|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
Szerep
és szolgálat
Máté evangéliuma 23.
fejezet 1-12. vers
„1Akkor Jézus így szólt a
sokasághoz és tanítványaihoz:
2»Az írástudók és
farizeusok a Mózes székébe ültek.
3Tehát mindazt, amit
mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek,
mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik.
4Súlyos és
elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de
maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani.
5Mindent csak azért
tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek: megszélesítik imaszíjaikat, és
megnagyobbítják ruhájuk bojtjait;
6a lakomákon az
asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni;
7szeretik, ha
köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket.«
8»De ti ne hívassátok
magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan
testvérek vagytok.
9Atyátoknak se
szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.
10Ne hívassátok
magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus.
11Aki pedig a
legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!
12Mert aki
felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát,
felmagasztaltatik.«”
Imádkozzunk
Hatalmas Úr Isten! Te, aki
alkottad a földet és mindent, ami azokban van! Hálatelt szívvel köszönjük
Neked ezt a hatalmas munkát, és köszönjük, hogy ilyen széppé és jóvá
teremtettél mindent. És köszönjük, hogy benne minket is megteremtettél,
embereket. De máris bocsánatot kérünk, mert ott az édenben már hibáztunk.
Már ott megjelent a másik hang, a csábítóé, és Te megadtad nekünk a
szabadságot, hogy dönthetünk szabad akaratból. Eldönthetjük, hogy Neked
akarunk engedelmeskedni vagy valaki másnak. De ha nem Neked
engedelmeskedünk, akkor az ördögnek engedelmeskedünk. És elrontottuk, és
szabad akaratunkból a mai napig rontjuk ezt a földet. Köszönjük a
szilveszter ajándékát, köszönjük, hogy megengeded, hogy legyenek ilyen
fordulópontok az életünkben, ahol számadást tudunk tenni, meg tudunk állni,
és végig tudjuk gondolni, mi az, amit elrontottunk. És köszönjük, hogy adod
a lehetőségét a helyrehozásnak, adod az esélyét az újrakezdésnek. Köszönjük
ezt az új évet, amikor még mindig tart a kegyelmi idő, és mi még mindig
helyrehozhatunk, és Hozzád térhetünk. Köszönjük szépen azt is, hogy pár
perccel ezelőtt a presbitereink bemutatkozhattak. Köszönjük, hogy a mi kis
gyülekezetünket ennyire a tenyereden hordozod. Köszönjük azoknak a
presbitereknek, akik az új ciklusban már nem vállalnak szerepet. Áldd meg
őket, és köszönjük, hogy eddig ennyire aktívan dolgoztak. De áldd meg
azokat is, akik most a következő 6 évben lesznek presbiterek. Add meg, hogy
ne csak Rád figyeljünk, hanem a bajtársainkra is. Add meg azt a szeretetet,
add meg azt az alázatot nekünk, hiszen rész szerint van bennünk az ismeret,
és tükör által homályosan látunk, pontosan azért, hogy egymásra is
figyeljünk. Add meg, hogy ne csak felfelé figyeljünk, hanem egymás felé is.
De áldd meg Magyarországot is, aki szintén választások előtt áll. Add meg,
hogy minden ember dönthet megint, dönthet, hogy kire hallgat, melyik hangra
hallgat. Add meg, hogy tudjunk megállni, és őszintén Veled elbeszélgetni
erről a kérdésről, és halljuk meg a Te tanácsodat, mert nem mi vagyunk az
Istenek. Ott az édenben Éva elhitte, azt hitte, hogy olyanok leszünk, mint
az Isten, pedig nem lettünk olyanok, csak úgy viselkedünk. Állandóan
uralkodni akarunk embertársainkon. Bocsásd ezt meg nekünk. Uram, Jézus áldd
meg az igehirdetőket, adjad a te Szentlelkedet, hogy a Te szavad szóljon.
De áldd meg a gyülekezetet is, hogy megértsük, adjál nyitott füleket, hogy
ha kimegyünk a templomból, a délutánt tudjuk megélni, és ne csak délután,
hanem a hétköznapokon is. Uram Jézus! Köszönöm szépen, hogy szeretsz
minket, és a Te érdemedért meghallgatsz minket. Ámen.
Világosítsd
meg tudatlan elménket,
Tanulásunkban
vezérelj bennünket,
A
tudományra gerjeszd fel szívünket
És
mi lelkünket.
Hogy
szolgálhassunk te szent egyházadnak,
És
használhassunk felebarátinknak,
De
kiváltképpen atyánknak s anyánknak,
Édes
hazánknak.
432.
dicséret 3. és 7. vers
János evangéliuma 3.
fejezet 22-33. vers
„22Jézus ezután elment
tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és
keresztelt.
23János is keresztelt
Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek
és megkeresztelkedtek.
24János ugyanis még
nem volt börtönbe vetve.
25János tanítványai
vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról.
26Odamentek Jánoshoz,
és ezt mondták neki: „Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te
bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy.”
27János így válaszolt: „Semmit sem szerezhet az
ember, ha nem a mennyből adatott meg neki.
28Ti magatok
tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem
előtte küldettem el.
29Akié a menyasszony,
az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt,
ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé.
30Neki növekednie
kell, nekem pedig kisebbé lennem.
31Aki felülről jön, az
felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól.
Aki a mennyből jön (az felette van mindenkinek:)
32és arról tesz
bizonyságot, amit látott, és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja
el.
33Aki befogadta
bizonyságtételét, az pecsétet tett arra, hogy Isten igaz.”
Szeretett Testvérek!
Egyházkerületünk püspöke az
elmúlt esztendőben többeket egy pillanatra meglepett, amikor így szólt:
2005-ben választások lesznek. Észre lehetett venni az arcokon, hogy
különböző dolgokra gondoltak az emberek. És akkor megerősítette, hogy igen,
2005-ben választások lesznek, presbiterválasztások lesznek. És ezek
megvoltak.
Viszont ebben az
esztendőben, az országban, politikai választások is lesznek. Nos, akár
gyülekezeti szinten, akár egy ország szintjén, amikor választások jönnek,
ez mindig megmozgatja az embereket. Megmozgatja, és ilyenkor gyakran a
versengés, a szereplés, a szolgálat összekeveredik. Néha nem is könnyű
tisztán látni.
Próbáljunk most, így az év
elején egy kicsit az Ige alapján gondolkozni és megvizsgálni, hogy hogyan
viszonyul egymáshoz a szereplés és a szolgálat.
Szereplés és
szolgálat – Természetesen, ha
ebben a kérdésben szeretnénk tisztán látni, akkor hívő emberként az Igét
kell tanulmányozni.
Az előbb hallottunk a Máté
evangéliumából egy szakaszt, majd Jánostól. Nézzük először a farizeusokkal,
írástudókkal kapcsolatos Jézusi véleményt, azután nézzük meg Keresztelő
János viselkedését és gondolkozását, utána próbáljuk egymás mellé tenni a
szereplés és szolgálat sajátosságait, hasonlóságait, és próbáljuk
észrevenni a különbséget, hogy végül magunk számára a legfontosabb
tanulságot megérthessük.
Tehát Jézus a korabeli
kegyes csoportok közül nagyon sajátságos, de nagyon keményen szólt a
farizeusokkal szemben. Pedig sok szép, nagyszerű dolgot tettek ezek az
emberek. Sőt eredetileg ez a kegyes csoportosulás egy tisztább – maga a
szó, farizeus, is ezt jelenti – egy tisztább kegyességet szeretett volna.
Persze menetközben rájöttek, hogy olyan tökéletes és tiszta nem lesz, mint
amilyet megálmodott az ember akár 2000 évvel ezelőtt, akár napjainkban.
Napjainkban is lehet találkozni ilyen illúziókkal, és mert az illúzió nem
teljesül be, ezért nagyon sok ember (hívő ember is), úgymond csalódik. Nos,
nagyon szép dolgot tettek, Jézusnak mégis nagyon komoly kritikai
észrevételei voltak. Röviden tekintsük át néhány sajátos jellemzőit akkor
mindennek.
Imádkoztak –
Hát ez egy nagyszerű dolog! Ezt nem is kifogásolta Jézus, de amikor a
korabeli szokás szerint a Mózesi törvények alapján az imaszíjat jó szélesre
készítették, hogy hadd lássák, hogy “most imádkozok”, akkor Jézus azt
mondja, hogy kezd valami elcsúszni. Itt valahol hangsúlytévesztés
következett be, noha imádságról volna szó.
Vagy gondoljunk arra, amiről
itt nem hallottunk, de egy másik szakaszban ezt is olvashatnánk, hogy
amikor alamizsnálkodtak, fölfogadtak valakit, hogy kürtöljön
előttük, és ott a piacon, a sokaságban, hadd hallja mindenki, mindenki
odanézzen, hogy “most fogok segíteni a szegény emberen”. Persze
hozzátehetjük, hogy lehetett ezt jó szándékkal is tenni, hogy hallják a
szegények, hogy „itt vagyok a sokaságban, és ide gyertek!”. De a Jézusi
kritikai észrevétel egyértelművé teszi, nem erről volt szó, hanem arról
volt szó, hogy „idenézzetek, most én milyen nagyszerű vagyok!”. Maga a
segítés, az alamizsnálkodás, az helyes és bibliai lépés volt pedig.
Vagy gondoljunk arra, hogy
a zsinagógákba jártak. Hát jól tették! De amikor mindig kikövetelték
maguknak az első helyet, hogyha belép valaki, azonnal őket lássa, akkor
Jézus azt mondja: valami baj van. Sok, szép kegyes dolgot tettek, hiszen
bizonyos értelemben lelki vezetőknek számítottak, de ez a lelki vezetés
nagyon sokszor sokaknak sokba került. Visszaéltek ezzel a lehetőséggel,
bizonyos embereket (mondjuk ki így) kizsákmányolva.
Aztán önmagában ez a
szándék, hogy tisztább, nagyszerű kegyességet akartak, ez helyes és ez
helyes a keresztyénségben is. De amikor ezt egyre inkább csak elkülönülve,
és látványosan elkülönülve – bizonyos emberekkel szóba se állok! – akkor
valami nincs rendben a lelkiségben.
Nézzük Keresztelő Jánost.
Keresztelő Jánosról az előbb olvasott szakasz egy esztendővel ezelőtt
elhangzott már, akkor az örömsorozatban, és egy egészen más
nézőpontból. Keresztelő János is nagyon
aktív volt, de másképpen. Egészen másképpen, mint ahogy aktivizálták
magukat a farizeusok. Keresztelő János is a középpontba került, de egészen
másképpen, mint ahogyan a farizeusok magukat a középpontba tolták. János
Izrael életében Jézus lelki útkészítője, ama bizonyos ‘kiáltó szó’, ahogy
ismerjük, ahogyan az ószövetségi próféciát alkalmazza önmagára. János
keresztel, az emberek mennek hozzá (noha nem a piacon tette, nem ott
tanított, hanem kiment a Jordán mellé). Mégis arról olvasunk, hogy tömegek tódultak
ki olyannyira, hogy már a hivatalos szervek is fölfigyeltek rá: „Ki ez, mi
ez, mit akar? Hát ide tömegek mennek!”. Ahova pedig tömegek mennek, a
hatalom ott azonnal küldi az embereit megfigyelni, megtéveszteni,
félrevezetni, lejáratni vagy beszervezni. Tudjuk, Jánoshoz is elküldték a
korabeli hatalmasok a maguk embereit, hogy felelősségre vonják. Azonban
János, akihez tömegek mentek, János Jézusra mutat. János Jézushoz
küld. Saját tanítványait is odaküldte. Jézusra mutat: „Íme, az Isten báránya”.
Ő a fontos, ő a lényeges – én útkészítő vagyok. Amikor kérdezik: „Ki vagy te? Mit mondjunk? Te vagy a
Messiás?” – „Nem vagyok az.” „Te vagy a próféta?” – „Nem vagyok az.” Nem tetszeleg olyan
színben, amilyen feladatot nem kapott. Keresztelő János nagyon aktív volt.
Nagy sokaság ment oda – mondhatnánk így is, hogy bizonyos értelemben
népszerű volt. De valamiért ez másmilyen, mint amit a farizeusokkal
kapcsolatosan olvashatunk.
És így érkeztünk el a
fölolvasott Jánosi szakaszhoz (mármint János evangéliumából való szakaszhoz),
nevezetesen amikor Keresztelő János tanítványai érzékelik, hogy a tömegek
Jézus után kezdenek menni: csökken a létszám Keresztelő János körül. Ekkor
Keresztelő János tanítványai odamennek hozzá, hogy „Nem veszed észre? Mindenki
az után megy, akiről te beszéltél! – azért ez még sincs így jól! Hát
csökken a népszerűséged! Hát nem ide tódul a tömeg! Hát nem veszed észre?
Ez nem izgat téged? Minket izgat! Hát hol lesz a mi népszerűségünk, hogyha
a tömeg nem ide jön?”.
És nagyon megdöbbentő, amit
János mond: „Semmit sem szerezhet az
ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. Ti magatok tanúskodhattok arról,
hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el.”
– Az én szolgálatom útkészítő szolgálat. Ha pedig megérkezett az, akinek az
utat készítettem, akkor befejeződik lassan ez a fajta szolgálatom. Na de a
tömegek Jézus után mennek! Mi lesz a népszerűséggel, mi lesz velünk, a mi
kis csapatunkkal? Valóban izgalmas kérdés. Ebben a világban már sok minden
történt, amikor bizonyos csoportok érzékelték, hogy a népszerűségük csökken
és mások népszerűsége nő. Még a keresztyénségen belül is, olykor már-már
tisztátalan módszerekre is képesek voltak emberek, amikor érzékelték, hogy
másokhoz mennek többen. János azonban azt mondja: „Akié a menyasszony, az a vőlegény…”. A vőlegény Jézus, a
menyasszony az Isten népe, a vőlegény nem én vagyok – mondja János – én a
vőlegény barátja vagyok, akinek az a feladata, hogy a vőlegény és
menyasszony találkozását segítse, és ezzel befejeződik a feladata. És ekkor
mondja ki János, hogy ez megtörtént: tehát „az én örömöm teljessé lett” – Mit lógatjátok az orrotokat, mit
féltékenykedtek, hogy a tömegek Jézushoz mennek? Hát ennek kell történni!
Ebben volt nekem és így nektek is feladatotok, előkészítő szolgálatunk.
János kimondja: „ez az örömöm lett
teljessé”. Teljesítettem a rám bízott szolgálatot. És ekkor hangzik el
nagyon röviden, nagyon tömören, szinte hitvallásszerűen, amikor azt mondja
János: „Neki (Jézusnak) növekednie
kell, nekem (Jánosnak) pedig kisebbé lennem”. – Ez az Isteni rend. És
ez így van rendjén – mondja János, de nem keserű beletörődéssel, hanem
egyenesen azt mondja, hogy az örömöm
teljesedett be. Nem volt hiábavaló, hogy a rám bízott szolgálatot,
előkészítő szolgálatot elvégeztem.
Ezek után tegyük egymás
mellé a szereplés és szolgálat kifejezést. És ugye
észrevesszük, hogy rengeteg a hasonlóság, de mégis nagy a különbség. Mivel
sok a hasonlóság, ezért könnyű eltéveszteni is a dolgokat. És könnyű
megtéveszteni embereket. És nagy baj, ha a hívő ember, ha az Isten népe
megtéveszthető. Az is baj, ha egy nemzet megtéveszthető. De a hívő embernek
ott van az Isten Igéje iránytűként.
Szereplés –
A szereplés inkább alkalmi
közönségnek szól, legyen ez színház, vagy koncert, vagy politikai
rendezvény, alkalmi közönség. A szolgálat
az közösséget takar. Nem alkalmi
közönséget, amelyik tapsol, aztán szanaszét megy, csak pillanatnyi érdekek
kapcsolják össze, hanem az Ige szerint való szolgálat a Lélek közösségét
próbálja munkálni. Nyilvánvalóan közben sok hasonlóság is van, hiszen
emberek vannak mindenhol, sokan vannak, vannak bizonyos szereplők, akár
hangadók a szó nemes vagy rossz értelmében is.
Aztán: A szerepléssel kapcsolatosan
érzékeljük, hogy ott inkább magukhoz
vonzzák az embereket. Maga Pál apostol is figyelmeztette az efezusi
gyülekezet presbitereit: vigyázzatok, mert még közületek is támadnak,
nemcsak kívülről jönnek gonosz farkasok, közületek is támadnak majd
olyanok, akik magukhoz vonzzák a tanítványokat. Nem ez a szolgálat. A szolgálat az, hogy Krisztushoz segíteni. Ez bízatott
ránk. A Krisztushoz segíteni, és nem pedig magunkhoz. Nem Keresztelő János
a középpont, hanem Jézus a középpont.
Szereplés? A szereplésben ott van a saját népszerűségre való törekvés.
És ez egy bizonyos határig rendben van, de a szolgálatban az Isten dicsősége kell, hogy a középpontban
legyen, és nem a magam népszerűsége. A szereplésben inkább ott van a magam
haszna, és ez megint egy bizonyos határig rendben van. Hiszen akár a
művészetekre gondolunk, de akár a politikai életre is, sok energiát, időt,
erőt kell befektetni, meg meg is kellene valamiből élni közben. Tehát
önmagában nem elítélendő, hogy a szereplésben ott van az inkább a ‘maga
haszna’ szándék is, de a szolgálat, az evangélium szerint való szolgálat,
az az egymás javát munkáló szolgálat. A szereplésben valahol ott van, hogy
inkább ideiglenes színjáték. Megint a szó nemes, de olykor nem
ellenértelmében is. Ideiglenes, átmeneti, valamilyen pillanatnyi célt akar
elérni, és színjáték. A szolgálat, a
keresztyén szolgálat az életforma. Nem alkalmilag megjátszom, hogy hívő
ember vagyok, mert pillanatnyilag ebből lesz ilyen vagy olyan hasznom.
A szereplés? A szereplésben ott van valahol a háttérben
inkább az a vágy, hogy gyors sikert
tudjak elérni. A szolgálat
az távlatosan gondolkozik, az
Isten szerint gondolkozik, és az az örök jutalomra tekint. Nem gyors,
pillanatnyi siker. A sor nyílván folytatható. Észrevehetjük tehát, hogy itt
megkülönböztetendő, de szét teljesen nem választható dolgokról van szó.
Ezért is működik gyakran jól a megtévesztés. Mert megkülönböztetendő, azért
a szereplés bizonyos vonatkozásban körülhatárolható, a szolgálat is,
miközben sok hasonló dolog is van a kettőben. Tehát megkülönböztetendő, de
szét alig választható. Azonban a sok hasonlóság ellenére kezdjük érzékelni,
hogy lényegi különbség van. Lényegi különbség. Mert itt is sok ember, ott
is sok ember. Itt is van beszéd, ott is van beszéd. Itt is használnak olyan
eszközt, ott is használnak olyan eszközt. Ez mind hasonlóság. És itt
sorolhatnánk részleteiben, hogy mennyi minden hasonlít, de valami különbség
van, és ezt hívő emberként tudnunk kell, hiszen ha nem tudjuk, könnyen
belecsúszunk a szereplésbe. Ha nem tudjuk, ha nem érzékeljük, könnyen
becsapnak bennünket, akik megjátsszák. Emlékezzünk, hogy amikor Saul megtér,
és amikor elmegy a gyülekezetbe, a gyülekezet nem meri befogadni, mert nem
tudja, hogy ‘színjáték, szereplés?’. Megjátssza, hogy hívő lettem, hogy így
bejusson a titokban összegyülekező keresztyének közösségébe, és aztán
összeszedje őket, és bíróság elé állítsa? Majd amikor Barnabás mellé áll és
hitelesíti, hogy nem színjáték, nem szereplés, nem megtévesztés, hanem
valóságos megtérésből következő életforma változás, akkor fogadja be a
gyülekezet.
Akkor mi a lényegi
különbség? Mindannyian ismerjük, Pál apostol a Filippibeliekhez írott
levelében idézi az őskeresztyénség egyik nagyszerű himnuszát (úgy is
szoktuk mi nevezni, hogy a Krisztus-himnusz (Filippi 2)), és a Krisztus-himnusz
bevezető mondata ez, ezt írja az apostol a filippi keresztyéneknek: „Az az indulat legyen bennetek, amely a
Krisztus Jézusban is megvolt:”. És utána idézi a már himnusz-szerűen
abban az időben megfogalmazott, szinte éneket: „…mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy
egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel,
emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta
magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért
fel is magasztalta őt Isten… ” – folytatódik a himnusz.
„Az az indulat legyen bennetek…” – vagyis
itt a lelkiség… A lelkiség az, ami a
különbség. De az lényeges különbség. A többi, az eszköztár hasonlíthat
bizonyos határig, de a lelkiség nem mindegy, az indulat nem mindegy.
Megfogalmazhatjuk tehát,
minden szolgálat: szereplés, sőt mondhatjuk így is: közszereplés is. Minden
szolgálat. Legyen az a világi élet bármely területe, legyen az a
művészetek, legyen az a színház, de legyen a családi élet, legyen az
iskola, legyen a gyülekezet, legyen a politika színtere. Minden szolgálat
közszereplés is. De nem minden szereplés szolgálat is. Nem minden
közszereplés az Isten Lelke szerint való szolgálat is. Mindig ezt kell
keresnünk, mi mozgatja, mi van a háttérben, milyen lelkiséggel, milyen
céllal teszi, amit tesz, mond, amit mond? Mert ugyan nagyon hasonlít
esetleg egymásra, de hova akar kilyukadni? – ahogyan népiesen mondanánk.
Minden szolgálat közszereplés is, de nem minden szereplés szolgálat. A
lelkiség, az indulat a vízválasztó a kettő között. Ez a lényegi különbség.
És nekünk nem szabad eltévednünk azért, mert külsőségeiben van hasonlóság. A
farizeusok is imádkoztak, alamizsnálkodtak, zsinagógába jártak – hát ez
mind nagyszerű dolog. Jártak oda mások is. Csak az egyik ilyen lelkülettel,
ilyen céllal, a másik meg egy egészen másmilyen lelkülettel, céllal.
„Az az indulat legyen bennetek.”
Igen, ez a krisztusi, önmagát megalázó, az Isten akaratát cselekvő indulat.
Persze mondhatjuk, hogy idővel kiderül az indíték is, kiderül, hogy az indíték
talán valamifajta önzés – idővel. No de mennyi ez az idő? Várhatunk mindig
addig? A hívő ember számára az Isten Igéje óriási segítség ebben a
kérdésben is. Hiszen, ha csak itt, most egymás mellé tettük a farizeusi
(egyébként jó) cselekedeteket és a János viselkedését, akkor észrevettük,
hogy a kettő között igazán a lelkiség a különbség. De ez iszonyatosan nagy
különbség! Egy önmaga-mutogató kegyesség, ahol minden, a kegyesség minden
eszköze, lépése csak önmagát, az embert akarja a középpontba helyezni, vagy
pedig egy Istennek engedelmeskedő kegyesség, amely a Krisztushoz vezetést
segíti?
Legyen minden szereplésünk szolgálat.
Vagyis olyan lélekkel, olyan Krisztusi indulattal, amelyen valóban az Úr
áldása van. És támogassunk minden
szolgálatkész embert. Támogassunk mindenkit, aki valóban (nyíltan
fölvállalva, talán nem is annyira nyíltan fölvállalva), de valóban
szolgálni akar nemzetet, az Isten ügyét, családot vagy bármely közösséget.
Választások lesznek,
voltak, fölkavarják a gondolatokat, nagyon ügyesen és nagyon jól
megterveznek és kiszámítanak minden lépést szakemberek. Ez nem baj. Ez
hozzátartozik. Nem ezen kell fintorogni. Azt kell észrevenni, milyen lélek
mozgatja az eszköztárt, az embereket, milyen indulat van a háttérben.
És végezetül akkor nézzünk
magunkba. Bennünket milyen lélek mozgat? Mert a legnemesebb cselekedetet is
megronthatja, ha az nem az Isten Lelke szerint van, de a legszerényebb
cselekedet is hatalmas áldássá lehet, ha az a krisztusi indulattal történt.
Ámen.
Tarts
meg minden időben
Minket
az igaz hitben,
És
igaz értelmében
A
szent evangyéliomnak;
Légyen
foganatos köztünk
A
te kegyes beszéded,
És
minden jóra intésed.
Hogy
sok népek tehozzád
Megtérjenek
bűnükből.
És
téged szolgáljanak
Az
ő szívükből-lelkükből;
Hogy
mindenek imádjanak
S
csak téged tiszteljenek,
Hogy
örökké élhessenek.
378. dicséret 6. és 7. vers
Imádkozzunk
Magasztalunk Istenünk
teremtő hatalmadért, gondviselő szeretetedért, megváltó kegyelmedért, hogy
ma is munkálkodó Úr vagy. Dicsőítünk, hogy noha Te önmagadban is mindenre
elégséges vagy, mégis minket, megváltott gyermekeidet bevonod embermentő
szereteted missziójába. Taníts, vezess bennünket, hogy a szolgálatra
alázatosan készek legyünk, hogy ne a magunk hasznát, hanem a mások javát
igyekezzünk munkálni szeretetben. Taníts és vezess bennünket, akaratodat
teljesítve szolgálni örömmel, hogy neked engedelmeskedő szolgálatunk legyen
áldássá család, gyülekezet, nemzetünk újulásában. Könyörgünk megválasztott
presbitertestvéreinkért, megválasztott gondnokunkért. Kérünk, hogy áldd meg
életüket, szolgálatra való készségüket, áldd meg forgolódásukat a
gyülekezetben, hogy együttmunkálkodásunk Neked tetsző, országodat építő
legyen.
Mennyei Atyánk! Könyörgünk
mindazokért, akik között kell forgolódnunk, erősekért és erőtlenekért,
betegekért, gyászolókért.
Könyörgünk magányosokért és
családokért, városunkért. Te taníts, te vezess, és életünket tedd egyre
inkább Lelked által alkalmassá a közöttünk való szolgálatra, hogy tudjunk
segíteni, ha kell vigasztalni és bátorítani.
Mennyei Atyánk! Tisztogass
bennünket, hogy a mi életünk kész legyen Téged dicsőítő szolgálatra. Ámen.
„Ti azonban, választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet,
Isten tulajdonba vett népe vagytok, hogy annak nagy tetteit hirdessétek,
aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.”
Ámen.
|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
|