| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Kiváltságunk, hogy megláthassák…”

Mózes első könyve 26. fejezet 12-23.

„¹²Izsák ezután vetett azon a földön, és százszorosát aratta abban az esztendőben, úgy megáldotta őt az ÚR.

¹³Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett.

¹⁴Volt juhnyája, marhacsordája és nagy szolgahada, s ezért féltékenyek lettek rá a filiszteusok.

¹⁵Mindazokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében apja szolgái ástak, betömték a filiszteusok, és teleszórták földdel.

¹⁶Abímelek ekkor így szólt Izsákhoz: Menj el tőlünk, mert sokkal hatalmasabb lettél, mint mi!

¹⁷El is ment onnan Izsák, és Gerár völgyében ütött tábort, és ott lakott.

¹⁸Majd ismét kiásta Izsák azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében ástak, de Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat, ahogyan apja nevezte őket.

¹⁹Egyszer Izsák szolgái a völgyben ástak, és ott olyan kutat találtak, amelyben forrásvíz volt.

²⁰A gerári pásztorok azonban pörlekedtek Izsák pásztoraival, és ezt mondták: mienk a víz! Ezért nevezte el a kutat Észeknek, mert civakodtak vele.

²¹Azután más kutat ástak, de amiatt is pörlekedtek, ezért azt Szitnának nevezte el.

²²Onnan is továbbvonult, és egy másik kutat ásott, amely miatt már nem pörlekedtek, ezért azt Rehóbótnak nevezte el, mert ezt mondta: Most már tágas helyet szerzett nekünk az ÚR, és szaporodhatunk ezen a földön.

²³Onnan fölment Beérsebába.”

Imádkozzunk

Urunk Istenünk! Köszönjük, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy ismét tanítasz minket, hiszen az olvasott történet rólunk is szól. Ássuk kútjainkat, örülünk, ha vizet találunk, s ragaszkodunk ahhoz, ami a miénk. Kérünk, segíts, hogy ne csak lefelé, hanem fölfelé is tudjunk nézni. Ne felejtsük el, hogy erőnket és munkánk gyümölcseit egyaránt Tőled kapjuk. Bár fontos a talált víz, erőnk forrása mégis Te vagy. Segíts, hogy úgy élhessünk, hogy Te velünk legyél. A Veled való közösség ábrázolódhasson ki a mi életünkön is. Ámen.

Mózes első könyve 26. fejezet 23-33.

„²⁴Azon az éjszakán megjelent neki az ÚR, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak téged, megsokasítom utódaidat szolgámért, Ábrahámért!

²⁵Ezért oltárt épített ott, és segítségül hívta az ÚR nevét. Felvonta sátrát Izsák, szolgái meg kutat ástak ott.

²⁶Majd elment hozzá Abímelek Gerárból barátjával, Ahuzzattal és hadseregparancsnokával, Píkóllal.

²⁷Izsák ezt mondta nekik: Miért jöttetek hozzám, hiszen ti gyűlöltök engem, és elűztetek magatok közül?

²⁸De azok ezt felelték: Meg kellett látnunk, hogy az ÚR van veled. Ezért azt mondtuk: Legyen esküvel fogadott megállapodás köztünk és közted! Szövetséget akarunk kötni veled, ²⁹hogy nem teszel rosszat velünk, ahogyan mi sem bántottunk téged, csak jót tettünk veled, és békével bocsátottunk el. Hiszen az ÚR áldott embere vagy te!

³⁰Akkor lakomát készített nekik: ettek és ittak.

³¹Amikor reggel fölkeltek, megesküdtek egymásnak, azután elbocsátotta őket Izsák, és békével mentek el tőle.

³²Még aznap megérkeztek Izsák szolgái, és jelentették, hogy kutat ástak, és ezt mondták neki: Vizet találtunk!

³³És elnevezte azt Sibának, ezért Beérseba annak a városnak a neve még ma is.”

Szeretett Testvérek!

Mi a történelem? Mi az élet? Többször és többféleképpen próbáltak felelni, néhányat ezek közül idézek. Sokan vagyunk, akik emlékszünk még arra, hiszen nagyon sokszor hallottuk: a történelem az az osztályharcok története. Mások az erőforrásokért való harcról beszélnek, és úgy gondolják a történelem ennyi. De az is lehet, hogy az emberi bűn története. Vagy az olajkutakért való harc története? Talán a hatalmi pozíciókért való küzdelem története? Vagy talán a pénz megszerzése, az azért való hajtás?

Az egyik újságban megjelent néhány sort szeretném olvasni. Maga az idézet, amit olvasok, az újság szerint idézet egy korábbi újságcikkből. Az alábbi nyilatkozatot pedig a KP című gazdasági lapnak adta 1996-ban a jelenlegi miniszterelnök jelölt. Idézet 96-ból: „Tíz év múlva a világot Magyarországon sem a politikusok fogják irányítani. A politikusok azért vannak, hogy az országban élők érdekeit olyan módon hangolják össze, hogy béke legyen. Kinek lesz akkor nagyobb az érdekérvényesítő képessége? Annak, aki alkalmazottként százezer forintot keres? Vagy aki mögött egymilliárd forint van? Nyílván az utóbbinak. Nagyon fontos a pénz. Nem hiszek azoknak, akik morálisan akarják megváltani a világot, abból előbb-utóbb hazugság lesz, a hazugságból meg zsarnokság. Azokban hiszek, akik azt mondják: én ilyen vagyok, ezek az érdekeim, ezért viselkedek így.” Eddig az idézet.

Valóban csak ennyi lenne az élet? Valóban csak ennyi lenne a történelem?

Nézzük az erőforrások kérdését, hiszen a bibliai szakaszunk, a tegnapi ószövetségi Ige erőforrásokról beszél, méghozzá erőforrásokért való küzdelemről beszél. Vagyis ez egy régi történet az emberiség történelmében.

Valóban léteznek különböző erőforrások. Én két csoportba sorolnám ezeket, a teljesség igénye nélkül mindegyikhez említek példát. Az egyik a földi, a másik a mennyei erőforrás.

A földi erőforrás nyílván a szántóföld, ahogy itt olvastuk: a legelők, a kutak – itt szó szerint a víz, hiszen a Közel-Keleten a víz, az életkérdés. Földi erőforrásokhoz tartoznak nyilván az energiahordozók, de azért ide sorolják a szürkeállományt is; és még a világ is ismeri, legalábbis egy része az erkölcsi és társadalmi tőke kifejezést, vagyis amit a közösség tud hozzátenni a földi erőkhöz.

A mennyei erőforrás? Az Isten ígérete, ígéretei, az Isten üdvtervének az ismerete – amit a Szentírásban kijelentésként kaptunk. Mennyei erőforrás? – az a kegyelem, amellyel az Isten életeket tud, s akar erkölcsileg morálisan is megváltoztatni.

És akkor most nézzük a történetünket: Abímelek és Izsák. Abímelek példája a csak földi erőforrásokra figyelő ember példája. Tipikus figura. Modern figura. Igaz, hogy háromezer egy-kétszáz évvel ezelőtt élt, de egy tipikus mai ember; vagy a mai ember tipikusan ugyanígy viselkedik, mint ő. Abímelek tehát csak a föld bő termésére tud figyelni. „Ennek az Izsáknak százszoros termése volt!” – azért ez mégis szörnyű! Abímelek, aki csak a bő állatállományt látja meg Izsáknál. Abímelek, aki éppen ezért féltékeny lesz. Féltékeny lesz, hiszen itt van a vagyon, és a vagyon, tudjuk, a történelemben sokszor volt történelembefolyásoló tényező. Úgyhogy Abímelek és Abímelek emberei elkezdenek pörölni Izsákkal és Izsák embereivel. A kutakat akarják elvenni Izsáktól. Betömték Izsák atyjának, Ábrahámnak a kútjait, hogy lehetetlenné tegyék Ábrahám gyermekét, Izsákot, hogy gazdaságilag ellehetetlenítsék; nem teljesen szabályosan cselekedtek: az erőforrások csapjait elzárni!? Betömték a kutakat, vagyis nem egyszerűen csak féltékenykedtek. Aztán amikor Izsák újabb kutakat ásat, akkor elkezdenek vitatkozni, “pörlekedni” vele – ahogy olvassuk –, hogy elvegyék tőle. Egy kiszorítósdi indul itt el, kiszorítani Izsákot erről a térről, kiszorítani, ellehetetleníteni. Aztán egyértelműen megmondják neki: menj el innen! Neked itt semmi keresnivalód! Itt mi akarunk mindent birtokolni. Hát ez aztán egyenes beszéd: Menj el innen! Ugyanakkor megdöbbentő, hogy Abímelek kimond egy érdekes mondatot; amikor azt mondja Izsáknak, hogy menj el innen erről a vidékről, itt mi akarunk uralkodni, akkor az indoklás így hangzik: mert „meg kellett látnunk, hogy az Úr van veled”. Ez érdekes. Érdekes, hogy meglátták. De még érdekesebb, hogy kimondja. Kimondja: az Úr van veled; Föl kellett ismernünk, hogy az az áldás, mindaz, amit kaptál, az nem csupán a földi erőforrásoktól és a jó helyen megásott kutaktól függ, hanem a te Istened áldása lehet. Ezért menj el innen.

Aztán, Abímelek remekül tud történelmet hamisítani. Hiszen, amikor elküldi onnan Izsákot és Izsák háza népét, szolgahadát – Izsák egy komoly vállalkozó, mondhatnánk ma,  sok embernek ad munkát – nos, amikor őket elküldi onnan, aztán mégis megkeresi Izsákot és fölajánlja, hogy kössünk szövetséget. Kössünk szövetséget. Izsák meg is kérdezi, hogy „Miért jöttetek hozzám, hiszen ti gyűlöltök engem, és elűztetek magatok közül?” Hogy-hogy most ennyire fontos lettem? Miért ez a szövetségkötési szándék? És egészen félelmetes az a fajta történelemhamisítás, ahogy Abímelek elkezd beszélni a közelmúlt eseményeiről: „Szövetséget akarunk kötni veled, hogy nem teszel rosszat velünk, ahogyan mi sem bántottunk téged, csak jót tettünk veled és békével bocsátottunk el”. Valahogy szelektív emlékezése lett ennek az Abímeleknek. Már elfelejtette, hogy a kutakat betömték, hogy lehetetlenné tegyék Izsák gazdaságát, már elfelejtették ezt a kiszorítósdi politikát, hogy egyenesen fel is szólították, hogy menj el innen! És most arról kezd beszélni, hogy kössünk szövetséget, és így a szövetséggel mintegy igazold, hogy mi mindig jól bántunk veled. Igaz, hogy üldöztünk, de hát attól függetlenül mi voltunk a jótevőd. Mintha ismerős lenne ez a fajta viselkedés. Valahonnan ismerjük már. Szövetséget köt, vagy legalábbis szeretne kötni Izsákkal.

Volt a történelemben már olyan, nem is egyszer, amikor az Isten népét le akarták törölni a térképről, aztán jöttek: kössünk szövetséget. Azért jó mégis, hogy ha vagytok, mert ti tudtok segíteni valamit. Ez a viselkedés is ismerős nekünk, pedig mi nem 3200 évvel ezelőtt éltünk és élünk. De föltehetjük a kérdést. Ki emlékszik Abímelekre? Ha nem olvashattuk volna tegnap napi Igeként, hanem a múlt vasárnap föltettem volna a kérdést, hogy kezet föl, ki az, akinek mond valamit ez a név, hogy Abímelek? Valószínűleg vakargattuk volna a fejünket: “mintha olvastuk volna már valahol!”. És ki az, akinek az Izsák név mond valamit? Úgy gondolom, nagyon sok kéz emelkedett volna föl. Ki tud erről az Abímelekről? Aki pedig akkor nagyon rámenősen megszerezte a kutakat.

Nézzük a másik szereplőnket, Izsákot, Izsák példáját. Mindjárt az elején megfogalmazhatjuk, ahogy Abimelekkel kapcsolatosan megfogalmaztam, hogy Abimelek csak a földi dolgokra figyelt, számára a lelki, szellemi, morális kérdések nem léteznek, nos Izsák példája a mindkét valóságra figyelő ember példája. Nemcsak a láthatóra, hanem a láthatatlanokra is figyelő ember példája. Még akkor is, hogyha Izsák sem tökéletes ember, hiszen az azelőtti történetben sajnos nem mondott igazat; ezt is tudjuk, aki olvasta az Igét. Mégis, itt, a most olvasott szakaszunkban jó példát ad nekünk. Először is, Izsáknak bőséges termése lesz, az állatállomány is nagyon szépen szaporodik, egyre több embert vesz föl, egyre több embernek munkát tud adni. Ezért lettek rá féltékenyek a közelben élők, és ezért vették körül Izsákot ellenséges indulattal, és megpróbálták kiszorítani, leradírozni a gazdasági térképről is meg a politikai térképről is. Nos, ez az Izsák – az első, amire érdemes fölfigyelnünk –, szó nélkül elment. Ez megdöbbentő a történetben. Amikor atyjának kútjait betömték, hogy az állatállomány éhen-szomjan pusztuljon, újra kiásatja. Akkor elveszik tőle ezeket, új kutakat ásott. Az új kutakért is elkezdenek vele pörlekedni, hogy nem a tied, a miénk a víz. Megint tovább vonul a völgyben, újabb kutakat ás. Nagyon megdöbbentő. Nem áll le közelharcot vívni, sarat dobálni, tovább megy. Szó nélkül megy tovább és megássa az új kutakat. Ezen érdemes elgondolkozni. És majd az igemagyarázat végén szeretnék az Újszövetségből olvasni egy szakaszt, és annak a fényében emlékezni majd vissza Izsák, ezen cselekedetére. Megy, az újabb kutakban van, ahol forrásvizet találnak. Egy földalatti ér, amit megtalálnak – ez aztán az igazi kút! Aztán megint újabb kutat ás, és így arrébb vándorolva Izsák is kimond egy megdöbbentő mondatot. Érdemes végiggondolni. Ez a kiszorításra, gazdaságilag tönkretételre ítélt Izsák, aki csöndben, félreálltan, leporoltan, nem pöröl, nem veszekszik, hanem csöndben tovább megy, ezt mondja: „Most már tágas helyet szerzett nekünk az Úr”. Micsoda? Hát őt kiszorították az atyai örökségből! Az Ábrahám által ásott kutakat betömték, aztán amikor kitisztítatta, elvették tőle. Az újabb kutakat, amiket már ők ástak, ott is elkezdtek vele perlekedni, hogy törvénytelenül megszerezzék tőle. Tovább megy perlekedés nélkül, és ezután kijelenti: „Most már tágas helyet szerzett nekünk az Úr, szaporodhatunk”. Izsák egészen másképp látja az eseményeket, a történelmet, ezt kell észrevennünk. Izsák nemcsak a kutakat látja, valami többet is ismer. Valami más és nagyobb erőforrást is ismer. Másképp ez nem lenne érthető, de hát a történetünk folytatódik, és ezért állíthatjuk is, hogy ez lehet a magyarázata annak, hogy nem ezt mondja: “A csuda vigye el, csak ez a kis legelő maradt nekünk, mert ez az Abímelek, meg mert ezek milyen rámenősek, és minket, hogy igyekeztek tönkretenni”. Hanem Izsák azt mondja: „az Úr!”. Az Úr adta ezt nekünk.

A másik megdöbbentő mozzanat, hogyha Izsák életét figyeljük, és viselkedését tanulmányozzuk, hogy ekkor, amikor kimondja, hogy „most már tágas helyet szerzett nekünk az Úr és szaporodhatunk ezen a földön” – ez egy hitvallás –, ekkor éjjel megjelenik neki az Úr. Ekkor kap kijelentést. Ekkor kap egy nagy bátorítást: „ne félj, veled vagyok, megáldalak, megsokasítalak”. Vagyis megnyílik a mennyei kút. A mennyei erőforrás egyértelműen áradni kezd. Az az erőforrás, amiről Abímelek nem sokat tudott; vagy ha tudott is, nem nagyon érdekelte. Őt csak a földi kutak érdekelték. Izsák viszont még üldöztetésében is ki tudta mondani, hogy ahol most lehetünk, ezt az Istentől kaptuk, és elég tágas hely arra, hogy éljünk. És az Úr ezen hitvallást erősíti meg, amikor bátorítja, hogy „ne félj, veled vagyok, megáldalak, megsokasítalak”. És mindezt szolgámért, „Ábrahámért”.

És van még egy mozzanat, amikor jött Abímelek az elüldözött Izsákhoz, hogy kössünk szövetséget: akkor hogyan viselkedik Izsák? Emlékezteti Abimeleket, „miért jöttetek hozzám, hiszen ti gyűlöltök engem és elűztetek magatok közül”. De kész a szövetségkötésre, még a történelemhamisító Abímelek-féle szöveg után is kész arra, hogy a békekötést megtegyék. És így is olvastuk, hogy Abímeleket „békével elbocsátotta”. Hogy Abímelek részéről ez egy érdekszövetség, az nyilvánvaló, mert fölismerte, „az Úr van veled”. Ahogyan a fáraó fölismerte Józsefen, hogy az Úr áldotta meg azzal a bölcsességgel, Abímelek is valamit kezd sejteni. De csak érdekszövetségig jut el, ezzel az emberrel mégis jó lesz szövetséget kötni, hátha valami kis hasznunk lesz belőle. Ha ezt az embert az Isten így megáldja, akkor mégis csak jó lesz valami békességesebb kapcsolatot ápolni. És Izsák kész erre. És nem azt mondja, hogy megsértettél, elűztél, elvetted a kutaimat! Nem. Hanem békével elbocsátja Abímeleket. És amikor elmennek Abímelekék, akkor jönnek Izsák szolgái és jelentik, vizet találtunk. Van erőforrás. Földi erőforrás is van. Az Isten kárpótolta azért, amit mások törvénytelenül elvettek tőle.

Fogalmazzuk meg ezek után: Kiváltságunk, hogy megláthassák… – ezt a furcsa, darabban maradt mondatot adtam a mai igehirdetés címének. Kiváltságunk, nekünk is, hogy megláthassák, tudniillik az Urat a körülöttünk élők. Ahogy Abímelek kénytelen volt fölismerni, bárhogy bevetett minden törvényes és törvénytelen eszközt Izsák megsemmisítésére, kénytelen volt felismerni, ezzel az Izsákkal az Isten lehet. Itt valami nagyobb erő is van, vagy valaki nagyobb is van. Nos, nem olvasunk arról, hogy Izsák ment és prédikált Abímeleknek. Nem mintha ez rossz lenne. Nem olvasunk arról, hogy nagy missziót folytatott, ahogy mi a missziót sokszor értjük. De mégis ez az Abímelek, valamit kezd felismerni. Vajon nem erre hivattattunk? Nem az a kiváltságunk, hogy megláthassák az emberek az Isten hatalmát? Vagyis, hogy először is meglássák, hogy az élet több mint a kutak, mint az olajkutakért való harc. Az élet és a történelem több mint csupán az ezekért folytatott galád harcok története. Kiváltságunk, hogy megláthassák a körülöttünk élők, van szabadító Isten, van áldást adó Isten, és az Istennek van terve az emberrel. Mi ugyan leülünk és tervezünk, és kell terveznünk. Aki tornyot épít, üljön le és vessen számot! De ne feledkezzünk el, hogy nemcsak földi erőforrások léteznek, hanem létezik sokkal nagyobb erő is. A kiváltságunk tehát, hogy ezt a többet valamiféleképpen észrevehessék, megláthassák körülöttünk. És Izsák ezért nem rója fel a gonoszt. Megkérdezi ugyan Abímelektől, hogy nem teljesen értem a dolgot, az előbb még ősellenségem voltál, az előbb még üldöztél, még elzavartál, még kisemmiztél, most meg jössz szövetséget kötni? – de nem rója fel a gonoszt. Békével elbocsátja még azok után is, hogy Abímeleknek volt képe azt mondani, hogy kössünk szövetséget, hogy nem teszel rosszat velünk; te nem teszel rosszat velünk! – ahogy mi nem tettünk veled rosszat. Írjuk ezt alá. Írd alá, hogy nem tettünk veled rosszat. Még ezek után is Izsák kész arra, hogy jó, menjetek békével. Elengedi őket. Vagyis nem rója fel a gonoszt. Csakhogy mi ezt a kifejezést, hogy nem rója fel a gonoszt, ezt az 1Korinthus 13-ból ismerjük: „a szeretet nem rója fel a gonoszt”. És Izsák pedig a szeretethimnusz kijelentése előtt több mint ezer esztendővel élt, és adott példát arra, hogy mit jelent az, hogy nem rovom fel a másiknak a gonoszt. Amennyire lehet, kész vagyok békességben lenni. Példát ad arra, hogy szeresd ellenségedet. Az Ószövetségben olvasunk erre példát, hogy szeresd ellenségedet. Vagyis kiváltságunk, hogy megláthassák, amit kezdett Abímelek is megsejteni, ezért kezdett félni is, és ezért jött, hogy mégis kössünk szövetséget az általunk elüldözött Izsákkal, ki tudja, hátha az ő Istene nagyobb Isten. Nos, kiváltságunk, hogy megláthassák azt a Valakit, akié az erő és a hatalom. Legalábbis szavainkkal ezt szoktuk mondani. De ez azt is jelenti, hogy lehet úgy gondolkozni, lehet úgy szemlélni az életet és a történelmet, ahogyan a hívő ember szemléli; ahogyan Izsák ki tudta mondani, hogy „most már tágas helyet szerzett nekünk az Úr”. Pont az üldöztetés végén mondja ezt ki, amikor kiszorítani akarták; akkor mondja, hogy tágas helyet adott az Úr. Lehet, hogy emberek bezárni akarnak kutakat és lehetőségeket, az Isten meg kinyitni akar kutakat, erőforrásokat előttünk. Nos, a hívő ember távlatosan tud gondolkozni. És a távlatosan gondolkozó ember türelmes ember. Aki csak a pillanatnyi kutakat látja és azokat akarja megszerezni, az türelmetlen lesz, és türelmetlenül, szabálytalanul fog cselekedni. A hívő ember távlatosan gondolkozó ember, ezért türelmesebb tud lenni, ezért tud nagyvonalú lenni, és azt mondani: „Jól van Abímelek, menj békével”. Eljátszottad a magad kis játékát, nem haragszok rád. Kész vagyok békeszerződést kötni, bár te hadakoztál ellenem. Kiváltságunk, hogy megláthassák a körülöttünk élők a mennyei erőforrást, és az érdekszövetségtől eljussanak a szabadító Istenig. Merthogy Abímelek itt csak érdekszövetséget köt, ez is egy üzleti, politikai húzás: “mégis csak jó lesz kibékülni az Isten emberével, mert úgy látszik, ezzel az Izsákkal az Isten van. Mi akárhogy próbálunk keresztbetenni, mégis kapja az áldást. És ez nyílván nem Izsák bölcsességéből fakad csupán.”

Tehát egy érdekszövetség. Az egyháznak is oda kell figyelnie, és a hívő embernek is oda kell figyelnie, hogy a történelem, az élet folyamán nem egyszer fölkínálnak érdekszövetségeket. Olyanok, akik korábban megsemmisíteni akartak. Vajon mi hogy viselkedünk? Izsák viselkedése segítség volt arra nézve Abímeleknek, hogy ne csupán azt vedd észre, hogy van egy nagyobb Valaki, és onnan is lehet valami erőt szerezni, és hátha valahogy be lehetne a magunk zsákjába, pénztárcájába vezetni ezt az erőt; hanem vedd észre, hogy itt többről van szó, vagyis hogy megváltás által megújulhat a világ. Itt többről van szó. Vagyis nem egyszerűen csak arról van szó, hogy kinek nagyobb az érdekérvényesítő képessége: a 100.000.- Ft-ot kereső alkalmazottnak vagy a milliárdokat zsebében tudó embernek. Nyílván ismerjük az egyik választ. De ugye mi ismerjük a másikat is? Nem csupán az egyik forrást, hanem a másikat is. És ha a másikat ismerjük, tudunk másképp viselkedni, nem ugyanúgy reagálni dolgokra. És akkor talán ismerős lesz nekünk valami, most egy életpéldából, az Izsák példájából, Jézus tanítása előtt 1200 évvel. Mert majd egy évezreddel később, valaki ilyeneket mondott:

„Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el.

Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? És ha csak atyátok fiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” [Máté 5:39-48.]

Gondolatunk és beszédünk,

Sőt a mi egész életünk

Úgy folyjon s úgy tündököljék,

Hogy mindenek megismerjék,

Hogy te vagy, szent Isten, Atyánk,

Fiaidnak te vagy példánk.

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD,

Töltse bé uralkodásod,

Ó, mi királyunk, e földet;

Szaporítsad seregedet,

Drága Igédnek kész szállást,

Adj mindenütt szabad folyást.

483. dicséret 5. és 6. vers

Imádkozzunk

Bocsásd meg Istenünk, hogy bár magunkat keresztyénnek valljuk, mégis az érdekek, dollárok, érvényesülési törtetések, önző indulatok közepette gyakran elfeledkezünk krisztusi küldetésünkről. Bocsásd meg, amikor inkább mi hasonulunk a világhoz, és a világ kevésbé térhet Hozzád példaadásunk által. Segíts Urunk felülemelkednünk kicsinyes önzésünkön. Segíts megbocsátva elfelejteni kapott sérelmeinket. Segíts jobban hinni, hogy Igéd nem tér vissza üresen. Urunk segíts, hogy odaszánjuk magunkat teljes szívvel akaratod cselekvésére, hogy a krisztusi indulatot láthassa életünkben a világ, és keressék ennek a krisztusi indulatnak erőforrását. Könyörgünk így egyéni és gyülekezeti életünk újulásáért, megszentelődéséért, hogy építő és vonzó példát adhassunk, mely példa Reád mutat. Könyörgünk így nemzetünk lelki tisztulásáért is. És kérünk azokért, akiket a betegség, az erőtlenség, a gyász terhel. Azokért, akik nehéz próbákban vannak. Urunk segítsd őket is, hogy a próbákat átélve, elszenvedve újra és újra tudjanak Reád nézni és Tőled erőt, reménységet, vigasztalást és áldást nyerni. Könyörgünk a rohanó világban az élet értelmét eltévesztettekért. Segíts Urunk, hogy mi is merjünk meríteni a mennyei erőből, a Te kegyelmedből, és az erő új reménységet adjon mindazoknak, akik eltévesztették az élet értelmét, mindazoknak, akik csak a világhoz tudnak, próbálnak igazodni. Ragyogjon át szavunkon és életünkön a Te kegyelmed és áldásod. Ámen.

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |