| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

A tagok lelki nevelése

Efezusi levél 3. fejezet 14-21. vers

¹⁴Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, ¹⁵akiről nevét kapja minden nemzetség* mennyen és földön:

 *nemzetség: Az eredeti szó: patria, egy közös őstől, mint atyától származó törzsi, népi vagy nemzeti közösséget jelent -, egybecseng a pater (atya) szóval.

¹⁶adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által;

¹⁷hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva ¹⁸képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység;

¹⁹és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.

²⁰Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint:

²¹azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.

Ima

Urunk Istenünk!

Szeretünk Téged, örömmel jöttünk ide, hogy hallgassuk a Te Igédet, hogy jobbá legyünk és tanulhassunk Tőled. Bocsáss meg nekünk Urunk, hogy az elmúlt napokban is bűnöket követtünk el. A legfőbb parancsolatot, amit adtál nekünk, a szeretetet, azt sem tudjuk maradéktalanul betölteni. Sokszor öntörvényűek akarunk lenni, ítélkezni akarunk mások felett. Köszönjük Uram, hogy Te adtad nekünk a Szentírást. Adtad zsinórmértékül, hogy ebből tanulhassunk, hogy az életünket jobbá tehessük, és eligazodjunk a földi rejtelmekben, melyet a gonosz igazgat. Tudjuk Uram, hogy a megtérésünk az csak a kezdet. Tanulnunk kell hitben, gyarapodnunk kell ahhoz, hogy a Te utadon járhassunk, ahhoz, hogy a keskeny úton ne tévedjünk el, ne forduljunk meg, és Hozzád érkezhessünk. Látjuk Uram a Szentírásban, hogy te megmondtad, hogy itt vannak az utolsó idők jelei, azok a jelek, amelyeket saját szemünkkel láthatunk: földrengések, árvizek, szökőár, betegségek, háborúk hírei. Tudjuk Uram, hogy csak Tebenned bízhatunk, a te hitedben, és te megígérted nekünk, hogy velünk leszel az idők végezetéig. Ahhoz kérünk Urunk erőt, kitartást, hogy a hitünk növekedhessen, hogy a hitben elmélyedve megérthessük a Te parancsolataidat, és ne csak megérthessük, hanem be is tartsuk azokat. Tudjuk Uram, hogy amint te megírtad az idők végezetét, nagy tömegek fogják felvenni a Te neved bélyegét, és ez alól minket csak a Te hited, a krisztusi sziklaszilárd hit menthet meg. Köszönjük Uram, hogy Tebenned bízhatunk, és Tőled tanulhatunk, és a hitünket elmélyíthetjük. Így kérünk Téged most, hogy áldd meg az alkalmunkat, áldd meg az Ige hirdetőjét, és nyisd meg a szívünket, hogy az Igéd jó talajra hulljon, és százszor annyit teremjen, hogy másoknak is megmutathassuk az utat lámpásként, amely Hozzád vezet. Ámen.

Jövel Szentlélek Isten,

tarts meg minket Igédben,

Ne légyünk setétségben

Maradjunk igaz hitben.

Szenteld meg mi szívünket,

Világosíts elménket,

Hogy érthessük Igédet,

Mi édes Mesterünket.

Adj isteni félelmet

És bizonyos értelmet:

Igéddel taníts minket,

Gerjeszd fel mi szívünket.

368. dicséret, első 3 vers

Timóteushoz írott első levél 4. fejezet 6-16. vers

⁶Ha ezeket tanítod a testvéreknek, jó szolgája* leszel Krisztus Jézusnak, hiszen a hit és az igaz tanítás igéivel táplálkozol, amelynek követőjévé lettél.

*szolgája: szó szerint: diakónusa

⁷A szentségtörő és vénasszonyos meséket* pedig utasítsd el, inkább gyakorold magad a kegyességben,  ⁸mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete.

*meséket: mítoszokat

⁹Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó;

¹⁰hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek.

¹¹Rendeld el ezeket, és tanítsd.

¹²Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban.

¹³Amíg megérkezem, legyen gondod az Írás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra.

¹⁴Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével.

¹⁵Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt.

¹⁶Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.

Szeretett Testvérek!

Egy idézettel kezdem, és aki egyetért az idézet állításával, az majd emelje föl a kezét.

Igaza van-e Klaus Douglass-nek (német evangélikus lelkész), aki az „Új reformáció” című könyvében többek között ezt írja, és innen az idézet: „Nem elég elmondani annyit az embereknek, hogy szükségük van Jézusra, aki megbocsátja bűneiket. Mindez fontos és igaz. Így lesznek az emberek keresztyénné. Így azonban nem maradnak meg annak. Ennek legfőbb oka az, hogy nem mondtuk meg nekik elég világosan, hogy milyen fontos szerepe van a keresztyén ember életében a gyülekezetnek. Egyetlen bábának vagy szülőorvosnak se jutna eszébe, hogy az újszülöttet, miután meglátta a napvilágot, sorsára hagyja. Hanem odahelyezi az apa vagy az anya karjaiba, aki szeretettel öleli magához és gondoskodik róla. Azt az embert, aki frissen jutott hitre, ha azt akarjuk, hogy hite tovább éljen, a gyülekezet karjaiba kell helyezni, aki őt magát és hitét szeretettel öleli magához és táplálja.”

Eddig az idézet. Aki egyetért ezzel, emelje föl a kezét. Köszönöm. Ellenpróbát nem fogunk csinálni, viszont aki fölemelte a kezét, akkor tulajdonképpen azt erősítette meg, hogy az egyház küldetésében az egyik nagyon fontos feladat, hogy a tagok lelki növekedését segítse, munkálja. És aki ezzel egyetértett, hogy az egyház küldetésének, feladatának egyik fontos része a tagok lelki nevelése, akkor annak most érdemes a fölolvasott bibliai Igével foglalkoznia, és akkor az maradjon itt.

Aki nem emelte föl a kezét, mert nem ért egyet vele, az meg azért maradjon itt.

Nos, nézzük akkor a bibliai szakaszunkat.

Amikor a gyülekezetbe akarunk hívogatni, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy miért. Persze hogy azt mondjuk rá, hogy mi tisztában vagyunk, de vajon hányszor kerültünk már zavarba, amikor valaki visszakérdezett. Miért hívogatunk a gyülekezetbe, miért fontos a gyülekezet, milyen feladatot bízott Isten a gyülekezetre, amit a gyülekezetnek kell elvégeznie?

Nos ma, ebben a sorozatban (a gyülekezet küldetéséről szóló igehirdetési sorozatban), negyedikként tehát a tagok lelki neveléséről lássuk, mit mond az Ige. Nyilvánvaló most alapvetően a fölolvasott igeszakasz szerint fogjuk ezt vizsgálni; az Írás ennél többet és részletesebbet is elmond, mint amennyit a fölolvasott bibliai szakaszunk elénk ad.

Az első tehát a lelki növekedés vonatkozásában az ismeret. Nem tudom, nem kértem senkitől – miközben olvastuk, miközben hallotta a Timóteushoz írott szakaszt, ezt a 10 verset –, hogy számolja meg, hányszor találkozik egy bizonyos kifejezéssel, nevezetesen: tanítani, illetve a tanítás kifejezésével. Jelentem: ötször. Ebben a rövid szakaszban ötször benne van. Vagy úgy, hogy „taníts”, vagy úgy, hogy „a tanításról gondoskodjál”, de ötször benne van. Márpedig, hogyha egy szövegben, ha az Isten Igéjében valami ennyiszer ismétlődik, akkor bizonyára ennek valami fontos üzenete és jelentősége van.

Az első tehát, hogy az Írást tanítsd a testvéreknek – adta az útmutatást az apostol fiatal munkatársának, egy házi gyülekezet vezetőjének, Timóteusnak. És ez ötször ismétlődik. „Akkor leszel a Krisztus jó szolgája, hogy ha az Isten Igéjét, ha az Írást tanítod.” Tehát a küldetésben, a helyi gyülekezetben is nagyon hangsúlyos a lelki nevelés és annak egyik eleme a tanítás, az ismeret, az Isten-ismeret, a Krisztus-ismeret továbbadása.

Persze azt taníthatjuk, amit tudunk. És vajon nem azért gyenge sokszor a missziónk, mert nagyon hiányos az ismeretünk. Talán mesélni tudunk bibliai történeteket, és bizonyára sokat tudnánk elmesélni. De vajon értjük az Isten üdvözítő szándékát és tervét? Mert hogyha nem értjük, akkor nem tudjuk hova felfűzni a sok történetet, amit egyébként bizonyára ismerünk. Bár az sem biztos, hogy az ismert történeteket mindig értjük. Sokszor kellett (kicsit megdöbbenve) tapasztalnom itt a Nagyerdei gyülekezetben is, hogy olyan testvérekkel kapcsolatosan, akikről azt gondoltam, mivel ezek annyira kézenfekvő bibliai szakaszok, hát nagyon jól értik. Kiderült, hogy nem. Pedig egy részét még el is tudták volna mondani, ha nem is szó szerint kívülről. De nem értették.

Ahhoz tehát, hogy valamit taníthassunk, ahhoz ismernünk kell, és értenünk kell. Úgyhogy igaza van Spurgeon-nek, amikor többek között azt írta valahol, hogy „aki felhagy a tanulással, az felhagy a tanítással is”. És akkor az megöregedett – teszem hozzá én – de nagyon megöregedett. Akkor is, hogyha 20 éves. Aki nem akar lelkileg növekedni, az már nagyon öreg ember.

Igen, gyarapodnunk kellene az Isten-ismeretben is, mert csak akkor van esély arra, hogy másoknak is többet átadhassunk. De értenünk is kell, mert tanítani csak azt taníthatjuk, amit tudunk, és amit értünk.

Ugyanakkor, ez a tanítás, a megértett Ige továbbadása visszahat reánk is. Mert amit megértettem, és másnak is el tudtam mondani, és el tudtam magyarázni, az az enyém igazán. Amíg nem tudok másnak valamit továbbadni, az nem az enyém. Azt most hallottam, most úgy belelkesültem, most olyan érdekes volt, most úgy megszólított, de nem az enyém. Az az enyém, amit át is tudok adni másnak. Ha így vizsgáljuk meg saját igeismeretünket, akkor valószínűleg rádöbbenünk, hogy nagyon hiányos, pedig nagyon sok bibliai történetet el tudunk mesélni.

A másik mozzanat, amit az apostoli útmutatásból, tanácsból fölismerhetünk, az a perspektivikus látás – az előzővel szoros kapcsolatban van. Érteni az Isten üdvözítő tervét. Ilyet olvastunk itt, hogy „a kegyesség, abban gyakorold magad, mert abban a jelen és a jövő ígérete megvan”. A jelen és a jövendő. Itt összefüggésekről van szó, itt távlatokról van szó. Van isteni perspektíva! No de ha még a jelent sem nagyon értjük, a jövendőt pedig még úgysem, akkor nagyon nehéz és nagyon bizonytalan lesz a bizonyságtételünk, a tanúságtétel (amiről a múlt vasárnap volt szó).

„A jelen és jövendő élet ígérete” – olvassuk. Aztán: „az élő Istenben reménykedünk”. No ez a megfogalmazás még csak közel van hozzánk, de vajon mit jelent ez? Azt, amit így fogalmaz meg az apostol, hogy Isten, „aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek”? Van üdvözítő terve az Istennek – van ilyen látásunk? Vagy amikor a másik ember előtt szeretnénk bizonyságot tenni, akkor csak a pillanatot és a jelent látjuk. Az jó dolog, ha fölismerjük életünkben az Isten munkáját, ha a jelenben fölismerjük. De ha nincs perspektíva, ha nincs távlat, akkor nagyon könnyen el fogunk tévedni a jelenben is. És az nekünk se jó, másoknak meg végképp, mert ha vak vezet világtalant, könnyen mindketten a gödörbe esnek.

Az apostol fiatal munkatársát tanítva, bátorítva, segítve, tulajdonképpen ezt a távlatot is fölvillantja. Ha valakinek, az Isten népének kell, hogy legyen távlat, kell, hogy legyen perspektíva, és nem csak a pillanat, és nem csak a ma öröme, nyomorúsága, munkája, elfoglaltsága, hanem hogy az Istennek üdvözítő terve van, és ez a terv nem egyszerűen a jelenvaló világra igaz, hanem ez a jelenvaló világunkban benne az Isten hatalmas tervében.

Ha a tagokat szeretnénk lelkileg nevelni, mert nagyon fontos, hogy megtérjen, hogy újjászülessen… de ha megszületik és otthagyjuk, akkor olyanok lennénk, mint az, aki az újszülött csecsemőt otthagyja. Megszületett, segítettem, most már éljen.

Valaki így írta (egy lelkész kollega), egy ilyen témakörről, hogy az gyilkosság. Aki otthagyja a hit útján elinduló embert, az lelki gyilkos. Vajon nem vagyunk-e néha gyülekezetként már-már ilyenek? Hát ha nem veszi föl a tempót úgy, ahogy már mi 50 éve hívők ezt csináljuk! – sajnáljuk. Ez iszonyatos szeretetlenség, figyelmetlenség, és ennek a következménye az, hogy amit ugyan az Isten Lelke elkezdett valakiben, azt mi öljük meg, mi oltjuk ki.

Az apostol, amikor Timóteust próbálja tanítani, segíteni, hogy hogyan próbáljon abban a kis közösségben munkálkodni, és mire tanítsa a közösség tagjait, akkor észrevehetjük harmadikként, hogy arra is segíti Timóteust: legyél tisztában a saját feladatoddal. Legyél tisztában azzal, amit az Isten rád bízott, meg ott bízott rád. És ez nem egyszerűen egy közösség vezetőjeként kell, hogy így legyen, ez minden hívő ember életében így kell, hogy legyen. Vagyis nem elég az, hogy „hát reménykedünk az élő Istenben”, hanem föl kell ismerni, el kell fogadni, és biztos meggyőződéssel fölvállalni, cselekedni a feladatunkat. Abban is legyen meggyőződésünk.

Ilyeneket írt az apostol Timóteusnak: „hit és tanítás követőjévé lettél”. Nem úgy általában, „menjél és buzgólkodjál!” – hanem a hit és tanítás követőjévé lettél.

Aztán: „legyen gondod a felolvasásra, igehirdetésre”. Aztán: „a kegyelmi ajándékot gerjeszd fel”. Az Istentől neked adott kegyelmi ajándékaidat használd – ebben is legyél biztos; legyen meggyőződésed. Aztán: „Rendeld el ezeket és tanítsd”. Megint odaérkeztünk, hogy „taníts”. Ha a tagok lelki nevelését, növekedését szeretnénk munkálni – márpedig ez küldetése a gyülekezetnek! –, akkor tisztában kell lenni egyenként is, hogy a Nagyerdei gyülekezeten belül mi a feladatunk. Jó, ha tisztában vannak ezzel a lelkészek. Jó, ha tisztában van vele a gondnok. Jó, ha tisztában van vele a presbiter. Jó, ha tisztában vannak vele a csoportvezetők, munkatársak, de ez kevés. Mindenkinek föl kell ismernie, hogy Istentől kapott feladata és szolgálata van. Vagyis, nem fogyasztói társadalmat kell a gyülekezetben lemásolni (vallásos formában): Eljövünk és fogyasztunk! De néhányan mindig tegyenek az asztalra valamit, mert különben nem fogunk eljönni, mert nincs mit fogyasztani.

Az Ige arról beszél, hogy „egymás hite általi épülés”. Arról beszél, hogy nekünk van feladatunk, ezek nagyon különbözőek. A testnek sok tagja van – írja Pál apostol a korinthusiak felé. A tagok különbözőek, ahogy a biológiai testnek is a különböző tagjai különböző feladatot teljesítenek, és így növekszik, és így él a test. Egy gyülekezetben is ez így van. Ha azt szeretnénk, hogy gyülekezetünk növekedjen, akkor mindenki föl kell, hogy ismerje, mi az, amivel ő ennek a gyülekezetnek a növekedéséhez hozzá tud, hozzá kell, hogy járuljon az Ige szerint.

Nyilvánvaló – és ez most nem fér bele a most olvasott Igénkbe és az igehirdetésbe –, hogy itt a néhány hete már említett közösségi kontrollnak is fontos szerepe van; és nemcsak „én úgy gondolom, hogy…”.

A tagok lelki növekedése, nevelése a gyülekezet feladata. És ebben mindannyiunknak van egyen-egyenként feladatunk. Különbözőek. Nem azt kell néznünk, hogy a másiknak mi van, hanem azt, hogy én a helyemen vagyok-e, és odateszem-e azt, amit nekem adott az Isten: kegyelmi ajándékot, képességet, talentumot – odateszem-e a közös asztalra, hogy a gyülekezet növekedjen, akár a régi hívők, akár a nem régen megtértek, hogy új érdeklődőket tudjon vonzani a gyülekezet.

És negyedszer a fölolvasott bibliai szakaszunkban a tagok lelki nevelése vonatkozásában ilyet ír az apostol Timóteusnak: „gyakorold magad a kegyességben”. Gyakorold magad a kegyességben. Részleteiben pedig így: „légy példa a beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban”. Ki-ki kereshet máris magának feladatot. Mert a példaadás, az minden hívő embernek feladata és szolgálata. Vagyis mindenki találhat, és mindenki kell, hogy találjon feladatot, amit az Isten neki adott.

Az apostol, Timóteusnak írva, mint egy kis gyülekezet vezetőjének írva, egész precízen, részletesen is megnevezi, hogy „neked, mik az elsőszámú feladataid”. Figyeljük meg: „legyen gondod önmagadra” – ez is. Bár arról volt szó, de újra és újra ismétlődik, hogy „ezekkel törődj, foglalkozz, hogy rendeld el, hogy taníts, de azt mondja, hogy önmagadra is legyen gondod.

Gyakorold magad tehát a kegyességben, mert a kegyességben, a Krisztus-követő életben ha gyakoroljuk magunkat, akkor tudunk a közösségben, közösség javára szolgálni. Akkor a tagok lelki nevelését, növekedését, egymás növekedését is tudjuk segíteni.

És itt érkeztünk el oda, ahonnan kicsit átformálva vettem az igehirdetés címét, tudniillik az apostol ezt írta Timóteusnak, hogy „előrehaladásod nyilvánvaló legyen”. Hogy előrehaladásod – a tied Timóteus! – nyilvánvaló legyen. És neked meg szolgálni kell, hogy a mások előrehaladása hitben, ismeretben, kegyességben, keresztyén életben való előrehaladása nyilvánvaló legyen. Fölismerhető, látható valóság legyen.

Szeretett Testvérem! Aki fölemelted a kezedet, mit tettél te eddig ezért? Hogy tudniillik a megtért, a hitben elindult testvérek ne maradjanak ott minden gondozás, minden segítség, átölelő, átkaroló szeretet nélkül?

Mit tettél azért, hogy a régi hívő testvér is erősödjön, megmaradjon a hitben?

Előrehaladásod nyilvánvaló legyen – nem azt írja az apostol, hogy „a rád bízott gyülekezet előrehaladása nyilvánvaló legyen”; hanem azt mondja, hogy „először a te előrehaladásod” legyen nyilvánvaló, mert ha te nem haladsz előre, akkor nehezen tudnak előrehaladni a rád bízottak. „Aki felhagy a tanulással, az felhagy a tanítással.” Aki maga nem lép előrébb a hitben és az engedelmességben, az ne csodálkozzon, hogy a körülötte lévők, a családtagok és az ismerősök közül nem nagyon fognak előrelépni – legalábbis általa.

 Az Úrnak megvan a hatalma és lehetősége, hogy mások által mégis növelje és segítse azokat, akiket pedig talán nekünk kellett volna segíteni.

Előrehaladásod nyilvánvaló legyen – és egy gyülekezetnek is kell előrehaladni, növekedni a hitben, ismeretben, engedelmességben, hogy az érdeklődőből tag legyen, hogy a gyülekezeti tag a szolgálatát fölismerje és végezze elkötelezetten, hogy érdeklődők megtérjenek, és hogy így majd taggá lehessenek, hogy krisztusi módon, krisztusi értékrend szerint kezdjenek élni.

Az egyház küldetése – most a negyedik hangsúlyt próbáltuk fölismerni, meglátni – a tagok lelki nevelése. Ez is a gyülekezet nagyon fontos küldetései közé tartozik. Nem véletlen tehát, hogy Pál Timóteusnak ilyet ír: „rendeld el” – itt jön a közösség; „tanítsd” – itt jön a közösség; de ugyanakkor ott van, hogy „legyen gondod önmagadra is” – mert ezek kölcsönhatásban vannak egymással. Sokak előrehaladása nyilvánvaló legyen a Nagyerdei gyülekezet által is – ebben is egyet kell értenünk, legalább olyan mértékben, amennyire a kezek fölemelkedtek. És nemcsak egyet kell értenünk, hanem a ránk bízott és nekünk adott lehetőségek, kegyelmi ajándékok, képességek és tálentumok szerint mindannyiunknak ezt munkálni kell.

Szeretnénk, hogy sokan Krisztus-követőkké legyenek. Igen. Szeretnénk, hogy a gyülekezet növekedjen. Ugye, igen? Szeretnénk, hogy sokak előrehaladása hitben nyilvánvaló legyen. Akkor ezt sokaknak, mindannyiunknak kell munkálni. Ámen.

Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege,

Mert nem árthat néked senki gyűlölsége,

Noha e-világnak rajtad dühössége,

De nem hágy szégyenben Krisztus ő Felsége.

Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy,

Az Atya Istennél bizony te kedves vagy;

Ő szent Fia által már te is fia vagy,

Minden dicsőségben, higyjed, hogy részes vagy.

Siess most mihozzánk, Krisztus, segélj minket,

A te szent igéddel neveljed hitünket.

És te Szentlelkeddel bírjad életünket,

Hogy minden dolgunkban dicsérhessünk téged.

380. dicséret 1., 2. és 7. vers

Jöjjetek, imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, magasztalunk üdvözítő tervedért, hogy Igéd és Lelked által egy népet gyűjtöttél össze magadnak, azt őrzöd és megtartod, hogy ennek a népnek mi is tagjai lehetünk.

Bocsásd meg Istenünk, hogy nem igazán értjük egyházad küldetését. Bocsásd meg, hogy olykor még a megértett akaratodat sem teljesítettük, hogy hiányos és erőtlen volt dicsőséged magasztalása; hogy gyenge közösségünkben sokszor a szeretet, az egymás elfogadása.

Bocsásd meg, hogy nem volt mindig hiteles életünk tanúságtétele, és lelki előrehaladásunk személyesen és közösségünk vonatkozásában sem lehetett mindig nyilvánvaló mások számára.

Segíts Urunk felismernünk és felvállalnunk, mint gyülekezet küldetésünket. És segíts Urunk személyenkénti feladatunkat is felismerni és megcselekedni, hogy az egymás hite által való épülésnek kölcsönösen részesei lehessünk, hogy így sokan Hozzád vágyódjanak, térjenek, és ismeretben, szolgálatban megerősödjenek.

Könyörgünk gyülekezetünk kiscsoportjaiért, hogy ezek a csoportok az egymás számontartásában, a közös imádságban, az elmélyült Biblia-tanulmányozásban betöltsék küldetésüket. Könyörgünk csoportvezetőkért, munkatársakért, Te adj látást, erőt, hogy a fölvállalt szolgálatot örömmel, a növekedésért végezhessék.

Könyörgünk a presbitériumért, hogy fölismerve feladatát és szolgálatát, szívük hálájával az egész közösség növekedésére végezzék.

És könyörgünk az egész gyülekezetért, hogy amikor vasárnapról-vasárnapra összegyülekezünk, akkor ez az összegyülekezés legyen hitvallás Rólad, egymás szeretetteljes köszöntése, hogy legyen ez a közösség bizonyságtétel és tanúságtétel a világ előtt is, hogy legyen ez az alkalom, és gyülekezetünk minden alkalma a lelki növekedés, a lelki nevelés jó eszköze.

Könyörgünk azokért a felnőttekért, akik keresztelésre, konfirmációra készülnek. Te áldd meg bennük ezt a döntést, és bennünket pedig tégy késszé és alkalmasabbá, hogy szeretettel átkaroljuk, befogadjuk, hitben, lélekben továbbneveljük őket.

És könyörgünk most minden érdeklődő, kereső felebarátunkért is, hogy sokak lelki előrehaladása nyilvánvaló legyen.

És kérünk a gyülekezetünk és minden gyülekezet lelki előrehaladása, növekedése nyilvánvaló bizonyságtétel lehessen ebben a világban. Ámen.

„Növekedjetek a kegyelemben, a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk megismerésében. Övé legyen a dicsőség most és mindörökké.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |