| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Valóságos találkozás lehetősége

Ézsaiás könyve 9. fejezet 5. és 6. vers

„⁵Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!

⁶Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!”

Imádkozzunk:

Neked adunk hálát mindenható Istenünk, hogy ebben az esztendőben is megengedted nekünk, hogy karácsonyt ünnepeljünk. Neked adunk hálát, hogy együtt lehettünk sokan a gyülekezet közösségében tegnap este. Köszönjük Neked a családi otthonokat, a találkozásokat, a szeretetközösséget, és leginkább magasztalunk Téged azért, amit Te cselekedtél velünk és érettünk, bűnös emberekért.

Magasztalunk és dicsőítünk Téged mindazért, amit Te tudtál megtenni a mi megmentésünkre, megváltásunkra. Magasztalunk, hogy Te elhatároztad és véghezvitted a Te féltő szereteted cselekedetét. Kérünk azért, segíts bennünket, hogy mai munkádnak részesei legyünk, hogy engedjük, hogy a mi életünkben és a mi életünk által is Te munkálkodhass. És kérünk, segíts bennünket most ünnepi istentiszteletünkön, úrvacsorai közösségünkben, hogy megerősödjünk az engedelmességben, megerősödjünk abban, amit Te akarsz cselekedni napjainkban a mi életünkben, egyházunk életében népünk javára. Szenteld meg most szívünket és gondolatainkat, az Igét és a megterített asztal közösségét, hogy erre az engedelmes jó cselekvésére felkészítettek legyünk. Ámen.

Mennyei Ige, jelenél,

Örök Atyától kijövél,

Testet magadra felvevél,

S abban  minket idvezítél.

Te vagy Atyánknak Igéje,

Kit Ádámnak megígére,

És Ábrahámnak hirdete,

Dávidnak is megjelente.

Világosítsd meg elménket,

Szenteld meg a mi szívünket,

Hogy ismerhessünk tégedet,

Utálhassuk bűneinket.

309. dicséret 1-3. vers

Lukács evangéliuma 1. rész 67-80.

⁶⁷Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:

⁶⁸„Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.

⁶⁹Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, ⁷⁰ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva:

⁷¹hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

⁷²hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, ⁷³arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, ⁷⁴hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, ⁷⁵szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.

⁷⁶Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, ⁷⁷hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, ⁷⁸Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;

⁷⁹hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.”

⁸⁰A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben.

Szeretett Testvérek!

Tegnap olvastuk a Bibliaolvasó vezérfonal szerint ezt az Igét, amiként prófécia, de tudjuk, hogy azóta az beteljesedett.

Most egy kis történetet hoztam, hogy talán jobban megvilágítja azt, amit hallottunk.

Egy király, amikor érezte, hogy nemsokára meghal, készítgetni kezdte a fiát, hogy hogyan tartsa meg a birodalmat. Tudta, hogy kívülről és belülről is ellenségei lehetnek a trónjának. Azt a tanácsot adta a fiának, hogy a birodalom minden szegletében építtessen erődöket a határ mentén. A fia engedelmesen meg is tette. Mindenütt erődítmények emelkedtek. A fiú beszámolt az apjának, de az apa most valami mást gondolt. Mégsem ez lesz a megoldás fiam. Vissza kell menned, hogy újra kezd az egészet. Veszély esetén ezek az erődök is sérülékenyek, mint bármi más. A kövek és a falak nem fognak megvédeni az ellenség ellen. Az embereket kell megkeresned és meg kell nyerned a barátságukat. Az emberek szívében kell majd menedéket találnod. Ott, ahol az embernek őszinte barátai vannak, ott van esély az életre, az ellenséggel szemben. A herceg ismét útra kelt, és ha lehet még fáradságosabb volt ez az út, mint az előző. Még hosszadalmasabbá lett. Sok szeretet, türelem kellett ahhoz, hogy az emberek őszinte bizalmát elnyerje, hogy az akaratát megértesse velük. De nem volt hiábavaló, és ezáltal az emberek is sokkal jobban érezték magukat az országban, és közösen tudtak az ellenséggel szembeszállni.

Erődítményt építeni, ez az első gondolat. Az Ószövetségnek is ez volt az első gondolata. Isten először ilyen erődítményeket épített, törvényeket készített, parancsolatokat adott az ember számára, hogy megtartsa vele az embert. És ez jó is lett volna, ha jól élünk, jól él az ember a törvénnyel. De tudjuk, hogy a parancsolat szeretet nélkül is végrehajtható. Kijátszható egyik a másik ellen. És sokszor az apró rendelkezések csak terhet jelentettek a nép számára, és nem adott igazi szabadulást számukra. Bűntudatuk volt, állandóan visszatérően, kiépítették ugyan a vallásos cselekményeket, de ezáltal sem lett igazi és végleges a szabadulásuk.

Így adta Isten az áldozat lehetőségét is a szabadulásra. És ez is egy gyönyörű előkép lenne, és egy gyönyörű lehetőség lenne, ha hittel végzi az ember. És ideig-óráig szabadulást is szerez, de egy idő után hazuggá is vált ez az áldozatbemutatás. Isten egyszer azt mondja, hogy ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Mechanikusan végezték sokszor az áldozatokat, és úgy gondolták, hogy így rendben van az életük. Miközben nem kaptak igazi szabadulást.

Aztán ott volt a templom az emberek számára. Valóságosan, kövekből felépített erődítmény. Az Úr házát sokan úgy tekintették Isten népe körében, ami valóságos szabadulást ad, de egy idő után már csak a kövekben bíztak.

Jeremiás próféta nem véletlenül írja ezt, hogy hazuggá vált a templomba vetett bizodalom, amikor azt kezdték el emlegetni, hogy hát nincs semmi baj, itt van az Úr temploma, az Úr temploma közöttünk. És elmegyünk és megszabadultunk. Csak azt mondja erre Jeremiás, hogy utána pedig ugyanazokat az utálatosságokat cselekedjétek, mint azelőtt.

Igen. Sok szép lehetőség, erődítmény a védelemre. De sajnos ezt is bevehette a gonosz, ennek is martalékává lehetett sok-sok emberi bizakodás. És milyen könnyen elhatalmasodott felette az elbizakodottság és a gőg.

Sok, magát hívő embernek valló ember élete is ilyen erőfeszítés csupán. Erődítményépítgetés. Valószínű elvárásokat teljesítenek sokan, amikor csak vallásos cselekményekre, szertartásokra tudnak gondolni. Aztán sokan próbálják önigazolásként használni vallásosságukat. Ahogy a gazdag ifjú, hogy „mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam”.

Igen. Próbáljuk megtartani a törvényt, de közben a Jézus követése elmaradt, ott a gazdag ifjú esetében és sokak életében. A szertartások mechanikus ismételgetése nem mindig jelent igazi találkozást az Úr Jézus Krisztussal.

Sokan jótékonykodnak ilyenkor karácsonykor és más események kapcsán is, de ez sokszor csak magamutogatás akar lenni, és nem igazán szívből történik. És itt a figyelmeztetés. Az ilyen formális vallásosságot, ami az erődítményépíttetésből, ami a saját erőfeszítéseinkből épül fel, az ellenség nagyon könnyen le tudja rombolni, és nem ad igazi megoldást.

Nagyon sokszor bebizonyosodott már ez a történelem folyamán, hogy nem adott igazi megoldást az emberek formális vallásossága. És ehelyett az erődítményépítés helyett, ehelyett az erőfeszítéseink helyett, valami más történt meg karácsonykor. Istenünk könyörülő irgalmából valóságos találkozás épülhet ki a menny és a föld között, az Isten és az ember között. Istenünk könyörülő irgalmából erős üdvözítőt támaszt nekünk, akit elküldött ebbe a világba, hogy megszabadítson ellenségeinktől. Nem kövek által, nem erőfeszítéseink által, hanem szeretetéből, a seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt.

Igen. Ebből a szeretetből kapunk, amikor tudjuk, hogy az Úr Jézus eljött ebbe a világba, miérettünk, földre jött az Isten Fia, hogy szinte egyen-egyenként győzzön meg bennünket, győzze meg a mi szívünket, hogy igenis szembe kell szállni az ellenséggel. Igenis van lehetőség Isten országának az építésére ebben a világban is. Van lehetőség a szabadulásra, hiszen megszánta népét az Úr, és könyörül szegényein.

Meglátogat minket a felkelő fény a magasságból, és ez nem valami protokoll látogatás, nem valami olyan uralkodói látogatás, ahol az uralkodó el van zárva a néptől, hanem egy teljesen személyes látogatás lehet.

Szabad nekünk mosolyogni most, egy olyan kis megtörtént eseményt mondok el: Egyszer egy ilyen protokoll látogatás kapcsán az egyik főméltóság odaszólt nekünk, hogy még X Y is köszöntését küldi. Hát hittük is, meg nem is. Látta biztos az arcunkon, és akkor mondta, hogy ez nem frázis, ez tényleg így van. Hát higgyük el, hogy tényleg így van.

Nemcsak azért szól az evangélium, mert karácsonykor így szokás, hanem valóban itt van közöttünk a Megváltó, az Üdvözítő. Nem egy protokoll látogatás, hanem meglátogat minket egyen-egyenként. Ez a szó, hogy meglátogat, jelenti azt is, hogy keres, kutat, felkeresi az embert. Megkeres személyenként, megkeres házanként bennünket. Nemcsak úgy, hogy itt egy név, aztán kiadjuk a parancsokat fölötte, hanem szeretne személyes kapcsolatba kerülni a nép minden tagjával.

Volt nekünk már ilyen királyunk, aki szeretett a nép között járni a történelmünk folyamán. De ez még több annál is, amikor Isten a mi szívünkkel szeretne kapcsolatba kerülni, és szeretne úgy a mi segítségünkre lenni, hogy valóságos szabadulást adjon nekünk.

Malakiás próféta csodálatosan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy felragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. És széttapossátok a gonoszt, hogy porrá lesznek talpatok alatt azon a napon, amelyet elhozok – mondja a seregek Ura. Sugarai gyógyulást hoznak. Ez a fény, ez a látogatás, gyógyulást jelenthet egyen-egyenként, igazi szabadulást jelenthet mindannyiunknak. Gyógyítást és bűnbocsánatot, melyet meghirdetett és megcselekedett az Úr Jézus Krisztus.

Keresztelő Jánosról is szól itt Zakariás éneke: „Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.”

Ez a látogatás azt jelenti, hogy az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse. Megkeresse és megtartsa, ami elveszett. De ez a meglátogatás jelenti azt is, hogy vannak, akik elfogadják a Jézus Krisztus közeledését, és vannak, akik sajnos elutasítják az Ő jövetelét.

János evangélista így ír, hogy megjelent közöttünk, itt élt közöttünk: „Az Ige testté lett”. „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy az Isten gyermekeivé legyenek”. De voltak olyanok is, akik nem fogadták be Őt személyesen.

És emlékezhetünk Jézus szavaira, amikor sírás közben mondja Jeruzsálem felett: „Jeruzsálem, Jeruzsálem. Hányszor akartalak összegyűjteni, mint kotlós a kiscsibéit, de te nem akartad.”

Aztán egy másik helyen pedig azt, hogy: bárcsak megismerted volna a békesség útját!… Bárcsak megismerted volna a te meglátogatásod idején!

A karácsony sokunk számára valóban az üdvösség napja, az igazi találkozás lehetősége. És bárcsak sokak számára lehetne az üdvösség napjává és a találkozás lehetőségévé! A formális vallásosság és a személyes hit ennyire ellentétes dolog tud lenni. A formális vallásosság pillanatok alatt eltűnhet, ha jön az ellenség, de a személyes hit az a történelem megpróbáló idejében is képes megmaradni, sőt képes diadalt aratni, ahogy Malakiás mondta: képes arra, hogy „széttapossátok a gonoszt, hogy porrá legyen talpatok alatt”.

Igen. Isten erre hív bennünket, miközben megadja a mi bűneink bocsánatát, miközben meglátogat minket, akkor azt kéri tőlünk, hogy mi is az Ő békessége útján járjunk, és mi is cselekedjük az Ő akaratát. Hogy félelem nélkül szolgáljunk neki szentségben és igazságban Őelőtte életünk minden napján. Meglátogatott minket, meglátogatott sokakat, aki nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő az Istennel, szolgai formát vett fel, hozzánk hasonlóvá lett, köztünk élt, és arra hív bennünket, hogy mi is próbáljunk, akarjunk hozzá hasonlóvá lenni, akarjunk vele igazi személyes kapcsolatban lenni.

„Immánuel: velünk az Isten.” Itt él közöttünk ma is. És lehet vele ma is élő, igazi kapcsolatunk, most az úrvacsora közösségében is, de lehet vele kapcsolatunk belső szobánkban, lehet vele kapcsolatunk személyesen, szívünk legmélyén.

Egy kapcsolat csak akkor épül igazán, hogyha egyre szorosabbá válik a felek között. Merjünk így egyre inkább odaszánt élettel élni és szolgálni Őelőtte szeretetben. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk!

Urunk, Istenünk!

Áldunk Téged könyörülő irgalmadért. Áldunk, hogy nem hagysz minket a gonosz csapdájában, hanem szabadítót küldtél számunkra. Köszönjük, hogy meglátogattál minket az Úr Jézus Krisztus testet öltésében, hogy egészen közel jöttél mihozzánk. De áldunk Téged azért, hogy bár mi most testi szemeinkkel nem láthatunk, mégis ismerhetjük a Te világosságodat, igazságodat és szeretetedet. Áldunk azért, hogy megszabadítasz minket bűneinkből és a gonosz hatalmából. Köszönjük, hogy most is adod a Te szabadító szereteted jelét. Segíts Szentlelkeddel, hogy a Veled való találkozás formálja a mi életünket. Adjon nekünk bátorságot szembeszállni a gonosz erőivel, adjon készséget cselekedni a jót Krisztus indulatával a családban, a gyülekezetben, népünk közösségében. És add Urunk, hogy ezen az ünnepen nagyon sokan felismerjék meglátogatásod idejét, hogy valóban üdvösségre szóljon a Te Igéd sok-sok helyen és ne ítéletre. Az Úr Jézusért kérünk, légy velünk, és áldj meg minket egyen-egyenként. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |