| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Látás Isten útmutatása szerint

2. Korinthusi levél 4. rész 8-18.

⁸Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; ⁹üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk;

¹⁰Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.

¹¹Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.

¹²Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek.

¹³Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: »Hittem, azért szóltam«, mi is hiszünk, és azért szólunk!

¹⁴Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt.

¹⁵Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.

¹⁶Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.

¹⁷Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, ¹⁸mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

Imádkozzunk

Ábrahám Ura, mennyei Édesatyánk! Téged dicsőítünk és magasztalunk ezen a vasárnapon is a gyülekezetben. A természettel, az Általad teremtett környezetünkkel valljuk, hogy senki mást, egyedül Téged illet meg a dicsőítés. Úr Jézus Krisztus! Általad van reménységünk, hogy nem emberi léptékben kell gondolkodni életünkről, hanem Te perspektívát nyitsz nekünk. Már most felülemelkedhetünk Általad önmagunk gyarlóságain. Te adsz lehetőséget, az életünk folytatásában növekedést. Köszönjük, hogy egészen felemelhetjük a tekintetünket, és az Igéd távlataira is nézhetünk. Várhatjuk a Veled való találkozást, az országod kiteljesedését számunkra földi életünk végén. Köszönjük, hogy nem félelemmel, hanem reménységgel tekinthetünk arra. Megvalljuk ugyanakkor, hogy sokszor leragadunk a látható dolgoknál, melyek rövidéletűek, mégis rövidebb-hosszabb időre eluralkodnak életünkön. Sokszor ebből származik a csüggedésünk. Szentlélek! Hívunk, adj világos látást, vezetést nekünk, vezess a bölcsességre, a helyes útra. Így légy ma is közöttünk, légy az Ige magyarázójával és az azt hallgatókkal. Ámen.

Jézus, vígasságom!

Esdekelve várom

Áldó szavadat!

A te jelenléted

Megvidámít, éltet,

Bátor szívet ad.

Légy velem,

Ó, mindenem!

Nálad nélkül nem is élek:

Te vagy örök élet!

294. dicséret 1. vers

Jelenések könyve 7. fejezet 9-17.

⁹Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, ¹⁰és hatalmas hangon kiáltottak: »Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!«

¹¹Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent ¹²eképpen: »Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen.«

¹³Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: »Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?«

¹⁴Ezt mondtam nekik: »Uram, te tudod«. Mire ő így válaszolt: »Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.

¹⁵Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik.

¹⁶Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, ¹⁷mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet.«

Szeretett Testvérek!

Mindannyian tapasztaltuk már életünkben, hogy az élethez látás, látomás szükséges. Gondoljunk egyszerűen arra, amikor valaki házat szeretne építeni. Átgondolja, valahol gondolataiban úgy megszületik, és aki igazán jól megvan áldva ehhez való képességgel, az mindezt szépen lerajzolja. De ezek a rajzok az átlagember számára nehezen áttekinthetők. Viszont, amikor a számítógépre viszi, és ott akár a külső, akár a belső részleteket is szépen kialakítja, akkor körbe lehet járni a még nem létező házat, be lehet menni, minthogyha már valóság lenne. Ma már ezt meg tudjuk tenni.

Nos, szükség van az élethez látásra, látomásra, mégpedig nagyon nagy szükségünk van, hogy legyen célunk, hogy ne sodródjunk; szükségünk van, hogy amikor időnként megfáradunk, meg tudjunk újulni, hiszen egy házépítésbe is bele lehet fáradni… Vitatkozni, anyag után rohangálni, tervet módosítani, és nagyon sok minden történik ott menetközben. De ha újra és újra oda lehet ülni, és a monitoron megnézni, hogy milyen is lesz ez, vagy akinek jobb a fantáziája, a maga lelki szemei előtt tudja látni a még nem létezőt, vagy talán épülőt, akkor ez megerősít.

Az igazi nagy kérdés tehát az, hogy kitől legyen látásunk, látomásunk az élettel kapcsolatosan? Csak emberektől? Vagy talán az Istentől? Nézzünk néhány példát az emberi látásokból, látomásokból, és nézzük azok következményeit először, hogy igazán érezzük, és igazán komolyan vegyük mindazt, amit itt az előbb a Jelenések könyvéből olvastunk. Az emberi látások, az emberi álmok között olyan példákra szeretnék hivatkozni, amelyek egy részére a jelenlévők is emlékezhetnek, talán mindegyikre néhányan emlékezhetnek. Gondoljunk a nemzeti szocializmus nagy látomására. És a hozzá párosuló, embert pusztító fajelméletre, lágerekre, gázkamrákra. Vagy gondoljunk az osztály nélküli társadalom nagy látomására. Nagyon szépen hangzik, de mikor megvalósítani szerették volna, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy úgymond majdhogynem tökéletes társadalmat tökéletlen emberekkel, bűnös emberekkel nem lehet csinálni. Álmodozni lehet, embereket lehet szép álmokkal bolondítani, de megvalósítani csak gulággal, Recskkel, Hortobággyal együtt próbálták. És így sem lehet.

Nagy álom volt – és még biztos elő fog jönni a történelemben újra – az internacionalizmus. Ez nem azonos azzal, amiről a Szentírás beszél ilyen vonatkozásban. Hiszen ez a fajta nagy látomás, ahol a népek összeborulnak önként és dalolva… hogy nagyapáink a földet a tsz-be vitték – vagyis elnyomva népeket, elnyomva a nemzettudatot. Vagy a mammon-kultusz… ezt természetesen, akik ezt erőltetik nem így nevezik. De érezzük és látjuk, hogy mennyire személyiségtorzító. A sort itt abbahagyom. Szerettem volna példákat említeni arra vonatkozóan, hogy látomásokkal embereket, embermilliókat mozgattak meg. Vagy azért, mert naivan elhitték, hogy megvalósítható, vagy azért, mert nem hitték el, vagy nem akarták úgy megvalósítani. És akkor nyilvánvaló, hogy jött az erőszak, jött az embertelen cselekedet.

Az előbb olvasott bibliai szakaszunk így kezdődik: „Ezek után láttam.” És akkor ezek után mondhatjuk: “na még egy látomás!”. Már idáig vagyunk vele. Már átszenvedtük, már megéltük, így vesztették el szüleink vagy nagyszüleink mindazt, amiért dolgoztak. Mégis. Mielőtt azt mondanánk, hogy most már tényleg elegünk van a nagy látomásokból, egy kicsit vizsgáljuk meg, miről is beszél itt az Ige? Íme láttam. Múlt idő. Mindjárt szeretném jelezni, hogy azt látja, egy pillanatra azt láttatja Jánossal az Úr, ami még ezután lesz. A nem látható, még nem látható valóságot látja egy pillanatra. Vagyis az Isten tervében szereplőt látja egy pillanatra, és erről olvashattunk itt az előbb. Így nevezzük ezt, hogy prófétai múlt. Vagyis a jövőről beszél, de már úgy beszél, mint látható valóságról. Tehát, amikor a monitoron szépen végigjárjuk a tervezett épületet, amiből még semmi nincs meg, de már elölről, hátulról, oldalról, lejjebb, feljebb, minthogyha helyszíni közvetítés lenne, és a kamera körbepásztázná, aztán belülről sorba minden helyiséget megmutatna, úgy látja ebben a látomásban János, a száműzött keresztyén azt, amit az Isten tervez. Mi volt ebben? Látott megszámlálhatatlan nagy sokaságot, minden népből, minden nemzetből, törzsből és nyelvből. Vagyis valóban rengeteg embert. Minden nép, törzs, nyelv – valóban megragadó. Aztán hol voltak ezek? A trónus (az Isten trónusa) és a Bárány, azaz a győztes föltámadott Krisztus előtt. Fehér ruhába öltözve. A bibliai szóhasználatban, nyelvben, képanyagban tudjuk, ez a megtisztított, bűnbocsánatot nyert élet kifejezője, az üdvözültek ruházatát mindig fehérként nevezi meg, ráadásul pálmaágakkal, a győzelem szimbólumával a kezükben. És ez a nagy sokaság hatalmas hangon kiáltja, de nem azt, amit kiáltottak már sokan, és nem úgy, amit kiáltottak már sokan, amikor egy-egy szeretve tisztelt nagyvezér éppen valamit elmakogott – ahogy ma mondanák, a vezérdrukker –, az Európa Bajnokság lelátóin fanatizálja a tábort, és int, hogy mikor kell, és mit kell kiáltani. Nos láttunk ilyen nagy látomást, ahol a kellő pillanatban a semmitmondó szöveget hosszú perceken át tapsolták. Itt nem erről van szó, bár nagyon hasonlít, hiszen hangosan ezt kiáltották: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!” Az Istené, aki a trónuson ül, azaz akié minden hatalom, és a Bárányé, azaz a föltámadott és megdicsőült Krisztusé. Ez a Jelenések könyve későbbi fejezetében a 19. fejezetben még újra, egy más összefüggésben megtalálható.

Fogalmazzuk meg tehát röviden: itt már, akik ezt kiáltják, nem a földön küzdő, viaskodó, olykor szenvedő egyház, hanem a mennyei győzedelmes egyház. Ahogy a 392. dicséretünk utolsó versében erről énekelünk: „a győzedelmes egyház Urával egyesül.” Itt már ez az egyházkép jelenik meg előttünk, jóllehet János száműzöttként egy szigeten van, jóllehet az akkori világbirodalom, a Római Birodalom lassan elkezdte a keresztyénüldözést, néha tömeges méretekben, és elindul a császárkultusz, hogy utána különböző változatokban személyi kultuszként szenvedjük mi is.

Láttam… Akkor most mit csináljunk ezzel a látással? Tegyük föl először a kérdést magunknak: hogyan lehetünk részesei? Hogyan lehetünk részesei annak, amit prófétai múltként, tehát jövendőről beszél, de már, mint látható valóságról beszél János? Hogyan lehetünk részesei annak, hogy mi is, a színről-színre látás világában kiálthassuk majd: „az üdvösség a mi Istenünké.” Tudniillik akkor van értelme tovább ezzel az Igével foglalkozni, ha ez érdekel bennünket. Ha nem érdekel, elmélkedhetünk tovább. De ha mi nem szeretnénk részesei lenni ennek a nagyszerű isteni tervnek, akkor itt nyugodtan befejezhetem, és nyugodtan hazamehetünk – de nem tudunk majd nyugodtan aludni.

Hogyan lehetünk részesei? Először is észre kell vennünk, hogy a bűnt gyűlölő, de a bűnös embert szerető isteni tervről van itt szó. Észrevehetjük, hogy ide a Bárány, azaz Jézus vére által lehet megérkezni. Nem a tömegek vére által, nem a lágerek által, nem a gulágok által, nem az emberek, osztályok kisemmizése által megvalósuló nagy torz álomról van szó, hanem az Isten kegyelmében elkészített nagy tervről van szó. A Bárány vére, a kereszten érettünk szenvedett Krisztus által lehet eljutni ide. Tudniillik általa tisztulhat meg a mi életünk, és a képes kifejezéssel szólva, öltözhetünk fehér ruhába, megtisztított ruhába, ahogyan Jézus a Tékozló fiú példázatában mondja: az életét tönkretett fiú, amikor végül nemcsak módosítgat egy kicsit az életén, hanem visszamegy, akkor azt mondja az atya a szolgáknak, „hozzátok a tiszta ruhát és sarut és gyűrűt”. Teljesen átöltözteti, „mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” Hogyan lehetünk részesei? Önként, megtérve a Krisztus által. Észre kell vennünk, hogy a Jelenések könyve a “kegyelemből hit által” tanítást, hogy tudja elmondani; hiszen a Jelenések könyve képek nyelvén beszél: a fehér ruha és a Bárány vére. Arról beszél, amit Pál apostol a “kegyelemből hit által” tanításaként fogalmaz meg leveleiben. Nem a magunk érdemei, nem a magunk jócselekedetei által kierőltetett vagy kierőszakolt belépéshez, hanem a Krisztus által megtisztított életű, bocsánatot nyert bűnösök útja ez. És ez pedig kegyelemből, hit által lehetséges.

Próbáljunk néhány tanulságot levonni végül. Mit jelenthet a mi számunkra a mai világban ez a látás, ez a látomás? Mit jelenthet a mai ember számára, mit jelenthet itt a Kárpát-medence alján, mit jelenthet, ahol fölöttünk és közöttünk és bennünk is átzúgott néhány nagy látomás a történelem folyamán? Mit tanulhatunk ebből? Először is észre kell vennünk, hogy a hangzatos emberi látomásoknak nem szabad bedőlni! Mert lehet, hogy szépeket ígérnek, de ami embertől származik, az emberi marad. És az önmegvalósítástól eltelt ember a maga gonosz szívének indulatait is meg fogja valósítani. Vagyis mindent vizsgáljunk meg! – de csak a jót tartsuk meg. Ez a szakasz a mi számunkra jelenti azt is, amit már az Ószövetség korában az Úr a próféta által kijelent: „Nem erővel, nem hatalommal – nem karhatalommal (így is fordíthatnánk) –, hanem az én lelkemmel” – mondja az Úr. Ez a látomás, vagyis ez az isteni terv, amit egy pillanatra láthatott János, ez nem erőszakkal fog megvalósulni, nem embermilliók félreállításával és tönkretételével némelyek jólétét hozza, hanem az Isten Lelke által az Isten oldaláról; és így, a mi szabad igent mondásunk a hívó szóra, igent mondásunk által. És az Isten türelmét is így kell értenünk. Mi nagyon sokszor nem értjük; fölháborodunk, miért engedi meg az Isten, hogy a gonosz így és úgy munkálkodjon. Tessék beleolvasni a Zsoltárok könyvébe, hányszor viaskodott a zsoltáros is évezredekkel ezelőtt a gonoszok jó szerencséjén. Gondoljunk, mondjuk a 73. zsoltárra. Ha csak ennyit látunk az életből, amennyit a ló a szemellenző miatt lát az útból, akkor nincs felelet ezekre a kérdésekre. De ha van mennyei látásunk, akkor van felelet, és ha van isteni üdvterv, ha azt látjuk, akkor tudunk továbblépni. Ebbe a tervbe érdemes tehát bekapcsolódni. Ebben a tervben érdemes gondolkozni, és ezen terv, isteni terv látása alapján érdemes örömmel szolgálni. Ezt érdemes szolgálni, ezt a tervet.

Mit jelenthet nekünk a Jelenések könyve fölolvasott szakasza? Jelenti azt is, hogy komolyan kell vennünk azt az egyébként hétköznapi, de nem nagyon komolyan vett tapasztalatot, hogy minden emberi sikert, minden evilági dicsőséget, minden evilági hatalmat, minden evilági bálványt itt fogunk hagyni. Vagy azok hagynak itt minket hamarabb. Hiszen az idősebb testvérek elmondhatják, hány nagy bálványt láttak ledőlni Európában csak az elmúlt hatvan-hetven év alatt. Ne ilyen rövidtávon gondolkozzunk, a hívő ember nem gondolkozhat csupán ilyen rövidtávon. De ne is hangzatos emberi eszmékben próbáljunk bizakodni, hanem vegyük komolyan azt, amire az Isten ad látást nekünk. Mert mi következik ebből az életünkre? Először is irányt ad az életünknek, hogy ne sodródjunk össze-vissza; most ilyen látomást hirdetnek meg, most meg egy másmilyen látomással etetnek bennünket. Tartást ad az életünknek, hogy nem kell bármilyen aranyszobor és nagy állókép előtt hajbókolni. Szabad akkor is egyenesnek maradni, amikor a tömegek hajladoznak különböző okokból és érdekekből a pillanatnyi bálvány előtt. Ez a látás ad erőt az Isten népének. Erőt, hogy a helyes irányban tartással, gerinccel haladjunk. Erre a látomásra szükségünk van, ahogy a ház építésénél szükségünk van arra, hogy elővegyük, ha nincs más, legalább a rajzot, hogy mi is lesz, majd ha kész lesz. Vagy most, már ha elkészítik, akkor a számítógépen újra és újra végigjárhatjuk, amiből még csak néhány részlet van és látható. Vagyis ez ad erőt és lendületet, ez újít meg bennünket, hogy végig kitartsunk, hogy hűségesek legyünk. Ez kell, hogy vezessen bennünket egyénileg, és ez kell, hogy vezesse az egyházat. Ha az egyház a pillanatnyi nagy eszmékhez próbálja valahogy hozzáigazítani, korszerűvé tenni a mondanivalóját, akkor elfeledkezett Uráról, és elfeledkezett küldőjéről, és nagy bűnbánat-tartásokkal kell majd visszatérni az Úrhoz. Vezessen tehát egyénileg is bennünket és közösségileg is jó reménységgel ez a látás. Irányítsa a mi földi életünket, a küzdő egyházat is, hiszen nem vagyunk tökéletesek, de mégis lehet célegyenest futni. Láttam. Jó dolog, ha úgy tudunk hazamenni, valamit láttunk. Abból, „amit szem nem látott, fül nem hallott és emberi értelem meg sem gondolt”. Abból, amit az „Isten készített az őt szeretőknek”. Mert, és a Jelenések könyve éppen ezért van benne a Szentírásban, hogy egy pillanatra a függönyt, a fátylat félrelendíti az Isten, és azt mondja, hogy nézd, ez következik. És ez erősítsen téged, hogy hűséges maradj végig. Ámen.

Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el;

Légy vidám, ha meg-megérzed : Tenni kell még s tűrni kell.

Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya;

Megváltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad,

S az örök menny fénykörébe Bévezet majd szent Urad.

Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted,

Üdvösséggé lesz reményed, Égi látássá hited.

426. dicséret 3. és 4. vers

Imádkozzunk

Istenünk! Bevalljuk előtted, hogy gyakran hagytuk magunkat megtéveszteni, félrevezetni nagyszerűnek ígért emberi látások, eszmék, ideológiák és más csábítások által. Bevalljuk előtted Istenünk, gyakran túl nagy árat fizettünk az emberi hangzatos vágyak bálványozásáért. Bocsásd meg nekünk, amikor még keresztyén emberként is megtévedtünk. Magasztalunk Urunk, hogy Te adsz nekünk mennyei látást, vezetést. Üdvözítő terved örök távlatainak megismeréséért magasztalunk Téged. Magasztalunk, hogy Jézus az Út, ő az Igazság és ő az Élet. Segíts a mennyei látás által végig megmaradni a hitben, a földön küzdő egyházban egymást bátorítva szolgálni, s az üdvösség örömének bizonyságával élni ebben a világban. Könyörgünk így gyülekezetünk szolgálataiért, a Te néped megújulásáért ebben a városban.

Kérünk az itthoni gyermekhét előttünk álló napjaiért, legyen a Te áldásod azon, amikor összegyűjtjük a gyermekeket, amikor Igére tanítjuk, és közösségre tanítjuk őket. Könyörgünk a nyári gyülekezeti nagytáborozásunkért, segíts bennünket, hogy a Te Lelked által a Krisztusban testvéri közösséget élhessünk meg. De könyörgünk a családok egyéni üdüléséért és pihenéséért is a nyáron.

Hozzád kiáltunk betegeinkért, a Te oltalmazó kegyelmed vegye körül őket. Könyörgünk gyászolókért, akiknek szívükben veszteség, szomorúság, értelmükben kérdések vannak. Segítsd őket, hogy a sír sötétségéből tudjanak magasabbra nézni, Reád tekinteni, üdvözítő tervedre nézni, és megerősödő hit által vigasztalódni. Könyörgünk népünk megtéréséért, hogy ne népbolondító ígéretek után szaladjunk, hanem Benned bízva hűséggel szolgáljunk Neked, mert ez a szolgálat jelenti a felebarát szolgálatát is. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |