| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Tegyük témává hitünket!

Rómabeliekhez írott levél első fejezet 8-17.

„⁸Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van.

⁹Mert tanúm az Isten, akinek teljes lelkemmel szolgálok az ő Fia evangéliumával, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok,

¹⁰és szüntelenül kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok.

¹¹Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek,

¹²vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által.

¹³Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között is volt.

¹⁴Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok.

¹⁵Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.

¹⁶Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is,

¹⁷mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni.«”

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk! Áldunk és magasztalunk Téged a mögöttünk hagyott hét minden egyes percéért. Köszönjük Neked a Te oltalmazó szeretetedet, amellyel körülvettél bennünket a hétköznapi terhek és fáradalmak közepette. Hálás szívvel tekintünk most Rád, amiért összegyűjtöttél bennünket a mai alkalomra is azért, hogy a Te Igédből tanuljunk és épüljünk. Urunk! Tekints le miránk, mert olyan szükségünk van a Te bíztató támogatásodra. Tekints le miránk, mert szükségünk van a Te önismeret-ébresztő szavaidra. Tekints le ránk, hisz útmutatásod nélkül csak cél nélkül tévelygünk ebben a világban. Tekints le ránk Urunk, és erősítsd meg a mi hitünket, hogy Rád figyelő és Téged követő igaz emberekként hirdethessük mindenkinek és mindeneknek a Te dicsőségedet. Így áldd meg Atyánk az Ige hirdetőjét és hallgatóit egyaránt, így szólíts meg a Te Szentlelked által most mindannyiunkat. Ámen.

Ó Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz,

Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz.

Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név a jel:

Ó szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell.

Ó Jézus, szólsz s a szívhez a szó szelíden ér:

„Így bánsz velem? – teérted hullt testemből a vér!”

Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már.

Jőjj, Jézus, jőjj ne hagy el, a szívünk várva vár.

457. dicséret 1. és 3. vers

Zsoltárok könyve 46. fejezet

„²Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.

³Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanának a tenger mélyébe;

⁴ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.

⁵Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait.

⁶Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve.

⁷Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld.

⁸A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk.

⁹Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön.

¹⁰Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el.

¹¹Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.

¹²A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk.”

Szeretett Testvérek!

Kik tematizálják körülöttünk a közbeszédet? Hogyan tematizálják, hogyan hangsúlyozzák, hogyan hozzák elénk, hogy “némelyek szerint a nap legfontosabb hírei”? Nyilvánvalóan tudjuk, hogy a modern tömegtájékoztatási eszközök különösképpen nagy lehetőséget adnak, hogy például a pártok megpróbálják tematizálni az ő gondolatuk szerint a közbeszédet; hogy arról beszéljen az ország, amiről ők szeretnék. Éppen ezért egymásra tromfolva vagy egymást támadva dobnak be híreket, témákat. Aztán mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy különböző gazdasági érdekcsoportok nagyon erősen tudják tematizálni a közbeszédet; hogy másnap reggel miről fognak beszélni a buszon és a villamoson és a munkahelyen, amikor találkoznak az emberek. Olykor az események nem mindig azok. De olykor az események is megérik azt, hogy róla beszéljenek az emberek. És mindannyian tudjuk azt is nagyon jól, hogy a szenzációéhség az ott van többé-kevésbé mindannyiunkban, és hogy ezt sokan nagyon jól ki is használják.

No és mi keresztyének? Mi mit csinálunk? Pénteken este a gyülekezeti bibliaiskolai foglalkozásunkon itt volt hat teológus (korábbi héten is néhány, meg még valószínűleg jön majd néhány), mert a Hittudományi Egyetemen a Bibliaiskola elmélet és gyakorlata címmel egy kurzust tartok, és kértem tőlük, hogy egyszer jöjjenek ki, és egy foglalkozást úgymond élőben is nézzenek meg. Nos, miközben itt a Női konferencia második része zajlott, aközben mi a teremben beszélgettünk, lehetőséget adva, hogy a mieink és az itt lévő hat teológus, ők beszélgessenek. Több minden szóba került, kölcsönösen kérdezgették egymást. Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy vajon az egyházak, közelebbről a Református Egyház a mieink szerint, hogyan jelenik meg az országban a közvélemény előtt? Több minden elhangzott. Voltak, akik mondták, hogy azt nem igazán szeretik, amikor házról-házra járkálnak emberek, bekopognak, és mindenáron győzködni próbálnak. Nem igazán szeretik, hogyha az utcát járva kezükbe nyomnak valamit, megállítva őket. Sok minden szóba került.

Hogyan tematizáljunk mi? Egyáltalán mennyire téma a hit, a Krisztus-követés a mai Magyarországon?

Figyeljünk a zsoltárra. „Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit” – hangzik a fölhívás. És ilyeneket olvasunk itt a zsoltárban: az Úr „bámulatos dolgokat” cselekszik; „hegyek omlanak a tengerbe” – akkor is Úr az Isten; a „népek háborognak, az országok meginognak, amikor az Úr mennydörög” – mondja költői nyelven a zsoltár. „Háborúkat szüntet meg” – és itt egy mondattal akkor jegyezzük meg, a zsoltár történeti háttere az az ostrom, amikor az asszír király, Szanhérib körülzárja már Jeruzsálemet is, és valami ok miatt abbahagyja az ostromot. A világ akkori egyik nagyhatalmának hadseregéről van szó, és egy maroknyi kis nép fővárosáról, vagyis Jeruzsálem néhány évtizedre, de megszabadult. A zsoltár mögött ez a történelmi esemény van. „Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit.” Van itt szó hegyekről, azok leomlásáról, tengerbe omlásáról, természeti erőkről; van itt szó népekről, hatalmakról, azok megingásáról, sok mindenről van szó. Vagyis, az Isten az Úr, miközben világok születnek, meg múlnak el, miközben hatalmak fölemelkednek, meg a porba hanyatlanak.

Egy hívás: „jöjjetek, lássátok az Úr tetteit”. Aztán a zsoltárból egy másik hívás is megszólal: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy az Úr az Isten.” Abban a zajban, ami akkor is volt és a mai zajban, ami a többszöröse nemcsak hangerőben, hanem mennyiségben is annak, ami a 2700 évvel ezelőtti népet érte, jön a hívás: csendesedj el! Legyél egy kicsit csendben. Hiszen miközben állandóan tematizálják nap mint nap a közbeszédet bizonyos erők és érdekcsoportok, aközben, tulajdonképpen semmihez nem értünk; mert nincs idő átgondolni. Nincs idő igazán értékelni mindazt, amit hallottunk, illetve azokat a részinformációkat, amiket hallottunk, mert már jön a következő. És azután megint jön a következő.

Mit mond a zsoltár? – Csendesedjetek el. Szükségünk van egy kis időre, hogy feldolgozzuk a kapott információkat. Ahogyan a mi testünknek is szüksége van arra, hogy tudjon emészteni. Nem lehet állandóan csak tömni, tömni magunkba az ennivalót, mert abból nagy baj lesz. Mi kicsit szellemileg így élünk. Mindent hagyunk zúdulni magunkra, és nem nagyon marad idő, hogy feldolgozzuk; feldolgozzuk, vagyis ez azt is jelenti, hogy nagyon sok mindent pillanatok alatt a kukába kell dobni, mert nem érdemes rá két gondolatot se szánni. Más valamin el kell gondolkozni, és van, amit meg meg kellene tartani. De ehhez kell egy kis csend. Nagyon érdekes, hogy a zsoltárban ilyen kifejezéseket olvasunk: látni az Isten tetteit, jöjjetek erre, tudniillik, hogy lássátok, és elcsendesedve gondoljátok át, vagyis, hogy tudjátok meg, ismerjétek föl, hogy az Úr az Isten. Hogy gondolkozzatok! Ránk férne ma is, mert ebben a csendben lehet fölismerésre jutni. Az állandó információbefogadásban nem lehet fölismerésre jutni, csak eltévedni, csak belefáradni, és ez némely erőknek nyilvánvalóan célja, mert így lehet megvezetni az embereket. Ha nincs idő értékelni, nincs idő átgondolni, hogy amit hallottunk, az tényleg igaz lehet úgy, vagy esetleg az információ egy jelentős részét elhallgatták előlünk, akkor nagyon könnyen hangolhatnak minket bármilyen irányba.

Az Írás azt mondja: csendesedj el. Ember, szükséged van arra, hogy egy kicsit áldott csendben légy; amikor végiggondolod, amit hallottál, amit láttál. Persze, ezt a csendet nem mindenki szereti, nemcsak nem mindenkinek érdeke, hanem nem is mindenki szereti, mert hogyha egy kicsit csendben vagyok, ha egy kicsit át is gondolom, amit láttam, amit hallottam, akkor döntéshelyzet következik. Valamit tennem kell. Vagy igent mondok rá, vagy nemet, vagy esetleg a semleges kategóriába helyezem, de válaszolnom kell. És a modern ember egyik nyomorúsága az, hogy ne maradj a problémánál – mentes leszel a döntéstől –, hanem habzsold a következő információt és mentes leszel a döntéstől. Nincs idő átgondolni, nincs idő dönteni, mert nem is akarok dönteni. Ne feledjük el, hogy persze, már korábban döntöttünk valami mellett. Az Írás azt mondja, ember csendesedj el, gondold végig. És amikor végiggondoltad és felismerésre jutottál, akkor vond le a következtetést; „Csendesedjetek el, tudjátok meg, hogy az Úr az Isten.”

A harmadik, nagyon furcsán fogalmazott gondolat itt a Zsoltárban: „Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait”. Egy folyam? Itt valami nagy folyóvízről lenne szó? Na de tudnunk kell, hogy az ókori Jeruzsálemben semmilyen víz nem volt. Még az a patak is, a Kidrón-patak, az a régi városon kívül, lent a völgyben volt. Ma már világváros lett belőle és az a város területén van. Annyira nem volt víz, hogy mesterséges ciszternákat, tavakat építettek, hogy élni tudjanak. Akkor miről beszél itt a zsoltár? Hogy „egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát”. Hiszen egyértelmű, hogy Jeruzsálemről van szó; és az Isten hajléka – a templomról van szó. Ahogyan Szanhérib csapatai visszavonulnak, megmenekül a város egy időre a pusztulástól. Akkor mi ez a folyam? És az Írást ismerve, eszünkbe kell, hogy jusson az éden történet, ahol szintén folyamok jelennek meg; és eszünkbe kell, hogy jusson a Jelenések könyve, a Szentírás utolsó könyve, ahol szintén van szó valamifajta folyamról, merthogy a Közel-Kelet jobban érezte (de mi is nagyon jól tudjuk), hogy a biológiai élet víz nélkül nem működik, nincs. Még táplálék nélkül kicsit tovább bírjuk, de folyadék nélkül nagyon rövid ideig bírjuk testileg is. Az élő víz, az élet folyama – vagyis, nem földrajzi folyóról van szó, hanem valami olyan dologról, amivel az Isten lelkileg éltet bennünket. És érdemes észrevennünk ezt. Az Isten szabadító tervét látni, annak pillanatnyi eseményét fölismerni és belehelyezni a nagy összefüggésbe. A teremtéstörténettől a Jelenések könyvéig elhelyezhetjük, nyomon követhetjük, hogy hogyan használja a Szentírás az élő víznek folyamait. Maga Jézus is beszél arról, hasonlítja magát és mondja, hogy aki hallgatja az ő szavát és követi őt, abból is „élő víznek folyamai ömlenek”. Igen, jelen van az Úr. Az élő Isten van jelen, aki éltet bennünket. Jelen van. Igazán ezt fogalmazza meg ezzel a nagyszerű képpel a zsoltáros. Nem véletlen tehát, hogy így hangzik, hogy „egy folyam ágai örvendeztetik az Isten városát”. És többször megszólal ez a kifejezés, hogy jelen van az Úr, velünk van az Úr, itt van az Úr. És akkor eszünkbe juthat Ézsaiás könyve “Immánuel”, velünk az Isten kifejezése.

Próbáljuk átgondolni, kicsit összegezve. Hogy is van tehát? Körülöttünk tematizálni próbálják a közbeszédet különböző gazdasági, politikai erők. Ez az adott társadalom természetéhez hozzátartozik.

Az igazi kérdés az, hogy hívő emberként, gyülekezetként, egyházként, mi hogyan jelenünk meg ebben a világban? Vajon oda kellene vonulnunk valamelyik tömegtájékoztatási székház elé és tüntetni és követelni, hogy minket mutogassanak? Vagy hogyan lehetne témává tenni a Krisztus-követést, az Isten Igéjét ebben a világban?

Nézzük akkor: mit láthatunk meg a zsoltárból? Egyik oldalról: velünk van az Úr. Hol tartunk? Erős várunk. Luther ezt a zsoltárt vette alapul a 390. dicséretünk „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű éneke megírásakor. Erős várunk az Úr; segítségünk az Úr – a zsoltáros vallomása. Sőt többes számban van fogalmazva: az Isten népének vallomása ez. Ebből következik, hogy ezért nem félünk; ezért örvendezünk. Bár nehéz és nagyon veszélyes időszakot éltek túl, hiszen a világhódító hadseregével egy ideig ostrom alatt tartotta a várost. De nem félünk. És van egy nagyon sajátságos megfogalmazás a Zsoltár vége felé, amikor is ezt olvassuk: „magasztalnak a népek, magasztal a föld”. De a mondat eleje így kezdődik: „Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten”. Magasztalnak a népek, magasztal a föld. Nem azt olvassuk a zsoltárban, hogy magasztal Izrael, hogy magasztal Jeruzsálem; hanem az Úr mondja azt, hogy „a népek magasztalnak engem”. Hogyan? Hogyan lehet eljutni oda, hogy a népek az Istent magasztalják? Azok a népek, amely népek készítettek maguknak isteneket. Magasztalnak a népek. Pedig nem olvassuk, hogy szórólapokkal járták a környező népek városait Izrael fiai. Nem olvasunk arról, hogy a korabeli nem létező tömegtájékoztatási eszközökkel állandóan ostromolták a környező népeket. Mégis arról beszél, és ezt az Úr mondja, hogy a népek magasztalnak. Megismernek engem a népek.

Hogyan és miképpen tudjuk tehát mi befolyásolni, tematizálni a közbeszédet? Emlékezzünk az előbb hallott bibliai szakaszra a római levél-ből, ahol is Pál apostol azt írja a római gyülekezetnek, hogy „hiteteknek híre van az egész világon”; hogy „szeretnék elmenni, hogy egymás hite által épüljünk” (én a tiétek által és ti az enyém által); hogy „kész vagyok hirdetni az evangéliumot nektek is”; hogy „nem szégyellem” az akkori birodalmi fővárosban, a Római Birodalom milliós nagyvárosában az evangéliumot hirdetni.

No, de hát hogyan? Ment Pál, esetleg Timóteus, esetleg Titusz, esetleg Epafrász, néha Lukács; ketten, hárman, négyen. Mit jelentett volna ez az akkori nagyvárosokban? Hiszen az akkori, az apostolkorabeli Korinthus körülbelül akkora volt, mint a mai Debrecen. Gondoljuk el, hogyha ide most négyen vagy öten érkeznének, hogy az evangéliumot mondják ennek a városnak. Hát nem reménytelen dolog az akkori birodalmi apparátussal és hírközléssel szemben? Vajon reménytelen az evangélium meghirdetése? – hiszen a tömegtájékoztatási eszközök alapvetően nem ezt hirdetik! Sőt, nagyon is mást akarnak hangsúlyozni.

Mit tehetünk akkor? Van egy nagy lehetőségünk és még sok más kisebb. Van egy nagy küldetésünk, amit így lehet megfogalmazni, hogy a szabadító Istenre mutató életünkkel mi is tematizálhatjuk a körülöttünk lévő világban a közbeszédet.

A hívő ember legyen hívő ember – téma lesz. Téma lesz, hogy miért nem félsz, pedig a helyzet olyan. Miért tudsz örülni, noha a körülmények nem adnak rá okot – már amit a világ fiai látnak. Ha a gyülekezet, gyülekezet lesz. Részben egymást hordozva szeretetben, részben a közösség megélésének más vonatkozása szerint. Téma lesz. Téma lesz az, hogyha a gyülekezeti táborban tudunk háromszázegynéhányan szeretetben együtt lenni. Hogy egyáltalán annyi ember fontosnak tartja ezt? – ez téma. Ezt vegyük észre. És a Református Egyház, mint olyan, és a felekezetek mindannyian valóban Krisztus-követőkként éljünk. Higgyük el, hogy hatalmas erőt jelentene. Téma lenne. Téma a másik számára. Téma lehet a kórházban, egy betegszobában egy ember hite és reménysége a többiek számára. És ott elhalványulnak a hírek, amiket nyomnak és nyomnak az eszközökön keresztül; ott az az érdekes, hogy “neked hogyan van reménységed, hiszen te is ugyanolyan nyomorúságban vagy, mint én”. Téma lehet egy munkahelyen, hogyha észreveszik – nem azt, hogy hallják, hogy mondom, hogy hívő vagyok – hanem észreveszik, hogy valahogy egy kicsit más. Téma lehet egy településen, hogyha van közösség, ahol sokan együtt cselekszenek. Nem azért, mert az anyagi érdekük… nem azért, mert a politikai nyomás… vagy valami ehhez hasonló, ezt kikényszerítené. Nem biztos, hogy nekünk a legnagyobb hangszórókon és a lehető legnagyobb decibellel kell ordítani ebben a világban, sőt valószínűleg nem. De a hiteles élet, az, téma lesz; annak híre lesz. A római keresztyéneknek Pál megírta, hogy „hiteteknek híre van!”. Sok száz kilométerre vagyok tőletek, és tudok arról, hogy hogyan éltek.

Szeretett Testvérek!

Merjük végiggondolni, merjünk mi is egy kicsit csendben lenni és fölismerni, hogy milyen nagyszerű lehetőséget adott nekünk az Isten; hogy valóban bizonyságot tehessünk egyenként és közösségként is. „De aki ránk figyel, víg énekünket hallja, Szent reménység sugallja, mit ajkunk énekel” – mondjuk a 455. dicséret egyik versében. Legyen tehát igaz, hogy szabadító Istenre mutató életünkkel mi is tematizálhatjuk, témává tehetjük az Isten Igéjét anélkül, hogy elkezdenénk mondani az embereknek, hogy “ide figyeljetek, most erről akarom, hogy beszéljünk!”. Arra általában azt mondják, hogy kösz szépen, nem kell.

A zsoltár utolsóelőtti félmondata, ezért nagyon elgondolkoztató: „Magasztalnak a népek, magasztal a föld”. Igen, elkezdenek emberek gondolkozni, ha van min és van miért. Azt, hogy zúdul ránk minden hír, ennek jelentős részén nem gondolkozunk: “itt be, ott ki”; de ha valóban lát hívő embert valaki, lát egy hívő családot valaki, lát egy valóban gyülekezetet valaki, az elkezd gondolkozni. És előbb-utóbb talán többet is lát, mint minket, és észreveszi, hogy az Úr az Isten. Észreveszi, hogy az a valami, ami vonzó, az nem mi vagyunk, hanem az a Valaki, aki ura a hegyeknek és a tengernek, aki ura az országoknak és mindeneknek. Aki a mi életünkben valami újat tudott elkezdeni. Legyen azért kész a mi életünk minderre, hogy láttassuk és magasztalhassák Őt. Ámen.

Mely igen jó az Úr Istent dicsérni,

Felségednek, én Uram, énekelni,

Szent nevedet dicsérvén magasztalni

És mindenütt e világon hirdetni.

Vallást tesznek minden emberek előtt,

Hogy az Isten igaz mindenek fölött;

Hamisságot soha nem cselekedett,

Mint kőszikla, ő ád nagy erősséget.

255. dicséret l. és 8. vers

Imádkozzunk

Örökkévaló Isten! Hatalmas dolgokat cselekedtél és cselekszel teremtő, gondviselő, szabadító tetteidben. Bocsásd meg, hogy gyakran mégis megengedjük, hogy a világ tematizálja az eseményeket a mi számunkra is, hogy azokat nevezze fontosnak, amit ő gondol, és mi sokszor engedjük, hogy fontosabbak legyenek azok, mint a Te hatalmad és a Te akaratod. Bocsásd meg, hogy többször engedtük, hogy múlandó szenzációk elterelhessék Rólad tekintetünket, és így szem elől tévesztettünk Téged, és ezért elfogyott igazi örömünk, elhalkult a magasztaló ének ajkunkon. Segíts Urunk folyamatosan figyelni cselekedeteidre. A teremtett természet rendjében, szépségében, az ellened fellázadt emberiséget mindig uraló hatalmadban észrevegyünk Téged és a Te erődet. Segíts Urunk, hogy látva tetteidet, láttassuk engedelmességünkkel, örvendező magasztalásunkkal, szent életünkkel jelenlétedet is ebben a világban. És segíts arra is Urunk, hogy jobban láttassunk Téged, hogy egyre többen magasztalhassák nevedet.

Könyörgünk erőtlen testvéreinkért, betegséggel viaskodókért. Kérünk azokért, akik az elmúlt napokban búcsúztak szerettüktől, hogy gyógyító, vigasztaló irgalmadat, szeretetedet keressék, és Nálad és Általad legyen gyógyulása, vigasztalása életüknek. Könyörgünk minden hívő testvérünkért, hogy mindannyiunk számára Te légy erős várunk, harcainkban, küzdelmeinkben győzelmünk. És kérünk, segíts bennünket Urunk, hogy odaszánt életünk legyen jel, bizonyságtétel, hogy egyre többen Téged keressenek, hogy a Te utad, a Te Igéd és a Te akaratod iránt egyre többen vágyakozzanak népünk körében is. Jézus Krisztusért hallgass meg minket. Ámen.

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe vagytok, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |