| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

A tartós Lélek

Apostolok cselekedetei 2. fejezet 1-7; 14; 37-38; 41-42.

„¹Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, ²hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.

³Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.

⁴Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.

⁵Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek.

⁶Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.

⁷Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: »Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e?«

¹⁴Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: »Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra!«

³⁷Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: »Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?«

³⁸Péter így válaszolt: »Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.«

⁴¹Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.

⁴²Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”

Imádkozzunk

Magasztalunk, Urunk, mert jó Téged „teljes szívből áldani a hívek gyülekezetében”. „Dicsérünk istenek felett… Mert azt érdemled”. Dicsérünk, mert lelkünk közben felrepül olyan magaslatokra, ahová csak a hit szárnyai repíthetnek. Bocsásd meg Urunk, hogy keveset dicsérünk. Keveset dicsérünk, hogy színpompás és tökéletes alkotásaid között élhetünk, hogy alkotásaidból árad az élet, hogy életünkbe barátot, szerelmest, családot, testvéreket és embertársakat adtál, és keveset dicsérünk a Tőled kapott szellemi, testi, lelki képességeinkért. Bocsásd meg, hogy ezen ajándékok ellenére keveset beszélünk Hozzád, és még kevesebbet tanúskodunk Rólad. Kérünk Szentlelkeddel „távoztasd el mi lelkünknek hitetlen sötétségét, világosíts meg minket”, hogy Igédet ebben az órában jól hallhassuk és érthessük! „Jövel, gerjeszd fel szívünkben” „az Isten kegyelmi ajándékát”! Ámen.

Szentlélek, imádunk mi téged,

Valljuk istenséged.

Hisszük, hogy az új ember szíve

Saját kezed míve.

Te vagy a hitnek mind szerzője,

Mind elvégezője,

Te gyújtasz szívünkben világot, Forró buzgóságot.

Szakaszd el hát most is szívünket,

Minden érzésünket

A sok hiábavalóságtól,

E csalárd világtól,

Hogy az Igének hallgatói,

Légyünk megtartói;

Mely szívünkben gyökeret verjen,

Gyümölcsöt teremjen.

377. dicséret 2. és 3. vers

Apostolok cselekedetei 2. rész 42. vers:

„Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”

Tartósítószerek világában élünk (e-…, elem, konzervek). De vajon, lehet-e lelki dolgokat, érzelmeket tartósítani?

Zorán azt énekli: „A szerelemnek múlnia kell, Ha múlik, akkor fájnia kell, A szerelemnek múlnia kell, Akkor is, ha égig emel, De érezd mennyit ér, Míg tart, míg él!” Arra hívja fel a figyelmet, hogy míg tart, addig becsüljük meg. Hiába „hisszük el, hogy mindörökké tart, és a törvény nálunk dől le majd”, a szerelem érzése elmúlik.

1. A pünkösd már korábban is ünnep – th;n hJmevran thÖ" penthkosthÖ".

Mintha ennek az igazságnak ellentmondana az első pünkösd. Úgy látszik, ennek lehet valamiféle titka. Hiszen a Lélek kitöltetett 2000 éve, és azóta megemlékezünk, hol piros betűs, hol hétköznapon erről az eseményről. És beszélünk róla. Beszélünk villamoson, otthonainkban, hittanórán, szószéken.

De léphetünk még két évezredet előre (3Móz 23,15k), mert már akkor ünnepelték a pünkösd napját. Pontosabban az aratás napját. A páska, a kovásztalan kenyerek, az egyiptomi emlékezés napja utáni 7x7 nap utáni napot, az 50-iket szentelték az aratás megünneplésére. A búzaaratás vége volt ez, mikor istentiszteleti alkalmon adtak hálát a búzáért, az „élet kenyeréért”.

A tanítványok korára ez az eredetileg földműves ünnep meggazdagodott egy teológiai tartalommal. A zsidó nép ekkora már összekötötte az életszükségleti kenyeréért adott háláját az életbiztosító Tízparancsolat megköszönésével. Ekkor már a Sínai-hegyen kötött szövetséget is ünnepelték. 

Tartóssá tette ezt az ünnepet, hogy emlékeztek, hogy megünnepelték, hogy beszéltek róla. Akkor van értelme egy ünnepnek, ha élő az értelme. Nem csupán munkaszüneti nap, hanem elmondjuk gyermekeinknek, kitalálunk közös családi megemlékező, ünnepi programokat. Elgondolkoztunk már azon, miért kedvencünk egy étel, egy sütemény? Mert a családi házból ered. Vagy édesapánkkal, édesanyánkkal azt ettük az étteremben, a cukrászdában. Így kapcsolódhatunk mennyei Atyánkhoz is, Aki Igéjét és Fiát adta, hogy tudjunk boldogan élni. És legfőképpen hálát adni. Mert van miért! Legalább ezen a napon gyakoroljuk a megköszönést. Istennek az életünkért, szeretteink életéért, az életekért.

2. Múlékonynak tűnő jelek – maradandóak, ha várjuk őket.

A tanítványok együtt vannak. Valószínűleg imádkoznak. Nem a templomban ünneplő zsidó hívekkel. Nem is a vásári tömegben őgyelgő vidékiekkel, esetleg a templomba látogató földijeikkel. A vér szerinti helyett lelki közösségben vannak. És megfogadva Jézus parancsát, nem távoznak Jeruzsálemből, míg az „Atya ígérete” meg nem érkezik (1,4).

És jön a csoda. Szélroham és lángnyelvek. Tudjuk, mindkettő a Lélek jelenlétének, erejének dadogó emberi kifejeződése. Mindkettő jön és megy. A szél onnan és oda, ahová akar (Nikodémus). A lángnyelvek villódznak, majd eltűnnek. Múló jelek ezek.

Múló jelek, nem múló következményekkel. Mert a lángnyelvek mindegyikükre egyenként rászálltak. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel.

Felmerül a kérdés: ezt kierőltették a tanítványok?

Előttünk lehet tv filmekben, vagy pl. a Salemi boszorkányok c. filmben látott körben ülős jelenet, ahol megidézik az emberen-túli erőt. Talán így várták az apostolok is a megígért Lelket?

Természetesen nem. De a kulcsszó elhangzott: várták. Kierőszakolni nem lehet a Lélek eljövetelét. De várni igen. Jézus éppen a királyságának idejéről faggatózó tanítványoknak válaszol: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel. 1,7-8)

Tartóssá válik egy ünnep, ha várjuk. Várjuk a beteljesülését. Készülünk szellemileg, lelkileg, testileg. Kívül és belül.

Sok keresztyén élete olyan, mint másé. Semmi megkülönböztető nincs benne. Hacsak nem a vasárnap délelőtti programja. Pedig minden embernek személyes ígérete van az Istentől! Nézzünk magunkba! Hadd szólaljon csak meg az a szelíd hang: mit is mondott az Isten legutóbb, hogy tegyem meg érte?

3. Különbség van Pünkösd előtt és Pünkösd után – kitöltötten. 

Tartóssá teszi lelki élményeinket az emlékezés és a várakozás, de leginkább a belső átváltozás.

Mindenki ismeri a durva, agresszív gyerek megváltozásának történetét. Egészen addig mindenkit bántott, vert, ő volt az utca fenegyereke, míg egy kislány rá nem mosolygott, komolyan nem vette. Mert ilyen, amikor lelkünk mélyéig szeret valaki. „Megtelni Szentlélekkel annyit jelent, mint teljes értékű kapcsolatba kerülni a jelenvaló, szent Istennel, s ilyen módon az ember személyiségének totális igénybevételét vonja maga után. A megtelés a szó szoros értelmében azt jelenti, hogy nem marad hely semmi másnak, ami az egybegyűlteket még járulékosan befolyásolhatná, vagy hatással lehetne rájuk. Így válik realitássá az első parancsolat: Én vagyok a te Istened.” (SCHNEIDER, 53)

Az Ószövetségben Mózes lelkéből ad az Isten a 70 vénnek, Sámson széttép, öl; bírák győznek; Elizeus kétszerest kap az Illéséből. De itt maga az Isten ad magából. Pontosabban Jézus Lelkéből. És ahogyan egyszer megkóstoltuk várhatjuk újra és újra erejének látogatását.

Kedvenc sütinket először a szülők veszik. Aztán nekünk kell energiát, pénzt befektetni, ha újra és újra enni akarunk belőle. Az íze már a szánkban, tehát bennünk.

Haraggal, gyűlölettel, kritikával gyakran vagyunk tele. És Isten iránti szeretettel?

4. Hogyan tartósíthatom a Lélek jelenlétét életemben?

Először is látható jele a Léleknek a beszéd. Elmondják Isten „nagy csudáit, melyeket tött” (105,1). Aztán megvalósítják, amit hisznek: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (ApCsel. 2,42) Péter nem rágja a szájukba, mit kell tenniük. Megtérés – keresztség – elfordulás ettől a nemzedéktől.

Mennyivel jobb lenne a világunk, ha hagynánk és segítenénk, hogy 14 éves gyermekeink ötletei, vágyai megvalósuljanak, és nem állítólagos okosságunk győzne kreativitásuk felett. (A. SCWHEITZER)

Tartóssá válik lelki jobbulásunk, ha közösséget vállalunk. Közösséget, mely a miénk. Mely nem beszorít, hanem felszabadít. Közösséget, mely nem tilt, hanem elfogad most és formál a holnapra. Most két napig részt vettünk apostoli tanításban, közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Tudatosan törekedjünk ezekre később is!

A tartósítószerek nem egészségesek. A szerelmet mesterségesen életben tartani nem szabad, „múlnia kell”. De ebbe nem kell beletörődnünk! Mai énekíróink, énekesünk mentő ötlete: „A lángot akkor őrzöd még, Ha félsz, hogy ellobban, elég, S elveszted fényét, melegét:” Tehát, becsüljük meg, míg tart. Jó ötlet, de nem teljes megoldás!

Bízom abban, hogy sokan vagyunk olyanok, akik nem csak hiszik, hanem tudják is, hogy valóban létezik olyan tűz, amely nem feléget, és amelyből nem huny ki a láng.

Mert Istennek ma is vannak csipkebokrai. És vannak Mózesei. Akik látnak, leveszik saruikat és megteszik, amit az Úr mond. Mózesek, akik megélik, hogy „a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor” (2Móz 3,2).

Mert létezik Istennek olyan lángja, mely kiválaszt minket, és nekünk is kiválaszt egy életre. A szépség kophat, de a belső kiválasztottság tudata és az egymáshoz tartozás egyetlenszerűsége és megismételhetetlensége erősödik. A szerelemnek csitulnia kell, de a gyökere, a kiválasztó szeretet soha nem múlik el.

Isten ma is adhatja minden utunkon „mennyei tüzes erejét” (375,5). A munkában, a családban, a szerelemben, az életben kiégett életünknek erre az ingyen erőre van igazán szüksége. Naponként kérjük, amit Dusánék előtt 200 évvel a magyar énekíró: „Add nékünk is, Istenünk, A te áldott Lelkedet, Szent tűz adja érzenünk Éltető kegyelmedet; Adj hitet, szeretetet: lelki boldog életet.” (375,7; Pálóczi Horváth Ádám, 1760-1820) Ámen.

Egy halász, ha prédikál,

Fog sok ezer lelkeket,

S míg dühösen űzi Pál

Az eloszlott híveket,

Útban éri leverő

Mennyei tüzes erő.

Terjed e tűz az egész

Föld színére hirtelen,

Fú e szél s hatalmat vész,

Ahol akar, szüntelen,

Lelkesíti sorsosit,

Szentel és világosít.

Add nékünk is, Istenünk

A te áldott Lelkedet,

Szent tűz adja érzenünk

Éltető kegyelmedet;

Adj hitet, szeretetet:

Lelki boldog életet.

375. dicséret 5-7. vers

Imádkozzunk

Mindenható Atyánk, Neked köszönjük, hogy Lelkeddel minden időben összekapcsolsz Krisztussal és egymással. Köszönjük, hogy ennek jelei vannak. Köszönjük a víz és Lélek-keresztség ajándékát. Köszönjük, hogy erre a kegyelemre a szeretet nagy parancsának megélésével válaszolhatunk. Köszönjük, hogy Előtted és Veled most ennyien szerethetjük egymást, de nem felejtjük el, hogy elég, ha ketten vagy hárman összegyűlünk, ott van köztünk Fiad. Köszönjük, hogy ma ránk terheled a Veled való kapcsolat tartósságát. Add, kérünk, hogy szabadításodra emlékezve ünnepelhessünk, hogy mindig várjuk Lelked és Fiad visszatérését, hogy hallás által hitünk és új emberünk lehessen, és hogy betagozódjunk minden hibája ellenére láthatatlan és látható egyházadba. Köszönjük, hogy sokféle és soknyelvű egyházad van, akiknek mégis közös normáját, nyelvét Te adod. Könyörgünk azokért, akik nem találják helyüket ebben a világban. Könyörgünk, Lelked társuljon betegágyon fekvőkhöz, gyászt cipelőkhöz, utcáinkon lődörgőkhöz, csalódott vizsgázókhoz, társtalanságukkal nehezen élő középkorúakhoz, idősekhez. Könyörgünk világodért, hogy egyre többen közvetlenül megismerhessenek Téged! Ámen.

„És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” (1Kor 12,6-7) Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |