| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Úr mindenek felett

Ézsaiás könyve 9. fejezet 7-20.

„⁷Egy igét küldött az ÚR Jákóbnak, eljutott Izráelhez, ⁸hogy megtudja az egész nép: Efraim és Samária lakossága, mely gőgösen és dölyfös szívvel mondja:

⁹Téglák omlottak le, de mi faragott kőből építünk! Vadfügefákat vágtak ki, de mi cédrusokkal pótoljuk!

¹⁰Fölbújtja ellene az ÚR Recín vezéreit, és rájuk uszítja ellenségeit: ¹¹az arámokat elölről, a filiszteusokat hátulról, és falják Izráelt tele szájjal. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van nyújtva.

¹²De ez a nép nem tért meg ostorozójához, és nem kereste a Seregek URát.

¹³Ezért kiirtotta az ÚR Izráelből a fejet és a farkat, a pálmát és a kákát egyszerre.

¹⁴A vén és a főrendű a fej, a hazugságot tanító próféta pedig a farok.

¹⁵Mert tévútra vezették ezt a népet vezetői, és megzavarodtak, akiket vezettek.

¹⁶Ezért nem örül ifjainak az Úr, nem könyörül árváin és özvegyein, mert mindenki elvetemült gonosztevő, és minden száj bolondot beszél. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.

¹⁷Mert föllángol a gonoszság, mint a tűz, megemészti a tövist és a gazt. Meggyújtja az erdő bozótját, gomolyogva száll föl a füstje.

¹⁸A Seregek URa haragja miatt borul lángba az ország, a nép pedig tűz martaléka lesz. Senki sem könyörül embertársán.

¹⁹Jobbjába is beleharap, mert olyan éhes, balját is megenné, mert nem tud jóllakni, mindenki megenné karja húsát is.

²⁰Manassé Efraimra, Efraim Manasséra, mindketten Júdára támadnak. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.”

Imádkozzunk

Hálát adunk Neked Urunk, hogy Te mindenre gondoltál már a kezdetektől fogva. Köszönjük, hogy megteremtetted ezt a világot. Köszönjük, hogy népeket, nemzeteket teremtettél, és köszönjük, hogy kijelölted lakhelyünket a földön. Hálát adunk Neked Urunk nemzetünkért, s hálát adunk, hogy elhelyeztél bennünket itt, ebben az országban. Köszönjük megőrző szeretetedet, köszönjük, hogy népünket s országunkat megtartottad. Kérünk Istenünk, bocsásd meg, hogy jóságod ellenére olyan kevesen fordulnak Hozzád ebben az országban. Bocsásd meg, hogy nem a Te akaratodat keresi a nép. Bocsásd meg, hogy csak az anyagiakkal, a pillanatnyi élvezeteket hajszolják az emberek. Bocsásd meg nekünk, hívőknek, hogy nem tudtunk maradéktalanul példát mutatni a világnak. Bocsásd meg, hogy nem tudtuk az evangéliumot hirdetni minden helyzetben.

Kérünk Téged, hogy tisztíts meg bennünket, s tégy alkalmassá bennünket a szolgálatra. Add, hogy elsősorban a Te népedhez tartozónak valljuk magunkat és másodsorban magyarnak, mert nincs semmi, ami megelőzne Téged. Kérünk Urunk, hogy tekints le kegyelmesen a magyar népre. Fordítsd magadhoz a keményszívűeket. Add, hogy néped megismerje megváltó szeretetedet, melyet Jézus Krisztusban küldtél el hozzánk. Kérjük, adj nekünk engedelmes, szerető szívet, bölcsességet, hogy munkásaid lehessünk, és a Te dicsőségedre cselekedjünk. Ámen.

Tagjaink mind, és bennünk minden részek

Restek a jóra, a gonoszra készek,

Nincs erőnk s a jót, noha jónak hisszük,

Véghez nem visszük.

Fertőbe estünk, Uram végy ki onnan,

Szűlvén minket Szentlelkeddel újonnan;

Újítsd meg rajtunk, hogy legyünk te néped,

Isteni képed.

209. dicséret 4. és 5. vers

Ézsaiás könyve 10. fejezet 1-25.

„¹Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki.

²Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják.

³De mit tesztek majd a megtorlás napján, amikor megjön messziről az ítéletidő? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket?

⁴Aki nem térdel a foglyok közé, a megöltek között esik el. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.

⁵Jaj Asszíriának, haragom botjának, melynek kezében van dühömnek vesszeje!

⁶Elvetemült nemzet ellen küldöm, az ellen a nép ellen rendelem, amelyre haragszom, hogy zsákmányt zsákmányoljon, prédát prédáljon, és eltapossa, mint az utca sarát.

⁷De ő nem így képzeli, szíve nem így gondolja, mert szíve szerint pusztítani akar, számos nemzetet akar kiirtani.

⁸Mert ezt mondja: Vezéreim nem mind királyok-e?

⁹Nem az történt-e Kalnóval, ami Karkemissel? Nem úgy járt-e Hamát, mint Arpad? Nem úgy járt-e Samária, mint Damaszkusz?

¹⁰Ahogyan elérte kezem a bálványok országait, bár több bálványszobruk volt, mint Jeruzsálemnek és Samáriának,

¹¹ahogyan elbántam Samáriával és bálványaival, úgy fogok elbánni Jeruzsálemmel és bálványaival.

¹²De ha befejezi az Úr minden tettét a Sion hegyén és Jeruzsálemben, megbünteti az asszír király dölyfös szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme dicsekvését.

¹³Mert ezt mondta: Kezem erejével vittem véghez ezt, és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok: megszüntettem a népek határait, értékeiktől megfosztottam őket, hatalmammal letaszítottam a trónon ülőket.

¹⁴Elérte kezem a népek gazdagságát, mint a madárfészket, és ahogyan megszerzik az elhagyott tojásokat, úgy szereztem meg az egész földet. Nem volt senki, aki szárnyával verdesett, csőrét kinyitotta, vagy csipogott volna.

¹⁵Dicsekedhetik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész, annál, aki húzza? Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem fából van!

¹⁶Ezért az Úr, a Seregek URa sorvadást bocsát Asszíria kövéreire, és dicsősége alatt tűz lobban, lobogó tűz.

¹⁷Izráel Világossága lesz a tűz, és Szentje a láng, amely elégeti és megemészti benne egyetlen napon a tövist és a gazt.

¹⁸Pompás erdejét és kertjét mindenestül megsemmisíti, mintha sorvadás sorvasztaná.

¹⁹Oly kevés fa marad erdejében, hogy egy gyermek is össze tudja írni.

²⁰Azon a napon nem támaszkodik többé ostorozójára Izráel maradéka, és Jákób házának megmenekült része, hanem az ÚRra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen.

²¹A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez.

²²Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád.

²³Mert elhatározta az Úr, a Seregek URa, hogy elpusztítja az egész országot.

²⁴Ezért így szólt az Úr, a Seregek URa: Ne félj népem, Sion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette.

²⁵Mert rövid idő múlva véget ér kárhoztató haragom, amely pusztította őket.”

Szeretett Testvérek!

Először is: szokatlanul hosszú bibliai szakasz hangzott el, de még így is kevés talán, hogy jól értsük az összefüggéseket. Másodszor: Ézsaiás könyvét napi ószövetségi Igeként olvasgatva, úgy gondolom, hogy sokan bizonyos szakaszokkal küzdöttek. Talán nem nagyon tudtak mit kezdeni vele, részben, mert bizonyos kórtörténeti háttér nélkül valóban nem könnyű megérteni; másrészről pedig, nem vagyunk igazán hozzászokva – főleg ha valaki csak az Újszövetséget olvasgatja –, hogy Isten a világ URa, a népek URa. Ahhoz, hogy jól érthessük a most olvasott szakaszokat is, és egyáltalán Ézsaiás könyvét, ahhoz először is föl kell figyelnünk arra, amivel kezdődik a könyv; hiszen a könyv első mondata kulcsfontosságú: „Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomása, amelyet akkor látott Júdáról és Jeruzsálemről, amikor Uzzijjá, Jótám, Áház és Ezékiás voltak Júda királyai”. Prófétai látomást olvasunk itt. Ez nagyon fontos, hogy jól közelítsünk a hallott, olvasott bibliai szakaszhoz.

Mi a látomás célja? Részben, hogy könnyebben érthessük e szakaszt, lelövöm a poént; vagyis az elején megfogalmazok néhány mondatot, amelyet talán inkább a végén kellene az összegzésnél. Látomás célja? Hogy a történelemben uralkodó káosz átragyogja az Isteni kijelentést. Mert mi sokszor úgy érzékeljük – ha a történelmet nézzük vagy akár csak a közelmúlt évtizedeire gondolunk vissza –, hogy itt kiszámíthatatlan erők, világbirodalmak jönnek-mennek. Ráadásul ez a Kárpát-medence nagyon huzatos, ha valaki hatalomra tört Európában, mi mindig útban voltunk, rajtunk mindenáron keresztül akart gázolni. Mi sokszor úgy látjuk, hogy érthetetlen, kiszámíthatatlan erők működnek, azonban a prófétai látomás segít abban, hogy mindezeken keresztül, mindezek fölött az Isteni kijelentést lássuk, mert akkor lesz könnyebb eligazodni, úgymond a történelem eseményei között. A látomás másik célja, hogy kizökkentsen a lelki rövidlátásból. Ez minden nemzedéket, minket is megkísért. Kizökkentsen bennünket szűk látókörűségünkből, mert akkor tényleg nem tud eligazodni az ember az őt körülvevő, életét erősen befolyásoló világban. Hogy kizökkentsen bennünket abból, hogy “én hívő ember vagyok, meg van az a csúnya politika”. Ott messzi. És jó messze legyen! – én csak bezárkózok a kis világomba. Hiába zárkóznék be, nincs hova bezárkózni. Benne élünk ebben a világban. Vagyis a pártpolitizálás nem a próféta dolga és nem az egyház dolga. De a nemzet összefüggéseiben is tudni kell gondolkozni. Sőt a népek összefüggésében is tudni kell látni. Nem csupán az én kis üdvösségem felől gondolkozni. A látomás célja, hogy célba érhessen a mi életünk vonatkozásában is, annak az a feltétele, hogy engednünk kell, hogy ez a látomás megragadjon bennünket; megragadjon minket.

Nos, kezdjük el akkor talán hozni a már hallott bibliai szakaszt. Először is a felolvasott rész Ézsaiás könyvéből egy nagyszerű tanítás arra vonatkozóan, amit jó lett volna, ha komolyabban vettünk volna tíz, húsz, harminc évvel ezelőtt is. Sok eltévelyedéstől, személyes gyötrődéstől, netalán gerinctelenségtől megvédett volna. Merthogy itt egy nép romlásának a fokozatait látjuk leírva; és ez többé-kevésbé 2700 évvel ezelőtt, ahogy olvastuk. Mostanában is van ilyen. Ez nem nép-specifikus dolog, hanem eléggé általános szabály. Először megpróbálom civil szavakkal megfogalmazni, utána pedig hozzáolvasni Ézsaiás szavait; egy nép romlásának a fokozatait. Először és mindig legelőször lelki, erkölcsi romlással kezdődik. Általában ezt nem nagyon szokták észrevenni, vagy nem akarják észrevenni, de ezzel kezdődik. A lelki, szellemi romlás, az erkölcsi romlás után a következő fokozat, amikor kezd az adott társadalom szétbomlani. Ez így volt a szocializmus széthullásakor is, csak látni kellett volna. És így volt Izrael életében is 2700 évvel ezelőtt. A társadalom szétbomlása után jön az általános összeomlás, amikor egy rendszer összeomlik. És lehet az Asszíria (ez az ókori Közel-Kelet egyik birodalma volt) és lehet Egyiptom (ez volt a másik); de lehet a Szovjetunió, vagy lehet egy másik birodalom is. Ahol belső lelki, erkölcsi romlás elindul, ott a társadalom kezd szétbomlani; és törvényszerűen bekövetkezik – akármekkora katonai potenciával rendelkezik – a rendszer általános összeomlása. Összeomlás – nem biztos, hogy kell külső erő hozzá. De nem egyszer még ez párosul külső támadással is, és itt erről is olvasunk. Sőt még tovább mutatja ez a látomás; azt is mutatja, hogy nemcsak hogy Izraelben hogyan zajlott le ez a tragikus folyamat, hanem a világbirodalomban, akkor Asszíriában is bekövetkezik ugyanez a folyamat. Se kis nép, se nagy nép, egyik sem mentes ezektől. Hívő emberként ezt látnunk kellene. Egészen másképpen látnánk a történelmet, és egész másképp lenne gerincünk a néha gerincet ropogtató események közepette.

Nézzük akkor a fölolvasott bibliai szakasz mondataiban ugyanezt. Tehát kezdődik először a lelki, erkölcsi romlással. A 9. fejezet 8-9., valamint 15. és 16. versében ilyeneket olvasunk a korabeli népről: „…gőgösen és dölyfös szívvel mondják: Téglák omlottak le, de mi faragott kőből építünk! Vadfügefákat vágtak ki, de mi cédrusokkal pótoljuk!” Mi mindent megoldunk! – ez a dölyfösség, ez a túlzott magabiztosság, ez a gőgösség, ez tipikusan lelki jellemző. Azután ilyet olvastunk, hogy „Mert tévútra vezették ezt a népet vezetői, és megzavarodtak, akiket vezettek.” – van itt szó a politikai vezetőkről, a vallásvezetőkről, a hazugságot tanító prófétáról is. A lelki, erkölcsi romlás – amikor, ahogy mi mondjuk, a fejébe száll a dicsőség, akkor ott végzetesen elindult valami rossz.

A második a társadalom szétbomlása. A 9. fejezet 19. versében olvasunk arról, hogy az életszínvonal nagyon lezuhan – csak nem ezekkel a kifejezésekkel. Hanem: „Jobbjába is beleharap, mert olyan éhes, balját is megenné, mert nem tud jóllakni, mindenki megenné karja húsát is.” Igen. Van, amikor az erkölcsi, szellemi romlás miatt a munkaerkölcs is egyre lejjebb megy, és egyre lejjebb száll a jólét. S ez elvezethet oda – és aki a történelmet egy kicsit figyeli, és nem árt figyelni, amire az elmúlt évszázadból több példát is mondhatnánk: akár az orosz sztyeppéken az éhínség a húszas, harmincas évek kolhozos időszaka idején, vagy Távol-Kelet, mondjuk Korea vidékén, ahol éhhalál környékén vannak némelyek, miközben a hatalmasok dölyfösen mondják a magukét. A társadalom szétbomlása jelentkezik, amikor ilyen állapotok következnek be. Itt így olvassuk tovább a 20 versben: „Manassé Efraimra, Efraim Manasséra, mindketten Júdára támadnak.” A testvér-viszoly, a belső harc elindul. Ez tipikus jellemzője a társadalom szétbomlásának. Azután a 10. fejezet elején így folytatja: „…jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki. Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják.” Ezek a társadalom szétbomlásának tipikus jelei.

És a harmadik mozzanat, a harmadik fázis, amiről a 10. fejezet következő, 3. versében így olvasunk: „De mit tesztek majd a megtorlás napján, amikor megjön messziről az ítéletidő? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket?” Általános összeomlás. Amikor minden recseg-ropog, amit gőgösen, dölyfösen fölépített egy nép. Hova fogtok szaladni? Vihetitek a kincseiteket, de senkinek nem kell, és nem tartanak meg bálványozott kincseitek. Ráadásul itt még ott van mellettük egy nép, Asszíria, amely ugyanúgy dölyfös és gőgös, ahogyan kicsiben Izrael volt – illetve hát annak ugye az északi részét hívjuk most már csak Izraelnek a kettészakadás miatt –, és ahogyan Júdea is ugyanilyen gőgös kezdett lenni. Két törpe állam egy akkori világbirodalom csatlós hálójában; és az akkori Asszíria is dölyfös és gőgös és rátámad ezekre a kicsi népekre, akik magukat fölemésztették, ahol kezdett széthullni minden. Még ez is tetézi a bajt. Az arámok előlről, a filiszteusok hátulról falják Izraelt – olvashattuk az előbb a 9. rész 11. versben. És a próféta nagyon kemény, de arról kellett, hogy beszéljen – a 10. rész 4. versben olvashattunk erről: „Aki nem térdel a foglyok közé, a megöltek között esik el.” Itt már az Asszíriába való deportálásról van szó. Bekövetkezett az összeomlás és ennek ilyen súlyos személyi tragédiái is lesznek. Egy nép összeomlásának a fokozatait látjuk leírva. Ez annyiszor megismétlődött a történelemben és annyira nem tanulunk belőle. Pedig a mi magyar történelmünkben is ismétlődött már ez. Ugyanakkor megdöbbentő a fölolvasott szakaszban, hogy egy mondat ismétlődött; refrénszerűen ismétlődött: „Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.” Nem múlt el… újra és újra megszólalt mindez. Talán nekünk is meglepő egy kicsit, de a korabeli Izraelt biztos, hogy nagyon meglepte, hogy a választott népet Isten egy öntelt pogány nép által hagyja megbüntetni. Nem védi Izraelt; nem áll oda a határsorompóhoz, hogy az én népem igaz; hogy vadember, dölyfös, istentelen, de ide nem jöhettek, hanem engedi, hogy Asszíria rázúduljon a választott népre. Még azt is megengedte az Úr, amit el nem tudtak képzelni a hamispróféták. És a nép jelentős része – erről Jeremiás könyve 7. részében olvashatunk: „az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma” ez, nem érhet minket veszedelem, mert itt van Jeruzsálemben az Úr temploma. És Jeremiás azt kellett, hogy mondja, hogy ez is el fog pusztulni, még ezt is megengedi az Isten, mert neki nem kövek kellenek, hanem a ti engedelmességeteket szeretné; hitre akarna segíteni. Ne bízzatok hamis próféciákban, hamis szavakban. Vagyis megdöbbentően kell észrevennünk, hogy az Úr cselekszik. Miközben dölyfösen viselkedett a mini-állam, Izrael. Miközben dölyfösen, nagyralátóan (ahogy olvastuk a kifejezést) viselkedett Asszíria a kor világbirodalma. És végig a próféta arról beszél: az Isten cselekszik. Ő nagyobb mindegyiknél. Vajon mi így szoktuk látni a történelmet? Vagy csak szűklátókörűen valami kicsit a körülöttünk lévő különböző erőkből, politikai szándékokból?

A 10. rész 12. versében ezt olvassuk: „De ha befejezi az Úr minden tettét a Sion hegyén és Jeruzsálemben…” – tehát itt már nemcsak az északi országrészről, Izraelről, hanem majd a 140 évvel később szintén idegen kézre kerülő déli országrészről: Júda, Jeruzsálem, már róluk is van szó. Amikor befejezi az Úr minden tettét (tudniillik ítéletét engedetlen népén), akkor megbünteti az Úr az asszír király dölyfös viselkedéséért Asszíriát is. Mindegy, hogy kicsi állam, egy kis csatlós állam vagy egy világbirodalom. Az Isten megbünteti. Egészen megdöbbentő, amit olvasunk: „Elvetemült nemzet ellen küldöm, az ellen a nép ellen rendelem, amelyre haragszom, hogy zsákmányt zsákmányoljon, prédát prédáljon, és eltapossa, mint az utca sarát.” Nem védi az Úr a maga engedetlen népét, hanem Asszíria rájuk zúdulhat és ez sok szenvedést fog okozni Izraelnek. De az Úr korábban szólt, hogy engedelmesen bennem bízz és e helyett másban kezdett bízni. Viszont Asszíriáról pedig ezt olvassuk (folytatva): „De ő nem így képzeli, szíve nem így gondolja, mert szíve szerint pusztítani akar, számos nemzetet akar kiirtani.” Úgy dicsekszik, vezérei mind királyok, és sorolja, hogy mennyi kis birodalmat, kis országocskát lesöpörtem, meghódítottam. Vagyis Asszíria szíve gonosz, pusztítani akar, és az Úr megengedi.

A Szent Istent mi sokszor elfelejtjük. Az Isten Szentségét sokszor mi sem vesszük komolyan. Megpróbáljuk kijátszani a Krisztusban fölkínált kegyelemmel. Nem lehet kijátszani büntetlenül. Az Úr azt mondja, számon kérem Asszírián is az ő vétkét, a maga dölyfösségét, számon kérem bálványait, számon kérem Isten-ellenes lázadását. Számon kértem Izraelen, és számon kérem rajtuk is. Miközben a világbirodalom dicsekszik, aközben a próféta így kell, hogy szóljon: „Dicsekedhetik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész, annál, aki húzza? Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem fából van!” Asszíria úgy gondolta, ő intézi a világ sorsát; nálánál nagyobb hatalom nincs. És akkor a próféta egy pici kis országban, ráadásul egy olyan kis országban, amelyben a nép jelentős része engedetlen az Isten iránt, megkérdezi: hogy is van? Hát ki a nagyobb? A fejsze, vagy aki fogja a fejszét? Asszíria! Az, hogy te most idejöhetsz és az ítélet eszköze leszel rajtunk, ez nem azt jelenti, hogy tied minden hatalom. Az Isten még téged itt megtűr, a magad gonoszságával fenyíti meg saját népét. Ez az, amiről Jézus is beszélt, amikor Pilátus már-már majdnem hőbörögve vagy talán kétségbeesve mondta Jézusnak, “Hát nem felelsz nekem semmit? Nem tudod, hogy hatalmam van, hogy életre-halálra? És Jézus ennyit mond: Hatalmad van, mert kaptál felülről. Nem a tied a hatalom. Az az Istené.

Mi látjuk így a történelmet? Látjuk így népünket? Látjuk így egyházunkat? Látjuk így a saját életünket vagy csak egy kiszámíthatatlan káoszt és bizonyos politikai erőket? És nem győzünk forgolódni jobbra-balra, köpönyeget forgatni és gerinctelenül viselkedni, hogy megmentsük és megtartsuk magunkat; és eközben elveszítjük. Mert aki meg akarja menteni az ő életét a Krisztus nélkül, az elveszíti azt – mondja Jézus.

A 10. rész 16. versben az Úr kimondja az ítéletet az akkori világbirodalom, a dicsősége teljében lévő Asszíria fölött, amikor Ézsaiás így kell, hogy szóljon: „…az Úr sorvadást bocsát Asszíriára…”, ami hihetetlennek tűnt akkor a maroknyi Izraelből nézve. Az Isten sorvadást bocsát a legnagyobb világbirodalomra is, amikor fejébe szállva, öntelt dicsőséggel akar intézkedni. Ezt a hívő embernek tudnia kell és ezt nem szabad elfelejtenünk.

És visszaérkeztünk a hit kérdéséhez. Ne feledjük, a hit nemcsak üdvösségünkhöz kell. Ahhoz nélkülözhetetlen, de kell a hétköznapokhoz is. Mert ahogyan igaz, hogy kegyelemből, hit által van üdvösségünk, úgy igaz az is, hogy hit által van megtartatásunk a hétköznapok vonatkozásában is. Vagyis a hit a napi egyéni és nemzeti élethez és megmaradáshoz is kell. Ezt nem lehet szétválasztani. Nem szabad szétválasztani. Végzetes tévedés teljesen szétválasztani.

Ravasz László írta egyik helyen: „Egy nemzet sohasem küzdhet csak a szabadságáért. De viszont csak annak a nemzetnek van ereje kivívni a szabadságot, amelyiknek azért kell a szabadság, mert felséges missziót akar megvalósítani.” A szabadság kár az öngyilkosnak, a renyhének, a gonosztevőnek. Az Isten azért adja a szabadságot, hogy az általa adott felséges missziót teljesítsük, és nem azért adja, hogy a magunk gonosz, önző, dölyfös vágyait valósítsuk meg. És így érkeztünk el a hithez, amikor már a biztatás is megszólalt fölolvasott szakaszunkban. A biztatás a maroknyi Izrael és a majd meghódítandó Júda felé is. „Ne félj népem Asszíriától, ha megver bottal” – olvassuk a 10. rész 24. versben. Ne félj a világbirodalomtól te pici kis nép, mert rövid idő múlva véget ér kárhoztató haragom. Ne félj, mert rajtuk is számon kérem vétkeiket, ahogyan rajtad számon kértem. Ne félj, mert enyém a hatalom. Komolyan vesszük mi azt, amit annyiszor hallottunk és kívülről olyan jól tudunk? Jézus mondta: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” – Komolyan vesszük mi ezt? Mert akkor nem úgy kellett volna az egyháznak, és nem úgy kellene egyenként hívő embereknek viselkednünk a történelemben, ahogy gyakran viselkedtünk. Komolyan vesszük, hogy a “nékem adatott minden hatalom” az ezt is jelenti? Amit itt Ézsaiáson keresztül próbál megértetni az Isten engedetlen népével? De a bátorítás nemcsak ennyi, hogy „ne félj népem Asszíriától, ha megver bottal” – mert megengedem, hogy megverjen, mert megérdemled –, hanem ezt is olvassuk: „nem támaszkodik többé Asszíriára, hanem az Úrra támaszkodik majd a maradék”. A maradék – az ítélet tüzén keresztülment maradék.

Szeretett Testvérek! Már az elején azzal kezdtem, hogy lelövöm a poén egy-két részét, nevezetesen, hogy a történelemben ne csupán káoszt lássunk, hanem ragyogjon át, föl, újra és újra számunkra az Isten hatalma és kijelentése; hogy ez a látomás, Ézsaiásnak ez a hatalmas tanítása, ez kizökkentsen bennünket lelki rövidlátásunkból és szűklátókörűségünkből, mert így tud bátorítani és tanítani az Úr. De végül folytassuk még tanulságokkal. A bűnnek következménye van egyéni és nemzeti szinten is. Az előbbit azt még néha komolyan vesszük, az utóbbit ritkán. Pedig most is fogjuk énekelni: „Megbűnhődte már e nép…”. Komolyan vesszük mi, hogy közösségi, népi szinten elkövetett vétkeink minket fognak sújtani? Komolyan vesszük mi, amit bizonyos számítások szerint így fogalmazott meg valaki a közelmúltban, nem először, hogy 200 év múlva megszületik az utolsó magyar? Hiszen tavaly Cegléd nagyságú város eltűnt Magyarország térképéről; mert nem születtek meg. Jövőre még nagyobb város fog eltűnni. 10-20 év múlva még nagyobb. És néhány évtized múlva egy esztendő alatt egy Debrecen nagyságú is eltűnhet a térképről, csak mi nem vesszük észre, mert nem egy helyről tűnik el, hanem az összes magyar településről fog hiányozni sok-sok ember. Komolyan vesszük mi, hogy a bűnnek nemcsak egyéni, hanem népi szinten is, nemzeti szinten is súlyos következményei vannak? És az Isten a mi dölyfös, önző gondolkozásunkat nem fogja helyettünk majd valamivel kárpótolni, hanem hagyja, hogy ezek által megbűnhődjünk; azért, amit tettünk. Fontos tanulság a mi számunkra eme látszólag nehezen érthető Ézsaiási szakaszok alapján, hogy ahogyan hit által van üdvösségünk, ugyanúgy a hétköznapi egyéni és népi, egyházi szinten is kulcsfontosságú a hit. Fontos tanulság, hogy Isten mindenekfelett való uralma és szabadságunk… Ennek egymáshoz való viszonyát nem teljesen értjük. De nem megérteni kell, amit nem érthetünk meg, hanem komolyan kell venni, hogy bíznom kell. Tehát Isten mindenekfelett való uralma és szabadságunk megőrizhet a gonosz elfogadásától. Néhány évtizeddel ezelőtt bűn nem létezett, legfeljebb hiba – hivatalosan. De vakember, aki nem veszi észre, mennyi bűn van bennünk. Az Isten mindenekfelett való uralma és ugyanakkor a mi személyes szabadságunk, tehát felelősségünk megőrizhet a kétségbeeséstől is. És megőrizhet bennünket a modern bálványok bálványozásától, megőrizhet bennünket a modern Asszíriák imádásától, megőrizhet a félelemtől. Ne félj népem! Asszíria, akkori világbirodalom, mint bot, az én vesszőm sújt téged. A hatalom akkor is az enyém – mondja az Úr. És megőrizhet bennünket, ha jól látjuk Isten mindenekfelett való uralmát és saját szabadságunkat, felelősségünket; megőrizhet bennünket az Isten iránti engedelmességben egyénileg és közösségként: népként, egyházként, sőt nemzetként is. Vagyis igaz Pál apostol szava ide is – a korinthusi levél 5. fejezetében olvashatjuk –, hogy „hitben járunk, nem látásban”. Ha csak látásban akarunk látni és járni, akkor látjuk a pillanatot, és azt néha káoszként látjuk. Ha hitben eme Ézsaiási látomás segítségével látjuk a történelmet, benne népünket, benne családunkat, benne életünket, ha oda merjük magunkat bízni és nem Asszíriára és minden másra támaszkodni az Úr helyett; hanem az Úrra bízunk! – akkor van jövendő. Ámen.

Imádkozzunk

Magasztalunk teremtő Istenünk, hogy elhelyeztél egy család, egy nép közösségében. Hálát adunk nemzetünk példaadó nagyjaiért, azokért, akik nemcsak maguknak, hanem népünk javáért tudtak, s akartak fáradozni. Hálát adunk és magasztalunk Téged a hitben előttünk járt elődök jó példáiért. Bocsáss meg, hogy beteges önzésünkkel romboltuk népünket. Nemzetünk iránti lanyha felelősségérzetünket Te bocsásd meg Urunk. És bocsásd meg, hogy a történelemből gyakran még mi is kizártunk Téged, a Te hatalmadat. Segíts Urunk hit útján engedelmesen járni, segíts nemzetünk megtéréséért hűségesebben fáradozni, megújuló gyülekezetekként betölteni missziós küldetésünket. Segíts megérteni, hogy egyéni, családi boldogulásunknak is szoros kapcsolata, összefüggése van népünk, nemzetünk lelki, szellemi felemelkedésével. Könyörgünk, hogy a Te irgalmas szereteted forduljon még mihozzánk. Légy türelmes még hozzánk, engedetlen nemzetünkhöz. Könyörgünk Urunk mindazokért, akik közömbösségben élnek és csak a maguk kis ügyeivel akarnak foglalkozni. Könyörgünk, hogy észrevehessék ők is, beleplántáltattak egy nép közösségébe. És kérünk Urunk nemzetünkért határon innen és túl is, hogy komolyan vegyük a már több mint egy évezrede nekünk hirdettetett evangéliumot. És könyörgünk azokért, akikre a napi gondok, betegség, gyász nehezedik most. Irgalmas szereteteddel őket is vedd körül. Hitükben erősítsd, és hit által adj reménységet nékik. Urunk, Istenünk! Odaszánjuk magunkat meghallva ítéletes, de mégis kegyelmes szavadat Téged dicsőítő életre. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |