| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Már most… és még nem

Filippiekhez írott levél 3. fejezet 3-14. vers

„³Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk.

⁴Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én méginkább: ⁵nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, ⁶buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam.

⁷Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért.

⁸Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.

⁹Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, ¹⁰hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, ¹¹hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.

¹²Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.

¹³Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, ¹⁴de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

Az apostoli bizonyságétel után lélekben elcsendesedve imádkozzunk:

Atyám! Hálát adunk Néked, hogy ma is összegyűjtöttél bennünket a Te hajlékodba, hogy Néked hódoljunk, és Téged tiszteljünk. Hálát adunk Néked, hogy az elmúlt héten is megtapasztalhattuk a szeretetedet és kegyelmedet. Bocsáss meg, ha a hétköznapokban sokszor elfelejtkeztünk Rólad, és köszönjük, hogy Te azért így is szeretsz bennünket. Köszönjük, hogy Szent Igéddel tanítasz, formálsz minket. Köszönjük, hogy üdvösségünk van az Úr Jézus által, és tudhatjuk, hogy már az örök élet itt e földön a miénk lett. Köszönjük Úr Jézus, hogy Te a bűnösöknek és a foglyoknak szabadulást hoztál. Atyám! Köszönjük, hogy Te előbb szerettél minket, és hogy kiválasztottál bennünket a Te néped közé. Úr Jézus! Köszönjük, hogy Szent véred adtad értünk, és köszönöm, hogy én is a Te sebeidben meggyógyultam. Köszönjük, hogy Te vagy a mi gyógyítónk, áldott orvosunk. Add, hogy mindnyájunk célja egy legyen, mint Pál apostolnak, hogy megismerje őt és az ő feltámadásának erejét. Kérünk, tégy gyümölcstermővé bennünket, add nekünk a tanítványság örömét. Add, hogy az alkalmas időt ne szalasszuk el, hanem cselekedjünk és megkereshessünk egy-egy elveszett szívet, hogy megpróbáljunk valamit továbbadni Belőled. Vezess Uram minket, és segíts, hogy a keskeny úton az üdvösség felé haladva Téged minél jobban megismerhessünk. Uram, légy a gyülekezetünk pásztoraival és minden tagjával. Könyörgünk azokért, akik a Te világosságodat keresik. Könyörgünk a betegekért, szenvedőkért. Te mutasd meg nekik, hogy csak Benned van a remény, hogy a ma az ő számukra is az üdvösséget jelentheti. Köszönjük, hogy nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más, mint amely által üdvözülhetnének, csak a Jézus Krisztus. A Te nevedet hívjuk segítségül Úr Jézus. Istenünk, átadjuk ma a szívünket Néked, és kérünk, vedd kedvesen a mi istentiszteletünket. Atyám! Hallgasd meg a szívek mélyén megfogalmazódott imádságokat is a Te Fiadért, a Jézus Krisztusért kérünk. Ámen.

Ó vonj, Atyám, Fiadhoz engem,

Hogy szent Fiad is hozzád elvigyen:

S míg jóvoltodat áldva zengem,

Keblem Szentlelked hajléka legyen:

Add békességed ízét érzeni

És dícséreted vígan zengeni!

Ha semmi mást nem kérek tőled,

Csak amit Lelked által kérhetek,

Te szükségim beteljesíted,

Mert Jézus hozzád útat készített,

Ki gyötrelmével értem áldozott

És üdvösséget jussomul hozott.

228. dicséret 2. és 3. vers

Lukács evangéliuma 19. fejezet 1-10. vers

¹Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta.

²Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.

³Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.

⁴Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.

⁵Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: »Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.«

⁶Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.

⁷Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: »Bűnös embernél szállt meg.«

⁸Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.«

⁹Jézus így felelt neki: »Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia.

¹⁰Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.«”

Üdvösség – vajon mire gondolhat ma az utca embere, ha ezt a szót hallja: üdvösség. Vajon mire gondolunk mi, amikor ezt a jól ismert, gyakran használt kifejezést halljuk.

Zákeus történetét immáron hatodszor, és most akkor utoljára olvassuk, halljuk, és ebben a történetben van két kifejezés, amit most befejezésül szeretnék idehozni.

Ez a két kifejezés ebben a rövid mondatban benne van: „ma lett üdvössége ennek a háznak”

Ma – Ha a Lukács evangéliumát olvassuk, különösképpen fölfigyelhetünk arra, hogy Lukács milyen nagy hangsúllyal fogalmazza meg, szólaltatja meg, hogy ‘ma’. Nem holnap, nem holnapután, nem majd, ha ráérünk, nem majd, ha nyugdíjasok leszünk: ma. Hiszen emlékezzünk, mindjárt az evangélium elején a második fejezetben: „Üdvözítő született ma nektek”. Vagy gondoljunk a 4. fejezetben olvasható történetre, amikor a zsinagógában Jézus fölolvassa a messiási próféciát, és Lukács ennyit jegyez föl Jézusról, úgymond magyarázatként, prédikációként: „ma teljesedett be a fületek hallatára”. Ma. Meg is akadtak ezen a názáretiek, hogy ez lenne Messiás?

Aztán eszünkbe kell, hogy jusson, Lukács evangéliumát olvasgatva, a szenvedéstörténetből, a 23. fejezetből, amikor Jézus azt mondja a megtérő latornak: „ma velem leszel a paradicsomban”. És Zákeus történetében: „ma a te házadban kell megszállnom”. És Zákeus történetében még egyszer: „ma lett üdvössége ennek a háznak”.

Az, hogy ebben a történetben kétszer szerepel elég hangsúlyos módon, ez azt is jelenti, hogy érdemes nekünk is elgondolkoznunk mindezen. Ma, mert sürgetően fontos. Ma, mert életbevágóan fontos. Ma, mert a holnap nincs a hatalmunkban, a holnap nincs a birtokunkban. Bár ugyan mi tervezünk, és kell is, hogy tervezzünk, de nem a miénk a holnap. Nem mondhatjuk felelősen azt, hogy ma nem Uram ezért, meg ezért, meg ezért… de holnap. Mert mi van, ha nincs holnapom már itt? Ma sürgetően fontos.

És érdekes… kicsit szomorú, hogy a mi világunk, a mának élő világ, mennyire nem veszi komolyan mai döntéseit és mai döntéseinek a következményeit. Egyik oldalról a mának él, mert ma kell minden, ma akarok meggazdagodni, ma akarok sikeres lenni, ma, mert ki tudja, hogy holnap nem más fogja-e megkaparintani előlem. Ma. És ez a kizsákmányoló gondolkodásmód azt is jelenti, hogy miközben mának igyekszik élni ez a világ, és ez elég erősen hat ránk is, valljuk be, ugyanakkor mai döntéseit és annak következményeit a mi világunk nem veszi komolyan. Ma kell sok energiahordozó, és azt azonnal ki kell termelni, mert ma… És hogy mi lesz belőlünk holnap, mi marad a gyermekeinknek és az unokáinknak, ez nem érdekes. Ma kell, de hogy holnap, holnapután mennyire lesz lakható még ez a föld, vagy ennek a földnek már csak egy töredéke, ez nem érdekes. A mának élő ember nem veszi komolyan, hogy amit ma csinál, annak következménye lesz holnap, holnapután; következménye lesz tíz, húsz, ötven év múlva, és némely következményt nem nagyon tudunk majd visszafordítani. Esetleg sok évtized alatt lelassítani. Eszünkbe kell, hogy jusson, ahogyan Jézus ezt megfogalmazza, és az evangélisták idézik, vagyis nagyon fontosnak tartották: „Aki meg akarja menteni életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja” – olvassuk Máténál.

Vagy gondoljunk arra, ahogy János elénk adja ezt, Jézus szavait: „Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt”. Vajon amikor annyira ma szeretjük az életünket, hogy minden ma kell, akkor milyen távolságra fogjuk megőrizni az életünket? – akárcsak e jelenvaló világban is. Ezen nem nagyon szoktunk gondolkozni, mert az önzésünk az sokszor erősebb.

„Ma a te házadban kell…” Jézus nem küldött emailt, nem hívta fel előző nap Zákeust, hogy „Figyelj, holnap Jerikóban járok, gondolkozzál rajta, meg foglak szólítani, kapsz 24 órát!”.

Van olyan történet az Ószövetségben, ahol az egyik király kap egy figyelmeztetést és nagy könyörgés után időt. Jézus arra jár, és azt mondja, hogy ma döntsél. És a mai döntésednek nagyon fontos következménye lesz, akárhogy döntesz.

A másik ma így hangzik Zákeus történetében: „Ma lett üdvössége ennek a háznak”. Milyen megdöbbentő. Nem tudom mennyire gondoltuk végig, hogy Zákeusnak, ennek a gazembernek, ennek a népnyúzónak, ennek, aki az idegen hatalmat gátlástalanul kiszolgálja, csakhogy ma meggazdagodhasson belőle – ennek ma üdvössége lett? Hát és mi, derék becsületes, zsinagógába járó emberek!? Hát miért nem nekünk mondja Jézus, hogy nekünk van ma üdvösségünk? És Jézus Zákeusnak mondja. Nem tudjuk kikkel, és mit beszélhetett meg Jerikóban. Ezt tudjuk: ma lett üdvössége.

És most figyeljünk az ‘üdvösség’ kifejezésre. Figyeljünk arra, amit Jézus mondott, hiszen nem azt mondta Zákeusnak, hogy Zákeus majd üdvösséged lesz – mert megváltozol. Majd üdvösséged lesz, hogyha kiérdemled – mert azért szeretném látni, hogy hogyan adod vissza a vagyonukat a szegényeknek; szeretném látni, hogy hogyan fogod visszaadni azt, amit erőszakkal törvénytelenül kizsaroltál az emberektől. Jézus, amikor Zákeus örömmel befogadja, azt mondja: „ma üdvössége lett…”. Üdvössége? Igen. Mert a mai döntés a mai naptól kezdve érvényes. Valljuk be mi magunk is, gyakran úgy gondolkozunk az üdvösségről, az örök életről, hogy „hát igen… talán lehet, valószínűleg, majd valamikor, majd ha meghalunk”. Na meg hát „ki tudja pontosan, hogy lesz az?”. Jézus azt mondta Zákeusnak: ma. És ma üdvössége lett. Van nekünk ilyen bizonyosságunk? Mert akinek van ilyen bizonyossága, annak számára ez olyan erőforrás, amihez képest a föld olaj- és egyéb energiakészlete nem sokat ér.

A mai döntésed mától érvényes, nem csak majd egykor, meg nem csak valahonnan lelki értelemben, hanem most, már azonnal elkezdődött valami, amit Jézus üdvösségnek nevez.

Hogy is van ez a mi hétköznapi életünkben? – Két fiatal házasságot köt. És akkor, furcsán néznénk egymásra, furcsán néznének a házastársak egymásra, hogyha házasságot kötve másnap, következő héten, még hónapok múlva is, valahogy úgy beszélnének, hogy „hát papírforma szerint te vagy a házastársam, de hát ki tudja, majd meglátjuk, meg majd hogyha bebizonyítod, majd öt-tíz-húsz év múlva, talán akkor tényleg azt fogom mondani, hogy…”.

Jézus azt mondja: ma lett üdvösséged. Zákeus ezt nem érdemelte. Jézus mégis kijelenti. Nem valamikor, messze megfoghatatlanul, meg majd csak halálod után. Vagyis, amikor a Szentírás az üdvösségről beszél… vagy János szóhasználata szerint az örök életről beszél, akkor ez a Krisztusban való új élet összefoglalja e jelenvaló világban való életünket, és az örök életben az üdvösségnek gondolt valamit, hogy már most ez a kettő összetartozik, összekapcsolódik. Aki visszatért az ő teremtő Istenéhez, aki megbékült a mennyei Atyával, aki így megbékült emberekkel, önmagával, aki visszatalál az Isten népéhez, üdvössége van – mondja az Ige. Már most. Persze hogy a házasság esztendei alatt még jobban megismerhetjük egymást, még több mindent cselekedhetünk, bizonyíthatjuk házastársi hűségünket. De a házasság, a házasság megkötésétől kezdve, onnan kezdve, hogy elköteleztük magunkat: érvényes.

Ma lett üdvösséged – Mi ezzel a bizonyossággal élünk? Mert a cselekedeteink, a gondolataink, a szavaink, annak erőtlensége, gyakori bizonytalansága, mintha azt tükrözné, hogy mi üdvösség kérdésében bizonytalanok vagyunk.

Ha pedig bizonytalanok vagyunk… „ha pedig bizonytalan a kürt zengése, kicsoda készül háborúra?” Ha hívő emberek bizonytalanok üdvösség kérdésében, akkor ki fog hinni a szavunknak? Miért higgyenek a szavunknak? – ha azt látják az emberek, hogy mi is teljes bizonytalanságban vagyunk. Csak valami halvány reménykedésünk van? Ahol Jézus ott van, aki az ő életébe beengedi az Isten bűnbocsátó, mentő szeretetét, ott az üdvösség már most jelen van. Elkezdődött.

Mi nagyon sokszor hagyjuk kettészakítani az életet. Van a mostani életünk, meg hát majd talán lesz örök életünk. A bibliai gondolkozás nem szakítja ennyire szét.

Nem véletlen, hogy Jézus hozzáteszi: „ő is Ábrahám fia”. Igaz, hogy megtagadta ezt a vérségi örökséget, megtagadta, hogy a hívő Ábrahám kései leszármazottja, de most már vállalja ezt. Most már újra az Isten gyermekévé lett. Most már hite szerint és élete szerint is.

Vagyis fogalmazzuk meg – és a mai igehirdetésnek ezt a címet is adtam, hogy: Már most… és még nem. Ennek a feszültségében, de ennek az áldásában élhetünk itt most. Már most. Már most van bűneinkre bocsánat a Krisztusért.

És akkor ez felszabadító örömet kell, hogy jelentsen. Ha megbékülhettem az örökkévaló Istennel, és Ő mennyei Atyám lett, akkor nekem nem azért kell küzdeni, hogy valahogyan jó embernek mutassam már magam az Úr Isten előtt, hogy valahogy kedves szemmel nézzen rám. Az Isten befogadott, visszafogadott, akkor nekem örömöm kell, hogy legyen, fölszabadulnak az energiáim. Nagyon sok ember, vallásos módon, azon erőlködik, hogy jó ember próbáljon lenni, és ez az erőlködő, izzadtságszagú jóemberség, ez senkinek nem vonzó. A kegyelemből fölszabadult szív kell, hogy cselekedje a jót. És az már vonzó lesz.

Már most Isten életünk gazdája lett. Már most az Isten népéhez tartozhatunk. Már most van békességünk, noha békétlen és nyugtalan ez a világ… noha sok minden van, ami miatt aggodalmaskodhatunk… noha van gyászunk, szomorúságunk… noha lassan testünk öregszik, és egyszer észre kell venni, hogy már nem ugyanaz, mint régen. Már most van örömünk, már most van üdvbizonyosságunk.

Gyakran tapasztalom keresztyén embereknél, hogy üdvösség vonatkozásában bizonytalanok. Akkor mi mozgat bennünket, ha a legfontosabb kérdésben bizonytalanok vagyunk? Hát ha valaki bizonytalan, hogy ki a házastársa, akkor hogyan éli meg a házasságot?

Ha üdvösség kérdésében bizonytalan vagyok, akkor mi mozgat? Mit élünk meg? Valami vágyakozást, valami jó-szándékot? Egy kicsit erkölcsösebbek szeretnénk lenni? – ez mind dicséretes. Csak Jézus nem azért jött! – hanem azért, hogy megváltson minket, hogy Benne és Általa legyen békességünk és örömünk, és üdvösség vonatkozásában bizonyosságunk. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem jelenvalók, sem elkövetkezendő, sem hatalmasság, sem mélység, sem jelenvalók, semmi, semmi, semmi nem választhat el az Isten irántunk való szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban. Meg vagyunk mi erről győződve? Mert akkor ez kell, hogy mozgasson, ez az erőforrásunk. És erre sóvárog a világ. Erre az életre sóvárog a világ. Már most van bizonyosságunk, elénekeltük a 480. dicséret első versében: „érzem, hogy az örök élet, már e földön az enyém lett”. Elénekelni elénekeltük. De tényleg így is tudjuk, így valljuk és így is érezzük? Mert akkor ennek is megvannak a következményei. Az áldásos következményei.

Már most a Krisztus-követő embernek Krisztustól van küldetése. Már most! De hozzá kell tennünk az igazság másik oldalát is: még nem. Van, ami pedig a ‘még nem’ kategóriába tartozik. Még nem lettünk tökéletesek. Zákeus azzal, hogy örömmel befogadta Jézust, nem csak a házába, hanem az életébe, a szívébe is, és ezért teljesen megváltozott az értékrendje Zákeusnak, ettől még Zákeus nem lett tökéletes. Zákeus nem lett bűn nélkül való. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy ha valaki keresztyénné lesz, akkor annak bűn nélkül valóvá kell lenni. Nem tudunk olyanná lenni. Nem lett tökéletes Zákeus, nem lett bűn nélkül való, mi sem lettünk tökéletesek megtérésünkkel, és nem lettünk bűn nélkül való emberek. Már most, mégis az Isten gyermekei lettünk, noha nem vagyunk még tökéletesek. Már most megismertük az Isten bűnbocsátó kegyelmét és szeretetét, már most megragadott bennünket – ahogy ezt Pál apostol a Filippibeli gyülekezetnek írta –, de még nem színről-színre ismerjük, még nem teljesen ismerjük a mi mennyei Atyánkat. Még töredékes az ismeretünk, még rész szerint való a prófétálásunk – ahogy Pál apostol a Szeretethimnuszban ezt nagyszerűen megfogalmazta. Már most a Krisztusban járunk és élünk, noha ebben a testben kell élnünk. Nem mehetünk ki ebből a világból. Üdvbizonyossággal, de mégis ebben a világban kell élnünk.

Jézus így imádkozott: „Atyám, nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól”. Ebben a világban, de már nem e világ szerint. Bár lehet, hogy mi is a zsoltárossal együtt mondanánk, hogy ha énnékem szárnyam lett volna, én innen rég elrepültem volna. Az Úr szárnyakat nem adott, de a Krisztusban új életet és üdvbizonyosságot adott. Ne elvágyakozni akarjunk mindig a körülményektől. Azt a világ hívei is tudják. Hanem az új élet örömében járjunk. Még nem hagyhatjuk itt e világot, még ebben a testben járunk, annak minden korlátával, nyűgjével együtt, minden erőtlenségével együtt. De már a Krisztusban járunk és élünk.

Még nem mindenki látja az Úr hatalmát, sajnos még a mi életünkben sem mindig fedezik fel az Isten új életet formáló kegyelmes szeretetének jeleit. Még nem… de mégis. Mégis ebben a világban odaszentelt módon kell élnünk. Vagyis a megszentelődés útján lépésről-lépésre előrehaladunk. Zákeusnak is volt még bűne bőven, de Jézus nem azt mondta, hogy tudod, majd visszajövök 20 év múlva, aztán megnézem, hogy akkor hogy is vannak a dolgok. Hanem azt mondta neki, a megtérőnek, hogy már most üdvösséged van.

Sokan meg is akadnak azon a jézusi kijelentésen, hogy a latornak azt mondja: „ma velem leszel a paradicsomban”. Mert sokszor mi is úgy gondolkozunk, mint a világ – „Hát igen, ez olyan derék, böcsületes, rendös embör, hogy az Úr Istennek kutyakötelessége őt üdvözíteni!”. Igaz, hogy Isten-tagadó. Jézus nem erről beszél. Akkor nem kell a golgotai kereszt! Akkor az Úr tévedett, akkor minek a krisztusi áldozat, hogyha mi ilyen derék, böcsületes, rendességre törekedve azt gondoljuk, hogy az üdvbizonyossággal ez azonos lesz.

Szeretett Testvérek!

Hogyan fogalmazta meg ezt Pál apostol? Hogyan írta meg? – Bizakodhatnék, ha valaki bizakodhat a maga rendességében, származásában, vallásosságában, hát én bizakodhattam volna. Aztán rá kellett jönni, hogy ez így tévedés. Nem abban bizakodott, hanem a Krisztusban. És a fölolvasott bibliai szakasz utolsó néhány sora így szólt: „Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már a célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim! Én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek, ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

Fogalmazzuk meg tehát végül, a már most és még nem reményteljes feszültségében élve: szolgáljunk örömmel, mint akiknek van biztos jövőképük. Ámen.

426. dicsérettel feleljünk először:

Már keresztem vállra vettem,

S érted mindent elhagyok.

Mindenem vagy, árva lettem,

Honja vesztett szív vagyok.

Vágyat, célt a múltnak adtam,

Nincs már bennem vak remény,

Mégis gazdag úr maradtam:

Isten és a menny enyém.

Ember bánthat és zavarhat:

Szíved áldott menedék:

Sorsom próbál és sanyargat:

Édes csenddel vár az ég.

Nincsen búm, mely könnyet adjon,

Míg szerelmed van velem,

Nincs öröm, mely elragadjon,

Hogyha nem benned lelem.

Lelkem, teljes üdv a részed,

Hagyd a bút a gondot el:

Légy vidám, ha meg-megérzed,

Tenni kell még s tűrni kell.

Gondold el: ki Lelke éltet,

Milyen Atya mosolya:

Megváltód meghalt teérted:

Mit bánkódnál menny-fia?

Kegyelemből dicsőségbe

Szállj, hited majd szárnyat ad,

S az örök menny fénykörébe

Bévezet majd szent Urad,

Véget ér itt küldetésed,

Elszáll vándor-életed,

Üdvösséggé lesz reményed,

Égi látássá hited.

Magasztalunk Istenünk, hogy az időt alkalommá próbálod formálni számunkra. Alkalommá a hitre, megtérésre, szeretetre, megújulásra, szolgálatra, hogy nyilvánvalóvá legyen életünk által életeket megújító kegyelmed. Bocsásd meg, hogy a nekünk felkínált alkalmat, a mindenkori mát, gyakran a világhoz hasonlóan önzésünkre, a holnap megrövidítésére használtuk fel mi is. Segíts már most felismerni jelenlétedet napjainkban. Segíts már most élni bűnbocsátó kegyelmedből. Segíts már most békességben lennünk Veled és környezetünkkel. Segíts már most múlandó világunkban az örök élet bizonyosságával járni. Segíts már most megragadott szívű emberekként, de még nem tökéletesekként dicsőíteni Téged. Segíts már most, bár még nem látunk testi szemekkel, és nem ismerünk Téged színről-színre, mégis a hit erejével cselekedni. Segíts már most üdvösségünk bizonyosságával betölteni Tőled való elhívatásunkat családunkban, gyülekezetünkben, nemzetünkben. Segíts, bár még csak tükör által homályosan látunk, és rész szerint való az ismeretünk, mégis már most reménységet sugárzó keresztyénekként jó példát adni. Segíts, hogy a szűkösebb lehetőségek között már most észrevegyük, és jól fölhasználjuk mindazt, amit ma ajándékoztál, ma bíztál reánk. Segíts a ‘már most’ és ‘még nem’ feszültségében dicsőségedre élni. Ámen.

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek által.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |