| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Életünk legyen bizonyságtétel az Úrról

Korinthusbeliekhez írott első levél 2. fejezet 1-9. vers

„¹Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét.

²Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.

³És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok.

⁴Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; ⁵hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

⁶A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, ⁷hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre.

⁸Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg.

⁹Hanem hirdetjük, amint meg van írva: »Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett«, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.”

„Adj Úr Isten, nékünk Szentlelket,

Szent igédben építs meg minket,

Adjad megismernünk természetünket,

Tekintsd meg szükségünket, könyörgésünket:

Adj igaz hitet.

Te vagy, Atyánk, örök Úr Isten,

Kiben semmi kétségünk nincsen;

Neveljed hitünket te szent igédben,

Szent Fiadnak, Krisztusnak ismeretében,

Idvességünkben.”

246. dicséret 1. és 2. vers

Krónikák második könyve 28. fejezet 1-5; 22-25. vers

„¹Húszéves volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem azt tette, amit őse, Dávid, amit helyesnek lát az ÚR, ²hanem Izráel királyainak az útján járt, sőt istenszobrokat is csináltatott a Baaloknak.

³Tömjénezett a Ben-Hinnóm völgyben, és a fiait elégette áldozatul, azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől.

⁴Áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden bujazöld fa alatt.

⁵Ezért Arám királyának a kezébe adta őt Istene, az ÚR. Megverték, sok foglyot hurcoltak el tőle, és Damaszkuszba vitték őket. Izráel királyának is a kezébe került, és az is nagy vereséget mért rá.

²²Nyomorúsága idején továbbra is hűtlen volt az ÚRhoz Áház király.

²³Damaszkusz isteneinek áldozott, akik megverték őt, de ezt mondta: Mivel Arám királyait megsegítik isteneik, ezért nekik áldozom, és engem is megsegítenek! Pedig ezek okozták bukását, és egész Izráelét is.

²⁴Összeszedte Áház az Isten háza fölszerelését, és összetörette az Isten háza fölszerelését, az ÚR háza ajtóit pedig bezáratta. Azután oltárokat csináltatott magának Jeruzsálemben minden utcasarkon.

²⁵Júda minden egyes városában áldozóhalmokat csináltatott, és más isteneknek tömjénezett. Így bosszantotta ősei Istenét, az URat.”

Szeretett Testvérek!

Most kicsit szokatlannak tűnő kérdéssel indítok: mi az axióma? Teszem mindezt azért, hogy a későbbiekben ne a meghatározást kelljen hosszabban elmondani, hanem egyszerűen csak a kifejezésre utalhassak.

Mi tehát az axióma? A külön bizonyítás nélkül elfogadott alapfeltevést, feltevéseket szoktuk az élet bizonyos területén axiómákként emlegetni. Tehát olyan valamit, amit nem tudunk bizonyítani, mégis teljesen természetes módon elfogadunk. Hadd mondjak egy egyszerű példát, és így könnyebb lesz a későbbiekben érteni bizonyára mindenkinek. Például az ókorban a föld mozdulatlanságát axiómaként elfogadták. Senki nem tudta bizonyítani se a mozdulatlanságát, sem azt, hogy esetleg mozog, forog, kering, hanem egyszerűen a közvélemény elfogadta, hogy van egy nagy lapos föld, és ez egy mozdulatlan valami.

Ma néhányszor fogom használni ezt a kifejezést (hogy ne kelljen mindig a magyarázó mondatot mondanom). Tehát axiómának nevezzük a külön bizonyítás nélkül elfogadott alapfeltevést. Így is mondhatnánk, hogy “sarokigazságot”. Aztán persze azt is hozzátehetjük mindehhez, hogy a részismeretek ráépülő rendszere, és az abból származó gyakorlati eredményekkel, hogyan igazolják őket. Nem a bizonyításról van szó, csak hogy ez az alapfeltevés igaznak tűnik. Ezt, a ráépülő részismereteknek a rendszere, az abból származó gondolati egység igazolhatja. Újra mondom: nem bizonyíthatja, mert az már más, és másként kellene elneveznünk.

Nos, ennyi furcsának tűnő bevezetés után röviden tekintsük át, mit is olvastunk a mai ószövetségi Igében, a Krónikák második könyve 28. fejezetéből? Áház, Júda királya életéről, cselekedeteiről néhány mondat itt elhangzott. Ami a legfontosabb most számunkra, hogy kétféle út volt előtte. A Dávid példája, az az út, amit helyesnek lát az Úr – a Krónikák könyvében gyakran találkozunk ilyen rövid, summás megfogalmazással, valakikkel kapcsolatosan, hogy „azt tette, amit helyesnek látott az Úr”, vagy „azt tette, amit nem látott helyesnek az Úr”. Nos, Áház előtt is ott lett volna az ősök közül, és a Krónikák könyve egyszerűen csak Dávidra hivatkozva nevezi ezt meg, hogy a Dávid útja, a hit és engedelmesség útja, amit helyesnek lát az Úr. És a másik út, ami a kettészakadt országban, Izraelben, az északi országrész királyainak az útja volt, az engedetlenség, az Úr iránti engedetlenség útja. Ami azt jelentette Áház esetében is, hogy a Baáloknak áldozott. Sőt, fiait elégette a pogány bálványok oltárán. Idáig süllyed egy, úgymond, istenfélő király. Tömjénezett minden bujazöld fa alatt (ez a környező kánaáni népeknek a termékenység kultuszhoz a helyszín volt) a bálványoknak.

Kétféle út – és az Úr iránti engedetlenség útján járt. Ezért jegyzi fel a Krónikák könyve: „Ezért Arám királyának a kezébe adta őt Istene, az ÚR”. Olyannyira, hogy megverték – ahogy itt olvassuk –, sok foglyot hurcoltak el a harci cselekmények folyamán, Damaszkuszba vitték a foglyokat, nagy vereséget mértek Áházra és csapataira.

És akkor most visszatérek a bevezetőben említett kifejezéshez: egy ókori axióma hatása Áház gondolkozásán és tettein nagyon jól nyomon követhető. Tehát egy ókori, külön bizonyítás nélkül elfogadott alapfeltevés hatása a gondolkozására és cselekedeteire nyomon követhető.

Most így is nézzük meg egy kicsit, hogy miről is volt itt szó? Ez a bizonyos ókori alapfeltevés (nevezzük axiómának), amit minden bizonyítás nélkül általánosan elfogadtak sokan az ókori pogány világban, az így fogalmazható meg jelen esetben: a győztes nép istenei az erősebbek. Vagyis, az egyik kisnép legyőzte a másik kisnépet, akkor ezen eseményekből általánosan elfogadott volt a közgondolkozásban, hogy ezek szerint a győztes nép istenei az erősebbek – merthogy le tudta győzni a másik népet, annak isteneit. Ez egy korabeli axióma volt, egy alapfeltevés volt. Hogyha ezt nézzük, akkor jobban érthetjük az egyébként érthetetlennek tűnő viselkedést, ahogyan Áház viselkedik. Ilyet olvasunk itt: azt állapította meg Áház, hogy „Arám királyait megsegítették isteneik”, tudniillik megverték Áházt és csapatait. Arám csapatai győztek. Tehát – mondja Áház –, ezek szerint Arám istenei erősebbek, mint a mi Urunk, Istenünk. Levonja a következtetést – egy általánosan elfogadott alapfeltevésből. Nem vizsgálja, nem kutatja, sőt az ellenkező gondolatokra utaló jelekre oda se figyel. Arám királyait megsegítették isteneik – ennyi a megállapítás. Ez egy felszínes megállapítás, de a korabeli pogány közgondolkozás logikája szerinti megállapítás. És mi lett a gyakorlatban? Hogyan viselkedett Áház király? Így olvassuk, ezt mondta a király: „ezért nekik áldozom” – nem az Úrnak, hanem Arám isteneinek. Mert Arám istenei az erősebbek, megvertek bennünket, legyőzték a mi Urunkat, Istenünket is – mondta a király az ókori gondolkozás szerint. Ezért neki áldozok. Sőt így folytatta Áház: azért áldozom Arám isteneinek, elfordulok az Úrtól, és Arám isteneinek fogok áldozni, hogy „engem is megsegítsenek”; hogyha legközelebb, ha ilyen konfliktus-helyzet lesz, akkor győztesen kerüljek ki belőle.

Kicsit érthetetlen ez a logika, de ha más alapfeltevésből indul ki valaki (már a mi alapfeltevésünkhöz képest más alapfeltevésből), akkor sokszor nehéz érteni a másik ember gondolkozását és viselkedését. A mi világunk is ilyen. Ma is ilyen. Ha két különböző alapfeltevésre épülő viselkedést, gondolkozást vizsgálunk meg, akkor gyakran alig értjük a másikat. Olyan értelmetlennek, érthetetlennek tűnik. Igen. Mert más axiómára épül.

Nem csupán áldozni kezdett Áház Arám isteneinek, az őt megverő nép isteneinek, hanem még bezáratta Jeruzsálemben az Úr templomát is. Sőt a templom felszerelési tárgyait összetörette. Megsemmisítette. Egész idáig süllyedt Áház király. Ez egy ókori axióma, egy ókori alapfeltevés, amit külön bizonyítás nélkül elfogadott, átvett Áház is, és eszerint kezdett cselekedni. És nemcsak akkor (kétezer egynéhányszáz évvel ezelőtt), hanem azelőtt is, és azóta is, ma is hasonlóképpen gondolkoznak, viselkednek emberek, gondolkozunk, viselkedünk mi magunk is. Ezt vagy észrevettük, vagy nem. De külön bizonyítás nélkül elfogadott alapfeltevésekre építenek emberek, azok szerint gondolkoznak és cselekszenek.

Nézzünk néhányat napjaink tévesnek bizonyult alapfeltevéseiből, axiómáiból és azoknak a következményeiből. És mindjárt közelebb kerül hozzánk – nemcsak időben, hanem gondolkozásmódban, cselekvésben is –, ez a látszólag nagyon régi, de nagyon elgondolkoztató történet. Tehát nézzünk napjainkban (napjaink alatt értem az utóbbi közel kétszáz évet vagy másfélszáz évet), nézzünk napjaink téves axiómáiból néhányat. Mert ugyan ezek nagy része körülbelül másfél évszázada keletkezett, de még napjainkban is nagyon sok ember gondolkozását és cselekedetét meghatározza.

Nézzünk tehát a XIX. század meghaladott alapfeltevéseiből néhányat, és az azokra épülő cselekedetekből néhányat. A természettudományos ismeretek gyarapodása révén eljutottunk odáig a XIX. században, hogy azt kezdték állítani némelyek, hogy “a tér és az idő végtelen”. Ma már nem ezt hirdeti a természettudományos elképzelés. Vagy még emlékezhetünk (mert még jócskán hallottunk ilyet, sőt tanítottak ilyet néhány évtizeddel ezelőtt is): “az anyag örök, változhatatlan”. Ilyet soha nem lehetett bebizonyítani, ez nem egy tudományos, bebizonyított tétel, ez egy alapfeltevés volt. Egy alapfeltevés, amit külön bizonyítás nélkül általánosságban sokan elfogadtak. Eszerint kezdtek ám gondolkozni és viselkedni! Hogy mi lesz a következménye, mindjárt azt is megvizsgáljuk.

Vagy emlékezzünk, napjainkban is még mindig lehet találkozni olyan elképzeléssel, hogy “az anyagi világmindenség mindig létezni fog, az egy örök, örökkévaló”. A mai természettudományos elméletek nem ilyesmit mondanak. De nem is olyan régen még ez volt az elképzelés, nem lehetett bebizonyítani, alapfeltevés volt, egyfajta axiómaként működött. Az emberek elfogadták. Legalábbis igen sokan.

Vagy gondoljunk arra, hogy ha az eseményeket vizsgáljuk, akkor gyakran találkozunk azzal, amit így lehet nevezni, hogy “oksági összefüggés”. Mert az élet sok területén ez így működik. De amikor az események, a történések oksági rend szerint determináltak, meghatározottak, akkor itt már átcsúsztunk egy alapfeltevésbe, ami így megint nem bizonyítható. Vagyis, hogy itt minden az oksági rend szerint előre determinált. Mi következett például ebből: a csoda lehetetlen, mert nem fér bele az oksági összefüggés általunk feltételezett rendszerébe.

Vagy gondoljunk még arra is, amikor ilyeneket hallottunk, mondanak ma is nagyon sokan, hogy “csak az létezik, ami az ember által megismerhető”; az érzékszerveink és most már a segédeszközök által megismerhető. Ez alapfeltevés, ez nem tudományosan bizonyított dolog. Ez egy alapfeltevés, egy axióma tulajdonképpen.

Mit mondott Áház? – Áldozni fogok az engem legyőző Arám isteneinek, bálványainak, mert ő a nagyobb. Ez egy alapfeltevés volt. Ő az eseményekből ezt olvasta ki. És ezért bezáratta az Úr templomát, összetörette a templom berendezési tárgyait, saját fiait megégette bizonyos pogány népek vallásos szokása szerint. Nos, ma is hatnak ilyen feltevések, alapfeltevések, amelyek valójában jó néhány évtizeddel, évszázaddal ezelőtt voltak divatosak, de még nagyon sok ember gondolkozásában, agyában mindig ez van.

Mi következik ebből a cselekedetekre, ezekből a cselekedetekre? Legfőbbképpen az következett, hogy egy ilyenfajta világképben nincs helye az Istennek. Ahol minden determinált, ahol mindent az anyag határoz meg, ahol az anyag majd fejlődik, és majd minden így magyarázhatónak tűnik, egy ilyen alapfeltevésre épülő gondolkozásmódban, világképben az Istennek nem volt helye. És akkor innen kezdve már mindannyian tudnánk folytatni, hogy milyen életmódot folytat az az ember, aki azon alapfeltevést hiszi el – és most már ki kell mondanom, hogy hiszi el – amilyenekből az előbb néhányat példaként említettem.

Valóban ebben a világképben nem volt helye az Istennek. És talán jó páran vagyunk itt, akik emlékezhetnek még bizonyos arcokra, akik ilyenfajta alapfeltevéseket soroltak diadalittasan, és belevigyorogtak egy hívő ember képébe 30-40-50 évvel ezelőtt, hogy „milyen elmaradott ember vagy!”. Pedig valójában ő is egy alapfeltevést hitt el, külön bizonyítás nélkül elfogadott alapfeltevést. Más szóval, axiómát hitt el.

És eszünkbe juthat, hogy a Zsidókhoz írott levél 11. fejezetének az eleje, hogyan fogalmazta meg már közel 2000 évvel ezelőtt: „a hit, a nem látható dolgok létéről való meggyőződés”. A nem látható dolgok valóságáról való meggyőződés. A hit ilyen értelemben alapfeltevés. Hiszen, amikor bizonyos tételeket, amelyeket ugyan nem tudunk bizonyítani… Mint ahogy az ókorban sem tudták bizonyítani, hogy a föld mozdulatlan. Bizonyos látszólagos megfigyelések azt kutatták, mintha! – aztán ez az egész megdőlt. Nos, hogyha ilyen alapfeltevéseket hisz el az ember, akkor milyen alapon utasítja el az Isten-hitet? Milyen alapon utasítja el a Szentírást? Milyen alapon utasítja el Krisztust? Mert nem természettudományos alapon. Olyan alapon nem utasíthatja el, és nem is bizonyíthatja. Vagyis, elérkeztünk oda, hogy a XIX. század ilyen úgymond axiómái alapján nagyon sok ember azt gondolta, hogy nem lehetek keresztyén, hívő ember, mert ez a kettő ütközik, kizárja egymást. De itt tudnunk kell különbséget tenni a természettudományosan bizonyítható – legalábbis jelenleg bizonyítható tételek, amelyek lehet, hogy holnapután újabb fölismerések révén korrekcióra szorulnak –, tehát a természettudományosan bizonyítható tételek és az alapfeltevések, feltevések között. Ezt sokan ma is összekeverik, és innen kezdve egyfajta válságba kerülnek, vagy diadalittasan elutasítják az Úr Istent – ez kicsit balga, logikátlan cselekvés –, vagy legalábbis zavarba kerülnek, hogy hát „hogy higgyek én a Szentírásnak?”. Pedig már a Szentírás is megfogalmazta, hogy a hit a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.

Nos valóban, a korábbi ilyen halott feltevések szerint a kicsit is természettudományosan képzett, művelt ember nem lehetett volna hívő ember, Krisztus-hívő ember. Csakhogy ezek az axiómák nagyrészt megdőltek.

Vonjunk le következtetéseket. Ez a régi történetünk, Áház királynak ez a fajta viselkedése nagyon komolyan el kell, hogy gondolkoztasson, mert megdöbbentően hasonlóan gondolkozott a XIX. század embere, a XX. század embere; és még sajnos a XXI. század embereinek jelentős része hasonlóképpen gondolkozik, mint Áház. Legyőztek bennünket Arám csapatai. Ezek szerint Arám istenei erősebbek, mint a világot teremtő Úr Isten. Tehát, idáig volt az alapfeltevés, jön a cselekedet: tehát, nem az Úr Istenben fogok hinni, bízni, hanem Arám bálványaiban, tehát becsukatjuk az Úr Isten templomát, de áldozunk Arám oltárain. Alapfeltevés, levont következtetés, és a hétköznapi életben, cselekedetekben, ami megnyilvánul.

Nos, mindezt érdemes végiggondolnunk, mert az alapfeltevések változtak, de az emberi viselkedés nem nagyon változott. És ha nem tudunk különbséget tenni természettudományosan pillanatnyilag kimondott álláspont vagy alapfeltevések között, ha ezeket összemossuk mi magunk is, akkor magunk is zavarba kerülhetünk. Vagy hitünkben, vagy tudományos ismereteinkben, kutatásunkban, nyitottságunkban. Pedig ez a kettő nincs ellentétben egymással. Más terület az egyik, és más terület a másik.

Nézzük tehát végezetül. Meg kell fogalmaznunk, egyértelműen kimondva, hogy a bizonyíthatatlan alapfeltevéseket (idegen szóval axiómáknak neveztem most őket): hisszük. Hisszük. A természettudományosan képzett ember is, ha ilyen bizonyíthatatlan alapfeltevéseket elfogad, akkor tulajdonképpen hisz. És akkor a “Zsidó 11”-hez érkeztünk: „A hit a nem látható dolgok valóságáról való meggyőződés”. Nem tudjuk bizonyítani. Egy alapfeltevés. Ezt egyértelműen látnunk kell. Ha pedig elérkeztünk oda, hogy hisszük az alapfeltevéseket, akkor miért utasítjuk el, amikor az Írás egészen más területről szólva szintén azt mondja, hogy „aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy Ő van, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik”. Hinnie kell, hogy Ő van és így jut majd tapasztalatra – mondja az Írás.

Na, de ezek az axiómák is, vagy az ezekre jellemző dolgok is… a bevezetőben így fogalmaztam meg, hogy a részismeretek rájuk épülő rendszere, és az abból származó gyakorlati eredmények kell, hogy igazolják – nem bizonyítják, csak igazolják – ezen alapfeltevés működőképességét.

Nos, ha bizonyíthatatlan civil alapfeltevéseinket is hinnünk kell, akkor milyen alapon utasítjuk el az Istenbe vetett hitet? Milyen alapon utasítja el valaki: „Ó, hit! – ez egy maradi dolog.” Hát nézzen a tükörbe, és döbbenjen rá, hogy alapfeltevéseket hisz ő maga is. Másmilyen alapfeltevéseket. Áháznak is volt egy ilyen alapfeltevése. A környező népektől hallotta, amelyik nép legyőzte a másikat, annak az istene a nagyobb. Áház kikapott, tehát a mi Istenünk kicsi, Arám istenei nagyok. Akkor Arám Isteneinek áldozok.

Azután, mindannyian látjuk és tudjuk, hogy mindenki hisz… az igazi kérdés tehát nem az, hogy hívő és nem hívő, hanem az, hogy kiben, miben érdemes hinni. Ez az igazi nagy kérdése az életnek. És még ma is nagyon sokszor majdnem axiómaként jelentkezik az, sokak gondolkozásában, hogy „hit – hát az nem, hát az egy maradi dolog!”. Pedig az az élet legszervesebb velejárója.

Azután látnunk kell azt is, hogy az Úr Isten léte természettudományosan nem tagadható, ezen ma már rég túlvagyunk, legalábbis a komoly tudományos gondolkozás, de természettudományosan nem is bizonyítható. Tudniillik abban a percben ő nem Úr Isten, hanem egy bábú a kezünkben; ott mi vagyunk a nagyobbak, a teremtmények. Tehát Isten nem tagadható természettudományosan és nem is bizonyítható természettudományosan. Nekem kell döntenem. Nekem kell döntenem, hogy kiben vagy miben hiszek. Ebben a természettudomány nem tud segíteni, de ne is gátoljon, mert ahhoz nincs joga, nem tud az istenkérdésben nekem egyértelműen segíteni.

Látnunk kell, hogy az Isten létét tagadó korábbi tételeket napjainkban a természettudományos gondolkozás tagadja. Ez a kettős tagadás tétele. Ugyanazt mondtam el, amit az előző mondatomban, hogy Isten természettudományosan nem tagadható, de nem is bizonyítható. „Aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy Ő van, és Ő megjutalmazza azokat” – mondja az Írás. Megint ide érkeztünk vissza.

Aztán, ha így végiggondoljuk a dolgokat, akkor eljutunk oda, hogy a természettudományosan képzett ember is szabad a Krisztus-hitre. Semmi akadálya nincs, nem lehet! abban, hogy Krisztus-hívővé váljon valaki, aki egyébként e világ dolgaiban, a természettudományos területen nagyon képzett ember. Ez a fajta ellentét ez már rég a múlté kellene, hogy legyen, mert már rég megcáfolták. De még sokakban mindig alapfeltevésként, mintegy hittételként él, és ezért röstelli kezébe venni a Szentírást, vagy ha kezébe is veszi, ezért elakad, és nem meri magát odabízni az Isten… Pedig most már el kellene jutnunk odáig, hogy természettudományosan képzettként szabad vagyok arra, hogy döntsek Krisztus mellett vagy ellene. Áháznak is el kellett döntenie, Dávid útján jár, azon az úton jár, ami az Úrnak tetszik, vagy Izrael királyainak pogány útjain jár. És Áház a pogányságot választotta. Képes volt azon isteneknek áldozni, amelyektől az ő feltevése szerint vereséget szenvedett. Kiszolgálni a hódítók isteneit. Nem ismerős ez a magatartás mondjuk a magyarság utóbbi 60-70 évéből? A hódítók isteneit, ideológiáit kiszolgálni, az a győztes. Hittétellé merevedett, dogmává merevedett tételként gondolkoztak emberek, és így is cselekedtek sokan. Merthogy világnézetünk és hitünk határozza meg ugye cselekedeteinket.

És azt is meg kell itt végül fogalmaznunk még (visszautalva a bevezetőre), hogy az axiómák nem a bizonyítástól függnek, hanem hogy milyen eredményes a rájuk épített gondolatrendszer. Megpróbálom bibliai nyelven fogalmazni (mert kicsit elvontnak tűnhet ez az előző mondat), és bibliai képpel befejezni. Tehát az axiómák nem a bizonyítástól függnek (ezek alapfeltevések, nem bizonyíthatók), de általánosan elfogadott alapfeltevések. Tehát nem a bizonyítástól függnek, hanem hogy milyen eredményes a rájuk épített gondolatrendszer és viselkedés. Ezt bibliai nyelven így fogalmazhatjuk meg: minden jó fa jó gyümölcsöt terem. Gyümölcseiről ismeritek meg. Ezt így tanítja a Szentírás, ezen a nyelven értjük mi is. A világ fiai ezen a nyelven nem értik, talán a másikon értik jobban.

Nos, teremjük meg tehát mi is hitünk jó gyümölcseit. És láttassuk meg hitünk jó gyümölcseit, mert gyümölcseiről ismeritek meg őket – mondja Jézus. Igen, az axiómák, ezek az alapfeltevések nem a bizonyítástól függnek (tudniillik, hogy nem bizonyíthatók), hanem hogy milyen eredményes a rájuk épülő gondolatrendszer, életforma, viselkedés. A mi életünk így lehet jó gyümölcsöt teremve bizonyságtétel az Úrról. Ámen.

Úr Jézus hozzád kiáltok,

Ó, halld meg esdeklésem;

Tetőled kegyelmet várok,

Ne hagyj kétségbe esnem!

Az igaz hitet kívánom,

Ó, adjad azt énnékem:

Néked élnem,

Mindennek használnom,

Szent Igédet követnem.

Gyönyörűség vagy félelem

Te tőled el ne űzzön,

Állhatatos mindvégiglen

Légyek az igaz hitben,

Az van kezedben: add ingyen,

Nem cselekedetimből.

De kedvedből

Ments ki a halálból,

Az örök kárhozatból!

Nagy harcban, ellenkezésben

Te segélj meg, Istenem!

Csak a te nagy kegyelmedben

Van nyugtom és védelmem.

Ha kísértet jő, védelmezz;

Szent kezed megsegítsen,

Meg ne ejtsen

Ami kárt szerezhet;

Tudom: nem hagysz elvesznem.

239. dicséret 1., 4. és 5. vers

Imádkozzunk

Hatalmas Isten! Rólad beszél a tenger morajlása, a madarak éneke, a virágok és a gyümölcsök pompája.

Urunk Istenünk! Te mégis természettudományosan megcáfolhatatlan és bizonyíthatatlan valóság vagy számunkra.

Bocsásd meg, amikor téves alapfeltevések miatt alig bíztunk Benned, és így engedetlenek lettünk.

Bocsásd meg nekünk, amikor kishitűségünk miatt életünk kevés jó gyümölcsöt termett. Segíts Urunk megszabadulni tudományosnak vélt, téves alapfeltevések béklyóiból. Segíts Urunk erősebb hittel Benned bízni, és valóban megteremni a jó gyümölcsöket. Segíts Urunk, hogy hitünk jó gyümölcsei igazolják, hogy Igéd ma is élő és ható.

Könyörgünk így gyülekezetünk minden tagjáért, csoportjáért, gyülekezetünk újulásáért és kérünk, segíts bennünket felelősen készülni presbiterválasztásra.

Könyörgünk Urunk, Istenünk, az elindult tanévért, benne a hitoktatásért különösképpen, hogy szülők érezzék felelősségüket gyermekeik lelki neveléséért is. És könyörgünk a kereső, érdeklődő felnőttekért, mindazokért, akiket sokféle más alapfeltevés béklyózott meg, egy ideig tartott távol Tőled, de ott van már szívükben a vágyakozás, és keresnek Téged. Segíts, hogy szolgálatunk által is Hozzád közelebb jussanak, megismerjenek, és Benned bízzanak.

Urunk, Istenünk! Szenteld meg életünket, hogy hétköznapjaink Rólad szóló bizonyságtétellé legyenek. Ámen.

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe vagytok, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |