|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
Elhívatásunk és kiválasztottságunk
Rómabeliekhez
írott levél 6. rész 12-18. vers
12Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben,
hogy engedelmeskedjetek kívánságainak.
13Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a
gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek,
mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság
fegyvereiként az Istennek.
14Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a
törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.
15Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény,
hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla!
16Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat
szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok
annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái
az igazságra?
17De hála az Istennek, hogy csak voltatok a bűn
szolgái, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak,
amelynek követésére adattatok!
18Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság
szolgáivá lettetek.
Imádkozzunk
Istenünk, jó Atyánk Jézus Krisztus által!
Gyermeki hálás szívvel borulunk le előtted e nyugalomra
rendelt napnak reggelén, és áldunk Téged atyai jóságodért, hogy fáradt
testünket az édes álom karjain megnyugtattad, és megújult erővel
ébredhettünk fel. Minden reggel megújítod rajtunk a Te irgalmasságodat,
kérünk, ébreszd fel lelkünket is, hiszen a dolgos hétköznapokban, a testi
életünkről való gondoskodás közben gyakran elfelejtkezünk Rólad. Bocsásd
meg ezt nekünk, és kérünk, add, hogy vágyakozó szívvel keressük benned és nálad
üdvösségünket. Istenünk, Te velünk vagy hétköznapjainkban,
fáradozásainkban, légy velünk most is, taníts bennünket, hogy többre
becsüljük a lelki jókat a testi javaknál, mert hiszen testi életünk
múlandó, lelkünket pedig az örökkévalóságra teremtetted. Kérünk, add azért,
hogy e napon legfőbbképp lelkünknek javairól gondoskodjunk, és a Te
segítségeddel legyőzhessük a testnek és a világnak minden kísértését, hogy
azok ne vonjanak el Tőled. Urunk Istenünk! Terjeszd ki atyai áldásodat
szeretteinkre, akikhez életünk boldogságát kötötted, hadd élhessenek ők is
a Te szeretetedben. Kérünk, táplálj minket az életnek kenyerével, az élő
víznek forrásával, amellyel megéhezett és megszomjazott lelkünket táplálod
e gyülekezetben, e boldogító közösségben, hogy mindig hű követője legyünk a
mi Urunknak, Jézus Krisztusnak. Te ajándékoztál nekünk mindent, életet,
embertársainkat, hajlékot, békességet, örömet, Te indíts bennünket
hálaadásra, dicsőséged hirdetésére és a Te szolgálatodra. Tégy alkalmassá
bennünket arra, hogy lelkünk jászolában megszülethessen az Úr Jézus
Krisztus, méltóképpen tudjunk felkészülni, várakozni. Hallgasd meg Urunk
alázatos könyörgésünket, nyugtasd meg lelkünket rajtunk és a Te teremtett
világodon most és mindörökké. Ámen.
Jézus, ó mi Idvezítőnk ,
Kiben vagyon hitünk,
Ki mi értünk születtél,
És nagy halált szenvedtél:
Irgalmazz minékünk!
Kérünk téged azért mostan:
Tekints reánk mennyből,
Kik hozzád esedezünk,
És segítséget várunk:
Irgalmazz minékünk!
293. dicséret 1. és 6. vers
Péter 2. levele
1. fejezet 3-11. vers
„3Az
ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a
kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és
erejével hívott el minket.
4Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek
nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé
legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a
világban.
5Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek
arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben
ismeretet,
6az ismeretben önuralmat, az önuralomban
állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet,
7a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri
szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet.
8Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem
lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.
9Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó,
és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult.
10Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban
megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek,
nem fogtok megbotlani soha.
11És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és
Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.”
Szeretett Testvérek!
Sokan emlékezünk még a gyakran hangoztatott mondatra,
miszerint „a lét határozza meg a tudatot”. De melyik lét? A hazugságok, a
megszorítások, az elvonások valósága? Mert kétségtelen, hogy hatással van
ránk. A lét határozza meg a tudatot – mondták évtizedeken keresztül – és
van némi igazság benne. De a nagy kérdés az, hogy melyik? Vagy a nem
látható dolgok valósága határoz meg bennünket? Melyik lét határoz meg? Az,
amit pillanatnyilag látunk, ami pillanatnyilag körülvesz bennünket, vagy
egy nagyobb valóság határozhat meg bennünket, formálhatja életünket és
gondolatainkat? Hiszen mindannyian tudjuk, hogy mindkettőnek komoly
következménye van. Akármelyik lét van hatással ránk, van befolyással
életünkre, annak látható következménye lesz.
Wass Albert írja az „Elvész a nyom” c. regényében, a
vagyonától megfosztott és Erdélyből száműzött, akkor éppen nyugatra
kényszerült Drágffy hercegről, és az idézet így szól: „Tudta, hogy nem a
kormányváltáson múlik ez, nagyobb változásra van szükség. Az emberek maguk
között kell, hogy megváltozzanak, belül. Vissza kell térjenek előbb az
erkölcshöz, amiről egyformán megfeledkeztek mindenütt, keleten és nyugaton”
– eddig az idézet. Valahol Németországban jár ekkor, oda kényszerült a
regény szereplője, a mindenéből kiforgatott erdélyi ember, és amikor
hozzátartozója próbálja bátorítani, vigasztalni és magyarázni a helyzetet,
akkor adja ezeket a szavakat Wass Albert a főszereplő ajkára. Valami nagy
változásra lenne szükség, nem egyszerűen kívül (az sem árt sokszor), hanem
az embereknek egymás között, de ez azt jelenti, hogy akkor először belül
kell, hogy megváltozzunk. Egyen-egyenként belül kell, hogy megváltozzunk.
Csak akkor várható el, hogy majd kapcsolataink is változnak, és ez
kihatással lehet akár még az egész társadalomra is.
Nos, mi határozza meg gondolkozásunkat, életünket? Az
a pillanatnyi valóság, hogy mindenből kiforgatták? Az a pillanatnyi
valóság, hogy menekültként kell élnie (átmenetileg éppen akkor német
földön)? Vagy pedig az a valóság, ami ennél több és nagyobb, amit a
Zsidókhoz írott levél így mond, hogy „a
hit a nem látható dolgok valóságáról, létéről való meggyőződésünk”. Ez
a valóság van ránk a legnagyobb befolyással, vagy csak a leszűkített,
bennünket pillanatnyilag körülvevő valóság?
Péter apostol 2. leveléből a felolvasott rész
mindjárt a legelején ezzel kezdődik, hogy megajándékozott emberek vagyunk. És mi hívő emberek ezt nagyon
komolyan kellene, hogy vegyük. Meg kellene, hogy határozzon bennünket: gondolkozásunkat,
világszemléletünket, cselekedeteinket ez kellene, hogy meghatározza.
Megajándékozott emberek vagyunk, mégpedig az Istentől megajándékozott
emberek vagyunk akkor is, hogyha a bennünket körülvevő világ valósága néha
elvesz, elvon tőlünk valamit. Az első, amit fölolvasott Igénk mindjárt
megfogalmaz, és a szívünkre helyez, az az öröm szava. Az öröm bizonyságtétele. Megajándékozott, mégpedig
Istentől megajándékozott emberek vagyunk. Olyan valamit kaptunk Istentől,
amit nem tudnak elvenni a rendszerek változásai vagy a kormányváltások,
vagy az ilyen vagy az olyan bennünket éppen körülvevő politika valósága.
Megajándékozottak vagytok – írta az apostol a Római Birodalomban élő
keresztyéneknek. Nekik is megvoltak a napi gondjaik: politikaiak,
gazdaságiak, az élet akkor sem volt könnyű. És emlékezteti a gyülekezetet:
megajándékozottak vagytok, még pedig mindazzal, ami az életre és a kegyességre szükséges – azzal
minddel megajándékozott minket az Isten. Nem mindazzal, amit magunknak
megálmodunk: hogy hogyan leszünk milliárdosok. Hanem azzal vagyunk
megajándékozva, amire valóban szükségünk van az életre. És itt kiderül a
levélből, hogy ez a Jézus ismerete.
Az üdvösség az örök élet ismerete, sőt nem csupán az ismerete, hanem, hogy
ennek már részesei vagyunk. Hiszen dicsőséges erejével elhívott. Elhívott
emberek vagyunk. Ennek a fölismerése egy akkora ajándék, ami meg kell, hogy
határozza gondolatainkat, cselekedeteinket, szavainkat, életünket.
Aztán megajándékozottak vagyunk… Nemcsak az elhívatásunkat ismerhettük föl,
hanem az elhívott ember, a hívő ember, fölismeri kiválasztottságát. Hiszen a kiválasztást, a kegyelmi kiválasztást,
azt a hívő ember ismeri föl. Krisztushit nélkül kiválasztásról (predestináciról)
ne beszéljünk, mert az tévedéshez, netalán végzethithez sodorhat el. De a
hívő ember fölismerheti, hogy kiválasztott ember. Ahogyan kicsi gyermekként
mindent elfogadtunk, amit elkészítettek nekünk szeretteink, a szülők, aztán
ahogy majd fölnövekszünk, akkor kezdünk rádöbbenni, hogy mindez már előre
el volt nekünk készítve, hogy kiválasztottak voltunk, mármint a szülők
számára. Hogy minden készen volt.
Nos, a hívő ember ismerheti föl… A Krisztus hívására
igent mondó ember, az elhívott ember ismerheti föl, hogy kiválasztott
ember. Az Isten által kiválasztott ember. Ez a visszafele tekintésben lesz
nyilvánvalóvá, így ismerhetjük föl. És mivel ilyen ígéretet kaptunk, ez
biztos ígéret, ezért biztos a jövő. Nem azért, mert pillanatnyilag ilyen
vagy olyan a világ. Nem azért, mert pillanatnyilag reményteljes, vagy nem
annyira… Hanem üdvösséges távlatokban láthatja a hívő ember a jövőt.
Wass Albert, amikor a főszereplő ajkára adta a
gondolatokat, tudta, hogy nem a kormányváltáson múlik ez (akkor,
évtizedekkel ezelőtt), hanem nagyobb változásra van szükség; maguk között
kell, hogy megváltozzanak az emberek; belül kell, hogy megváltozzanak. Igen,
vagy megtörténik ez a belső megváltozás, vagyis a nem látható dolgok
létéről való meggyőződés lesz úrrá a mi életünkben, vagy még mindig csupán
a marxizmus ama tétele fog meghatározni bennünket istenhit emlegetés
ellenére, hogy a környező lét határoz meg bennünket, és aszerint beszélünk
és viselkedünk. Ez egy vízválasztó.
Az apostol azt mondja – és ez az első üzenet, ami
örömüzenet lehet –, hogy az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és kegyességre
való. Mennyire jár át ez bennünket? Hiszen ez lehet erőforrás a hétköznapi küzdelmeinkhez.
Másodszor: a bibliai szakaszunk arról a
megváltozásról beszél, amit az előbb idézett pár sor így fogalmazott meg: az emberek maguk között kell, hogy
megváltozzanak, belülről kell, hogy megváltozzanak. Addig a
körülményeket hiába változtatgatjuk, ha ugyanolyan indulattal megyünk bele
egy megváltoztatott politikai szisztémába; ha ugyanolyan vétkekkel,
ugyanolyan gyűlölködéssel, ugyanolyan önzéssel megyünk bele, mindent el
fogunk rontani. Belülről kell megváltozni. Péter apostol az írja: azért
ajándékozott meg minket az Isten az ő kegyelmével, ami az életre szükséges,
hogy „Isteni természet részeseivé
legyünk”. Hogy ne az eddigi óemberünk határozzon meg minket, hanem az
Isten Lelke vezethessen, és az Isten Igéje határozzon meg: isteni természet részeseivé legyünk.
A megtérés, az újjászületés a bűnbocsánat által, hogy a mi életünk
megtisztított élet legyen, amikor már az erőket, energiákat nem a bűnök
takargatására kell fordítanunk. Hiszen ez a nagy nyomorúsága az emberi
életnek, hogy az elkövetett bűnök takargatása iszonyatosan sok energiát
kivesz az emberekből.
De Isten fölkínálja az ő bűnbocsátó kegyelmét, hogy
rendezve legyen mindez, és fölszabaduljon minden testi, lelki, szellemi
energiánk az ő akaratának cselekvésére, hogy felszabaduljunk a jó
cselekvésére, hogy megmeneküljünk a
kívánság pusztító erejétől, ahogy itt olvassuk az Igében. Vagyis, hogy
egyre inkább igaz legyen, amit annyiszor imádkozunk – mert hát az Úr így
tanított és ezt liturgikusan olyan szépen elmondjuk: „legyen meg a te akaratod”. De tudod Uram, azért én a magamét
szeretném rád erőltetni. Valóban az Úr akarata…? Mert ha igen, akkor „isteni természet részeseivé”
leszünk – ahogy fogalmaz Péter apostol. „Akkor
élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. Akkor egy krisztusi
indulat kezd egyre inkább nyilvánvalóvá lenni bennem. És itt érkeztünk el a
megszentelődéshez, ami egy folyamat egész földi életünkben. Fölolvasott Igénk
örömüzenete után tehát a megváltozásról
beszél, hogy lehet és kell megváltozni.
És a harmadik mozzanat, ha valóban volt megtérés,
akkor „igyekezzetek”. Kétszer is
szerepel ez a kifejezés mai bibliai szakaszunkban: igyekezzetek. Feladat tehát. Feladat, hogy bizonyságát adjuk
mindannak, hogy az Isten bűnbocsátó kegyelme által élünk. Hogy bizonyságát adjuk,
hogy hozzá tartozunk. A Lélek gyümölcse egyre inkább kezd megjelenni az
életünkben. Feladat… Igyekezzetek arra… Mire? Egy hosszú fölsorolást
olvasunk itt. Ez a fölsorolás beszél a hitről, emberségről, ismeretről,
önuralomról, állhatatosságról, kegyességről, testvéri szeretetről és minden
ember iránti szeretetről. Nos igyekezzetek, hogy ez egyre inkább nyilvánvalóvá
legyen bennetek – írja az apostol.
Nem egyszerűen csak fölsorolva írja ezeket, hanem
nagyon megdöbbentően és számunkra elgondolkoztató módon írja. Éppen ezért,
mert megajándékozott emberek vagytok, mert megtért emberek vagytok, ezért
minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg
az igaz emberséget, az igaz emberségben az ismeretet, az ismeretben az önuralmat,
az önuralomban az állhatatosságot, az állhatatosságban a kegyességet, a
kegyességben a testvéri szeretetet és a testvéri szeretetben a minden ember
iránt való szeretetet. Igyekezzetek a megszentelődés útján haladni – fogalmazhatnánk
röviden. És hogyha így, és ezen igyekszünk, akkor ez a szent élet őriz az
elbukástól, és őriz a tétlenségtől. Az is egyfajta elbukás, amikor a hit
jócselekedeteit nem cselekedjük. Ha valóban igyekszünk megteremni a
megváltozás jó gyümölcseit, ha valóban ezekre koncentrálunk, erre szánjuk
oda magunkat, akkor kevésbé tudjuk odaadni magunkat, hogy az óember újra
meghatározzon bennünket. Kevésbé fogjuk odaadni magunkat a vétkeknek. Ahogy
a római levélből az előbb hallottuk: aminek odaadjuk magunkat, annak
leszünk a szolgái. Ami meghatározhat bennünket, az fog a mi életünkön
uralkodni. Igyekezzetek tehát – hangzik
az apostoli szó, hogy a feladatot, a küldetést betöltsük.
És van még egy, amit észrevehetünk a fölolvasott Igénkben.
Nevezetesen a hogyan tovább
vonatkozásában. Hiszen, ha Isten ajándékait elfogadtuk, ha a bűnbocsátó
kegyelmet elfogadtuk, ha élünk abból valóban, akkor az előbbi igyekezet
jócselekedeteit kell, hogy tanúsítsuk, mint a Lélek gyümölcsét, és akkor
ezt adhatjuk tovább. A hogyan tovább vonatkozásában pedig bátorítás szólal meg Igénkben. És
nagy szükségünk van erre a bátorításra, mert a bennünket körülvevő világ
nem így gondolkozik. Soha nem így gondolkozott. Soha nem is fog így
gondolkozni. De bennünket ne az határozzon meg, hanem belülről megváltozva
az Isten kegyelmes szeretete.
A hogyan tovább vonatkozásában tehát bátorítás szólal
meg Igénkben. Erre a bátorításra nagy szükségünk van. Úgyhogy még egyszer
megjelenik a kifejezés, hogy: igyekezzetek. Mégpedig ezt olvastuk: „ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek
még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat…” Itt
megtorpanhat valaki, vagy fölteheti a kérdést: elhívatásunkat? Hát hogy
lehet azt megerősíteni? Vagy kiválasztásunkat? Hát hogy tudnánk mi az Isten
dolgába beleszólni? Nem erről van szó. Elhívatásunk, kiválasztásunk már
bizonyos. Már érvényes. De akkor miről beszél az Ige? Arról beszél, hogy
megerősíthetjük, sőt szükséges, hogy megerősödjön bennünk azáltal, hogy
növekszünk az Úrhoz való hasonlóságban – „az isteni természet részeseivé” kifejezésre gondoljunk vissza.
Ha egyre inkább bennünk az Isten akarata valósul meg, ha egyre inkább a
Krisztus él bennünk. Erről van szó, és ebben a szövegösszefüggésben hangzik
el ez a második ‘igyekezzetek’: Igyekezzetek
elhívatásotokat, kiválasztásotokat megerősíteni. Vagyis arról van szó,
hogy bennünk egyre jobban tudatosuljon mindez. Arról van szó, hogy egyre
inkább tudatosuljon az elhívatásunk és a kiválasztottságunk, hogy egyre
inkább ez határozzon meg. Hogy ne a világ győzzön le bennünket, hanem mi győzzük
le a rosszat jóval. Ebben kell erősödnünk. Maga a tény, az elhívatás és a
kiválasztás, az tény: az Isten cselekedete. De hogy az életemben, és az
életünkben ez mennyire lesz valóság, nos ebben előre lehet és kell haladni,
ebben igyekeznünk kell, oda kell figyelnünk rá, hogy jobban tudatosuljon
bennünk és cselekedeteink által, mások előtt is egyre inkább nyilvánvalóvá
legyen. Erről szól ez a második úgymond ‘igyekezzetek’, de valójában ez egy
bátorítás. Vagyis legyen a mi életünk számára elhívatásunknak és
kiválasztásunknak tudata még inkább motiváló. Legyen a mi életünk számára
még inkább erőforrás. Hiszen, mondják sokan, hogy a lét határozza meg a
tudatot. Melyik lét? Csak ez a kis anyagi valóság, vagy az egész valóság?
Az Úr teljes valósága határozhatja meg. Az apostol éppen arra bátorít, hogy
a mi életünk számára, a Krisztus-követő ember számára az Úr és az Ő akarata
a valóság. Az út, élet és igazság,
vagy a valóság: maga Jézus számunkra. Így lesz a mi életünk számára
erőforrás. És így lesz igaz az, amit fölolvasott Igénk utolsó mondata így
fogalmaz meg: „és így dicsőségesen
fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába”.
Ez egy folyamat. A megszentelődésben járás az egy folyamat, egy folyamatos
feladat, és ebben a küzdelemben, a földi vándorlásban megállni nagy veszély
– mondja az egyik énekünk. Ebben a küzdelemben hangzik a bátorítás, a
második ‘igyekezzetek” bátorítása. Hiszen, ha újra és újra elhívatásunkra
és kiválasztásunkra visszagondolunk, akkor ez valóban erőforrás lesz
nekünk, hogy még inkább odaszánjuk magunkat, hogy célt érve menjünk be az Ő
örök országába.
Szeretett Testvérek! Megajándékozottságunk, Úrra
figyelésünk, a nehezedő körülmények, elvonások ellenére is körülményeket
megváltoztatható erővé és szolgálattá válhat. Ez a küldetésünk. De először
belülről kell változnunk. Ehhez ajándékozott meg, és az adventtel éppen
újra ez lesz hangsúlyos előttünk, hogy megajándékozott az Isten mindazzal,
ami az életre szükséges, ami a szent életre és az örök életre szükséges.
Legyen tehát a mi életünk egyre inkább az Úr
akaratára figyelő, ebből az akaratból, üdvözítő tervből erőt merítő élet,
olyan élet, amelyik a saját életünket változtatja, teszi egyre szentebbé,
olyan élet, amelyik kihatással van a környezetünkre, még azt is meg tudja
változtatni. Vagyis bennünket határozzon meg elhívatásunk és
kiválasztottságunk, és odaszentelt hívőéletünk pedig legyen hatással,
meghatározó hatással környezetünkre. Ámen.
Krisztusom, kívüled nincs
kihez járulnom,
Ily beteg voltomban, nincs
kitől gyógyulnom;
Nincs ily fekélyemből, ki
által tisztulnom,
Veszélyes vermemből és
felszabadulnom.
Gyújtsd meg szövétnekét
áldott szent igédnek
És bennem virraszd fel napját
kegyelmednek;
Igaz útat mutass nékem,
szegényednek.
Járhassak kedvére, te szent
Felségednek.
Várlak, Uram, azért
reménykedő szívvel,
Miként a vigyázó, virradást
vár éjjel;
Hozd fel szép napodat, nékem
is jó reggel,
Hogy szolgálhassalak,
serényebb elmével.
226. dicséret 1-3. vers
Magasztalunk Istenünk, hogy napi gondjaink, munkáink,
kísértéseink közepette, aggodalmaink, félelmeink idején újra megszólítottál
minket szereteted, kegyelmed jó hírével. Hálát adunk, hogy megajándékoztál
minket azzal, ami az életre és kegyességre való. Segíts, hogy a
megszentelődés útján előre haladjunk, hogy növekedjünk a hitben,
emberségben, ismeretedben, önuralomban, állhatatosságban, kegyességben,
testvéri szeretetben és minden ember iránti szeretetben. És segíts bennünket,
hogy tovább adhassuk mindazt, amivel életünket már Te meggazdagítottad. Könyörgünk
így gyülekezetünk kiscsoportjaiért, hogy a szeretet bensőséges, számon tartó
közösségét hitelesen megélhessük. Könyörgünk gyülekezetünk egészéért, hogy
közösségünk szolgálata, élete áldás lehessen városunkban. Könyörgünk az
egyházakért, hogy a megfáradt, csalódott nemzetünk számára kegyelmes
szereteted jó hírét tudjuk meghirdetni és megélni.
És könyörgünk személyes életünkért, hogy mint
kegyelemmel, bocsánattal megajándékozottak igyekezzünk áldássá lenni
közvetlen környezetünk, családunk számára.
Téged magasztalunk Urunk a jó hírért, az örömhírért.
Téged magasztalunk életünket megváltoztató, megújító kegyelmedért, és a
ránk bízott feladathoz, keresztyén küldetésünkhöz a Te erődet, a Te
vezetésedet kérjük naponként.
Készíts bennünket ünnepszentelésre, hogy az ünnepben
újra, még inkább fölragyogjon számunkra Krisztusban életet, világot
megújító szereteted. Ámen.
„A reménység
Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel,
hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek által.” Ámen.
|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
|