| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Hitetek reménység is legyen

Zsidókhoz írott levél 11. fejezet 1-10.

¹A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.

²Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.

³Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.

⁴Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.

⁵Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves.

⁶Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.

⁷Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.

⁸Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy.

⁹Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel.

¹⁰Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten.

Imádkozzunk

Hatalmas Isten! Népek közé szórva Tebenned bíztunk eleitől fogva. Most is ezzel a bizodalommal állunk előtted, hogy magasztaljuk neved a szentek közösségében. Hálát adunk, mert Te nagy, s mindenek felett való vagy. Hálát adunk, mert Te meghallgatsz bennünket, még mielőtt kiáltásra nyithatnánk szánkat, s megszabadítasz minket hamarébb, minthogy gondjaink súlya agyonnyomna. S hálát adunk Neked Fiadért, hitünk szerzőjéért és beteljesítőjéért. Bár gyakran a bűn sötétségében élünk, a Te igéd világító mécses. Add Urunk, hogy ez a láng a Te napoddá duzzadjon, s fénye oda is eljusson, ahol most még sötétség rejtezik. Így tisztíts meg bennünket, hogy igaz szívvel tudjunk ünnepet szentelni, olyan ünnepet, amilyet Te készítettél számunkra. Könyörgünk most Szentlelkedért, küldd közénk, hogy általa tudjunk e világban a világ idvességét szolgálva élni. Ne engedje soha elfelejteni, hogy nekünk Tőled nyert küldetésünk van, s adjon hozzá erőt, hogy teljesíteni tudjuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért kérünk, hallgasd meg a mi könyörgésünket. Ámen.

1Péter 1:13-23.

„¹³Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.

¹⁴Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, ¹⁵hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, ¹⁶úgy, amint meg van írva: »Szentek legyetek, mert én szent vagyok.«

¹⁷Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, ¹⁸tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, ¹⁹hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.

²⁰Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek, ²¹akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.

²²Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, ²³mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.”

Szeretett Testvérek!

Ajándékozási lázban, egész pontosan ajándékkeresési lázban él már az ország. Az előbb olvasott bibliai szakaszunk így kezdődött: „Ezért tehát...” Vagyis, föl kellett volna olvasnunk az előtte lévő néhány verset is, tudniillik, miért hangzik mindaz, amit az előbb hallottunk. Az előző néhány versben háromszor szerepel ez, hogy “nektek”. Az ajándék háromszorosan hangzik, hogy “nektek”. Először is: „nem maguknak, hanem nektek szolgáltak a próféták” – írja az apostol. Másodszor: „a nektek szánt isteni kegyelemről beszéltek” előre ígéretükben a próféták. És harmadszor: arról beszéltek, arról a nektek szánt kegyelemről beszéltek a próféták, amelyről „az evangélium hirdetői, az Újszövetség követei is prédikálnak nektek”. Háromszor hangzik el: nektek szolgáltak a próféták, a nektek szánt kegyelemről, és nektek prédikálnak az Újszövetség követei is. Ezért tehát, olvassuk, „…a tudatlanság ideje elmúlt”.

„Hallottatok az Isten nektek szánt kegyelméről.” Mi következik mindebből? És mi következik mindabból, amit az elmúlt hetek „Én vagyok…” Jézusi mondások alapján hallottunk? A múlt vasárnap a Jelenések könyve utolsó fejezetéből, a Szentírás utolsó fejezetéből olvasott Igében így hallottuk – ezt mondja az Úr, a megdicsőült Krisztus: „…hamar eljövök”. Hamar eljövök – mondja az Úr. Az az Úr, akiről Péter apostol úgy tesz bizonyságot, hogy „aki a világ teremtése előtt kiválasztatott”. Az az Úr mondja, hogy hamar eljövök, visszajövök, aki a világ teremtése előtt kiválasztatott, „de az idők végén jelent meg tiértetek”. Az ‘idők vége’ a Szentírás szóhasználatában nem azonos azzal, amire általában az emberek, olykor még keresztyén emberek is gondolni szoktak, hogy hát “majd igen, egyszer, valamikor egy nap”. Itt korszakról beszél az Ige, és az ‘utolsó idők’, az Jézus mennybemenetelétől kezdve van, nem ‘majd lesz’. Mi az utolsó időkben élünk a bibliai szóhasználat szerint. Tehát az idők végén jelent meg tiértetek, vagyis lett testté Jézusban az isteni kegyelem. Az a kegyelem, amely a világ teremtése előtt a Szentháromság titkos tanácsában kiválasztatott a mi megváltásunkra. Vagyis a kegyelmi kiválasztás ott kezdődött, és majd mi erre felelhetünk, és így lehetünk kiválasztottak.

Hamar eljövök – mondja az Úr. Nos, mi a válasz erre? Némelyek részéről egyszerűen annyi, hogy nem vesznek róla tudomást. Nem vesznek tudomást az Úr szaváról, ígéretéről.

Mások passzívan tudomásul veszik. “Jó… Hallottam, valamilyen Bibliának nevezett könyvben állítólag erről szó van… a nagyanyám is mondott ilyesmit, a jó múltkor egyszer a pap is mondott valami hasonlót” – és ezzel vége. Vagyis passzívak ilyen vonatkozásban. Csupán elhiszik. Ha azt mondják, hadd legyen.

És van egy harmadik csoport – remélem, hogy ide tartozunk, és mindannyian – tudniillik, hogy nemcsak hogy elhisszük, hanem az életünk számára fontos lett. És amikor Jézus azt mondja, hogy „hamar eljövök”, akkor mi a Lélekkel, a gyülekezettel együtt mondjuk – ahogy azt a Jelenések könyve utolsó fejezetében is olvassuk: „Jövel Uram Jézus”. Vagyis egy gyermek-ének szavával szólva, „mi várjuk az Úr Jézust, mikor jön”.

Nos, hogyan várjuk? És itt érkeztünk el a mai napunk témájához: Hogyan várjuk a visszatérő Urat?

Az egyszeri történet szerint, valaki egy, a településen hitéről közismert, hívő susztert megkérdezett: “mit csinálsz te itt?”. Ez a suszter azt mondta: “várom vissza a Krisztust”. Nagyot nézett a kérdező ezen a válaszon, aztán a suszter így folytatta: “közben meg cipőket foltozgatok”. Tulajdonképpen ez a hívő élet lényege. Bízok az Úr ígéretében, vagyis várom vissza immár a dicsőséges Krisztust – aki már nem jászolbölcsőben jelenik meg, mint megváltásunkra először –, és eközben, az itt nekem adott időben cipőt javítok, falakat építek, iskolába tanulok vagy tanítok, vagy éppen mérnök vagyok, vagy asztalos vagyok, gyermeket nevelek; eközben a rám bízott hétköznapi feladatokat végzem. Mégpedig annak tudatában, hogy majd jön a gazdám, és számot is kell adnom.

Hogy is van tehát mindez? Mi hogyan várjuk? A nekünk – úgymond – háromszorosan is hangsúlyosan nektek adott bizonyságtétel, a nektek szánt kegyelem, és az Újszövetség követei által nektek hirdetett üzenetre, mit mondtok? Mit mondunk? És az Úr ígéretére, hogy visszajön? Az Isten népének nemcsak hátrafele kellene időben tekinteni: amit az Isten ígért és megcselekedett; hanem ugyanannyi erővel legalább előre is, ahogyan a suszterünk példájában láttuk: én várom a Krisztust, közben hűséggel foltozom a cipőket. Ez a keresztyén. A nem keresztyén az cipőt foltoz, és… és tovább nem tud mit mondani.

Hogyan várjuk? A fölolvasott apostoli bizonyságtétel szerint két szóban összefoglalhatók: „szentek legyetek”. Nem szenteskedünk! – az más. Szentek, vagyis az Úr számára odaszánt életűek, az Úr számára elkülönített, ahol az Isten akarata egyre inkább megvalósul, olyanok legyetek. És ennek a szentségnek a bibliai bizonyságtételünk szerint három mozzanatát szeretném most nagyon hangsúlyosan megfogalmazni. Az egyik: a szentség kezdete. A második: mi mozgat, hajt bennünket? – vagyis a szentség hajtóereje. A harmadik pedig: mi a tartalma? A szentség megvalósulásának, mi a konkrét tartalma?

„Szentek legyetek” – Mivel és hogyan kezdődhet el az ember életében a szentség, az Istennek szentelt élet? Nagyon röviden egy szóval azt mondhatjuk, hogy a megtérés, az újjászületés által, merthogy, ahogy Péter apostol fogalmaz: „Atyáinktól örökölt hiábavaló életmódunk van.” Az egész emberiség, ahova mi is beleszületünk, ahova gyermekeink és unokáink is születnek, egy Istennek hátat fordított emberiség. Vagyis, aki ebbe születik bele, az tulajdonképpen egy Istennek hátat fordított irányba születik bele. Ezt látja maga körül. Ezt nevezi Péter, atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódnak. És ebből kellene visszafordulni, megtérni az Úrhoz. És ahogy Jézus mondja, mert ebben van azért bizonyos titok is, tudniillik, az Isten lelkének munkája, hogy „szükség néktek újonnan születnetek”. „A szél fú ahová akar, zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy. Így van mindenki, aki lélektől, szentlélektől és víztől születik.” Nos atyáinktól örökölt hiábavaló életmódunkból kell megtérnünk, mégpedig az Isten maradandó Igéje által. Így hallottuk, hogy „romolhatatlan magból születtetek újjá” – írja az apostol. De mit jelent ez? Jelenti, egyik oldalról tehát, az Isten Lelkének a munkáját, melyet a maga teljességében nem tudunk felfogni, de másik oldalról, mégis azt olvassuk, „elméteket tehát felkészítve” – vagyis nem kapcsolja ki az értelmünket és az elménket az Úr, sőt megújítja. Vagyis az ószövetségi parancs, hogy „szeresd az Urat teljes elmével” máris megjelenik itt. „Elméteket felkészítve józanok legyetek és ne igazodjatok a világhoz.” Az Istennek hátat fordított világ irányához ne igazodjatok, hanem visszafordulva, Isten felé fordulva, megtérve, a Lélek által újjászületve kezdődik el a szent élet. Ez nem azonos a tökéletességgel, hanem az odaszánt élet kezdődik el. A szentség kezdete tehát nem úgy van, hogy háttal vagyok az Istennek, élek a világhoz igazodva, de néha, közben egy kis vallásos mázat is magamra kenek, meg fölveszem az ünneplő ruhát – és akkor úgy látszik, még magamról is elhiszem, hogy közben megtértem. Nem erről van szó, hanem radikális változásról. Csak úgy kezdődhet el az Istennek szentelt, Istennek szánt élet (a bibliai szóhasználat szerint a szent élet), hogyha ez a radikális megváltozás, megtérés megtörtént. Ha ez nem történt meg, a többi az csak festegetés. Jeremiás próféta szavával szólva mázolása a falnak, annak a falnak, ami repedezett, rossz, összeomlik, de kívülről szépen bemázoljuk.

Mi a szentség hajtó ereje, mozgató ereje, vagyis a megtérés után mi lesz? A szentség hajtóereje, mozgatóereje a reménységben élő hit. A bevezetőben említettem, hogy a nekünk szóló üzenetet némelyek nem akarják tudomásul venni. Ahogy ezt Jézus mondta: „becsukják a szemüket, hogy ne lássanak és bedugják a fülüket, hogy ne halljanak, és ezek után kijelentik, hogy ők semmit nem láttak és semmit nem hallottak az Isten üzenetéből.”

A mi életünk számára a hit az annyira fontos, hogy nem elég a passzív hit sem. Ha csak tudomásul vettem, hallottam: jól van… azt mondták… – de semmi közöm az egészhez. Ha a keresztyénélet, a szentélet hajtóereje nem az – amit így olvastunk itt –, hogy „hitetek reménység is legyen”, hanem csak elhiszem. Elhiszem, aztán hagyjatok már békén vele. Hányszor vagyunk így a hétköznapi életben, hogy valamit mondanak – jó, rendben van, csak hagyjál békén, inkább elhiszem, de nem akarok vele közösséget vállalni, de az életemre nem engedem, hogy hatással legyen. Nos, akkor nincs hajtóereje a szentéletnek. Nincs, ami az odaszánásban segítsen és vezessen. „Hitetek reménység is legyen.” Kétszer is szerepel a felolvasott bibliai szakaszunkban ez a gondolat. „Hitetek Istenbe vetett reménység is legyen, teljes bizonyossággal reménykedjetek a kegyelemben.” Vagyis ez a hit, amely immár reménység is, ez mozgat, ez mozgósít, ez aktivizál, amikor teljesen odabízom magam. És akkor eszünkbe juthat: „szeresd az Urat teljes szíveddel, teljes elméddel” – most szíveddel. Énekeskönyvünk utolsó énekének második versében szoktuk énekelni: „adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem, elrendelt utadat”. Nemcsak halljak Rólad, valamit tudjak Rólad, de semmi közöm Hozzád, hanem értve szeressem, és teljes elmével és teljes szívvel járjak a Te utadon.

A szentség megvalósulása – mi a tartalma? Egy szóval összefoglalható: a szeretet. De bibliai értelemben vett szeretet! – nem az az általános, emberileg megfogalmazott szeretet. Így olvassuk itt: „tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli szeretetre”. Az igei szeretet az az élet megtisztításával kezdődik, és ne keverjük össze a természetünknél fogva bennünk lévő szülői szeretetet, felebaráti szeretetet az Isten Lelke által bennünk munkálkodó isteni szeretettel, mert ehhez meg kell tisztítani a lelkünket; és ehhez, az igazság iránt, az Isten igazsága iránt engedelmesnek kell lennünk, ekkor jelenik meg a képmutatás nélküli szeretet. Mi a megvalósulása, mi a tartalma a szent életnek? Amire hív bennünket az az Úr, aki visszajön, hogy mindeneket majd megítéljen. A képmutatás nélküli testvérszeretet. Majd így folytatja: „egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek”. Figyeljük meg: kitartóan. Ez nem föllángolás, nem a pillanatnyi érdek; most az anyagi érdekeim ellene szólnak, most nem szeretlek. Majd máskor föllángol bennem a szeretet. Kitartóan – ha mellette szólnak a pillanatnyi érvek, ha pillanatnyilag nem szólnak mellette, netalán áldozatot is jelentene részemről. Tehát kitartóan és tiszta szívből, nem hátsó megfontolásokból eljátszani a szeretetet, vagy annak a látszatát. Egymást kitartóan szeressétek és akkor odaérkeztünk, hogy szeresd az Urat teljes erővel.

Mi hát ez a hit? Hogyan várjuk az Urat? Mi az, ami a mi életünket valóban Krisztusi-rendű, Krisztusi értékrendű életté formálja? – „Hitetek reménység is legyen.” Nemcsak valaminek a semleges, passzív elhívése, hanem engedjétek, hogy életeteket megmozgató, teljesen átformáló, az Isten igazsága szerint szeretetre mozgató legyen. A suszter azt mondta, életének fő meghatározója, az életének tartalma, értelme az, hogy várom az Urat. De nem vagyok passzív. Közben cipőket javítgatok. Vajon mi hogy akarunk keresztyének lenni, krisztuskövetők lenni? Úgy, hogy javítgatjuk a cipőket… javítgatjuk a cipőket, aztán néha egy kicsit várjuk az Urat is, néha egy kicsit keressük az Istent is. Ez egy értéksorrend: a „keressétek először az Isten országát és igazságát”. Az először – a mi világunkban ez a hivatásunk és kiváltságunk, hogy szentek legyetek. Szentek viszont csak akkor lehetünk, és akkor nem fáradunk meg ebben, ha először újra és újra az Isten ígéretére tekintünk, vagyis arra, amiért nekünk szolgáltak a próféták, arra a kegyelemre, amit nekünk készített az Isten, és amiről nekünk beszélnek: az Újszövetség, a mai igehirdetők és bizonyságtevők is. Ha erre az Úrra nézünk, akkor a helyére kerülnek: a cipőjavítás, a gyermeknevelés, helyére kerül földi életünk munkája, emberi kapcsolataink is. Mit csinálunk? Az Urat várjuk-e? – vagy csak cipőket foltozgatva néha istenfélőnek látszunk. Ez egy radikális és fontos, eldöntendő kérdés. Az apostoli bizonyságtétel arról szól: hitetek reménység is legyen. Ez pedig azt jelenti, hogy akkor várom az Urat, és mert az Urat várom, odaszánom magamat a szent életre, annak szeretetteljes cselekedeteire. Az Urat várva szentek legyetek! Ámen.

Adj minékünk megújult szívet

És új indulatot

Tehozzád mindenekben hívet,

És szent akaratot.

Újítsd meg rajtunk a te képed,

Mely áll szent életben,

Hogy lehessünk választott néped,

Élvén szeretetben.

Kegyelmed s áldásod újítsad

Te szent egyházadon:

Közelebbről azt szaporítsad

Itt lévő nyájadon.

Gátold hazánkban áradását

A sok gonoszságnak,

Fordítsd el eshető romlását

Nemzetnek, országnak.

 285. dicséret 4. és 6. verse

Imádkozzunk

Hálát adunk Istenünk felkínált bűnbocsátó kegyelmedért, és mindazokért, akik nekünk szolgáltak bizonyságtételükkel, hitük megvallásával, példaadó életükkel. Magasztalunk Urunk Jézus, hogy az Atya jobbján közbenjársz most érettünk, és reménységgel várhatjuk ígért dicsőséges visszajöveteledet. Bocsásd meg nekünk, hogy ugyan mindezt valljuk, mégis gyakran passzív a hitünk, terméketlen az életünk. Bocsásd meg nekünk, hogy gyakran csak szánkkal mondjuk, valljuk magunkat keresztyénnek. Segíts Szentlelkeddel, hogy Hozzád térve új életben járjunk, hogy hitünk életünket megmozgató, szentségre aktivizáló reménység is legyen, hogy hitünk a szeretet cselekedeteiben legyen látható valósággá. Könyörgünk így, az élet különböző próbatételeiben lévőkért, betegekért. Könyörgünk gyászolókért. Könyörgünk azokért, akik csalódtak téves vágyaikban. És könyörgünk gyülekezetünk közösségében minden szolgálatért. Kérünk Református Egyházunk lelki megelevenedéséért, sokak megtéréséért. Könyörgünk nemzetünk lelki megújulásáért, és kérünk, segíts, hogy ünnepi készülődésünk családban és gyülekezetben is, a megszentelődés útján egy lépést vegyen előre. Urunk! Benned bízunk, Téged vallunk Urunknak, segíts, hogy életünk is ezt példázza. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |