| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Felkészítsen a szolgálatra

Efézusi levél 4. fejezet 9-24. vers

„⁹Az pedig, hogy »felment«, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre.

¹⁰Aki leszállt, az »fel is ment«, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget.

¹¹És ő »adott« némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, ¹²hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, ¹³míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, ¹⁴hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától;

¹⁵hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.

¹⁶Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.

¹⁷Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint.

¹⁸Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük.

¹⁹Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban.

²⁰Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust;

²¹ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban.

²²Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott;

²³újuljatok meg lelketekben és elmétekben, ²⁴öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk!

Hálát adunk neked azért, hogy most összegyűjtöttél itt bennünket, a Te népedet. Jöttünk azért, hogy magasztaljunk Téged, a Te nagyságos tetteidért, hogy dicsőítsünk Téged az életünkben megtapasztalható dolgokért. Azokért az áldásokért, amelyeket Te árasztasz mireánk. Urunk, mindezeket nem tudjuk meghálálni a mi gyarló életünkkel, de mégis szeretnénk a Te szolgáid lenni, mert tudjuk, hogy az van a Te dicsőségedre, hogy ha mi őszintén kiállunk a Te szent neved mellett, és vallást teszünk a mi hitünkről. De kérünk azért, hogy bocsásd meg, ha mindenféle tanítás hevében eltértünk a Te neved magasztalásától. Kérünk, segíts bennünket abban, hogy erősen és szilárdan, a Tebenned való hitben erősödhessünk. Bocsásd meg azt Urunk, hogy oly nehéz elszakadnunk az óemberünktől, de Te adj erőt ahhoz, hogy mind jobban felöltözhessük a Tőled nyert újemberünket. Urunk! Ahogyan a természet is évről évre megújul, kérünk, minket is újíts meg a Te szent Igéddel, hogy a Te képedre formálódhassunk, és készíts fel bennünket a Téged való szolgálatra. Ezért kérünk most, Szentlelkeddel áldj meg bennünket, nyisd meg a mi fülünket és szívünket is, az értelmünket is, és értelmünkkel is befogadhassuk mindazt, amit Te most üzenni akarsz számunkra. Ámen.

Jézus Krisztus egy Mesterünk,

Mennyei szent bölcsességünk,

És nékünk bizonyos idvességünk:

Plántáljon nagy egyességet,

Igaz és szent szeretetet,

Szívünkbe isteni szent félelmet.

Hogy téged bátran vallhassunk,

E földön néked élhessünk,

Mennyben aztán veled lakozhassunk.

371. dicséret 1., 6. és 7. vers

Korinthusi első levél 12. fejezet 12-31. vers [1Korinthus 12:12-31]

„¹²Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is.

¹³Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.

¹⁴Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból.

¹⁵Ha ezt mondaná a láb: »Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része«, vajon azért nem a test része-e?

¹⁶És ha ezt mondaná a fül: »Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része«, vajon azért nem a test része-e?

¹⁷Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás?

¹⁸Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta.

¹⁹Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test?

²⁰Így bár sok a tag, mégis egy a test.

²¹Nem mondhatja a szem a kéznek: »Nincs rád szükségem«, vagy a fej a lábaknak: »Nincs rátok szükségem!«

²²Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, ²³és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek:

²⁴az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, ²⁵hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok.

²⁶És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.

²⁷Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.

²⁸Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken szólásra.

²⁹Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő?

³⁰Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni?

³¹De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra. Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.”

Szeretett Testvérek!

Három kifejezést említek. Ez a három kifejezés tulajdonképpen egy szóból származik. Mi a különbség közöttük? – különösképpen, hogyha az egyházra, a gyülekezetre vonatkoztatva tesszük föl a három kifejezést. Az egyik a ‘kiszolgál’, a másik a ‘szolgáltat’ és a harmadik a ‘szolgál’. Érezzük, hogy sok a hasonlóság. De bizonyára mindannyian érezzük, hogy nagyon nagy a különbség is aközött, ha kiszolgál az egyház valamit, valakiket, valamilyen érdekeket, és érezzük, hogy nagy a különbség, bár sok a hasonlóság, hogyha szolgáltatást nyújtana az egyház, mint fő feladataként. Érezzük, bár sok a hasonlóság, hogy nagy a különbség a szolgálat, a szolgáltatás és kiszolgálás között.

Nos, hogyan szolgáljunk? A gyülekezet küldetéséről szóló igehirdetés sorozatnak az 5. és ezzel befejező része hangzik most az előbb olvasott két igeszakasz alapján. Ennek azt a címet adtam: Küldetésünk: szolgálat.

Nézzük akkor, hogy hogyan szolgáljunk? Az Efezusi levélből vett kifejezéssel szólva, „minden egyes rész”, vagy a Korinthusi levélben „a tagok, a test tagjai” – vagyis itt az egyénről van szó – mindegyik szolgál. Az egyén saját adottságainak megfelelően. Ezek nagyon különbözőek, de mindegyik „a saját adottságának megfelelően működve” – ahogy ott olvassuk – kell, hogy „gondoskodjék önmaga növekedéséről”. Aztán majd szó van a közösségről is. De először nézzük meg az önmagunkról való gondoskodást.

Pál apostol annak idején, amikor az efezusi vénektől búcsúzik, akkor többek között beszél arról is, hogy „viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek titeket vigyázóvá tett”. Emlékezzünk, amikor odamennek és vitatkoznak Jézussal némelyek, és be akarják húzni a csőbe, hogy melyik a nagy parancsolat. Akkor Jézus idézi az Ószövetséget: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, lelkedből, erődből, elmédből és szeresd felebarátodat!”. És ez utóbbit így idézi: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”.

Nagyon sok ember, sajnos nagyon sok keresztyén is, azért nem nagyon tudja szeretni a felebarátját, a Krisztusban testvérét sem, mert önmagát sem tudja szeretni. Viszont másik oldalról ellenpontozva azt is meg kell fogalmazni, a mi világunk pedig most nagyon az önszeretetről, az egoizmusról szól. Mégis hangsúlyoznunk kell az Ige szerint való, önmagáról való gondoskodást is. Hogy tudniillik önmaga növekedéséről gondoskodjon. Gondot kell viselni önmagunkról is, mert különben nem tudunk másokról gondot viselni, és nem tudunk másoknak szolgálni. Tehát minden egyes rész, minden egyes tag így kell, hogy cselekedjen.

Ugyanakkor mindkét igeszakaszunk határozottan beszél a közösségről. A Korinthusi levélben a test biológiai képét hozza az apostol. Az Efezusi levélben ezt olvassuk, hogy „épüljön szeretetben a különböző kapcsolatok révén összekapcsolva” sok egyén; a sok különböző keresztyén személyiség közösséggé, Krisztus-testté épüljön.

Nézzük most a közösség vonatkozását. „Sok tag”, de „egy test” – olvastuk az előbb. És hogy ne legyen meghasonlás – merthogy nagyon hamar keletkezik meghasonlás a gyülekezetben a keresztyén emberek között is –, az apostol figyelmeztette a korinthusi gyülekezetet, és tanít bennünket is: „az Isten rendezte el a tagokat” – a különböző tagokat – „a testben”, a Krisztus-testben és a biológiai testünkben is, hogy ne legyen meghasonlás. Merthogy a korinthusi gyülekezetben éppenséggel nagy meghasonlás keletkezett. A magát nagyon lelki gyülekezetnek gondoló és önmagáról sok jót képzelő korinthusi gyülekezetben belső szakadozások lettek. Szó szerint frakciózások is lettek: én Pálé, én Péteré vagyok… és sorolták ott. Nos, ebben a gyülekezetben, amely gyülekezetben bőségesen volt kegyelmi ajándék, meghasonlás támadt. Mert némelyek a nyelveken szólást mindenek fölé helyezték, és csak azt tartották igazi embernek, igazi lelki embernek, aki így is dicsőíti az Istent. Az apostol kénytelen határozott tanítást adni – majdhogynem azt mondhatjuk, tejjel etetni ezt az úgymond nagyszerű gyülekezetet.  Alapdolgokat kell tanítania. És sokszor így vagyunk mi is. Sok minden jót gondolhatunk magunkról, és sokszor alapdolgokkal nem vagyunk rendben.

Hogy ne legyen meghasonlás, Isten rendezte el a tagokat így. Ugyanakkor az apostol így fogalmazta meg: „egy Lélek által egy testté kereszteltettünk” – önmagát is beleérti. Egy Lélek által egy testté kereszteltettünk – az egyház egyik titka ez, és ezért más, mint minden más földi szervezet. Ha ez nem jelenik meg határozottan, hogy „egy Lélek által… egy testté”, a Krisztus-testté kereszteltetünk meg, akkor viszont nem nagyon különbözünk más földi emberi társaságtól.

Néhány évvel ezelőtt a gyülekezeti nagytábor témájaként is megfogalmaztam, és ezt a címet is adtam akkor a hét témájának: egymást gazdagító különbözőségek. Nos, a most olvasott igeszakaszunk határozottan beszél erről. És ahogyan határozottan beszél erről, ezt nekünk is észre kell vennünk. Az egymást gazdagító különbözőségekben, hogy kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. Úgy is kell gondoskodnunk egymásról, hogy most például itt, közöttünk van nem is egy olyan személy, akinek nem magyar az anyanyelve. És akkor valamiféleképpen tolmácsolni kell. El kell fogadni szeretettel azt, hogy ezt a körülötte ülők egy kicsit hallják. De remélem, hogy a mikrofon hangosabb. Az egymást gazdagító különbözőségek így is kell, hogy működjenek a gyülekezetben. Kölcsönösen gondoskodva egymásról a tagok. A gyülekezet tagjai kölcsönösen gondoskodjanak egymásról. Amíg az Efezusi levélben azt olvastuk, hogy önmagáról gondoskodjon, addig most azt látjuk, hogy a tagok egymásról gondoskodjanak. Mind a kettő hangsúlyos a keresztyén életben.

A fölolvasott nagyon szép biológiai testkép figyelmeztet bennünket arra is, hogy minden tag fontos. Minden szolgálat fontos. Sőt, a kevésbé látványosak fontosabbak sokszor, mint a nagyon látványosak. Sokkal fontosabb, hogy a szívünk, a vesénk, a tüdőnk és még sok minden más dolgozzon. Ugye egyikünk sem beszélgetett most itt az előbb a szívével, veséjével, tüdejével, hogy „figyelj, ne hagyj már ki 10 percre, ne pihenj most egy fél órát”, de, hogy „ügyes kezű ember”, azt szoktuk mondani. Mert ez látszik. De mire megy a kezünk a többiek nélkül?

A gyülekezet közösségében kölcsönösen kell egymásról gondoskodnunk és egymást kiegészítenünk, mert így tudja a gyülekezet teljesíteni azt a szolgálatot, amit együtt kell teljesítenünk.

És így elérkeztünk oda is, hogy ez a szolgálat, ez az egymást építő szolgálat, ez folyamatos kell, hogy legyen. Az Írás hűségről beszél sokszor. Emlékezzünk a talentumokról szóló példázatokban, ki-ki képességéhez mérten kapott sok vagy kevesebb értéket, eszközt, hogy azt forgassa, használja. És a visszajövő gazda nem azt kéri számon, hogy miért nem ad mindenki az elszámoláskor 5-öt, noha volt, aki 5 egységnyit kapott, volt, aki kettőt, volt, aki egyet, hanem mindenkitől arányosan kéri számon, ami a 100 %, vagyis a hűséget.

A gyülekezet közösségében a hűséges, folyamatos szolgálat rendkívül fontos. A mi világunk kicsit másról szól. Akciókról szól. Mindenhol akció, meg akarnak ragadni bennünket (egész pontosan a pénztárcánkat), és ez a kereskedelemben bizonyos szintig rendben is van. De nem kell nekünk átvenni az akciót. Akkor sem, hogyha természetesen a gyülekezet életében vannak fontosabb, alkalmi rendezvények. De az a fajta akciózás, az a fajta szenzációéhség, ami a mi világunkban állandóan ostromol bennünket, az ne legyen a mi gyakorlatunk. Hiszen nem lehet az, nem él úgy a gyülekezet, nem él a közösség, nem él a biológiai testünk, ha közben kihagynak a fontos szervek néhány órácskát, esetleg jó néhány napot, akkor végül a test sem fog élni.

A folyamatos szolgálat, a hűséges szolgálat, a kitartás a szolgálatban nagyon-nagyon fontos. Ezen kívül jó, hogyha vannak rendkívüli alkalmak. De a keresztyén élet, az nem akció kérdése, hogy „majd, amikor ráérek”. Meg „majd, ha valami rendkívülire hívnak, rendkívülit rendeznek, akkor szóljanak, akkor hívjanak, akkor elmegyek”. A keresztyén élet, az folyamatos, ahogyan a testünk minden szerve, tagja folyamatosan dolgozik, hogy éljen a test, és így működhessenek a tagok.

Az apostol külön fölhívta a korinthusiak figyelmét, hogy melyik a fontosabb, melyik a hasznosabb. Nem mindig a leglátványosabb a leghasznosabb. Ahogyan a testünkben sem. A leglátványosabb mindig a nélkülözhetetlen. Jó néhány olyan kevésbé látványos szervünk van, amiről megfeledkezünk, amíg dolgozik. De ha nem dolgozik, akkor kapkodunk, hogy baj van. Az Isten rendezte így, hogy ne legyen meghasonlás.

Vagyis akkor próbáljuk most már sorba szedni, hogy is van hát? Az előző négy vasárnap négy hangsúlyt megfogalmaztunk, ehhez most hozzátettük az ötödiket, a szolgálatot. A bevezetőben föltettem a kérdést, mi a különbség a kiszolgál, a szolgáltat és a szolgál kifejezések között. Érezzük mindannyian a sok hasonlóságot, de látnunk kell a radikális különbséget. Az egyháznak nem az a küldetése, hogy bármilyen világi elvárást kiszolgáljon. Mert ha embereknek akarunk tetszeni, a végén könnyen nem leszünk Isten szolgái. Miközben a zsidónak zsidóvá, a görögnek göröggé lenni, az ő nyelvén beszélni, de a ránk bízott üzenetet nem cserélhetjük ki.

Érezzük és látjuk, hogy a szolgáltat és a szolgálat között van sok hasonlóság, mégis nagy a különbség. Szolgáltat – a szolgáltató céghez hogyan viszonyulunk? „Nem tud valaki egy gázszerelőt?” – szoktuk megszólítani egymást, amikor hirtelen elromlik egy gáztűzhely. Merthogy legutoljára 10 éve volt szükségünk rá, akkor még fölírtuk a telefonszámát, de azóta már valahová elszórtuk. Most gyorsan kellene, jöjjön valaki, aki ezt a szolgáltatást elvégzi. Kijavítja, és utána abban reménykedünk, hogy legalább 10 évig nem kell látni egymást. Nos, nagyon sokan azt gondolják, hogy ez az egyház feladata: amikor éppen bajban vagyok, ugorjon és szolgáltasson, egyébként nem is akarom látni 10 évig, 20 évig.

Bizony nem egyszer találkoztam emberekkel, akik mondták, hogy „hát igen, 10 éve, anyám temetésénél jártam itt utoljára”. Mert szolgáltatásként, gyakran a telefonban is hallom ezt, hogy „ezt, meg ezt a szolgáltatást szeretnénk igénybe venni”. Na most ez lehet nyelvbotlás, de amikor kiderül, hogy valóban ez a lelkiség van mögötte, akkor itt súlyos tévedés van. Ennek a tévedésnek mi is lehetünk okai. Az életünk nem evangélium szerinti szolgálat volt, az egyház hajlott arra, hogy látszólag embereket megnyerjen, hogy szolgáltatást nyújtson, és valójában ne evangéliumot hirdessen elsősorban. A mi feladatunk a szolgálat. Jézus nem azt mondta, hogy „én olyan vagyok közöttetek, mint aki kiszolgál mindenkit”; nem azt mondta, hogy „én olyan vagyok közöttetek, mint egy szolgáltató cég” – bár akkor is voltak ilyen elvárások: gyógyítsa meg a betegeinket, de a 10 leprásból csak egy ment vissza hálát adni. A szolgáltatást elfogadta, merthogy szolgáltatásnak tekintette, de aki adja, az nem kell –, hanem én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.

Szeretett Testvérek!  Emlékezzünk vissza az előző négy hangsúlyra: mi a gyülekezet küldetése? Tulajdonképpen az előző négy teljesítése is szolgálat. Hiszen emlékezzünk vissza: „dicsőségének magasztalására legyünk” – olvastuk az Efezusi levél első fejezetéből háromszor is. Ha valóban az Isten dicsőségét magasztaljuk, akkor ezzel figyelmeztetjük magunkat és a világot is: ne bálványoknak szolgálj! Ezzel segítünk embereknek, segítünk világunknak is, hogy ne merüljön el bálványok kiszolgálásában.

A gyülekezet küldetése – a második hangsúlyban, így fogalmaztuk meg: közösség legyünk az Úrban. Nos, egymást segítő tagokként, egymást építő tagokként valóban a közösség vagyunk, ezzel szolgálunk egymásnak is, és szolgálunk kifele a világ felé is. Mert egy olyan példát mutatunk föl, amit az apostol úgy fogalmazott meg, hogy „a Lélek által egy testté kereszteltettünk”. Hogy az Isten ebben a világban valami egészen újat kezd a megtérés által. Hogy lehet újat kezdeni. A tanúságtétel erről szól.

Tanúságtétel Krisztusban – fogalmaztuk meg harmadszor a gyülekezet küldetését. Hirdetni a megtérést és a bűnbocsánatot. Lehet új életet kezdeni! Nem igaz az, amit nagyon sok embertől hallottam már: „Tiszteletes Úr! Hát sajnos mi nem kaptunk vallásos neveltetést, én se, a feleségem se – tetszik tudni, annak idején nem lehetett, hát ez most már így marad”. Jobb esetben így folytatták: „de legalább a gyerekek!”. És mondom, a gyerekek a szülők nélkül hogy fogják? Miért kell úgy vesznie? Már egy 40 éves ember úgy megöregedett, hogy már feladta, már semmi változást nem tud elképzelni? Lehet megtérni. Jézus az öreg teológustudósnak, Nikodémusnak mondta, hogy „szükség néked újjászületni”, és nem kisgyerekeknek mondta ezt. Amikor a Krisztusról tanúságot teszünk, akkor a megújulás, a megtérés nagyszerű lehetőségét hirdetjük, és így szolgálunk felebarátainknak.

És a múlt alkalommal fogalmaztuk meg a negyedik hangsúlyt, a befelé szóló hangsúlyt: a gyülekezet tagjainak a lelki nevelése. Ez is fontos feladatunk. Az Efezusi levélben így olvastuk, hogy „felkészíteni a szenteket” a Krisztus követésére, életüket odaszentelt embereket a szolgálat végzésére. A gyülekezet vezetésének ez az első számú feladata. És nem az, hogy a gyülekezet helyett szolgáljanak, hanem az, hogy felkészítsük a gyülekezet tagjait lelkileg építve, erősítve a szolgálatra. És akkor ehhez társul – mert ez mind, ez a négy is szolgál egyúttal –, a szolgálat sajátos hangsúlya is.

Illyés Gyula egyik helyen ezt írta: „Minden örömöm megkétszerezem azonmód, hogy véled megfelezem”. Szolgálunk ennek a világnak, ha az örömöt, az evangéliumot, a jó hírt tovább adjuk. Szolgálunk ennek a világnak, ha megosztjuk velük. De közben magunkat is építjük – ahogy Illyés Gyula megfogalmazta.

És bizony Szentgyörgyi Albert egyik imádságos hosszabb versében többek között így könyörög, mert erre is nagy szükség van: „Uram! Küldd el hozzánk a te szolgáid, hogy megmutassák az utat, amely tehozzád, a békébe, amely embert emberhez vezet!”

És amikor most az öt hangsúlyt immár együtt láttuk, akkor végezetül két rövid gondolat. Az egyik, hogy ezeket egyensúlyban kell tartani, mert mindegyikre szükség van. Nem elég csak az egyikkel foglalkoznunk a gyülekezetben, vagy csak a másikkal. Nem elég csak a magasztalás, nem elég, az hogy csak a mi kis közösségünket megéljük, nem elég az, hogy csak kifele fordulunk, csak kifelé és magunkkal már nem törődünk, nem elég az, hogy csak a tagokat próbáljuk lelkileg nevelni, hanem ezekre mindig, folyamatosan szükség van a gyülekezetben, vagyis ezeket egészséges egyensúlyban kell tartanunk.

És a másik, a fölolvasott bibliai szakaszunkat mindannyian jól ismerjük: az egy test, sok tagja van… És nagyon jól ismerjük az utána következő szakaszt is: ha csak ennyit mondok, hogy I.Korinthus 13 – ugye, a Szeretet himnusza. De vajon a kettőt összekötő mondatot, el tudnánk mondani? Pedig anélkül se az egyik, se a másik nem sokat ér. És nagyon hajlunk még mi keresztyének is arra, hogy szétszakítsuk azt, amit az Ige egybe mond el. Ha mi is hajlunk arra, hogy a Szeretet himnuszt így kiemeljük a Szentírásból, és abból az összefüggésből, amiről ott van szó, és amiben elhangzott, akkor ne csodálkozzunk, hogy a világ is ezt teszi, mert egyébként nagyon szép az a Szeretet himnusz.

Nos, mi az összekötő mondat? Ma már fölolvastuk: „De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra”. És most jön az összekötő mondat: „Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat. Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem…” – és jön az úgynevezett Szeretet himnusz. Mi az összekötő mondat? „Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat” – tudniillik a szeretet útját. A közösség csak úgy épül, a test csak úgy épül, ha a tagok szeretik egymást. A Szeretet himnuszt nem lehet a test és tagjai nélkül hirdetni. Aki úgy akar Szeretet himnuszt, az illúziókat és szép illúziókat emleget. A test tagjairól beszél az apostol, egy meghasonlott korinthusi gyülekezetet tanít, hogy értsétek meg: különböző tagok, de egy a test, és ha az Ige szerint, ha az Úr Lelke szerint akartok élni, mert egy Lélek által kereszteltettünk egy testté, akkor ezt szeretetben kell megélni.

Két nagyon nagy tanítás van együtt, ezzel az egy összekötő mondattal: a legkiválóbb út, nem a kegyelmi ajándékok önmagukban vagy azokból egyik-másik kiemelése. Nem is az, hogy akkor a dicsőségének magasztalására tegyünk hangsúlyt – mondjuk, mondjuk mindig… Nem is az, hogy csak a közösséggel foglalkozzunk… Nem is az, hogy mindig kifele prédikáljunk, evangelizáljunk… Nem is az, hogy csak a tagok lelki nevelésével… Nem is csak az, hogy szolgáljunk, hanem ezek együtt a legkiválóbb út, hogy ezt a közösséget, ebben a szeretetben és ilyen szeretettel éljük meg. Itt két fontos dolog kapcsolódik össze. Legtöbbször el szoktuk felejteni, és így kicsit levegőben marad az egy test, sok tagja van fontos tanítás, és kicsit a levegőben marad – ezért mondtam, hogy illúzióvá nemesedik és szépül – a Szeretet himnusz.

Az apostol egy meghasonlott, de önmagában belülről meghasonlott gyülekezetnek mondja el ezt a kettőt egyszerre. És ha nem szeretnénk meghasonlott gyülekezet lenni, nem szeretnénk torzult gyülekezet lenni, akkor egyszerre kell a kettőt, az egy test különböző tagjai közösségét megélnünk szeretetben. Ámen.

Óh seregeknek Hatalmas királya,

A nagy Istennek, Mi teremtőnknek,

Gondviselőnknek Szerelmes szent Fia:

Te vagy az Ura Választott népednek,

És hű pásztora Minden időben

Most s jövendőben Gyenge seregednek.

Kiket megváltál Drága szent véreddel,

Megszabadítál Bűntől, haláltól, 

A kárhozattól Elégtételeddel.

Azért már élünk Néked, nem magunknak:

Hát úgy bánj velünk, Hogy nagy örömmel

Szolgáljunk szívvel Néked, mi Urunknak!

297. dicséret 1. és 7-9. vers

Imádkozzunk

Magasztalunk Istenünk, hogy teremtett világod szépségével, rendjével és célszerűségével Te szolgálsz nekünk. Dicsőítünk, hogy gondviseléseddel átkarolod életünket, és Jézus áldozatával és föltámadásával elkészítetted nekünk az örök életet. És hálát adunk, hogy szolgálatra hívtál bennünket, gyermekeidet. Segíts Urunk, hogy dicsőségedet magasztalva utat mutassunk sokaknak Tehozzád, és segíts, hogy a Benned való szeretetközösségünkben szolgáljunk egymásnak.

Urunk! A Te segítségedet kérjük, hogy egész életünk tanúságtétel legyen arról, hogy lehet megtérni és új életet kezdeni. És segíts, a gyülekezet tagjait jobban felkészíthessük a szolgálatra, hogy mindezeket cselekedve életünk és közösségünk szolgálata áldás legyen egyházunknak és népünknek, a tagok személyes cselekedetei által.

Így könyörgünk népünk szellemi, lelki újulásáért határon innen és túl.

Könyörgünk városunkban lelki ébredésért, megtérésekért, és Hozzád kiáltunk betegekért, gyászolókért, hogy a föltámadott Krisztusra nézve legyen gyógyulása, legyen reménysége, legyen vigasztalása életüknek.

Könyörgünk azokért a felnőttekért, akikben Lelkeddel elvégezhetted, hogy keresztelésre, hitvallástételre, konfirmációra készülnek, hogy életük legfontosabb döntése áldás legyen nekik és a gyülekezetnek.

Könyörgünk a tervezett ifjúsági napért és a gyülekezeti missziós napért, hogy fiataloknak és a rohanó idő szorításában élőknek megújulást jelenthessenek ezek az alkalmak.

Urunk, odaszánjuk magunkat a szolgálatra, taníts, vezess, hogy alkalmasabb legyen életünk Téged dicsőíteni, népedet építeni, és e világnak a Te szereteteddel szolgálni. Ámen.

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe vagytok, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívott el titeket.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |