| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

 

A napkeleti bölcsek példája

 

 

 

A mi segítségünk és ünnepi istentiszteletünk megáldása, megszentelése az Úrtól van, aki „a királyok Királya, és az uraknak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen”. [1Tim. 6.16]

 

 

Testvéreim! Istenünk szent Igéjét Máté evangéliumából olvasom, a 2. fejezetből az 1-12. versig, így szól hozzánk Istenünk szent Igéje:

 

Máté evangéliuma 2. fejezet 1-12.

 

1Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, 2és ezt kérdezték:

»Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.«

3Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet.

4Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak.

5Azok ezt mondták neki: »A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta:

6Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.«

7Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, 8majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta:

»Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!«

9Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt.

10Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük.

11Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

12Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.”

 

A kegyelem Istene tegye áldottá az Ő szent Igéjének hallgatását, élő befogadását.

 

Imádkozzunk!

 

Mennyei Édesatyánk!

Áldunk és magasztalunk Téged. Áldunk Téged az ígéreteidért, áldunk Téged az igazmondásaidért és azért, hogy Te minden ígéretedet betöltöd. Köszönjük neked a Fiút. Köszönjük Neked, hogy a mai napon is beszélhetünk a Szentek Szentjével. Köszönjük a szabad bejárást Jézus Krisztus szent nevében. Köszönjük azt, hogy a mai napon is szól a Te Szent Igéd. Arra kérünk Téged, hogy ajándékozz meg bennünket az életnek beszédével. Cselekedd meg, hogy a Te Igéd új életet támasszon, és táplálja bennünk a Te Szent Igéd ezt az új életet. Légy Te magad az ajándék. Szólj hozzánk, áldj meg, hogy ne legyen hiábavaló templomban való jelenlétünk. Jézus Krisztus nevében imádkoztam. Ámen.

 

Ó, jöjjetek, hívek ma lelki nagy örömmel,

A jászolhoz Betlehembe jöjjetek el!

Megszületett az angyalok királya:

Ó, jöjjetek, imádjuk,

Ó, jöjjetek, imádjuk,

Ó jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!

 

Úr Jézus, ki ez napon érettünk születtél,

Csak tégedet illet szívünk tisztelete!

Isteni Gyermek, testet öltött Ige!

Ó, jöjjetek, imádjuk,

Ó, jöjjetek, imádjuk,

Ó jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!

 

327. dicséret 1. és 4. vers

 

 

Máté evangéliuma 2. fejezet 10-12. vers

 

10Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük.

11Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

12Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.”

 

 

 

Kedves Testvéreim! Ünneplő Gyülekezet!

A napkeleti bölcsek kedvelt alakjai a karácsonyi történetünknek. A Bibliából megtudhatjuk, hogy ezek a bölcsek Heródes király idején érkeztek Jeruzsálembe, mert kaptak egy jelet, amit pogány létükre helyesen értelmeztek. A hagyomány sokféle olyan vonással ruházta fel őket, amit az Igéből nem olvashatunk. Például azt nem írja az Ige, hogy hárman voltak. Csak később az V. század körül következtettek arra, hogy a három ajándék miatt három bölcs lehetett. Később már nevet is adtak nekik, sőt valaki azt is kitalálta, hogy valószínűleg különböző nemzetiségűek, különböző bőrszínűek lehettek, hogy így képviseljék az egész emberiséget az Úr Jézus Krisztus előtt. De ezek a tulajdonságok csak az emberi fantázia szüleményei. Az Ige alapján annyit tudunk, hogy bölcsek, vagyis szó szerint mágusok voltak, tehát nem királyok, hanem feltehetően Babilonban tevékenykedő csillagászok, akik elég magas rangúak lehettek. Olyan csillagászok, akik láttak egy jelet, láttak egy csillagot az égen, és ezért eljöttek Jeruzsálembe.

Kövessük most nyomon az ő útjukat.

 

Jeruzsálemben nagy port kavart az ő megjelenésük. Nyugtalanság lett úrrá, és az egész város zajongani kezdett. Heródes eléggé féltette a hatalmát, és rögtön lecsapott ott, ahol valamilyen fenyegetettséget érzett. Faggatni kezdte a zsidókat – ahogy olvastuk –, az írástudókat és a főpapokat, hogy hol fog születni ez az állítólagos Messiás, ez a zsidók királya? Azok készségesen feleltek neki az Írások alapján: Betlehemben fog megszületni az Úr Jézus. Mikeás próféta volt az, aki a pontos helyről jövendölt a próféták közül.

 

De milyen hatalmas a mi Istenünk! Mert ennek a gonosz szívű, ennek a rossz szándékú embernek is felhasználta a cselekedetét. Heródes jó irányba küldte el a bölcseket, persze más kérdés, hogy milyen szívvel. Mert valójában kémeknek akarta őket használni. Csakhogy ez a csillagfényes, ez az egyenes és ez a tiszta út nem a gonoszok útja volt, hanem az igazszívűeké, az alázatosoké. A csillag mutatta nekik az utat egészen addig a házig, ahol a gyermek volt. Már eltelhetett egy kis idő, mert a szentcsalád már nem istállóban, hanem egy házban lakott. Ez kiderül a Szentírás eredeti szövegéből, ugyanis Máté itt kisgyermeket használ, Lukács pedig még újszülöttről beszél.

 

Tehát a bölcsek elindultak egy hosszú útra. Vállalták az áldozatot. Leküzdötték az akadályokat, és végre eljutottak a várva-várt célhoz. Mert Jézus ott volt előttük. A szemükkel láthatták, hogy beteljesedett a prófécia. Mert megszületett a Messiás. Megszületett Betlehemben, a kenyerek házában, Dávid városában. A főpapok és az írástudók, akiknél jobban senki nem ismerte az Írásokat, meg tudták mondani, hogy hol fog megszületni a zsidók királya. De ők mégis egy másik királyt szolgáltak.

 

Ézsaiás próféta és Mikeás próféta is megjövendölte, hogy a pogány népek özönleni fognak Jézushoz. Ez is a próféciáknak a beteljesedése volt. Isten választott népéből, a zsidók közül senki sem ment velük. Senki nem kísérte el őket, és nem akartak hódolni a megszületett Megváltó előtt, aki után már annyit sóhajtoztak az idegen uralom és az elnyomás alatt. Isten népe már fáradt volt. Isten népe már közömbös volt. Felkavarta őket a bölcsek megjelenése, de nem kérdezték meg Istent. Hasonlatos a bölcsek útjához a keresztyén ember útja. Miután meglátunk egy villanást Isten dicsőségéből, követjük az utunkat, ami nem könnyű, mert ez a keskenyebbik út. Ezen az úton számos akadály van, de ezeket a nehézségeket mindig le lehet küzdeni, sőt Isten a legrosszabbat is jóra tudja felhasználni. És ez az út testvéreim az alázat útja, mint ahogy ezek az okos és bölcs emberek megalázták magukat és leborultak egy kisgyermek előtt, mert hitték, hogy a jel, amit kaptak igaz. Ugyanúgy nekünk is fel kell ismernünk ezt az emberi értelmet meghaladó csodát, hogy az Úr Jézus Krisztus megszületett, s hogy Ő a Megváltó, Ő a mi életünknek a valódi értelme. Meg kell, hogy nyíljon a szemünk, hogy felismerjük, Ő nemcsak a zsidó nép, hanem a mi Messiásunk is.

 

Az Ige azt mondja, hogy aki magát megalázza, az felmagasztaltatik. De aki magát felmagasztalja, az megaláztatik. Különösen hangozhatnak ezek a dolgok azoknak, akik nem tudják, hogy kicsoda Jézus valójában. Hiszen karácsonykor együtt vagyunk a szeretteinkkel, ünneplünk. De mi valójában az értelme a karácsonyi evangéliumnak? Jó, jó, egyszer eljövünk évente, karácsonykor meghallgatjuk az igehirdetést, de hogy lehet, hogy erre az Igére mégis emberi életek épülhetnek. Hogyha így gondolod testvérem, hadd osszam meg veled az igazi örömhírt, a karácsonynak az igazi evangéliumát. Jézus Krisztus azért jött, hogy örök életed legyen. És Jézus Krisztus már nem kisgyermek, aki a betlehemi jászolban fekszik. Mert Jézus meghalt a Golgotán, harmadnapon feltámadt és felment a mennybe. És amikor Jézus meghalt a kereszten, akkor a jeruzsálemi templom kárpitja kettészakadt, felülről alulra kettéhasadt, mert már végre szabad utunk van a Szentek Szentjébe, ahová a jeruzsálemi főpap is évente csak egyszer léphetett be. Ezt megtudhatjuk az Írásból, mert aki belépett évente egyszer a mennyei Atyának a szent jelenlétébe, az először füstölőt tartott be, hogy véletlen se lássa meg Istennek a hatalmas dicsőségét, mert akkor azon nyomban meghalt volna. Ennek a főpapnak a lábára kötelet kötöttek, hogy ha meghal, mégis meghalna Istennek a jelenlétében, akkor kihúzzák őt a Szentek Szentjéből. De amikor Jézus Krisztus meghalt a kereszten, ahogy a Jelenések könyvében olvashatjuk, „levettetett az ősi sátán”, és magával ragadta az ég angyalainak az egyharmadát, mert ez az ősi sátán a gonosz. Ő az, aki most már ordító oroszlánként jár ezen a földön, aki befogja az embereknek a fülét, aki megtéveszti őket, aki elterjeszti az úgymond titkos, okkult tanait, aki megtéveszti az embereket, hogy nehogy véletlen hazataláljunk, hogy nehogy szabad utunk legyen a Szentek szentjébe, az Úr Jézus Krisztushoz. Mert most, mint dühödt oroszlán járkál, hogy elpusztítsa azokat, akiket el tud, mert tudja, hogy nagyon kevés ideje van már hátra, és hogy az ő hatalmának már vége, mert Jézus Krisztus legyőzte őt azon a legszomorúbb napon, azon a legfájdalmasabb napon, a Golgotán. Jézus Krisztus halálában töröltetett el a második halál. Így már nincs a halálnak fullánkja. Tudod mit jelent ez testvérem? Azt, hogy az élet nem záródik le a koporsónak a fedelével, mert igazán örök életünk lehet.

 

Kedves Testvérem! Elkezdődött már az igazi életed? Meghallottad már a karácsonynak az igazi evangéliumát? Isten egyszülött Fia emberré lett, és meghalt érted és meghalt értem. A Szentlélek az, ami az ő titokzatos munkájával kimunkálja ezt a szívünkben. Ami bizonyságra segít minket. Hogy lehet az, hogy egykor ott Betlehemben a bölcsek és a tudatlan pásztorok, a tudományos pogány világ fejet hajtott Isten előtt, és a mai napig is fejet hajt, de Isten népe süketen ül, és nem hallja meg az evangéliumot, nem látja meg Jézus Krisztust, pedig olyan közel van hozzánk. Ezért fontos az testvéreim, hogy ne csak karácsonykor, hanem mindig, amikor csak tudunk közösségben legyünk, testvéri közösségben. És ami még fontosabb, Istenünkkel való közösségben hallgassuk a szent Igét, mert a hitünk hallásból van. Tehát amikor Isten dicsősége felvillan, valamit hallunk, vagy látunk, azt Isten elkezdi megerősíteni bennünk, mert Istennek minden szívhez van kulcsa. És végül a Szentlélek bizonyosságra vezet. De mi a jel testvéreim? Kérdezhetné valaki, hogy mi a bizonyítéka annak, hogy Jézus Krisztus tényleg él? Ha megnyílik a szemed testvérem, rögtön látod a jeleket, és rögtön látod a csodákat. A mai napig jel az, hogy tönkrement családok tudnak helyreállni. A mai napig jel az, hogy alkoholisták, és betegek és rákosok imádságra meggyógyulnak, és nem esnek vissza a betegségükbe. A mai napig jel az, hogy ott, ahol még nem hangzott Istennek az evangéliuma, ezrek és ezrek térnek meg és megszabadulnak a bűneiktől és megváltozik az életük. Isten a mi bűneinket olyan messzire veti, mint napnyugattól napkelet.

 

És mi a példája a bölcseknek? Az, hogy ők az ő kincseiket elvitték és letették Jézus Krisztus lábai elé. Nem a feleslegükből adtak és nem a lelkiismeretük megnyugtatására, hanem olyan valódi kincseket adtak Jézus Krisztusnak, ami valóban méltó a Királyhoz.

Nekünk vajon mi a kincsünk testvéreim? Van, akinek a családja. Van, akinek a pénze. Van, akinek a kényelme, vagy van, akinek az ideje. De hol a mi kincsünk? Mert ott van a mi szívünk. Jézus azt mondta, hogy „Ne gyűjtsetek kincseket magatoknak a földön, ott, ahol a moly és rozsda mindent megemészt. Gyűjtsetek kincseket a mennyben, mert ahol a ti kincsetek, ott van a ti szívetek.” Ha az imádatod őszinte, akkor leborulva imádnod kell Istent. És neki kell adnod minden kincsedet.

Ne járjatok úgy testvéreim, mint a gazdag ifjú, aki nem engedte, hogy ledőljön az életében az utolsó bálvány, az ő vagyona. Mert Jézus Krisztus jól tudta, hogy a vagyona ez a bálvány, és azt mondta, hogy „oszd szét a vagyonodat”. De a gazdag ifjú jobban szerette a vagyonát, mint Jézust, és éppen ezért elveszítette őt. Ha odaadod magad teljesen Istennek, akkor ledőlnek a bálványok az életedben, akkor megtapasztalhatod Istennek a minden képzeletet felülmúló áldását a családod életére, saját életedben és mindenféle dolgodban. Lehet, hogy lesznek még nehézségeid, de azt az egyet jegyezd meg testvérem, hogy Isten soha nem fog erődön felül terhelni, mindig éppen annyi lesz a teher, amennyit elbírsz viselni. Tehát Isten egy gyönyörű új életet készített el neked. Indulj el hát ezen az úton. Ha elindultál már ezen az úton, de félúton lefeküdtél, és a világ zaja elnyomta az evangéliumot a füledben, akkor kelj fel. Hogyha járod az utat, csak néha megfáradsz és elkeseredsz, erősödj meg. Erősödj meg a karácsony evangéliumában, mert Jézus Krisztus veled jár ezen az úton. Megígérte, hogy az övéivel marad minden napon a világ végezetéig.

 

És még egy példa van, amivel a bölcsek jártak előttünk. Mégpedig az, hogy nem térhetünk vissza ugyanazon az úton, amin elindultunk, mert hogyha más emberek lettünk Jézus Krisztusnak a szeretetében, hogyha megértettük a karácsony evangéliumát, akkor nem folytatódhatnak ugyanúgy a dolgok, ahogy eddig mentek. Meg kell, hogy javuljanak. Rendeznünk kell a szeretteinkkel a dolgainkat, becsületesen kell eljárnunk mindenben, úgy, hogy a mi mennyei Édesatyánk büszke legyen ránk. Adja az Úr, hogy mindenki hallja meg a karácsonynak a szent evangéliumát. Ámen.

 

Jövel, fogadd el temagadnak

E szívet és lakozz ebben;

Ez az, amit adhatnak s adnak

Híveid legédesebben

Azért a csuda szeretetért,

Amelyet hozzánk mutattál,

Midőn a mi, már vesztére tért

Lelkünkért alászállottál.

 

Szűlj újjá, értünk ma született

Jézusunk, a te lelkeddel

Ezen a néked szenteltetett

Ünnepnapon, s kegyelmeddel

Úgy igazgass és bírj bennünket,

Hogy nyomdokid követhessük,

És e mi földi életünket

Mennyeivel cserélhessük.

 

323. dicséretünk 4. és 6. vers

 

 

Mennyei Édesatyánk!

Köszönjük, hogy gazdag lévén szegénnyé lettél értünk, hogy mi a Te szegénységeden meggazdagodhassunk. Arra kérünk Téged, hogy munkáld ki bennünk, hogy tudjunk Téged igazán imádni. Megvalljuk Neked, hogy mindenünk, amink csak van Tőled kapott ajándék. Ajándékozz meg minket olyan bizonyossággal, ami a napkeleti férfiaknak is megvolt. Engedj egyre közelebb magadhoz, hogy megismerjünk Téged. Adj nekünk bátorságot a hithez. Add Uram, hogy ne higgyünk a világ kételyeiben, hiszen a megtévesztés angyalai szedik az áldozataikat. Szükségünk van Rád, szükségünk van a Te igazi kincseidre. Köszönjük az örökkévaló értékeinket. Engedd, hogy meglássuk, hogy Te vagy az, aki segíthet minden rászorulón. Arra kérünk Téged, hogy segíts nekünk mindig őszintén beszélni Veled. Az Úr Jézus Krisztus nevében imádkoztam. Ámen.

 

„Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” Ámen.

 

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |