| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Keressétek először Isten országát…”

Krónikák 2. könyve 1. rész 3-13.

„³…és elment Salamon az egész gyülekezettel együtt a gibeóni áldozóhalomra, mert ott volt az Isten kijelentésének sátra, amelyet Mózes, az ÚR szolgája készíttetett a pusztában.

⁴Az Isten ládáját azonban már fölvitette Dávid Kirjat-Jeárimból, amikor helyet készített annak, mert sátrat vont föl neki Jeruzsálemben.

⁵De a rézoltár, amelyet Becalél, Úri fia, Húr unokája készített, ott volt az ÚR hajléka előtt. Ezt kereste föl Salamon és a gyülekezet.

⁶Fölment tehát Salamon az ÚR színe előtt álló rézoltárhoz, amely a kijelentés sátránál volt, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta.

⁷Azon az éjszakán megjelent Isten Salamonnak, és ezt mondta neki: Kérj valamit, én megadom neked.

⁸Salamon ezt felelte Istennek: Te nagy szeretettel bántál apámmal, Dáviddal, és engem tettél utána királlyá.

⁹Most azért, URam, Istenem, váljék valóra apámnak, Dávidnak adott ígéreted, mert te tettél engem e nép királyává, amely oly sok, mint a föld pora.

¹⁰Adj azért nekem bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?

¹¹Isten ezt felelte Salamonnak: Mivel ez volt a szívedben, és nem gazdagságot, vagyont és dicsőséget kértél, nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet kértél, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek a királyává tettelek:

¹²ezért megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amihez fogható nem volt és nem is lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad.

¹³Azután visszament Salamon Jeruzsálembe a gibeóni áldozóhalomról, a kijelentés sátra elől, és uralkodott Izráelen.”

Imádkozzunk

Mennyei Királyunk! Eléd jöttünk most hódolatunkkal, mint Salamon király is elment a gyülekezettel Teeléd. A Te kijelentésedre várunk, Igéd erősítsen most bennünket. Szólj hozzánk Urunk, és köszönjük, hogy ma is Eléd tárhatjuk a mi kéréseinket. Segítsd a mi szívünket, hogy mi is jót kérhessünk Tetőled, hogy azáltal is jól kormányozhassuk a mi életünket, hiszen részt adsz nekünk is a Te királyi tisztedben. Segíts, hogy harcoljunk a mi bűneink ellen, és bölcsen tudjunk élni. Megvalljuk, hogy sokszor megfáradunk ebben a harcban, de most kérünk, bocsáss meg nekünk, és erősíts minket hitünkben. Megvalljuk, hogy nem mindig élünk bölcsen, talán azért sem, mert nem kértünk hittel bölcsességet. De most kérjük Urunk, és segíts minket engedelmességre Lelked által Jézus Krisztusért. Ámen.

Seregeknek hatalmas nagy királya,

Könyörgésem székedet megtalálja,

Mert szívemet sok bú állja,

Olyan bűntől, mint megterhelt gálya.

Ím előtted megaláztam magamat,

Földre hajtván szomorodott orcámat;

Halld meg, Atyám, csendes szómat,

Add meg szívből kívánt lelki jómat.

207. dicséret 1. és 2. vers

Máté evangéliuma 6. rész 33. vers

„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.”

Kérj valamit! Kérj bármit! – Vajon mit kérnénk, ha az Úr ezt a lehetőséget adná nekünk? Vagy mit kérünk? – mert adja nekünk ma is. És azt tudja mondani az Isten Salamonnak, hogy „azt kérted, ami a Te szívedben van”. Most tulajdonképpen ez a fontos, hogy „mi van a mi szívünkben?”. Mi az, amit különösképpen kérnénk az Istentől?

Előfordulhat olyan is, hogy most, ebben a pillanatban mást kérünk, mint valamikor máskor. Nyílván, Salamon királynak most, életének ezen a nagyon fontos lehetőségén, valami nagyot kell kérnie az Istentől, most valami olyat, ami az egész életére nézve fontos lesz majd. És azt nem tudom figyeltük-e a felolvasásból, Salamon nem egyedül megy az Isten színe elé: a gyülekezettel megy. Mert tudja, hogy nem egyedül ő a felelős a nép sorsáért, nem egyedül ő az, aki megkaphatja az Isten kijelentését, hanem együtt megy a gyülekezettel. Az Isten színe előtt először hódolatát fejezi ki és majd csak utána a kérését. Ez a kérés már Istennel való négyszemközti találkozásban van, és itt már valóban a királyra vonatkozó kérésnek kell elhangzania, és Salamon így tudja kérni azt, amit a legfontosabbnak érez ebben a pillanatban: „bölcsességet és tudományt”. Talán azért is, mert hát volt már neki gazdagsága – szokták mondani –, talán azért is, mert viszonylag olyan túl sok kívánnivalója nem volt, de mégis fontos az, amit az Igében így olvastunk: „ami a szívében első helyen volt”. Ami a szívében a legfontosabb volt: bölcsességet, Isten szerinti bölcsességet kér az Úrtól és tudományt. És nemcsak maga miatt; hanem, hogy tudja úgy kormányozni a népet, ahogyan az Isten azt elvárja tőle: „hogy tudjam kormányozni a Te nagy népedet” – mondja. Igen, cél az Isten országa. Célja: keresni az Isten országát; az Isten népének a boldogulását, az előrehaladását. Célja az, hogy vezesse Isten népét. És azt látjuk, hogy ráadásul minden más megadatik neki. Ez már valóban ráadás, mert valószínű, hogy eddig is volt kicsiny gazdagsága, eddig is volt sok minden az életében, amit mi talán nagynak tartunk, de Isten még ráadásképpen még nagyobb gazdagságot adott neki, olyat amit Sába királynője majd úgy fog jellemezni, hogy ilyet aztán nem látott az akkori világban sehol. Igen, ráadásul minden megadatik neked.

És most, hogy tegnap István király neve sokszor elhangzott, hiszem azt, hogy mi magyarok is boldogok lehetünk, mert valami hasonlót élhettünk át magyarságunk történelmében, hogy István királyunk is valami hasonlót kért az Istentől, már nem úgy, mint Salamon – a Bibliában nincs följegyezve –, de mi emlékezhetünk rá, hogy ő maga is kereste az Isten országát. És az, hogy ő olyan szívesen keresztyén lett, és hogy olyan komolyan vette a megtérést, a keresztséget, az, hogy ő olyan komolyan vette az Isten törvényét, az Isten tanítását, mindenképpen azt jelzi a mi számunkra, hogy ő egy ilyen példa a magyarok életében, aki először is az Isten országát és az ő igazságát kereste. És ráadásul megadattak neki egyéb dolgok is. Ráadásul megadathattak neki mindazok, amik jók lettek a magyarság életére; a keresztyénség, a jogbiztonság, mindaz, amit érvényre tudott juttatni a pogányság ellenében, mindazt az Isten dicsőségére cselekedte és ráadásul megadatott neki sok minden. Megadatott neki az is, ami megadatott Salamon királynak is, hogy mai napig tiszteljük őt, mai napig megvan a tisztelete az emberek között. És hogy mennyire így gondolta ezt István, az Imre fiához adott intelmeiben, éppen Salamonhoz hasonlítja magukat, királyságukat, amikor azt mondja fiának: Te pedig fiam, valahányszor Isten templomához járulsz, hogy Istent imádd, Salamonnal, a király fiával, magad is király lévén, mindig mondjad: »Küldd el Uram a bölcsességet a Te nagy jóvoltodnak székétől, hogy velem legyen, és velem munkálkodjék, hogy tudjam, mi legyen kedves Nálad minden időben. Uram, Atyám, én életemnek Istene, ne hagyj engem álnokságnak gondolataiban, az én szemeimnek ne adj kevélységet, és a gonosz kívánságot távoztasd el tőlem Uram!«.

Igen, hogyha mi is így tudunk gondolkozni, akkor ugyanúgy részt vehetünk a királyi tisztben, akár abban, azáltal, hogy a magunk életét, és a ránk bízottak életét kormányozzuk. És nyílván belegondolunk abba, hogy a mai vezetőink kérik-e ezt a bölcsességet. Én most nem akarok ebbe belemenni, de jó volt hallani, amikor a köztársasági elnökünk elmondta az eskü szövegét, és annak ellenére, hogy nem volt előre mondva neki, ezt a záradékot, ezt a nagyon fontos záradékot hozzá merte és akarta mondani: „Isten engem úgy segítsen!”. Igen, valahogy így lehetne vezetőnek lenni, hogy az Isten bölcsességével, az Isten vezetésével élne minden vezetőnk.

Két konkrét királyságról hallottunk, és ebben a két konkrét királyságban két országról. Sokszor szoktuk azt tenni, hogy egy-egy országot egy bizonyos korban azonosítunk a királyával. Akár a bibliai korokat is szoktuk így megnevezni, hogy „Dávid királysága idején”, vagy „Salamon királysága idején”, vagy akár a mi magyar történelmünket is szoktuk így jellemezni: „Mátyás király idején”, vagy éppen az államalapító „István király idején”.

Igen: Az Isten országa szintén azonosítható egy királlyal, egy csodálatos királlyal. Az Isten országa azonosítható Jézus Krisztussal; de nemcsak egy korszakra vonatkoztatva, hiszen a mi történelmünknek, akár a bibliai történelemnek, akár a mi magyar történelmünknek ez a baja, hogy csak egy-egy kis rövid korszak az, amit azonosíthatunk így. De az Isten országa azonosítható az Úr Jézus Krisztussal nemzedékről nemzedékre.

Amikor Keresztelő János meghirdette, hogy jön az Úr Jézus, akkor ezekkel a szavakkal hirdette meg: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa, elközelített az Isten országa!”.

Igen, személyében, Jézus Krisztusban, eljött az Isten országa erre a földre. És ez a csodálatos, hogy nekünk így lehet keresni az Isten országát, hogy Isten közel hozta hozzánk az Ő országát Jézus Krisztusban, az ő Fiában – „Keressétek először az Isten országát és az ő igazságát!”. És az a jó, hogy Jézus is úgy vált igazán Krisztussá, hogy ezt az országot nyitotta meg a mi számunkra az ő kereszthalála által, de aztán az ő megdicsőülése által a mennyben.

Igen, a földre jövetel tette őt valóban Krisztussá közöttünk, nekünk, a mi javunkra, az Isten országa keresése szempontjából. Az az érdekes, hogy Jézus nem magyarázgatja az Isten országát. Ha figyeljük majd azokat a részeket a Bibliában, ahol ez a kifejezés szerepel: “Isten országa”, vagy “mennyek országa”, akkor nem egy filozófiai eszmefuttatás, nem csupán egy tanítás van, hanem az a jó, hogy úgy figyelhetjük ezt a kifejezést, ahogyan Jézus közénk élte, hozzánk elhozta az Isten országát. „Aki tökéletes egységben volt az Atyával” – azt jelzi, hogy nekünk is ilyen tökéletes egységben kellene lennünk az Atyával, a mindenható Istennel. Jézus nem magyaráz, hanem érzékelteti az emberekkel, hogy milyen is az Isten országa.

És egy kis magyarázat ehhez: lehet talán az élet dolgairól beszélni, talán nagyon szépeket mondani, és egészen más dolog az, hogy „helyesen élünk-e?”; vagy lehet a boldogságról beszélni, kifejezéseket mondani róla, de más dolog „boldognak lenni”. Na, hát ez a különbség! Nem csak! tanítás hangzik el az Isten országáról, hanem valóságosan eljött Jézus Krisztusban. És ez az, amivel sokkal több, mint minden eddigi tanítás, a Jézus tanítása; a Jézus élete itt e földön. „Közel jött, közöttetek van!” – azt mondja az Ige – hisszük ezt igazán? Elhitték ott az emberek igazán? Sajnos nem. Ha igazán elhitték volna, hogy az Isten országa van közöttük, akkor másképp kellett volna viszonyulni Jézus Krisztushoz. És nyílván, aki elhiszi ma is, másképp viszonyul Jézus Krisztushoz.

Jézus aztán mond példázatokat az Isten országáról, és a tanítványokat egy kicsit, hát meg is pirongatja, meg hát úgy gondolja, hogy már nem kellene, hogy mindent magyarázzon nekik, azt mondja, hogy „nektek megadatott, hogy értsétek az Isten országa dolgait”. Valóban megadatott? Kész a mi lelkünk, hogy felfogjuk az Isten országának dolgait? Csak a Lélek által lehet! Nem az eszünk által! – de fölfogható az Isten országának a lényege.

Így mond el példázatot a magvetőről például, amikor a magnak a titokzatos élete van előttünk, és láthatjuk azt is, hogy hogyan lesz egyik helyen a mag életté, a másik helyen pedig sajnos kárba vész.

Vagy láthatjuk így az Isten országát, mint a növekedésnek a lehetőségét, amikor a mustármagról beszél Jézus. Kicsinyke mustármagról, ami fává növekedhet, ami naggyá lehet.

Igen, Isten országának vannak ilyen jelei ebben a világban, de legnagyobb jele az, amikor valami változás történik az életben, az életünkben. Ilyen változás a megtérés, amikor például a tékozló fiú visszatér, és akkor azt mondja az Ige, hogy „öröm van a mennyben egy megtérő bűnösön”. Az Isten öröme is ott van ebben. Az Isten országában benne van az Isten öröme a megtérő bűnösön, aki nem akarja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen. És ismét feltehetjük a kérdést, hogy ott van-e az öröm a földön, amikor egy-egy megtérő bűnös visszatalál.

Az Isten országa kincs lehet, ami a szántóföldben elrejtett kincs példázatából kiderül: érdemes mindent feladni, mindent eladni azért, hogy miénk! legyen ez a kincs. Érdemes keresni az Isten országát! Mert ha valaki rátalál, akkor csodálatos boldogságot talál. De az Isten országa nem valami távoli dolog csupán, hiszen azt mondja a másik példázatban a menyegzőn, a királyi menyegző példázatában, hogy „boldog az, aki az Isten országának vendége”. És itt megint arról van szó, hogy megízleljük-e az Isten királyi menyegzőjének az ízeit. Vajon belegondolunk-e, vajon átérezzük-e mindazt, amit Ő ad nekünk azzal, hogy közösségben van velünk.

Isten országa nem magyarázva, de jelen van Jézus gyógyításaiban, Jézus szabadításában is, a csodákban, amiben láthatjuk az Ő hatalmát és erejét, amiben kész megeleveníteni, kész meggyógyítani. De azt is megláthatjuk, hogy Isten országa csak akkor jelenik meg, gyógyulás sokszor csak akkor következik be, amikor jelen van Jézus ereje, de ott van az ember hite is, és a kettőnek találkoznia kell, és úgy jön létre az Isten országa. És ez ma is igaz.

Az Úr Jézus hatalma ma is itt van közöttünk, ezt hisszük. És a mi hitünk találkozik-e a Jézus Krisztus erejével? Az Isten országa így jön létre a közösségben, amikor Jézus le mer, és le akar ülni a bűnös emberrel egy asztalhoz; amikor le mer ülni egy Zákeussal, le mer ülni másokkal; amikor a kirekesztett emberek is jöhetnek Őhozzá, mert az Isten országába nem mi mondjuk meg, hogy ki tartozhat oda. Nem az akkori farizeusok mondhatták meg, hogy ki tartozhat oda! És aki magát ilyen nagyon méltónak érezhette akkoriban is, hogy Jézussal egy asztalhoz üljön, rá kellett, hogy jöjjön, nem a saját jóságunk az, ami az Isten országába bevisz, hanem a Jézus Krisztus kegyelme.

Igen, Isten országa közöttetek van, egészen közel van. „Elközelített” – mondja a másik fordítás – időben is. És egy csodálatos feszültség jelenik meg időben és térben az Isten országával kapcsolatosan, hiszen azt látjuk, hogy már ott, Jézus eljövetelekor jelen van az Isten országa, és mégis azt mondjuk, hogy „jöjjön el a te országod”. Azt látjuk, hogy térben ott van, egészen közel van, és azt mondjuk, hogy mégis szeretnénk közelebb lenni Őhozzá. Ez a sajátos feszültség, amiben élünk. Keressétek most! az Isten országát, mert itt és most megadathat nektek. Keressétek most, mert közel van, meg lehet találni Őt bárkinek és bármikor. És ugyanakkor mégis vágyjuk a teljességet, mégis várunk arra, hogy időben még közelebb legyen az Úr Jézus Krisztus visszajövetele, és mondjuk az Úri imádságban naponként: „Jöjjön el a te országod…”, vagy mondjuk: „Marana Tha – Jövel Uram Jézus”. Vagy azt is érzékeljük, hogy a mi életünkben is megtapasztaljuk számtalanszor az Isten országának jelenlétét, közel van az Úr mindenkihez, aki hívja. És mégis várjuk azt az újjáteremtő hatalmat, amit majd az Ő országában igazán láthatunk. Ebben a feszültségben, de ebben a reménységben élhetjük a napjainkat, és kereshetjük az Isten országát személyesen is, kereshetjük együtt a gyülekezet közösségében. De ez több mint csupán óhajtani valamit; csupán mondogatni, hogy „Jöjjön el a te országod…”. Keresni az Isten országát azt is jelenti, hogy tenni valamit! az Isten országáért. Valahogy úgy, mint a királyaink kérték az Isten bölcsességét, hogy aztán kormányozhassák az Isten népét, vagy magyar népünket. Keressétek, hogy mit tehettek az Isten országáért a magunk javára és mások javára is. Igen, az egyházban is sokszor ez a baj, hogy már azt hisszük, hogy teljesen megvan minden, és már nem is keresünk, már nem is kérdezzük naponként, hogy mi az, amit tehetünk az Isten országa érdekében; már úgy megy nekünk! – sokszor. Isten azt kéri tőlünk, hogy „keressétek”, vagyis kérjétek az Úrtól mindig azt, amit tennetek kell. Ez nem egy filozófiai keresés, nem csupán egy meditálgatás, hanem egy eleven kapcsolat az Úr Istennel. Mi az, amit most! akar tőlem, hogy cselekedjek az Ő országa érdekében. Igen, nem egy elérhetetlen fogalom, hanem azt szeretné Isten, hogy ilyen eleven kapcsolatban legyünk Ővele.

János azt mondja az ő levelében, hogy „aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten is őbenne”. Aki az Isten akaratát cselekszi, az az Istenben marad, az az Isten országának az embere, az az Isten országának a munkása. És ezért merjünk élni az Isten Lelkének erejéből, és merjük így várni, hogy megvalósuljon a Lélek által az Isten országa közöttünk, bennünk és általunk. Ámen.

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD,

Töltse bé uralkodásod,

Ó, mi királyunk, e földet;

Szaporítsad seregedet,

Drága igédnek kész szállást,

Adj mindenütt szabad folyást.

483. dicséret 6. vers

Imádkozzunk

Mennyei Édesatyánk, mennyei Királyunk! Áldunk Téged azért, hogy közöttünk lehet a Te országod. Segíts bennünket keresni, segíts bennünket óhajtani, és segíts bennünket, hogy a mi hitünk készenlétben legyen, hogy kapcsolódjon a Te akaratodhoz, a Te hatalmadhoz. Kérünk Téged így betegeinkért. Kérünk azért, amikor olyan csodát adsz, hogy felépülhet valaki kórházban vagy otthonában, és ebben is megtapasztalhatjuk a Te országod jó ízét. Kérünk gyászolókért. Kérünk azokért, ahol már csak a túlnani országban való reménység a fontos, és ezt kérjük számukra is. Kérünk azokért, akik lelki válságban vannak, akik keresnék a Te akaratodat, de gyengének érzik hozzá magukat. Urunk, Te vedd el a megkötöző erőket, Te szabadítsd fel új életre mindazokat, akik vágyakoznak Hozzád, de most, valami akadályozza őket. És kérünk a Benned hívőkért. Add Urunk, hogy a passzivitásból kiemelkedhessenek sokan, és merjék keresni, hogy mi az, amiben a Te országod érdekében munkálkodhatnának. Segíts, hogy másoknak is felmutassuk a Te országod csodáit. Így kérünk egyházunkért is, vezetőinkért is, hogy először az Isten országát keresve engedelmeskedhessenek Neked a mindennapokban. S kérünk így magyar népünkért, országunkért, adj erkölcsi, lelki felemelkedést, hogy a Te igazságod érvényesülhessen a mi időnkben a földön. Kérünk Téged így Urunk, adj nekünk bölcsességet, bölcs szívet, adj nekünk erős hitet, hogy Hozzád ragaszkodjunk, Benned bízzunk, Neked engedelmeskedjünk. Az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |