| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Szerep és szolgálat

Máté evangéliuma 23. fejezet 1-12. vers

„¹Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és tanítványaihoz:

²»Az írástudók és farizeusok a Mózes székébe ültek.

³Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik.

⁴Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani.

⁵Mindent csak azért tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk bojtjait;

⁶a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni;

⁷szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket.«

⁸»De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

⁹Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.

¹⁰Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus.

¹¹Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!

¹²Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.«”

Imádkozzunk

Hatalmas Úr Isten! Te, aki alkottad a földet és mindent, ami azokban van! Hálatelt szívvel köszönjük Neked ezt a hatalmas munkát, és köszönjük, hogy ilyen széppé és jóvá teremtettél mindent. És köszönjük, hogy benne minket is megteremtettél, embereket. De máris bocsánatot kérünk, mert ott az édenben már hibáztunk. Már ott megjelent a másik hang, a csábítóé, és Te megadtad nekünk a szabadságot, hogy dönthetünk szabad akaratból. Eldönthetjük, hogy Neked akarunk engedelmeskedni vagy valaki másnak. De ha nem Neked engedelmeskedünk, akkor az ördögnek engedelmeskedünk. És elrontottuk, és szabad akaratunkból a mai napig rontjuk ezt a földet. Köszönjük a szilveszter ajándékát, köszönjük, hogy megengeded, hogy legyenek ilyen fordulópontok az életünkben, ahol számadást tudunk tenni, meg tudunk állni, és végig tudjuk gondolni, mi az, amit elrontottunk. És köszönjük, hogy adod a lehetőségét a helyrehozásnak, adod az esélyét az újrakezdésnek. Köszönjük ezt az új évet, amikor még mindig tart a kegyelmi idő, és mi még mindig helyrehozhatunk, és Hozzád térhetünk. Köszönjük szépen azt is, hogy pár perccel ezelőtt a presbitereink bemutatkozhattak. Köszönjük, hogy a mi kis gyülekezetünket ennyire a tenyereden hordozod. Köszönjük azoknak a presbitereknek, akik az új ciklusban már nem vállalnak szerepet. Áldd meg őket, és köszönjük, hogy eddig ennyire aktívan dolgoztak. De áldd meg azokat is, akik most a következő 6 évben lesznek presbiterek. Add meg, hogy ne csak Rád figyeljünk, hanem a bajtársainkra is. Add meg azt a szeretetet, add meg azt az alázatot nekünk, hiszen rész szerint van bennünk az ismeret, és tükör által homályosan látunk, pontosan azért, hogy egymásra is figyeljünk. Add meg, hogy ne csak felfelé figyeljünk, hanem egymás felé is. De áldd meg Magyarországot is, aki szintén választások előtt áll. Add meg, hogy minden ember dönthet megint, dönthet, hogy kire hallgat, melyik hangra hallgat. Add meg, hogy tudjunk megállni, és őszintén Veled elbeszélgetni erről a kérdésről, és halljuk meg a Te tanácsodat, mert nem mi vagyunk az Istenek. Ott az édenben Éva elhitte, azt hitte, hogy olyanok leszünk, mint az Isten, pedig nem lettünk olyanok, csak úgy viselkedünk. Állandóan uralkodni akarunk embertársainkon. Bocsásd ezt meg nekünk. Uram, Jézus áldd meg az igehirdetőket, adjad a te Szentlelkedet, hogy a Te szavad szóljon. De áldd meg a gyülekezetet is, hogy megértsük, adjál nyitott füleket, hogy ha kimegyünk a templomból, a délutánt tudjuk megélni, és ne csak délután, hanem a hétköznapokon is. Uram Jézus! Köszönöm szépen, hogy szeretsz minket, és a Te érdemedért meghallgatsz minket. Ámen.

Világosítsd meg tudatlan elménket,

Tanulásunkban vezérelj bennünket,

A tudományra gerjeszd fel szívünket

És mi lelkünket.

Hogy szolgálhassunk te szent egyházadnak,

És használhassunk felebarátinknak,

De kiváltképpen atyánknak s anyánknak,

Édes hazánknak.

432. dicséret 3. és 7. vers

János evangéliuma 3. fejezet 22-33. vers

„²²Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt.

²³János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek.

²⁴János ugyanis még nem volt börtönbe vetve.

²⁵János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról.

²⁶Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy.”

²⁷János így válaszolt: „Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki.

²⁸Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el.

²⁹Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé.

³⁰Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.

³¹Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön (az felette van mindenkinek:)

³²és arról tesz bizonyságot, amit látott, és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el.

³³Aki befogadta bizonyságtételét, az pecsétet tett arra, hogy Isten igaz.”

Szeretett Testvérek!

Egyházkerületünk püspöke az elmúlt esztendőben többeket egy pillanatra meglepett, amikor így szólt: 2005-ben választások lesznek. Észre lehetett venni az arcokon, hogy különböző dolgokra gondoltak az emberek. És akkor megerősítette, hogy igen, 2005-ben választások lesznek, presbiterválasztások lesznek. És ezek megvoltak.

Viszont ebben az esztendőben, az országban, politikai választások is lesznek. Nos, akár gyülekezeti szinten, akár egy ország szintjén, amikor választások jönnek, ez mindig megmozgatja az embereket. Megmozgatja, és ilyenkor gyakran a versengés, a szereplés, a szolgálat összekeveredik. Néha nem is könnyű tisztán látni.

Próbáljunk most, így az év elején egy kicsit az Ige alapján gondolkozni és megvizsgálni, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a szereplés és a szolgálat.

Szereplés és szolgálat – Természetesen, ha ebben a kérdésben szeretnénk tisztán látni, akkor hívő emberként az Igét kell tanulmányozni.

Az előbb hallottunk a Máté evangéliumából egy szakaszt, majd Jánostól. Nézzük először a farizeusokkal, írástudókkal kapcsolatos Jézusi véleményt, azután nézzük meg Keresztelő János viselkedését és gondolkozását, utána próbáljuk egymás mellé tenni a szereplés és szolgálat sajátosságait, hasonlóságait, és próbáljuk észrevenni a különbséget, hogy végül magunk számára a legfontosabb tanulságot megérthessük.

Tehát Jézus a korabeli kegyes csoportok közül nagyon sajátságos, de nagyon keményen szólt a farizeusokkal szemben. Pedig sok szép, nagyszerű dolgot tettek ezek az emberek. Sőt eredetileg ez a kegyes csoportosulás egy tisztább – maga a szó, farizeus, is ezt jelenti – egy tisztább kegyességet szeretett volna. Persze menetközben rájöttek, hogy olyan tökéletes és tiszta nem lesz, mint amilyet megálmodott az ember akár 2000 évvel ezelőtt, akár napjainkban. Napjainkban is lehet találkozni ilyen illúziókkal, és mert az illúzió nem teljesül be, ezért nagyon sok ember (hívő ember is), úgymond csalódik. Nos, nagyon szép dolgot tettek, Jézusnak mégis nagyon komoly kritikai észrevételei voltak. Röviden tekintsük át néhány sajátos jellemzőit akkor mindennek.

Imádkoztak – Hát ez egy nagyszerű dolog! Ezt nem is kifogásolta Jézus, de amikor a korabeli szokás szerint a Mózesi törvények alapján az imaszíjat jó szélesre készítették, hogy hadd lássák, hogy “most imádkozok”, akkor Jézus azt mondja, hogy kezd valami elcsúszni. Itt valahol hangsúlytévesztés következett be, noha imádságról volna szó.

Vagy gondoljunk arra, amiről itt nem hallottunk, de egy másik szakaszban ezt is olvashatnánk, hogy amikor alamizsnálkodtak, fölfogadtak valakit, hogy kürtöljön előttük, és ott a piacon, a sokaságban, hadd hallja mindenki, mindenki odanézzen, hogy “most fogok segíteni a szegény emberen”. Persze hozzátehetjük, hogy lehetett ezt jó szándékkal is tenni, hogy hallják a szegények, hogy „itt vagyok a sokaságban, és ide gyertek!”. De a Jézusi kritikai észrevétel egyértelművé teszi, nem erről volt szó, hanem arról volt szó, hogy „idenézzetek, most én milyen nagyszerű vagyok!”. Maga a segítés, az alamizsnálkodás, az helyes és bibliai lépés volt pedig.

Vagy gondoljunk arra, hogy a zsinagógákba jártak. Hát jól tették! De amikor mindig kikövetelték maguknak az első helyet, hogyha belép valaki, azonnal őket lássa, akkor Jézus azt mondja: valami baj van. Sok, szép kegyes dolgot tettek, hiszen bizonyos értelemben lelki vezetőknek számítottak, de ez a lelki vezetés nagyon sokszor sokaknak sokba került. Visszaéltek ezzel a lehetőséggel, bizonyos embereket (mondjuk ki így) kizsákmányolva.

Aztán önmagában ez a szándék, hogy tisztább, nagyszerű kegyességet akartak, ez helyes és ez helyes a keresztyénségben is. De amikor ezt egyre inkább csak elkülönülve, és látványosan elkülönülve – bizonyos emberekkel szóba se állok! – akkor valami nincs rendben a lelkiségben.

Nézzük Keresztelő Jánost. Keresztelő Jánosról az előbb olvasott szakasz egy esztendővel ezelőtt elhangzott már, akkor az örömsorozatban, és egy egészen más nézőpontból.  Keresztelő János is nagyon aktív volt, de másképpen. Egészen másképpen, mint ahogy aktivizálták magukat a farizeusok. Keresztelő János is a középpontba került, de egészen másképpen, mint ahogyan a farizeusok magukat a középpontba tolták. János Izrael életében Jézus lelki útkészítője, ama bizonyos ‘kiáltó szó’, ahogy ismerjük, ahogyan az ószövetségi próféciát alkalmazza önmagára. János keresztel, az emberek mennek hozzá (noha nem a piacon tette, nem ott tanított, hanem kiment a Jordán mellé). Mégis arról olvasunk, hogy tömegek tódultak ki olyannyira, hogy már a hivatalos szervek is fölfigyeltek rá: „Ki ez, mi ez, mit akar? Hát ide tömegek mennek!”. Ahova pedig tömegek mennek, a hatalom ott azonnal küldi az embereit megfigyelni, megtéveszteni, félrevezetni, lejáratni vagy beszervezni. Tudjuk, Jánoshoz is elküldték a korabeli hatalmasok a maguk embereit, hogy felelősségre vonják. Azonban János, akihez tömegek mentek, János Jézusra mutat. János Jézushoz küld. Saját tanítványait is odaküldte. Jézusra mutat: „Íme, az Isten báránya”. Ő a fontos, ő a lényeges – én útkészítő vagyok. Amikor kérdezik: „Ki vagy te? Mit mondjunk? Te vagy a Messiás?” – „Nem vagyok az.” „Te vagy a próféta?” – „Nem vagyok az.” Nem tetszeleg olyan színben, amilyen feladatot nem kapott. Keresztelő János nagyon aktív volt. Nagy sokaság ment oda – mondhatnánk így is, hogy bizonyos értelemben népszerű volt. De valamiért ez másmilyen, mint amit a farizeusokkal kapcsolatosan olvashatunk.

És így érkeztünk el a fölolvasott Jánosi szakaszhoz (mármint János evangéliumából való szakaszhoz), nevezetesen amikor Keresztelő János tanítványai érzékelik, hogy a tömegek Jézus után kezdenek menni: csökken a létszám Keresztelő János körül. Ekkor Keresztelő János tanítványai odamennek hozzá, hogy „Nem veszed észre? Mindenki az után megy, akiről te beszéltél! – azért ez még sincs így jól! Hát csökken a népszerűséged! Hát nem ide tódul a tömeg! Hát nem veszed észre? Ez nem izgat téged? Minket izgat! Hát hol lesz a mi népszerűségünk, hogyha a tömeg nem ide jön?”.

És nagyon megdöbbentő, amit János mond: „Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el.” – Az én szolgálatom útkészítő szolgálat. Ha pedig megérkezett az, akinek az utat készítettem, akkor befejeződik lassan ez a fajta szolgálatom. Na de a tömegek Jézus után mennek! Mi lesz a népszerűséggel, mi lesz velünk, a mi kis csapatunkkal? Valóban izgalmas kérdés. Ebben a világban már sok minden történt, amikor bizonyos csoportok érzékelték, hogy a népszerűségük csökken és mások népszerűsége nő. Még a keresztyénségen belül is, olykor már-már tisztátalan módszerekre is képesek voltak emberek, amikor érzékelték, hogy másokhoz mennek többen. János azonban azt mondja: „Akié a menyasszony, az a vőlegény…”. A vőlegény Jézus, a menyasszony az Isten népe, a vőlegény nem én vagyok – mondja János – én a vőlegény barátja vagyok, akinek az a feladata, hogy a vőlegény és menyasszony találkozását segítse, és ezzel befejeződik a feladata. És ekkor mondja ki János, hogy ez megtörtént: tehát „az én örömöm teljessé lett” – Mit lógatjátok az orrotokat, mit féltékenykedtek, hogy a tömegek Jézushoz mennek? Hát ennek kell történni! Ebben volt nekem és így nektek is feladatotok, előkészítő szolgálatunk. János kimondja: „ez az örömöm lett teljessé”. Teljesítettem a rám bízott szolgálatot. És ekkor hangzik el nagyon röviden, nagyon tömören, szinte hitvallásszerűen, amikor azt mondja János: „Neki (Jézusnak) növekednie kell, nekem (Jánosnak) pedig kisebbé lennem”. – Ez az Isteni rend. És ez így van rendjén – mondja János, de nem keserű beletörődéssel, hanem egyenesen azt mondja, hogy az örömöm teljesedett be. Nem volt hiábavaló, hogy a rám bízott szolgálatot, előkészítő szolgálatot elvégeztem.

Ezek után tegyük egymás mellé a szereplés és szolgálat kifejezést. És ugye észrevesszük, hogy rengeteg a hasonlóság, de mégis nagy a különbség. Mivel sok a hasonlóság, ezért könnyű eltéveszteni is a dolgokat. És könnyű megtéveszteni embereket. És nagy baj, ha a hívő ember, ha az Isten népe megtéveszthető. Az is baj, ha egy nemzet megtéveszthető. De a hívő embernek ott van az Isten Igéje iránytűként.

Szereplés – A szereplés inkább alkalmi közönségnek szól, legyen ez színház, vagy koncert, vagy politikai rendezvény, alkalmi közönség. A szolgálat az közösséget takar. Nem alkalmi közönséget, amelyik tapsol, aztán szanaszét megy, csak pillanatnyi érdekek kapcsolják össze, hanem az Ige szerint való szolgálat a Lélek közösségét próbálja munkálni. Nyilvánvalóan közben sok hasonlóság is van, hiszen emberek vannak mindenhol, sokan vannak, vannak bizonyos szereplők, akár hangadók a szó nemes vagy rossz értelmében is.

Aztán: A szerepléssel kapcsolatosan érzékeljük, hogy ott inkább magukhoz vonzzák az embereket. Maga Pál apostol is figyelmeztette az efezusi gyülekezet presbitereit: vigyázzatok, mert még közületek is támadnak, nemcsak kívülről jönnek gonosz farkasok, közületek is támadnak majd olyanok, akik magukhoz vonzzák a tanítványokat. Nem ez a szolgálat. A szolgálat az, hogy Krisztushoz segíteni. Ez bízatott ránk. A Krisztushoz segíteni, és nem pedig magunkhoz. Nem Keresztelő János a középpont, hanem Jézus a középpont.

Szereplés? A szereplésben ott van a saját népszerűségre való törekvés. És ez egy bizonyos határig rendben van, de a szolgálatban az Isten dicsősége kell, hogy a középpontban legyen, és nem a magam népszerűsége. A szereplésben inkább ott van a magam haszna, és ez megint egy bizonyos határig rendben van. Hiszen akár a művészetekre gondolunk, de akár a politikai életre is, sok energiát, időt, erőt kell befektetni, meg meg is kellene valamiből élni közben. Tehát önmagában nem elítélendő, hogy a szereplésben ott van az inkább a ‘maga haszna’ szándék is, de a szolgálat, az evangélium szerint való szolgálat, az az egymás javát munkáló szolgálat. A szereplésben valahol ott van, hogy inkább ideiglenes színjáték. Megint a szó nemes, de olykor nem ellenértelmében is. Ideiglenes, átmeneti, valamilyen pillanatnyi célt akar elérni, és színjáték. A szolgálat, a keresztyén szolgálat az életforma. Nem alkalmilag megjátszom, hogy hívő ember vagyok, mert pillanatnyilag ebből lesz ilyen vagy olyan hasznom.

A szereplés? A szereplésben ott van valahol a háttérben inkább az a vágy, hogy gyors sikert tudjak elérni. A szolgálat az távlatosan gondolkozik, az Isten szerint gondolkozik, és az az örök jutalomra tekint. Nem gyors, pillanatnyi siker. A sor nyílván folytatható. Észrevehetjük tehát, hogy itt megkülönböztetendő, de szét teljesen nem választható dolgokról van szó. Ezért is működik gyakran jól a megtévesztés. Mert megkülönböztetendő, azért a szereplés bizonyos vonatkozásban körülhatárolható, a szolgálat is, miközben sok hasonló dolog is van a kettőben. Tehát megkülönböztetendő, de szét alig választható. Azonban a sok hasonlóság ellenére kezdjük érzékelni, hogy lényegi különbség van. Lényegi különbség. Mert itt is sok ember, ott is sok ember. Itt is van beszéd, ott is van beszéd. Itt is használnak olyan eszközt, ott is használnak olyan eszközt. Ez mind hasonlóság. És itt sorolhatnánk részleteiben, hogy mennyi minden hasonlít, de valami különbség van, és ezt hívő emberként tudnunk kell, hiszen ha nem tudjuk, könnyen belecsúszunk a szereplésbe. Ha nem tudjuk, ha nem érzékeljük, könnyen becsapnak bennünket, akik megjátsszák. Emlékezzünk, hogy amikor Saul megtér, és amikor elmegy a gyülekezetbe, a gyülekezet nem meri befogadni, mert nem tudja, hogy ‘színjáték, szereplés?’. Megjátssza, hogy hívő lettem, hogy így bejusson a titokban összegyülekező keresztyének közösségébe, és aztán összeszedje őket, és bíróság elé állítsa? Majd amikor Barnabás mellé áll és hitelesíti, hogy nem színjáték, nem szereplés, nem megtévesztés, hanem valóságos megtérésből következő életforma változás, akkor fogadja be a gyülekezet.

Akkor mi a lényegi különbség? Mindannyian ismerjük, Pál apostol a Filippibeliekhez írott levelében idézi az őskeresztyénség egyik nagyszerű himnuszát (úgy is szoktuk mi nevezni, hogy a Krisztus-himnusz (Filippi 2)), és a Krisztus-himnusz bevezető mondata ez, ezt írja az apostol a filippi keresztyéneknek: „Az az indulat legyen bennetek, amely a Krisztus Jézusban is megvolt:”. És utána idézi a már himnusz-szerűen abban az időben megfogalmazott, szinte éneket: „…mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten… ” – folytatódik a himnusz.

„Az az indulat legyen bennetek…” – vagyis itt a lelkiség… A lelkiség az, ami a különbség. De az lényeges különbség. A többi, az eszköztár hasonlíthat bizonyos határig, de a lelkiség nem mindegy, az indulat nem mindegy.

Megfogalmazhatjuk tehát, minden szolgálat: szereplés, sőt mondhatjuk így is: közszereplés is. Minden szolgálat. Legyen az a világi élet bármely területe, legyen az a művészetek, legyen az a színház, de legyen a családi élet, legyen az iskola, legyen a gyülekezet, legyen a politika színtere. Minden szolgálat közszereplés is. De nem minden szereplés szolgálat is. Nem minden közszereplés az Isten Lelke szerint való szolgálat is. Mindig ezt kell keresnünk, mi mozgatja, mi van a háttérben, milyen lelkiséggel, milyen céllal teszi, amit tesz, mond, amit mond? Mert ugyan nagyon hasonlít esetleg egymásra, de hova akar kilyukadni? – ahogyan népiesen mondanánk. Minden szolgálat közszereplés is, de nem minden szereplés szolgálat. A lelkiség, az indulat a vízválasztó a kettő között. Ez a lényegi különbség. És nekünk nem szabad eltévednünk azért, mert külsőségeiben van hasonlóság. A farizeusok is imádkoztak, alamizsnálkodtak, zsinagógába jártak – hát ez mind nagyszerű dolog. Jártak oda mások is. Csak az egyik ilyen lelkülettel, ilyen céllal, a másik meg egy egészen másmilyen lelkülettel, céllal.

„Az az indulat legyen bennetek.” Igen, ez a krisztusi, önmagát megalázó, az Isten akaratát cselekvő indulat. Persze mondhatjuk, hogy idővel kiderül az indíték is, kiderül, hogy az indíték talán valamifajta önzés – idővel. No de mennyi ez az idő? Várhatunk mindig addig? A hívő ember számára az Isten Igéje óriási segítség ebben a kérdésben is. Hiszen, ha csak itt, most egymás mellé tettük a farizeusi (egyébként jó) cselekedeteket és a János viselkedését, akkor észrevettük, hogy a kettő között igazán a lelkiség a különbség. De ez iszonyatosan nagy különbség! Egy önmaga-mutogató kegyesség, ahol minden, a kegyesség minden eszköze, lépése csak önmagát, az embert akarja a középpontba helyezni, vagy pedig egy Istennek engedelmeskedő kegyesség, amely a Krisztushoz vezetést segíti?

Legyen minden szereplésünk szolgálat. Vagyis olyan lélekkel, olyan Krisztusi indulattal, amelyen valóban az Úr áldása van. És támogassunk minden szolgálatkész embert. Támogassunk mindenkit, aki valóban (nyíltan fölvállalva, talán nem is annyira nyíltan fölvállalva), de valóban szolgálni akar nemzetet, az Isten ügyét, családot vagy bármely közösséget.

Választások lesznek, voltak, fölkavarják a gondolatokat, nagyon ügyesen és nagyon jól megterveznek és kiszámítanak minden lépést szakemberek. Ez nem baj. Ez hozzátartozik. Nem ezen kell fintorogni. Azt kell észrevenni, milyen lélek mozgatja az eszköztárt, az embereket, milyen indulat van a háttérben.

És végezetül akkor nézzünk magunkba. Bennünket milyen lélek mozgat? Mert a legnemesebb cselekedetet is megronthatja, ha az nem az Isten Lelke szerint van, de a legszerényebb cselekedet is hatalmas áldássá lehet, ha az a krisztusi indulattal történt. Ámen.

Tarts meg minden időben

Minket az igaz hitben,

És igaz értelmében

A szent evangyéliomnak;

Légyen foganatos köztünk

A te kegyes beszéded,

És minden jóra intésed.

Hogy sok népek tehozzád

Megtérjenek bűnükből.

És téged szolgáljanak

Az ő szívükből-lelkükből;

Hogy mindenek imádjanak

S csak téged tiszteljenek,

Hogy örökké élhessenek.

378. dicséret 6. és 7.  vers

Imádkozzunk

Magasztalunk Istenünk teremtő hatalmadért, gondviselő szeretetedért, megváltó kegyelmedért, hogy ma is munkálkodó Úr vagy. Dicsőítünk, hogy noha Te önmagadban is mindenre elégséges vagy, mégis minket, megváltott gyermekeidet bevonod embermentő szereteted missziójába. Taníts, vezess bennünket, hogy a szolgálatra alázatosan készek legyünk, hogy ne a magunk hasznát, hanem a mások javát igyekezzünk munkálni szeretetben. Taníts és vezess bennünket, akaratodat teljesítve szolgálni örömmel, hogy neked engedelmeskedő szolgálatunk legyen áldássá család, gyülekezet, nemzetünk újulásában. Könyörgünk megválasztott presbitertestvéreinkért, megválasztott gondnokunkért. Kérünk, hogy áldd meg életüket, szolgálatra való készségüket, áldd meg forgolódásukat a gyülekezetben, hogy együttmunkálkodásunk Neked tetsző, országodat építő legyen.

Mennyei Atyánk! Könyörgünk mindazokért, akik között kell forgolódnunk, erősekért és erőtlenekért, betegekért, gyászolókért.

Könyörgünk magányosokért és családokért, városunkért. Te taníts, te vezess, és életünket tedd egyre inkább Lelked által alkalmassá a közöttünk való szolgálatra, hogy tudjunk segíteni, ha kell vigasztalni és bátorítani.

Mennyei Atyánk! Tisztogass bennünket, hogy a mi életünk kész legyen Téged dicsőítő szolgálatra. Ámen.

„Ti azonban, választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe vagytok, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |