| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

A Lélek törekvése…

Apostolok cselekedetei 2. fejezet 1-6.

¹Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, ²hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.

³Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.

⁴Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.

⁵Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek.

⁶Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.

Imádkozzunk

Urunk, Örökkévaló Istenünk!

Köszönjük, hogy ígéreted szerint elküldted a Vigasztalót, a Bátorítót. Csodálunk Téged a Szentlélek ünnepén. Lelked már a teremtésnél munkálkodott, lebegve a vizek felett; vezette és látni tanította a prófétákat. A Szentlélek tett vallást a Fiúról, akit Megváltóul küldtél e világra. Lelked ereje hatott zúgó szélként az első szinkrontolmácsolásban, hitre és megtérésre indítva a háromezret.

Uram! Eljöttünk. Kihez is mehetnénk máshoz? Tudjuk, hogy szükség nékünk újonnan születni víztől és Lélektől; mert ami testtől született, test az. Mégis bűnfelismerés, bűnbánat, bűnvallás, a bűn rendezése nélkül várjuk a csodát, hogy jelenjék meg bennünk a Tőled való Lélek, a kísértésekben győzelmes élet. Ezt az átformálódást, a Lélek által való meggazdagodást, az engedelmesség lelkét add nekünk, ha fiatalok vagyunk vagy idősödők. Tégy méltóvá Uram a kenyér és a bor magunkhoz vételére, hogy ne ítéletet együnk és igyunk magunknak. Add Uram, hogy pünkösdünk ne csak emlékezés, hanem beteljesedés, megújulás legyen a Lélek ereje által. Krisztusért hallgass meg minket kegyelmesen. Ámen.

Most egy megtörtént párbeszédet fogunk hallani a prédikáció bevezető gondolataként, két konfirmandusunk előadásában.

– Bátyám! Gratulálj, letettem az érettségit.

– Nagyon szép.

– Tanulni fogok, és jogász leszek.

– Szép.

– Aztán referens leszek a bíróságon.

– És aztán?

– Aztán ülnök leszek a bíróságon.

– Szép. És aztán?

– Nos bátyám. Akkor körülnézek, feleséget keresek, aztán családot alapítok.

– Szép. És aztán?

– Nos, akkor remélhetőleg nagy ember leszek, a megyei bíróság elnöke, vagy első államügyész.

– Szép. És aztán?

– Igen bátyám. Aztán én is megöregszem, és nyugalomba vonulok.

– Szép. És aztán?

– Aztán egy szép vidékre költözöm, házat építek, földiepret plántálok.

– És aztán?

– Aztán egyszer meghal az ember.

– No, és aztán?

– Hát akkor én is meghalok. És aztán?

– És aztán?

– Ezen még soha nem gondolkoztam bátyám.

– Hogyan? Letetted az érettségit és olyan buta vagy, hogy végcélra nem gondolsz? Isten az embernek életet adott és még gondolni sem tudsz egy kicsit a továbbiakra?

– Hogy mi lesz azután, azt senki sem tudja!

– Ez nem igaz fiam. Van, aki tudja, hogy mi következik a halál után. Ez Jézus. Ő mondta: „Széles az út, amely a veszedelemre visz, de keskeny az út, amely az életre visz.” A halál után jön Isten ítélete. Az ember elveszhet vagy megmenekülhet.

Római levél 8. fejezet 6. vers

„A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség.”

És aztán? – A párbeszédünk nagyon szépen kihozta, hogy mi a testnek a gondolata és mi a lelki ember gondolata. A testi ember csak erre az életre készít terveket. A lelki ember gondol arra is, hogy mi lesz aztán; vagy mi van a földi terveinken túl, vagy a földi terveink mögött.

Egészen frissen olvastam egy nyilatkozatot egy ünnepelt énekesnőtől, egy sztártól, akit kérdeztek az életéről, hogy hogyan lehet ilyen hírességben élni, milyen érzés így élni, és ez volt a kijózanító válasza: „én egyszerűen csak próbálok életben maradni”. Mekkora testi gondolkozás! – Próbálok életben maradni.  Mindenki irigyli, mindenki azt hiszi, hogy ez az igazi élet, ez a csillogó élet. És aztán? – életben marad vagy nem. Aki csak a sírig készít terveket, aki csak a halálig terjeszti ki gondolatait, akinek a cselekvése pusztán a mának szól, az nagyon nagy életveszélyben van. Talán próbál életben maradni, de életveszélyben van. Mi valljuk, hogy több az élet, mint az eledel, több az élet, mint ami látszik itt e földön, mégis látnunk kell, hogy ebben a világban sokan nem tudnak tovább gondolni. Sokan nem tudnak pünkösdöt ünnepelni sem.

A napokban fölhívott valaki, hogy egyáltalán miért ünneplünk pünkösdöt? Igen… Karácsonyt még talán tudjuk, hogy Jézus Krisztus megszületett. Pünkösdkor arról kellene szólnunk, és azt kellene átélnünk igazán, hogy mi is születhetünk; újonnan születhetünk. Karácsonyt ünnepelni, a testté lételt ünnepelni, hogy Isten velünk van, de ugyanakkor fontos lenne, hogy pünkösdöt ünnepeljünk, hogy a Lélek kiárad, hogy Isten bennünk lakozást vehet, és életet teremthet.

Jézusban megjelent az élet itt e földön, hogy kinyissa számunkra az igazi élet kapuját; az élet győzelmét láthatjuk Jézus életében. Az evangéliumot talán négy ilyen oszlopra lehetne állítani, ami az élet győzelmét hirdeti nekünk ma is ezen a pünkösdön. Nem választhatjuk el a pünkösdöt a többi ünneptől, nem választhatjuk el Jézus életétől, hiszen ez a négy oszlop, amin nyugszik ez az evangélium: Jézus élete. Hiszen ő, az ő életében példát adott nekünk, hogy hogyan is kellene élnünk. Aztán az ő kereszthalála, ahol meghalt értünk, hogy nekünk életünk lehessen, és az ő feltámadása, ahol nyilvánvalóan győzött az élet a halál felett. És a negyedik pillér, amiben különösen nagy felelősségünk van, az Isten Szent lelkével be akar jönni a mi életünkbe, és azt akarja, hogy mi ne csak a test gondolatával foglalkozzunk, hanem a Lélek gondolatával.

Nézzük végig ezt a négy pillért, és közben gondoljuk végig, hogy egyik sem kihagyható a négy közül. Jézus élete megközelíthető volt. Jézus jósága látható és érzékelhető volt. Még a testi ember számára is valamiképpen érzékelhető volt, amikor gyógyított, amikor tanított. De amikor keményen beszélt, amikor a lelki dolgokra irányította a figyelmet, akkor biztos figyeltük már, hogy sokan nem értették, hogy mit akar mondani. A Lélek gondolata már itt is megnyilvánult, hogy nem mindenki érti azt. Azt mondja egyszer Péternek Jézus, hogy „te ezt most még nem érted, de egyszer majd megérted.” És ez nyilvánvaló utalás arra, hogy igen, testi módon sok mindent nem lehet fölfogni a Jézus életéből sem. A sztorikat meg lehet ismerni. De azon túl, hogy mit akar az Úr, ezt már csak a lelki ember érti meg. Jézus Krisztus keresztjét is sokan látták, sokan tudnak róla ma is, de Lélek nélkül, azt hiszem, csak ennél az eseménynél maradnak sokan, vagy még rosszabb esetben ráfogják azokra a katonákra, azokra az ott levő őrökre, hogy miattuk halt meg Jézus a kereszten. Ráfogják Pilátusra és a főpapokra, és kiderül, hogy nem értik igazán Lélek szerint a kereszt lényegét. Megtanultuk a konfirmandusokkal, hogy akkor lesz igazán nyilvánvalóvá a számunkra, amikor a Szentlélek megvilágosítja előttünk, hogy miattam, helyettem és érettem történt a kereszthalál. Anélkül nem sokat ér a történetnek az ismerete, hogy mindezt a Lélek által elhinném, hogy mindezt a Lélek által magamra is érvényesnek tartanám személyesen is.

Egy gondolkodót kérdeztek, és ő akkor ezt mondta: filozófusok megvilágosíthatnak, moralisták kioktathatnak, de az én szükségletem mélyebb ezeknél. Megváltóra van szükségem. Igen. A testi ember sokszor megelégszik filozófusok okoskodásával, moralistáknak moralizálásával, de a lelki embernek megváltóra van szüksége. A mi szükségletünk remélem mélyebb, nekünk megváltóra van szükségünk, aki bűnné lett érettünk, hogy mi meggyógyuljunk, és aki halállá lett érettünk, hogy nekünk életünk lehessen. Az élet győzelmét leginkább talán húsvétkor szoktuk mondani, vallani, amikor látszik az, hogy a halálból kijött az élet, az élet diadalmat vett a halál felett, a gyötrelemből győzelem lett, és Ő ma is élő Urunk tud lenni. De sokan ezt is csak testi módon gondolják, vagy pedig el sem hiszik igazán.

Egy mohamedán és egy keresztyén beszélgetett a hitükről, s a mohamedán mondta, hogy jó nekem, mert elmehetek Mohamed sírjához, elzarándokolhatok, bármikor kedvem tartja, vagy ahogy előírja számomra az én vallásom. És erre a keresztyén azt mondja, hogy én nem zarándokolnék Jézus sírjához, én egyenesen az élő Jézus Krisztushoz tudok menni. Érezzük a különbséget? Eszmék, talán más vallások, talán bálványimádó vallások tudnak mondani valamit. De igazán az élő Jézus Krisztus az, akihez érdemes nekünk odamenni.

És a negyedik pillér tulajdonképpen a pünkösd pillére, amin el kell, hogy induljunk, amikor az Isten Lelke meg akarja érinteni a mi szívünket és életünket, és be akar jönni a mi életünkbe. Benne miénk lehet az élet lelki módon. Nincs kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak – mondja Pál apostol egy pár verssel korábban –, mert „az élet Lelkének törvénye megszabadított” minket a bűn és a halál törvényétől. Az élet Lelkének törvénye. Hiszed-e ezt? Az élet lelkének törvénye ma is tud életet adni, ma is meg tud változtatni, ma is új életet tud adni bárkinek.

Megtanultuk azt is, hogy a pünkösd előtti tanítványok élete más volt, mint a pünkösd utáni tanítványok élete. A tanítványok megváltozott élete bizonyíték arra, hogy Isten valami újat kezdett el Jézus Krisztus halálával, feltámadásával és a Szentlélek eljövetelével. Pünkösd előtt a tanítványok egészen másképpen gondolkoztak, csak a halálig tudtak gondolni. Emlékszünk, még a mennybemenetel előtt is kétségbe vannak esve, hogy Jézus elmegy közülük, mi lesz velük Jézus nélkül? Eddig ott voltak Jézus mögött, passzívan sokszor, csak figyeltek; volt, amikor kellett valamit tenniük, és most pedig pünkösd után meg kell, hogy mozduljanak. Nem elég ez a passzív részvétel, nem elég, hogy eddig Jézus mellett voltak. Eddig akadékoskodtak, értetlenkedtek, de most a Lélek által sok mindent megértettek. Olyan ez, hogyha Péter apostolnak a pünkösdi prédikációjára gondolunk, mint amikor valamit igazán megért az ember. Tudtam én ezt eddig is, de most értem igazán. Sokszor vagyunk így akár földi dolgainkkal is. De az Isten dolgaival is. Sok mindent megtanulunk, megtanultunk, de a Lélek teszi igazán élővé, a Lélek elevenítheti meg a megtanult Igéket, dolgokat. Pünkösdkor a tanítványok ezt élik át. De hiszem, hogy átélhetjük mi is, hogy megelevenedhet bennünk is az evangélium, az örömüzenet. Pétert szoktuk emlegetni, hogy ő állt ki a nagy sokaság elé, de a tizeneggyel együtt – az is oda van írva. Tehát nem csak egy emberé a felelősség, hanem mindnyájan, akik vették a Szentlelket, mindnyájan, akik lelki módon gondolkodnak, ott van a felelősségük, hogy vallást tegyünk róla. A Léleknek szüksége van a beszédre. Ezt írtam itt föl magamnak. Igen. Mi sokszor azt gondolnánk, hogy a Lélek az csupán valami történés, talán nem is látjuk, talán nem is érzékeljük. Szükség van az emberi beszédre, hogy megértse az ember, hogy mi is történt ott. Sokan akarnak Lélek nélküli kegyességben élni. Sokan akarnak csak az emberi elvárásoknak megfelelni, és ez tulajdonképpen ugyanaz, mint a test törekvése. „Ne mondják mások, hogy hogyan viselkedjek, hadd lássák mások, hogy hogyan viselkedek.” De a Lélek által egészen másról van szó. Belülről kell, hogy vezettessünk, belülről kell, hogy indíttassunk, és belülről kell, hogy változás történjen az életünkben.

Egy tudós társaság egyszer összeült és úgy gondolták, hogy most már ideje lenne egy olyan életmódszert kidolgozni, amiben nincsen hely a Biblia számára; nincsen hely az Úr Isten számára. És hozták a javaslataikat, egyiket a másik után, és egyik javaslat után valaki megszólalt, hogy ez már benne van a Tízparancsolatban. Aztán jött egy másik javaslat. Arra is megszólalt valaki, ez benne van a Példabeszédek könyvében. Aztán megint jöttek különféle ötletek, és kiderült, hogy benne van a Bibliában. Mire valaki végül úgy gondolta, hogy na most már ő tudja a megoldást és meg tudja adni azt az életmódszert, ami a Biblián kívüli. Azt mondta: cselekvésünk folyamán tekintettel kell lennünk embertársainkra. És akkor valaki megszólalt: ezt már Jézus Krisztus megmondta: „Amiképpen akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek.” – ez az aranyszabály. És akkor kiderült egy hosszú vita után, hogy egy csomó mindenről azt gondolták, hogy ők találják most ki – pedig ott van az élet könyvében, ott van a Bibliában.

El kell hinnünk, tudnunk kell, hogy az életre Isten mindent megadott nekünk a Szentírásban. Hisszük-e azt, hogy Jézus Krisztus azért jött erre a földre, ahogy mondta is, hogy „életük legyen és bővölködjenek.” Vagyis, hogy életünk legyen és bővölködjünk. Nem véletlen hívjuk ‘élet könyvé’-nek, nem véletlen mondjuk ‘élet lelké’-nek. Valóban az igazi életet akarja munkálni az Úr ma is, ezen a pünkösdön is. A Lélek törekvése élet és békesség. És, hogyha élet és békesség, akkor mi nagyon boldogok lehetünk, hiszen lehetőségünk van megismerni az Isten életre vezető útját, lehetőségünk van megismerni az élet útját. És pünkösdkor különösen közelivé, különösen tapasztalhatóvá válik az Isten jelenléte bennünk, emberekben, itt ma is. Két vonatkozásban is érzékelhetjük ezt. Először is érzékelhetjük úgy, hogy bennünk személyesen, egyen-egyenként munkálkodik a Lélek. A Lélek nemcsak azt akarja, hogy most érezzünk valami jó dolgot, valami kellemes érzést. Nemcsak azt akarja, hogy most valamivel jobban érezzük magunkat, mint máskor, hanem teljes közelségre, teljes találkozásra hív bennünket magával. És így lehetett az, hogy bár háromezren keresztelkedtek meg, mégis mindenki személyesen élte át ott azt a változást, az újjászületést az első pünkösdkor. Ugyanakkor a háromezerben benne van az is, hogy nemcsak én kapom ezt a lehetőséget, hanem bárki. Egyetemesen is igaz ez, hogy Isten kitöltötte az ő Lelkét erre a világra, az egyházra, és hogyha ünnepeljük a mi születésünket, az újjászületésünket pünkösdkor, akkor ünnepelhetjük a közösségnek a születését, az egyháznak a születését is. Így akar ma is újjászülni személyesen és így akar egyetemesen is változást az emberiség életében az Isten.

A tanítványok ott elindultak ezzel az égi erővel, és mi se féljünk ettől az égi erőtől, kérjük ezt az égi erőt, hogy adhassuk tovább ebben a világban. Ahogy egy énekünk mondja, hogy „tüzet fogjon e fásult világ”. Igen. A Lélek törekvése élet és békesség. Úgy is mondhatnánk, a Lélek missziója élet és békesség. Teremteni és megeleveníteni akar a Lélek által Isten ma is. És tudjuk, hogy ahol Jézus van, ott élet van. Ahol a Lélek van, ott élet kezdődhet el.

Befejezésül még egyszer erre a különbségre irányítva a figyelmet szeretném a Tékozló fiú példázatát idézni. Ott ez a különbség nagyon látszik a két fiú esetében. Az idősebbik fiú, aki otthon marad, akinek van ugyan élete, de talán szánalmas erőlködésnek gondolja az egészet, csak testi módon tud gondolkozni. Talán vannak vallásos cselekményei is, de hiányzik belőle az öröm. Talán ott van a test törekvése, hogy megfeleljek az atyának, de nem fogadta el az atya kegyelmes szeretetét. Ez a testi gondolkozás. A másik fiú, aki ugyan nagy utat tett meg, visszajött, részesedett a megbocsátásban, megbánta bűneit. Részesedett a kegyelemben, megérezte az atya szeretetét. Életet nyert, hiszen emlékezünk, az atya így beszél róla: „Ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” Életet nyert. És ebben a fiúban elindul valami, elindul az öröm a Szentlélek által, a lelki gondolkozás által. Azt olvassuk, hogy „kezdének azért vigadni.” Örültek annak, hogy valaki megtért, elveszett és megtaláltatott, meghalt és feltámadott, és így lehetett örömünneppé. A Lélek ünnepe ilyen örömünnep kell, hogy legyen ma is, hiszen mi is, akik halottak voltunk a mi bűneink miatt, életre kelhetünk Krisztusban, és a Lélek életre törekszik; a Lélek gondolata élet ma is. Így lehet örömünnep számunkra az úrasztali közösség, így lehet örömünnep számunkra találkozni a mi Urunkkal teljesen ma is. Ámen.

Imádkozzunk

Mennyei Édesatyánk!

Megújító Lelked áradását kérjük és várjuk. Köszönjük a megelevenedő Igéket, amelyekkel hozzánk szólsz. Köszönjük, hogy ki akarsz mozdítani bennünket tétlenségünkből, életuntságunkból, fásultságunkból, reménytelenségünkből és hitetlenségünkből. Kérünk Téged, hogy úgy add számunkra most ezt az ünnepet, hogy megmozdulhassunk, hogy megszülethessen bennünk a döntés, hogy követni kívánunk Téged. Segíts bennünket, hogy örömmel induljunk, mint kegyelmet nyert gyermekeid, és megértsük a Te akaratodat, hogy valóságos kapcsolatunk legyen Veled. Indíts bennünket bizonyságtevő, boldogan Neked szolgáló életre. Kérünk Téged betegeinkért, lelkileg megfáradt testvéreinkért, erősítsd őket. Küldd el vigasztaló Szentlelkedet a szomorkodókhoz és gyászolókhoz, és add a Te békességedet az egyházban, a gyülekezetben, add, hogy közösségben is megélhessük a mi hitünket, megélhessük a Te megújító szeretetedet. Adj nekünk lelki elevenséget, add nekünk, hogy értsük és cselekedjük a Te Igédet, a Te akaratodat.

Az Úr Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg bennünket és tégy minket engedelmes gyermekeiddé. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |