| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Szeretetben meggyökerezve

Máté szerinti evangélium 1. fejezet 18-23. vers

„¹⁸Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől.

¹⁹Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.

²⁰Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.

²¹Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.«

²²Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:

²³»Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek« - ami azt jelenti: Velünk az Isten.”

Imádkozzunk

Téged magasztalunk Urunk, Istenünk, hogy megajándékoztál bennünket értelemmel, sőt parancsba adtad nekünk, hogy hódítsuk meg, ismerjük meg e világot. És köszönjük Neked Urunk, Istenünk, hogy vizsgálhatjuk, kutathatjuk teremtett mindenséged szépségeit, titkait, törvényszerűségeit, összefüggéseit, és magasztalunk a már megismert titkokért, a felismert rendért, szépségért, célszerűségért.

Urunk, Istenünk, ugyanakkor megvalljuk Neked, hogy mi gyakran mindent érteni szeretnénk, és hogy ha valamit nem értünk, akkor nehezen tudjuk elfogadni. Mert azt gondoljuk, hogy már mindent megérthetünk, pedig teremtett mindenséged is tele van még mindig fel nem fogható, még meg nem érthető titokkal, de mindez értelmes és célszerű, mert Tőled való. Karácsonykor így állunk Eléd. Eléd állunk alázattal, nyitott szívvel, szeretnénk jobban érteni, de leginkább őszintébben követni a mi Urunkat, Jézus Krisztust.

Szeretnénk jobban megélni, hogy Te velünk akarsz lenni. Szeretnénk jobban megélni, jobban, mint amennyire értjük, hiszen töredékes ismeretünk, rész szerint való prófétálásunk még gyakran akadálya, hogy igazán bennünk is kiábrázolódjon a Krisztus.

De jövünk Hozzád Urunk. Jövünk Tehozzád, hiszen Te tudod megcselekedni, és akarod megcselekedni, hogy ha nem is érthetünk meg mindent, és nem fejthetjük meg teljesen titkaidat, de amit kijelentettél, azt nekünk adtad, érettünk adtad. Így erősítsd a hitet bennünk, szenteld meg mostani összegyülekezésünket, ünneplésünket, hogy merjünk gyermeki hittel rácsodálkozni megváltó terved megvalósulására, merjünk rácsodálkozni a Szabadítóra, Jézusra, merjünk rácsodálkozni a jászolbölcsőre, a golgotai keresztre, a nyitott sír diadalára. Merjünk rácsodálkozni, hogy Te a Szent, az Örök velünk akarsz lenni. Szentlelkeddel segíts, hogy mi legyünk Teveled. Ámen.

Dicsérd Istent, keresztyénség,

Ő dicsőségében,

Kitől árad rád idvesség,

Fia érdemében,

Fia érdemében.

Leszállván Atyja kebléből,

Kicsiny gyermek korban,

Szegénységben, ruha nélkül

Fekszik a jászolban,

Fekszik a jászolban.

Letette minden hatalmát,

Erőtelen vala,

Felvette szolga formáját

Mindeneknek Ura,

Mindeneknek Ura.

313. dicséret 1-3. vers

Efezusiakhoz írott levél 3. rész 14-21. vers

„¹⁴Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, ¹⁵akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön:

¹⁶adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által;

¹⁷hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva

¹⁸képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység;

¹⁹és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.

²⁰Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint:

²¹azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.”

Kiemelem a felolvasott szakaszból a 18. verset: „…képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét…”

Szeretett Testvérek!

A napokban sokszor elhangzott, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. A karácsony a vendégeskedés ünnepe. A karácsony a szeretet ünnepe, de sokszor nem is gondolnak bele emberek, hogy milyen szeretetet ünnepelnek. Sokszor nem gondolnak bele abba, amit így énekeltünk, hogy az Úr Jézust hívjuk a mi életünkbe, az Ő jászolánál kérjük Őt, hogy nálunk szálljon meg. Sokszor nem gondolunk bele, hogy mit is jelent Jézust a szívünkbe hívni, Jézust a szívünkbe fogadni, Jézust az életünkbe fogadni.

Egy ilyen kezdetleges meghívást szeretnék először olvasni, egy valakinek a meghívása Jézus felé:

„Jézus! Légy a vendégem, szeretnék beszélgetni Veled. Jöjj, és légy a vendégem! Jézus fogadd el meghívásomat! Hallottam, hogy szívesen elfogadtad a meghívásokat. Jöjj, és látogass meg engem! Jézus, szeretnék a vendéglátód lenni! Boldog lennél, ha meglátogatnál! Jöjj, mindent elkészítettem! De Jézus, csak vendégnek hívlak meg és nem azért, hogy örökre nálam maradj. Szeretném a véleményedet hallani Jézus, dönteni azonban természetesen magam fogok. Jézus, talán szeretnél a házamban lakni. Előre megmondom, az nem megy, nem vállalom. Csak, mint vendéget látlak szívesen.”

És erre a képzeletbeli válasz így hangzik:

„Köszönöm a meghívásodat, elfogadom, habár korlátoztad azt. De ha majd elbúcsúzol tőlem, szomorú leszel. Ha megengednéd, hogy állandóan házad lakója legyek, nagyon örülnék, és te örömmel lakhatnál mindenkor az én országomban. Még van időd, hogy megfontoljad meghívásodat.”

Hogyan hívjuk Jézust? Korlátozott módon? Korlátokat szabunk neki, hogy milyen módon vehet lakozást az életünkben? És ez máris ráirányítja a figyelmünket arra, hogy a mi szeretetünk ilyen korlátozó szeretet, bizonyos korlátok között mozog csupán, de még az emberek iránti szeretetünk is ilyen korlátozódott szeretet, hiszen hely szerint is korlátozott lehetőségeink vannak, hogy kikkel tudunk együtt ünnepelni, hogy kikkel tudunk kapcsolatot tartani. Más városban, vagy más országban élő szeretteinkkel nyílván sokkal nehezebb, de aztán az idő is korlátoz bennünket sokszor, hiszen nincs elég időnk egymásra, nincs elég időnk a szeretetkapcsolatokra, nincs elég időnk mindazokra, akikre pedig szeretnénk időt szánni. Aztán a mi földi életünk is korlátoz bennünket, hogy mi fér bele a mi szeretetünkbe, mi fér bele a mi földi életünk szeretetébe.

És most gondoljunk azokra, akik még tavaly velünk karácsonyoztak, és most nem lehetnek velünk. De ugyanígy korlátoz bennünket – ha talán együtt vagyunk is – a mi akaratunk, hogy tudunk-e és akarunk-e egyáltalán egymással szeretetközösségben lenni? A gyülekezetben, baráti társaságban igyekszünk számon tartani egymást, de előbb-utóbb rájövünk arra, hogy milyen korlátozottak a lehetőségeink, nem fér bele minden és mindenki a fejünkbe, és minden és mindenkinek a gondja és baja. Igen, korlátoz bennünket a kapacitásunk. És most gondoljunk arra, hogy talán ha lett volna is rá erőnk, hány levél nem ment el most karácsonyra, hány telefonhívás nem történt meg most. Pedig ezzel is építhettük volna a szeretetkapcsolatot. És hány imádság nem hangzott el szeretteinkért, akikért pedig el kellett volna, hogy hangozzon. Igen. Sokszor azt szoktuk mondani, hogy ilyenkor karácsonykor még azt is szeretjük, aki messze van, aki távol van, de hogyha magunkba nézünk, akkor ebben is azt látjuk, hogy sok-sok tévedés van. Hiszen könnyű talán egy jótékonysági akcióban segíteni rászorulókon most, egy alkalommal. De aztán hordozzuk a szeretetünkben ugyanazokat, akiken egyszer segítettünk?

Vagy talán könnyű szeretni azokat, akikkel nem kell a mindennapi élet súrlódásait megélni, nem kell a mindennapi életben találkozni, és újra és újra cselekedni a szeretet tennivalóit. Sokan szokták mondani, hogy én ezt az egész világot szeretem. Talán könnyebb kimondani ezt (nem szeretni, hanem kimondani), mint a velünk egy fedél alatt lakókkal békességben és szeretetben élni.

Aztán ott van a mi szeretetünknek a korlátja érzelmi téren is, hogy bár én adnék szeretetet, de talán a másik nem. Vagy csalódnom kell valakiben, és akkor már nem is tudok úgy szeretni. Vagy amikor úgy érzem, hogy senki sem szeret, senki sincs igazán közel hozzám.

Milyen sok korlát hirtelen, pedig csak néhányat említettem. És ezzel szemben látnunk kell, és meg kell látnunk karácsonykor az Isten határtalan szeretetét. Az Isten határtalan szeretetét, amelyet Pál apostol is csak meghajtott térddel, alázatosan tud magasztalni, dicsőíteni: „meghajtom térdemet az Atya előtt”. És valóban, így kell most nekünk meghajtanunk a térdeinket az Atya előtt, és a gyermek Jézus előtt, ahogy meghajtották a térdeiket a pásztorok, meghajtották térdeiket a bölcsek, úgy kell, hogy mi is meghajtsuk a mi térdeinket, és észrevegyük azt a nagy szeretetet, amely valóban átölelte ezt a világot. Meghajtani a mi térdeinket, és észrevenni, hogy az Isten milyen nagy módon, milyen csodálatos módon lehajolt értünk ebbe a világba, és így keresni a karácsonynak az értelmét. Pál azt mondja, hogy lehet növekedni, erősödni, hiszen nem ugyanazok vagyunk, mint voltunk talán évekkel ezelőtt, és ha még vannak is hiányosságok az életünkben, de azt kéri Pál az imádságában: „…hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben…”. Ezt énekeltük, ezt imádkozzuk, ezt kívánjuk, hogy valóban a Krisztus lakozzék a mi életünkben.

De vajon úgy, mint vendég, vajon úgy, csak mint időszakosan ott tartózkodó valaki? Vagy ahogy Ő kérte: hogy állandóan a házadban lakjam. És hiszem, hogy előfordult a mi életünkben is, hogy először csak vendégnek hívtuk: most jöhetsz, most szalonképes vagyok, most rendben van a gondolkozásom. Aztán pedig újra hiányát éreztük, és újra hívtuk Őt, és már visszatérő vendég lehetett. És ez a fokozatosság nyílván sokak életében ott van, hogy először csak kis időre, először csak egyszer-kétszer, és aztán pedig azt kívánja az ember, azt kívánjuk egyenként, hogy állandóan velem lakozzon, hosszabb időt töltsön nálunk, mintha már teljesen családtaggá lenne. És ez a mintha, ez feltételes mód, de Isten azt mondja, hogy akik befogadják Őt, azoknak valóságosan megadja, hogy Isten gyermekeivé legyenek, és akik befogadják Őt a szívükbe, azoknak megadja, hogy örökös társai legyenek a Krisztusnak, vagyis nemcsak mondás az, hogy Krisztusban testvér vagy Krisztus által testvér, hanem igenis Krisztus a mi testvérünk, és Benne valóban egymásnak testvérei vagyunk.

Azt kéri Pál, hogy a szeretetben meggyökerezzünk mindannyian, mély gyökereket eresszünk, és szilárd alapra építsük az életünket. Az a barátság, az a házasság, az a családi élet marad meg, akik tudják, hogy honnan gyökereztek, akiknek van biztos alapjuk az életre, a közös életre.

Egy kedves karácsonyi versben így fogalmazódik meg kérdésként: növel-e lelked az évek során Krisztust átfonó új gyökereket? Vagyis Krisztusból tápláltatik-e az életem? Növesztek-e gyökereket a Krisztusban, hogy aztán onnan tápláltassam? Jézus majd ezt úgy mondja a tanítványainak: maradjatok énbennem, mint a szőlővessző a szőlőtőn, hogy valóban közösségben legyünk, hogy egy éltető közösségben legyünk, hogy az az éltető erő, az az éltető szeretet, amely van a Krisztusban, az a miénk lehessen és abból élhessünk.

„Képesek legyetek felfogni a felfoghatatlant” – azt mondja itt Pál. Képesek legyetek felfogni, és azt mondja ugyanakkor, hogy az Isten ismerete, az Isten szeretete minden ismeretet meghalad. Ellentmondást látunk. Egyik oldalról a Szentlélek képessé tehet minket a mindent meghaladó, minden értelmet meghaladó szeretet megértésére. De Lélek nélkül ez lehetetlen. Isten Szentlelke nélkül lehetetlen számunkra, hogy megértsük ezt a nagy szeretetet. Talán rácsodálkozunk, talán azt mondjuk, hogy szép, de nem értem. De az Isten Lelke által érthetővé válik. És itt van ez a csodálatos kép, amit Pál apostol elmond, hogy a Krisztus szeretetének szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága tulajdonképpen betölti ezt az egész világot. Az Isten szeretetének a dimenzióit így ismerhetjük meg Krisztusban.

És ez nem véletlen, ez a négy irány. Azt mondja az Igénk, hogy az Isten szeretete olyan széles, hogy betölti ezt az egész világot. Elég széles ahhoz, hogy körülvegye az embereket, körülvegye ezt a világot.

Az elején a korlátainkról beszéltünk. Mi egy bizonyos mértékig látunk el csupán, de meg kell értenünk azt, hogy az Istennél ezek a korlátok nincsenek, és Ő belátja az egész világot szélességében.

Mostanában sokat gondolok Amerikára is, mióta a fiunk kint van, és belegondoltam abba, hogy ők most még alusznak. Mire mi befejezzük a délelőtti istentiszteleteinket, akkor ébredeznek talán, és ők akkor kezdik a reggeli imáikat. Igen, hogyha ebbe belegondolunk, hogy mi most kezdtük a napunkat, talán tőlünk távolabb levők kicsit később kezdik a napjaikat, később kezdik az istentiszteleteiket, ha ebbe belegondolunk, akkor szinte minden percben, minden órában kezdődik valahol az Isten dicsőítése ezen a földgolyón. Isten szeretetének szélessége, Isten dicsőségének szélessége, amit meg kell látnunk, amit megérthetünk ebben a világban. Igen, Isten szeretetének szélessége átölel mindent, körülöttünk is és bennünk is, és ugyanígy érthető ez időtávlatokban is, ha nem is tudjuk felfogni, mégis sejtjük, hogy Isten szeretete elég hosszú, vagyis elég régtől fogva van, és az örökkévalóság felé megy, és ilyen hosszútávon érzékelheti, értheti meg, élheti meg sok ember az Isten szeretetét. És így igaz, hogy az Isten szeretete az, ami örök.

Charles Vesli így mondta: „Szeretett minket, szeret minket, mert szeretni akar minket az Isten”. Igen, ilyen értelemben és az Isten szeretetére érvényes az, hogy a szeretet soha el nem múlik, soha nem hervad el – ez az eredeti jelentése. Sohasem szárad el, sohasem semmisül meg az Isten szeretete. És ezt időben éreznünk, értenünk kell.

És a Krisztus szeretete elég mély. Így mondjuk, hogy lehajolt érte, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett. Hogy a legmélyebbre süllyedő bűnöst is elérje. És miután elérte a legmélyebben levőt, engem is, akkor föl tud emelni. Vagyis az Ő szeretetének van magassága is. Elég magas ahhoz, hogy felemelje a hozzá térőt. Aki hisz Őbenne, annak örök élete van, örök élete legyen, és így járulhatunk hozzá ezzel a hittel, hogy Ő lesz az ajtó a mennybe, és Ő az Út, az Igazság és az Élet. Pál itt nemsokára éppen erről beszél: felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek. Foglyokat vitt magával, a bűn foglyait viszi magával, mindazokat, akik megszabadulnak bűneikből.

Isten szeretetének szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága bemutatja nekünk az Ő határtalan szeretetét, és ezt valaki úgy fogalmazta meg, hogy ez a keresztben, a Krisztus keresztjében ábrázolódik ki igazán, hiszen a Krisztus keresztje a földbe ér, ugyanakkor a magasba mutat. Az Ő két kitárt karja, a kereszt két szára mutatja a szélességet és a hosszúságot, hogy átöleli ezt az egész világot. Képesek vagyunk felfogni? Képesek lehetünk felfogni az Isten Szentlelke által. Imádkozhatunk, hogy nyílj meg szívem, és lásd meg jobban, ki fekszik itt e jászolban. Képesek lehetünk felfogni az Isten szeretetének teljességét, ha kérjük az Isten Szentlelkét, és igyekszünk aszerint élni.

A szeretet gyümölcs. A szeretet a lélek gyümölcse. A szeretet csak akkor terem a mi életünkben igazi gyümölcsöket, hogy ha lélekből fakad. Nem a mi szorgalmas munkánk eredménye, nem a mi nagy hitünknek az eredménye, nem a mi elhatározásunk gyümölcse, hanem az Isten dicsősége, az Isten Szentlelke által teremhetjük meg napról-napra.

Azt mondja Pál, Övé a dicsőség. És mennyire egybecseng ez: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek”. S a békesség magában foglalja a mi szeretetünket, szeretetközösségünket.

Azzal kezdtem, hogy hogyan hívjuk Jézust a szívünkbe. És most azzal fejezem be, hogy Jézus hív minket az Ő vendégségébe. Azt mondja, hogy örökre, de most éppen az Ő asztalához, hív minket az Ő szeretetközösségébe. Nem korlátozó módon, hanem mindenkire kiterjedő módon az Ő határtalan szeretetével. Ámen.

Imádkozzunk

Dicsőség légyen Neked mennyei Édesatyánk mérhetetlenül nagy szeretetedért, hogy Te sokkal bőségesebben adod ajándékaidat, mint azt mi elképzelni is tudnánk. Bocsáss meg nekünk, hogy mi sokszor korlátozzuk a Te szereteted áradását, ugyanakkor hisszük, hogy Te képessé tehetsz minket Szentlelkeddel növekedést adni szeretetben és erőben. Köszönjük, hogy ezen a karácsonyon is erre tanítasz, erre buzdítasz minket, hogy ne csak mondjuk, hogy a szeretet ünnepe a karácsony, hanem éljük meg.

Segíts, hogy rajtunk keresztül is áradjon a Te szereteted jó híre, és tudjuk valóban egymást tiszta szívből szeretni és elfogadni. Kérünk Téged azokért, akik most nagyon nehéz szívvel ünnepeltek, talán elköltözött szeretteikre emlékezve, azokat nélkülözve. És kérünk azokért, akik nem kaptak szeretetet, bár adnának, akiknek nincs közösségük, vagy magányosan élnek, vagy betegágyon vannak kórházainkban. Kérünk Urunk, hogy állíts melléjük is szerető testvéri szíveket. És add nekünk, hogy a Veled való közösség mindannyiunkat megerősítsen most hitünkben és szeretetünkben, az asztalközösségben is.

Az Úr Jézusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |