| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Velünk az Isten”

Máté evangéliuma 1. rész 18-25. vers

¹⁸Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől.

¹⁹Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.

²⁰Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.

²¹Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.«

²²Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:

²³»Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek« – ami azt jelenti: Velünk az Isten.

²⁴József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét,

²⁵de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.”

Imádkozzunk!

Istenünk! Köszönjük Neked, hogy előttünk van az Úr Jézus születése, az Ő egész élete. Köszönjük, hogy nem véletlen minden egyes pontja, ahogyan megtörtént. Köszönjük, hogy tanítani akarsz bennünket ezek által. Nincs egy olyan pillanat, amit az Úr Jézus a földön töltött, és azáltal ne üzeneteket tartogatnál a számunkra. Kérjük, hogy nyisd meg a szívünket, hogy képesek legyünk befogadni a Te Igéd mondanivalóját, s kérünk, hogy ne csak a fülünkig jusson, hanem tudjuk azt beépíteni az életünkbe, hogy gazdagabbá legyen az életünk általa. Így kérünk, áldd meg a Te Szentlelked által a mai istentiszteletünket. Ámen.

Máté evangéliuma 1. rész 22. és 23. vers

²²Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:

²³»Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek« – ami azt jelenti: Velünk az Isten.

Olyan szokatlan ez a születéstörténet. A gyermek érkezését csak utólag említi a számunkra. Egy egyszerű mellékmondat szól erről, ami így hangzik: „…amíg meg nem szülte fiát, Jézust”. Ez is csak az utolsó mondat, és bár ez születéstörténet, mégis olyan, minthogyha kicsit olyan mellékes lenne ez ebben a történetben. 

A megelőző eseményeket viszont nagyon pontosan és részletesen ecseteli a szentíró. Nem véletlenül ír így Máté evangélista. Határozott célja van ezzel is. Mert kezdettől fogva világosnak kell lennie előttünk, hogy kiről is szól ez a történet, ki is a főszereplője. Ha gyerekek lennénk, akkor már lendülne a magasba kezünk, és sorolnánk, hogy József, Szűz Mária, kis Jézuska, és még hozzásorolnánk azokat a kis élőlényeket is, akik ott voltak még a betlehemi istállóban a jászol körül.

Legyünk tisztában azzal, hogy ennek a történetnek a főszereplője nem József, nem Mária, hanem maga a Szentháromság Isten. Ő kell, hogy a középpontban legyen. Mert az Atya Isten az, aki egy új kezdetet indít el ezzel. Önmagáról és önmagából indít. Hiszen minden, ami ezen a világon létezik, általa lett, Ő hozta létre. Egy csendes mennyei előszóval kezdi, azzal a megdönthetetlen elhatározással, hogy megszabadítja az embert, és üdvözíti a világot. És ezt a hatalmas dolgot nem felülről teszi, nem a mennyei világból lefelé, még csak nem is másokat küld, hanem maga jön el ebbe a földi mélységbe, és maga viszi végbe mindezt. Ezért vesz fel emberi alakot. Ezért jelenik meg egy kisgyermek személyében. Ezért van az, hogy nem villámlással, nem pusztító tűzzel, nem erővel és hatalommal jön, hanem úgy érkezik, ahogyan mi is egyenként megérkeztünk ebbe a világba mindnyájan. S ebben a szituban maga az Atya jön. Olyan egyszerű ezt kimondani, és olyan természetes a mi számunkra, annyiszor hallottuk, mi magunk is annyiszor vallottuk meg ezt, mégis, hogyha belegondolunk jobban, akkor azt kell mondanunk, hogy nagyon is érthetetlen dolog ez a számunkra. Hogyan lehetséges ez? Szentháromság Isten – az Atya jön el a Fiúban. Mindnyájan tudjuk jól ezt, csak megérteni olyan nehéz a számunkra. Mert Isten emberré létele mindig, amíg világ a világ, megfejthetetlen titok marad a számunkra. És minden prédikálás, ami erről szól, kevésnek bizonyul. Minden emberi szó tehetetlen, amikor szeretné megértetni, szeretné körbeírni, világossá tenni mindezt.

Nem vagyunk képesek ezt megmagyarázni. Még az angyalok is küszködnek a kifejezéssel, még ők is csak annyit mondanak, hogy igen, ami benne van, a Szentlélektől van. Nem tudják ők sem megfogalmazni, körbeírni. De amikor megszületik az Úr Jézus, amikor a menny dicsőségével teljes valaki képes arra, hogy egy egyszerű asszony méhébe férjen, akkor megnyílik az ég, és az angyalok odaállnak, odasereglenek, és nem tudnak mit mondani. Nem lehet ezt szavakkal körbeírni, ezért egyetlen dolgot tesznek, magasztalni kezdik az Urat. Ez történik előttünk. Nem vagyunk képesek emberi szavakkal megfogalmazni azt, ami itt történt. Máté is olyan nehézkesen fogalmaz. Szinte előttem van, ahogyan azon töri a fejét, hogy hogyan tudna hitelesen beszámolni erről a megfoghatatlan csodáról. Annyit tud csak mondani: Mária „áldott állapotban van a Szentlélektől”. Közben mindannyian tudjuk, hogy ezek a szavak nem képesek egészen visszaadni azt, ami történt. Krisztus élete az elrejtettségből, Istentől származik. Abból a másik világból, amelyről egyetlen leírást ad a Biblia, azt, hogy „amit szem nem látott, fül nem hallott és az emberi szív el sem gondolt, azt készítette el Isten az Őt szeretőknek”. Amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív el sem gondolt, de amit Isten elkészített a mi számunkra az Ő szeretetével, az Ő irgalmának teljességével. Minden gondolat, minden szó, ami ezt próbálja magyarázni, vakvágányra fut. Nem vagyunk képesek felfogni ezt emberi értelemmel.

Jézus megszületett erre a földre, de nem az emberiségből lépett elő. Nem az emberi nemzetség legnemesebb sarja, ahogyan sokan emlegetni szokták Őt. Ő onnan felülről jött, az Atya szívéből született. És bár az Ő származását titok lengi körül, az Ő neve ismert számunkra. És ez azért találóan és átfogóan jellemzi az Ő egész személyét és az Ő egész művét. Mert így hívják: „Immánuel, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten”.

Krisztusban Isten jött hozzánk, és Ő maradt velünk. Ő az, aki jelen van itt az istentiszteleten, aki velünk van, amikor kilépünk az ajtón, aki velünk van az otthonunkban, aki velünk van az ünnepeinkben, és amikor a hétköznapjainkat éljük. Nincs az a legrövidebb pillanat, amikor magunkra hagyna bennünket. Ennek ellenére nagyon sok olyan emberrel találkozom, akik magányosnak érzik magukat, akik úgy érzik, hogy egyedül vannak a betegségben, az elhagyatottságukban, az elesettségben, akik egyedül vannak a gyászban, akik egyedül vannak az anyagi gondok között, és senki, úgy érzik, hogy senki nem áll melléjük, aki levenné ezeket a terheket a vállukról. Ne feledjük el soha, hogy nem vagyunk magányosak. Egyedül lehetünk, magányosnak érezhetjük magunkat, de Isten mindig ott van mellettünk. Immánuel – velünk az Isten. Ha mindenki ellenünk fordulna is, hogyha panaszra volna is okunk, akkor is velünk van, értünk van, és nem csak karácsonykor, hanem minden napon, a világ végezetéig.

Milyen érdekes Máté evangéliuma, ezzel kezdődik: „velünk az Isten”, s ezzel fejezi be az evangélium, ezek az utolsó szavak: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Milyen fontos dolog ez, az elejétől a végéig, az életünk elejétől a végéig, végig kell kísérjen ez bennünket.

Az Ő szabadító munkáját, az Atya a Fiú által, a Szentlélek erejével viszi végbe. Ő határozza meg, hogy hogyan és mikor fog cselekedni az életünkben. Ő maga cselekszik. És mégis megengedi másoknak, hogy ott legyenek, hogy lássák az ő munkáját, és hogy segítsenek ebben.

Az első, aki részt vett ebben a csodában, az az angyal, aki tudatja Józseffel, hogy mi fog történni. Az angyal neve is azt jelenti, hogy küldött, és az Ő léte és értelme ebben a feladatban csúcsosodik ki. A hírközlés, a tudósítás, ez a szolgálat. Ezért, amikor az angyalokról gondolkodunk, ne azt kérdezgessük, hogy vannak-e valóban angyalok? Ne azon törjük a fejünket, hogy hogy néznek ki, van-e szárnyuk vagy nincs, milyen hangjuk van, hogy jelennek meg? Nem ez a fontos. Az a lényeges, hogy meghalljuk és felismerjük azt az üzenetet, amit Isten közvetít általuk. Ha ez megtörtént, akkor elvégezték a feladatukat, és olyanná lesznek számunkra, mintha sosem lettek volna.

Isten azonban nemcsak angyalokat von be az Ő munkájába, hanem embereket is. Nőket is, férfiakat is, gyermekeket is, úgy, ahogyan Józseffel, úgy ahogyan Máriával tette, ugyanúgy teszi Ő napról-napra a mi életünkben is, ha hagyjuk ezt, ha felismerjük az Ő munkáját. Mert Mária is így lett részese Isten szabadító munkájának. És bár nem értette, egyáltalán nem értette, hogy hogyan történik ez, de igent mond Isten szabadító munkájára. Erős, határozott és mégis szabad Istent szolgálni. Mert ahogyan Szent Ágoston fogalmazna: Istent szolgálni szabadság. Így lett részese József is Isten szabadító munkájának. Mert amit tenni akart csalódottságból, hogy elbocsátja Máriát, az nemcsak az Ő csalódott mivoltáról, hanem az Ő gyengédségéről is tanúskodik. Házasságtörést sejt, és ráérez valamire Isten munkájából. Nem lehet tudni, Ő maga is mintha össze lenne zavarodva, nem egészen érti, hogy mi zajlik körülötte. És amikor az angyala felvilágosítást ad neki, akkor válik egészen érthetővé a helyzet. Engedelmeskedik, és késznek mutatkozik arra, hogy bármi következik, azt Ő engedelmes szívvel fogadja el.

József és Mária ebben a tettében egészen önmaga felé nő. Nem értjük, hogy mi zajlik körülöttük, de igent mondnak rá. Nincs is ennél nagyobb bizalom, nincs is ennél nagyobb szeretet, mint amikor nem kérdezősködünk, nem kételyeket fogalmazunk meg, vagy újabb ötletekkel állunk elő, ha szeretünk valakit, ha ennyire bízunk benne, bár nem értjük, amit kér, megtesszük egy szó nélkül. Nincs ennél nagyobb engedelmesség, amit egy ember tanúsíthat.

Egyszerűen csak engedelmeskednek. Ez az a kulcs, amely által beengedik Isten munkáját az életükbe. Nem azért szolgálhattak éppen ők, nem azért lettek ők kiválasztva, mert ők a legjobbak, a legnagyobbak lettek volna. Nem azért, mert olyan példamutatóak lettek volna, vagy olyan alkalmasak erre a feladatra. Hogyha megfigyeljük a Bibliát, megfigyeljük Isten munkáját, akkor láthatjuk, hogy mindig a legegyszerűbb embereket választotta ki. Ács mestereket, fiatal lányokat, egyszerű pásztorokat, sőt olyanokat, akik le voltak nézve, akiket nem becsült meg a világ. Nem azért részesednek a szolgálatban és ebben a kegyelemben, mert olyan méltók rá. Egyszerűen elfogadták azt, amit Isten nyújtott nekik.

És mi is része vagyunk ennek a munkának. Minket is érint, ami akkor Betlehemben történt. Mert ott kezdődött el az üdvösség, azon a betlehemi éjszakán. Felismerték a pásztorok, felismerték a bölcsek, és felismerte az idős Simeon és Anna is, amikor nyolc nap múlva találkoztak a kis Jézussal. És felismerhetjük ma mi is, hiszen bennünket is vár Isten, hogy felismerjük, hogy engedelmeskedjünk, hogy részeseivé legyünk munkájának. Annak, hogy áldást adjon az Ő szeretetén keresztül, hogy megtöltse áldásával az életünket, és bennünket is áldássá tegyen mások életében.

Immánuel: velünk az Isten. Ma is, most is személyesen van jelen, és közösségre hív önmagával és egymással. Személyesen ismerteti meg magát. Sokkal pontosabban, sokkal világosabban, mint ahogy én erről a szószékről beszélni tudok róla, mert személyesen lehet megtapasztalni az ő jelenlétét, az ő ígéreteinek a megpecsételését. Erőt adó, gyógyító, vigasztaló ez a jelenlét. Nemcsak itt ma, ezen az istentiszteleten, hanem a mindennapokban is. Merjünk meríteni ebből.

Olyan ez, mint egy kimeríthetetlen bankszámla. El tudunk ilyet képzelni, hogy van egy keret, amiből bármikor vehetünk, bármikor kivehetünk belőle, és soha nem apad ki? Jól jönne egy ilyen bankszámla lehet a zsebünkbe is, de ha ott van ez a szívünkben, akkor bármikor odamehetünk, bármikor meríthetünk belőle.

Merjük ezt kipróbálni. Merjünk meríteni minden nap, minden percben, amikor csak szükségünk van rá. Odalépünk az automatához, és leveszünk a számlánkról valamennyit. Megtesszük ugyanezt Isten Igéjével, Isten ígéreteivel? Bármikor, bármennyit, amennyire csak szükségünk van, merünk meríteni belőle? Aki elhiszi mindazt, amit Isten ígért, annak ott van a szívében ez a kimeríthetetlen számla. Csak rajtunk múlik, hogy merünk-e élni vele, merünk-e meríteni belőle. Ne féljünk, nem fog kiapadni, csak egyre gazdagabb lesz a szívünkben, és egyre gazdagabb szeretetet fogunk megtapasztalni, és egyre gazdagabb lesz az a szeretet is, ami rajtunk keresztül mások felé árad.

Én nem hiszem, hogy volna bárki, aki nemet mondana erre. Ki ne szeretne részt venni ebben. Van bárki, aki megakadályozhatja, hogy megtegyük mindezt? Hogyha saját magunk nem ellenkezünk, akkor senki el nem választhat bennünket az Isten szeretetétől, amely megjelent az Úr Jézus Krisztusban. Senki sem választhat el tőle, mert velünk az Isten.

Fogadjuk el az értünk szerzett üdvösség jeleit azzal a csodálattal, amellyel Mária és József fogadta Krisztust, azzal a hálával, amit azok tanúsítottak, akik felismerték Őt. Merjünk, akarjunk engedelmeskedni az Ő szeretetteljes hívásának, és merjünk meríteni az Ő áldásaiból, amelyet napról-napra tartogat számunkra a mindennapjainkban.

Jöjjetek Testvéreim, ezért imádkozzunk:

Urunk! Köszönjük a Te szereteted, amelyet értünk tanúsítottál. Köszönjük a Te jelenléted az életünkben. Köszönjük Urunk a Te áldásod, a Te jelenléted, a Te szolgálatra hívásod. Köszönjük, hogy nem az állapotunkat nézed, nem a bűneinket, nem a gyászunkat, nem a fájdalmainkat, bár nagyon jól ismered ezeket a dolgokat. Köszönjük, hogy semmi nincs, ami elválaszthatna Tőled. Kérünk, hogy Te adj vágyat a szívünkbe, hogy merjünk, akarjunk meríteni ebből a szeretetből, hogy megtapasztaljuk, hogy az velünk van minden napon a világ végezetéig. Köszönjük ezt Neked. Kérünk Urunk, így gazdagítsd meg az életünket. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |