor így szólt hozzá valaki a sokaságból: „Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!”

¹⁴De ő így válaszolt: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?”

¹⁵Azután ezt mondta nekik: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.”

¹⁶Aztán példázatot mondott nekik: „Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje,

¹⁷ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet.

¹⁸Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat,

¹⁹és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!

²⁰Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?

²¹Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.”

Imádkozzunk:

Istenünk! Köszönjük, hogy elhoztál ma is bennünket, hogy találkozhassunk Teveled és egymással, és hogy megörvendeztess bennünket. A jácint illata lengi be most itt a teret. Olyan gyönyörűek a Te alkotásaid, s mind ide ajándékoztad nekünk. Az egész teremtett világ Rólad beszél. És Uram köszönjük azt, hogy mi, akik szeretünk Téged, a legnagyobb ajándékodat is megismerhettük. Köszönjük, hogy Te elküldted a Fiadat, hogy megváltson bennünket, kiszabadítson a sötétség birodalmából, s ez sehogy másképpen nem lehetett volna, csak így. Köszönjük Jézus Krisztus, hogy Te engedelmesen odaadtad az életedet értünk. Köszönjük azt, hogy ezt a drága árat fizetted meg a mi szabadításunkért. Uram segíts, hogy ezt soha ne felejtsük el, soha ne tűnjön el a szemeink elől ez a drága áldozat, ami által élhetünk. De Uram megvalljuk, hogy a Te segítségeddel, amikor magunkra nézünk, akkor azt látjuk, hogy mégis csak elveszítjük ezt a mennyei látást. Elveszítjük, és nem ragadjuk meg szüntelenül hitben, hanem saját szemeinkre bízzuk magunkat, saját gondolatainkra bízzuk magunkat, és utána megyünk annak, amit mi látunk értékesnek, amit mi tartunk jónak és gyűjtögetünk. Mi olyan gazdagok vagyunk Uram. De köszönjük azt, hogy nem kell ebben maradnunk, mert újra Rád tekinthetünk, és láthatjuk, hogy Te nem ez alapján ítélsz meg bennünket, hanem hűséges szeretettel újra és újra visszafordítod a tekintetünket Terád. Újra és újra neveled bennünk a reménységet, hogy sokkal jobb van nekünk elkészítve, mint amit itt mi magunk tudnánk megszerezni. Ezért nem kell nekünk azon görcsölnünk, arra törekednünk, hogy minden áron az egészségünket, a szépségünket, a vagyonunkat, a házainkat és minden egyéb evilági kincsünket gyarapítsuk, és ezt őrizzük, hanem Terád bízhatjuk magunkat, mert Te gondoskodsz rólunk Uram. És köszönjük azt, hogy minden gyöngeségünk ellenére újra és újra győzelmet is adsz az életünkbe, amikor tudunk jól dönteni, Terád hallgatni. Így áldj meg bennünket, hogy Tebenned legyünk mi gazdagok és ne magunknak gyűjtsünk. Áldd meg most az igehirdetést, áldd meg a Te üzenetedet, áldd meg a hallgatóit, áldd meg a szíveinket, hogy megszólíthass, taníthass, és adj engedelmes szívet, hogy amit meghallunk, megértünk, annak engedni tudjunk. Így áldd meg a közösségünket. Ámen.

A 338. dicséretünk 1. és 2. versét énekeljük: „Lelki próbáimban, Jézus légy velem...”

1Timótheus 6:3-10.

³Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz,

⁴az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik.

⁵Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik.

⁶Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel,

⁷mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.

⁸De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.

⁹Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik.

¹⁰Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.

Szeretett Testvérek!

Mi köze lehet egymáshoz a nyereségnek és a kegyességnek?

Ha ezt a két kifejezést halljuk, akkor talán be kell vallani, hogy még bennünk is, még a hívő emberekben is gyakran két teljesen különböző világ jelenik meg. A gazdaság világa, ahol a nyereségről van szó, és a vallás világa, ahol a kegyességről, más fordítással az istenfélelemről van szó. Be kell vallani, hogy gyakran hagyjuk szétszakadni, merthogy a világ így gondolkozik, ez sajnos majdhogynem rendjén van, sokkal többet nem várhatunk. De hogyha a hívő ember is úgy gondolja, hogy a nyereség az csupán gazdasági kérdés, és van a kegyesség, ez pedig a vallás világa, és ezek nagyon távol állnak egymástól, akkor valahol már-már tudathasadásos a mi keresztyénségünk.

Először is lássuk világosan és tisztán, hogy a Szentírás szerint a nyereség az nagyon fontos. Az része az életnek. A nyereség… – hiszen gondoljunk a „hat napon át munkálkodjál és végezd munkádat” és „méltó a munkás a maga bérére” igékre, a két ige nagy ívére. Vagy gondoljunk arra, hogy „aki nem akar dolgozni, ne is egyék”. A köznyelvben ez sajnos megrövidült, és úgy már embertelen és irgalmatlan, hogy „aki nem dolgozik ne is egyék”. Hiszen akkor a csecsemő és a kisgyermek is éhen halhatna, és a beteg is meghalhatna. Az írás arról beszél, hogy aki tudna, de nem akar dolgozni, ne is egyék. Vagy gondoljunk arra, amikor Jézus arról beszél, hogy „aki tornyot épít, előtte nem ül le, és nem vet számot, hogy lesz-é miből befejeznie?". Vagy gondoljunk arra, amikor szintén a hétköznapi életből vesz példát Jézus, és arról beszél, hogy majd visszajön a gazda, és számon kéri, hogy ki mennyi nyereséget hozott, hiszen egy vagy kettő, vagy öt tálentumot kapott, rá lett bízva valami, amit forgatnia kellett volna, nem pedig elásnia. Egyenesen így mondja: „Hát nem el kellett volna vinned a pénzváltókhoz legalább és akkor ott befektetni, hogy nyereséget hozzon?”. Az írás egyértelműen és világosan beszél arról, hogy a munkának kell, hogy haszna legyen. Beszél arról, és az élet természetes részének tartja, hogy az élet, a munka, a pénzbefektetés, az nyereséget hozzon. Azonban, ha úgy gondoljuk, hogy ez csupán a piszkos gazdasági élet része, mi pedig lelki emberek vagyunk, akkor valami nincs teljesen rendben a mi igei gondolkozásunkban.

Hallottuk Jézus szavait: „Aki magának gyűjt és nem Isten szerint gazdag”. Jézus egyértelműen beszél gazdagságról. Még evilági értelemben is beszél gazdagságról, és beszél a gazdagság teljességéről, ami már több, minthogy csak magának gyűjt az ember. Nos, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag, az így jár, mint ahogy az előbb hallottuk a Lukács evangéliumából Jézus szavait ama emberről, aki nagyon bölcsen cselekedett. Tudniillik, hogy bő termés volt, és kicsi volt a raktár kapacitása, ezért nagyobb raktárt épít, hogy el tudja helyezni a nagy nyereséget, a nagy hasznot. De rossz következtetést vont le, amikor úgy gondolta, hogy innen kezdve egyél, igyál, helyezd magad kényelembe, és innen kezdve az életnek semmi más értelme vagy célja nem is lehetne. Az apostoli tanítás pedig, ahogyan az előbb a Timóteushoz írott első levélből olvastuk és hallottuk, arról szól, hogy aki meg akar gazdagodni… És itt nagyon fontos, hogy aki meg akar gazdagodni, vagyis aki az élet céljának egyedül csak a meggazdagodást tekinti, az kísértésbe, csapdába esik, káros kívánságba esik, végül pusztulás, romlás lesz. És ebben az összefüggésben fogalmazza meg, hogy minden rossznak a gyökere a pénz szerelme, vagyis ha bálvánnyá válik mindez. Ha a nyereség már bálvány lesz, ha a profit fog mindent uralni, akkor sok fájdalmat okoz az ember, mert ezután sóvárogva eltéved. Eltéved az életben, az élet értelme felől és az élet egészéről. Sok fájdalmat okoz önmagának. Az apostoli tanításban végig levezeti, mit jelent, ha rosszul élünk mind azzal, ami ránk bízatott.

Tőkéczki László így fogalmazza meg: „Egy bizonyos anyagi szint fölött az emberi élet boldogsága nem az anyagiakban keresendő.”

Az apostol azt mondja, ha van öltözetünk és van táplálékunk, akkor elégedjünk meg vele. Igen. Egy bizonyos anyagi szint fölött, hogy legyen hajlék, legyen táplálék, legyen öltözet… Hiszen hogy beszélt Jézus az aggodalmaskodó hallgatóknak? „Nézzétek a mező liliomait...” Ott a Genezáreti tó partján a fűben ültek. „Nézzétek az égi madarakat…” Hozzátok képest nem dolgoznak, és az Isten gondot visel róluk, hát mennyivel inkább rólatok. Ne aggodalmaskodjatok tehát, hogy mit egyetek, mit igyatok, mibe ruházkodjatok, hanem keressétek először az Isten országát és igazságát, a többi, ami felől aggodalmaskodtatok, amiről azt gondoltátok, hogy az az élet célja, az pedig megadatik. Ha az ember a helyére kerül, az Isten szerinti helyére, és aszerint él, akkor a többi megadatik. De ha az Isten helyére odateszem a profitot, odateszem a nyereséget, és akörül kezd forogni az életem, akkor nagyon sok fájdalmat okozok önmagamnak. Hiszen mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? – ismerjük Jézus szavát.

Aztán, az előbb itt már említett politológus szavával folytatva, az anyagi világban lehetetlen minden emberi igény kielégítése. Ne feledjük el, és lassan már mi is a világnak ahhoz a részéhez kezdünk tartozni, vagy legalábbis ahhoz sorolnak sokan, nevezetesen, hogy a világ anyagi javait, erőforrásait, annak 80 %-át a világ lakóinak 20 %-a birtokolja. És mi már ehhez a 20 %-hoz kezdünk számítani, még akkor is, ha olykor napi megélhetési gondjaink vannak, de nem azok a megélhetési gondjaink, mint Afrika sok országában, ahol az éhenhalás a kérdés, vagy a túlélése ennek a hétnek, vagy ennek a napnak. És ugyanakkor a fordítottja is, ugye akkor igaz az állításnak, hogy a világ lakóinak 80 %-a kezében mindössze a világ energiaforrásának, javainak csak a 20 %-a van.

Mit ér, ha az egész világot megnyerjük, de lelkünkben kárt vallunk? Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az anyagi világban lehetetlen minden emberi igény kielégítése, már csak ezért is, mert már rettenetesen igazságtalan az elosztás. És mi még ezt szeretnénk fokozni, mert nekünk is vannak igényeink. Túlzó igényeink. És vannak sok száz millióan, akiknek pedig napi kenyérigényük lenne. Nem véletlen, hogy némelyek arról beszélnek, hogy ha ez így folytatódik, akkor erőszakos cselekmények várhatók hosszabb távon, egy újabb népvándorlás, mert elindulnak arra emberek, amerre több kenyér van. Ha korlátlanul gondoljuk igényeink kielégítését – mondják a világi szakemberek is – akkor nagyon eltévedtünk.

Hogy mondja ezt Jézus már kétezer évvel ezelőtt? „Mert életét az embernek nem a vagyona tartja meg.” Hogyha mi csupán nyereség központúak vagyunk, akkor ez azt is jelenti, hogy közösségrombolók vagyunk. Mert ahol csak a profit az érdekes, ott az ember nem érdekes. Ott nem érdekes a munkaerő, ott semmi nem érdekes, csak holnap még több legyen nagyon kevesek kezén. És az ötéves tervek világa után újra kinyílt a magyar ember számára is a vállalkozás világa. Ezzel nincs baj, nehogy valaki félreértsen. Hanem megnőtt a kísértések lehetősége is, hogy mindent alárendeljünk a minden áron való nyereségszerzésnek. És akkor könnyen odaérkezünk, amit Jézus megfogalmazott a kincs és a szív kérdésében. „Ahol a kincsetek”, ami a bálványotok, „ott a szívetek.” És miközben az anyagi világban lehetetlen minden emberi igény kielégítése, még a jóléti társadalmakban is lehetetlen, aközben – mondja ez a politológus – az ember vertikális, az Istenhez vezető tengely mentén való terjeszkedése végtelen. Vagyis van tér, van lehetőség, csak az irány a nagy kérdés.

Az apostol, mivel akkor is már megjelent a vallással való nyerészkedésnek a kísértése, éppen ezért tanítja a munkatársát, megszólítja a gyülekezetet. Ha visszaemlékezünk, nem is olyan régen, éppen ebben a sorozatban, a modern mítoszok veszélyeiről szóló sorozatban olvastuk a Cselekedetek könyvéből az efezusi eseményeket, ahol az evangélium hirdetése következtében a Diana, vagy Artemis templom kis kegytárgyainak a megvásárlói egyre kevesebben lettek, és Demeter vezetésével az ottani ötvösök, akiknek ebből volt a jólétük, keményen szembefordultak Pállal, munkatársaival és az evangéliummal. Mert jó üzletet lehetett csinálni az emberek hiszékenységéből. De ez ma is létezik. Léteznek csoportocskák, akik vallásosnak látszó igényeket és vallásosnak látszó módszerekkel jó pénzért próbálnak árusítani. Nos az apostoli korban is létezett ilyen, és a mai igeszakaszunkban ezt írja az apostol: „ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik”. És amikor erről ír, hogy a kegyességet, az istenfélelmet a nyerészkedés eszközének tekintik, akkor folytatja: „...valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel”.

Mielőtt félreértené valaki: hogy akkor van a nyereség, a profit világa, meg hát van a vallásoskodás? Az egyik meggazdagodhat, a másik meg kötelezően legyen szegény?

Az apostol azonnal megfogalmaz egy egészen megdöbbentő mondatot, hogy „valóban nagy nyereség a kegyesség…”. Az istenfélelemnek haszna van. Nyereség. Kicsit szokatlan a mi fülünknek, pedig ebben a levélben, a 4. fejezetben szintén erről beszél az apostol, hogy a kegyességnek milyen haszna van. „A szentségtörő és vénasszonyos meséket pedig utasítsd el. Inkább gyakorold magad a kegyességben, mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete.” Ebben a levélben kétszer is hangsúlyozza az apostol, hogy a kegyességnek, az istenfélelemnek haszna van. Mielőtt eltévednénk, és nagyon egy irányba mennénk el, és csak a gazdasági életben gondolnánk, hogy ott lehet haszon, a vallás pedig, hát legfeljebb ópiumként a szegénynek, az eltaposottnak – az apostol egyértelműen rámutat, hogy dupla haszna van a kegyességnek, mert jelen és az eljövendő életre is hasznos. Ezért valóban nagy nyereség, valóban nagy haszon mindez. Duplán hasznos tehát a kegyesség, mert a jelen életre is hasznos és az örök életre is hasznos. Szemben a csupán gazdasági életben megtermelhető, elérhető nyereséggel, haszonnal, megszerezhető vagyonnal, ami csak erre az életre van, amit nem viszünk magunkkal ebből a világból, amit a moly megemészt, amit az infláció tönkre tehet és egy buta államosítás elsöpörhet a kezedből.

Hogy? A kegyességnek, az istenfélelemnek haszna, dupla haszna lenne? Hát akkor miért nem tolongnak itt az emberek? Miért nem itt kellene jegyet osztani, belépési jegyet a templom ajtókban, hogy jönnének az emberek befektetési szándékkal? Már most megfogalmazhatjuk, a megtérő embernek lesz dupla haszna. Megtérés nélkül ebből semmi haszna nem lesz, és ez már nagyon megrostálja az embereket. De menjünk egy kicsit sorban. Tehát hasznos a kegyesség, nagy nyeresége van a jelen életben. Vajon mennyire érzékeljük mi, mennyire vesszük komolyan, mennyire éljük meg, hogy az istenfélelemnek, hogy a krisztuskövető életnek ebben a jelenvaló világban haszna van, mégpedig igen nagy haszna? Amikor a helyére kerül az ember élete, amikor megbékülhet végre az Istenével, amikor megbékülhet, hozzátérve, bocsánatot nyerhet, amikor elrendeződhet addigi elrontott, céltévesztett élete, akkor ez nem haszon? Hány millió forintért lehetne ezt megcsinálni, vagy hol? Vajon az nem haszon és nem nyereség, hogy megbékülhetek a másik emberrel? Ha Istennel békességem van, akkor békességre, közösségre juthatok a másikkal, aki egyébként vér szerint nem is rokonom, egészen másmilyen ember, és a Krisztusban testvéremmé lesz. Hogy közösségbe kerülhetünk az Istennel és egymással. És ez a közösség nem a földi, anyagi értékektől, a politikai státuszunktól, a beosztásunktól, a rangunktól függ, hanem a közös hitben jön létre. Vajon nem nyereség, hogy felismerem eközben, hogy az Isten gondot visel rám? Ez semmi? Semmi annak a bizonyossága, hogy az Isten kezében vagyok, ha olykor úgy is cselekszik velem, ahogy a 201. dicséretben az előbb énekeltük? Ha olykor nem is értem teljesen őt, ha olykor megdorgál az Isten? De tudom, hogy kezében vagyok! Az atyák így fogalmazták meg és a Heidelbergi káté, református egyházunk egyik hitvallásának első kérdés-felelete: „Mi néked életedben és halálodban egyetlen egy vigasztalásod? Az, hogy nem a magamé, hanem az én hűséges megváltómé, megváltómnak, a Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok.” Igen, hogy az én életem az örökkévaló Istenhez tartozik. És ez az Isten rám gondot visel. Már e jelen világban ezzel a bizonyossággal élhetek. Hát vajon melyik ér többet a kisgyermeknek, aki sír a sötét szobában, amikor megtudja, hogy a szülő elmegy otthonról este, és neki este egyedül kellene aludnia a lakásban. Majd talán valamikor jön a szülő. Melyik ér többet? Az, ha a kezébe nyomnak 20.000.- Ft-ot, “aludjál, majd holnap veszel belőle egy kis csokit”, vagy az, ha tudja, hogy van szülő és kap a homlokára egy puszit. Vagy az, hogy ha történetesen olyan a helyzet, a szülő még fizikailag is közel marad? Melyik a haszon? Mi mivel mérhető? A haszon, a nyereség az csak forintban mérhető, csak betétkönyvekben, csak részvényekben mérhető, vagy létezik másmilyen nyereség, haszon, érték az életben? Mert nem a tárgyak boldogítanak, hanem a közösség. A tárgyakat elvehetik tőlünk, a tárgyakat itt hagyjuk. A közösség által ad örömet az Isten. Nem lopják el, nem vehetik el, nem emészti meg semmilyen változás. Duplán hasznos a kegyesség – fogalmaztam az apostol szavai után – tudniillik a jövendő életre is megvan a haszna. A jövendő életre, merthogy az Isten üdvözítő ígéretében teljes bizonyossággal megbízhattam. Amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi értelem meg sem gondolt, olyat készített Isten az őt szeretőknek. Vagy ahogy az apostol egy másik helyen mondja: „meg vagyok győződve, hogy sem hatalmasság, sem mélység, sem jelenvalók, sem elkövetkezendők, sem fejedelemségek, sem… – hosszú felsorolás – semmilyen teremtmény nem szakíthat el az Isten szeretetétől, amely megjelent a Jézus Krisztusban”. Hogy az Isten szeretetétől sem jelen, sem a jövendő életben, ha hozzátértem, már semmi nem szakíthat el. Ez semmi? Ez nem érték? Akkor nem vagyok hívő ember. Egész pontosan nem vagyok keresztyén. Akkor másban hiszek. Talán a mitizált profitban. Az ember vertikális, az Istenhez vezető tengely mentén való terjeszkedése végtelen. Az anyagi birtoklási terjeszkedésünk az nagyon véges. És ezért igaza van az apostolnak, hogy ha fölöttébb ezek után sóvárgunk és vágyakozunk, sok fájdalmat okozunk magunknak, és a hittől eltévedünk. Ha nem tudunk megelégedéssel élni a megszerzett javakkal, akkor magunknak okozunk sok fájdalmat már e jelenvaló világban.

Arany János a református presbiter nagyon szépen megfogalmazta ezt költői módon “A Fiamhoz” című versében, amikor többek között ugye ezt írja: „Látod én szegény költő vagyok, örökségül hát nem sokat hagyok... (kihagyok néhány sort, majd a későbbiekben így folytatja) Ártatlan szíved tavasz kertében, A vallást ezért öntözgetem”. Ez nem a tehetetlen ember, aki “hát valamit adjunk a gyereknek, ha már semmit nem tudok ráhagyni”, hanem a hívő ember vallomása, aki tudja, hogy dupla hasznot ad a gyermekének, aki megismerteti vele a jelen és az örökéletre hasznot hozó kegyességet, a krisztuskövetés útját. És fele annyit hagy, ad a gyermekének, aki csak ebben a világban akar neki mindent megadni. Sok ilyen ember van, akinek azért nem kell kettő, vagy három, vagy több gyermek, “mert nem tudok neki mindent megadni”. Hát egynek se lehet mindent megadni! Ez teljes tévedés. Mi az, hogy mindent? Valahol eltévesztettem a célt. Nem kap testvért, nem kap testvéri közösséget, egy csomó mindentől megfosztom, ha születhetett volna testvére és nem születik. Azon cím alatt, hogy mindent megadok neki, azon cím alatt felét elvettem tőle, azt, amit én adhatnék meg neki, más által az Isten nem fogja adni.

Arany János, amikor arról beszél, hogy a vallást ezért öntözgetem szívedben gyermekem, akkor arról beszél, hogy az anyagi világban lehetetlen minden emberi igény kielégítése, viszont az ember vertikális, az Istenhez vezető tengely mentén való terjeszkedése végtelen. Arany költői nyelven szebben megfogalmazta ezt talán, mint Tőkéczki egy szaknyelven, de mind a kettő igaz.

Mit is láthatunk tehát? A profit-centrikusság felfalja az életet. Felfalja az életet. Ezt nagyon komolyan kell vennünk. Az apostol azt mondja, eledel, öltözet, igen. Tudja a mennyei Atyátok, hogy szükségetek van erre. De megelégedéssel éljetek vele, mert hogyha hagyjátok magatokban a káros kívánságokat fölerősödni, ha sóvárgás lesz, akkor sok fájdalmat okoztok magatoknak, és kevés hasznotok marad. Egyértelműen látnunk és tudnunk kell, és be kell vallani ugyanakkor, hogy a helyes sorrendet, a helyes értékrendet néha hívő emberként is elhibázzuk. Egy-egy napra vagy egy-egy rövidebb időre, amikor elhisszük, hogy akkor adunk meg mindent magunknak, meg szeretteinknek, ha csupán anyagi javakra koncentrálunk.

Az apostol azt mondja: a kegyesség az istenfélelem e jelenvaló életre és az örökké valóra hasznos. Vagyis kétszer annyit adhatsz, ha ezen az úton jársz, és erre az útra hívod, tanítod a gyermekedet is. De ez azt is jelenti, hogy a kegyes ember, az istenfélő ember körülményektől független, valóban önálló ember. Mert nem a körülmények rabja, hanem az Isten szabad szolgája.

Pál apostol nem véletlen fogalmazza a Római levél 12. fejezetének az elején: „ne igazodjunk e-világhoz, hanem újuljunk meg elménknek megújulása által, hogy megítélhessük mi a jó, a valóban tökéletes és hasznos, hogy mi az Isten akarata”. Erre a megújulásra van szükségünk. Nem véletlen tehát, hogy Jézus azt mondja, hogy „gyűjtsetek kincseket a mennyben”.  Ő így fogalmazza meg: igenis törekedjetek értékek gyűjtésére. Törekedjetek, de ez a kegyesség útján kétszer annyit fog hozni, mintha csupán evilági gazdasági értelemben értjük ezt. Tudjam és éljem tehát, hogy a kegyességnek, ilyen profánul szólva, dupla haszna van. Tudjam és éljem ezt, hogy mások is megkívánják. Az előbb utaltam rá, nem állnak a templomajtók előtt sorba az emberek, hogy befektessenek. Vajon nem a mi hibánk ez? Vajon nem a mi hibánk? Mert amelyik vállalatnak, amelyik cégnek, amelyik pénzintézetnek rossz hírét keltik, ott nem szoktak sorba állni az emberek, hogy odavigyék a pénzüket, hogy sokat kamatozzon. Vajon nem vagyunk mi gyakran rossz reklámok? Pedig, legalábbis tudni tudjuk, remélem hisszük is, és bízok benne, hogy ha töredékesen, de valamelyest próbáljuk élni is, hogy a kegyesség mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete. Amikor misszióról beszélünk, akkor ezzel kellene szembe néznünk. A misszió ott kezdődik, hogy olyan kegyességünk van, olyan istenfélelmünk van, olyan életünk van, hogy az emberek azt kérdezik “öregem honnan van ez, hol van ez, hova kell menni, mit kell csinálni? – mert én is szeretném ezt a nagy nyereséget”. Ne feledjük, újra mondom, ha mi mindent megtettünk, még akkor sem biztos, hogy hosszú sorok fognak kígyózni, úgymond a templomok előtt. Vagy lesznek olyanok, akik, amikor belépnek és megtudják a feltételt, akkor elmennek, mert nagy gazdagságuk van – emlékezzünk a gazdag ifjúra. „Mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?” Ő elment Jézushoz. Amikor Jézus mondta, hogy „tartsd meg a parancsolatokat” – hát én azt megtartottam. Jó akkor egyet próbáljunk ki. Akkor ugye nincsen idegen Istened? Akkor tedd le a vagyonodat és gyere! Ja azt már nem! Mert a vagyon, az nagyobb úr volt számára, mint Jézus. És itt megállt. Igen. Tudjam, éljem, hogy a kegyesség mindenre hasznos. És hogy valóban nagy nyereség az istenfélelem az ember számára. Ha ezt tudom és élem, betöltöm a küldetésemet, hogy „tegyetek tanítvánnyá minden népet”, betöltöm a küldetésemet, hogy „lesztek nékem tanúim”. Hogy aztán hányan élnek vele, és hányan térnek meg, és tapasztalják meg mindezt, az már az ő felelősségük lesz.

Legyen kész a mi életünk arra, hogy amit az Isten áldásként szánt nekünk és áldásként szeretne másoknak is rajtunk keresztül továbbadni, az ne akadjon el minálunk.

Énekeljük a 427. dicséret 8-9-10. versét: „Tudom, hogy a kegyességnek és hűségnek vagyon drága jutalma...”

Ima

Hálát adunk Istenünk, hogy testi erőt, szellemi képességet adtál munkáinkhoz, hogy láthatjuk munkáink eredményét, hasznát, nyereségét, hogy kezünk munkája után élhetünk. Bocsásd meg, amikor a haszon, a nyereség bálványozott céllá lett. Bocsásd meg nekünk, amikor a profitért szeretetlenekké, és embertelenekké lettünk. Bocsásd meg nekünk, amikor feláldoztuk a Veled és testvéreinkkel való közösséget is a minden áron való meggazdagodásért. Bocsásd meg, amikor sóvárgó szemekkel, irigykedő lélekkel néztük mások gyarapodását, és amikor elfelejtettük, hogy a kegyesség duplán hasznos, mert a jelen és a jövendő élet ígérete van benne. Bocsásd meg, amikor nem tudtunk megelégedettek lenni mindabban, amit nekünk adtál.

Segíts Urunk hálás szívvel, örvendező lélekkel megélni kegyességünket. Segíts megelégedéssel fogadni kezünk munkája után nekünk adott anyagi javakat is. És segíts, hogy keressük és cselekedjük először a Te akaratodat, mert a többi azután megadatik, mert tudod, hogy szükségünk van az öltözetre, a táplálékra. Segíts Urunk, hogy az örökélet bizonyossága sugározzon át szavainkon, cselekedeteinken, hogy így tudjunk másokat is, gyászoló szíveket is vigasztalni. És kérjük a Te segítségedet, hogy a krisztuskövetés örömével erősíthessünk meg másokat is. Urunk segíts, gyülekezeti szeretetközösségünkben legyünk készek és alkalmasak egymás segítésére is. Urunk! A profitorientált világban segíts, hogy megmaradjunk mindvégig a hitben és az egymás iránti segítőkész szeretetben. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |