| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Én vagyok veled!

Tégy eggyé, Urunk, tégy eggyé, Urunk,

(hogy) megláthassa a világ, hogy eljöttél,

Tégy eggyé, Urunk!
Ó mily szép, mily gyönyörűséges a testvérekkel egységben lenni!

Az Úr áldása bőven ömlik ránk, mint a túlcsorduló olaj!

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!” (Ézs. 41,10)

„Atyám, Krisztus nevében add meg nekem, hogy testem egyedül a Te akaratoddal mozduljon, vagy váljék mozdulatlanná.

Hogy lelkem, világosságod fényében, gondolatait egyedül a Te igazságod szerint rendezze.

Hogy szeretetem Isten szeretetének emésztő lángja legyen bennem, s egyedül Isten iránt lobogjon.” (Simone Weil)

„Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.” (Michel Quoist)

„Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs. 41,10)

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba.

Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.

–       Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.

–       A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:

–       Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság:  

Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amelyek mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé.

Tégy eggyé, Urunk, tégy eggyé, Urunk,

(hogy) megláthassa a világ, hogy eljöttél,

Tégy eggyé, Urunk!
Ó mily szép, mily gyönyörűséges a testvérekkel egységben lenni!

Az Úr áldása bőven ömlik ránk, mint a túlcsorduló olaj!

Reményik Sándor: Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,

Lépcső, min felhalad valaki más,

Ekevas, mely mélyen a földbe ás,

Ám a kalász nem az ő érdeme.

Legyek a szél, mely hordja a magot,

De szirmát ki nem bontja a virágnak,

S az emberek, mikor a mezőn járnak,

A virágban hadd gyönyörködjenek.

Legyek a kendő, mely könnyet töröl,

Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.

A kéz legyek, mely váltig simogat,

Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Legyek a fáradt pillákon az álom.

Legyek a délibáb, mely megjelen

És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,

Legyek a délibáb a rónaságon

Legyek a vén föld fekete szívéből

Egy mély sóhajtás fel a magas égig,

Legyek a drót, min üzenet megy végig

És cseréljenek ki, ha elszakadtam.

Sok lélek alatt legyek a tutaj,

Egyszerű, durván összerótt ladik,

Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,

Míg le nem teszi a művész a vonót.

„Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg!” (Ézs. 41,9)

Első nap az iskolában a tanárnőnk megkért bennünket, hogy álljunk körbe, és csukjuk be a szemünket. Aztán akinek a vállát megérintette, annak csendben el kellett indulnia a kör közepe felé. Úgy magyarázta, hogy akiket kiválaszt, azoknak a segítségére egész évben számít. Ők szedik majd össze a házi feladatokat, meghegyezik a ceruzákat, és segítségére lesznek a többi tanulónak.

Éreztem közelségét, ahogy a többiek vállát megérintette. Hallottam őket a kör közepe felé menni. Sóvárgás fogott el, de eszembe villant, vajon olyan valaki vagyok, akire igazán számíthat? Azon tűnődtem, vajon kedvel-e engem, és méltó vagyok-e arra, hogy engem is kiválasszon? 

Amikor megéreztem az érintését, kinyitottam a szemem, és elindultam a kör közepe felé. Aztán csendben figyeltem az iskola legbölcsebb tanárnőjét, amint lassan, nagy szeretettel megérint minden egyes gyereket az osztályban. Mindenkit érdemesnek talált arra, hogy a segítője legyen.

Néha elámulunk Isten szeretetén, hogy csekélyke képességeinket is használni tudja. Pontoson úgy, mint a tanárnőm az iskolában, Isten is megérinti vállunkat, és behív a körbe.

Uram, tégy engem a te békéd eszközévé!

Ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek,

Ahol sértés, oda megbocsátást,

Ahol széthúzás, oda egyetértést.

Ahol tévedés, oda igazságot,

Ahol kétely, oda hitet,

Ahol kétségbeesés, oda reményt.

Ahol szomorúság, oda örömet.

Uram, add,

Hogy inkább én igyekezzek vigasztalni, Mint hogy vigaszt váljak.

Inkább én törekedjem másokat megérteni, Mint hogy megértést óhajtsak.

Inkább szeressek,

Mint hogy szeretetet igényeljek.

Mert önmagunkat elfelejtve

találjuk meg magunkat.

Ha megbocsátunk,

Akkor nyerünk bocsánatot.

Ha meghalunk,

Akkor ébredünk az örök életre.

Ámen.

„Én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet…” (Ézs. 41,13)

Hiszem,

         hogy megszabadít előítéleteimtől.

Hiszem,

         hogy megváltoztatja szokásaimat.

Hiszem,

         hogy legyőzi közömbösségemet.

Hiszem,

         hogy szeretettel tölti el lelkemet.

Hiszem,

         hogy megállít a rossz előtt.

Hiszem,

         hogy felbátorít a jóra.

Hiszem,

         hogy legyőzi szomorúságomat.

Hiszem,

         hogy szeretettel tölt el Isten Igéje iránt.

Hiszem,

         hogy elveszi kicsinyhitűségemet.

Hiszem,

         hogy megerősít szenvedésemben.

Hiszem,

         hogy áthatja egész lényemet.

Karl Rahner

Tégy eggyé, Urunk, tégy eggyé, Urunk,

(hogy) megláthassa a világ, hogy eljöttél,

Tégy eggyé, Urunk!
Ó mily szép, mily gyönyörűséges a testvérekkel egységben lenni!

Az Úr áldása bőven ömlik ránk, mint a túlcsorduló olaj!

Uram, ha lehetséges,

adj nekem testi egészséget.

hogy ép szervekkel szolgálhassak neked!

Adj nekem, Uram, egyenes lelket,

hogy lássam, mi a jó és helyes,

ne féljek a gonoszság támadásától,

és minden ügyemet rendbe tudjam szedni!

Adj nekem, Uram, készséges lelket,

mely sohasem unatkozik,

nem panaszkodik,

nem kesereg és nem érzékenykedik!

Segíts, hogy ne törődjem

mértéken felül azzal a valamivel,

amit "Én"-nek hívnak!

Adj Uram humorérzéket!

Segíts, hogy értsem a tréfát,

hogy vidám legyek

és másokat is fel tudjak vidítani!

(Morus Tamás imája)

„…ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!” (Ézs. 41,13)

Adj nekem, jóságos Jézusom

Téged megértő értelmet,

Téged átélő érzelmet,

Hozzád siető lelket,

Irántad buzgó bensőséget,

Rád bukkanó bölcsességet,

Téged felismerő világosságot,

Érted égő szeretetet,

Benned élő szívet,

Téged dicsérő tetteket,

a Te szavaidra hallgató fület,

a Te szépségedet szemlélő szemet,

a Te fölségedet magasztaló nyelvet.

Neked kedves életmódot,

a Tőled küldött bajokat elviselő békességet,

Hozzád vágyó hű kitartást,

és adj. Jézusom, boldog halált!

Jutalmazz jelenléteddel,

fényes feltámadással,

és az örökké boldog életben

add jutalmul magadat!

Ámen.

(Sznt Benedek mindennapi imája)

Tégy eggyé, Urunk, tégy eggyé, Urunk,

(hogy) megláthassa a világ, hogy eljöttél,

Tégy eggyé, Urunk!
Ó mily szép, mily gyönyörűséges a testvérekkel egységben lenni!

Az Úr áldása bőven ömlik ránk, mint a túlcsorduló olaj!

A megújuló spiritualitásról c. előadás hanganyaga elérhető.

Szöveges változat később…

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |