| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Légy erős és bátor, veled van Istened!

Józsué könyve  1. fejezet 1-9.

¹Mózesnek, az ÚR szolgájának halála után ezt mondta az ÚR Józsuénak, Nún fiának, Mózes szolgájának:

²Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak.

³Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek.

⁴A pusztától és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa.

⁵Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el.

⁶Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.

⁷Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz.

⁸Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.

⁹Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.

Imádkozzunk

Köszönjük, Urunk, hogy Előtted örvendezhetünk (RÉ 47,1). Köszönjük, hogy Téged magasztaló örömünkben nemzetünk tagjai is szabadon osztozhatnak! Köszönjük, hogy templomainkban szívből imádhatunk Téged. Neked köszönjük az éltető esőt és napsugarat, a pompás növényeket és állatokat, mindennapi kenyerünket, kenyérkereseti lehetőségeinket, felebarátainkat és testvéreinket. Magasztalunk, mert Te mindent oly’ szépen intéztél. Magasztalunk, mert Jézusban ígéreted beteljesült, mert elküldted bátorító Lelkedet, mert hitnek tüze terjedhet egész Föld színére (RÉ 375). Bocsásd meg, Urunk, hogy Lelked ösztökéléseit nem vesszük olyan komolyan, mint Mózes, Illés, a galileai halászok vagy Pál. Bocsásd meg, hogy jobban félünk a világtól, mint Tőled! Add, kérünk, „a te áldott Lelkedet, hogy szent tűz adja érzenünk éltető kegyelmedet” (RÉ 375,7). Jézus nevében, kérünk, hallgass meg minket! Ámen.

Jézus, vígasságom!

Esdekelve várom,

Áldó szavadat!

A te jelenléted

Megvidámít, éltet,

Bátor szívet ad.

Légy velem, Ó mindenem!

Nálad nélkül nem is élek:

Te vagy örök élet!

RÉ 294,1

Józsué könyve  1. fejezet  9. vers

„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.”

Mihez kell bátorság?

Talán azonnal rávágnánk: a katonasághoz. És valóban. Mert minden időben nehéz fegyverrel a kézben „dolgozni”. Bátorság kell ahhoz, hogy töltényekkel védjünk békét, hazát, nemzetet. Bátorság kell harcba indulni vagy terroristáktól védeni embertársainkat. Bátorság kell a katonának, mert mindennapjaiban ott rejlik a halál.

De félős és megfélemlített világunkban lassan már mindenhez bátorság kell. Az őszinteséghez, a szerelemhez, szeretethez, az életpálya változtatáshoz. Bátorság kell a pályaválasztáshoz, a nyelvvizsgához, a családalapításhoz, a lakásfelújításhoz, a műtéthez, az autóhitelhez és sorolhatnók. Bátorság kell az élethez. Minden életkorban.

Pedig igaz, amit Spurgeon mond: „akinek van bátorsága szembenézni Teremtőjével, az nem szeppen meg a föld fiaitól.” Mert bátorság kell ahhoz is, hogy valaki Isten katonája legyen!

Mindannyian mesélhetnénk. Pl. olyat, hogy nem mertük bevallani, hogy reformátusok vagyunk, hogy ide járunk, vagy hogy megtértünk. Vagy, hogy Jézus miatt nem járunk mulatókba, és nem a lottószámokban bízunk, nem luxusnyaralásokra spórolunk, nem beszélünk csúnyán, nem csalunk.

1. Az Isten háromszor is bátorságra buzdítja Józsuét.

Az Istent és akaratát felvállalni egyfajta bátorság! Tudja ezt Isten is. Ezért mondja háromszor is Józsuénak, Mózes utódjának: „Légy erős és bátor!”

Bátorságra hívja fel. Sőt megparancsolja neki, hogy legyen bátor! A szó eredetijében (חזק jelentései -P. Kaim) benne vannak a bátorságnak jelentésárnyalatai. Ezek, hogy (1) valakihez erősen ragaszkodunk, (2) valakiért buzgón cselekszünk, (3) valakiért képesek vagyunk bűnös vágyainkat és természetünket megfékezni. Ezeket akarjuk, vagy sem.

Mert a bátorság akarati tényező. Márpedig akaratunkat saját magunk befolyásoljuk. Ez az egy mindig a miénk (O. Chambers). Ez mindig van meg nekünk. Akaratunkkal mi rendelkezünk. A bátorság egyfajta hitbeli, belső hozzáállás, indulat. Mert nem mindegy, hogyan állunk egy ügy mellé. Ha csak ímmel-ámmal, félénk módon, akkor ne csodálkozzunk, ha eredménytelen lesz utunk. Mert nem hiába „teljes” szívet, lelkét, elmét, testet követel Istenünk. Félszívvel, félgőzzel nem sokra megy…

Főleg ha elképzeljük, amint Józsué népe élén áll. Egy nép élén, amely több mint 4 évtizede szabadult az egyiptomi rabszolgaságból. Egy nép élén, akiket Isten szabadított ki, és akiket a pusztában, a lázadások során sem hagyott magára. Mózes éppen a lázadások miatt nem léphetett be az ígéret földjére. Kellett hát egy utód, aki bevezeti a népet az Istentől megígért és emberileg óhajtott Kánaánba.

2. Józsué emberileg is bizonyított.

            Józsué komolyan vette az Urat. Évekig szolgált Mózes mellett. Mózes Isten szolgája, míg Mózesé Józsué. Isten akaratát Mózes hajtja végre, míg Mózesét Józsué. Jó tanítványnak bizonyul. Mesterétől új nevet is kap. A régi „Hóseá” = „szabadítás” helyett „Jehósua” = „Jahweh szabadítás”-nak fordíthatjuk. (JubKomm, 279).

Megváltozott neve ékes bizonyítéka Istenhez tartozásának. Névváltozás egyben életmódváltozás is. De jó lenne, komolyabban venni, hogy keresztyének lettünk!

Mózes többször kap utasítást arra, hogy tanítványát bátorítsa és erősítse (5Móz 1,38; 3,28; 31,6). Mózes akkor is képes volt erre, ha tudta, utódjáról van szó. És ne intézzük el azzal, hogy neki könnyű volt, hiszen Saul király tudván Isten akaratát nem volt képes elfogadni, hogy Dávid Isten új kiválasztottja.

Józsué kiválasztásnak előzményei vannak. Józsué hitéről beszélnek cselekedetei is. Az Isten folyamatosan a vezetésre kiképezte őt. A pusztai vándorlás során csapatával megveri Amáleket (2Móz 17,9kk). A Sínai-hegyre, a kőtáblák átvételére elkísérhette Mózest (2Móz 24,12). A 12 Kánaánt kikémlelő előfutár közül csak ő és Káleb hitt Isten ígéretében, és csak ők biztattak arra, hogy a meghódítandó föld óriási és erős lakóit megverhetik (4Móz 14,6 kk).

Mert van különbség katona és katona között. Mert van, aki csak magából indul ki és magába is érkezik. És van, aki le tud mondani saját látásáról, és befogadja Isten akaratát.

Pál apostol szintén bátorítja ifjú tanítványát, Timóteust. A 2Tim 2-ben erősíti, hogy legyen Krisztus jó katonája, aki vállalja a szenvedést, aki nem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba.

3. Kánaán kapujában még nagyobb szükség Isten erősítésére.

            Talán sokan megtapasztaltuk, hogy egy futóversenyen melyik a legnehezebb szakasz. A cél előtti. Ilyenkor már látszik a befutó. Ilyenkor kell minden maradék erőnket összeszedni, és teljes erőből befutni.

Józsué egyedül lett a vezetésben. Moáb földjén eltemették Mózest. Fiatal és kiképzett katona, de mégis benne lehet a félsz. Mert népének szabadulástörténetében az utolsó lépés következik. Be kell vinnie a népet a „tejjel és mézzel” folyó országba.

Nagy a felelősség. Nemzet- és jövőt meghatározó lépés következik. Az Egyiptomban „nagy néppé” lett választottak most az Ábrahámnak tett isteni ígéret második részét élhetik meg. Beléphetnek és meghódíthatják az Ígéret Földjét.

Nem lesz könnyű a hódítás, éppen ezért maga Isten áll a vezető mellé. Meg is indokolja, miért lehet erős. 3 hangsúlyos üzenettel bátorítja az új vezetőt Isten:

– (6) maga Isten ígérte a földet.

Márpedig Ő nem ember, hogy változtassa szándékait.

Wass Albert egyik főhőse (Elvész a nyom, Hiribi, 12.o.) így mondja el ezt lelkészének:

„Én nekem lehet egyszer így kedvem, s egyszer úgy, mert én ember vagyok csak. S magának is lehet, mert maga is csak ember. De Istennek, ha van, nem lehet. Érti? Ő kell tudja, hogy mit csinál s mit miért csinál. Azért Isten.”

– (7-8) az Úrtól kaptak törvényeket, amik segítik mindennapjaikat.

Nem neki kell feltalálnia a „spanyolviaszt”. Megvannak a mindennapi szociális, kultuszi előírások. Neki csak ezek méltóságát, gyakorlati megvalósulását kell megadnia.

Biztosan tudjuk, hogy a leggyorsabban terjedő vallás, az iszlám. Franciaországban már több mecset működik, mint hugenotta, református templom. És miért folyamatosan hezitálnak politikai erők a Közel-Kelet és Észak-Afrika országaiban azon, hogy bevezessék az iszlám jogot, a satvát. Mert szükségük van útmutatásra, felülről jött törvényekre. Még akkor képesek erre, ha az iszlám törvénykezés brutális, szélsőséges és embertelen.

Mi pedig, itt Európában, élvezve a keresztyénség következményeit nem vagyunk képesek kiállni hitünkért. Pedig az európai kultúrát és társadalmi együttélést alapvetően formálta hitünk és az egyház. Ennek következményei többek közt a tudományos fejlődés, a szociális biztonság, az esélyegyenlőség.

– (9) Isten jelenléte kísérni fogja a népet mindenkor.

Manapság tudjuk, milyen sokat jelent, ha van protekció, van ismerős valahol. És gondoljuk, hogy mekkora protekció Isten jelenlétének tudatával élni. Mennyivel bátrabb valaki, ha tudja valaki, hogy „Isten vele, kicsoda ellene?” És ez megint tudatosság kérdése. Vegyük komolyabban, hogy megszabadító és gondunkat viselő Atyánk van.

Olyan Atyánk van, Aki az ószövetségi időktől kezdve mindig kezében tartotta népe sorsát. Előttünk már nem csak Izráel több „Szabadítója” közül egy, Józsué (LXX-ben „Iesous”) áll, hanem minden nép Messiás-Szabadítója, Jézus. Ő egész lényével, földi életével bátorít. Nem elég Őt intellektuálisan felfogni. Teljesen szívvel Rá kell hagyatkozni. Ki kell próbálni, milyen teljes hittel Benne és tanításában bízni. Meg kell élni mindazt, amit tudunk. És ha tudjuk az Ő akaratát, ha komolyan vesszük az Ő szavát, Igéjét, akkor másodlagosak lesznek az élet viharai közepette jogosan feltámadó emberi félelmeink. Talán gyakrabban eszünkbe jutnak a szavak: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27)

Kis történet bátorságról és hitről – egy francia közlegény Napóleon seregében.

„I. Napóleon idejében nem volt ritkaság a katonai szemle, hiszen a hódító császár szívesen büszkélkedett győzelmeit hozó seregével. A katonák feltétel nélkül bíztak benne, és csodálattal és odaadással követték.

Egy ilyen császári díszszemlén történt, hogy a császár, miközben kiadta a parancsot, elővigyázatlanul kiejtette a gyeplőt a kezéből, amelytől lova megriadt, és elvágtatott lovasával, s nagy volt a veszély, hogy leesik és összetöri magát.

Mindenki megrettenve nézte, amikor egy közlegény kiugrott a sorból, a ló elé vetette magát, megragadta a kantárt és tisztelettudóan a császár felé nyújtotta.

„Köszönöm, kapitány” – mondta a megmentett császár, azonnal így jutalmazva a katona szolgálatát.

„Melyik ezredben, fenség?” – kérdezte a katona, sapkájához emelve kezét.

„Saját testőrgárdámban” – felelte a császár, akit meghatott az, hogy a katona ennyire bízik szavában, aztán tovább vágtatott.

A katona azonnal cselekvéshez látott, letette fegyverét, közölte bajtársaival új rangját, és odalépett a törzstisztek egy csoportjához.

„Mit akar ez a fiú? – kérdezte egyikük gőgösen. „Ez a fiú – mondta a katona – kapitány a császári gárdában.”

„Kapitány! – kiáltotta a másik -, ki állítja ezt” –„Ő” – felelte a katona és rámutatott a császárra, mire a tisztek azonnal úgy kezelték, mint közülük valót.

Nem lett volna bölcsebb, szerényebbnek lenni és bevárni, tesz-e további intézkedéseket a császár ebben az ügyben? … Nem az volt a bölcs dolog, szó szerint venni, amit a császár mondott, és az volt az igazi szerénység: az ajándékot, annak minden következményével együtt engedelmesen elfogadni, minden kérdezősködés nélkül.” (Útikalauz halálból az életre. Primo. 138-139.) Ámen.

Atyai gondviselésedet

Sok ezerszer megpróbáltam,

Reám kinyújtott kezeidet,

Jó Istenem, által láttam;

Tégedet dicsérlek

Azért, míg itt élek

E gyarló testben;

Szájamnak szózatja

Eged általhatja:

Hiszek Igédben.

RÉ 494,3

Imádkozzunk

Köszönjük, Urunk, hogy ránk bíztad evangéliumodat. Te látod, hányszor elszaladnánk vele, és nem másoknak osztanánk meg. Ne engedd, hogy világosságod fényét félelmünkben véka alá rejtsük. Tedd gyertyatartóddá ezt a gyülekezetet és gyülekezeteidet. Add, hogy a gyülekezetekben lobogjon Lelked ébresztgető tüze a szolgálattevőkön keresztül. Szentlelked késztessen, hogy ne csak intellektuális ismeret, hanem „lélek és élet” legyen Jézus beszéde. Add, hogy örömmel szolgáljunk a Tőled kapott adományokkal. Ne engedd, hogy emberek tetszését keressük. Add inkább, hogy hálatelt szívvel, találékony szeretettel, neved dicsőségére végezzük Tőled kapott feladatainkat. Külön könyörgünk frissen műtötteink, betegeink és a gyász fajdalmait hordozók gyógyulásáért. Eléd hozzuk városunk, egyházunk, nemzetünk és világunk bajait. Urunk, ébreszd egyházadat, építsd gyülekezetedet, juttasd el békességed örömhírét, gyújts meg a szeretet tüzét minden szívben – és kezdd ezeket rajtunk, velünk és bennünk! Ámen.

„Maga pedig a mi Urunk, Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk… erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben!” (2Thessz 2,16a.17b) Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |