| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Aki énbennem marad, az terem sok gyümölcsöt”

Cselekedetek könyve 2. rész 1-13.

¹Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, ²hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.

³Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.

⁴Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.

⁵Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek.

⁶Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.

⁷Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e?

⁸Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén:

⁹pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,

¹⁰Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények,

¹¹zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.”

¹²Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: »Mi akar ez lenni?«

¹³Mások azonban gúnyolódva mondták: »Édes bortól részegedtek meg«.”

Ima

Teremtő Istenünk! Megajándékoztál bennünket a beszéd csodálatos lehetőségével, hogy elmondhassuk gondolatainkat, kifejezhessük érzéseinket, hogy megszólíthassuk egymást és Téged. Magasztalunk Téged Istenünk, hogy sok nagyszerű dologra, alkalmas beszédet adtál nekünk, hogy elmondhassuk a szeretetet, megvallhassuk hitünket, hogy összekapcsolódhassanak gondolataink, egyező akarataink. Bocsásd meg nekünk, amikor vétkeink, talán éppen beszédünk által szaporodtak. Bocsásd meg nekünk, amikor nem a Te dicsőségedre éltünk, amikor csak zűrzavart támasztottunk, amikor egyet nem értésünket fejeztük ki, amikor csak veszekedtünk, amikor beszédünk nem épített, hanem rombolt, nem összekapcsolt, hanem szétszakított. Nem Téged magasztalt, hanem a magunk dicsőségét kerestük. Urunk, Istenünk, mi oly sok zavart tudunk kelteni. De magasztalunk Téged ezen az ünnepen, hogy Te legyőzted az emberi gonoszságot, a bűnt, és egyező hitre tudsz hozni, egyező hitre tudsz juttatni különböző embereket. Magasztalunk Téged, hogy a Te Szentlelked által mindezt el tudtad végezni, hogy így álmélkodhattak sokan pünkösdkor, és így álmélkodhatunk és csodálkozhatunk mi is most, amikor a Te Lelked munkájával így kérünk Téged, újítsd meg bennünk ezt a munkát, hogy egyező hitre jutva Téged magasztaljunk. Ámen.

Szentlélek, imádunk mi téged,

Valljuk istenséged.

Hisszük, hogy az új ember szíve

Saját kezed míve.

Te vagy a hitnek mind szerzője,

Mind elvégezője,

Te gyújtasz szívünkben világot,

Forró buzgóságot.

Szakaszd el hát most is szívünket,

Minden érzésünket.

A sok hiábavalóságtól,

E csalárd világtól,

Hogy az igének hallgatói,

Légyünk megtartói;

Mely szívünkben gyökeret verjen,

Gyümölcsöt teremjen.

377. dicséret 2. és 3. vers

János evangéliuma 15. rész 1-8.

„»¹Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda.

²Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.

³Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.

⁴Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.

⁵Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.

⁶Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik.

⁷Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.

⁸Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.”

Galatákhoz írott levél 5. rész 22. és 23. vers

„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Szeretett Testvérek!

Gyümölcstermésről szóltak Igéink. Most először egy mesére emlékeztetek, mert szerintem ezt szinte mindenki ismeri. Két lány, akik próbaidőn voltak egy valakinél, mikor elvégezték a szolgálatukat, a lusta lány azt a büntetést kapta, hogy amikor majd megszólal, akkor békák fognak kijönni a szájából; a szorgalmas lány pedig, azt a jutalmat kapta, hogy amikor megszólal, mindig egy-egy igazgyöngy perdül ki a szájából.

Hát szerencsére köztünk ez nem így van, mert bizony esetleg néha mi is csodálkoznánk, hogy mi jön ki a mi szánkból. De anélkül, hogy ezeket a tárgyakat kellene a mi szánkban, a mi beszédünkben felfedezni, anélkül is tudjuk, hogy mikor jön ki igazi gyümölcs a szánkból, életünkből, és mikor jön ki az a vad, az, ami nem Istennek tetsző. Mikor jön ki az, ami még emberek előtt is utálatos.

Azt mondja az Ige, hogy amivel telve van a szív, azt szólja a száj. És ez érvényes ránk, hiszen sokszor felfedezhetjük magunkban is, hogy ha a mi szívünkben rend van, akkor rend van a mi beszédünkben; ha rend van az életünkben, akkor rend van a cselekedeteinkben is. De sajnos az ellenkezőjét is felfedezhetjük olykor.

Mit terem a mi életünk? Sokszor föl kell fedeznünk, hogy haszontalanságot. Sokszor föl kell fedeznünk, hogy nem sok haszna van az életünknek. Talán csak önmagunk körül forgunk, talán csak önmagunk szeretete az, ami eltölti, letölti a mi időnket.

És hadd kérdezzen meg most minket az Isten Szentlelke, hogy termünk-e igazán Istennek tetsző gyümölcsöket?

A szőlőtő példája nem idegen a Bibliában, hiszen az Ószövetségben is számtalanszor találkoztunk vele, Ézsaiás próféta és Jeremiás is ír arról, hogy Isten úgy tekinti az Ő népét, mint az Ő szőlőjét.

Így mondja Ézsaiás – szőlőt ültettem, és ez a szőlő, azt vártam, hogy majd gyümölcsöt terem: „Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett!”

És hasonlót ír Jeremiás is, amikor azt mondja: „Mint nemes vesszőt ültettelek el… Hogyan változtál át idegen szőlőtő vad hajtásává?” Igen, Isten a teremtéskor lehetőséget adott az embernek, hogy az ő akarata szerint éljen ebben a világban. De tudjuk, hogy a bűn miatt nagyon sok minden megromlott ebben a világban. Megromlott maga az ember és bizony sokszor vadszőlőt, vad gyümölcsöket termett. És így fordult el Isten népe is az Isten tiszteletétől, és hiába akarta az Úr megújítani őket, újra és újra a bűn miatt elfordultak, elpártoltak tőle. Az Isten mindent megtett azért, hogy népe gyümölcstermő életet éljen. És nem volt más lehetőség, minthogy egy igazi szőlőtőt adjon erre a földre, ahogy megígérte, hogy újat teremt, ahogy megígérte, hogy újra lehetőséget ad az embernek, hogy mégis élhet az Ő tetszése szerint. És ez az igazi szőlőtő a mi Urunk, az Úr Jézus Krisztus, Aki kijelenti magát: „én vagyok a szőlőtő, én vagyok az igazi szőlőtő”.  És belé oltathat a mi életünk, belé oltathat Isten népének az élete, mi lehetünk a szőlővesszők. Akinek kertje van, nyílván nagyon jól ismeri ezeket a képeket, vagy aki foglalkozott már gyümölcsössel, szőlővel, tudja milyen fontos jó alanyt találni, és milyen fontos azt úgy ápolni, hogy abból aztán valóban jó gyümölcs legyen. Milyen csodálatos belegondolni abba, hogy az a szőlőtő neveli a hajtásokat, neveli a vesszőket, és azok a vesszők teremhetik a gyümölcsöt. És milyen csodálatos belegondolni, hogy ez a mi életünkben valósággá lehet, hogy az Úr Jézus Krisztussal ennyire szoros lehet a kapcsolatunk, és ugyanaz az éltető erő, ami a szőlőtőben benne van, a miénk is lehet.

Azt mondja az Ige, hogy Jézus a magáéból ad nekünk. Kibocsátja ránk az Atya Lelkét, ugyanazt a Lelket, nem egy valami mást, egy pótszert, egy gyengébb minőséget, hanem ugyanazt a lelket, ugyanazt a nedvet, ugyanazt az erőt adja nekünk, ami által teremtette ezt a világot, ami által újjá teremtheti ezt a világot. A maga Lelkéből adott nekünk. Ezt a csodálatos képet is azért kell, hogy nagyon megértsük, hogy ebbe újra belecsodálkozzunk, és újra hálát adjunk érte pünkösd ünnepén, hogy van életlehetőségünk, hogy nem egy halott hit amiben élünk, nem csak a könyvekbe zárt igazságok azok, amik ma is esetleg igazságok lehetnek, hanem élő kapcsolatunk lehet a mi Urunkkal, az Úr Jézus Krisztussal.

Sajnos ír róla az Ige, hogy ez az élő kapcsolat megromolhat, mi is tudjuk, hogy akár megbetegedhet sok-sok emberi szervezet is, valahogy úgy, ahogy a kórházakban bekötik a vénáinkba az infúziót, és abban a folyadékot pótolják. Abban olyan tápanyagokat adnak, olyan gyógyszereket adnak, amik aztán segítik a talpra állást, segítik az újra egészséges életet. Igen, Isten így akarja az Ő Lelkét adni a mi életünkben. Adja természetes módon, azzal a természetes keringéssel, de amikor megbetegszik a mi életünk, akkor adja különös módon is, és külön csak, direkt a mi életünkre nézve.

Hogyan lehet gyümölcstermő életünk?  Csakis a szőlőtőkén maradva. Csakis Őbenne megmaradva. Ha elolvassuk János evangéliumából az egész részt, amit fölolvastam, a 15. részét, akkor ebben a részben 11-szer fordul elő ez a szó, vagy ennek valamelyik változata, hogy „maradjatok énbennem, megmaradnak bennetek, vagy maradjatok a szőlőtőkén”. Igen, milyen fontos. Jézus nem véletlen mondja el tizenegyszer is, hogy megmaradni Őbenne, mennyire fontos a mi számunkra. Mert aki nem marad meg, azt lemetszi, és tűzre veti.

Ki az, aki nem marad meg? Aki megtagadja, aki nem akar tudomást venni Róla, aki nem kéri az Ő erejét, aki nem kéri az Ő segítségét újra és újra.

És a másik, ami ítélet lehet akár számunkra is, aki csak szájjal marad meg Jézus mellett, szájával dicséri ugyan az Urat, de nem termi e földi életnek a jó gyümölcseit. Nem termi, amit a Galata levél így mondott, hogy a „szeretet, öröm, békesség…”, és a többi gyümölcs, amit teremnie kell az életünknek.

Aki nem marad meg, azt lemetszi – az ítélet nyílván és figyelmeztetés. Figyelmeztetés és újra és újra figyelmeztetés, hogy maradjunk meg Őbenne. Hiszen ha nem részesülünk a tőke nedvkeringéséből, akkor az a vessző elhal, elszárad, és nem terem gyümölcsöt. Keresztelő János is meghirdette Jézus megjelenésekor: „Térjetek meg… A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.”

Van, aki ebben csak azt érti, hogy ítélet van. De azt kell inkább meglátni, hogy lehetőség van megtérni, Hozzá térni, Hozzá kapcsolódni, és ebben az életben részesülni. De Jézus maga is a terméketlen fügefánál kimondja, hogy igenis, méltó lenne arra, hogy kivágják, de még akkor a gazdája könyörög, hogy „még megöntözöm, megtrágyázom, még valamit megpróbálok érte, hátha terem, hátha terem jövőre”.

Igen, észre kell vennünk azt is, hogy nem végeláthatatlan az a türelem, nem végeláthatatlan, hogy Isten mindent eltűr és elnéz, de sokáig hosszan tűr érettünk, várja a gyümölcstermést. A gyümölcstermés érdekében azokat, akik már az Ő tanítványai, olykor megmetszi, hiszen ez is hozzátartozik a szőlő műveléséhez. De azt mondja az Igénk, hogy azért metszi meg, hogy több gyümölcsöt teremjen, még több gyümölcsöt teremjen.

Tóth Árpád verse juthat eszünkbe, az Isten oltókéséről, amikor azt mondja: „Próbáid áldott oltókése bennem.  Téged szolgál. Mert míg szívembe metsz, új szépséget teremni sebez engem”. Hát valljuk be, nem mindig így érezzük. Valljuk be, sokszor nehezünkre esik az Isten megmetsző, az Isten tisztogató szeretete az életünkben. De, ha arra tekintünk, hogy Ő még több gyümölcsöt akar látni a mi életünkben, és azt akarja, hogy mi még boldogabban éljünk, az élő közösség a mi Urunkkal, akkor ez elengedhetetlenül fontos.

Azt mondja a tanítványainak: „ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek”. És az az Ige az, ami megmetszeget, a kétélű kard, ami megmutatja, hogy mire való még az életünkben, és mi az, ami által még több gyümölcsöt teremhet a mi életünk.

A tanítványoknak, mielőtt felment a mennybe, azt mondta: „maradjatok Jeruzsálemben”. És a tanítványok valóban megfogadták, és ott maradtak Jeruzsálemben. És megláthatjuk az ő életükben is, hogy mennyivel másabb lett az, amikor egészen megkapták az Isten Szentlelkét. Tíz napig imádkoznak, és ott maradnak Jeruzsálemben. Igen, és utána pedig boldog közösségben élik meg azt, amit azelőtt talán csak értettek, és most teljes közösség lesz belőle, pedig Jézus már nincs közöttük. Ez a Lélek csodája. Jézus már nincs közöttük, mégis most lesz teljessé az a kapcsolat, ami azelőtt Jézussal megvolt, éppen a Lélek által, az éltető Lélek által. Benne megmaradni, ezt jelenti, hogy a Neki adott fogadalmainkhoz hűen benne maradni az Ő lényében, benne maradni az Ő életében, benne maradni az Ő Igéjében, valaki így fogalmaz: az Ő Lelke burkában.

Igen, kapcsolatba kerülhetünk az Úrral, ezzel az áldott erővel, de rajtunk is áll, hogy Benne maradunk-e. Ő szeretné. Szeretné, ha Őbenne maradnánk, kívánja és kéri, hogy maradjatok énbennem, kitartóan. És milyen jó lenne, ha valósággá válhatna, amit konfirmandusaink éppen az elmúlt héten fogadtak: „hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok és örökre az is maradok”. És talán ez most a mi hitvallásunk is. Ez az egyházat is jelenti, de jelenti azt, hogy Krisztusban maradni. Legfőképpen jelenti azt az élő kapcsolatot az élő Jézus Krisztussal, de ezt az élő kapcsolatot sokszor az egyházban, a gyülekezetben élhetjük meg igazán.

Igen, Isten szeretné, ha megmaradnánk Őbenne, az Ő szőlőjében, ha megmaradnánk, és gyümölcsöt teremnénk neki. A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség… mely csak Isten által nyerhető, mely csak az Úrban nyer igazi értelmet. És ahogyan a vadszőlő viszonyul az igazi nemes szőlőhöz, úgy lesz más az a gyümölcs, ami a Lélek által terem a mi életünkben. És így lesz mássá a mi béketűrésünk, a mi szívességünk és jóságunk embertársaink felé való megtermése is. És így lesz mássá a mi hűségünk, szelídségünk és önmegtartóztatásunk, hogy belül is növekedjünk, hogy belül is, mi magunk is tudjunk növekedni a kegyelem által.

Azt mondja Jézus: „az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek és akkor a tanítványaim lesztek”.

Akarunk Isten dicsőségére élni? Akkor az lesz az Ő dicsősége, ha sok gyümölcsöt termünk.

És befejezésül Túrmezei Erzsébetnek Pünkösdi kérését mondom el: „Egyszer volt, hol nem volt, egy kisleány, régi meséből őrzöm e képet, akinek virág nyílt a lába nyomán”. Amerre járt, virágot lépett. Mi volna, ha bármerre megyünk, nem virágokat taposnánk. Gyönyörű csoda történnék velünk, és mi is mindig virágot lépnénk. Nem mese volna, hanem boldog valóság. Amerre járunk szeretet, rózsák, jóság, szívesség, hűség nyílnának. Virágot lépnénk. Milyen szép lenne! Végy szállást bennünk Krisztus Szentlelke, vidd végbe rajtunk ezt a csodát. Ámen.

Ima

Mennyei Édesatyánk! Áldunk Téged, hogy Te vagy az, aki nekünk adtad az igazi szőlőtőt.

Áldunk Téged azért, hogy igazi kapcsolatban lehetünk veled, az Úr Jézus Krisztussal. Áldunk Téged az élő keringésért, mely életben tart bennünket lelkiképpen. Bevalljuk, hogy sokszor haszontalan és gyümölcstelen a mi életünk. De értjük a Te szavadat, és szeretnénk sok gyümölcsöt teremni a Te dicsőségedre.

Bocsáss meg, hogyha olykor lázadozunk a Te metszegetéseid ellen, és nem értjük, hogy miért tisztogatsz még mindig.

Köszönjük, hogyha megérthettük, mindez azért történik, hogy gyümölcstermőbb életünk legyen.

Kérünk most azokért, akik fájdalmasan érzik életükben ezt a metszegetést, talán betegség, talán szenvedés árán. Áldd meg őket türelemmel.

Kérünk Téged gyászolóinkért, küldd el ígéreted szerint vigasztaló Lelkedet az ő számukra.

És kérünk a most konfirmált fiataljainkért, hogy valóban maradjanak meg Benned, a Te gyülekezetedben, a Te szeretetedben.

Kérünk így egész gyülekezetünkért, hogy élhessük át most az úrvacsorában is a veled és egymással való, élő közösséget.

Az Úr Jézusért kérünk hallgass meg minket. Ámen.

„Áldjon meg tégedet az Úr és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad és könyörüljön terajtad. Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád és adjon néked békességet.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |