| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR!

hogy életed gyarapodhassék,

hogy reményed virágba szökkenhessen,

hogy igyekezeted gyümölcsöző lehessen.

Jézus életem, erőm, békém,

Jézus társam, örömöm!

Benned bízom, Te vagy az Úr,

már nincs mit félnem,

mert bennem élsz!

Már nincs mit félnem,

mert bennem élsz!

Jól ügyelj e napra

     mert ő az élet

minden élet élete

Rövid folyásában

     ott nyugszik

létünk minden

valósága és igazsága

ébrenlétünk gyönyöre

a tettek nagysága

az erő pompája

A tegnap

     csak álom

a holnap

     csak vízió

a ma

ha jól éled

minden tegnapot

boldogsággal teli

                 álommá

     és minden holnapot

                 reménytől teljes

                 vízióvá tehet

Ezért hát

Jól ügyelj e napra

mert ő az élet

Áldjon meg téged az Úr,

ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!

karjába zárjon, ha félsz,

eléd álljon, ha veszélybe kerülsz.

Jó hatalmak csendes oltalmában állva

most vigasztalásokkal tápláltatom,

így élek veletek, az új évre várva,

s menjünk majd együtt jövendő napokon

S ha nyújtanád, hogy ürítsük egy cseppig

a szenvedéssel telt nehéz pohárt:

vegyük hálával, bátran, mint eddig

fogadtuk mind, mit Te jó kezed ád.

De hogyha mégis új örömre tárul,

és itt, e földön lesz majd víg napunk:

mi elmúlt, akkor jól szívünkbe zárul,

s mi mindenestől csak tiéd vagyunk

Jó hatalmak csodás védelmében

bármi jöjjön is, várjuk vigasztaljon.

Isten velünk, reggel és esténken

és bizonnyal mindig, minden új napon

Jézus életem, erőm, békém,

Jézus társam, örömöm!

Benned bízom, Te vagy az Úr,

már nincs mit félnem,

mert bennem élsz!

Már nincs mit félnem,

mert bennem élsz!

Áldjon meg téged az Úr

és őrizzen meg téged

RAGYOGTASSA RÁD ORCÁJÁT AZ ÚR,

szerető pillantásként melegítse lelked,

hogy életre keljen,

mi megdermedt benned...

A világ egyik sarkába beférkőzött a komor, hátborzongató, áthatolhatatlan, hideg sötétség. Dacosan megülte magát, feketesége bénítóan áradt szét mindenre.

Egyszer csak feltűnt egy picinyke fénypont. Kicsi volt, védtelennek tűnt, de fénylett.

Ki a sötétben arra botladozott, meg is jegyezte:

„A világ végénél jobb helyet is kereshettél volna magadnak, hallod-e!”

„Miért?” - mondta a kis fény – „Világítok, mert fény vagyok. És mert fény vagyok, világítok. Nem azért világítok, mert valamit el akarok érni, hanem világítok, mert ez boldoggá tesz...” Fogcsikorgatva, mindent elsöprő, hatalmas, fekete erejét bevetve támadt rá a komor, hátborzongató, áthatolhatatlan, hideg sötétség a fénypontra.

…de akárhogy is erőlködött, a picinyke fénnyel szemben tehetetlennek bizonyult…

Á1djon meg téged az Úr

és őrizzen meg téged

ragyogtassa rád orcáját az Úr,

ÉS KÖNYÖRÜLJÖN RAJTAD,

hogy fellégezhess és újra szabad lehess,

hogy megtaláld életed helyét

talán hirtelen

            éjszakádba most fény villan

talán hirtelen

            fejedbe új gondolat illan

            talán hirtelen

            felismerheted ­-

béke a földön sem

lehetetlen

talán hirtelen

megérzed, fájón,

hogy most a régiekkel

végleg szakítanod kell

talán hirtelen

megértheted

valami változni

akar benned

talán hirtelen

rádöbbensz

felállni és indul kell

akkor ne szólj,

de gyűjts erőt

hogy itt megleld

a földön helyed

Jézus életem, erőm, békém,

Jézus társam, örömöm!

Benned bízom, Te vagy az Úr,

már nincs mit félnem,

mert bennem élsz!

Már nincs mit félnem,

mert bennem élsz!

Áldjon meg téged az Úr,

és őrizzen meg téged!

ragyogtassa rád orcáját az Úr,

és könyörüljön rajtad,

FORDÍTSA FELÉD ORCÁJÁT AZ ÚR

lássa meg nyomorúságod

és adjon rá vigasztaló gyógyírt testednek jólétet

lelkednek üdvöt.

Az idősödő onkológus-sebész professzor, akit a gyermekek tegezhetnek, operációra

készíti fel a 8 éves kisfiút.

Az operáció alatt dől majd el, hogy amputálni kell-e, térdből, a lábát a tumor miatt.

A gyermek keserves sírásban tör ki, - „akkor nem fogok tudni focizni, hiába csinálsz

nekem falábat”.

A szülök és a kórházlelkész a visszanyelt könnyeik vasmarkának szorítását érzik torkukon.

A gyermek arca hirtelen széles mosolyra derül:

„De akkor majd mehetek lovagolni, mert azt ám falábbal is lehet!” – és kacagni kezd. A folyosón az orvos belekarol a lelkészbe, és csak ennyit mond:

„Észrevetted, hogy ebben a rémségben, a kisfiú könnyes arcából ránk mosolygott az Isten. Engem egy ilyen pillanat hetekig éltet...”

Áldjon meg téged az ÚR,

és őrizzen meg téged!

Ragyogtassa rád orcáját az ÚR,

és könyörüljön rajtad!

fordítsa feléd orcáját az ÚR,

ÉS ADJON NEKED BÉKESSÉGET!

ha tengerhez érsz

            ott hallgatni kell

ha tengerhez érsz

az utolsó fűszálnál

rakd le ami

rádakaszkodott

és lélegezd be

a metsző szél zúgását

és lelegezd ki

és újra szívd magadba

ha tengerhez érsz

a homok neszét hallod

és kavicsok zizegését

a nyújtózkodó hullámokban

ha tengerhez érsz

hagy fel a kell-lel

az akarni akarással

ha tengerhez érsz

csak a tenger

csak a tenger

és te

és ő

Áldjon meg téged az Úr,

és őrizzen meg téged!

ragyogtassa rád orcáját az Úr,

és könyörüljön rajtad,

fordítsa feléd orcáját az Úr

ÉS ADJON NEKED BÉKESSÉGET!

Az Infrastruktúra és jövőkép c. előadás meghallgatható.

Szöveg később…

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |