| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Miért van reménység?

Máté szerinti evangélium 24. fejezet 3-14.

„³Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: »Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?«

⁴Jézus így válaszolt nekik: »Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!

⁵Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek.

⁶Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.

⁷Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé.

⁸De mindez a vajúdás kínjainak kezdete!

⁹Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért.

¹⁰Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.

¹¹Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.

¹²Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.

¹³De aki mindvégig kitart, az üdvözül.

¹⁴Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.”

Imádkozzunk

Dicsőséges Mennyei Atyánk!

Hálát adunk neked a ma reggelért is, hogy megóvtál minket az előző éjszakán. Hálát adunk Neked, hogy velünk voltál most is kétségeinkben és félelmeinkben, hogy nem engedtél lankadni minket, hogy adtál erőt eljönni a Te dicsőséged hirdetésére a templomba. Köszönjük, hogy akkor is velünk vagy és megtartasz bennünket, gondod van ránk, és tenyereden hordozol, ha azt észre sem vesszük, fel sem fogjuk, meg sem háláljuk Neked. Köszönjük, hogy minden veszélyben és szenvedésben jelenléted érezhetjük, hogy kinyilvánítod Magad előttünk. Köszönjük türelmedet, hogy félreértéseink, okoskodó emberi magyarázataink és sokszor csak látszólagosan a Te dolgaiddal foglalkozó jellemünk ellenére is erősítesz minket, bátorítasz, és szereteteddel veszel körül bennünket. Ezért kérünk Urunk, adj kitartást és bölcsességet, hogy a Te dolgaidról ne felszínes ismeretek alapján formáljunk véleményt. Adj állhatatosságot Igéd olvasásában és hallgatásában, és adj főként türelmet és szeretetet családtagjainkkal, barátainkkal és másokkal való együttélésben, hogy mindenhol Téged szolgálhassunk. És bocsásd meg, kérünk, hogy oly sokszor nincs gondunk a Te ügyedre, félvállról vesszük tanításaidat, hogy nem tudunk a szeretet parancsa szerint élni és együtt élni. Bocsásd meg kishitűségeinket, bocsásd meg szétszórtságunkat és önző időbeosztásunkat. Adj, kérünk, előmenetelt a hitben, a szeretetben, tanítva minket ezen az istentiszteleten is. Légy itt ma is köztünk, áldd meg az Ige hirdetőjét és hallgatóit, küldd el Szentlelked Mennyei Atyánk. Fiad nevében kérünk hallgass meg minket. Ámen.

Semmit ne bánkódjál,

Krisztus szent serege,

Mert nem árthat néked senki gyűlölsége,

Noha e világnak rajtad dühössége,

De nem hágy szégyenben Krisztus ő Felsége.

Siess most mihozzánk,

Krisztus, segélj minket,

A te szent igéddel neveljed hitünket

És te Szentlelkeddel bírjad életünket,

Hogy minden dolgunkban dicsérhessünk téged.

380. dicséret 1. és 7. vers

2. Thesszalonikai levél 2. fejezet

„¹Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim,

²hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely lélektől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna.

³Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia.

⁴Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten.

⁵Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt?

⁶És azt is tudjátok, hogy mi tartja vissza most még, hogy csak a maga idejében jelenjék meg.

⁷A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnni az útból.

⁸És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével.

⁹Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával;

¹⁰és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek.

¹¹Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak,

¹²hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek.

¹³Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által.

¹⁴Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében.

¹⁵Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok.

¹⁶Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg,

¹⁷vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.”

Szeretett Testvérek!

Mi lesz holnap? Többé-kevésbé megtervezzük, mégsem állíthatjuk, hogy biztos úgy történik minden. És mi lesz gyermekeink, mi lesz unokáink idejében? Megint vannak terveink, elképzeléseink, reménységeink, de van már annyi történelmi tapasztalatunk is, hogy egyáltalán nem biztos, hogy minden úgy történik, ahogy ezt esetleg elgondoltuk, ahogy ezért fáradoztunk.

Az előbb olvasott bibliai szakaszban van egy nagyon határozott figyelmeztetés, „…ne veszítsétek el józanságotokat, és ne rémítsen meg titeket semmi.” Miért ne? Miért ne veszítsük el józanságunkat? Miért ne rémítsen meg semmi bennünket? Hiszen volna okunk arra, hogy elveszítsük józanságunkat hívő emberként, volna okunk arra, hogy féljünk, hogy megrémítsen bennünket sok minden. Hiszen mindenféle hírek és azoknak különböző hatásai körülvesznek bennünket, ostromolnak minket. Jézus arról beszélt – hallottuk az előbb a Máté evangéliuma 24. fejezetében –, visszajövetelével és az eljövendő dolgokkal kapcsolatosan, hogy lesz majd, sőt lesznek majd, akik előállnak, és azt mondják: „Én vagyok a Krisztus!”. Aztán lesznek, akik jönnek és mondják, hogy itt van a Krisztus; mások azt mondják, hogy ott van a Krisztus, ide gyere. Jézus ennyit mondott fölkészítve tanítványait, ne higgyétek ezeket. Maradjatok józanok a hitben. Aztán arról is szólt Jézus, hogy hallani fogtok híreket háborúkról, földrengésekről, hallani fogjátok a hamis próféták különböző gondolatát, tanítását. És ahogy Pál apostol itt a thesszalonikai gyülekezetet figyelmezteti, tanítja – mert bizonyos zavar keletkezett a jövendővel kapcsolatosan a gyülekezetben –, ne zavarjon meg titeket semmiféle úgymond „lélektől jött kijelentés”, ne zavarjon meg titeket semmiféle úgymond „nekünk tulajdonított levél”. Maradjatok józanok, és ne is rémüljetek meg semmitől.

Ugyanakkor igen kemény dolgokról ír Pál is, emlékeztetve őket, hogy már erről kaptatok tanítást, amikor ott voltunk, de úgy látszik, hogy muszáj ismételni, muszáj bátorítani, mert mégis zavar keletkezett hitükben, gondolkodásukban. És ilyet olvasunk itt, hogy jön a törvénytipró hazugsággal, csodákkal, jelekkel, csak éppen ezek nem Istentől valók. Akkor most mit csináljunk? Mit tegyen a keresztyénember akkor, közel kétezer évvel ezelőtt Thesszalonikában, vagy mit tegyünk mi, ma élő keresztyének, amikor jön valaki, és azt állítja magáról, hogy ő az Isten. Jön valaki jelekkel, csodákkal, akkor most mi lesz? Eltévedünk, zavarba jövünk, félelem lesz úrrá rajtunk? Pál emlékeztette a thesszalonikabeli hívőket, hogy a „törvénytiprás már folyik”. És azóta is folyik a törvénytiprás – de valami még visszatartja. Ennek a részleteit sokszor szerették volna már az egyház történetében megmagyarázni. Be kell vallanunk, nincs igazán megnyugtató magyarázatunk, hogy ki a törvénytipró és mi tartja vissza. A thesszalonikabeli gyülekezetnek tudnia kellett, Pál hivatkozott rá, hogy ti ezt tudjátok. És így nem írja le, és mi meg már nem tudjuk. De mielőtt belemerülnénk ilyenfajta spekulációkba, hogy mi lehet az, ami visszatartja egyelőre még a gonoszság eláradását a földön, ahelyett figyeljünk fontosabb dolgokra. Hiszen, ha napjainkra gondolunk, akkor egyre inkább kell észrevennünk annak jelét – mert kezdődnek mutatkozni újra ilyen jelek –, hogy a civilizációk közötti feszültség egyre erősebb. És olyan, például nyugat-európai társadalmakban is, amelyek úgymond a türelmükről voltak híresek a demokratikus berendezkedésük szerint, egyre inkább indulatok és feszültségek keletkeznek, szabadulnak föl a különböző civilizációkból származott emberek között. Mi lesz akkor? Veszítsük el a józanságunkat? Engedjünk szabad teret indulatainknak? Vagy mi lesz akkor, amikor energiaválságról kezdünk beszélni? Amikor a fölmelegedés következményeiről kezdünk beszélni? Mi lesz itt? Jézus arra figyelmeztette már tanítványait – és hogyha a Máté 24-et tovább is olvastuk volna, hiszen az egész fejezet erről szól –, hogy ha lehet, még a választottakat is, még a Krisztus-hívőket is meg akarja majd téveszteni. Vagyis, nagyon komolyan el kell gondolkoznunk, mert mindenféle hír ér el bennünket. Sokkal több, mint a thesszalonikabelieket kétezer évvel ezelőtt, hiszen akkor esetleg csak helyben állhattak elő valakik, vagy bizonyos levelekre hivatkozhattak némelyek, napjainkban pedig a tömegtájékoztatás révén mindenféle gondolat, mindenféle esemény azonnal ott van, ostromol bennünket, és lassan az ember nem nagyon tudja feldolgozni ezeket.

Túrmezei Erzsébet, “Imádság korszellem ellen” című verséből fogok egy-egy versszakot majd fölolvasni, összesen négy versszak van, az első így hangzik: „Uram! Ebben az okos korban ne engedd elbutulni néped, hogy az üres emberi szó el ne némítsa szent igédet!”

Mert mi okos emberek vagyunk, és valóban a teremtett mindenség megismerésében kicsit többet tudunk, mint a thesszalonikabeliek, de nagy is a veszély, hogy az Isten népe, közben egyre butább lesz. Vagyis kevésbé ismeri az Igét, merthogy a világ fiai nem ismerik, ezt tudjuk. De vajon mi mennyire ismerjük és értjük az Isten Igéjét? Mert, ha nem értjük, akkor elbutulunk, és minden üres emberi szó vagy hamis prófétainak tűnő tanítás megtéveszthet minket.

A fölolvasott igeszakaszunk azonban nagy bátorítást ad. Nagy bátorítást, hiszen kiderül, hogy jóllehet az emberi történelem nem az egyre inkább megnyugtató, boldog, szép földi reménység felé halad, hanem egyre veszedelmesebben erősödik az emberi gonoszság. Hiszen a technikai eszköztárunk egyre hatékonyabb, és így a kis emberi gonoszság is nagy pusztítást végezhet, mégis Isten ellenőrzése alatt van minden. És ezt a hívő embernek látnia kell, még ha néha nem is olyan könnyű észrevenni. Isten ellenőrzése alatt van minden. Akkor is, hogyha némelyek előállnak, és azt mondják, hogy ők a Messiás, ők a Krisztus; ha némelyek előállnak, és mondanak valamit, vagy hallunk háborúk és földrengések hírét, vagy hallunk emberi gonoszságok híréről. Isten ellenőrzése alatt van minden, a törvénytipró is, meg ami azt visszatartja; aki még egyelőre gátolja, az is. Azok is Isten hatalma és ellenőrzése alatt vannak, akik nem szerették az isteni igazságot, és nem fogadják el az evangéliumot. Hívő emberként ezt látnunk kellene, és újra és újra szükséges, hogy lássuk, mert különben elveszítjük a józanságunkat, megrémülünk, és a megrémült ember pánikszerűen bármire képes.

Hogy is van ez? Egy családban, ahol van több kisgyermek, ott nagyon jól tudja a szülő… Vagy egy iskolában, amikor kiengedik a gyermekeket szünetben az udvarra, ott nagyon jól tudja a pedagógus… Vagy mondjuk a futballmeccsen, ahol két csapat küzd… Nos bármelyik területet nézzük, mindenhol történnek szabálytalanságok. A gyermekek néha összecsapnak, néha kiosztják egymást jó alaposan, néha, vagy mert fizikailag erősebb, vagy mert ő a domináns egyéniség, megpróbál uralkodni nem mindig szabályos eszközökkel a testvérein; az iskolában is előfordul, hogy a gyermekek egymásnak esnek; a focimeccsen is előfordul, hogy szabálytalanságok történnek. Mindezek mégis a szülő, a pedagógus, és a bíró ellenőrzése alatt történnek. Vagyis, ha a legutóbbi példánál maradunk, egy focimeccsen is kisebb-nagyobb szabálytalanságok történnek, és nagyon sokszor tapasztaljuk azt, hogy kisebb szabálytalanságoknál a bíró továbbengedi. Nem fúj le minden cselekedetet, és nem büntet azonnal minden szabálytalanságot. Mégis ellenőrzése alatt tartja az egész meccset. De ez nem azt jelenti, hogy a bíró örül a szabálytalanságnak. A kettőt ne keverjük össze.

Tehát Isten ellenőrzése alatt van minden. Beleértve a gonosz munkálkodását is, mert az is jelen van az említett mindegyik példában; mégis a szülő, a pedagógus, a bíró uralja a helyzetet, ha egy darabig tolerálja is ugyan a gyermekek vagy a futballisták nem éppen szabályos cselekedetét, és van, ahol már közbelép és leállítja.

Isten ellenőrzése alatt van minden, még ha sok minden ezek közül az Isten akaratával pillanatnyilag ellenkező. Mert nyilvánvaló, hogy szülőként nem azt szeretnénk, hogy a gyermekek egymást bántsák; nyilvánvaló, hogy a pedagógus azt szeretné, hogy az iskolaudvaron is rend legyen; és nyilvánvaló, hogy a bíró is azt szeretné, hogy lehetőleg minél kevesebb szabálytalansággal folyjon a küzdelem. Mégis van más erő is.

Isten ellenőrzése alatt van minden, derül ki Jézus szavából és derül ki az apostoli tanításból is, és ez nagy bátorítás kell, hogy legyen nekünk. A jelen és az eljövendő is az Isten ellenőrzése alatt van. És itt látnunk kell Jézus szavaiból, és az apostoli tanításból kiderül az is, hogy egyik oldalról continuitas, tehát egyik oldalról folyamatosság, másik oldalról törés is jelen van és jelen lesz ebben a világban. Van egyfajta folyamatosság is, de nem átfejlődik az emberiség valami csodálatos boldog korba, hanem itt nagyon komoly traumák és törések lesznek. Van folyamatosság is, és van törés is. Gondoljunk arra, amikor így olvassuk az Igében, hogy „test és vér nem örökölheti Isten országát” – Mégis az Isten országának részesei lehetünk. Vagy gondoljunk arra, hogy a „romlandóságot a romolhatatlanság elnyeli”. Vagy gondoljunk arra, amikor Jób könyvében Jób arról vall, hogy „bár veséim megemésztettnek, porrá lesznek, mégis én magam látom meg az Istent”. Egyenesen így mondja, hogy „saját szemeimmel látom meg” – bár amiben itt éltem, ez porrá lesz. Van tehát egyfajta folyamatosság és van nagyon komoly törés is az emberi történelemben. Gondoljunk vissza, amikor Jézus Nóé korabeli eseményekről beszél, és így szól, hogy az „emberek ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek” – tudniillik Nóé korában –, és nem vettek észre semmit az eseményekből. Nem volt számukra jel a bárka készítése, nem vették komolyan, amiről Nóé beszélt. “Hát kicsit begolyózott szegény az Istenével és a vallásával, hadd csinálja azt a bárkát.” Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, mígnem eljött az özönvíz.

Túrmezei Erzsébet ezt írja: „És ebben a jóllakott korban ne engedd meg, hogy éhen haljunk. Táplálj mennyei eledellel, hogy pusztulásba ne zuhanjunk.”

Mert mi életszínvonalat emelünk mindig, és azt hisszük, hogy minden rendben van. Jóllakott az európai ember és közben lelkileg éhen hal. És nem veszünk észre semmit, hívő emberként sem? A felolvasott bibliai szakaszunkban, ahol Pál apostol az eljövendő dolgokkal kapcsolatosan megpróbálta a Thesszalonikába keletkezett zavart helyretenni, megdöbbentő, hogy így folytatja: „Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek.” Hálaadással folytatja, pedig hát Jézus háborúkról, földrengésekről beszélt, hamis Krisztusokról, hamis prófétákról. Pál ír törvénytipróról, amely hazugság csodáival és jeleivel jön, hogy elámítsa majd az embereket. A törvénytiprás, mármint az isteni törvény tiprása folyik, folyamatban van, és az apostol: „Hálával tartozunk az Istennek”.

És most már talán kezdjük majd érteni a bevezetőben olvasott, a thesszalonikai levél mai szakaszának bevezetőjében olvasott figyelmeztetést: „ne veszítsétek el józanságotokat, és ne rémítsen meg semmi”. Ez csak akkor következhet be, ha hálával tudunk Istenre nézni. Ha nemcsak azokat a dolgokat látjuk, ha egyáltalán látjuk és észrevesszük, amik körülvesznek bennünket. Mi hálával tartozunk Istennek. Miért? Ezt is fölsorolja itt, szinte csak címszavakban az apostol: mert az Isten szeret. Hálával tartozunk, mert kiválasztott az üdvösségre. Hálával tartozunk, mert a Lélek megszentelő munkáját végzi bennünk, Krisztus-hivőkben. Hálával tartozunk, mert mindezt emberi oldalról nézve az igazságba vetett hit által. Hálával tartozunk, mert elhívott bennünket az Úr. Kihívott abból, amiben korábban éltünk. És hálával tartozunk, hogy részesülünk a dicsőségben. Vagyis van az Istennek terve és gondolata, még hogyha ellenőrzése alatt itt sok minden más is történik az emberi történelemben. Gondoljunk arra, ami nagyon ismert sokak előtt: a Szeretet himnuszának nevezett szakaszra az első korinthusi levél 13. fejezetéből, ahol arról is ír Pál, hogy „Most tükör által homályosan látunk. Most töredékes az ismeretünk, rész szerint való a prófétálásunk”. Nem látunk mindent, nem értünk mindent, de hitben helyére kerülhetnek a dolgok életünkben. Vagy emlékezzünk arra, szintén az első korinthusi levélből, a második fejezetében: „amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi értelem meg sem gondolt, olyat készített Isten az Őt szeretőknek”. Nem értünk mindent, nem látunk mindent, de az Isten elkészítette, és ezért hálaadással zárja ezt a nagyon kemény és ugyanakkor sok kérdést fölvető tanítást az apostol. Vagy gondoljunk vissza, hogy Jézus mit mond, amikor a tanítványok: “na és akkor, mikor lesz az Uram, mikor jössz meg? Meg hogy lesz akkor?” – „A napot, az órát nem tudjátok, az angyalok sem, a Fiú sem, egyedül a mennyei Atya”. A Jézusi tanítás más példázatokban is újra és újra arra figyelmeztet, hogy legyetek éberek, legyetek készen. És nem arra, hogy spekulálgassatok, okoskodjatok, számítgassatok, hanem figyeljetek arra, aki elhívott titeket. És miközben arról beszél az Ige, hogy „a szeretet sokakban meghidegül” – mondja Jézus; miközben ilyen világban élünk – Túrmezei Erzsébet harmadik versszakával folytatom –, „És ebben a jéghideg korban adj nekünk lángoló szívet, hogy szereteted melegét árassza, aki e földön a Tied”. Mert a szeretet sokakban meghidegül, vagy a költővel szólva jéghideg korban élünk, és a hívő ember kéri: Uram adj lángoló szívet. Nem fanatikust, nem rajongót, hanem lángolót.

Mi következik tehát mindezekből? – Ezért ne veszítsétek el józanságotokat. Ezért ne rémüljetek meg. Egyik oldalról, mert az Istennek van üdvözítő terve és erre hívott titeket, ezt ismeritek, ezen az úton elindultatok. A másik oldalról a gonoszság ugyanakkor ebben a világban dolgozik, sőt egyre hatékonyabban dolgozik, de mindez az Isten ellenőrzése alatt van, az Isten hatalma alatt van, ő uralja a helyzetet, mint a jó bíró a focimeccset, bár néha már egymásnak ugranának a játékosok ahelyett, hogy futballoznának. Ne veszítsétek el józanságotokat, ne rémüljetek meg. Itt van a magyarázata, a forrása is. És nem egyszerűen ránk bízza, hogy ha kicsit nyugodtabb természetű vagy, akkor megmaradsz józannak. Nem arról beszél, hogy ha kicsit optimista természetű vagy, akkor fog megrémíteni ez meg az; hanem egyértelműen és határozottan megadja a nem emberben lévő okát annak, hogy a hívő ember miért tud józan lenni, közben lángolni, és miért nem rémül meg miközben sokszor félelmetes a világ. Mi következik tehát mindezekből? Így zárja az apostol: „álljatok szilárdan”. Amikor vihar van, amikor a szelek fújnak, akkor nem könnyű szilárdan megmaradni. Mégis álljatok szilárdan, ragaszkodva mindahhoz, amit kaptatok kijelentésként az Isten Igéjéből. És legyünk jó reménységgel, másokat is bátorítva. Hiszen nagyon sokszor lehet érzékelni, tapasztalni napjainkban is, hogy egyre több emberben kezd eluralkodni a félelem. És a félelem rossz tanácsadó. Mi következik mindabból, amit itt olvastunk? Az, hogy erősödjünk meg minden jó cselekedetben és minden beszédben – zárul a bibliai szakaszunk.

Az egyszeri suszter története szerint, aki hívő ember volt, megkérdezték tőle, hogy mit csinálsz? Várom vissza az Urat. Furcsán néztek rá, aztán így folytatta: és közben, addig cipőket foltozok. Igen. A Krisztust visszavárva jó reménységgel és józanul, ugyanakkor lángolva erősödjünk meg minden jó cselekedetben és minden jó beszédben. Az előbb idézett vers utolsó negyedik versszaka így fogalmazza meg: „S Urunk, ebben a fáradt korban adj új tettekre erőt nekünk, és légy a mi erőnk Te magad, ha lankadunk, ha elcsüggedünk!”. Ez a kor okos kor – írta Túrmezei Erzsébet néhány évtizeddel ezelőtt; Ez a kor jóllakott kor; Ugyanakkor ez a kor, a mi korunk jéghideg kor, és ez a kor, a mi korunk fáradt kor. Viszont az Ige azt mondja, hogy erősödjünk meg minden jó cselekedetben, minden beszédben. Vagyis az Urat várva éljünk mennyei elhivatásunk szerint. Ámen.

Uram, kegyes indulatomban

Ím, teszem vallásom:

Ez életemben, halálomban

Fő vigasztalásom:

Hogy én az Úr Jézus Krisztusnak

Tulajdona vagyok,

Rajtam irgalmas szent voltának

Reménységem neveli bennem

S bizonyossá tészen,

Hogy végre jutalmam énnékem

Örök élet lészen,

Melyre is készíti lelkemet

És hívja magához,

Hogy szabjam egész életemet

Szent akaratjához.

201. dicséret 1. és 5. vers

Imádkozzunk

Magasztalunk Istenünk, hogy megváltottál kegyelmedből, visszafogadtál, hogy Igéddel tanítasz, vezetsz, bátorítasz minket. Dicsőítünk Téged, hogy ígéreteidet beteljesítő Úr vagy és ezért jó reménységgel várhatjuk a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelét. Bocsásd meg Istenünk, hogy a mi életünk mégsem mindig igazodott ehhez a reménységhez. Bocsásd meg, hogy a visszajövetel ígéretét gyakran elfelejtettük, olykor kételkedve fogadtuk, ezért kevés és gyenge volt a reménységünk. Bocsásd meg, hogy a világ szavát, hatását, néha jobban befogadtuk, és megfáradt keresztyénségünk példája már helyes tanítás ellenére is kevésbé volt vonzó ebben a világban. Segíts Urunk mindig látni üdvözítő hatalmadat, segíts Téged látni, akinek hatalma alatt van minden, és segíts, hogy dicsőségedben való részesülésünk új lendületet adjon szolgálatunknak, hogy Krisztust örömmel visszaváró népedként áradjon belőlünk a reménység, a bátorító szó és minden jó cselekedet. Könyörgünk a hitükben meglanyhultakért. Könyörgünk mindazokért, akik ebben a világban csak sodródnak, bármilyen tanítás szelétől. És kérünk testi erőtlenségben, betegségben lévőkért. Könyörgünk a gyászoló szívekért, akik számára most e földi élet próbája lett túl erős. Segítsd őket is, hogy mélységből erősödő hittel nézzenek Rád, az élet fejedelmére. Könyörgünk a ránk következő hét péntekjére tervezett Női konferencia áldásaiért. Kérünk nyári gyülekezeti programjainkért, hogy neved dicsőségére, közösségünk és hitünk erősödésére lehessenek. És könyörgünk, hogy egyházunk megújulása által népünk is Hozzád térhessen, hogy Tőled való új reménységgel minél többen a megszentelődés útján járjunk. Ámen.

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek által.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |