|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
Hitetek
reménység is legyen
Zsidókhoz írott
levél 11. fejezet 1-10.
1A
hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről
való meggyőződés.
2Ennek
a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.
3Hit
által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem
láthatókból állt elő a látható.
4Hit
által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert
bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati
ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.
5Hit
által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg,
mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert
arról, hogy Isten szemében kedves.
6Hit
nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi,
annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.
7Hit
által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak
láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe
megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság
örökösévé lett.
8Hit
által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a
helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy.
9Hit
által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott
Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel.
10Mert
várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és
alkotója az Isten.
Imádkozzunk
Hatalmas Isten! Népek közé
szórva Tebenned bíztunk eleitől fogva. Most is ezzel a bizodalommal állunk
előtted, hogy magasztaljuk neved a szentek közösségében. Hálát adunk, mert
Te nagy, s mindenek felett való vagy. Hálát adunk, mert Te meghallgatsz
bennünket, még mielőtt kiáltásra nyithatnánk szánkat, s megszabadítasz
minket hamarébb, minthogy gondjaink súlya agyonnyomna. S hálát adunk Neked
Fiadért, hitünk szerzőjéért és beteljesítőjéért. Bár gyakran a bűn
sötétségében élünk, a Te igéd világító mécses. Add Urunk, hogy ez a láng a
Te napoddá duzzadjon, s fénye oda is eljusson, ahol most még sötétség
rejtezik. Így tisztíts meg bennünket, hogy igaz szívvel tudjunk ünnepet
szentelni, olyan ünnepet, amilyet Te készítettél számunkra. Könyörgünk most
Szentlelkedért, küldd közénk, hogy általa tudjunk e világban a világ idvességét
szolgálva élni. Ne engedje soha elfelejteni, hogy nekünk Tőled nyert
küldetésünk van, s adjon hozzá erőt, hogy teljesíteni tudjuk. A mi Urunk,
Jézus Krisztus nevéért kérünk, hallgasd meg a mi könyörgésünket. Ámen.
1Péter 1:13-23.
„13Ezért
tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal
reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor
kaptok.
14Mint
engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek
tudatlanságotok idején voltak bennetek, 15hanem - mivel ő, a
Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész
magatartásotokban, 16úgy, amint meg van írva: »Szentek legyetek,
mert én szent vagyok.«
17Ha
pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül
ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el
jövevénységetek idejét, 18tudván, hogy nem veszendő dolgokon,
ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló
életmódotokból, 19hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen
Báránynak, Krisztusnak a vérén.
20Ő
ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg
tiértetek, 21akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt
a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett
reménység is legyen.
22Tisztítsátok
meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli
testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, 23mint
akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő
és maradandó igéje által.”
Szeretett Testvérek!
Ajándékozási lázban, egész
pontosan ajándékkeresési lázban él már az ország. Az előbb olvasott bibliai
szakaszunk így kezdődött: „Ezért tehát...” Vagyis, föl kellett volna
olvasnunk az előtte lévő néhány verset is, tudniillik, miért hangzik
mindaz, amit az előbb hallottunk. Az előző néhány versben háromszor
szerepel ez, hogy “nektek”. Az ajándék háromszorosan hangzik, hogy
“nektek”. Először is: „nem maguknak, hanem nektek szolgáltak a próféták”
– írja az apostol. Másodszor: „a nektek szánt isteni kegyelemről
beszéltek” előre ígéretükben a próféták. És harmadszor: arról
beszéltek, arról a nektek szánt kegyelemről beszéltek a próféták, amelyről „az
evangélium hirdetői, az Újszövetség követei is prédikálnak nektek”.
Háromszor hangzik el: nektek szolgáltak a próféták, a nektek
szánt kegyelemről, és nektek prédikálnak az Újszövetség követei is.
Ezért tehát, olvassuk, „…a tudatlanság ideje elmúlt”.
„Hallottatok az
Isten nektek szánt kegyelméről.” Mi következik mindebből?
És mi következik mindabból, amit az elmúlt hetek „Én vagyok…” Jézusi
mondások alapján hallottunk? A múlt vasárnap a Jelenések könyve utolsó fejezetéből, a Szentírás utolsó
fejezetéből olvasott Igében így hallottuk – ezt mondja az Úr, a megdicsőült
Krisztus: „…hamar eljövök”. Hamar eljövök – mondja az Úr. Az az Úr,
akiről Péter apostol úgy tesz bizonyságot, hogy „aki a világ teremtése
előtt kiválasztatott”. Az az Úr mondja, hogy hamar eljövök,
visszajövök, aki a világ teremtése előtt kiválasztatott, „de az idők
végén jelent meg tiértetek”. Az ‘idők vége’ a Szentírás
szóhasználatában nem azonos azzal, amire általában az emberek, olykor még
keresztyén emberek is gondolni szoktak, hogy hát “majd igen, egyszer,
valamikor egy nap”. Itt korszakról beszél az Ige, és az ‘utolsó idők’, az
Jézus mennybemenetelétől kezdve van, nem ‘majd lesz’. Mi az utolsó időkben
élünk a bibliai szóhasználat szerint. Tehát az idők végén jelent meg
tiértetek, vagyis lett testté Jézusban az isteni kegyelem. Az a kegyelem,
amely a világ teremtése előtt a Szentháromság titkos tanácsában
kiválasztatott a mi megváltásunkra. Vagyis a kegyelmi kiválasztás ott
kezdődött, és majd mi erre felelhetünk, és így lehetünk kiválasztottak.
Hamar eljövök – mondja az
Úr. Nos, mi a válasz erre? Némelyek részéről egyszerűen annyi, hogy nem
vesznek róla tudomást. Nem vesznek tudomást az Úr szaváról, ígéretéről.
Mások passzívan tudomásul
veszik. “Jó… Hallottam, valamilyen Bibliának nevezett könyvben állítólag
erről szó van… a nagyanyám is mondott ilyesmit, a jó múltkor egyszer a pap
is mondott valami hasonlót” – és ezzel vége. Vagyis passzívak ilyen
vonatkozásban. Csupán elhiszik. Ha azt mondják, hadd legyen.
És van egy harmadik csoport
– remélem, hogy ide tartozunk, és mindannyian – tudniillik, hogy nemcsak
hogy elhisszük, hanem az életünk számára fontos lett. És amikor Jézus azt
mondja, hogy „hamar eljövök”, akkor mi a Lélekkel, a gyülekezettel
együtt mondjuk – ahogy azt a Jelenések
könyve utolsó fejezetében is olvassuk: „Jövel Uram Jézus”.
Vagyis egy gyermek-ének szavával szólva, „mi várjuk az Úr Jézust, mikor
jön”.
Nos, hogyan várjuk? És itt
érkeztünk el a mai napunk témájához: Hogyan várjuk a visszatérő Urat?
Az egyszeri történet
szerint, valaki egy, a településen hitéről közismert, hívő susztert
megkérdezett: “mit csinálsz te itt?”. Ez a suszter azt mondta: “várom
vissza a Krisztust”. Nagyot nézett a kérdező ezen a válaszon, aztán a
suszter így folytatta: “közben meg cipőket foltozgatok”. Tulajdonképpen ez
a hívő élet lényege. Bízok az Úr ígéretében, vagyis várom vissza immár a
dicsőséges Krisztust – aki már nem jászolbölcsőben jelenik meg, mint
megváltásunkra először –, és eközben, az itt nekem adott időben cipőt
javítok, falakat építek, iskolába tanulok vagy tanítok, vagy éppen mérnök
vagyok, vagy asztalos vagyok, gyermeket nevelek; eközben a rám bízott
hétköznapi feladatokat végzem. Mégpedig annak tudatában, hogy majd jön a
gazdám, és számot is kell adnom.
Hogy is van tehát mindez?
Mi hogyan várjuk? A nekünk – úgymond – háromszorosan is hangsúlyosan nektek
adott bizonyságtétel, a nektek szánt kegyelem, és az Újszövetség követei
által nektek hirdetett üzenetre, mit mondtok? Mit mondunk? És az Úr
ígéretére, hogy visszajön? Az Isten népének nemcsak hátrafele kellene
időben tekinteni: amit az Isten ígért és megcselekedett; hanem ugyanannyi
erővel legalább előre is, ahogyan a suszterünk példájában láttuk: én várom
a Krisztust, közben hűséggel foltozom a cipőket. Ez a keresztyén. A nem
keresztyén az cipőt foltoz, és… és tovább nem tud mit mondani.
Hogyan várjuk? A fölolvasott
apostoli bizonyságtétel szerint két szóban összefoglalhatók: „szentek
legyetek”. Nem szenteskedünk! – az más. Szentek, vagyis az Úr számára
odaszánt életűek, az Úr számára elkülönített, ahol az Isten akarata egyre
inkább megvalósul, olyanok legyetek. És ennek a szentségnek a bibliai
bizonyságtételünk szerint három mozzanatát szeretném most nagyon
hangsúlyosan megfogalmazni. Az egyik: a szentség kezdete. A második: mi
mozgat, hajt bennünket? – vagyis a szentség hajtóereje. A harmadik pedig:
mi a tartalma? A szentség megvalósulásának, mi a konkrét tartalma?
„Szentek legyetek” – Mivel
és hogyan kezdődhet el az ember életében a szentség, az Istennek szentelt
élet? Nagyon röviden egy szóval azt mondhatjuk, hogy a megtérés, az
újjászületés által, merthogy, ahogy Péter apostol fogalmaz: „Atyáinktól
örökölt hiábavaló életmódunk van.” Az egész emberiség, ahova mi is
beleszületünk, ahova gyermekeink és unokáink is születnek, egy Istennek
hátat fordított emberiség. Vagyis, aki ebbe születik bele, az
tulajdonképpen egy Istennek hátat fordított irányba születik bele. Ezt
látja maga körül. Ezt nevezi Péter, atyáitoktól örökölt hiábavaló
életmódnak. És ebből kellene visszafordulni, megtérni az Úrhoz. És ahogy
Jézus mondja, mert ebben van azért bizonyos titok is, tudniillik, az Isten
lelkének munkája, hogy „szükség néktek újonnan születnetek”. „A
szél fú ahová akar, zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy.
Így van mindenki, aki lélektől, szentlélektől és víztől születik.” Nos
atyáinktól örökölt hiábavaló életmódunkból kell megtérnünk, mégpedig az
Isten maradandó Igéje által. Így hallottuk, hogy „romolhatatlan magból
születtetek újjá” – írja az apostol. De mit jelent ez? Jelenti, egyik
oldalról tehát, az Isten Lelkének a munkáját, melyet a maga teljességében
nem tudunk felfogni, de másik oldalról, mégis azt olvassuk, „elméteket
tehát felkészítve” – vagyis nem kapcsolja ki az értelmünket és az
elménket az Úr, sőt megújítja. Vagyis az ószövetségi parancs, hogy „szeresd
az Urat teljes elmével” máris megjelenik itt. „Elméteket felkészítve
józanok legyetek és ne igazodjatok a világhoz.” Az Istennek hátat
fordított világ irányához ne igazodjatok, hanem visszafordulva, Isten felé
fordulva, megtérve, a Lélek által újjászületve kezdődik el a szent élet. Ez
nem azonos a tökéletességgel, hanem az odaszánt élet kezdődik el. A
szentség kezdete tehát nem úgy van, hogy háttal vagyok az Istennek, élek a
világhoz igazodva, de néha, közben egy kis vallásos mázat is magamra kenek,
meg fölveszem az ünneplő ruhát – és akkor úgy látszik, még magamról is
elhiszem, hogy közben megtértem. Nem erről van szó, hanem radikális
változásról. Csak úgy kezdődhet el az Istennek szentelt, Istennek szánt
élet (a bibliai szóhasználat szerint a szent élet), hogyha ez a radikális
megváltozás, megtérés megtörtént. Ha ez nem történt meg, a többi az csak
festegetés. Jeremiás próféta szavával szólva mázolása a falnak, annak a
falnak, ami repedezett, rossz, összeomlik, de kívülről szépen bemázoljuk.
Mi a szentség hajtó ereje,
mozgató ereje, vagyis a megtérés után mi lesz? A szentség hajtóereje,
mozgatóereje a reménységben élő hit. A bevezetőben említettem, hogy a
nekünk szóló üzenetet némelyek nem akarják tudomásul venni. Ahogy ezt Jézus
mondta: „becsukják a szemüket, hogy ne lássanak és bedugják a fülüket,
hogy ne halljanak, és ezek után kijelentik, hogy ők semmit nem láttak és
semmit nem hallottak az Isten üzenetéből.”
A mi életünk számára a hit
az annyira fontos, hogy nem elég a passzív hit sem. Ha csak tudomásul
vettem, hallottam: jól van… azt mondták… – de semmi közöm az egészhez. Ha a
keresztyénélet, a szentélet hajtóereje nem az – amit így olvastunk itt –,
hogy „hitetek reménység is legyen”, hanem csak elhiszem. Elhiszem,
aztán hagyjatok már békén vele. Hányszor vagyunk így a hétköznapi életben,
hogy valamit mondanak – jó, rendben van, csak hagyjál békén, inkább
elhiszem, de nem akarok vele közösséget vállalni, de az életemre nem
engedem, hogy hatással legyen. Nos, akkor nincs hajtóereje a szentéletnek.
Nincs, ami az odaszánásban segítsen és vezessen. „Hitetek reménység is
legyen.” Kétszer is szerepel a felolvasott bibliai szakaszunkban ez a
gondolat. „Hitetek Istenbe vetett reménység is legyen, teljes
bizonyossággal reménykedjetek a kegyelemben.” Vagyis ez a hit, amely
immár reménység is, ez mozgat, ez mozgósít, ez aktivizál, amikor teljesen
odabízom magam. És akkor eszünkbe juthat: „szeresd az Urat teljes
szíveddel, teljes elméddel” – most szíveddel. Énekeskönyvünk utolsó
énekének második versében szoktuk énekelni: „adj lelkedből erőt, hogy
értsem és szeressem, elrendelt utadat”. Nemcsak halljak Rólad, valamit
tudjak Rólad, de semmi közöm Hozzád, hanem értve szeressem, és teljes
elmével és teljes szívvel járjak a Te utadon.
A szentség megvalósulása –
mi a tartalma? Egy szóval összefoglalható: a szeretet. De bibliai
értelemben vett szeretet! – nem az az általános, emberileg megfogalmazott
szeretet. Így olvassuk itt: „tisztítsátok meg lelketeket az igazság
iránti engedelmességgel képmutatás nélküli szeretetre”. Az igei
szeretet az az élet megtisztításával kezdődik, és ne keverjük össze a
természetünknél fogva bennünk lévő szülői szeretetet, felebaráti szeretetet
az Isten Lelke által bennünk munkálkodó isteni szeretettel, mert ehhez meg
kell tisztítani a lelkünket; és ehhez, az igazság iránt, az Isten igazsága
iránt engedelmesnek kell lennünk, ekkor jelenik meg a képmutatás nélküli
szeretet. Mi a megvalósulása, mi a tartalma a szent életnek? Amire hív
bennünket az az Úr, aki visszajön, hogy mindeneket majd megítéljen. A
képmutatás nélküli testvérszeretet. Majd így folytatja: „egymást
kitartóan, tiszta szívből szeressétek”. Figyeljük meg: kitartóan. Ez
nem föllángolás, nem a pillanatnyi érdek; most az anyagi érdekeim ellene
szólnak, most nem szeretlek. Majd máskor föllángol bennem a szeretet.
Kitartóan – ha mellette szólnak a pillanatnyi érvek, ha pillanatnyilag nem
szólnak mellette, netalán áldozatot is jelentene részemről. Tehát kitartóan
és tiszta szívből, nem hátsó megfontolásokból eljátszani a szeretetet, vagy
annak a látszatát. Egymást kitartóan szeressétek és akkor odaérkeztünk,
hogy szeresd az Urat teljes erővel.
Mi hát ez a hit? Hogyan
várjuk az Urat? Mi az, ami a mi életünket valóban Krisztusi-rendű,
Krisztusi értékrendű életté formálja? – „Hitetek reménység is legyen.”
Nemcsak valaminek a semleges, passzív elhívése, hanem engedjétek, hogy
életeteket megmozgató, teljesen átformáló, az Isten igazsága szerint
szeretetre mozgató legyen. A suszter azt mondta, életének fő meghatározója,
az életének tartalma, értelme az, hogy várom az Urat. De nem vagyok
passzív. Közben cipőket javítgatok. Vajon mi hogy akarunk keresztyének
lenni, krisztuskövetők lenni? Úgy, hogy javítgatjuk a cipőket… javítgatjuk
a cipőket, aztán néha egy kicsit várjuk az Urat is, néha egy kicsit
keressük az Istent is. Ez egy értéksorrend: a „keressétek először az
Isten országát és igazságát”. Az először – a mi világunkban ez a
hivatásunk és kiváltságunk, hogy szentek legyetek. Szentek viszont csak
akkor lehetünk, és akkor nem fáradunk meg ebben, ha először újra és újra az
Isten ígéretére tekintünk, vagyis arra, amiért nekünk szolgáltak a
próféták, arra a kegyelemre, amit nekünk készített az Isten, és amiről
nekünk beszélnek: az Újszövetség, a mai igehirdetők és bizonyságtevők is.
Ha erre az Úrra nézünk, akkor a helyére kerülnek: a cipőjavítás, a
gyermeknevelés, helyére kerül földi életünk munkája, emberi kapcsolataink
is. Mit csinálunk? Az Urat várjuk-e? – vagy csak cipőket foltozgatva néha
istenfélőnek látszunk. Ez egy radikális és fontos, eldöntendő kérdés. Az
apostoli bizonyságtétel arról szól: hitetek reménység is legyen. Ez pedig
azt jelenti, hogy akkor várom az Urat, és mert az Urat várom, odaszánom
magamat a szent életre, annak szeretetteljes cselekedeteire. Az Urat várva
szentek legyetek! Ámen.
Adj
minékünk megújult szívet
És
új indulatot
Tehozzád
mindenekben hívet,
És
szent akaratot.
Újítsd
meg rajtunk a te képed,
Mely
áll szent életben,
Hogy
lehessünk választott néped,
Élvén
szeretetben.
Kegyelmed
s áldásod újítsad
Te
szent egyházadon:
Közelebbről
azt szaporítsad
Itt
lévő nyájadon.
Gátold
hazánkban áradását
A
sok gonoszságnak,
Fordítsd
el eshető romlását
Nemzetnek,
országnak.
285. dicséret 4. és 6. verse
Imádkozzunk
Hálát adunk Istenünk
felkínált bűnbocsátó kegyelmedért, és mindazokért, akik nekünk szolgáltak
bizonyságtételükkel, hitük megvallásával, példaadó életükkel. Magasztalunk
Urunk Jézus, hogy az Atya jobbján közbenjársz most érettünk, és
reménységgel várhatjuk ígért dicsőséges visszajöveteledet. Bocsásd meg
nekünk, hogy ugyan mindezt valljuk, mégis gyakran passzív a hitünk,
terméketlen az életünk. Bocsásd meg nekünk, hogy gyakran csak szánkkal
mondjuk, valljuk magunkat keresztyénnek. Segíts Szentlelkeddel, hogy Hozzád
térve új életben járjunk, hogy hitünk életünket megmozgató, szentségre
aktivizáló reménység is legyen, hogy hitünk a szeretet cselekedeteiben
legyen látható valósággá. Könyörgünk így, az élet különböző próbatételeiben
lévőkért, betegekért. Könyörgünk gyászolókért. Könyörgünk azokért, akik
csalódtak téves vágyaikban. És könyörgünk gyülekezetünk közösségében minden
szolgálatért. Kérünk Református Egyházunk lelki megelevenedéséért, sokak
megtéréséért. Könyörgünk nemzetünk lelki megújulásáért, és kérünk, segíts,
hogy ünnepi készülődésünk családban és gyülekezetben is, a megszentelődés
útján egy lépést vegyen előre. Urunk! Benned bízunk, Téged vallunk
Urunknak, segíts, hogy életünk is ezt példázza. Ámen.
|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
|