| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Tebenned bíztunk eleitől fogva”

„Uram te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te ó Isten!”

Tégy eggyé, Urunk, tégy eggyé, Urunk,

(hogy) megláthassa a világ, hogy eljöttél,

Tégy eggyé, Urunk!
Ó mily szép, mily gyönyörűséges a testvérekkel egységben lenni!

Az Úr áldása bőven ömlik ránk, mint a túlcsorduló olaj!

            Uram,

            Fölfedted előttünk az anyagban

                        rejlő energia titkát,

            Hogy munkánkat könnyebbé

                        és az életet magasztossá tegyük,

            Megtanítottál a hangnál is

                        sebesebb utazásra,

            Hogy a távolság ne válassza el

                        többé az embertől az embert.

            Munkánk gyümölcsét,

                        a lövedékké sűrített energiát

            Mi eljuttatjuk a föld

                        legtávolabbi sarkaiba,

            Hogy egymást nyomorúságba

                        és pusztulásba taszítsuk,

            Hogy a letarolt földről

                        kiirtsunk minden élőt.

            Uram! Ne hagyd,

                        Hogy leromboljam az élet templomát.

            Engedd, hogy hasznomra váljék a tudás,

                        hogy hasznossá legyek általa!

            Adj méltóságot rövid napjaimnak!

„A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza emberek!

Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű: reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.”

            Úr Jézus engedd, hogy olyan egyenesek

            legyünk, mint a fenyőszál,

            amely egyenest az ég felé lendül.

            Nagylelkűségünk pedig,

            mint az éltető nedv,

            amely benne felszívódik és táplál.

            Lelkünk legyen tiszta,

            mint a hegyi patak vize,

            amely a fehérlő hóból születik.

            Akaratunk legyen szilárd,

            mint a kőszikla:

            repedések és karcolások nélkül.

            Egész életünkben, bármerre járunk is,

            te légy csavargásaink,

            vándorútunk társa.

            Az útszélen emelkedő kereszt jelentse

            számunkra mindig a találkozást

            a Jóbaráttal.

            Legyen ez mindig így!

Francia természetbarátok imádsága (Híd az égben 169.o.)

„Bizony elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk, ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.”

Tégy eggyé, Urunk, tégy eggyé, Urunk,

(hogy) megláthassa a világ, hogy eljöttél,

Tégy eggyé, Urunk!
Ó mily szép, mily gyönyörűséges a testvérekkel egységben lenni!

Az Úr áldása bőven ömlik ránk, mint a túlcsorduló olaj!

Uram Istenem, egyetlen reményem! Hallgass meg engem,

nehogy megfáradva ne akarjalak keresni téged:

ad, hogy mindig égő nyugtalansággal keressem arcodat!

Te adj erőt keresésedhez, aki megadtad, hogy megtaláljalak téged,

és reményt adtál, hogy egyre jobban megtaláljalak.

Előtted van erőm és erőtlenségem: őrizd meg erőm,

és gyógyítsd meg gyengeségemet.

Előtted tudásom és tudatlanságom: ahol ajtót nyitottál,

engedj belépnem,

ahol bezártad az ajtót, nyisd meg zörgetésemre!

Emlékezzem rád, ismerjelek meg és szeresselek téged!

„Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod? Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”

Te Uram, aki kívül vagy az időn,

csak mosolyogsz, amikor látod, hogyan viaskodunk mi vele.

Jól tudod, mit csinálsz.

Nem követsz el hibát, akkor sem követtél el,

amikor kiosztottad az időt az embereknek.

Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa, mit is akarsz vele.

Igen, van időm, Uram.

Minden idő az enyém, amit nekem adtál:

életemnek évei, éveimnek napjai, napjaimnak órái.

Az én dolgom csupán, hogy nyugodtan és tisztán töltsem:

hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod, hogy engedelmeskedjem neked.

Uram, többé már nem időt kérek Tőled, hogy ezt vagy azt tehessem.

Csak kegyelmet kérek Tőled, hogy a nekem adott időben

azt tegyem, amit Te akarsz.

Michel Quoist, Te méred az időt (Híd az égben 142.o.)

„Fordulj hozzánk, Uram! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! ”

            Uram, ebben az okos korban

            ne engedd elbutulni néped,

            hogy az üres emberi szó

            el ne némítsa szent igédet!

            És ebben a jóllakott korban

            ne engedd meg, hogy éhenhaljunk.

            Táplálj mennyei eledellel,

            hogy pusztulásba ne zuhanjunk.

            És ebben a jéghideg korban

            adj nekünk lángoló szívet,

            hogy szereteted melegét árassza,

            aki e földön a tied.

            S Urunk, ebben a fáradt korban

            adj új tettekre erőt nekünk,

            és légy a mi erőnk Te magad,

            ha lankadunk, ha elcsüggedünk!

„Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt! Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá , kezeink munkáját tedd maradandóvá!”

Áldás: Legyen életutad járható, azt kérem számodra.

            Fagyos, dermesztő napokon valakitől kapj mindig meleg szavakat.

            Sötét éjszakáidat telihold világítsa meg,

            és járható út vezessen mindig házadig, s örök hazádig.

            Ha bajban vagy, Isten ne aludjon bárkádban soha.

            Oltalmazón borítsa föléd tenyerét, és útjaid fölfelé vezessenek.

            Az időjárás ne legyen ellenséged, hátszéllel járj,

            s a vihar ne sodorjon szakadékba.

            Mire az ördög észbe kap, hogy te arra jártál,

            már régen a mennyországban legyen otthonod!

Ősi ír áldás, (Híd az égben159. o.)

Tégy eggyé, Urunk, tégy eggyé, Urunk,

(hogy) megláthassa a világ, hogy eljöttél,

Tégy eggyé, Urunk!
Ó mily szép, mily gyönyörűséges a testvérekkel egységben lenni!

Az Úr áldása bőven ömlik ránk, mint a túlcsorduló olaj!

A Közösségépítés, munkatársak c. előadás meghallgatható.

Szöveges változat később…

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |