| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Egy szívvel és egy Lélekkel…”

Királyok első könyve 19. fejezet 1-10.

¹Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, ²Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt!

³Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ⁴ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!

⁵Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél!

⁶Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt.

⁷Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!

⁸Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.

⁹Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés?

¹⁰Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.

Imádkozzunk

Dicsérünk Téged, Szentháromság Istenünk! „Hálát adunk néked, magasztalunk Téged, imádunk Téged, Aki a szeretet tökéletes egységében élsz és uralkodsz!” Magasztalunk, mert újra szentséged elé állhatunk, és elcsendesülhetünk. Magasztalunk, mert testvéreinkkel együtt szólíthatunk meg.  Urunk, Te látod „midőn reánk tör ellenségünk”, milyen könnyen elbátortalanodunk. Bocsásd meg, hogy gyakran ellankadunk, kiégünk, feladjuk a hitnek harcát. Bevalljuk, hogy nyomorúságaink idején inkább lehunynánk szemünk, ahelyett, hogy Rád emelnénk. Kérjük Szentlelkedet, hogy emelje fel bűnökkel megterhelt szívünket és lelkünket a Te Országodba, Krisztus érdeméért. Ámen. 

Jövel Szentlélek Isten,

Tarts meg minket Igédben,

Ne légyünk setétségben

Maradjunk igaz hitben.

Szenteld meg mi szívünket,

Világosítsd meg elménket,

Hogy érthessük Igédet,

Mi édes Mesterünket.

368. dicséret 1-2. vers

Apostolok cselekedetei 4. fejezet 23-31.

²³Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének.

²⁴Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak: »Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, ²⁵te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentlélek által: Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot?

²⁶Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen.

²⁷Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, ²⁸hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék.

²⁹Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet;

³⁰te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.«

³¹Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.

Kedves Testvérek!

Körünkben gyakran elhangzik ez a megszólítás. „Testvérek.” Miért is használjuk így? A kérdés többféleképpen megválaszolható. Mert megtapasztaljuk a példabeszédek bölcsességét a mindig szerető barátról, aki a nyomorúságban testvérré válik. (Péld 17,17) Vagy, mert emlékszünk Jézus szavaira, Aki nem vérszerinti rokonait tartotta fivérének és nővérének, hanem azokat, akik az Isten akaratát cselekszik. (Mk 3,35) Vagy eszünkbe jut, hogy nyelvünk a minket összekötő egyházat „anyaszentegyháznak” nevezi.

Valójában mi tesz bennünket testvérekké? Mi tesz egy emberekből álló csoportot közösséggé? A nyomorúság, a szeretet vagy az intézményesült szervezet?

1. Háttértörténet.

Igeszakaszunkban különböző istenfélő emberekről van szó. Mert mind a zsidó Nagytanács, mind a kialakulóban lévő keresztyén gyülekezet tagjai hisznek Istenben. De mintha mégsem lennének testvérek.

A felolvasott igeszakaszunk előzménye, hogy Péter és János a jeruzsálemi templomba igyekeznek imádkozni. A templomépület egyik kapujában egy 40 év körüli, születése óta sánta ember koldul. Az apostolok Jézus nevében meggyógyítják a kéregetőt. A hatás nem marad el. A csoda tömeget vonz köréjük. Az apostolok bizonyságot tesznek Jézusról. Ezt a bizonyságtételt a zsidó vallási vezetők sem hagyják szó nélkül. Válaszképpen börtönbe vetik őket. Másnap a 70 tagú Nagytanács, akik Jézust halálra adták, most Jézus követőit vonják felelősségre. A vádlottak bátran és őszintén kiállnak az Isten ügye mellett. Megkérdezik: „Igaz dolog-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,19b-20) A Nagytanács tagjainak nincs hatalmuk elhallgattatni őket, de ennek ellenére megtiltják, hogy tovább prédikáljanak Jézusról.

2. A hívők üldözése nem új. Illés.

850 évvel korábban hasonló szigorral lépett fel Jezabel, izraeli királynő Illés ellen. Illés próféta volt, aki Isten parancsára lemészárolt 850 Baal és Astarte bálványozó prófétát a Kármel hegyen. És utána kénytelen menekülni a Baal hitű Jezabel királyné haragja elől. Ebben a menekülésben elküldi még a szolgáját is maga mellől. Leborul egy bokor tövébe, és kiönti szívét Isten előtt. Elege van. Elege van abból, hogy az Isten akaratát semmibe veszik. Elege van abból, hogy még őt üldözik emiatt. Elege van az Istennek való engedelmességből. Egyedül, magányosan, önpusztító gondolatokkal megterhelten. DE AZ ISTEN ELŐTT, AZ ISTENNÉL LETÉVE! ISTENNEL MEGBESZÉLVE!  Ő is a legjobb módon, az imádságban önti ki bánatát.

A közösségben óriási erő rejlik. Az Istennel való közösség gyógyít. Többek között úgy, hogy emberi közösségbe helyez (Illés mellett még 7000 hívő).

A főpapok és írástudók közössége hatalmi pozícióból vigyázzák a JHWH hitet. És szeretnék a Jézus tanításait valló és élő tanítványokat a régi hitgyakorlat felé terelni. A kihallgatás alatt a nagytudású vádlók meghökkentek a „tudatlan és iskolázatlan” halászok bátor hitvallásán. Olyannyira, hogy a prédikálás megtiltását sem indokolják. Céljukat nem tudták elérni a Nagytanács tagjai. Mert nem csak egy vallási közösséggel szálltak szembe, hanem egy testvéri közösséggel. Testvéri közösség Jézussal és egymással.

Ez nyilvánul meg abban, hogy „egy szívvel és egy lélekkel” tudtak megoldást találni. Együtt fennhangon imádkoztak.

3. A közösség ereje általánosan.

„Amikor ezt meghallották.” Az első gyülekezet lélegzetvisszafojtva hallgatja vezetőit. Egész éjszaka izgultak. Nem olyan régi még a nagypénteki fájdalom. Most odafigyeltek visszatért vezetőikre. Erre az empatikus figyelemre nagyon nagy szükségük lehetett a kimerült és megfélemlített apostoloknak. Szinte érezzük, mekkora megkönnyebbülés hagyja el lelküket, amint sikerül kibeszélni, megosztani feszültségteli gondolataikat „övéikkel”.

4. A közösségről egyedi módon – mai példa.

Az első gyülekezet tagjai nem korunk tipikus emberei. Nem mondják azt, amit ma sokan: „ez nem a mi ügyünk, ez a ti bajotok”. Manapság de sokan mondják: nem az én dolgom, hogy sztrájkolnak a fuvarozók, nem érdekel, hogy bezárnak egy újabb gyárat és „de jó, hogy nem vagyok 18, így az érettségi csalás mizériája nem befolyásolja életemet”.

Az utóbbi egy rádiós interjú szavai voltak. Akikkel hallgattam a hírt, rögtön nagy egyetértésben igazat adtak a nyilatkozónak.

Kérdeztem: -„Miért?”

– „Mert törődjön csak mindenki a maga dolgával!” – hangzott az epés válasz.

– „De hát ez a maga dolga is!” – replikáztam. „Mi választottuk politikusainkat, mi fizetjük a tételek kinyomtatását, őrzését, a mi szomszédaink ezek a gyerekek!”

– „De naiv maga…” – szólt felém korunk hőse, és hosszú perceken át hallgathattam a kioktatást. Ebben politikai, gazdasági, társadalmi húrok is megpendültek. A társalgást egy döbbent csendet kiváltó mondat zárta le:

– „Éppen az a MINDENKORI hatalom célja, hogy ne reménykedjünk a közösséget szabályozó törvényekben, ne higgyünk a közösségben, ne törődjünk közös ügyeinkkel. Mert, ha sikerül egymástól elszigetelni, akkor magányossá, reményvesztetté, tudatlanná züllünk, és akkor tényleg azt tesz velünk az erősebb, amit akar. Ráadásul észre sem vesszük.”

5. Az imádkozó közösség.

Ismerünk egy bölcs mondást: „Mielőtt cselekszem, gondolkozom és mielőtt gondolkozom, imádkozom.” Ezt élték meg az akkori keresztyének. Mert minden veszélyben ez a józan megoldás. Ha Isten ügyét támadják, mondjuk el, ahogyan átéljük! Hiszen: Ő mindenről tud, Ő minden hatalom feletti és ez az Ő ügye!

Érdekes, mit nem tettek a megtámadott közösség tagjai! Nem szidták egymást! Nem ültek le menekülési terveket gyártani! Nem kezdtek el okoskodni, „mi lenne, ha kezdetű” mondatokkal.

Mit tettek e helyett? Imádkoztak.

6. A hagyományt megélő imádkozó közösség. A második zsoltár.

A hitében megtámadott gyülekezet imádkozik. Méghozzá egy nagyon jól ismert zsoltár szavaival. Egy zsoltárral, amit a Saul elől menekülő Dávid mondott. A már felkent, kiválasztott új király Istennek panaszolja el fenyegetettségét. És Istentől várja a segítséget. Mert csak Abban bízhat, Aki kinevezte őt.

Ez a zsoltárt idéző imádság bizonyíték.

A, Bizonyíték arra, hogy az Isten útján üldözést átélők életének filmszalagja nem az üldözésnél éri el a végét. A véres jelenetek után mindig ott a „folyt. köv.” felirat. Istennél mindig van folytatás. Mindig van tovább, egészen addig, amíg a Lélek irányította forgatást meg nem állítja a Nagy Rendezőnek, Jézusnak visszajövetele .

B, Az 1000 éves 2. zsoltár elimádkozása bizonyíték arra, hogy a gyülekezet tagjai egy hosszú sornak a tagjai. A hit hőseinek sorába emelkednek, akik minden időben átélik az üldözést. Sőt, szinte az a meglepő, ha nincs üldöztetés útjukon. Ahogy énekelni is fogjuk: „Hogy is lehetne másként dolgunk? Szenvedni kell az embernek, amíg e földnek útján járunk.” (RÉ 270,9)

C, És bizonyíték ez az imádság arra is, hogy ha már így is, úgy is szenvedés van földi utunkon, akkor inkább Isten oldalán szenvedünk igazi közösségben, mint elhagyva Őt egyedül.

7. Az Isten válaszol.

És az Isten, mint ahogyan Dávidot meghallgatja a megfélemlített gyülekezet tagjainak imádságát is. Az imádságot, amelynek végén a gyülekezet kérései írattattak le.

Egy kérést emelnék ki: „add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet”. Meglepő, hogy bátorságot kérnek megkezdett munkájukhoz. Fel sem vetődik bennük, hogy hibáztak. Tisztában vannak azzal, hogy az Isten igehirdetésre hívta el őket. Nem azt kérik, hogy megtalálják a kompromisszumos megoldást a zsidókkal. Bátorságot kérnek, hogy folytassák a dolgukat.

És az Isten azonnal válaszol. Többféleképpen is. A legnagyobb ajándék mégis, hogy megújító Lelke kitöltetik a tanítványokra. Az Isten jelenlévő Lelke minden megfáradt egyént és közösséget megváltoztathat. Valahogy úgy, ahogyan egy keleti metropolita ezt lejegyezte:

„Szentlélek nélkül távoli az Isten,

Krisztus a múlté,

az Evangélium holt betű

az Egyház egyszerű szervezet,

a tekintély uralkodás,

a misszió propaganda,

az istentisztelet emlékek fölidézése,

és a keresztény cselekvés rabszolgamorál.

De Őbenne: A kozmosz fölemelkedik,

és nyögve szüli az Országot,

a föltámadott Krisztus itt van,

az Evangélium életerő,

az Egyház szentháromságos közösség,

a tekintély szabadító szolgálat,

a misszió Pünkösd,

a liturgia emlék és előrevételezés,

az emberi cselekvés megistenült.”

(Lattaquié Ignatios metropolita elmélkedése a Szentlélekről)

Ezért vegyük komolyan a hívők közösségét! Legyen őszinteségünk, nyitottságunk, imádságunk által is testvérivé az üldözött, a szenvedő, a gyengélkedő, de Istennek Szentlelkét mindig váró hívő, egyházi, gyülekezeti, családi, DE MINDIG TESTVÉRI közösség! Ámen.

Légy csendes szívvel és békével

Életednek Istenében!

Ő bír örömnek bőségével,

Véle boldogulsz mindenben,

Ő kútfőd és ő fényes napod,

Ő tőle jön minden vígságod:

Légy csendes szívvel!

Ne vedd szívedre, az ellenség

Amit rád költ hazugsággal,

Hadd jöjjön csúfság, keserűség:

Ítél az Úr igazsággal,

Ha Isten a te jó barátod

Nem lehet emberektől károd:

Légy csendes szívvel!

Van Isten népének szombatja,

Akkor az Úr megszabadít,

Ínség kötelét elszaggatja,

Teljes szabadságra állít,

S az üdvözültek seregében

Vég nélkül élünk békességben:

Légy csendes szívvel!

270. dicséret 1., 8. és 10. vers

Imádkozzunk

Köszönjük Teremtő és Gondviselő Atyánk, hogy Igédből harcolni tanulhatunk. Köszönjük, hogy a kezdetben megfélemlített tanítványi körből, Lelked által erős és nagy népet teremtettél. Köszönjük, hogy ennek lehetünk tagjai. Köszönjük a gyülekezetet. Köszönjük, hogy kis- és nagy közösségeinkben élővé válhatnak a holt betűk. Köszönjük, hogy testvérek lehetünk más felekezetben keresztyénségüket gyakorlókkal. Köszönjük, hogy az emberiség szerte a világon megtalálhat Téged. 

Kérjük, hogy gyülekezetünk tagjai betölthessék ebben a városban igehirdetési küldetésüket. Kérjük, hogy egyházunk „irányt mutató reménysége” megvalósuló jelmondat legyen nemzetünknek az egész világon. 

Értünk meghalt Krisztusunk, könyörgünk a keresztyén üldözöttekért Indiában, Egyiptomban, Afrikában, Közel-Keleten. Könyörgünk az istenhitük miatt üldözöttekért Üzbegisztánban, Oroszországban, Tibetben. Könyörgünk a nemzetiségük, bőrszínük miatt üldözöttekért körülöttünk és Európában, az USA-ban és Ruandában. Könyörgünk a lelkileg üldözött fogyatékosokért, rossz hajlamaikkal, függőséggel küzdőkért. És könyörgünk a lelkileg és / vagy szó szerint „viharvert” testvéreinkért. Adj megújulást lélekben és idővel fizikálisan is a megtépázott településeken.

Könyörgünk, Szentlélek Isten, add bátorító erődet, hogy mehessünk hazafelé is bátran, és „Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.” (RÉ 455,7) Ámen.

„És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” (1Kor 12,6-7) Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |