| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Isten szerint gondolkozni

Lukács evangéliuma 24. fejezet 1-9.

„¹A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.

²A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, ³és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.

⁴Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában.

⁵Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: »Mit keresitek a holtak között az élőt?

⁶Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: ⁷az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.«

⁸Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, ⁹és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek.”

Imádkozzunk

Urunk Istenünk, a feltámadott Krisztust dicsérve és magasztalva jövünk most Hozzád, hogy imádjuk Szent Nevedet, és adjunk hálát tetteidért, amelyekkel életet hoztál elő az élettelenből. Magasztalunk Téged a feltámadás csodájáért és áldásaiért. Azért, hogy számunkra is elkészítetted a feltámadást és az örök életet. Urunk Istenünk, a húsvéti asszonyok aggodalmaival jövünk eléd, imádkozva és könyörögve, mert gyakran kicsinyhitűek és gyámoltalanok vagyunk. Kérünk Téged azért, hogy a feltámadás ténye és evangéliuma élővé, valóssá és hatóvá váljék bennünk. Urunk Istenünk, a tanítványok félelmeivel jövünk eléd, mert oly gyakran reszketünk és szorongunk. Kérünk Téged, oszlass el belőlünk minden félelmet, tégy minket bátrakká, cselekvőkké, hogy készek legyünk a feltámadás örömhírét és életet megváltoztató üzenetét másoknak is átadni. A feltámadott Krisztus szavát és az életre hívó Atyának hangját jöttünk hallgatni. Nyisd meg fülünket és ébressz vágyat az Ige meghallására. Add szívünkbe a Te Szent Szavad cselekvésének az igényét. Légy itt velünk ez órában, áldj és szentelj meg bennünket. Ámen.

Máté evangéliuma 16. fejezet 21, 22 és 23. vers

„²¹Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.

²²Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: »Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!«

²³Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: »Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.«”

Feltámadás. Hm – mondják némelyek. Feltámadás. Halleluja! – mondják mások. De újra és újra fölmerül a kérdés, hogy hogy történt. Hogyan lehetséges mindez? Újra és újra fölmerül, pedig maga az Írás a részleteket nem mondja el. Nem a hogyanra akar válaszolni. Nem a hogyanról szeretne minket fölvilágosítani. Ebből egyébként kevés hasznunk lenne. Az Írás arról tesz bizonyságot, hogy sokan találkoztak a Feltámadottal, és ez a találkozás megváltoztatta az életüket. Ez a találkozás óriási változást hozott, ez az, amit a hogyanra kapott válasszal nem lehet elérni.

Az emberiség történetében néhány évszázaddal korábban volt már igen tanulságos gondolkozásváltozás. Kétféle világképről szeretnék először szólni, hogy közelebb érkezhessünk ahhoz, amiről Jézus beszélt. Kétféle világkép. A bibliai korban is, Jézus korában is, és még sokáig úgy gondolták – ez úgymond természettudományosnak számító vélemény volt akkor –, hogy a Föld a világ középpontja, ráadásul lapos és minden körülötte mozog. És hogyha valaki körülnézett vagy körülnéz, ma is azt hihetné, hogy amit lát, megerősíti ezt a fölismerést. Hiszen a nap fölkel és lemegy, mi meg mintha állandó jelleggel itt lennénk. Ez a földközéppontú világkép, ami sokáig meghatározta az emberiséget, és amiből nagyon nehezen tudott kitörni; ez a földközéppontú világkép így viszont sok mindent lehetetlenné tett. Sok minden érthetetlen volt, vagyis, újra és újra végig kellett gondolni, hogy amit látunk, az úgy van-e, vagy oda kellene figyelni olyan más, szintén látható dolgokra, amelyekből másmilyen következtetést lehet levonni. És így, több évszázados küzdelem után, eljutottunk úgymond a napközéppontúhoz; legalábbis a Földről nézve, eljutottunk oda, hogy teljesen természetesnek tartjuk, hogy amit látunk, az valójában nem úgy van. Eljutottunk oda, hogy ma is így beszélünk, hogy “fölkelt a Nap” – az óraállítás miatt kicsit nem úgy, ahogy szerettük volna. Ma is fölkelt a Nap – mondjuk, pedig az eszünkkel tudjuk, hogy ez nem így van; mi fordultunk. Ez a laposnak és mozdulatlannak képzelt Föld kering, és ráadásul még forog is a saját tengelye körül. Vagyis minden, amit biztosnak gondoltunk, ami itt van a lábunk alatt, és “na ez legalább egy biztos pont”, kiderült, hogy mozog, forog, kering; és ez egy egészen másmilyen világkép. Ebből egészen másképpen lehet továbbgondolkozni.

A fölolvasott bibliai szakaszunkban is kétféle gondolkozásról van szó. Kétféle gondolkozásról, kétféle világképről, és így, a kétféle gondolkozás kétféle következményéről van szó. De vajon mennyire vettük mi ezt komolyan? Vagy még mindig a régi szerint próbálunk gondolkozni? Amikor Jézus tanítványait fölkészíti a bekövetkezendő eseményekre, akkor beszél szenvedéséről, haláláról, föltámadásáról, és azonnal megszólal az egyik hagyományos gondolkozás: Mentsen Uram Isten, ez nem lehet! Hát milyen Messiás leszel, egyáltalán Messiás az, akit csak úgy meg tudnak ölni holmi pillanatnyi hatalmasok? Mester, a szenvedés az egy értelmetlen dolog! Hogy lesz így Izrael szabad? Hogy lesz helyreállítva a Dávid trónja? Mester, ez nem illik bele a gondolatainkba; a mi világképünkbe ez nem illik bele! Tehát – mondja mindig az okos ember – lehetetlen! De azért, mert valami nem illik bele a pillanatnyi világképünkbe, az egyáltalán nem biztos, hogy lehetetlen. Elképzelhető, hogy a világképünkkel van a baj, az a hiányos, az a töredékes. Jézus kénytelen azt mondani Péter felé fordulva, hogy “te ember szerint gondolkozol, és nem Isten szerint”. Nos, itt van a kétféle gondolkozás, és ebből kétféle világkép következik. Az egyik az ember szerinti – ezt lehet vallásosan is csinálni; ma is nagyon sok, magát Isten-félőnek nevező ember, ember szerint gondolkozik és nem evangélium szerint. Nem az Isten szerint gondolkozik. Ezért törvényszerűen sok csalódás éri. – Ember szerint gondolkozol Péter.

És emlékezzünk csak néhány bibliai szakaszra, hogy fölismerjük, mennyire ember szerint gondolkozunk mi. Jézus úgymond kettős természete, miszerint Isten Fia, és ugyanakkor emberként itt járt közöttünk, nos ez a csak ember szerint való gondolkozásba nem fér bele. Ebbe a világképbe nem fér bele. Mert vagy szétfeszítjük, vagy elkezdünk hitetlenkedni – és ez a rosszabbik. Vagy gondoljunk arra, amikor Jézushoz elment a kor egyik tekintélyes teológusa, az a bizonyos Nikodémus, és Jézus elkezdett arról beszélni, hogy “szükség néktek újonnan születnetek…”; az nagyon szép, hogy derék, becsületes, vallásoskodó emberek vagytok, de újonnan kell születnetek. És akkor mit mond, ez az Isten-félő, derék, becsületes Nikodémus? „Mester, hát bemehet-é az ember vén létére még egyszer az anyja méhébe, hogy újra szülessen?” Nem fér bele az ember szerinti gondolkozásba az Isten gondolata. És nagyon sok ember vallásoskodása itt szokott csődöt mondani. Remélem nem így gondolkozunk. Jézus arról beszél, hogy szükség néktek újonnan születnetek. Mert aki nem születik víztől és lélektől, akiben nem az Isten Lelke munkálhatja az újat, az nem tud csak a régi szerint, ember szerint gondolkozni. És ember szerint, amit mond, lehet hogy logikus; mint ahogy nagyon logikusnak látszott, hogy fölkel a Nap, és lemegy a Nap, tehát mi itt vagyunk mozdulatlanul. De bizonyos jelek azért azt mutatták, hogy ez a Föld mégsem lapos. Mert a hajó árbócát látjuk először, amikor közeledik a szárazföldhöz, és szép lassan kiemelkedik a vízből – akkor ez hogy lehet? Vagy gondoljunk arra, amikor odajön egy derék, becsületes ember – sok ilyen volt Jézus korában is –, akit mi gazdag ifjúnak neveztünk el utólag, és ezzel a nagyszerű kérdéssel jön: „Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?” És Jézus mondja: tudod a parancsolatokat – Hogyne! Kora ifjúságomtól megtartottam! – Igen? Jó, tegyünk egy próbát. Akkor add el a vagyonodat, gyere, kövess engem! És ekkor derül ki, hogy ez a derék, becsületes, vallásos emberünk ember szerint tud csak gondolkozni, és megszomorodva elment. Pedig ő jött. Ő jött Jézushoz. És amikor Jézus azt mondja, hogy akkor a bálványozott dolgodat hagyd már el… Jézus a lényegre mutat rá: ember, neked az anyagi javak az istened, és amíg azt nem tudod letenni, nem tudod elhagyni, addig nem tudsz engem követni, bármit mondok neked. Igen, ez az ember megszomorodva elment; mert csak ember szerint gondolkozott. És ember szerint gondolkozva: “hát azért csak kell az élethez némi anyagi, nem árt, ha sok van… hát hiszem én az Istent, de azért én jobban bízok a vagyonomban”. Igen, ezek után jön a megdöbbentő, amikor Jézus arról beszél, hogy „könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” A tanítványok teljesen ledöbbenve kérdezik: akkor lehetséges egyáltalán megtérni? És akkor kimondja Jézus: igen, “embereknél ez lehetetlen, de Istennél lehetséges”. Emberileg vizsgálva, úgy látjuk, hogy nem tudja elhagyni az ember a maga bálványait. A modern ember se tudja elhagyni a modern bálványokat. De Istennél lehetséges. Ha engedem, hogy az Isten valóban radikálisan megszólítson, akkor lehetséges. Gondoljunk Zákeusra. Ember szerinti gondolkozás a maga korlátaival. Hiszen az ember szerint való gondolkozás az egy rendkívül korlátozott gondolkozásmód. Mert mi csak ebből tudunk kiindulni, ami itt bennünket körülvesz, ami a pillanatnyi tapasztalatunk. Péter is ebből indult ki. Kialakított egy Messiás-képet, a tanítványok is osztoztak ebben a Messiás-képben, de az a Messiás-kép messze volt attól, amit az Isten gondolt, és Jézusban megvalósított. Úgyhogy kénytelen figyelmeztetni Jézus: ember szerint gondolkozol és nem Isten szerint! Hiszen az Isten szerint való gondolkozás azt jelenti, hogy minden lehetséges. Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. Az Isten szerint való gondolkozás az egy radikális váltást jelent az ember életében. Az Isten szerint való gondolkozásnál nem kiengesztelhetetlen szembenálló valóság a Júda oroszlánja – a király Messiás – és a szenvedő Messiás, az Isten báránya. Ez a kettő szükségszerűen kiegészíti egymást az Isten üdvözítő terve szerint. Az isteni gondolkozásmód szerint. Isten szerint gondolkozni: ott lehetséges a megtérés, ott lehetséges, hogy Zákeus megváltozzon, ott bekövetkezhet az, amit az ember szerint való gondolkozásmód el se tud képzelni. Jézus ki is mondta határozottan a kor kegyeseinek, önelégültjeinek: vigyázzatok, mert a „bűnösök és paráznák megelőznek titeket az Isten országában”. Mert ők komolyan veszik a megtérésre hívó szót, nem pedig önelégült vallásosként járnak, és az Úr Istent is csak arra használják, hogy dísz legyen rajtuk. Lehetséges. Lehetséges azoknak a megváltozása, akiről emberileg már régen lemondtatok – ha Isten szerint gondolkozunk. Isten szerint gondolkozni azt jelenti, hogy a kereszthordozás is értelmes lehet. Ember szerint gondolkozva nem. Az ember szerint gondolkozva az azt jelenti, hogy minden próbatételt, minden keresztet ki kell iktatni az életből; száműzni kell. Még ha környezetünkben van, akkor is száműzni kell; ne legyen a szemünk előtt, zavar bennünket, mert a realitásokra figyelmeztet. Pedig a kereszthordozás teszi értelmessé az életet – az isteni gondolkozás szerint. Az emberi gondolkozás szerint nem. Az emberi gondolkozás szerint a kereszthordozás tönkreteszi az ember életét. Mert csak korlátozottan gondolkozunk. De az isteni távlatokban más a helyzet. Beethoven zeneszerzőhöz, zenészhez illő módon, de nagyon szépen megfogalmazta: „Az emberi élet keresztjei olyanok, mint a kottában a keresztek. Felemelnek.” Az emberi gondolkozás szerint a keresztek lefele visznek – de az a „b” a zenében. Az egy egész más. Hogyan gondolkozunk mi?

Jézus készíti tanítványait, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és feltámadnia kell. Ez az isteni terv a mi megváltásunkra. És jön Péter háromévi Jézus-követés után, és kimondja a tanítványok közös véleményét: Ez nem lehet. Ilyen nem történhet. Igen, az ember szerinti gondolkozás azt mondja, hogy lehetetlen. A földközéppontú gondolkozásból sok minden lehetetlen. Ne indulj el Kolumbusz, mert valahol egyszer a nagy tenger, óceán végén, szélén le fogsz pottyanni a semmibe! A Föld nem kerek. Hát akkor leesnének a túloldalt lévők! Micsoda bölcs mondatok, és mosolygunk. Hányszor vagyunk ilyen bölcsek emberileg, és megszegényítjük magunkat, mert az Isten szerint sokkal többről és nagyobbról szól az élet.

Tegyük föl végül a kérdést: mit jelent keresztyénnek lenni? Mert tulajdonképpen ekörül járunk. Mit jelent keresztyénnek lenni, tehát mit jelent Krisztus-követőnek lenni, hogyha magyarul kérdezzük. Nem csupán egy kis vallásoskodást, mint ahogy azt sokan gondolják. Nem csupán egy kicsit legyünk jobbak. A vallás is meg akarja jobbítani az embert, dehát mindenki meg akarja jobbítani évezredek óta. Lehet, hogy némelyek vallása meg akarja jobbítani az embert; az evangélium meg akarja változtatni, újjá akarja szülni az embert. Ez nem azonos a szerény megjobbítással. Keresztyénnek lenni azt jelenti: nem ember szerint gondolkozni, nemcsak a véges, korlátozott logika szerint gondolkozni az élet dolgairól, hanem Isten szerint gondolkozni. Engedni, hogy bennünk is az isteni gondolat és terv munkálkodjon.

Az ember kapott Istentől értelmet, és a természettudományos munkában, kutatásban, de a hétköznapokban is szükséges ezt a logikát használnunk. De nagyon vigyázzunk! Az élet több ennél. Az értelem több ennél. Az isteni értelem és terv nagyobb annál, mint amit mi ki tudunk gondolni. Péter és a tanítványai olyan nagyszerű Messiás-képet fogalmaztak meg, ajánlottak föl Jézusnak: így gyere, így csináld, királlyá teszünk! – csak Jézus nem ezért jött. Mester, lehetetlen az, hogy Te meghalj! Milyen megdöbbentő, figyeljük meg, nem azt mondja Péter: “miről beszéltél? Feltámadás? Hát az lehetetlen!” Az hogy meghalj, az lehetetlen! Milyen Messiás az, aki meghal? Szinte meg se hallották már, hogy “de harmadnapra feltámad”. Mert akkor, ha meghallották volna, egész másképp kellett volna beszélni, egész másképp kellett volna kérdezni: “Miért kell meghalnod ha úgyis feltámadsz?” És így érkeztek volna a lényeghez. Jézus nagyon komolyan figyelmezteti: csak ember szerint gondolkozol. Az derék és becsületes, de így nem sokra jutunk az Isten ügyében. Isten szerint kellene gondolkozni. Keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy az életemben engedem, akarom, hogy Isten szerint történjenek a dolgok; kezdjek úgy gondolkozni! Nem véletlen tehát hogy Pál apostol így fogalmazta meg saját maga számára: „élek pedig többé nem én, hanem él bennem, él általam a Krisztus”; nem az én jó teljesítményem, hanem a Krisztus él bennem. Vagyis, a Feltámadottat követve kinyílik az örökkévalóság. A lehetetlen lehetségessé válik. Ezért mondja az Írás, hogy minden lehetséges a hívőnek. Az Isten szerint gondolkozónak. Mert Istennél minden lehetséges. Ezért hív a római gyülekezethez írott levélben az Írás arra, „változzatok meg értelmetek megújulásával”. Ne még mindig csak ilyen kis emberközpontú, földközéppontú gondolkozásotok legyen, hát az Isten sokkal többet és nagyobbat készített! Merjetek már fölnézni arra, aki bennetek akarja ezt a nagy változást megvalósítani.

Az Isten szerint való gondolkozás azt is jelenti, hogy új célt, új tartalmat kap korlátozott földi létünk. Hiszen ha csak ember szerint gondolkozunk, rendkívül korlátozott módon tudunk gondolkozni. Még a teremtett valóságot se vagyunk képesek teljesen felfogni. De Isten szerint gondolkozni, ez azt is jelenti, hogy ez az isteni üdvözítő terv mozgósít a gonosz elleni harcra. De ez az isteni üdvözítő terv erőt is ad a gonosz elleni harcra. És így kezd érthető lenni „amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi értelem meg sem gondolt, olyat készített Isten az Őt szeretőknek.” Lehetsz Isten-félő, de ha csak ember szerint gondolkozol, ebből semmit nem fogsz meglátni. Vagy engednünk kell, hogy az Isten Lelke újjászüljön minket, és megújítson ebben a hitben bennünket, és akkor „amit szem nem látott, fül nem hallott és emberi értelem meg sem gondolt” azt fölismerhetjük, megtapasztalhatjuk, az a miénk lehet. Keresztyénnek lenni annyit jelent nem csupán ember szerint gondolkozni, hanem Isten szerint. Hogy éljen bennünk és általunk a Krisztus. Ha még mindig földközéppontú világképünk lenne, akkor űrhajókat nem indítottunk volna. És nagyon sok mindent nem tettünk volna meg. Mert az egy nagyon korlátozott kép. Ha még mindig csak ember szerint gondolkozok az Isten dolgairól, nagyon keveset értek meg, és nagyon keveset élhetek meg. Éljek tehát többé nem én, hanem éljen bennem a Krisztus. Ámen.

Imádkozzunk.

Teremtő Istenünk! Feladatul kaptuk, hogy hódítsuk meg a teremtett világot, megismerve hasznosítsuk a törvényszerűségeket, amelyeket Te adtál. De a világ értelmes vizsgálata nem mindig segített elismerni, felismerni Istenségedet és hatalmadat, sőt értelmünk elsötétedik, és hiábavalóságokat kezdünk cselekedni. Mert csak ember szerint, korlátozott tudásunk, ismeretünk szerint gondolkozunk, és azt hisszük, hogy fel tudunk fogni korlátozott ismeretünk és tudásunk végességével Téged, az Örökkévalót. Hálát adunk, hogy kijelentetted magadat, és legtökéletesebben Jézusban ismerhettünk meg Téged. Hálát adunk, hogy a juhok nagy pásztorát nem hagytad a halálban, minden emberi mentő gondolat ellenére keresztülvitted a golgotai kereszten, a halálon, és előhoztad, hogy a mi megváltásunkat elvégezd. Magasztalunk, hogy Krisztus feltámadása által nyílt meg az út Tehozzád. Hogy egészen új módon láthatjuk életünket, e teremtett világot, Téged. Bocsásd meg, hogy oly sokszor csak emberek szerint gondolkoztunk, pedig magunkat keresztyénnek vallottuk. Bocsásd meg, hogy ily nehezen ismertük fel a megtérés, az újjászületés nagyszerű csodáját és lehetőségét. Ezért legtöbbször kishitűek is maradtunk. Segíts Urunk, hogy a Te akaratod szerint gondolkozzunk, segíts, hogy a feltámadott Krisztusra nézve az örökkévaló távlatok nyíljanak meg előttünk, hogy ami Nálad lehetséges, az a mi életünkben is megtérés, újjászületés által egyre inkább lehetségessé váljon. Segíts, hogy mi is új életben járjunk, már most e mulandó világban. Hogy üdvözítő akaratod szerint gondolkozzunk, és örvendezve tegyünk bizonyságot arról, amit Te készítettél a Téged szeretőknek. Segíts, hogy a feltámadás fénye által lássunk mindent e halál által beárnyékolt világban. Úrvacsorai közösségünk is erősítsen meg a Te kegyelmes szereteted megismerésében, átélésében, Veled és egymással való közösségünkben. Ámen.

Az Úr asztalához készülve, énekeljük a 355. dicséretünk 3. és 4. versét:

Ó, hát ezen mi is örüljünk

Az istenfélő hívekkel;

E feltámadt Úrhoz készüljünk

Buzgó és kegyes lélekkel;

Keljünk fel a bűn halálából,

Akik még abban heverünk,

Sőt gyarlóságunk mély álmából,

Uram, költs fel, arra kérünk!

Hogy így szent példádat követvén,

Éljünk új és szent életet;

Minden bűnünket hátra vetvén,

Úgy nyerjük meg jó kedvedet;

Végre rövid életünk után

Egyességedben lehessünk,

Az igazság egyenes útján

Szent országodba mehessünk!

Istennek Szent Lelke szállj le mi reánk, és Igéd és Sákramentumod által vezess el minket a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre. Ámen.

Hallgassátok meg kedves testvérek, mily módon szerezte a mi Urunk Jézus Krisztus az Úri Szent vacsorát. Legbővebben elénk tárja ezt Pál apostol az első korinthusi levél  11. fejezetében a 23. verstől kezdődően:

„Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: »Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.«

Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: »E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.«

Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön.”

Hallottuk az Igét, szemünk előtt vannak a látható jelek, annak jótéteményét kínálják, aki felkészített minket a vele való találkozásra. Próbáljuk meg magunkat, mondjunk imádságot a mi Urunknak, valljuk meg bűneinket.

Mindenható Istenünk, Te, aki minden titkos dolgot tudsz, és mégis megígérted, hogy szereted a bűnbánót, és nem akarod a halálát. Téged kérünk, hogy adj bocsánatot nekünk minden titkos és nyilvános, elkövetett vagy csak kigondolt bűnünkre. De kérünk Téged, hogy azokra is adj bocsánatot, amit emberi gondolattal úgy gondolunk, nem látja senki, és sokszor imádságban sem tudjuk eldadogni. Úr Jézus Krisztus, Istennek szenvedő Báránya, köszönjük, hogy a beléd vetett hit által bűnbocsánatunk és örök életünk lehet. Köszönjük, hogy új életünket, új célkitűzéseinket már e Földön elkezdhetjük. Te légy az Út, amin közelebb mehetünk Atyánkhoz és embertársainkhoz. Istennek Szent Lelke, a Te csodálatos erőteredben lenni oly jó. Köszönjük vigasztalásodat, pártfogásodat, vezetésedet és jelenlétedet e szent vacsoránál. Légy segítségül, hogy eljussunk a bűn nyomorúsága miatti megszomorodásra, és az üdvösségre való megszomorodásra. Veled imádkozzuk: könyörülj rajtam én Istenem, a Te kegyelmességed szerint, és töröld el bűneimet. Tiszta szívet teremts bennem, és az erős lelket újítsd meg énbennem. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |