| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Botránkozás és botránkoztatás

1. Korinthusi levél 1. fejezet 18-25.

„¹⁸Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.

¹⁹Mert meg van írva: »Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem.«

²⁰Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét?

²¹Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.

²²És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, ²³mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, ²⁴de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége.

²⁵Mert az Isten »bolondsága« bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten »erőtlensége« erősebb az emberek erejénél.”

Meghallottuk Istenünk szavát, feleljünk rá imádságban:

Istenünk, mindenható Édesatyánk! Hálát adunk Neked, hogy a Te kegyelmed által ma is itt, együtt lehetünk a Te házadban, és hallhatjuk a Te Igédet, mellyel szüntelenül tanítani akarsz bennünket a Te útjaidra. Megköszönjük Neked az elmúlt hét ajándékait, örömeit, és köszönjük, hogy bármilyen szükségünkben hozzád kiálthatunk, és Te meghallgatsz minket. Kérjük, add, hogy Igédet most is szívünkbe befogadjuk, megtartsuk, és ez adjon erőt és vezessen bennünket. Áldd meg Urunk, Istenünk az Ige hirdetőjét és gyülekezetünket, a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

Készüljünk az ige hirdetésére a 380. dicséretünk 7. és 8. versét énekelve:

Siess most mihozzánk, Krisztus, segélj minket,

A te szent igéddel neveljed hitünket

És te Szentlelkeddel bírjad életünket,

Hogy minden dolgunkban dícsérhessünk téged.

Igaz fogadásod és minden beszéded,

Nyilván vagyon immár minden dicsőséged;

Ne hagyd elpusztulni e kicsiny sereget,

Melyért a keresztfán vallál nagy gyötrelmet!

Lukács evangéliuma 17. rész 1-3.

„¹Azután így szólt tanítványaihoz: »Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek.

²Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül.

³Vigyázzatok magatokra!« Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki.

Péter 1. levele 2. rész 6-10.

„⁶Ezért áll ez az Írásban: »Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg«.

⁷Néktek, a hívőknek drága kincs; a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, ⁸megütközés kövévé és botránkozás sziklájává; azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek.

⁹Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

¹⁰akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.”

Szeretett Testvérek!

Ha az Ige fölolvasása előtt megkérdeztem volna többeket, hogy jó-e, hogy van botránkozás, akkor azt hiszem, nagyon sokan azt mondtuk volna, hogy nem. Majd arra a kérdésre, hogy van-e botránkozás a gyülekezetben, van-e botránkozás a közvetlen környezetünkben, lehet, hogy szépítettük volna a helyzetet.

A keresztyének között egyáltalán van-e helye a botránkozásnak? Amikor először olvastam el ezt az Igét a héten, akkor én is egy picit megütköztem rajta. A botránkozás ezt is jelenti, megütközni valamin. Jézus mondja: „lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek”. A Károlyi fordítás szerint: „szükséges hogy botránkozások essenek” – Jézus mondja, és ő nagyon jól ismer bennünket. Ő nagyon jól ismeri az embert. Tudja, hogy ezek nélkül nem tudunk élni. Mit is jelent ez a szó, hogy botránkozás? Ismerjük ezt az idegen szót is, a görög szót, amiből ered: scandalum, aminek a jelentése: megütközés, botrány, csapda, bűnre csábítás vagy a bűnnek az előidézése. Igen, világunkban ez még fellelhető. Az ember, az egyik ember a másiknak csapdát állít, bűnre csábítja, bűnbe viszi.

És most lehet, hogy én is botránkoztatni fogok, mert nem régen a televízióból megismertem egy játékot, ami eszembe jutott, amikor ezt az Igét olvastam. Ez a játék (akár sportnak is mondhatjuk, mert már bajnokságot is rendeznek belőle) egy nagy asztalon zajlik. Nem tudom, ki ismeri: snoker-nek hívják, és sok golyóval kell játszani. Van sok piros golyó, és vannak színes golyók, azoknak különböző értékeik vannak. És van egy vezérgolyó, a fehér, amivel ezeket a golyókat kell irányítgatni (ehhez hasonló a mi biliárdunk, de mégsem ugyanez). Ennek a játéknak a lényege tehát az, hogy a vezér golyóval, a fehér golyóval el kell juttatni a többieket (szépen sorban, mindig egy pirosat és utána egy színeset) a megfelelő lyukba, ami a táblának a négy sarkán van, illetve a két oldalán. El tudjuk képzelni, hogy nem mindegy, hogy hogyan ütjük meg a fehér folyót, hogy aztán az nekiütközzön a többieknek, hogy nekiütközzön annak, akit célba akarunk juttatni. Igen, ennek a játéknak az egyik lényege tehát az, hogy célba juttassunk golyókat. A másik célja azonban ennél is érdekesebb és talán botránykeltőbb. Az a másik célja, hogy úgy üssem el a fehér golyót, hogy a másik számára rossz állást hagyjak ott. Vagyis hibára késztessem, hibára kényszerítsem majd a következő ütésnél.

Ez a két cél a botránkoztatás célja is. Van, aki azért botránkoztat, hogy hibára késztesse, bűnre csábítsa, csapdába csalja a másik embert, és lehet a botránkozásnak olyan értelme is, amivel pedig elérhetjük, hogy valaki célba jusson.

Hát bocsánat a játékért, és még fogok rá utalni, mert ez számomra megvilágosította, hogy valóban koccanások nélkül, ütközések nélkül nem élhetünk ebben a világban. Az egyik alapszabály éppen az, hogy mindig koccanni kell ebben a játékban, de azt hiszem, hogy ha magunkra gondolunk, akkor mi is szinte mindig ütközünk hétköznapi életünk során, ütközünk hétköznapi emberekként, családban, de ütközünk hívő emberként a hitetlen világgal, a hitetlen világban lévő emberekkel, és arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem mindegy hogy hogyan ütközünk, és nem mindegy, hogy milyen célból tesszük mindezt. Ezt a két irányt kell tehát látnunk, amikor Jézus azt mondja, hogy igen, lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek. De jaj! Botránkozások esnek, hiszen ez a világ erre van beállítva. Sokan ezt akarják elérni közvetlen környezetükben is, hogy csapdát állítsanak a másiknak. Még egy ártatlan mesefilm, amiről azt gondolnánk, hogy hát a gyerekek számára van, azokban is felismerhető, hogy csapdát állít a másiknak, csak azért is elbuktatja, csak azért is a rosszat akarja neki, és van olyan is, amikor a halálát, a pusztulását akarja elérni. Ezekben a kölcsönhatásokban – igenis a mi világunkban is! – figyelnünk kell arra, hogy milyen céllal vesszük célba azt, akivel ütközni akarunk.

A média hangos a botrányoktól, hiszen azt látjuk, hogy az érvényesül igazán, akibe beleütközhet az erkölcsi érzékünk, akibe beleütközik a jó érzés, az emberi jó érzés, és aki pedig ilyeneken tájékozódik, az előbb vagy utóbb a hibára késztetők táborába áll,  vagyis a csapdát állítók, és mindig is direkt botránkoztatók irányába áll.

A hétköznapi apró ütközéseket nem is említem, ami otthon a családban egyik napról a másikra történik, talán egy útban hagyott papucs miatt, talán egy bent felejtett mosatlan edény miatt, amik aztán magukban rejtik a továbbiakat, hogy veszekedés, vitatkozás származzon belőle.

De ennél súlyosabb az, amikor a szavainkkal érünk el ilyen nemkívánatos koccanásokat, ilyen botránkoztatásokat, amikor a mi szavaink nincsenek rendben, pedig arról tehetnénk, hogy milyen mértékben ütjük meg a másikat szavainkkal.

Szókratészhez, a bölcshöz, egyszer odaszaladt egy fiatalember, és izgatottan mondani kezdte:

– El kell mesélnem neked, hogy a barátod…

És akkor a bölcs félbeszakította:

– Állj! Megszűrted a három szűrőn, amit mondani akarsz?

A három szűrő pedig ez:

– Igaz-e amit mondani akarsz? Azt nem tudom, hogy igaz-e – mondta a fiatalember – de nekem is úgy mondták mások. Megszűrted? Ha nem igaz, akkor ne mondjad!

– A jóság akar belőled szólni vagy a felháborító rossz? És akkor a fiatalember megint csak nem tudta, hogy mit mondjon rá. És akkor a bölcs leintette, hogy akkor ne mondja tovább!

És a harmadik szűrő pedig az:

– Szükséges-e, hogy mindezt elmeséld nekem? Mert ha amit mondani szeretnél sem nem igaz, sem nem jó, sem nem szükséges, akkor fölöslegesen akarsz ütköztetni vele. Akkor fölöslegesen akarsz bűnre csábítani, hogy én is részese legyek ennek a pletykának, vagy részese legyek annak, ami nem igaz.

A három szűrő. És böjtben nem árt, hogyha figyelmeztet bennünket ennek a bölcsnek a három szűrője, hogy igaz-e, jó-e, és szükséges-e amiről szólunk, amivel ütköztetni akarjuk a másik gondolkozását vagy viselkedését. Ezek a direkt ütközések azok, amelyek sokszor eredményezik a fölösleges és tulajdonképpen zavart keltő helyzeteket világunkban, emberek között. Erre mondja Jézus, hogy „jaj annak…”. Jaj annak, aki ilyen fölöslegesen kelt zavart, fölöslegesen ütköztet dolgokat, fölöslegesen botránkoztat embereket. És az ítélet különösen is szól azokról, azok felé, akik a legkisebbeket botránkoztatják meg.

És lehetetlen, hogy ne jusson eszünkbe az elmúlt heteknek a híre, amely éppen a legkisebbek ellen való vétek, a kiskorúak pornográfiájával kapcsolatos vita került napirendre a legfelsőbb házban. Igen, a legkisebbek megbotránkoztatása. A legkisebbek ellen való vétek, és a legkisebbek ellen való játszás az, ami sokszor a felnőtteket terheli, és terhelhet bennünket is, ha nem is olyan mértékben, nem is olyan erkölcsi mértékben, mint ez a bizonyos törvényjavaslat, vagy annak engedélyeztetése. De bizony nekünk is meg kell vizsgálnunk, hogy mennyire példa az életünk, vagy mennyire ütközőpont a mi életünk gyermekeink, fiataljaink előtt. Jaj nekünk, ha miattunk káromoltatik az Úr neve. Igen, és ez a fajta ütközés az, ami megronthatja a hétköznapjainkat, megronthatja a bizonyságtételünket is.

Nem mindegy, hogy milyen erővel ütközik egymásnak két indulat. Nem mindegy, hogy milyen erővel ütközik egymásnak az a két golyó ott a pályán, hiszen kölcsönhatásban vannak. Talán azt gondolnánk, hogy csak mi botránkoztatunk mást, vagy minket botránkoztat más, és mind a kettőnek kára, baja származhat belőle.

Én nem mondom azt, hogy mindig tehetünk arról, ha botránkoztatunk. De nekünk mindent meg kell tennünk azért, hogy a mi életünk ne botránkoztasson másokat. Ezek a koccanások tőlünk is függnek, hogy hogyan állunk a helyünkön, hogy állunk ott az Isten irányításában, hogy állunk ott a mi hitünkben; és hogyan tudjuk kezelni az irányítását, a mi indulatainkat, hogyan tudjuk kezelni sokszor ezeket a helyzeteket.

Az Úr Jézus szavai és cselekedetei is sokszor keltettek megütközést. Különösen a farizeusok és írástudók számára szinte mindig megütközést jelentett Jézus fellépése, szava és cselekedete. És erre is vonatkozik az, ami a botránkozásra értendő. Azt mondja az értelmezés, hogy csapdába csalni. A botránkozás azt is jelenti, hogy csapdába csal. De amint mondtam, ez kölcsönös dolog. Miután megbotránkoztak a farizeusok és írástudók Jézusban, utána ők próbálták Jézust csapdába csalni, és próbálták olyan kérdésekkel megfogni, hogy aztán az által ítélhessék el.

Gondoljunk csak most az adópénz példájára, amikor azt kérdezik tőle, hogy szabad-e a császárnak adót fizetni? Kell-e a császárnak adót fizetni? És akkor Jézus, ha azt mondaná, hogy nem kell fizetni, akkor nyílván a császár ellen lázít. Ha viszont azt mondja, hogy kell fizetni, akkor pedig azt mondják rá, hogy nem is igaz izraelita. És Jézus el tudja mondani bölcsen, hogy „adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré, és az Istennek azt, ami az Istené”. Igen, meg lehet botránkozni Jézusban is, de Jézus ezt a botránkozást helyre teszi, méghozzá úgy, hogy tulajdonképpen a megbotránkozó kell, hogy elgondolkozzon azon, hogy min is botránkozott meg, mi is az, amin megütközött, mi is az, ami a számára kérdést jelentett.

Mit jelent Jézusban megbotránkozni? Maga Jézus egyszer azt mondja a tanítványainak a Gecsemáné kertben: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.” Jézusnak mennyire igaza lett. Elfogták a pásztort, és szétszaladtak a juhok, szétszaladtak a tanítványok.

Hogyha arra a bizonyos játékasztalra gondolunk az ütközés kapcsán, talán a golyók szétrebbennek, szétszaladnak, és még senki sem jutott célba. Igen, lehet így is botránkozni, hogy egy időre csak szétszaladunk, egy időre csak megrettenünk, egy időre csak eltávolodunk. A tanítványok ott hirtelen nem tudják, hogy mit tegyenek, és van, aki titkon követi Jézust, de vannak, akik nagyon is eltűnnek, és még azt sem tudjuk, hogy hogyan vannak ott a keresztnél, hogy vannak ott a tömegben, a Jézust elítélő tömegben.

Péter megpróbálja követni Jézust. És tudjuk azt is, hogy ő elkezdett tiltakozni az ellen, hogy ő meg fog megbotránkozni Jézusban. „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom” – mondja Péter. És Jézus kénytelen azt mondani neki, hogy éppen te leszel az, aki háromszor megtagadsz engem, mielőtt a kakas megszólal. Mert megütközöl, mert megbotránkozol, mert nem tudsz mit kezdeni a helyzettel, és megtagadsz engem.

Igen, mi is sokszor fogadkozunk, mindent elfogadunk, amit Isten mond, mindent elfogadunk, amit ő akar, és aztán mégis sokszor megrettenünk, szétszaladunk, sokszor tagadunk, sokszor hitetlenkedünk.

Az a jó, hogy Jézus már itt előre mondja, hogy majd a feltámadáskor előttetek megyek Galileába, és ott újra összegyűjtelek benneteket. A szétszaladt tanítványok, a megrettent tanítványok, akik nem tudtak mit kezdeni a botránkozással, azok újra együtt lesznek a feltámadott Úrral.

De még inkább igaz lesz ez az első pünkösdkor, amikor igazán megérti majd Péter és megértik a tanítványok, hogy mi is történt Krisztus keresztjében az ő számukra.

És erről írt már Ézsaiás próféta, de erről idéztem Péter leveléből (a másik felolvasott szakaszból), ahol megint itt van a ‘scandalum’ szó, a megütközés, a botránkozás szava.

Hogyan lehet megbotránkozni, hogyan nem kéne megbotránkozni Jézusban? Azt mondja az Ige, hogy „leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet…”, és aki ebbe a sziklába beleütközik – mert nem engedelmeskedik az Igének – az elvész. De aki ebben a sarokkőben alapot talál, „a hívőknek drága kincs, a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és botránkozás sziklájává”.

Visszagondoltam régi-régi időkre, amikor még én sem értettem igazán, hogy mi is a kereszt titka, és bizony voltak elképzeléseim, hogy miért így, és miért nem másképp cselekszik az Úr. Miért kell Jézusnak a keresztre menni, és miért ilyen módon szerzi meg a mi megváltásunkat. És azt hiszem, hogy sokan fejtegethetjük a miértjeinket, a megütközéseinket, amikor a keresztre gondolunk. De milyen jó, hogyha már másképpen gondolunk a keresztre, milyen jó, hogyha már másképpen látjuk azt a kiválasztott, drága szegletkövet.

A Pál apostol által írott Igében azt olvassuk, hogy a zsidóknak botránkozás az, hogy Jézus, a názáreti Jézus kerül a keresztre. Az is botránkozás, hogy egyáltalán ilyen a Messiás. Az is botránkozás, hogy az Isten nagyságát és dicsőségét most itt a kereszten kell látniuk. Tulajdonképpen ők úgy érzik, hogy ez bukás, ez nem győzelem, ez kudarc, és ezért botránkozás számukra Jézus egész élete, Jézus eljövetele erre a földre, Jézusnak a kereszthalála.

Azt mondja Pál, hogy a görög gondolkodás számára pedig érthetetlen, mert ők valami logikus tartalmat, gondolatot gondoltak a világ megváltásáról, és most pedig számukra ez bolondság, hogy egy Isten jószántából a keresztre megy.

Igen, „a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje”.

Azt mondtam, hogy abban a bizonyos játékban a golyók célba jutnak. Időben célba jutnak. És sok-sok botránkozás, sok-sok ütközés után ki-ki megtalálja az utat a célba. Közben van olyan, hogy rosszat akar, csapdába akarja csalni, hibára akarja késztetni a másikat egy-egy akcióban. De a legfontosabb az lenne, hogy ki-ki célba jusson, ki-ki az ütközések során eljusson a neki megfelelő úton abba a célba, ami számára készíttetett.

A görögöknek bolondság, a zsidóknak botránkozás, de nekünk Istennek ereje, de nekünk a cél, hogy ott a keresztnél megtaláljuk az Isten megszabadító szeretetét, és éppen ezért lehetőség a mi számunkra, még a Krisztusban való megbotránkozás is. Lehetőség arra (és most ez lehet, hogy furcsán hangzik), hogy a mai ember, aki még most a botránkozás stádiumában van, eljusson majd, eljusson a megismerésére, Krisztus megismerésére. És tulajdonképpen ezt a lehetőséget tárja elénk újra és újra az evangélium, az Isten Szentlelke, hogy ne mondjunk le arról, aki talán most botránkozva néz ránk, hogy mi itt ülünk és imádjuk a mi Urunkat. Ne mondjunk le azokról, akik most még csak a megütközés stádiumában vannak. Gondoljunk arra, amikor mi is ellene álltunk a Krisztus kegyelmének és Krisztus keresztjének.

Igen, lehet csapdává és lehet lehetőséggé, céllá az, hogy botránkozás van ebben a világban, botránkozás van hívő és hitetlen között, de botránkozás van Jézus keresztje körül. Bárcsak minél többen ezekben az ütközésekben megtalálnánk a célt, megtalálnánk a keresztnek az értelmét! És erre segítsen minket is a mi Urunk, amikor nekünk vannak ütközéseink a hitetlen világgal, hogy ez mind arra szolgáljon, hogy mi is segítsük a többieket, segítsünk másokat is célba jutni, megismerni a kereszt titkát.

Nekünk, akik üdvözülünk Istennek ereje – ezt valljuk meg most a 230. dicséretünkkel:

Áll a Krisztus szent keresztje

Elmúlás és rom felett,

Krisztusban beteljesedve

Látom üdvösségemet.

Bánt a sok gond, űz a bánat,

Tört remény, vagy félelem:

Ő nem hágy el, biztatást ad:

Békesség van én velem.

Boldogságnak napja süt rám;

Jóság, fény jár útamon:

A keresztfa ragyogásán

Fényesebb lesz szép napom.

Áldássá lesz ott az átok,

Megbékéltet a kereszt;

El nem múló boldogságod,

Békességed ott keresd!

Áll a Krisztus szent keresztje

Elmúlás és rom felett,

Krisztusban beteljesedve

Látom üdvösségemet.

Mennyei Édesatyánk az Úr Jézus Krisztus által!

Áldunk Téged azért, hogy egymás mellé helyeztél minket itt e földön. Jó nekünk szeretetközösségben élni. De megvalljuk előtted Urunk, hogy sokszor ütközünk egymással ebben a közösségben, ütköznek érdekeink, elképzeléseink, de köszönjük Neked, hogy ha ezekből az ütközésekből jó származhat. Megvalljuk előtted, hogy sokszor, sok a botránkozás, a harag, a széthúzás közöttünk. Urunk Te tudod orvosolni ezeket a Te megbocsátásoddal. És add nekünk is a megbocsátás készségét, ha minket bánt meg valaki. Úr Jézus Krisztus! A Te kereszted választásra késztet mindenkit. Áldunk Téged azért, ha kétségeink, megütközéseink után a megtartatást, az üdvösséget jelentheti számunkra. És kérünk mindazokért, akik még csak megütköztek Benned, akiknek még csak botránkozás, vagy bolondság a Te kereszted. Add, hogy még ne szétzúzassanak, hanem legyen lehetőségük hozzád térni, és megváltoztatni gondolkozásukat.

Kérünk Téged botrányoktól hangos világunkért. Add, hogy sokan felismerjék a Benned nyert értékeket és üdvösséget. Kérünk így a keresztyén családok bizonyságtételéért ebben a világban. Te add, hogy fel tudjuk mutatni az igazi értékeket mások számára is.

Kérünk betegeinkért, akiknek az ajkán most miértek vannak, add, hogy értsék és elfogadják szenvedésüket és növeld hitüket. De Neked adunk hálát Urunk a gyógyulásokért, amikor kiemelsz minket szenvedéseinkből, betegségeinkből.

Kérünk Téged most gyászolókért, hogy legyen számukra a feltámadásba vetett hit vigasztalás és bátorítás. Add, hogy tudjunk egymás mellett állni, amikor valakinek gyásza van.

Kérünk téged a Krisztus-hívő gyülekezetekért, hogy a küzdelemben is meglátszódjon, hogy mi a mi célunk, és odasegíthessünk másokat is.

Az Úr Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket, és áldj meg minket egyen-egyenként. Ámen.

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |