| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Én vagyok a jó pásztor…”

Ezékiel könyve 34. fejezet 1-12.

„¹Így szólt hozzám az ÚR igéje: ²Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?

³A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek!

⁴A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk.

⁵Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledelévé lettek, úgy szétszóródtak.

⁶Tévelygett nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs aki utána járjon, nincs aki megkeresse.

⁷Ezért ti, pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét: ⁸Életemre mondom - így szól az én URam, az ÚR -: Mivel prédává lett a nyájam, és mindenféle mezei vad eledelévé lett a nyájam, mint amelynek nincs pásztora, pásztoraim nem jártak nyájam után, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nem a nyájamat legeltették, ⁹ezért, ti pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét!

¹⁰Így szól az én URam, az ÚR: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Véget vetek annak, hogy ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és nem esznek belőlük többé.

¹¹Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat.

¹²Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon.”

Imádkozzunk

Drága Édesatyánk, drága jó Pásztorunk! Te látod milyen káosz néha a mi életünk. Mindenbe belekapunk, megkívánunk, majd megununk dolgokat. Ide-oda rohangálunk, fontosnak akarjuk érezni magunkat. Olyanok vagyunk, mint egy nyáj pásztor nélkül. Néha megnevezünk magunknak pásztorokat, és azokat követjük. Néha azt akarjuk, hogy minket kövessenek, mert szeretjük a hatalmat, csak éppen Rád nem tekintünk soha. Minden percben lefoglaljuk magunkat, és azt hisszük, hogy ez az élet. Pedig Te sokkal többre hívsz minket. Bocsásd meg, ha nem akarunk Téged észrevenni. Bocsásd meg, ha nem hagyjuk, hogy Te a Te tervedet véghez vidd velünk, hanem saját fejünk után megyünk. Add, hogy néha fel tudjunk nézni a nyájból, a tömegből, és engedjük, hogy a Te szemeiddel vezérelj minket. Add, hogy keressük a Te tekintetedet, és ne csak akkor várjuk a magyarázatot, amikor már baj van. Hálát adunk Neked, hogy Te nem olyan pásztor vagy, mint amilyenek mi lennénk, hanem ha ugyan néha meg is ütjük a lábunkat, Te mindig ott vagy, hogy felsegíts és bekötözd a sebeinket. Drága Úr Jézus! Köszönöm, hogy Benned életünk lehet, mert Te vagy az élet. Adj erőt feladatainkhoz és szeretetet egymáshoz. Töltsön be minket a Te békéd minden percben. Kérünk, áldd meg a mai istentiszteletünket, és áldd meg azt, akin keresztül most üzenni akarsz nekünk. Ámen.

Oltalmazza Krisztus, az ő szent egyházát,

Miként a jó pásztor saját juhocskáját;

Valaki hallgatja a Krisztus mondását,

Viseli mindenkor szorgalmatos gondját.

Siess most mihozzánk, Krisztus segélj minket,

A te szent igéddel, neveljed hitünket

És te Szentlelkeddel bírjad életünket,

Hogy minden dolgunkban dicsérhessünk téged.

 380. dicséret 6. és 7. vers

János evangéliuma 10. fejezet 11-18.

„¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.

¹²Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket.

¹³A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.

¹⁴Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ¹⁵ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért.

¹⁶Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.

¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem.

¹⁸Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.”

Szeretett Testvérek!

Úgy gondolom, mindannyian tapasztaltuk már, hogy a juhok körül, a nyáj körül mindig nagy a forgalom. Igen nagy az érdeklődés. Nemcsak választások idején. Akkor különösképpen nagy. Az élet más helyzetében is igen nagy szokott lenni a forgalom és az érdeklődés. Jönnek pásztorok, aztán béresek is forgolódnak ott, megjelennek tolvajok is, farkasok is. Elég nagy a forgalom. Nagy volt az ószövetségi korban, Jézus korában, nagy napjainkban is. De mit akarhat az egyik, és mit akarhat a másik? Ez az igazi kérdés. Föl kell ismernünk a szándékaikat, a céljaikat. Mert ugyan mindegyik ott forgolódik a juhok körül, mindegyik nagy érdeklődést tanúsít a juhok iránt, és néha mintha hasonlítanának is egymáshoz, de mégis sejtjük, tudjuk, hogy nagyon nagy a különbség.

Nos, vizsgáljuk meg a szándékaikat. A farkas? Ja, hát ezt egyértelműen tudjuk: megenni akarja, elpusztítani. Ez világos. A gond ott szokott kezdődni, amikor báránybőrbe bújt farkasok jelennek meg. Ott már nem is olyan egyszerű a helyzet, hogy fölismerjük. A tolvaj? Persze, az is csak önmagának dolgozik, csak a maga hasznát keresi, hiszen ellopva eladja, ő maga akar meggazdagodni. Nem a nyáj a fontos, hogy az gyarapodjon, ahogyan a farkasnak is, nem a nyáj a fontos, hogy növekedjen, hanem hogy ő maga jóllakjon és meggazdagodjon. Aztán vannak ott béresek, akik oda lettek állítva, meg lettek bízva feladattal, hogy őrizzék, hogy vigyázzák, hogy táplálják. Vannak, akik azonban csak hivatali kötelességből, és csak addig, vagy még addig sem, csak azt nézve, hogy mikor jár már le a munkaidő, mert akkor egy fél órával előtte dobd el a pásztorbotot, aztán hadd menjen a nyáj. De lehet, hogy egyébként kenetteljesen tudnak beszélni. A pásztor? A pásztorról Jézus egyenesen úgy beszél, hogy övé a nyáj, a juhok az ő tulajdonai; a pásztor, a jó pásztor életét is odaadja, hogy óvja, védje, táplálja. Ez mind annyira világos, de a hétköznapi élet mégis sokkal bonyolultabb és a hétköznapok azt bizonyítják, hogy nagyon sokszor mégis rászednek bennünket. Nagyon sokszor mégis áldozattá válunk. Megtéveszthetnek bennünket. A hétköznapi tapasztalat, amit most Szentgyörgyi Albert soraival fogalmazok meg:

„Uram! Vezetőt választunk, vezetni minket, és szolgát szentelünk szolgálni Téged.

De a vezetők nem vezetnek el Tehozzád, nem hallgatnak ők békéért esdeklő néma szavunkra.

Rajtuk a hatalom rontása, az embert ember ellen vezetik.

És a szolgák? Nem Téged szolgálnak, a hatalmat szolgálják és megáldják a fegyvereket.

Gyötrik és gyilkolják embertársaimat a Te nevedben.”

Találkoztunk ilyennel nemcsak a régmúltban, a közelmúltban is és napjainkban is. A juhok körül mindig nagy az érdeklődés. De különböző valakik jönnek. Van farkas, van tolvaj lelkület, van béres lelkület, van pásztori lelkület. Nem véletlen, hogy Szentgyörgyi Albert így folytatja:

„Uram! Küldd el hozzánk a Te szolgáid, hogy megmutassák az utat, amely Tehozzád, a békébe, amely embert emberhez vezet.”

Ezékiel próféta könyvéből hallottunk egy szakaszt, vagyis a Jézus előtti kor jó néhány évszázaddal korábbi idejéből. Aztán Jézus szavait hallottuk itt, majd nem is olyan régen fogalmazódott meg az előbbi vers. Abban a történelmi szituációban, amely történelmi szituációra – tudniillik Jézus korára –, jellemző volt az, amit Ezékielnél is olvastunk a pásztorokról, a hűtlenségükről. A bibliai szóhasználatban a pásztor kifejezést használták a közösség világi vezetőire, királyra is például, és használták a lelki, szellemi, vallási vezetőire is. Nos, a pásztorok olyanok voltak, amilyeneket itt hallottunk, és Jézus korában is olyanok voltak, amilyeneknek itt Jézus előttünk lerajzolta. És ebben a szituációban megszólal Jézus, és azt mondja: „Én vagyok a jó pásztor.” A jó pásztor! – és ez hangsúlyos. Kétszer is elmondja az előbb olvasott bibliai szakaszunkban.

Röviden jellemzi: „A jó pásztor életét adja a juhokért”. Ott nem a pásztor élete a fontos, nem a pásztor meggazdagodása a fontos, hanem a juhok gyarapodása, megmaradása, élete az igazán fontos. És egészen megdöbbentő, csodálatos megfogalmazás, amikor arról beszél Jézus, hogy „magamtól adom oda” az életemet a juhokért, a nyájért, és „van hatalmam, hogy visszavegyem”. Beszél Jézus kereszthaláláról és beszél a föltámadásáról úgy, hogy “van hatalmam, hogy magam adom oda magamat”. Ez az egyik gondolat, amit érdemes észrevenni. Ugyanakkor, hogy mennyire árnyaltan beszél a Szentírás: Azt mondja Jézus: „Ezt a küldetést kaptam az Atyától”. Az Atyától való küldetés, az Atya akarata, és a magamtól adom oda magamat, a magam akarata. És ez összhangban van. Mi nagyon sokszor szétszakítjuk, szembe állítjuk egymással. Szétszakítjuk, és szembeállítjuk, mert vagy az Isten akarata és akkor mi semmit se csinálhatunk, vagy pedig az én akaratom, de akkor pedig sérül az Isten akarata. A jó pásztor magát odaadja a juhokért. Nem arról beszél Jézus, hogy igen, hát a jót, azt mindig megölik. Hanem arról beszél, hogy odaadom magamat, van hatalmam, és arra is van hatalmam, hogy visszavegyem. Van hatalmam, ezt a küldetést kaptam. Ilyen a jó pásztor.

Másik oldalról is megfogalmazza Jézus, és igazán itt vagyunk érintve mi, hogy nemcsak hogy „én ismerem az enyéimet”, hanem „az enyéim is ismernek engem”. És a bibliai szóhasználatban az ‘ismerni’ kifejezés, az nem azt jelenti elsősorban, ahogy ma ezt értjük, hogy az ismeret, ismeretterjesztés. Sok mindent tudunk, ami semmilyen hatással nem lehet az életünkre – ma körülbelül ez a jelentése. Tudni, ismerni, és közömbösnek maradni.

A bibliai szóhasználatban sokkal mélyebb kifejezés. Hogy szemléltessem, gondoljunk vissza az első olyan alkalomra, ahol a Szentírás használja. Ádám és Éva történetében ezt olvassuk: „És Ádám ismerte az ő feleségét és Éva gyermeket várt.” Vagyis a legbensőségesebb közösség az ismeret. Nem egy puszta elméleti ismeret, hanem valóságos életközösség. „Én ismerem az enyéimet” – mondja Jézus, a jó pásztor – „az enyéim is ismernek engem”. Életközösségben vannak velem. A pásztor szól, hívja a juhokat, és a juhok mennek és követik. Ez az igazi ismeret. Nem az, hogy szereztünk öt diplomát, 18 nyelvet beszélünk, de semmihez semmi közünk ebből. Csak tudjuk ezeket az ismereteket. Szerezzünk minél több diplomát és tanuljunk meg minél több nyelvet – de ez még nem jelent közösséget senkivel. A bibliaismeret ennél több. Ismerem az enyéimet. Olyannyira, hogy ehhez egy rövid kis háttérmagyarázatot meg kell tenni, részben mert sikeresen, nagyrészt városi emberek vagyunk, részben pedig azért, mert még a Hortobágy – hiába van a szomszédban –, még az ottani pásztorság sem azonos a bibliai kor pásztori gyakorlatával. Nagyon sok a különbség. És hogyha nem ismerjük igazán a bibliai kor pásztori gyakorlatát, akkor nehéz megérteni, vagy félre lehet érteni Jézus szavait. A pásztorok vezették a nyájukat. Elől mentek, ahogy ezt azért már tudjuk, és nem hátulról hajtották a nyájat. És amikor eljött az este, akkor az akolba – általában egy kőfallal körülkerített terület, vagy valami szilárd anyaggal körülhatárolt terület –, oda bevitték. Bevitték az akolba, hogy a tolvaj ellen, a farkas ellen, a ragadozók ellen az éjszaka sötétségében biztonságban legyen a nyáj. Erről az akolról beszél itt Jézus. És általában volt ennek az akolnak, az akol ajtajának is őre. És egy ilyen akolba legtöbbször nem egy nyáj került be. Nem egy pásztor által vezetett nyáj, hanem több pásztor által vezetett nyájak kerültek be. És amikor jött a reggel, jött a pásztor, odaállt az ajtóhoz az egyik pásztor, szólította a vezérürüt, szólította a nyáját és az övéi szépen soroltak ki. De a másik pásztoré vagy pásztoroké, azok nem jöttek ki, csak akkor, amikor az ő pásztoruk jelent meg, mert azt a hangot ismerték. Amikor az is megjelent és szólt, akkor azok a juhok soroltak ki. Mi valljuk be, hogy nem tudnánk különbséget tenni két birka között. Valahogy úgy, mint az ikrekkel. Nézzük, te most melyik vagy? De azért a szülő meg tudja különböztetni. Az igazi pásztor meg tudta különböztetni, ma is meg tudja különböztetni. És amikor este bevitte oda az akolba – úgy mondja a Szentírás, a botja alatt áteresztette őket –, az éjszakai szálláshelyre, akkor megszámolta. És az igazi pásztor azért nálunk is tudta, hogy ha hiányzott belőle. És még azt is tudta, hogy melyik. Nekünk birka, birka, legfeljebb a darabszám nem stimmelt volna. Nos, ez van a háttérben, ez a korabeli pásztori gyakorlat van Jézus szavainak a hátterében. Amikor azt mondja, hogy „ismerik a hangomat”, akkor erről van szó. Jöhet a másik pásztor meg a harmadik pásztor, akinek szintén ott az akolban ott vannak a juhai. Hívogathatja, mondhatja, de nem fognak kimenni csak a sajátjai, mert azt a hangot ismerik. Ez az a közösség, amely közösség megmozdít.

Vajon így ismerjük mi az Úr hangját? Így ismerjük mi a jó pásztor hangját? Vagy simán rászednek bennünket báránybőrbe bújt farkasok? És így érthető még inkább Pál apostol szava, amikor az efézusi vénektől elbúcsúzik és inti, bátorítja őket, és többek között nemcsak azt mondja, hogy „viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra”, hanem arról is beszél, hogy igen, jönni fognak olyanok, akik a nyáj romlását akarják, sőt még közületek is támadnak olyanok, akik furcsa dolgokat kezdenek beszélni, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. Nem a jó pásztorhoz. Magukhoz.  Ezek azok a pásztorok, az olyan pásztorok, akikről Ezékiel könyvéből az előbb hallottunk. Akik magukat legeltetik, akik a nyájból csak élnek, de nem a nyáj javát munkálják.

Nos: „Ismerem az enyéimet, az enyéim is ismernek engem”. Az Úr részéről rendben van a dolog, ő egyenként ismer bennünket, és számon vagyunk nála tartva.

De mi – ismerjük az Urat? És az Úr hangját? Vagy bármilyen vallásosnak, kenetteljesnek tűnő szóra mi mozdulunk, elindulunk? Nagyokat ígérgetők után szaladgálunk? „Hát a Bibliában is van ígéret!” – akkor, ha valaki ígér valamit, akkor már biztos az Úr hangja? Nem lehet bennünket túl könnyen és túl hamar becsapni? És kiderül, hogy elkeveredünk máshova, a Jézus nyájából idegen nyájba kószálunk el? Ezzel szemben egyetlenegy védelem van, ha valóban ismerjük a mi pásztorunk hangját: És hiába áll oda a másik pásztor az akolhoz és mondja és mondja, és nyomja és nyomja a szebbnél szebb szöveget. A bárányok nem mozdultak. Akik nem oda tartoztak nem mozdultak. Mi nagyon sokszor mozdulunk. Bennünket nagyon könnyen rá tudnak szedni. „Nevükön szólítja őket, és azok pedig hallgatnak rá.”

A Jézusi tanításban van egy olyan szakasz, amire szintén érdemes odafigyelnünk. Azt mondja Jézus: „…akkor lesz egy nyáj és egy pásztor”. De előtte van egy mondat, amivel sokan küzdenek: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell…”. Kikről beszél itt Jézus? Meg hogyan kell érteni az akolt? Mi az akol, a karám szerepe? Mi egyáltalán? Sokszor összekeverjük a karámot a nyájjal. Hívő emberek nagyon sokszor összekeverik a szervezetet és az Úrral való lelki közösséget. A kettő nem azonos, de van kapcsolat a kettő között.

Nos, vannak más juhaim is, nem ebből az akolból, azokat is vezetnem kell. Jézus itt Izrael akláról beszél, az Ószövetség népéről beszél, amikor azt mondja, hogy nemcsak innen vannak juhaim, hanem a népek fiai közül is vannak juhaim, és én hozzájuk is küldettem. A földi működése idején ezt mondja, hogy nem küldettem. Másik oldalról pedig azt mondja, hogy „Úgy szerette Isten a világot – a világot: minden népet –, hogy az egyszülött Fiát adta…”. Igen. Azok felé is van küldetésem és azok is hallgatni fognak a hangomra. Vagyis a nyáj egységét nem a közös akol adja, hanem az egy pásztor. Ezt jó lenne nagyon komolyan megtanulnunk, és komolyan vennünk: A nyáj egységét nem a közös akol adja. Ott, a keleti aklokba nemegyszer több pásztor nyáját őrizték éjjel. De az nem lett egy nyáj. Amikor megjelent reggel az egyik pásztor, meg a másik, azok soroltak külön a maguk pásztora, a pásztorok hangja szerint. Nagyon sokszor összekeverjük, és az ökumenizmus idején különösképpen hajlunk erre, hogy összekeverjük az aklot és a nyájat. A nyáj egységét nem a közös akol, nem közös egyházszervezet adja, mint ahogy ezt néha a Vatikán részéről hallani lehet. Ez így nem bibliai. És nem Jézusi. Bár nagyon szép. Bár nagyon szép.

A bibliai tanítás, a Jézusi tanítás nem arról beszél, hogy egy akolba bekényszerítünk mindenkit és akkor az már egy nyáj. Nagyon jól tudjuk, amikor be voltunk kényszerítve a béketáborba… Van, aki úgy ismeri, hogy a keleti tömbbe. Ettől mi még nem lettünk egy nyáj. Amikor repedeztek, omladoztak a falai ennek a karámnak, akkor szanaszét szaladtak… szanaszét szaladtak a bekényszerített népek és országok. Ez lelkileg is hasonlóképpen van. Nem a külső szervezet adja, nem a külső kerítés adja a lelki közösséget. Segítheti. Van az akolnak funkciója, de nem az a lényege. A nyájnak nem az a lényege. Hanem, az ‘egy pásztor’ biztosítja. Miről beszélt Pál apostol az efézusi véneknek? Arról, hogy közületek is fognak támadni olyanok, akik furcsa dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. Pedig a ti aklotokban, a ti gyülekezetetekben vannak, közöttetek vannak. Vagyis nem mindenki tartozik a pásztorhoz, aki egy akolban ott van. Ezt sokszor a világ szokta megfogalmazni: “Hát, abban a gyülekezetben, hát abban a templomban ilyenek is, meg olyanok is vannak, nem mindenki hívő ott tiszteletes úr!” Igen, vegyesek vagyunk. Még az egyház aklában is, akár még a tolvaj is ott lehet. Hiszen, ha a tolvaj áthágott a kerítésen, akkor egy ideig ő is bent volt az akolban. De egyik nyájhoz sem tartozott.

Vigyázzunk. A nagyon szépen hangzó beszéd még nem föltétlen evangéliumi beszéd. Jézus határozottan arról beszél, hogy a nyáj egységét nem a közös akol, nem a közös szervezet, nem a közös kerítés határozza és adja meg, hanem az egy pásztor biztosítja. Tudniillik, hogy az egy pásztorra figyelnek, hallgatnak a juhok. A kerítés az legfeljebb összekényszeríthet embereket egy időre. De ott nem lesz föltétlen belső lelki közösség. Márpedig Jézus nyájról beszél.

Honnan ered ez az előbb említett félreértés? Onnan, hogy annak idején, amikor az úgynevezett vulgáta fordítás elkészült, akkor a bibliai kifejezést, ami itt nyáj, akollal fordították. Még a régi Károli fordításunkban is így szerepel. Ha valaki tudta azt az igét, akkor figyelhette, hogy az új fordítás már a pontos bibliai szöveget fordítja: „Egy nyáj lesz és egy pásztor” – mondja Jézus. Nem egy akol lesz, hanem egy nyáj. Az egy nyáj jellemzője, hogy az egy pásztorra hallgat. Egy pásztort követ. Az egy nyáj az megy, megy a pásztorral. Az akol meg ott marad – az egy statikus valami. A nyáj pedig egy élő közösség. Vagyis, amikor szétszakadozva élünk a bűnök miatt, nem azt jelenti, hogy ez jól van. De ennek nem megoldása az, hogy kényszerítsük össze formailag, szervezetileg a hívőket, és akkor innen kezdve lesz “egy akol és egy pásztor” – ahogy szokták mondani. Csak a bibliai görög szövegben nem ez van.

Jézus arról beszélt, hogy egy nyáj lesz, az a nyáj úgy jön létre, hogy akik ismerik a pásztort, a jó pásztort, és hallgatnak a jó pásztor szavára és követik, azok egy nyájhoz tartoznak. És ez lenne az igazi cél.

Próbáljunk összegezni. Nagy a forgalom a juhok körül. Sok szempontból. Sokféle erők, érdekek, személyek, szándékok jelennek meg. De nemcsak a juhok körül, sokszor a juhok között is megjelennek különböző érdekek, szándékok és célok. Tudjuk megkülönböztetni a látszatot a valóságtól. Mert ha nem tudjuk megkülönböztetni, becsapnak minket. Lehet, hogy nagyon nyájasan, lehet, hogy nagyon kegyesen, lehet, hogy nagyon vallásos szöveggel is. De mégsem a Jézusi lelkület és a Jézusi igazság szólal meg bennük. Tehát oda kell figyelnünk, meg kell ismernünk, életközösségbe kerülve ismernünk kell a jó pásztor hangját, mert akkor meg tudjuk különböztetni a hamis pásztor hangjától. Ismerjem meg tehát, ismerjem fel a jó pásztor hangját, aki ismer személyenként, nevünkön szólít és hív bennünket. Kövessem őt, kerüljek életközösségbe vele, ne csak tudjak róla.

A régi példa szerint, ott a karámnál tudtak a juhok más hangról is, mert tegnap is hallottunk más hangot is, meg tegnapelőtt is. De az nem a mi pásztorunk hangja volt. Nem elég tudni, hogy vannak különböző hangok. Ismerni kell a jó pásztor hangját. És a nyájhoz csak a jó pásztor által szabad közeledni. Ez az ige; ez az evangélium szerinti. Ez a misszió bibliai szabálya is. A nyájhoz csak a jó pásztor által szabad közeledni. Ezért mondja Jézus: „Én vagyok az ajtó…” Kettős mozzanatot használ föl a képből, a korabeli pásztorság képéből. Rajtam keresztül lehet csak. Aki nem a Krisztuson keresztül közeledik a másik emberhez, a juhokhoz, az tolvaj – mondja Jézus. Még akkor is, hogyha nagyon a juhok után lohol, de más szándékkal. A nyájhoz csak a pásztor által szabad közeledni. Még amikor egyek szeretnénk lenni, akkor is csak Jézus által lehet. Mert más utak máshova vezetnek, még hogy ha szépnek látszanak is. De ki fog derülni, hogy idegen erők, idegen szándékok és idegen célok vannak mögötte. És bizony tudnunk kell, hogy az akolban sem tartozik mindenki a jó pásztorhoz. Tudnunk kell. Nem szabad kétségbe esni emiatt, de nem is ment föl minket ez a tény. De tudnunk kell. Ott még tolvaj is megjelenhet. Egy ideig ott tartózkodhat. A nyáj nem tökéletes, ott sok mindenki van. Itt, ebben a világban még ez így van. És legfőbbképpen végül is a nyáj egységét az egy pásztor adja. Ismerjük a hangját? Néven szólít? Kövessük őt. Ámen.

Imádkozzunk

Hálát adunk Istenünk, hogy a bűneset utáni világban is rendeltél oltalmunkra politikai, lelki vezetőket, pásztorokat. És leginkább magasztalunk, hogy megígérted szabadítóként az igazi, a jó Pásztort. Bocsásd meg, amikor magunk is hűtlen pásztorai voltunk családunknak, gyülekezetünknek, népnek, népednek. Bocsásd meg, amikor hagytuk magunkat báránybőrbe bújt farkasok által megtéveszteni és kifosztani. Bocsásd meg, amikor nem figyeltünk szelíd, hívó hangodra, a nagyotmondó üres ígéretek világában. Segíts a jó pásztor szavát meghallani, és egyedül őt követni. Segíts tartozni az ő nyájához. Segíts, hogy jobban vigyázzunk egymásra is a Krisztus szeretetével.

Könyörgünk gyülekezetünk, egyházunk újulásáért is, hogy hűségesebbek legyünk a Hozzád való tartozásban a Krisztus-követésben és egymás segítésében a testvéri közösségben. Könyörgünk így magányosokért és betegekért, gyászoló szívekért. Kérünk mindazokért, akik megszomorodtak, akik az élet különböző terheiben roskadoznak, hogy fölismerjék, meghallják a Te hívó hangodat, hogy Veled közösségük legyen, és hogy közösségünk legyen egymással.

Könyörgünk hűségesebb világi és egyházi pásztorokért, vezetőkért.

Urunk! Téged magasztalunk, hogy Te vagy a jó pásztor, Hozzád akarunk tartozni. Szólj, halljuk szavadat. Hívj, követünk Téged. Segíts, hogy így legyen. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |