| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Szembeszegüléstől hitre jutásig

Máté evangéliuma 21. fejezet 1-11. vers

„¹Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt,

²és ezt mondta nekik: »Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám.

³Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.«

⁴Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása:

⁵»Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján.«

⁶A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik:

⁷odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült.

⁸A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták.

⁹Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: »Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.«

¹⁰Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: »Ki ez?«

¹¹A sokaság ezt mondta: »Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.«”

Imádkozzunk!

Urunk! Nagyon sokféle ember volt ott akkor az első virágvasárnap Jeruzsálemben. Sokan látták azt, hogyan vonulsz Te be a városba. Voltak ott olyanok Urunk, akik kiáltoztak, dicsőséget adtak neked, s azt hirdették, hogy jön a Dávid fia, a megígért szabadító.  Voltak ott olyanok, akik nem értették, hogy mi történik, és érdeklődve figyeltek. És voltak olyanok, akik egyáltalán nem örültek annak, hogy te jössz. Sokféle ember volt ott Urunk, és sokféle elvárás volt az ő szívükben. Voltak, akik túl sokat vártak, voltak, akik azt várták, hogy te átveszed a hatalmat, és minden elnyomó felett diadalmaskodsz. Voltak, akik talán azt várták, hogy most eljön a világvége, és talán voltak ott olyanok, akik egyáltalán semmit sem vártak.

Urunk! Bennünk is sokféle várás, sok elvárás van, amikor ide jövünk a Te házadba. Sok minden van a mi szívünkben, de mégis mindig jövünk Hozzád, mert tudjuk, hogy Te sok mindent tudsz nekünk adni. Jöttünk azért, hogy egy drága gyermeket hozzunk eléd, mert szeretnénk, hogyha ő is a Te népedhez tartozna. Jöttünk azért, mert tudjuk, hogy Te kegyesen meghallgatod a hívek kéréseit. Jöttünk azért, mert tudjuk, hogy Te meg tudsz bocsátani nekünk. Te ki tudod javítani a hibákat, amit mi elkövettünk. Jöttünk Urunk Hozzád, mert szükségünk van Rád, ezért vagyunk itt ezen az ünnepen. De nem csak azért vagyunk itt, hogy kérjünk Téged, hanem azért is, hogy magasztaljunk és dicsőítsünk, hogy tudjunk úgy dicsérni Téged, mint ahogyan az első virágvasárnap dicsértek: „Hozsánna a magasságban! Áldott, aki jön az Úr nevében!” Adj a mi szívünkbe is ilyen magasztalást, ilyen örömet, és segíts, hogy ezt semmi ne tudja tőlünk elvenni. Kérünk Urunk, legyél itt velünk, add a Te Szentlelkedet, mert azért jöttünk, hogy Veled legyünk. Áldd meg a mi együttlétünket. Köszönjük Urunk, hogy tegnap is itt voltál velünk, hogy megáldottad az Ifis napot. Hisszük Urunk, hogy nem volt hiábavaló, hiszen volt mit tanulni Tőled és testvéreinktől, akik előttünk járnak tapasztalatban és hitben is. Köszönjük Urunk, hogy Te megáldottad a mi együttlétünket. Könyörgünk Urunk, hogy a munka, amit végeztél, amit végeztünk, az megteremje a maga gyümölcsét a fiatalok szívében. S kérünk, hogy most is legyél itt velünk. Taníts minket és nevelj minket, hogy az az érdeklődés, ami bennünk van, az ne csökkenjen. Segíts, hogy ha már nem tudunk várni semmi jót, akkor is felfigyeljünk Rád, meghalljuk a Te hangodat, észrevegyük a Te érkezésedet, és befogadjunk Téged. Kérünk Téged, hogy hallgass meg minket. Ámen.

Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!

Így mondom, mert magam rég annak érezem.

Hadd járjak útadon, hadd várjam égi jódat

Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

Szólj, szólj én Istenem!  – szól hangodból a jóság,

A lelkem megfeszül s a hallásban segít,

És szódban meglelem az örökkévalóság

Jó édességeit, jó édességeit.

512. dicséretünk 1. és 5. vers

János evangéliuma 12. fejezet 12-19. versek

„¹²Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, ¹³pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: »Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!«

¹⁴Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva:

¹⁵»Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.«

¹⁶Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla.

¹⁷A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, most bizonyságot tett mellette.

¹⁸Elébe is azért vonult ki a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette.

¹⁹A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: »Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!«”

Szeretett Testvérek!

Lehet olykor hallani – bizonyos körökből –, hogy a keresztyénség visszaszorulóban van.

Valóban visszaszorulóban lenne a keresztyénség? Vagy csak az úgynevezett nagykonstantini kor van elmúlóban, átformálódóban? Vagyis az a kor (ez Európában másfél évezredig tartott), amikor a korabeli világi hatalom erőszakkal beparancsolt mindenkit a templomba. Nem teljesen szerencsés módon, de Konstantin császár nevéhez kötik, bár ebben ő igazán még ártatlan volt, hiszen ő türelmi rendeletet adott ki; egyenjogúsította a Római birodalomban a törvényen kívüli állapotban lévő keresztyénséget, és majd mintegy 70 évvel később, egy Theodosius nevezetű császár rendelte el, hogy mindenki köteles keresztyén lenni, és minden más vallás tilos. Mégis a történelemben ezt az állami segédletű keresztyénséget, amit az állam kezdeményezett és nem az egyház, így mondják, hogy nagykonstantini kor.

Vagyis: valóban visszaszorulóban lenne a keresztyénség vagy csak ez a bizonyos nagykonstantini kor van elmúlóban, átalakulóban? Már 1566-ban, amikor az általunk Második Helvét Hitvallásnak nevezett hitvallást írták Svájcban, már akkor az egyházról, tehát mintegy négy és fél évszázada, ilyet írtak az atyák: „Még az is megesik, hogy Isten igaz ítéletével megengedi, hogy Igéinek igazsága, a közösség és az igaz istentisztelet úgy elhomályosuljon és megsemmisüljön, megrendüljön, hogy úgy látsszék, mintha az egyház kihalt volna, és nem állna fenn többé.”

Négy és fél évszázaddal ezelőtt már megfogalmazták, nem kívülről a világ fiai, hanem komoly keresztyén emberek, hogy a történelemben volt már arra példa, mintha az egyház kihaltnak látszana.

Valóban visszaszorulóban van, mint ahogy azt sokan szeretnék mondani és látni? – vagy pedig tisztul a helyzet? Nagyon nem mindegy melyikről beszélünk. Tisztul a helyzet, hiszen nincs állami segédlet, és olyan ne is legyen, mert az evangélium szerinti szabad lelkiismeretet nem jó külső állami kényszerrel megváltoztatni.

Szintén az előbb olvasott, Helvét Hitvallás pár sorban lejjebb ezt írja az egyházzal kapcsolatosan: „Nem mindenki szent, és nem mindenki élő és igaz tagja az egyháznak, aki az egyházhoz számláltatik”. Ezt nem most ezekben az években írta le vagy írták le valakik, hanem egy olyan korban, amely korban még mindig érvényesült az állami segédlet, sőt még pár évszázadon át, de a bibliai módon gondolkozó emberek tisztán látták, hogy nem mindenki élő és igaz tagja az egyháznak, aki az egyházhoz számláltatik.

A fölolvasott virágvasárnapi történetünkben valami hasonlóról szólunk. Háromféle csoportot, réteget különböztethetünk meg az ottani nagy sokaságból, akik Jézus körül ott voltak, amikor Ő Jeruzsálembe ment.

Az egyik csoport, az ellenkezők csoportja. Mindig voltak, mindig lesznek, akik még ellenkeznek.

Ha az evangéliumot részletesebben tanulmányozzuk, akkor látjuk, ilyeneket mondanak ott az ellenkező vezető emberek, a Jézust elutasító, rá féltékeny vezető emberek: mit tegyünk? – „sok jelt tesz… a világ Őt követi!”. Nyílván ez a világ ott, az a világ volt, és nem az egész földgömb. Ha hagyjuk – mondták a vezetők egy része – mindenki benne hisz; eljönnek a rómaiak, elveszik tőlünk a népet, elveszik a hatalmat. Voltak ilyenek is.

Aztán emlékezzünk, az evangélium beszél arról is, hogy Kajafás, a Jézus-ellenes táborok egyik embere, aki történetesen éppen főpap volt abban az időben, ő maga mondta a nagytanács tagjainak, a helyi korlátozott hatalommal bíró, de mégis önkormányzati vallási, politikai testületnek: ti nem értetek semmit. És valóban nem értették Jézust. Nem értették, vagy nem akarták? Vagy elvonultak? – ezt mi most ne döntsük el. Mert Kajafás önkéntelen próféciát mond, amikor azt tanácsolja, hogy ebben a feszült helyzetben jobb, ha egy ember hal meg a népért. És ebben egyet is értettek. Az ellenkezők tábora ebben egyetértett. Inkább Jézust kell megölni. Mindig voltak, napjainkban is vannak, akik ellene mondanak az Isten Igéjének. Ez nem modern lehetőség, mint ahogy sokan azt hiszik, hogy ők modern emberek, mert ellentmondanak a Szentírásnak.

Nézzünk egy másik csoportot is. Őket talán úgy jellemezhetnénk, hogy vannak, akik még nem értik, nem értik igazán Jézust. Nem értik küldetését, nem értik, hogy beszélt róla már az Ószövetség is. De követték, de keresték, de próbáltak ott lenni, talán próbálták megérteni. Még tanítványai is nehezen értették. Föl is jegyzi az evangélista, hogy megdicsőülése után, Jézus megdicsőülése után értették meg, hogy az ószövetségi kijelentés Jézusról beszél. Hogy benne teljesedik be az Isten üdvözítő terve. Hogy az történt, ott az előbb, látták: ami Jézusról meg van írva. Voltak, vannak, lesznek, akik még nem értik. Vagy még nem fogadják el.

 Hatalmas sokaság volt ott, szintén följegyzi az evangélista, hogy ennek a sokaságnak egy része Lázár föltámasztásáról tett tanúbizonyságot. Mások meg azért jöttek, hogy a hír menjen Jeruzsálemből Jézus felé, mert hallották ezt a messiási jelt, de nem hitték. Vannak tehát mindig olyanok is, akik még nem értik.

És van egy harmadik csoport is ebben a nagy sokaságban, akikről itt beszél az Írás. Vannak, akik már hittek. Nem biztos, hogy mindent igazán értenek, de már hittel követik. Mert vajon a kicsiny gyermekeink mindent értenek abból, ahogy mi döntünk, ahogy cselekszünk? Bizony nem. De magukat ránk bízzák és jönnek velünk.

A modern embernek gyengesége a bizalom. Mi nagyon észlények akarunk lenni, és egyre inkább rá kell jönnünk, hogy így maradt egy szárnyunk, az értelmünk, és nincs meg a másik, a bizalom. Repülni pedig a madarak sem tudnak egy szárnnyal.

Mi úgy gondoljuk, vagy sokan ma úgy gondolják, ha mindent érteni fogok, akkor minden rendben lesz. Ez nem igaz. A szerelmet értjük? Mindent értünk? Jaj annak a szerelemnek! A hitben mindent értünk? Nem értünk mindent, csak egy részét. A kettő együtt nagyszerű. Vannak, akik tehát már hittel követik Jézust, volt akkor is, bár biztos nem értettek mindent részleteiben. De mégis mentek, követték hittel, bizalommal.

Úgyhogy a nép vezetői ezt látva, ilyeneket mondanak: „semmit sem tudtok elérni…”. Akárhogy próbáljátok megállítani ezt a Jézust, és akárhogy próbáljátok eltávolítani onnan az embereket. Nem mindenki azért ment, mert már hitt. Volt, aki még nem értette, de ment, és még az ellenkezők is ott vannak! – mert hát figyelni kell. Hol lehet majd belekötni? A sokaság tehát uralom. Nem véletlen mondták az atyák négy és fél évszázaddal ezelőtt, és mi is elfogadtuk magyar reformátusok a Második Helvét Hitvallást, egyházunk hitvallását, hogy néha megesik, hogy úgy látszik, mintha az egyház kihalt volna. Nem véletlen mondták, hogy nem mindenki szent és nem mindenki élő és igaz tagja az egyháznak, aki az egyházhoz számláltatik. Mert más a mi nyilvántartásunk és más a szíveket, veséket vizsgáló Isten ismerete rólunk.  Reméljük azért elég nagy az átfedés.

„Semmit sem tudtok elérni” – háborogtak a vezetők közül némelyek – „a világ Őt, azaz Jézust követi”. Hát itt hozsánnáznak! Segíts meg, segíts meg! Őhozzá fordulnak, őtőle várják a segítséget, életük megoldását. Mintha tényleg beteljesedne, hogy „Ne félj Sion leánya, királyod jön”? Valóban lehet, hogy szerény ismerettel, de növekvő hittel vannak itt sokan ebben a nagy tömegben.

Szeretett Testvérek!

„A világ Őt követi” – mondták ott akkor azok, akik nem követték, csak fizikailag voltak ott. És nyílván nem az egész Római Birodalom követte, hanem ott, Jeruzsálemben érezték úgy hirtelen a vezetők, hogy Jézus után mennek az emberek. Ha ez így kezdődik, mi lesz a folytatása? És hol leszünk mi?

A világ Őt követi? Hát kevésbé kövessék – a konstantini kor külső kényszere, ami mondjuk nálunk megszűnt már jó egy évszázada, de még a közgondolkozásban némelyekben nyílván ez dolgozik most is valami szokásként, de még ebből a szokásból is lehet hitre jutni. Ma is lehet ellenkezni, ma is lehet még nem érteni, és ma is lehet nem teljesen érteni, de hittel, bizalommal követni, akkor van esély arra, hogy egyre többet érteni is fogok az Isten tervéből és akaratából.

Lehet, hogy talán még ellenkezem. De miért? Mi a jó ebben? Mi a jó az Úr nélkül lenni és valamit bálványozni? Ha még nem is érted, jöjj, értsük jobban!

Jöjj, próbáljuk segíteni egymást az Írás tanulmányozása, a közös hit áldása által. Legyél nyitott, mert aki keres, az talál. És ha hittel elindultál, ha a hit útján járunk, akkor a közösségben erősödhetünk. Akkor az Igében erősödhetünk. A Lélek szerinti keresztyénség az nincs visszaszorulóban. A statisztika az lehet, hogy számszerűen csökken, sőt biztos, hogy csökken, de nem mindenki élő és igaz tagja az egyháznak, aki az egyházhoz számláltatik – mondták akkor, amikor a világi törvény szerint mindenkinek az egyházhoz kellett számláltatnia magát.

Igen. A Lélek szerinti keresztyénség terjed, mert ennek van jövője. És ennek az életnek, az ilyen életnek van igazán jövője.

Életedet mikor gazdagíthatja meg jobban az Úr Igéje? Mert Jézus azért jött, hogy életünk legyen, és bővölködjünk. Bővölködjünk a hitben, a szeretetben, a közösségben.  Válasszuk hát Őt! Egyre jobban megértve Őt, és egyre jobban odaszánva magunkat, válasszuk Őt ezen az ünnepen is megerősödve a vele való szövetségben. És járjunk ebben a világban úgy, hogy a mi életünk is Krisztust hirdesse.  Ámen.

Gondolatunk és beszédünk, sőt a mi egész életünk,

Úgy folyjon, s úgy tündököljék, Hogy mindenek megismerjék,

Hogy te vagy, szent Isten Atyánk, Fiaidnak te vagy példánk.

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD. Töltse bé uralkodásod,

Ó, mi királyunk, e földet: Szaporítsad seregedet,

Drága igédnek kész szállást, Adj mindenütt szabad folyást.

486. dicséret 5. 6. vers

Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk!

Csodálatos szereteted, hogy vállaltad teremtésünkben a kockázatot, amikor szabadságra akarsz átformálni minket. Magasztalunk Jézus Krisztus, hogy már akkor vállaltad megmentésünkért a földi küldetést, a golgotai keresztet, amikor még meg sem születtünk.

Bocsásd meg Urunk értelmetlen ellenkezéseinket, amikor a legnagyszerűbbtől, szeretetedtől fosztjuk meg magunkat. Bocsásd meg Urunk, hogy bár sokféleképpen megismertetted, kijelentetted akaratodat, mégis nehezen értjük azt. Urunk, odaszánjuk magunkat akaratod teljesítésére, megbékélt lélekre, Krisztus-követésre, szolgálatra.

És könyörgünk most betegekért, hogy a mélységből Hozzád tudjanak fordulni.

Kérünk gyászolókért és emlékezőkért, hogy biztos föltámadása által erősödjenek meg reménységben.

Urunk! Kérünk, hogy a tegnapi ifjúsági nap áldásai jó gyümölcsként jelenjenek meg a fiatalok életében.

És könyörgünk most a második istentiszteletünkön hitvallást tevő felnőttekért, hogy szeretettel tudjuk elfogadni, befogadni őket, hogy egymást is erősítsük a hit útján.

Könyörgünk, hogy a minőségileg megújuló gyülekezetek áldás forrásaivá legyenek népünk lelki, erkölcsi megújulásában; hogy sokan tartsák fontosnak nemzetünk értékes holnapjának munkálását e mai napon is, felelős döntésükkel. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |