| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Vezetőből, vezetett

Lekció: Királyok 1. könyve 3. fejezet 2-15.

„²A nép akkor még az áldozóhalmokon áldozott, mert addig még nem építettek házat az ÚR nevének.

³Salamon szerette ugyan az URat, és apjának, Dávidnak a rendelkezései szerint élt, de ő is az áldozóhalmokon mutatott be áldozatot.

⁴A király Gibeónba szokott elmenni, hogy ott áldozzék, mert ez volt a legnagyobb áldozóhalom. Egyszer ezer állatot mutatott be Salamon égőáldozatul azon az oltáron.

⁵Akkor éjjel megjelent Gibeónban az ÚR Salamonnak álmában, és ezt mondta Isten: Kérj valamit, én megadom neked!

⁶Salamon ezt felelte: Te nagy szeretettel bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, ahogyan ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel élt előtted. Ezt a nagy szeretetet megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki a trónján ül ma is.

⁷És most URam, Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz.

⁸És a te szolgád választott néped között van, amely olyan nagy nép, hogy nem lehet számba venni; nem számlálható meg a sokasága miatt.

⁹Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?!

¹⁰Tetszett az ÚRnak, hogy ezt kérte Salamon.

¹¹Azért ezt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy nekem engedelmeskedve tudj kormányozni,

¹²ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem.

¹³Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között.

¹⁴Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked.

¹⁵Azután fölébredt Salamon, és látta, hogy álmodott. De amikor visszament Jeruzsálembe, odaállt az ÚR szövetségládája elé, és égőáldozatokat mutatott be, békeáldozatokat készített, és lakomát rendezett minden szolgájának.”

Textus: Példabeszédek könyve 2. fejezet 1-6.

„¹Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod,

²ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre,

³bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet,

⁴ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket,

⁵akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret.

⁶Csak az ÚR ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.”

Élt egyszer egy barát, aki faluról-falura zarándokolt, Isten szeretetéről és jóságáról tanította a népet. Szegénységben éldegélt, néha csak kenyérrel és forrásvízzel csillapíthatta éhségét, de ez őt cseppet sem zavarta, elégedett volt az életével. Egy este, igen későn egy falu határába ért, de már nem akarta felzavarni az ott élőket, így letelepedett egy fa alá, és mielőtt még elaludt volna, imádkozott egyet. Egyszer csak egy lihegő, nagy sebbel-lobbal érkező parasztember érkezett hozzá, és már messziről kiabálta:

– Megvan a kő? Megvan a kő? Kérlek, add nekem!

– Miféle kő? – kérdezte a barát.

– Az előbb ébredtem álmomból, amelyben azt láttam, hogy a faluszélen találkozom egy baráttal, aki ad nekem egy hatalmas drágakövet, amely gazdaggá tesz – válaszolta.

A barát egy darabig kutatott a zsákjában, majd nagy nyugodtan előhúzott belőle egy szikrázó fénydrágakövet.

– Valószínűleg ezt láttad álmodban. Néhány napja a hegyek között járva bukkantam rá. Tessék, a tied, ha akarod!

Persze, hogy akarta, hiszen nagy volt, és ragyogó, egy egész vagyont érő! Boldogságtól csillogó szemmel odarakta az ágya mellé, majd lefeküdt. De nem bírt elaludni. Ezeregy gondolat csapongott a fejében. Másnap hajnalban első dolga volt, hogy visszament az öreghez, és ezt mondta neki:

– Add nekem a gazdagságot, ami megengedi neked, hogy ilyen könnyedén nekem add a gyémántot!

Minden ember vágyik valamilyen kincsre. A kincs az jó dolog, érték, és nem lebecsülendő, sőt küzdeni kell érte! Egyáltalán nem biztos, hogy ez a kincs pénzben mérhető, bár napjainkban ez egy igen meghatározó szempont. Van, akinek az életében a kincs az egészsége, és szinte betegesen figyeli az ételeken lévő címkéket az adalékanyagok miatt. Másnap a kincse a szépsége, ezért állandóan konditerembe jár, megveszi a legdrágább kozmetikai cikkeket, a legdrágább ruhákat. Van, aki a fiatalságát őrzi kincsként, és semmitől sem riad vissza, hogy 15-20 évvel fiatalabbnak látsszon. Mások a karrierjük érdekében hoznak hatalmas áldozatokat, lemondva családról, pihenésről. Megint másoknak a család, a gyerekek, és az unokák, olyannyira, hogy már a végén mindent ők irányítanak. (Reklámiparban végzett kutatások szerint, napjainkban a gyerekeket kell megcélozni először bármilyen termékkel, legyen szó autóról, mosóporról, vagy bármiről, mert mivel ők nézik legtöbbet a TV-t, az ismerős dolgokra ők hívják fel a felnőttek figyelmét, és veszik rá őket a vásárlásra. Ezért szerepel szinte minden reklámban gyerek…)

Nem véletlenül van ez így. Ezek napjaink gyémántjai közül valók, amiről a mesében olvastunk. Lehetne még folytatni a sort. Egészen biztos, hogy nekünk is vannak ilyenek az életünkben. Jó ez, mert a kincs az kincs, vagyis érték, megbecsülendő dolog, és sokat ér.

Egy királynak is szüksége van kincsekre, olyan értékekre, amelyekről mindenki tudni fogja, hogy ő egy erős uralkodó. Salamon idejében ezek a következők voltak a környező népeknél: egy gazdag udvar, ami mutatja királyi voltának súlyát, egy erős hadsereg, amely mutatja erejét, egy nagy hárem, amely egyrészt szintén gazdagságát mutatja, másrészt pompás lehetőség diplomáciai kapcsolatok létrehozására, ezen kívül jó, ha az ember sokáig él erősen, egészségesen uralkodóként. Igen ám, de történetünk idején ezek közül egyiknek se volt birtokában Salamon, mindent létre kellett hozzon!

Először is kevesen akarták őt Dávid utódjának! Több testvére is ellenjelöltként szerepelt vele szemben, de végül ők valamennyien kiestek a küzdelemből, és Salamon, a legkisebb, Betsabé fia került a trónra. Teljesítette apja utolsó akaratát, megbüntette az ország belső ellenségeit, majd feleséget szerzett magának az akkori egyik legjelentősebb uralkodói házból, az egyiptomi fáraó leányát. Tehát ez a házasság külpolitikai, diplomáciai szempontból nézve is jelentős lépés volt.  Az ország ekkor volt a legerősebb, és legnagyobb, hiszen Dávid hadvezérként leigázta a környező népeket. Gazdasági jólétről árulkodik, hogy Salamon építkezni kezd: építik a saját új palotáját, és Jeruzsálem új falait. A kor szokásai szerint mutatta be az áldozatokat Istennek, és tett eleget vallási kötelezettségeinek, ahogyan apjától tanulta. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy egy igen sikeres fiatal vezetővel állunk szemben, aki igencsak rátermetten oldja meg a kormányzás kérdéseit, és viszi előbbre az ország helyzetét, de még az út elején áll, ezért sebezhető, és még tapasztalatlan, és ami a rendelkezésére áll, azt az apja uralkodásának köszönhette.

Ekkor egy éjszaka megjelenik Salamon álmában Isten, és szinte mesébe illő dolgot mond neki. Az újfordítás azt mondja, “kérj valamit”, a Károli fordítás pedig egyenese azt írja, hogy “kérj amit akarsz, hogy azt adjak néked”. Ez az Isten által való felkínálkozás azt jelenti, hogy kérj bátran, amit csak akarsz, s bármit kérsz, én megadom neked. Lehetséges az, hogy ilyen hatalmas lehetőséget ad nekünk a mindenható Úr? Lehetséges, hogy ilyen bőkezű és ilyen nagylelkű hozzánk? A felolvasott Ige azt bizonyítja, hogy igen. S azért mondhatjuk ezt határozottan, mert a Salamonnak egykor ott felkínált lehetőség nem csak egyszeri, csak rá igaz, és csak rá érvényes felkínálkozása volt Istennek.

Hiszen ez a bőkezű és hatalmas dolgokat kínáló szándéka Istennek az Újszövetség népe számára is elhangzik. Jézus Krisztus erősíti meg és teszi ezt teljessé azáltal, hogy ezzel kapcsolatban nyilatkozik. Méghozzá nagyon nyomatékosan, azzal a “bizony-bizony” kezdéssel, mellyel legfontosabb kijelentéseit akarta hangsúlyossá tenni. Ő így szólt: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, azt megadja néktek.” [Jn. 16:23] És ez a jézusi mondat nem csak a tanítványokra, hanem a mindenkori tanítványra is érvényes. S ezzel a mondattal Jézus azt mondja, hogy az imádság, az Istenhez való folyamodás mindig is hatalmas és fantasztikus lehetőséget jelent az ember számára – ha azzal bölcsen él az ember! Az ember szinte át sem tudja igazán gondolni, hogy mikor imádkozik, hogy imádkozhat, az mekkora lehetőséget, milyen távlatokat nyithat meg az ember előtt.

Az már más kérdés, hogy hogyan élünk egy efféle lehetőséggel! Maga Isten sorolja el Salamon kérése után, hogy mi mindent kérhetett volna: hosszú életet, gazdagságot, az ellenségei életét. De a király nem ilyesmit kér, hanem így nyilatkozik: „És most URam, Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?!” Egészen meglepő a kérése. Ő, a minden tekintetben sikeres uralkodó, akitől félnek a környező népek, és akit tisztelnek a nagyhatalmak, aki egy gazdag országot vezet, akinek vakon engedelmeskedik minden alattvalója, azt mondja, hogy túl fiatal még, és nem elég bölcs a kormányzáshoz. Szinte szerénykedésnek tűnik egy ilyen kérés, és balgaságnak, hiszen minden rendben van körülötte, és talán az előbb felsorolt dolgokkal inkább hazáját szolgálná. Hiszen ha sokáig él, sokáig lesz biztonságban Izráel, a király gazdagsága pedig a nép jóléte is, az ellenség legyőzése pedig maga a fizikai biztonság.

Van azonban még egy megjegyzés az ifjú Salamont illetően a szövegben: „Salamon szerette az Urat.” Tehát nem csupán kötelességből áldozott, és épített később templomot, hanem azért, mert szívből szerette Istent. Vagyis ismerte Őt, és ezáltal ismerte önmagát is. Ezért lehetséges az, hogy nem magára gondol először a kívánságnál. Azokkal ő talán boldogabb lehetne, de Isten ügyét nem szolgálná. Salamon érti, hogy Isten tervének része, és azért lett uralkodó, mert az Úr általa akarja a kiválasztott népet vezetni. Érti, hogy az ő személyes élete, boldogsága alá van rendelve, és szinte eltörpül emellett a feladat mellett. Őrá Isten egy népet bízott, és ezzel neki el kell számolni, mint vezetőnek! Ezért kér bölcsességet Istentől, mert tudja, hogy bár most jól mennek a dolgok, egymagában nem tudja küldetését bevégezni, szüksége van vezetésre.

A király tehát különbséget tudott tenni a fontos és az igazán lényeges dolgok között, mert látta magát Isten előtt. Igazából már azelőtt bölcs volt, hogy később legendássá váló bölcsességét megkapta volna az Úrtól.

Érezzük a mai szóhasználatból is, hogy a bölcsesség nem csupán, sőt nem feltétlenül okosságot jelent. Sokkal inkább tapasztaltságot, ismeretet az élet dolgaiban. Az kell hozzá, hogy az ember nyitott szemmel járjon a világban, felismerjen törvényszerűségeket, és az események mögé tudjon nézni. A bölcsesség nem más, mint az élet tisztázása. Annak felismerése, hogy a dolgok mélyén rend uralkodik, és az embernek képessé kell válnia arra, hogy tudjon várakozni annak kibomlására. Ehhez pedig alázat kell.

Ha ezt végiggondoljuk, akkor a mai ember nagy általánosságban egyáltalán nem bölcs, sőt az efféle bölcsesség inkább bolondságnak tűnik. Ma azt oltják belénk, hogy bármit elérhetünk a saját erőnkből. Küzdjünk, valósítsuk meg önmagunkat, éljünk a lehetőségeinkkel. Minden rólunk szól, és értünk van. Ez még néhány évtizede nem volt ennyire erőteljes folyamat! Ma nézzük csak meg, hogy a munkahelyeken gyakran milyen harc folyik az állandó elengedések miatt! Ha az embernek nincs összeköttetése, szinte esélye sincs bizonyos pályákon, mert annyira belterjes, kapcsolatok hálójából álló sok terület. Nem a megfelelő ember kerül gyakran a megfelelő pozícióba, hanem az, amit bizonyos érdekek oda kívánnak.  Megdöbbentő, ahogy egyre kevesebb a jó szakember, mert mindenki csak pénzt akar, de dolgozni egyre kevesebben. Ott kell állni a mesterek mellett, mert különben nem lesz szép a fugázás, rendesen beépített az ablak, újra kicserélt az alkatrész. A cél mindenütt a haszon.

Az egyik barátnőm, aki az elmúlt hónapokban költözött fel Pestre, mondta el, hogy az egyik első dolog, amit megtanult az volt, hogy csak akkor szabad átadni a helyet a villamoson, ha az idős ember közvetlenül ott áll mellette, különben hiába adná át a helyét, aki gyorsabb, az fog leülni. Az ilyen emberre mondják, hogy élelmes, életre való.

Az Ige pedig azt mondja rá, hogy ostoba! Mert „Aki a maga eszében bízik, ostoba, de aki bölcsen él, az megmenekül.” – mondja, a Péld. 28,26. A mai ember igencsak a maga eszében bízik, hiszen senkiben sem bízhat igazán! Az Ige azonban épp arról beszél, hogy épp az a bölcsesség, hogy felismerem, hogy nem a magam eszére kell támaszkodjak, hanem van Istenem. Az a bölcsesség, hogy felismerem, hogy az életem eseményei, sőt a világ eseményei mögött ott van Isten. Hogy a világban rend van, akkor is, ha rendetlenségnek tűnik, mert Ő mindenről tud, és Nélküle semmi meg nem történhet. A legnagyobb bölcsesség pedig az, ha az Ő kezébe teszem a kezemet, és engedem, hogy vezessen.

Egykor Salamon ezt értette meg. Sikeres ifjú király volt, de felismerte, hogy ez önmagában kevés. Ismerte Istent, így tudta, hogy csak benne bízhat, és csak akkor lehet valóban jó uralkodó, ha az Ő szaván tájékozódik, ha van benne iránta alázat. Felismerte, hogy nem csupán őróla, Salamonról, és saját vezetői érdekeiről van szó, hanem elsősorban azokért tartozik felelősséggel, akik rábízattak. Ehhez pedig ő kevés. A vezetői szerepből, vezetetté akart lenni, hogy jól tudjon vezetni másokat. El tudott lépni a kormánykeréktől, és átadni a vezetést Istennek, vagyis ő, aki ezreknek parancsolt, és élet és halál ura volt, engedelmessé tudott lenni!

Amikor a király bölcs szívet kért, a héber kifejezés itt szó szerint azt jelenti, hogy halló szívet kért: Isten szavát meghalló, rá hallgató szívet kért. A király, az ország vezetője kiadta a kezéből kormányzást, és átadta az igazi királynak! Tudomásul tudja venni, hogy igazán jól az országot csak Istennel tudja vezetni, és ehhez kell az Úrtól jövő bölcsesség, és a ráhallgató szív!

Bár ez lenne mindenki hozzáállása, aki vezetői szerepben van! Legyen az egy ország vezetője, egy vállalaté, néhány munkatársé, vagy épp egy család. Ha jól végiggondoljuk, valamennyien vezetők vagyunk az élet különböző területein, mert mindenütt vannak ránk bízottak: a családban, munkahelyen, vagy itt a gyülekezetben. Nekünk is szükségünk van tehát bölcs szívre, tehát halló, Isten szavát meghalló szívre. Azt azonban nem elegendő meghallanunk, hanem engedelmesnek is kell lennünk. Még akkor is, ha épp bolondnak tűnünk a világ szemében, mint egykor az a barát, aki odaadta a gyémántot, pedig ő gazdagabb volt a legnagyobb úrnál, és többje volt, mint hatalmas vagyona, karrierje, szépsége, vagy fiatalsága: volt Istene, vagyis gazdája és Atyja a mennyben. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |