| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Tudom, kiben hiszek

Apostolok cselekedetei 26. fejezet 22-29.

„»²²De mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: ²³a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.«

²⁴Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: »Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz.«

²⁵Pál azonban így válaszolt: »Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok.

²⁶Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek.

²⁷Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.«

²⁸Agrippa így szólt Pálhoz: »Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénnyé legyek!«

²⁹Pál pedig így válaszolt: »Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül.«”

Imádkozzunk

Kegyelmes Istenünk! Oly jó, hogy szavainkat arra is használhatjuk, hogy Téged megszólítunk. Oly jó, hogy az Igével nincs vége a Rólad szóló történetnek. Oly jó, hogy közvetlenül a több száz éve leírt eseményeknek, mi ma megszólíthatunk Téged. Magasztalunk Téged Urunk, hogy újra összetehetjük kezünket, hogy újra formálódhatnak gondolataink, hogy újra kimondhatunk Téged dicsérő szavakat, Téged magasztaló éneket. Oly jó itt Előtted nyugalomban lenni. Mégis Téged kérünk, hogy ne süppedjünk bele a magunk akarta nyugalomba. A Te békességedet kérjük Úr Jézus Krisztus, olyat, amilyet nem a világ ad. Azt a fajtát, amiért esedezik minden ember lelke, legyen az itt, vagy templomunkon kívül. Téged kérünk Szentlélek Úr Isten, add az erőnek, a józanságnak és a szeretetnek lelkét. Add, hogy itt lehessünk közösségben és megérthessük, amit Te üzensz nekünk. Jézus Krisztusért kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen.

Urunk Jézus, fordulj hozzánk,

Szent Lelkedet ma töltsd ki ránk,

Kegyelmeddel minket segélj,

Az egy Igazságra vezérlj.

Nyisd meg szánkat hál'adásra,

Készítsd szívünk buzgóságra,

Hitünk s értelmünk neveljed,

Neved velünk ismertessed.

166. dicséret 1-2. vers

Timóteushoz írott második levél első fejezet 8-14.

„⁸Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által.

⁹Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.

¹⁰Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.

¹¹Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul.

¹²Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.

¹³Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.

¹⁴A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.”

Van idő, mikor a szolgálatát hűségesen végző, elhívott szolga életében is jól jön a figyelmezető szó, a bátorítás, a küldetés folytatására biztató üzenet. Van idő, mikor az egyház lelkes szolgái, pásztorai, tanítói, presbiterei és szeretetszolgálatot végzők elbizonytalanodnak, visszahúzódnak, elhallgatnak, szégyellik a Krisztus evangéliumát. Van idő, és ez már Timóteus korában is így volt, amikor az egyház szolgáiban is felvetődik, vagy esetleg felvetik nekik mások, ahogyan Kálvin szerint Timóteusnak is felvethették:

„Nem látod, mi történt a mestereddel? Avagy nem tudod-e, hogy rád is ugyanaz a jutalom vár? Minek kényszeríted ránk azt a tanítást, melyről látod, hogy az egész világ kifütyüli?”

Azt hiszem, mindnyájan voltunk olyan élethelyzetben, amikor jól jött a bátorító, erősítő szó, keresztyénségünk folytatására biztató üzenet. Pál ezt teszi. Timóteust, arra biztatja, hogy ne torpanjon meg, hanem folytassa a rá váró munkát. Mivel is indokolja bátorítását?

1. Az evangélium Isten ereje, és minden körülmények között az is marad.

Nem szégyellnivaló sem az evangélium, sem az érte vállalt szenvedés, fogság. Pál úgy bátorítja Timóteust szolgálatának folytatására, hogy reális képet tár elé jelenről és jövőről.^[1]

Valóságosan írja le, amit tud és lát, nem köntörfalaz, és nem színezi szépre az eseményeket. Pedig az idős apostolnak közönséges gonosztevőhöz hasonló elbánásban van része. Éppen Rómában, ahol Néró eszét vesztve duhajkodik és dühöng. És az is köztudott, hogy Timóteus kicsit csüggedésre hajlamos, kisebbrendűségi érzésekkel küzdő félénk tanítvány. Mégis őszinte Pál.

Őszintén írja le a szenvedést, de annak megoldását is. Mi sokszor elfelejtjük a jót elmondani. Okosan elmondjuk egy-egy helyzetben mennyire rossz nekünk, vagy másnak, és elfelejtjük a jót. Vagy fiatalabb testvérekkel való beszélgetésben, de sokszor hajlamosak vagyunk saját negatív tapasztalatát elmondani egyházról, világról, és közben elfelejtjük, hogy belül mégis van reménységünk. Kezdünk olyanok lenni, mint hírközlőink. Csak a rossz hír a hír. Pedig ez így nem igaz.

Pál bátorítja Timóteust, hogy akkor is végezze szolgálatát, ha nem kíséri azt taps, kitörő örömujjongás. Vagy éppen ellenkezőleg, szenvedéssel jár a Krisztus ügyéért való kiállás. Jézus nem ígért fényes pályát, könnyű utat tanítványainak. Előre megmondta követőinek, hogy aki nem veszi fel a keresztjét, nem lehet tanítványa.^[1]

Vagy emlékezzünk csak a Hegyi Beszédre: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.” (Mt 5,11) Sőt, amikor kiküldi tanítványait még életében, ezt mondj nekik: „Elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam.” (Mt 10,16-17)

De saját bőrükön tapasztalták ezt az apostolok, akik közül János ezt írja 1. levelében: „Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ. Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van. ” (1Jn 3,14)

Letűnt időknek múló eseménye a keresztyénüldözés, nem tartozik hozzá hitünkhöz?

Szoktuk mondani, hogy manapság nincs szenvedés, nincs meghurcoltatás a keresztyén hitünk miatt. Való igaz. Félreértés ne essék, nem vagyok mazochista, nem akarom mindenáron, hogy szenvedjünk, de érdekes a kérdés. Mivel egykor volt, most nincs szenvedés hitünk miatt, ezért felmerülhet két indok:

– Nem végezzük jól keresztyén szolgálatunkat. Emiatt nincs támadásban részünk. Kaméleonhoz hasonlóan szépen beleszínesedünk, pontosabban beleszürkülünk, belesimulunk a környezetünkbe. Félünk más lenni. Jobb értelemben más lenni. Óvatosan vigyázunk, hol hogyan és mit mondunk.

– A másik hogy nem mi, hanem társadalmunk a hibás. Ami egykor provokatívnak tűnt, az most nem érdekes. Amiért egykor, a keresztyénség kezdetén fenevadak közé dobtak családokat, megfeszítettek hívőket, az a hit most semmiféle ellenreakciót nem vált ki.

A válaszunk, ellentét van a világ és a keresztyénség között. Egyik önmaga kívánságai, az önzés, a mammon után tör, a másik Krisztus akaratát, a közösségvállalást vallja. És, ha a két ellentétes erő ütközik, ott feszültség keletkezik. Feszültség, amiben a kívülről erősebbnek tűnő le akarja győzni a másikat.

2. Az evangélium = Isten szabadítása Jézus Krisztusban. Ennek lehetősége és tartalma.^[1]

Az evangéliumot nem szabad szégyellni, mondja Pál. Nem szabad szégyellni, mert Isten megszabadított. Megszabadította Pált és Timóteust is. Márpedig a szabad azt teheti, amit hisz, amit gondol.

Nem csak a szabad demokraták „tudhatnak – merhetnek – tehetnek” ahogy jelszavuk biztatta őket 15 éve.

Nekünk is szabad szabad keresztyénekké kell lennünk! De minket nem saját tetteink tesznek szabaddá, hanem Jézus kegyelme. Pál és Timóteus tudnak Isten ingyen kegyelméről. Teljesen tudatában vannak annak, hogy a kegyelem által szabadok. Ezt Pál olyan tömören és ünnepélyesen fogalmazza meg, hogy istentiszteleti használatban is voltak ezek a versek. Nem véletlen, hogy éppen keresztelések alkalmával olvasták vagy énekelték el a szabadító Istenről szóló gondolatokat.^[1]

Pál valóban felszabadult arra, hogy Urát minden körülmények között hirdesse. Erre bizonyíték, ahogyan Agrippa király előtt bizonyságot tesz. Tisztában a szenvedéssel, tisztában van azzal ki előtt áll. De tudja, mi a teendője. A rab szabadabb, mint a király. Szabadabb, mert megéli, meg meri élni hitét. Agrippa szinte görcsösen ragaszkodik pogány, sokistenhitű, emberek által kreált vallásához. És szenved, mert nem lehet szabad. Szenved, mert nem mondhatja, nem élheti meg, amit hisz. És ezt Pál látja. Mintha Pál lenne a vádló és Agrippa a vádlott. A tét Agrippa lelke, amiért Pál mindent megtesz.

Megtesszük a felismert igazságokat? Tudjuk felszabadultan elmondani Isten igazságát a másiknak? Higgyük el, lehet szeretetben odaillő szavakkal a felebarát, a testvér lelkére beszélni. Még a nehézségeket, bűnöket is el lehet egy kegyelmi órában mondani!

Nem teszi meg helyettünk ezt senki ezt meg! Esetleg majd a helyettünk kiáltó kövek! Jézus munkája kezdetén kiválasztott 12-őt. Nem angyalokra bízta, hanem emberekre, hogy adják tovább, tegyék közhírré a Jóhírt, az evangéliumot. Pál ugyan később, de magától az elhívó Jézustól kapta küldetését.

És példát adott, nemzedékekre előre bemutatta, hogyan kell üldöztetésben, szorongattatásban, kötelek közt szolgálni az Urat. De éppen azért, mert hivatása mögött az elhívó Krisztus van, a nehéz körülmények között is vallja: „tudom, kiben hiszek”.

Ez a megoldás. Tudni, kiben hiszünk.

Gyülekezeti nagytáborunk utolsó napjának morzsaszedegetésén elhangzott egy bizonyságtétel után: „De, hát Isten létét csak hinni lehet, nem? Hogyan lehet ezt tudni is?!” (DL)

Úgy pl., hogy megéljük, és nem kikerüljük a szenvedéseket, amiket a keresztyén hit megvallása okoz. Nem az a fajta szenvedés ez, mint Pál korában. Nekünk, itt Európában inkább szellemi, lelki, mint testi.

Ha komolyan vesszük Isten elhívását, akkor ez várható. Elmúlt héten olvastam: ha valami páratlanra vágysz, tegyél valami páratlant. Banálisnak tűnő egyszerű igazság. Mind a 6 milliárdunk páratlan. Páratlan vágyakkal és páratlan lehetőségekkel. Csak ránk vannak várnak dolgok, emberek, hogy megtegyük, elmondjuk, megéljük, ami ránk van bízva, amiket senki más nem tehet meg.

Jézusért is. Akár kudarc, akár siker a honoráriumunk, ne felejtsük a lényeg a mennyei kincs. Hadd zárjam két idézettel, amit egy fiatal misszionárius, Jim Elliot mondott. Egyik a mennyei kincsre utal, másik a kudarcra.

„Nem bolond, aki odaadja, amit úgysem tarthat meg, hogy megnyerje, amit soha nem veszíthet el.”

„Nem bánt a kudarc – megtanított élni. A siker jelentősége is lényegtelen, csupán további tapasztalatot adott arra, hogyan használhatom Isten nagy ajándékát, az életet. Szeretlek téged, Élet. Nem azért, mert hosszú távon bírhatlak, vagy mert nagy dolgokat tettél értem, egyszerűen csak azért, mert Istentől nyertelek.” Ámen.

E nagy királynak nálam is zálogja,

Igaz hit által én is vagyok tagja,

Őtet ismerem, mint fő Uramat

És keresztyénnek vallom magamat.

Áldott nevéről bátran vallást tészek,

Szent törvényének követője lészek,

Lelkem és testem hálaadással,

Nékie vallom hív ajánlással.

RÉ 292,5

Imádkozzunk

Mindenható Atyánk! Bárcsak úgy lenne: lelkem és testem hálaadással, nékie vallom hív ajánlással. Bárcsak ne állnánk útjába a Te akaratodnak Urunk! Bárcsak mindig komolyan vehetnénk a Te soha ki nem apadó erődet! Bárcsak mindig tudnánk kihívott elménket! Bárcsak mindig előttünk lenne kincsünk és ajándékunk! Téged kérünk, ébressz, eszméltess bennünket. Eszméltess arra, hogy meglássuk a valódi igazságot. Meglássuk a nehézségeket, de rögtön annak sokkal nagyobb megoldását. Meglássuk a hívő tudományt, hogy tudjunk szintjén a mai világnak beszélni, és tudjunk egészségesen tanítani, nem ásítást okozva. Könyörgünk Urunk, hadd nézhessünk szembe Jézus kimondhatatlan valóságával. Tudhassuk, hogy Ő él, lássunk túl e világ nyomorúságán. Tudjuk megtenni, amit csak ránk bíztál. Könyörgünk szenvedőkért, műtét előtti és műtét után lévő betegekért. Könyörgünk azokért, akik szerettüket elbúcsúztatták az elmúlt napokban. Könyörgünk azért, hogy onnan felülről kapjanak vigasztalást, olyat, amely örökké megmarad, és amelyhez örökké ragaszkodnak is. Add Urunk, hogy minél többen mi magunk is vigasztalhassunk, és a valóság, a szenvedés komolyan vétele mellett örömhírt hirdethessünk. Vigyázz azokra, akik már aratásodban állnak. Vigyázz konkrétan gyülekezetünk lelkipásztoraira, akik a testi pihenés mellett családjuk körében lelki és szellemi feltöltődést is kaphassanak. Könyörgünk presbitereinkért, szolgáló testvéreinkért, könyörgünk, hogy a 120-féle szolgálatot felvállalók tudjanak eleget tenni a Te elhívásodnak. Könyörgünk mindannyiunkban a kincs felélesztéséért, add, hogy megerősödhessünk és tudjunk e világban nem egyszerű porszemek, sokkal inkább só lenni. Krisztusért kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen.

„Lélekből jó akarattal szolgáljatok… A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust.” (Ef. 6:7,24) Ámen.