| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Az igaz ember hite által él”

Habakuk könyve 1. fejezet

„¹Fenyegető jövendölés. Habakuk próféta látomása.

²Meddig kell még kiáltanom, URam, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz!

³Miért kell látnom a romlottságot, és néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad.

⁴Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet, mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet.

⁵Nézzétek a népeket és lássátok, ámulva csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék!

⁶Mert most útnak indítom a káldeusokat, ezt a kegyetlen és szilaj népet. Bejárja ez a széles földet, birtokába vesz hajlékokat, amelyek nem az övéi.

⁷Rettenetes, félelmetes ez a nép, önmaga szabja meg törvényét és méltóságát.

⁸Lovai gyorsabbak a párducoknál, és vadabbak a pusztai farkasoknál, vágtatnak lovasai. Noha messziről jönnek lovasai, repülnek, mint a zsákmányra lecsapó sasok.

⁹Mind erőszakos szándékkal jön, arcuk csak előre néz, annyi foglyot ejtenek, mint a föveny.

¹⁰Csúfot űz a királyokból, kineveti a hatalmasokat. Nevet az erődítményeken, sáncot emel a földből, és elfoglalja őket.

¹¹Azután mást gondol, és tovább megy. Vétkes ő, mert a saját erejét isteníti.

¹²URam, ősidőktől fogva te vagy az én szent Istenem! Nem fogunk meghalni! URam, te az ítélet eszközévé tetted őt! Kősziklám, te arra szántad, hogy büntessen!

¹³Szemed tiszta, nem nézheti a rosszat, nem tudod elnézni az elnyomást. Miért nézed hát el a hűtlenséget, miért hallgatsz, amikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat?

¹⁴Olyanná tetted az embert, mint a tenger halait, mint a férget, amelynek nincs ura.

¹⁵Mindenkit kifog horoggal, hálójába terel, és kerítőhálójába gyűjt; azután örül és vigad.

¹⁶Ezért áldoz hálójának, és tömjénez kerítőhálójának. Mert ezekkel szerez gazdag jövedelmet és bőséges élelmet.

¹⁷Vajon örökké tart az, hogy kiveti hálóját, és gyilkolja a népeket kíméletlenül?”

Lélekben elcsöndesedve jertek, imádkozzunk!

Irgalmas Istenünk, mennyei Atyánk!

Elcsendesedve állunk meg előtted, minden hatalomnak Ura előtt, megköszönve, hogy e napot napjainkhoz számlálni engedted, s kereshetjük házadnak javait, és Igéd által életünket az örök élet fényének ragyogásában láthatjuk. Hol is találhatnánk, Atyánk, olyan menedéket e földi világban, ahol béke és nyugalom árad reánk, mint Tenálad, ki Királyok Királya, népeknek atyja vagy. Nincs senki más, akire így bízhatnánk életünket, nincs senki más, akinél könyörgésünk meghallgatásra talál, mert Te igazán szerető Isten vagy. Gondot viselsz ránk minden körülmények között, csak nálad van oltalom és menedék, és legyen bármi az életünkben, Te nem vetsz el, vigyázó szárnyaiddal betakarsz. Naponta tapasztaljuk, hogy Te irgalmas Isten vagy, mégis hálátlan gyermekként oly sokszor vétünk ellened, megfeledkezve arról, hogy csakis hozzád közel lehet áldott életünk. Bocsásd meg tévelygésünket, kérünk, vezess minket a Te utadra, hogy megtanuljuk becsülni azt az időt, amit a megtérésre engedtél. Láttasd meg velünk, Urunk, vigasztaló és bátorító Szentlelked által, hogy minden körülmények között benned rejtve vagyunk, és életünket Rád bízva kaphatjuk meg az örök életnek koronáját. Szeretnénk neked szolgálni éjjel és nappal. A Te világosságodat szórni e földi világra, hisz minden, amink van, Tőled kaptuk azért, hogy a Te dicsőségedre éljünk. Könyörgésünk meghallgatásra talál nálad, Urunk, ezért kérünk, indíts bennünket arra, hogy a Te országodat és igazságodat keressük, béketűréssel hordozzuk terheinket, mindazonáltal a Te akaratod teljesedjék be életünkben.

Mennyei Atyánk! Áraszd ki ránk kegyelmedet, gyülekezetedre, népedre, hogy mindenkor teljes bizonyossággal tartozhassunk hozzád. A mi megváltó Jézus Krisztusunk nevében járulunk így hozzád, tudva, hogy meghallgatod könyörgésünket, és minden pillanatban velünk vagy és maradsz. Ámen.

Olvassuk tovább Habakuk könyvét, a második fejezetet:

Habakuk könyve 2. fejezet

¹Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra.

²Az ÚR szólt is, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!

³Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.

⁴Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.

⁵Bizony, a bor megcsal, nagyhangúvá lesz a férfi, nem nyughatik. Szélesre tátja torkát, mint a sír, telhetetlen, mint a halál, magához ragad minden nemzetet, magához gyűjt minden népet.

⁶De majd mindezek példázatot költenek, és ilyen jelképes hasonlatokat mondanak róla: Jaj annak, aki rakásra gyűjti, ami nem az övé - de meddig? - és másoktól elvett javakkal gazdagodik!

⁷De rád támadnak hirtelen, akik marcangolnak, fölébrednek, akiktől reszketsz, és zsákmányul esel nekik.

⁸Mivel te sok népet kizsákmányoltál, te is zsákmányul esel a többi népnek; azért, mert emberek vérét ontottad, és erőszakosan bántál országokkal, városokkal és a bennük lakókkal.

⁹Jaj annak, aki a házába tisztességtelen hasznot gyűjt, aki fészkét magasba rakja, hogy megmenekülhessen a fenyegető veszedelemtől!

¹⁰Házad gyalázatára vált, amit terveztél. Önmagad ellen vétkeztél, amikor sok népet tönkretettél, ¹¹mert a kő is kiáltoz a falból, és a tetőgerenda válaszol neki.

¹²Jaj annak, aki vérontással épít várost, és aki álnoksággal emel várat!

¹³Hiszen a Seregek URa így határozott: Amiért a népek fáradoznak, azt tűz pusztítja el, amiért a nemzetek fáradoznak, az semmivé válik.

¹⁴De a föld tele lesz az ÚR dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.

¹⁵Jaj annak, aki leitatja embertársát, mérget kever italába és lerészegíti, hogy lássa gyalázatát!

¹⁶Szégyen fog eltölteni dicsőség helyett, neked is innod kell majd, támolyogni fogsz, amikor neked nyújtja az ÚR jobbja a poharat, és szégyen borítja dicsőségedet.

¹⁷A Libánon ellen elkövetett erőszak visszaszáll rád; a vadállatok kipusztítása miatt majd te is rettegni fogsz. Hiszen te emberek vérét ontottad, és erőszakosan bántál országokkal, városokkal és a bennük lakókkal.

¹⁸Mit használ a bálványszobor? - hiszen csak szobrász formálta! Mit ér az istenszobor? - hamis útmutatást ad! Bár bízott benne, aki megformálta, csak néma bálványt készített.

¹⁹Jaj annak, aki a fának mondja: Ébredj! - és a néma kőnek: Kelj föl! Adhat ez útmutatást? Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva, de semmilyen lélek nincs benne!

²⁰Az ÚR azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld!”

Szeretett Testvérek!

Mit tehet – ahogy mondani szokták – a kisember a történelem viharaiban? Mit tehetett Habakuk próféta, vagy kortársai akkor, amikor asszír elnyomás alatt éltek, és most a káldeus csapatok közelítenek? Vajon mit tehet a kisember a történelem viharaiban, mondjuk 1848 tájékán? Mit tehet a kisember, amikor a rendszerek jönnek és mennek? Vagy mit tehetünk napjainkban? Mert gyakori a csalódás, mert sokan kiábrándultak, sok a keserűség, sok a panasz, sokan tehetetlennek érzik magukat, minthogyha minden a fejük fölött elzúgna, és akkor mi semmit nem tehetünk, mert mi csak egy-egy ember vagyunk.

Valami hasonlót érezhetett Habakuk próféta is – most szokatlanul hosszú szakaszt hallottunk, és ugyanabból a bibliai könyvből két fejezetet is összesen. Mit tehetett Habakuk próféta? Mi csendült ki a fölolvasott bibliai részből?

Sorolja a miértjeit. Sorolja a „meddig”-et, mert akkor sem volt könnyű. Nem volt könnyű akkor, amikor az asszír fennhatóság alatt élnek, és abban reménykednek, hogy egyszer talán megszabadulnak – és jönnek a káldeus csapatok. Egyik világhatalom alól egy másik világhatalom elnyomása alá kerülhetnek, és mindezek közepette, amit lát, és amit átél a próféta – no ez a kérdéseket sorolja, a kérdéseket hozza elő Habakukból.

„Miért kell látnom a romlottságot, és néznem a nyomorúságot?” – olvassuk mindjárt könyve elején – „Erőszak… önkény… per és viszály… nem érvényesül a törvény… a bűnös kijátssza az igazat… – sorolja keserűen Habakuk mindazt, amiben neki is benne kellett élni. Jellemzi azt a világot, ami őt sok-sok évszázaddal ezelőtt körülvette. Miközben a káldeus vagy babiloni csapatok jönnek, és öntelt, gyilkos módon elsöpörnek sok mindent; elsöprik az előző hódítókat, elsöprik mindazt a szemetet, ami ott Júdában, a júdai közéletben is benne volt a próféta idején.

Miért, Uram? Miért ez a sok nyomorúság? Reálisan látnunk kell – akkor is, meg ma is –, hogy egy bűneset utáni világban élünk. Egy bűneset utáni világban, ahol természetes, hogy ott van sokak szívében a békevágy. Természetes, hogy ott van szívünkben a béke iránti vágyakozás, hogy végre egyszer legyen nyugodt törvényes rend, élet, csak vigyázzunk, mert ez a nagyon jogos vágy nagyon könnyen meg is téveszthet bennünket. Mint ahogy a történelemben már sokszor volt rá példa, és napjainkban is sokan illúziókban hisznek, valójában békevágyuk csapta be, mert bármi, ami egy picit is úgy hangzik, azonnal elhisszük, anélkül hogy megvizsgálnánk, hogy van-e realitása, vagy nem még nagyobb zűrzavar és baj lesz belőle. Nyilvánvaló, hogy Habakukban is ott volt a béke, a nyugalom, a nemzeti függetlenség iránti vágy, de Istenhez fordul. Odafordul Istenhez, és elmondja: „Miért kell látnom romlottságot, és néznem a nyomorúságot?” Miért ez a sok törvénytelenség? Miért ez a sok viszály? A törvény nem érvényesül! Uram, miért mindez?

És aztán meg kell értenie, hogy ez egyfajta ítélet. Egyfajta ítélet népén, és Habakuk fölvállalja ezt az ítéletet, mint Isten ítéletét. De nem a hódítók előtt hajt térdet, hanem az ítélő Isten előtt! Ez egy nagyon nagy különbség, hiszen a második világháború után is némelyek itt Magyarországon – vallásos módon – azt mondták: Igen, az Isten ítélete van rajtunk.

És ebben volt is igazság, csak a kérdés az, hogy ki előtt hajtunk térdet. Az asszírok, a káldeusok előtt, vagy az Úr előtt? Mert ebben nem volt egyértelműen bibliai viselkedés Magyarországon sem a háború utáni években.

Habakuk nem hajt térdet a hódítók előtt, de fejet hajt az ítélő Isten előtt, és ez egy nagyon nagy különbség! Habakuk nem áll be a hódítókhoz talpnyalónak, de fejet és térdet hajt Isten előtt! Elfogadja az ítéletet.

Aztán ebből a látszólag nehéz bibliai szakaszból elég jól kirajzolódik számunkra a kérdéseinek következő csokra. Az első fejezet vége felé olvashatjuk: Vajon örökké tart az ítélet? Meddig tart mindez, Uram?

Nemcsak a „miért” kérdés, amit feltehet egy ember a történelem viharai közepette, hanem „meddig”?

„Vajon örökké tart az, hogy kiveti hálóját, és gyilkolja a népeket kíméletlenül?” – kérdezi a próféta. Sőt, ilyet olvashattunk könyvében:

„Miért nézed hát el a hűtlenséget, miért hallgatsz, amikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat?”

Gyötrelmes kérdések: „Amikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat…” Nem azt mondja a próféta, hogy a bűntelent, hanem csak az evilági értékrend szerint a bűnös a nála igazabbat, a nála kissé jobbat tönkreteszi. Uram, meddig tarthat mindez? Hiszen a káldeusok túllépték azt a határt, amit az Isten megengedett nekik az ítélet végrehajtásában. A káldeusok önistenítésükkel lépték túl, amikor ilyet olvasunk: „Ezért áldoz hálójának, és tömjénez kerítő hálójának”. A halászatból veszi a képet az Ige, hogy jön a hódító, és kiterjeszti a nagy kerítőhálóját, és aztán azt mondja, hogy én, és az én eszközöm szerezte mindezt. Elfeledkezik az örökkévaló Istenről. Túllépi a célt, sőt ezt olvassuk az első fejezet tizenegyedik versében: „Vétkes ő, mert a saját erejét isteníti”.

Miközben a próféta fölteszi a kérdést, miközben figyel, és miközben keresi a választ, ezt is észre kell vennie, meg kell értenie, hogy mindaz, amit ugyan megengedett az Isten, és mint az ítélet eszközét használja a káldeusokat, mindazt túllépik, és önistenítésükben még embertelenebbek lesznek. Egészen megdöbbentő, és érdemes odafigyelnünk, hogy milyen igazságot mond ki az Ige, hiszen ilyet olvashatunk a második fejezet tizedik versében: „Önmagad ellen vétkeztél, amikor sok népet tönkretettél…”. Jön a következő – úgymond – világhódító hatalom, jönnek a káldeusok, tönkreteszik a környező kis népeket, és azt mondja az Úr, hogy most önmagadat tetted tönkre. Minden világhódító, amikor embertelenül bedarálja a környező kis népeket, a saját sírját ássa meg. Mondja az Isten Igéje, és az azóta eltelt évszázadok pedig ezt már bebizonyították sokszor.

Vajon látjuk-e ezt is? Vagy kisemberként úgy érezzük, hogy a fejünk fölött söpör el minden, mi tehetetlenek vagyunk, mi semmit nem tehetünk? Egészen megdöbbentő, amit még itt olvashatunk tovább, amikor beszél arról : „A Libánon ellen elkövetett erőszak visszaszáll rád; a vadállatok kipusztítása miatt majd te is rettegni fogsz”. Miről van szó? Jönnek ezek a hódító csapatok, és a hódításukhoz eszközként ész nélkül pusztítják az erdőket a Libánonon. Tönkreteszik az akkor még ott élő nagyvadak életterét is. Ezt nem ma ismerjük föl, hanem évezredekkel ezelőtt figyelmeztet az Ige. Mindezek miatt – kipusztítják a vadállatokat is tudniillik az életterüket tönkretéve –, mindezek miatt majd te is rettegni fogsz. Igen. Amikor mi azt hisszük, hogy mi ura vagyunk a természetnek, mi mindent megengedhetünk magunknak, akkor egy kis idő múlva rá kell jönnünk, hogy rettegnünk kell, mert hol fogunk élni? Hol fogsz élni, ha kipusztítod mindazt a magad hódító, kizsákmányoló céljaira, ember! Hol fogtok élni káldeusok, amikor azt hiszitek, hogy mindent  tarolhattok, és mindent szabadon csinálhattok? Akkor az Úr figyelmeztet, hogy vigyázz, ez lesz a csapda neked! „Önmagad ellen vétkeztél, amikor sok népet tönkretettél” – amikor kipusztítottad az erdőket és a vadállatok helyét, akkor majd nem szabad ember és szabad nép leszel, hanem rettegni fogsz.

Akkor meddig tart ez, Uram? – kérdezi a próféta. Meddig tart ez a törvénytelenség? Meddig tart az elnyomás? Meddig tart az önkény, az erőszak, a per, viszály, amikor a bűnös kijátssza az igazat?

Bizony mi is látjuk napjainkban, hogy nagyon sok ember a siker evangéliumában bízik. A siker evangéliumában, nem az Isten áldásában. A kettő nem azonos teljesen! A siker evangéliumában, egészen imádva azt, mert hogy most a káldeusok kezdenek sikeresek lenni. Régebben az asszírok voltak sikeresek abban a térségben. Akkor most fejébe száll a dicsőség akár egy népnek, akár egy embernek is – és a többiek kire szoktak figyelni? Hát a sikeres emberre. Miről szól ma a világunk? A sikerről, hogy hogyan kell karriert csinálni. Mindig őket mutogatják, aztán néha halljuk, hogy hova süllyedtek, hogy ment tönkre az életük. Igen, mert az is bekövetkezik. Megdöbbentő módon írja le Habakuk könyve a második fejezet hatodik versében: „De majd mindezek” – akik pillanatnyilag sikeresek voltak, és az emberek rajtuk akarnak tájékozódni, majd mindezek – „példázatot költenek, és ilyen jelképes hasonlatokat mondanak róla…” – és ezután jönnek a jaj-mondások.

Vagyis a sikeres ember után szalad a világ – igen ám, csak a pillanatnyi siker az nem azonos az Isten áldásával –, és amikor a pillanatnyi sikerből csőd lesz, akkor elkezdenek példálózva, ujjal mutogatva beszélni azok, akik az előbb még szinte istenként imádva követni akarták a siker embereit. Igen, ma is nagy a veszély, hogy a siker evangéliumában hisznek, vagy akarnak hinni emberek, egészen imádva a sikert, és nem figyelnek oda arra, hogy vajon meddig tart. Mindez rövid életű. Az Isten Igéje túléli mindezeket. Az marad meg, mert „az ég és föld elmúlnak, de az én beszédem el nem múlik”. A siker pillanatnyi, az Isten Igéje pedig megmarad.

„Vajon örökké tart…?” – teszi föl a kérdést a próféta, és gyakran mi is föltehetjük a kérdést: Meddig Uram még?

És akkor már jön a figyelmeztetés: Habakuk, ne tévesszen meg a káldeusok pillanatnyi sikere! Most ők a világhódítók. Most feléjük kezd igazodni sok mindenki. Az én Igém marad meg! 

Ezek pillanatnyi sikerek. S ezek után érkezünk el oda a könyvet olvasva, ami talán nagyon ismert nekünk, talán ez az egy mondat ismert sokunknak a Habakuk könyvéből: „de az igaz ember a hite által él”.

A reformációban újra kifényesedett ez az Ige, nevezetesen hogy: „hite által”.

Miért, Uram? Vajon örökké? Meddig? És akkor megszólal a bizonyságtétel: Lehet, hogy várnod kell.

Lehet, hogy sokáig várnod kell az Úr cselekedetére, de ami késik, mi úgy gondoljuk, be fog következni. Az Isten órája és a mi óránk nem teljesen azonosan jár. Lehet, hogy sokáig kell várnunk, amíg meglátjuk, hogy az Isten Igéjének van igaza. Lehet, Habakuk, hogy te nem éred meg, de akkor is igaz az Isten ígérete. Lehet, hogy mi csak egy részét éljük meg, vagy azt éltük meg, amiben atyáink csak reménykedhettek, és lehet, hogy valamiben nekünk reménykednünk kell, és gyermekeink és unokáink tapasztalhatják meg. De megtapasztalhatják! Az Isten Igéjének igaza lesz akkor is, ha várni kell.

„Ha késik is, várd türelemmel…” – hangzik a bátorítás, és hogyha ezt teszed, ezt hit által lehet tenni, akkor „az igaz ember hite által él”.

A reformációban a hitre került a hangsúly – az adott történelmi helyzetben nagyon jogosan –, nevezetesen, hogy nem érdemeink által élünk, hanem az Istenbe vetett hit által, és majd az Újszövetség nyelvén szólva: kegyelemből, hit által élünk. Ebben a könyvben azonban a másik szó is nagyon hangsúlyos: de élünk! „Az igaz ember hite által él.” Lehet, hogy jönnek asszírok, lehet, hogy most a káldeusok csillaga emelkedik, lehet, hogy most az látszik sikeresnek, lehet, hogy most azok a sikeresek, akik odadörgölőznek, de az Isten Igéje marad meg, és aki ebben az Igében bízik, az élni fog. Nem azért, mert mi megérdemeljük, hanem hit által. De hit által él.

Bízzál, Habakuk, bízzatok – mondja az Úr a Habakuk kortársainak. Lehet, hogy úgy érzitek, késik, ti már hamarabb szeretnétek, de amit megígértem, az beteljesedik.

Látjuk tehát, hogy Habakuk nem csak elszenvedi az eseményeket, a hívő embernek nem csak elszenvednie kell az eseményeket.

– Hát tűrjél, te keresztény vagy! – szokták néha a képünkbe is vágni.

Itt aktív türelemről van szó. Aktív türelemről! Nem passzivitásról: majd az Isten valamit tesz! Aktív türelemről van szó: amit most kell megtennem, azt most nekem kell megtennem. Amit pedig az Isten ígért meg, abban bízva kell megtennem most a mai feladatot. Hiszen mit mond Habakuk? „Őrhelyemre állok…”. Őrhelyemre. Ez a feladatom most. Az a feladatom, hogy figyeljek az Úr szavára, az a feladatom, hogy bátorítsam ezt a szerencsétlen népet. De akkor nekem oda kell állni! Be kell tölteni a feladatomat, és nem egyszerűen azt mondani:

– Hát…Uram, jogos az ítéleted, akkor most elszenvedjük.

Igen, Isten előtt térdet hajt, mert igaza van: Jogos, Uram, ítéleted.

„Igazad van, ha szólsz…” – mondja majd az ötvenegyedik zsoltár.

De aktív módon bízik és vár Habakuk.

És végül: fölolvasott bibliai szakaszunkban van még egy igen fontos mondat: „csendesedjék el előtte az egész föld!” – olvashatjuk a második fejezet utolsó versében. Az Úr előtt csendesedjék el az egész föld! „Az Úr ott van szent templomában” – olvashatjuk az előző sorban.

Igen, amikor az asszírok jöttek, és most, hogy úgy néz ki, hogy a káldeusok csillaga van emelkedőben, eközben sok törvénytelenség, szabálytalanság és egyéb dolog történt az országban, pusztították a természetet, ölték az embereket, s miközben mindez van, „az Úr ott van szent templomában”! Az Isten jelen van. Azért, mert megenged bizonyos dolgokat, az nem azt jelenti, hogy nincs jelen.

Nem egyszer vagyunk úgy szülőként is, hogy ott vagyunk, talán egy másik felnőtt, talán a házastárs átszól a szomszéd helyiségből – mert nagy ricsajt hall a gyerekszobából, és akkor átszól -, hogy ott vagy?

Mert ha ott, akkor rendben van, te tudod, meddig engeded, de ha nem vagy ott, akkor lehet, hogy nagy baj lesz. Ez a ricsaj lehet, hogy veszedelmes.

Az Úr ott van. Lehet, hogy bálványozzák magukat némelyek. Lehet, hogy a káldeusok önmaguknak tömjéneznek, hogy ők a sikeresek. Lehet, hogy sokan ezt lesik, és ezt akarják utánozni, ebből akarnak hasznot húzni maguknak, de az Úr ott van! Ott van az Isten. Ott van az Isten ma is, Magyarországon is. Akkor mi következik ám mindebből? Lehet, hogy lármás a közélet, lehet, hogy sikerpropagandák folynak, sztárolnak személyeket, eszméket… lehet, de ezeknél nagyobb az Úr hatalma. Nagyobb az Úr hatalma, Habakuk, a káldeusoknál is, pedig az akkori Közel-Keletnek egyik legnagyobb hatalma volt. Nagyobb az Úr hatalma, bármekkora a lárma, bármekkora a sikerpropaganda. Ebben az összefüggésben érthetjük meg igazán: „csendesedjék el előtte az egész föld!”

Mit zajongtok itt annyira? Mit istenítitek magatokat, magatokat becsapva? Csendben az Úr előtt, az Ő templomában, csendben az Úr előtt láthatjuk meg az igazi összefüggéseket, láthatjuk meg önmagunkat, ismerhetjük meg az igazi távlatokat. Ehhez csend kell, és ehhez az Isten jelenléte kell. Az Isten színe előtt fogunk tisztábban látni. Egyébként olyan zűrzavar vesz körül bennünket mindig! Habakuk is ezért kérdezte:

Miért, Uram, miért kell látnom a romlottságot, a nyomorúságot, és meddig tart mindez? Uram, nem tudunk eligazodni!

S végül azt mondja az Ige: legyél egy kicsit csendben. Az Isten előtt legyél csendben, hogy megértsd az összefüggéseket, hogy távlatok nyíljanak meg, hogy fölismerd az Úr hatalmát újra, és komolyan megerősödj a belé vetett hitben. Mindannyian az Isten színe előtt vizsgáljuk meg mindig az eseményeket. Magunkat is, egyházunkat is, népünket is, Európát is, a világot is. Bármilyen zaj vesz körül bennünket, az Úr előtti csendben lehet tisztán látni, és ebben a tisztánlátásban érkezhetünk el oda, hogy hittel kezdjük el cselekedni az Isten akaratát. Mert csak az Isten akaratának van jövője, és „az igaz ember hite által él.” Ámen.

Imádkozzunk!

Teremtő Istenünk! Hálát adunk Neked, hogy nem csak élettel ajándékoztál meg bennünket, hanem nekünk adtad útmutatásodat, kijelentésedet is. Bocsásd meg, Uram, hogy nemzedékről nemzedékre a magunk útján akarunk járni, és nélküled szeretnénk boldogulni, de önzéseinkkel, bűneinkkel mindent megrontunk. Bocsásd meg, Urunk, hogy gyakran nehezen fogadjuk ítéletedet. Bocsásd meg, hogy bűneink szomorú következményeiből olykor emberi illúziókba, ígérgetésekbe menekülünk, és újabb csalódások érnek minket. Bocsásd meg, hogy engedjük magunkat gyakran a pillanatnyi sikerek által már-már megtévesztetni. Segíts, Urunk, a bűnök, viszálykodások, törvénytelenségek világában járva felnézni Rád, és meglátni a Te dicsőségedet. Segíts, Urunk, erős hittel egyedül benned bízva élni, türelmesen várni szabadításodra, és segíts eközben kitartóan cselekedni a jót. Segíts, Urunk, előtted való csendben keresni a Te akaratodat, hogy ne tévedjünk el. Könyörgünk nemzetünkért, hogy az előttünk járt nemzedékek hazaszerető áldozatának jó példáit ma is egyre többen merjük követni. Könyörgünk egyházainkért, hogy a hitből való élet által hirdessük hatalmadat, sugározzuk szentségedet e zajos világban. Könyörgünk minden keresztyénért, hogy hivő életünk jó példája legyen csalódott felebarátainknak is, feléd mutató jellé. Kérünk gyászolókért, könyörgünk betegekért, megfáradtakért, mindazokért, akik személyes életükben hordoznak most próbát, bajokat. Kérjük, erősítsd hitben őket, hogy tudjanak, s akarjanak Reád nézni, és hogy tudjuk egymást is szeretettel bátorítani. Urunk, Istenünk! Segíts bennünket a Te hajlékodban elcsendesedni, megérteni a Te akaratodat, és a Te Igédből erőt, békességet, nyugalmat merítve hűséggel cselekedni a Te parancsodat. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |