|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
Miért
van reménység?
Máté szerinti
evangélium 24. fejezet 3-14.
„3Amikor
Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt
kérdezték: »Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te
eljövetelednek és a világ végének?«
4Jézus
így válaszolt nekik: »Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!
5Mert
sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! –
és sokakat megtévesztenek.
6Fogtok
hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne
rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.
7Mert
nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések
lesznek mindenfelé.
8De
mindez a vajúdás kínjainak kezdete!
9Akkor
átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket
minden nép az én nevemért.
10Akkor
sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.
11Sok
hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.
12Mivel
pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.
13De
aki mindvégig kitart, az üdvözül.
14Isten
országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon,
bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.”
Imádkozzunk
Dicsőséges Mennyei Atyánk!
Hálát adunk neked a ma
reggelért is, hogy megóvtál minket az előző éjszakán. Hálát adunk Neked,
hogy velünk voltál most is kétségeinkben és félelmeinkben, hogy nem
engedtél lankadni minket, hogy adtál erőt eljönni a Te dicsőséged
hirdetésére a templomba. Köszönjük, hogy akkor is velünk vagy és megtartasz
bennünket, gondod van ránk, és tenyereden hordozol, ha azt észre sem
vesszük, fel sem fogjuk, meg sem háláljuk Neked. Köszönjük, hogy minden
veszélyben és szenvedésben jelenléted érezhetjük, hogy kinyilvánítod Magad
előttünk. Köszönjük türelmedet, hogy félreértéseink, okoskodó emberi
magyarázataink és sokszor csak látszólagosan a Te dolgaiddal foglalkozó
jellemünk ellenére is erősítesz minket, bátorítasz, és szereteteddel veszel
körül bennünket. Ezért kérünk Urunk, adj kitartást és bölcsességet, hogy a
Te dolgaidról ne felszínes ismeretek alapján formáljunk véleményt. Adj
állhatatosságot Igéd olvasásában és hallgatásában, és adj főként türelmet
és szeretetet családtagjainkkal, barátainkkal és másokkal való
együttélésben, hogy mindenhol Téged szolgálhassunk. És bocsásd meg, kérünk,
hogy oly sokszor nincs gondunk a Te ügyedre, félvállról vesszük
tanításaidat, hogy nem tudunk a szeretet parancsa szerint élni és együtt
élni. Bocsásd meg kishitűségeinket, bocsásd meg szétszórtságunkat és önző
időbeosztásunkat. Adj, kérünk, előmenetelt a hitben, a szeretetben, tanítva
minket ezen az istentiszteleten is. Légy itt ma is köztünk, áldd meg az Ige
hirdetőjét és hallgatóit, küldd el Szentlelked Mennyei Atyánk. Fiad nevében
kérünk hallgass meg minket. Ámen.
Semmit
ne bánkódjál,
Krisztus
szent serege,
Mert
nem árthat néked senki gyűlölsége,
Noha
e világnak rajtad dühössége,
De
nem hágy szégyenben Krisztus ő Felsége.
Siess
most mihozzánk,
Krisztus,
segélj minket,
A
te szent igéddel neveljed hitünket
És
te Szentlelkeddel bírjad életünket,
Hogy
minden dolgunkban dicsérhessünk téged.
380.
dicséret 1. és 7. vers
2.
Thesszalonikai levél 2. fejezet
„1Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus
eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket,
testvéreim,
2hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne
rémítsen meg benneteket sem valamely lélektől származó kijelentés, sem a mi
nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított
levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna.
3Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert
az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a
törvénytipró, a kárhozat fia.
4Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát
mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába
is, azt állítva magáról, hogy ő isten.
5Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam,
megmondtam nektek mindezt?
6És azt is tudjátok, hogy mi tartja vissza most még,
hogy csak a maga idejében jelenjék meg.
7A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak,
aki azt most még visszatartja, el kell tűnni az útból.
8És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az
Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni
eljövetelének fenségével.
9Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán
munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával;
10és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára,
akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek.
11Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának,
hogy higgyenek a hazugságnak,
12hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem
hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek.
13Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor
értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az
Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az
igazságba vetett hit által.
14Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy
így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében.
15Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és
ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár
levelünkből tanultatok.
16Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a
mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó
reménységgel ajándékozott meg,
17vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg
titeket minden jó cselekedetben és beszédben.”
Szeretett Testvérek!
Mi lesz holnap?
Többé-kevésbé megtervezzük, mégsem állíthatjuk, hogy biztos úgy történik
minden. És mi lesz gyermekeink, mi lesz unokáink idejében? Megint vannak
terveink, elképzeléseink, reménységeink, de van már annyi történelmi
tapasztalatunk is, hogy egyáltalán nem biztos, hogy minden úgy történik,
ahogy ezt esetleg elgondoltuk, ahogy ezért fáradoztunk.
Az előbb olvasott bibliai
szakaszban van egy nagyon határozott figyelmeztetés, „…ne veszítsétek el
józanságotokat, és ne rémítsen meg titeket semmi.” Miért ne? Miért ne
veszítsük el józanságunkat? Miért ne rémítsen meg semmi bennünket? Hiszen
volna okunk arra, hogy elveszítsük józanságunkat hívő emberként, volna
okunk arra, hogy féljünk, hogy megrémítsen bennünket sok minden. Hiszen
mindenféle hírek és azoknak különböző hatásai körülvesznek bennünket,
ostromolnak minket. Jézus arról beszélt – hallottuk az előbb a Máté
evangéliuma 24. fejezetében –, visszajövetelével és az eljövendő dolgokkal
kapcsolatosan, hogy lesz majd, sőt lesznek majd, akik előállnak, és azt
mondják: „Én vagyok a Krisztus!”. Aztán lesznek, akik jönnek és
mondják, hogy itt van a Krisztus; mások azt mondják, hogy ott van a
Krisztus, ide gyere. Jézus ennyit mondott fölkészítve tanítványait, ne
higgyétek ezeket. Maradjatok józanok a hitben. Aztán arról is szólt Jézus,
hogy hallani fogtok híreket háborúkról, földrengésekről, hallani fogjátok a
hamis próféták különböző gondolatát, tanítását. És ahogy Pál apostol itt a
thesszalonikai gyülekezetet figyelmezteti, tanítja – mert bizonyos zavar
keletkezett a jövendővel kapcsolatosan a gyülekezetben –, ne zavarjon meg
titeket semmiféle úgymond „lélektől jött kijelentés”, ne zavarjon
meg titeket semmiféle úgymond „nekünk tulajdonított levél”.
Maradjatok józanok, és ne is rémüljetek meg semmitől.
Ugyanakkor igen kemény
dolgokról ír Pál is, emlékeztetve őket, hogy már erről kaptatok tanítást,
amikor ott voltunk, de úgy látszik, hogy muszáj ismételni, muszáj
bátorítani, mert mégis zavar keletkezett hitükben, gondolkodásukban. És
ilyet olvasunk itt, hogy jön a törvénytipró hazugsággal, csodákkal,
jelekkel, csak éppen ezek nem Istentől valók. Akkor most mit csináljunk?
Mit tegyen a keresztyénember akkor, közel kétezer évvel ezelőtt
Thesszalonikában, vagy mit tegyünk mi, ma élő keresztyének, amikor jön
valaki, és azt állítja magáról, hogy ő az Isten. Jön valaki jelekkel,
csodákkal, akkor most mi lesz? Eltévedünk, zavarba jövünk, félelem lesz
úrrá rajtunk? Pál emlékeztette a thesszalonikabeli hívőket, hogy a „törvénytiprás
már folyik”. És azóta is folyik a törvénytiprás – de valami még
visszatartja. Ennek a részleteit sokszor szerették volna már az egyház
történetében megmagyarázni. Be kell vallanunk, nincs igazán megnyugtató
magyarázatunk, hogy ki a törvénytipró és mi tartja vissza. A
thesszalonikabeli gyülekezetnek tudnia kellett, Pál hivatkozott rá, hogy ti
ezt tudjátok. És így nem írja le, és mi meg már nem tudjuk. De mielőtt
belemerülnénk ilyenfajta spekulációkba, hogy mi lehet az, ami visszatartja
egyelőre még a gonoszság eláradását a földön, ahelyett figyeljünk fontosabb
dolgokra. Hiszen, ha napjainkra gondolunk, akkor egyre inkább kell
észrevennünk annak jelét – mert kezdődnek mutatkozni újra ilyen jelek –,
hogy a civilizációk közötti feszültség egyre erősebb. És olyan, például
nyugat-európai társadalmakban is, amelyek úgymond a türelmükről voltak
híresek a demokratikus berendezkedésük szerint, egyre inkább indulatok és
feszültségek keletkeznek, szabadulnak föl a különböző civilizációkból
származott emberek között. Mi lesz akkor? Veszítsük el a józanságunkat?
Engedjünk szabad teret indulatainknak? Vagy mi lesz akkor, amikor
energiaválságról kezdünk beszélni? Amikor a fölmelegedés következményeiről
kezdünk beszélni? Mi lesz itt? Jézus arra figyelmeztette már tanítványait –
és hogyha a Máté 24-et tovább is olvastuk volna, hiszen az egész fejezet
erről szól –, hogy ha lehet, még a választottakat is, még a Krisztus-hívőket
is meg akarja majd téveszteni. Vagyis, nagyon komolyan el kell
gondolkoznunk, mert mindenféle hír ér el bennünket. Sokkal több, mint a
thesszalonikabelieket kétezer évvel ezelőtt, hiszen akkor esetleg csak
helyben állhattak elő valakik, vagy bizonyos levelekre hivatkozhattak
némelyek, napjainkban pedig a tömegtájékoztatás révén mindenféle gondolat,
mindenféle esemény azonnal ott van, ostromol bennünket, és lassan az ember
nem nagyon tudja feldolgozni ezeket.
Túrmezei Erzsébet, “Imádság
korszellem ellen” című verséből fogok egy-egy versszakot majd fölolvasni,
összesen négy versszak van, az első így hangzik: „Uram! Ebben az okos
korban ne engedd elbutulni néped, hogy az üres emberi szó el ne némítsa
szent igédet!”
Mert mi okos emberek
vagyunk, és valóban a teremtett mindenség megismerésében kicsit többet
tudunk, mint a thesszalonikabeliek, de nagy is a veszély, hogy az Isten
népe, közben egyre butább lesz. Vagyis kevésbé ismeri az Igét, merthogy a
világ fiai nem ismerik, ezt tudjuk. De vajon mi mennyire ismerjük és értjük
az Isten Igéjét? Mert, ha nem értjük, akkor elbutulunk, és minden üres
emberi szó vagy hamis prófétainak tűnő tanítás megtéveszthet minket.
A fölolvasott igeszakaszunk
azonban nagy bátorítást ad. Nagy bátorítást, hiszen kiderül, hogy jóllehet
az emberi történelem nem az egyre inkább megnyugtató, boldog, szép földi
reménység felé halad, hanem egyre veszedelmesebben erősödik az emberi
gonoszság. Hiszen a technikai eszköztárunk egyre hatékonyabb, és így a kis
emberi gonoszság is nagy pusztítást végezhet, mégis Isten ellenőrzése alatt
van minden. És ezt a hívő embernek látnia kell, még ha néha nem is olyan
könnyű észrevenni. Isten ellenőrzése alatt van minden. Akkor is, hogyha
némelyek előállnak, és azt mondják, hogy ők a Messiás, ők a Krisztus; ha
némelyek előállnak, és mondanak valamit, vagy hallunk háborúk és
földrengések hírét, vagy hallunk emberi gonoszságok híréről. Isten
ellenőrzése alatt van minden, a törvénytipró is, meg ami azt visszatartja;
aki még egyelőre gátolja, az is. Azok is Isten hatalma és ellenőrzése alatt
vannak, akik nem szerették az isteni igazságot, és nem fogadják el az
evangéliumot. Hívő emberként ezt látnunk kellene, és újra és újra
szükséges, hogy lássuk, mert különben elveszítjük a józanságunkat,
megrémülünk, és a megrémült ember pánikszerűen bármire képes.
Hogy is van ez? Egy
családban, ahol van több kisgyermek, ott nagyon jól tudja a szülő… Vagy egy
iskolában, amikor kiengedik a gyermekeket szünetben az udvarra, ott nagyon
jól tudja a pedagógus… Vagy mondjuk a futballmeccsen, ahol két csapat küzd…
Nos bármelyik területet nézzük, mindenhol történnek szabálytalanságok. A
gyermekek néha összecsapnak, néha kiosztják egymást jó alaposan, néha, vagy
mert fizikailag erősebb, vagy mert ő a domináns egyéniség, megpróbál
uralkodni nem mindig szabályos eszközökkel a testvérein; az iskolában is
előfordul, hogy a gyermekek egymásnak esnek; a focimeccsen is előfordul,
hogy szabálytalanságok történnek. Mindezek mégis a szülő, a pedagógus, és a
bíró ellenőrzése alatt történnek. Vagyis, ha a legutóbbi példánál maradunk,
egy focimeccsen is kisebb-nagyobb szabálytalanságok történnek, és nagyon
sokszor tapasztaljuk azt, hogy kisebb szabálytalanságoknál a bíró
továbbengedi. Nem fúj le minden cselekedetet, és nem büntet azonnal minden
szabálytalanságot. Mégis ellenőrzése alatt tartja az egész meccset. De ez
nem azt jelenti, hogy a bíró örül a szabálytalanságnak. A kettőt ne
keverjük össze.
Tehát Isten ellenőrzése
alatt van minden. Beleértve a gonosz munkálkodását is, mert az is jelen van
az említett mindegyik példában; mégis a szülő, a pedagógus, a bíró uralja a
helyzetet, ha egy darabig tolerálja is ugyan a gyermekek vagy a
futballisták nem éppen szabályos cselekedetét, és van, ahol már közbelép és
leállítja.
Isten ellenőrzése alatt van
minden, még ha sok minden ezek közül az Isten akaratával pillanatnyilag
ellenkező. Mert nyilvánvaló, hogy szülőként nem azt szeretnénk, hogy a
gyermekek egymást bántsák; nyilvánvaló, hogy a pedagógus azt szeretné, hogy
az iskolaudvaron is rend legyen; és nyilvánvaló, hogy a bíró is azt
szeretné, hogy lehetőleg minél kevesebb szabálytalansággal folyjon a
küzdelem. Mégis van más erő is.
Isten ellenőrzése alatt van
minden, derül ki Jézus szavából és derül ki az apostoli tanításból is, és
ez nagy bátorítás kell, hogy legyen nekünk. A jelen és az eljövendő is az
Isten ellenőrzése alatt van. És itt látnunk kell Jézus szavaiból, és az
apostoli tanításból kiderül az is, hogy egyik oldalról continuitas,
tehát egyik oldalról folyamatosság, másik oldalról törés is jelen van és
jelen lesz ebben a világban. Van egyfajta folyamatosság is, de nem
átfejlődik az emberiség valami csodálatos boldog korba, hanem itt nagyon
komoly traumák és törések lesznek. Van folyamatosság is, és van törés is.
Gondoljunk arra, amikor így olvassuk az Igében, hogy „test és vér nem
örökölheti Isten országát” – Mégis az Isten országának részesei
lehetünk. Vagy gondoljunk arra, hogy a „romlandóságot a romolhatatlanság
elnyeli”. Vagy gondoljunk arra, amikor Jób könyvében Jób arról vall,
hogy „bár veséim megemésztettnek, porrá lesznek, mégis én magam látom
meg az Istent”. Egyenesen így mondja, hogy „saját szemeimmel látom
meg” – bár amiben itt éltem, ez porrá lesz. Van tehát egyfajta
folyamatosság és van nagyon komoly törés is az emberi történelemben.
Gondoljunk vissza, amikor Jézus Nóé korabeli eseményekről beszél, és így
szól, hogy az „emberek ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek” –
tudniillik Nóé korában –, és nem vettek észre semmit az eseményekből. Nem
volt számukra jel a bárka készítése, nem vették komolyan, amiről Nóé
beszélt. “Hát kicsit begolyózott szegény az Istenével és a vallásával, hadd
csinálja azt a bárkát.” Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, mígnem
eljött az özönvíz.
Túrmezei Erzsébet ezt írja:
„És ebben a jóllakott korban ne engedd meg, hogy éhen haljunk. Táplálj
mennyei eledellel, hogy pusztulásba ne zuhanjunk.”
Mert mi életszínvonalat
emelünk mindig, és azt hisszük, hogy minden rendben van. Jóllakott az
európai ember és közben lelkileg éhen hal. És nem veszünk észre semmit,
hívő emberként sem? A felolvasott bibliai szakaszunkban, ahol Pál apostol
az eljövendő dolgokkal kapcsolatosan megpróbálta a Thesszalonikába
keletkezett zavart helyretenni, megdöbbentő, hogy így folytatja: „Mi
pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek.” Hálaadással
folytatja, pedig hát Jézus háborúkról, földrengésekről beszélt, hamis
Krisztusokról, hamis prófétákról. Pál ír törvénytipróról, amely hazugság
csodáival és jeleivel jön, hogy elámítsa majd az embereket. A
törvénytiprás, mármint az isteni törvény tiprása folyik, folyamatban van,
és az apostol: „Hálával tartozunk az Istennek”.
És most már talán kezdjük
majd érteni a bevezetőben olvasott, a thesszalonikai levél mai szakaszának
bevezetőjében olvasott figyelmeztetést: „ne veszítsétek el
józanságotokat, és ne rémítsen meg semmi”. Ez csak akkor következhet
be, ha hálával tudunk Istenre nézni. Ha nemcsak azokat a dolgokat látjuk,
ha egyáltalán látjuk és észrevesszük, amik körülvesznek bennünket. Mi
hálával tartozunk Istennek. Miért? Ezt is fölsorolja itt, szinte csak
címszavakban az apostol: mert az Isten szeret. Hálával tartozunk,
mert kiválasztott az üdvösségre. Hálával tartozunk, mert a Lélek
megszentelő munkáját végzi bennünk, Krisztus-hivőkben. Hálával
tartozunk, mert mindezt emberi oldalról nézve az igazságba vetett hit
által. Hálával tartozunk, mert elhívott bennünket az Úr.
Kihívott abból, amiben korábban éltünk. És hálával tartozunk, hogy részesülünk
a dicsőségben. Vagyis van az Istennek terve és gondolata, még hogyha
ellenőrzése alatt itt sok minden más is történik az emberi történelemben.
Gondoljunk arra, ami nagyon ismert sokak előtt: a Szeretet himnuszának
nevezett szakaszra az első korinthusi levél 13. fejezetéből, ahol arról is
ír Pál, hogy „Most tükör által homályosan látunk. Most töredékes az
ismeretünk, rész szerint való a prófétálásunk”. Nem látunk mindent, nem
értünk mindent, de hitben helyére kerülhetnek a dolgok életünkben. Vagy
emlékezzünk arra, szintén az első korinthusi levélből, a második
fejezetében: „amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi értelem meg
sem gondolt, olyat készített Isten az Őt szeretőknek”. Nem értünk
mindent, nem látunk mindent, de az Isten elkészítette, és ezért hálaadással
zárja ezt a nagyon kemény és ugyanakkor sok kérdést fölvető tanítást az
apostol. Vagy gondoljunk vissza, hogy Jézus mit mond, amikor a tanítványok:
“na és akkor, mikor lesz az Uram, mikor jössz meg? Meg hogy lesz akkor?” – „A
napot, az órát nem tudjátok, az angyalok sem, a Fiú sem, egyedül a mennyei
Atya”. A Jézusi tanítás más példázatokban is újra és újra arra
figyelmeztet, hogy legyetek éberek, legyetek készen. És nem arra, hogy
spekulálgassatok, okoskodjatok, számítgassatok, hanem figyeljetek arra, aki
elhívott titeket. És miközben arról beszél az Ige, hogy „a szeretet
sokakban meghidegül” – mondja Jézus; miközben ilyen világban élünk –
Túrmezei Erzsébet harmadik versszakával folytatom –, „És ebben a jéghideg
korban adj nekünk lángoló szívet, hogy szereteted melegét árassza, aki e
földön a Tied”. Mert a szeretet sokakban meghidegül, vagy a költővel szólva
jéghideg korban élünk, és a hívő ember kéri: Uram adj lángoló szívet. Nem
fanatikust, nem rajongót, hanem lángolót.
Mi következik tehát
mindezekből? – Ezért ne veszítsétek el józanságotokat. Ezért ne
rémüljetek meg. Egyik oldalról, mert az Istennek van üdvözítő terve és
erre hívott titeket, ezt ismeritek, ezen az úton elindultatok. A másik
oldalról a gonoszság ugyanakkor ebben a világban dolgozik, sőt egyre
hatékonyabban dolgozik, de mindez az Isten ellenőrzése alatt van, az Isten
hatalma alatt van, ő uralja a helyzetet, mint a jó bíró a focimeccset, bár
néha már egymásnak ugranának a játékosok ahelyett, hogy futballoznának. Ne
veszítsétek el józanságotokat, ne rémüljetek meg. Itt van a magyarázata, a
forrása is. És nem egyszerűen ránk bízza, hogy ha kicsit nyugodtabb
természetű vagy, akkor megmaradsz józannak. Nem arról beszél, hogy ha
kicsit optimista természetű vagy, akkor fog megrémíteni ez meg az; hanem
egyértelműen és határozottan megadja a nem emberben lévő okát annak, hogy a
hívő ember miért tud józan lenni, közben lángolni, és miért nem rémül meg
miközben sokszor félelmetes a világ. Mi következik tehát mindezekből? Így
zárja az apostol: „álljatok szilárdan”. Amikor vihar van, amikor a
szelek fújnak, akkor nem könnyű szilárdan megmaradni. Mégis álljatok
szilárdan, ragaszkodva mindahhoz, amit kaptatok kijelentésként az Isten
Igéjéből. És legyünk jó reménységgel, másokat is bátorítva. Hiszen nagyon
sokszor lehet érzékelni, tapasztalni napjainkban is, hogy egyre több
emberben kezd eluralkodni a félelem. És a félelem rossz tanácsadó. Mi
következik mindabból, amit itt olvastunk? Az, hogy erősödjünk meg minden
jó cselekedetben és minden beszédben – zárul a bibliai szakaszunk.
Az egyszeri suszter
története szerint, aki hívő ember volt, megkérdezték tőle, hogy mit
csinálsz? Várom vissza az Urat. Furcsán néztek rá, aztán így folytatta: és
közben, addig cipőket foltozok. Igen. A Krisztust visszavárva jó
reménységgel és józanul, ugyanakkor lángolva erősödjünk meg minden jó
cselekedetben és minden jó beszédben. Az előbb idézett vers utolsó negyedik
versszaka így fogalmazza meg: „S Urunk, ebben a fáradt korban adj új
tettekre erőt nekünk, és légy a mi erőnk Te magad, ha lankadunk, ha
elcsüggedünk!”. Ez a kor okos kor – írta Túrmezei Erzsébet néhány
évtizeddel ezelőtt; Ez a kor jóllakott kor; Ugyanakkor ez a kor, a mi
korunk jéghideg kor, és ez a kor, a mi korunk fáradt kor. Viszont az Ige
azt mondja, hogy erősödjünk meg minden jó cselekedetben, minden beszédben.
Vagyis az Urat várva éljünk mennyei elhivatásunk szerint. Ámen.
Uram,
kegyes indulatomban
Ím,
teszem vallásom:
Ez
életemben, halálomban
Fő
vigasztalásom:
Hogy
én az Úr Jézus Krisztusnak
Tulajdona
vagyok,
Rajtam
irgalmas szent voltának
Reménységem
neveli bennem
S
bizonyossá tészen,
Hogy
végre jutalmam énnékem
Örök
élet lészen,
Melyre
is készíti lelkemet
És
hívja magához,
Hogy
szabjam egész életemet
Szent
akaratjához.
201.
dicséret 1. és 5. vers
Imádkozzunk
Magasztalunk Istenünk, hogy
megváltottál kegyelmedből, visszafogadtál, hogy Igéddel tanítasz, vezetsz,
bátorítasz minket. Dicsőítünk Téged, hogy ígéreteidet beteljesítő Úr vagy
és ezért jó reménységgel várhatjuk a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőséges
visszajövetelét. Bocsásd meg Istenünk, hogy a mi életünk mégsem mindig
igazodott ehhez a reménységhez. Bocsásd meg, hogy a visszajövetel ígéretét
gyakran elfelejtettük, olykor kételkedve fogadtuk, ezért kevés és gyenge
volt a reménységünk. Bocsásd meg, hogy a világ szavát, hatását, néha jobban
befogadtuk, és megfáradt keresztyénségünk példája már helyes tanítás
ellenére is kevésbé volt vonzó ebben a világban. Segíts Urunk mindig látni
üdvözítő hatalmadat, segíts Téged látni, akinek hatalma alatt van minden,
és segíts, hogy dicsőségedben való részesülésünk új lendületet adjon
szolgálatunknak, hogy Krisztust örömmel visszaváró népedként áradjon
belőlünk a reménység, a bátorító szó és minden jó cselekedet. Könyörgünk a
hitükben meglanyhultakért. Könyörgünk mindazokért, akik ebben a világban
csak sodródnak, bármilyen tanítás szelétől. És kérünk testi erőtlenségben,
betegségben lévőkért. Könyörgünk a gyászoló szívekért, akik számára most e
földi élet próbája lett túl erős. Segítsd őket is, hogy mélységből erősödő
hittel nézzenek Rád, az élet fejedelmére. Könyörgünk a ránk következő hét
péntekjére tervezett Női konferencia áldásaiért. Kérünk nyári
gyülekezeti programjainkért, hogy neved dicsőségére, közösségünk és hitünk
erősödésére lehessenek. És könyörgünk, hogy egyházunk megújulása által
népünk is Hozzád térhessen, hogy Tőled való új reménységgel minél többen a
megszentelődés útján járjunk. Ámen.
„A reménység Istene
pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy
bővölködjetek a reménységben a Szentlélek által.”
Ámen.
|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
|