| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Istentől való üzenet megtérésre hív

Ezékiel próféta könyve 13. fejezet 8-19.

„⁸Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel hiábavalóság a beszédetek és hazugság a látomásotok, azért én ellenetek fordulok! - így szól az én Uram, az ÚR.

⁹Kezem ránehezedik azokra a prófétákra, akik hiábavalóságot látnak, és hazugságot jósolgatnak. Nem maradnak népem körében, nem írják be őket Izráel házának a könyvébe, és nem jutnak el Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, Úr vagyok.

¹⁰Mivel félrevezették népemet, amikor azt mondták, hogy békesség, pedig nincs békesség; és ha a nép falat épít, ők bevakolják habarccsal, ¹¹ezért mondd meg a habarccsal vakolóknak, hogy ledől az. Ha majd ömlik a záporeső, parancsomra jégeső esik, és szélvihar tör ki, ¹²akkor ledől a fal. Tőletek pedig ezt kérdezik: Hova lett a vakolat, amellyel bevakoltátok?

¹³Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Izzó haragom miatt szélvihar tör ki, haragom miatt záporeső ömlik, és jégesővel vetek véget neki izzó haragomban.

¹⁴Lerombolom a falat, amelyet habarccsal vakoltatok, és a földre döntöm, úgyhogy föltárul az alapja. Ledől, és vele együtt nektek is végetek lesz. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.

¹⁵Véget vetek haragomban a falnak, és azoknak, akik azt habarccsal vakolták be, és azt mondom majd nektek: Oda van a fal, és oda vannak a vakolói:

¹⁶Izráel prófétái, akik Jeruzsálemnek prófétálgattak, és a békességről láttak látomásokat, pedig nincs békesség! - így szól az én Uram, az ÚR.

¹⁷Te pedig, emberfia, szegezd tekintetedet néped leányaira, akik a maguk gondolatait prófétálják, és prófétálj ellenük!

¹⁸Ezt mondd: Így szól az én URam, az ÚR: jaj azoknak, akik bűvös szalagokat varrogatnak minden kéz csuklójára, és varázskendőket készítenek az emberek fejére minden méretben, lelkekre vadászva! Lelkeket vadásztok népemből úgy, hogy lelkeket biztattok élettel a magatok érdekében.

¹⁹Meggyaláztok népem előtt néhány marék árpáért és néhány falat kenyérért azzal, hogy halállal fenyegettek olyan lelkeket, akiknek nem kell meghalniuk, és élettel biztattok olyan lelkeket, akik nem maradnak életben, mert hazudoztok népemnek, az pedig hallgat a hazugságra.”

Imádkozzunk

Mindenható Istenünk! Hálát adunk Neked azért, hogy ma meggyújthatjuk az adventi koszorú harmadik gyertyáját. Hálát adunk azért, hogy összehívtál most bennünket, hogy körülötted összegyülekezhessünk, a Te Igédre figyelhessünk, és így a Te neved is dicsőíttessék. Urunk! Ítéletes szavakkal szóltál most hozzánk, de bizonyára azért, mert nekünk erre van szükségünk. Te ezt látod jónak most a mi életünkben. Kérünk, nézd el a mi bűneinket most Jézus Krisztus érdeméért. Kérünk, hogy az adventi zsongásban a mi szívünk elcsendesedhessen, és csak Rád figyelhessen, hogy az adventi készülődés Neked szentelt idő lehessen. Kérünk azért, hogy ne csupán bevakolt békességünk, hanem igazi, Tőled nyert békességünk lehessen, hogy így csak Rád figyelhessünk. Segíts minket, hogy ne dőljünk be mi az álnokságnak és a hamis prófétáknak, hanem Rád figyeljünk, és csak Rád hallgassunk. Kérünk, hogy életünk Benned gyökerező élet lehessen, és a békességünket Tőled nyerhessük el. Add, hogy tudjunk ezek között különbséget tenni, és az igazit, a Tőled jövőt választani. Kérünk így most, hogy csitítsd el a mi szívünket, az abban lévő gondolatokat, hogy Rád figyeljünk, és Téged kövessünk most. Szentlelked által légy itt közöttünk. Ámen.

Jeremiás próféta könyve 23:13-22.

¹³Samária prófétáinál botrányos dolgot látok: a Baal nevében prófétálnak, és félrevezetik népemet, Izráelt.

¹⁴Jeruzsálem prófétáinál borzasztó dolgokat látok: házasságtörők, hazugságban élnek, bátorítják a gonosztevőket, ezért senki sem tér meg gonoszságából. Olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, lakói pedig, mint Gomora.

¹⁵Így szól tehát a Seregek URa a próféták ellen: Ürömmel etetem meg őket, és méreggel itatom meg őket, mert Jeruzsálem prófétái terjesztik az elvetemültséget az egész országban.

¹⁶Ezt mondja a Seregek URa: Ne hallgassatok a nektek prófétáló próféták beszédére; bolonddá tesznek benneteket! Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az ÚR adott.

¹⁷Váltig mondják azoknak, akik megvetik az ÚR igéjét: Békességetek lesz! És ezt mondják minden megátalkodott szívű embernek: Nem jön rátok veszedelem!

¹⁸Mert ki volt oly közel az ÚRhoz, hogy látta volna őt, és hallotta volna igéjét? Ki figyelt igéjére, és ki hallgatta engedelmesen?

¹⁹Íme, az ÚR forgószele, lángoló haragja árad, mint kavargó szélvész kavarog a bűnösök feje fölött.

²⁰Nem szűnik meg az ÚR haragja, amíg el nem végzi, és meg nem valósítja szíve szándékait. Az utolsó időben fogjátok fel ennek értelmét.

²¹Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis úgy igyekeztek; nem szóltam hozzájuk, mégis prófétáltak.

²²Ha közel álltak volna hozzám, akkor az én igéimet hirdették volna népemnek, megtérítették volna őket gonosz útjukról és gaztetteikből.

Szeretett Testvérek!

Ezekben a hetekben, ezekben a napokban felerősödött várakozások, vágyakozások vannak az emberek szívében. Várakozás, vágyakozás, összetartozás családban, nemzetben; várakozás, vágyakozás egységről, békességről, szeretetről. De egy bűneset utáni világban hogyan lehetséges ez? Nyilvánvalóan megvan a felelőssége a vezetőknek. Mert sok igazság van abban is, amit így szoktak mondani, hogy a fejétől büdösödik a hal. De a mai bibliai szakaszunkban nemcsak a vezetőkről, a prófétákról van szó, hanem szó van a népről is. Mit tehet a nép? Mit tehetünk mi?

A fölolvasott bibliai szakaszok, úgy Jeremiás könyvéből, mint Ezékiel próféta könyvéből felolvasott szakasz közös volt abban, hogy némelyek előálltak és azt hirdették: „Békesség néktek!” Nagyon szépen hangzik. Ezt tetszik. Ez jó lenne. Bár így lenne! Mikor lesz végre békesség? De figyeljük meg, hogy ezt a békességet, hogy mondják, kik mondják, miért mondják. Hiszen így olvastuk: az Úr Igéjét folyamatosan megvető embereknek azt hirdetik, „Békességetek lesz!” És itt van valami ellentmondás. Azután, a megátalkodott szívűeknek, hogy „Nem jön rátok veszedelem!”. Tudniillik, Jeremiás prófétának kellett megtérésre hívnia az Istentől nagyon eltávolodott, egyébként magát vallásosnak tartó Izraelt, és ennek a népnek jelentős része nem akart visszatérni az Úrhoz, nem vették komolyan az északról jövő veszedelmet, az asszír Babilon birodalom veszélyét. Erre vonatkozott a hamis próféták üzenete: békességetek lesz! Nem jön veszedelem! – mondták a megátalkodott szívű népnek. Békességetek lesz, miközben az Isten igéjét megvetik, miközben megátalkodott szívű a nép. Itt valami nincs rendben. De milyen szépen hangzik: Békesség. És ki az, aki nem mondaná azt, „bár lenne békesség!”? De vigyázzunk! Vajon, hogy lehet egy olyan népnek… hogy lehet egy olyan országban, ahol egyre fogyatkozik a lakosság… ahol kérdés, hogy mi lesz néhány évtized múlva, és ki termeli meg azokat a javakat, hogy a gyermekek és a sok évtizedet ledolgozott emberek megkaphassák a járandóságukat? Egy vészesen fogyatkozó nemzetben arról beszélni, hogy lendületben az ország!? – Hova? A temetőbe? A nemzethalálba? Lendületben? – de hova? Mert szépen hangzik. Bár lenne lendületben az ország, de miben és hova? Valamikor azt mondták a próféták Izrael népének, a maga vesztébe haladó népnek, „békességetek lesz!”. És Jeremiás kénytelen jönni és mondani, mert az Úr ezzel terhelte el: prófétálj a hamis próféták ellen! – akik olyanokat ígérnek, aminek nincs reális alapja. Békességetek lesz. Persze. De vajon egy olyan országban, ahol az önzést bátor hazafiságnak nevezik – ott lehet békesség? Vajon egy olyan országban, ahol az ünnepi külsőségeket némelyek – mert nagy hasznot lehet belőle húzni – túlhangsúlyozzák, és abba szinte belehajtják a népet, hogy a lényeg lassan elvesszen – ott lehet békesség? Mert szépen hangzik, hogy „békességetek legyen!” És milyen szépen hangzik: „Áldott, békés ünnepeket! Meg egy békességes újesztendőt!” Hát ki ne szeretne? Mindenki. Ezért vezethető meg sok ember. Vajon békesség lehet egy olyan országban, ahol a szabadosságot személyiségi jognak tekintik és éltetik? Lesz itt békesség? Mert nem elég óhajtani, és hamis úton járni.

Ezékiel próféta könyvéből azt hallottuk: „népem hallgat a hazugságra”. És ez félelmetes. Hallgat a hazugságra. És most nézzünk szembe, nem, mint vezetők bűne, hanem, mint a nép egy-egy tagja. Mi mit tehetünk? Mert megvan a személyes felelősségünk.

Azután Jeremiás kénytelen ilyet hirdetni: „bolonddá tesznek benneteket”. Pedig az akkori prófétáknak, hamis prófétáknak nem állt rendelkezésére a televízió, nem állt rendelkezésére a sajtó teljes apparátusa, akkor csak szóban mondhatták. Bolonddá tesznek benneteket – mondja az Úr. Miért? Azért, mert ezek csak a saját szívük látomását hirdetik. A saját szívük látomását. Ugyanakkor az Isten népének a Baál nevében szólnak. Idegen istenek nevében szólnak, és közben békességet ígérnek. És van, aki csak ezt hallja meg belőle: „hát békességet mondtak!” Ilyet olvasunk: félrevezetik a népet. Ha valaki rosszul hallaná, Jeremiás könyvében olvastuk. 2600 évvel ezelőtt. De nekünk is szól, nekünk a ma élő népnek. Vajon hagyjuk magunkat félrevezetni? Mert a vágyainkat meglovagolják, vagy netalán az önzésünk útján csapnak be bennünket? Hiszen békesség helyett csak nagyobb romlás lesz. Mit tehetünk? Mit tehetünk mi, mint a nép egy tagja. Honnan ismerhető fel az Isten szerint való prófécia, és hogyan ismerhető fel a hamis prófécia? Mert itt nagyon könnyen és nagyon hamar fölmerülhet az, „jaj, hát nekem nincs teológiai végzettségem… hát én nem tudom megkülönböztetni, legfeljebb majd csak nagyon későn utána, hogy mikor csaptak be, egyébként hangzatos, szép ígérettel. Biztos, hogy így van ez? Biztos, hogy tehetetlenek vagyunk? Biztos, hogy semmit nem tehetünk, hogy semmi felelősségünk nincs egyénenként? Az apostoli bizonyságtételt hívom segítségül, amely így hangzik: „mindent vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg”. Újra mondom, a mondat második felét egy kicsit most átalakítva: mindent vizsgáljatok meg magatok körül, és utána majd még egyszer mindent vizsgáljatok meg önmagatokban. Ha ezt a kettőt tesszük, nagyon hamar rájövünk, hogy mikor tesznek bolonddá bennünket, mikor vezetnek félre minket, mint ahogy annak idején két és félezer évvel ezelőtt félrevezették, egyébként békességet hirdető, de saját látomásaikat, vágyaikat és céljaikat hirdető, bizonyos hangadók.

Nézzük tehát először is, hogy mit tehetünk? – egyénileg. Mindent vizsgáljatok meg magatok körül. Ilyet olvastunk itt ezekről a hamis prófétákról, hogy hazudnak. De sokszor halljuk napjainkban is! Mondja az egyik fél: az nem mondott igazat! Mondja a másik: ez nem felel meg a valóságnak! És nagyon sok ember már-már bedugja a fülét, mert már elege van belőle. De mielőtt eltévednénk teljesen, vizsgáljuk meg közelebbről. Hazudnak… Miért mondja ezt Jeremiás a többiről? – hát akkor a többi is mondhatná, hogy Jeremiás te hazudsz! Honnan lehet felismerni? Hazudnak, mert emberi látomást Isten Igéjének állítják be – erről lehetett felismerni az akkori hamis vallási vezetőket, a hamis prófétai hangot. A saját emberi álmaikat, vágyaikat, netalán önző céljaikat Isten Igéjének állították be. „Ezt az Úr mondja!” Az Úr meg azt mondta, hogy „Nem beszéltem velük és nem küldtem őket. Ezt ők mondják!” Honnan ismerhetjük fel? Nem küldtem őket – mondja az Úr. No, de hát honnan lehet felismerni, mai vallásosan hangzó szólamok világában is, hogy mi az, ami az Isten Igéje szerint való? Hát, aki a Baál nevében jön, aki embert, tárgyat, bármit, Istenként tisztel és tiszteltet, az hiába mondja, hogy „békesség nektek!”. Az hazudik, és nem az Isten szerint beszél. Aki a Baál nevében szól. A korabeli nép nem vette észre, hogy egyik oldalról nagyon szépeket duruzsoltak a fülébe, másik oldalról pedig idegen istenek kultuszára hívták őket. Ez a kettő nem fér össze. És itt nem kell teológiai végzettség, hogy fölismerjem, hogy valaki az Isten tiszteletére hív vagy tárgyak, eszmék, emberek kultuszára hív. Nem elég néhány kegyes, vallásosnak tűnő mondatot mondani, (sőt) nem elég egy-két bibliai igét idézni – attól még valaki szolgálhat idegen istennek. És azt mindannyian tudjuk, hogy a parancsolatokban, mit tanultunk: „Ne legyenek idegen isteneid!”. Mindent vizsgáljatok meg magatok körül. Igen. Vizsgáljátok meg az életüket. Az Úr Jeremiás által leleplezte a korabeli hamis vallási szónokokat, prófétákat, amikor arról szólt, hogy nem hiteles az életük. Hazugok, házasságtörők, a gonoszt bátorítják. Aki így él, az ne beszéljen békességről. És legfőbbképpen ne beszéljen arról, hogy „az Úr békessége”. Mert az már így nem hiteles. És ezt észre kell venni minden embernek, de leginkább észre kell venni, és erről ismerhető föl a hamis próféta és az Úr által küldött próféta közötti különbség: a hamis próféták nem hívnak megtérésre. A hamis próféta nem fog beszélni a saját bűneinkről, csak szépeket fog mondani. Az igazi próféta megtérésre hív. Bár mindannyian nagyon jól tudjuk, és a hétköznapi életben komolyan vesszük, de amikor az Isten ügyéről van szó, akkor mintha elfelejtenénk. Hiszen amikor súlyos beteg vagyok, és nagyon fáj… és elmegyek az orvoshoz, és ő elkezdi dicsérni, hogy „A kisujjam még, lám, milyen szépen mozog! Meg még a lábam ujja is mind a tíz megvan!” Hát nem sokáig fogjuk hagyni, hogy az orvos mellébeszéljen – pedig milyen szépet mondott! Beszélt arról, hogy még néhány tagom ép és mozog, igaz, hogy alapvetően pár nap múlva meg fogok halni, mert a szívemmel viszont súlyos bajok vannak. Vajon a szépeket mondó, de aki nem akar bűnről és megtérésről tudni, az lehet az Istentől? Hiszen az Úr visszatérésre hív, és a prófétának ez a feladata. Persze nem szívesen halljuk, és nem könnyű közölni egy súlyos beteggel a valós állapotot, de valahol, mégis muszáj, mert másképp nem lehet gyógyítani és megmenteni; csak szép szavakkal a halálba engedni, de tulajdonképpen becsapni.

Mindent vizsgáljatok meg! Hiszen itt a két prófétai szakasz egyértelműen tanítja a népet, hogy mindent vizsgáljatok meg, és észre fogjátok venni, hogy mi az Isten Igéje szerint való, és mi az, ami nagyon hangzatos, nagyon szép, de idegen az Úrtól. Nagyon sokszor észrevehetjük azt is, hogy a hamisság nyüzsgéssel pótolja az igazságot. A hamisság nyüzsgéssel… Rettenetes nagy látszólagos tevékenységgel, hogy elterelje a saját és a mások figyelmét is a lényegről. Hányszor előfordul, hogy betegek kezdünk lenni, és lázas tevékenységbe kezdünk a szó szoros értelmében. Meg talán már lázasok is vagyunk, lázasan kezdünk tevékenykedni, pedig akkor már nem azt kellene tenni. A hamisság nagyon sokszor rettenetesen nyüzsög: ő az aktív, ő csinálja, és úgy néz ki, mintha… de mégsem az Istentől van. Vagyis a próféta ne áltasson, hanem mentsen. És ezt teológiai képzettség nélkül észre lehet venni, ki az, aki áltat, szépeket mond alap nélkül, és ki az, aki megtérésre hív. Vagyis, a bajok gyökeréről kezd beszélni, és nemcsak mázolja kívülről a roskadozó, gyenge, rossz falat, ahogy Ezékiel könyvében olvastuk. „Fölrakjátok a köveket, a hamis próféták odamennek, és szent mázzal bemázolják az egészet.” Az Úr azt mondja, „majd én küldök esőt és jégesőt és záport” (ebből elég kevés szokott lenni Izraelben), majd küldök, és alapjáig szétmossa az egészet.

Mi a mi lehetőségünk? És mi a mi felelősségünk? – azon túl, ami a vezetők felelőssége. De mi az, amit mi tehetünk? Az Isten Igéje nem passzivitásról beszél, nem arról beszél, hogy teljesen tehetetlenek vagyunk, és kiszolgáltatottak vagyunk. Hanem arról beszél, hogy vizsgáljátok meg és vegyétek észre, hogy mi az, ami az Isten Igéje szerint való, és mi az, ami csak hangzatok, szép szöveg, de radikálisan ellentétes azzal.

És nézzük, mindent vizsgáljunk meg magunkban is. Magunkban is. Mert ez a kettő összetartozik. Mi mire hallgatunk szívesebben? Hiszen megdöbbentő a mondat, amikor Ezékielnél ezt mondja az Úr: népem hallgat a hazugságra. A nyilvánvaló hazugságra. Jönnek próféták a Baál nevében, idegen istenek nevében beszélnek szépeket, a nép meg hallgat rá. Nem veszi észre az Isten népe, vagy nem akarja észrevenni, hogy idegen istenek hirdetői – ahogy a Cselekedetek könyvében az athéniek mondták. Mi mire hallgatunk szívesebben? Az ember a maga ó-természeténél, ó-emberénél fogva szívesebben hallgat a langyos szép szövegre. ‘Békességetek lesz. Ez a Jeremiás csak riogat itt titeket, nem jönnek az asszírok, nincs itt semmi veszedelem!’ Némelyek nagyon nagy jólétben élnek, igaz, hogy szociális bűnökkel volt tele az ország Jeremiás korában, de mégis jöttek emberek, és azt mondták, ami a nép jelentős részének a vágya volt. Vagyis, igaza van évszázadokkal később az apostolnak, amikor azt mondja, hogy „a szívük vágya szerint gyűjtenek maguknak tanítókat”. Azokra hallgatnak, akik olyat mondanak, amire úgy felszínesen vágyik az ember. Vajon mi mire hallgatunk? A megtérésre hívó szóra, vagy a szépen mázoló, mindent bemázoló, kegyes mázzal, kegyes szósszal, szöveggel és szlogennel, és még néha vallási mondattal is leöntőkre, bemázolókra? – mert ez a mi felelősségünk! Vajon kire hallgatunk? Azokra hallgatunk, akik a Baál kedvéért, idegen, modern istenek kedvéért elhagyják az Istent és az Ő akaratát? Ez nem a vezetők bűne, ez a miénk. És itt magunkat is meg kell vizsgálni. Hiszen nagyon jól tudjuk, a vallásos máz nem tart meg. A rosszul felrakott falakat, az alap nélküli építményt hiába vakolják és festik be szépen, az repedezni fog és összedőlni fog. Tudnunk kell! Tudjuk persze. De gyakorolnunk is kellene, hogy a vallásos máz sem tart meg. És a mi felelősségünk az, amit egyértelműen mondott az Úr is a prófétai kijelentésben, hogy ne hallgassatok a nektek prófétáló próféták beszédére. Ne hallgassatok rájuk. Más dolog az, hogy hallanunk kell, de ne fogadjatok szót. Ne hallgassunk a mázolókra – ahogy Ezékiel próféta prófétai képében ezt hallottuk –, mert csak megtérés, és csak a megtért hívőember életében való megújulás adhat igazi békességet. Különben lesz szép hangulatunk, nagyon kedves jókívánságunk egymás felé, de minden marad a régiben. Vagy még rosszabb lesz, mert az elnapolt betegség csak romlik. Az agyonhallgatott betegség csak romlik.

Szeretett Testvérek! Így adventben különösképpen fölerősödnek a békességre, a szeretetre, az összetartozásra való vágyaink. Ez jó dolog. Csak vigyázzunk, nehogy visszaélhessenek vele, nehogy becsapjanak bennünket, nehogy rászedjenek bennünket, mert ahogy bő két és félezer évvel ezelőtt Jeremiás korában, Ezékiel korában is megvolt ez a veszély, ma is megvan. Mit tehetünk mi egyenként, mit tehet a nép? Ez a szakaszunk rólunk beszélt. Szólt a hamis prófétákról, de most rólunk van szó. Vizsgáljunk meg mindent, és vegyük komolyan, hogy az az Istentől való üzenet, amelyik megtérésre hív. Amelyik a bűnöket elmázolja, elkenegeti, sőt erénynek tünteti föl, az biztos, hogy nem az Istentől van, még ha eközben békességet ígérget is. A megtérés, a hitben megújulás, az engedelmesség hoz igazi békességet. Ámen.

Imádkozzunk

Örökkévaló Isten! Az első bűneset óta vágyódik teremtményeid szíve az igazi békességre, az igazi szeretetre, az igazi közösségre. Megvalljuk, hogy gyakran azt hittük, emberek, földi hatalmak, anyagi javak, modern technika, saját bölcsességünk által békességre juthatunk. Megvalljuk, bizony többször bolonddá tettek bennünket is emberi nagy ígérgetésekkel, de az igazi békesség nem lett a miénk. Magasztalunk Urunk Istenünk, hogy lehajoltál, kegyelmet, bocsánatot kínáltál. Magasztalunk, hogy az ünnep által is emlékeztetsz az igazi békességet ajándékozó szeretetedre. Magasztalunk Jézusért, Megváltónkért, az általa és benne hozott igazi békességért. Segíts Urunk teljes szívvel Hozzád térni. Segíts hitben, engedelmességben megújulni, és a Te békességedből élni. Segíts mindig felismerni az üres szólamok, frázisok között a Te szelíd, újjáteremtő szavadat. Könyörgünk, segíts, hogy ezt a szelíd, megtérésre, megújulásra, megváltozásra hívó szavadat szívünkbe fogadjuk, hogy életünk a Te békességed által békességet adhasson tovább. Könyörgünk betegekért, kérünk azokért, akik az elmúlt napokban búcsúztak szerettüktől, gyászoló szívekért. Áldd meg életüket, hogy a mélységből is tudjanak, s akarjanak Rád tekinteni. Áldd meg szívüket, hogy keressék Nálad és Általad az élet értelmét és lelkük vigasztalását, gyógyulását. Könyörgünk határon túli testvéreinkért, hogy a Te szereteted gyógyítsa sokak elutasító szavazata általi sebeiket. Könyörgünk keresztyénségünk megújulásáért, hogy ne csak szólamok hangozzanak, hanem hitben, engedelmességben megújult szívek közössége tegyen róla tanúbizonyságot ebben a világban. Ünnepi készülésünket és ünnepszentelésünket a Te békességeddel áldd meg. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |