| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„El ne fogyatkozzék a hited”

„Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi mennyei Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.” Ámen.

Szeretett Testvérek!

Ebben az ünnepi órában halljuk együtt Istenünk Igéjét Lukács evangéliumából a 22. rész 24-30. verséig ekképpen:

Lukács 22:24-30

„²⁴Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.

²⁵Erre ő így felelt nekik: »A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat.

²⁶Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.

²⁷Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.«

²⁸ »Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, ²⁹és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rám hagyta azt;³⁰hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.«”

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk! Hálával a szívünkben állunk meg előtted a Te hajlékodban, hiszen az elmúlt héten megtartottál, megsegítettél, erőt adtál mindannyiunknak. Ott voltál örömteli eseményeknél, új élet születésénél, mellettünk voltál a próbák idején is, a betegágynál, erőt adtál szerettünk elengedésekor, tőle való búcsúzáskor. Köszönjük, hogy Te a próbákhoz erőt is adsz. Köszönjük, hogy Te vigasztaló Istenünk vagy.

Urunk Istenünk! Segíts emlékeznünk arra, hogy a létünk a Te teremtő munkád ajándéka. Földi életünk is, s az örök élet a Te szeretetednek ajándékai.

Hálát adva Neked Urunk a Krisztusban testvéreinkért közösen esedezünk bűneink bocsánatáért. Megvalljuk Neked, hogy sokszor nem vagyunk méltóak a Te szeretetedre, és kegyelmedre, gyakran vétkezünk ellened szóval és tettel. Szükséges, hogy önvizsgálatot tartsunk, és éljünk azzal a csodálatos kegyelemmel, amit Te a bűnvallás lehetősége által adtál nekünk embereknek.

Bocsásd meg, hogy nem figyelünk eléggé Rád és ezáltal embertársainkra sem. Sokszor nem vesszük észre, hogy a másiknak szüksége lenne a mi segítségünkre. Talán nem anyagi segítségre, csak egy mosolyra, egy szóra, egyetlen simogatásra, esetleg csak meghallgatásra. Gyakran pontosan a mellettünk ülő családtagok, gyermekek, szülők, testvérek gondjait nem látjuk, vagy nem akarjuk látni. Bocsásd ezt meg nekünk, és adj nekünk nyitott szívet ennek meglátásához.

Urunk! Nyisd meg a szemünket, hadd lássuk, hol szolgálhatunk. Taníts minket a szolgálatokhoz krisztusi alázatra, bölcsességre, türelemre. Segíts, hogy Rád figyeljünk, bízzunk Benned, és a jót cselekedjük. Segíts, hogy engedelmes szolgáid lehessünk és megtapasztalhassuk milyen öröm a Te követednek lenni. Kérünk gyermeki hittel, ajándékozz meg minket. Áldd meg az Ige hirdetőit, szólíts meg Igéddel, és Szentlelked által munkálkodj bennünk. Ámen.

Készüljünk az igehirdetés meghallására a 161. dicséretünk első három versét énekelve:

Siess keresztyén, lelki jót hallani,

Régi törvényből harcolni tanulni,

Az igaz hit mellett mint kell bajt vívni,

Krisztusban bízni.

Mert nem hiába ezt az ótörvénybe,

Próféták írták Biblia könyvébe:

Szép tanulság ez most az új törvénybe,

Mi eleinkbe.

Jól tudja földön ezt minden keresztyén:

Nemcsak fegyverrel oltalmaz az Isten.

Ezt minden népnek tudására adom:

Istenünk vagyon!

Szeretett Testvérek!

Az Igét tovább olvasom Lukács evangéliumából. Hallgassuk leülve buzgó figyelemmel. Lukács evangéliumának a 22. részéből a 31. verstől így szól hozzánk Istenünk Igéje:

Lukács 22:31-37

„³¹ »Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, ³²de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.«

³³Ő erre így válaszolt: ”Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!«

³⁴Jézus azonban ezt felelte: ”Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.«

³⁵Azután ezt kérdezte tőlük: »Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?« »Semmiben« - válaszolták.

³⁶Majd ezt mondta nekik: »Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.

³⁷Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.«”

Újra olvasom a 31. verset: »Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, ³²de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited…«

Egy hívő ember lelkipásztora elé állt és büszkén mondta neki: nekem még soha nem volt harcom a Sátánnal. A lelkipásztor megcsóválta a fejét, és azt mondta, hogy az baj; baj, mert akkor jóban van veled. Nem szeretünk a Sátánról, ördögről, ítéletről beszélni, de újra és újra látnunk kell, hogy igenis szembetalálkozunk vele: „Simon, Simon, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát”. Igen, akinek nem volt harca a Sátánnal, azt jelenti, hogy jóban van vele.

Péter azt gondolta, hogy őt nem érheti ilyen baj, ő is elbizakodottan gondolkodott bizonyos értelemben az ördöggel, a Sátánnal való harcáról. Ezt majd látni fogjuk a fogadkozásában. De nagyon jól tudjuk a Biblia első lapjaitól kezdve, hogy ott van az ős ellenség; ott van, és teszi a dolgát, és vádol és igyekszik félrevezetni az embereket. Sorra kéri ki az embereket, akár népeket, hogy megkísértse és félrevezesse őket.

Az Édenkerttől Jóbon át még Jézus Krisztust is megkísértette a Sátán, és azóta az Úr tanítványait, minket is.

Az előző fejezetben az utolsó vacsoráról olvashattunk, és azt láttuk az Úr asztaláról olvasott szakaszban, hogy ott máris versengés támad a tanítványok szívében; máris ott van a Sátán szétdobáló hatalma. Ott volt Jézusnak az egybeszerkesztő hatalma, hogy mindannyian vegyetek ebből, és mindannyian részesedjetek az én kegyelmemben. És megjelenik a szétdobáló, a diabolosz, a Sátán, és azt mondja, hogy ki lesz a nagyobb köztetek? Ki kell, hogy nagyobb legyen köztetek? Versengés támad. Nem mondhatja senki, hogy őt még soha nem kísértette a Sátán.

Jézus most figyelmezteti a tanítványait: vigyázzatok, mert embert próbáló idők következnek. Vigyázzatok, mert tanítványt próbáló idők következnek rátok. Péterhez intézi a szavait, de ugyanakkor úgy, mint hogyha mindenkihez, az összes tanítványhoz szólna: „Simon, Simon, a Sátán kikért titeket”.

Elgondolkodtató, hogy miért szólította Pétert Jézus a régi nevén. Pedig Jézus adta neki a Péter nevet. Jézus adta neki a ‘kőszikla’ nevet, és most szólítja őt a régi nevén, hogy Simon, Simon! Valószínű azért, mert minket is a régi nevünkön, a régi énünkön, az óemberünkön keresztül kísért a Sátán. A lelki embert is kísérti, de tudja nagyon jól a Sátán, hogy azt nehezebben éri el. A mi régi énünket sokkal könnyebben meg tudja ingatni. „Simon, Simon – ez a régi név, az örökölt név –, a kapott név, az új név, a kőszikla, az meg fog inogni. Nyomatékosan szól Jézus. Kétszer említi a nevét. És ez mindig akkor történik a Szentírásban, amikor nagyon nyomatékosan akar valamit mondani, nagyon meg akarja szólítani az egyik ember a másikat. Itt az Úr az ő tanítványát. Vigyázz Simon! Vigyázzatok tanítványok, mert olyan idők jönnek, amikor különösképpen érzitek, hogy a Sátán kikér titeket.

Már az előző fejezetben is láttuk, hogy ott a versengés. Tehát megvolt már. De most még erősebben fog rátok hatni ez a kikérés.

Mit jelent az, hogy kikér? Kikérni attól lehet, akié valaki. A Sátán ezzel elismeri, hogy nem az övé az élet, nem az övé a tanítvány, nem vagyunk az övéi mi sem, hanem sokkal inkább tudhatja ő is, hogy mi az Úréi vagyunk. Az Úré a föld és annak teljessége. Igen, kikérni attól lehet, akiről tudjuk, hogy nagyobb, mint mi vagyunk. Akiről tudjuk, hogy nagyobb hatalma van, és tudja ezt a Sátán is. Így érhető tetten ez Jób könyvében különösképpen, amikor odamegy a Sátán Istenhez, és Isten megkérdezi, hogy „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat” – nála Istenfélőbb ember nem kell. És akkor a Sátán persze így felel, hogy „hát még jó, hogy Istenfélő, hiszen vagyona van, családja van, minden rendben van az életében” – a körülmények is azt akarják számára lehetővé tenni, hogy ő istenfélő legyen. A Sátán nem tudja felfogni, hogy Istent önmagáért is lehet imádni és szeretni. Azt hiszi, hogy csupán a körülmények azok, amik befolyásolják az istenfélelmet.

Igen, ott is kikéri Jóbot a Sátán, és akkor Isten annyit mond, hogy tehetsz vele bármit: „Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet”. És valóban így történik. Elveszti gyermekeit, elveszti vagyonát, elveszti egészségét, ő maga pedig megmarad. Mintha úgy éreznénk, ahogy itt Jézus mondja, hogy „a Sátán kikért titeket, de én imádkoztam érted”. A Sátán kikérte Jóbot, de az Úr mégis megtartotta őt hitében és istenfélelmében.

Igen, aki kitart a kísértésben, annak a Sátán megadja, hogy észrevegyük az Isten hatalmát. Az Isten pedig megadja számunkra a dicsőséget.

„A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát” – sokan szeretnénk kihagyni ezt. Sokan szeretnénk sima úton járni. Gyakran feltett kérdés, hogy „Isten miért engedi, hogy a Sátán ezt tegye?”. Idő kell ahhoz, hogy a diák ne azért tanuljon, mert számon kérik. Idő kell ahhoz, hogy a munkás ne azért dolgozzon, mert figyelik. El lehet jutni erre az állapotra, de nem azonnal. Szükségünk van arra, hogy átessünk egy neveltetésen, egy nevelésen, lelki értelemben is. Szükségünk van próbákra, rostálásra. S Jakab apostol már így tudja mondani – ő is megharcolta a maga harcát –, hogy „Teljes örömnek tartsátok, ha különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet…”.

Az elmúlt vasárnap Zakariás próféta könyvéből a Bibliaolvasó vezérfonal szerint olvashattunk egy csodálatos történetet, ami szintén hasonlóról beszél nekünk (Jósua főpap kegyelmet nyer):

„Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az ÚR angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felől állt, és vádolta őt. Az ÚR angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán! Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? Józsua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt. Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az ÚR angyala ott állt. És így figyelmeztette az ÚR angyala Jósuát: Ezt mondja a Seregek URa: Ha az én utamon jársz, és ha teljesíted, amit rád bíztam, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra, sőt megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj”. [Zak. 3:1-7.]

Egy ószövetségi történet. Benne mindaz, ami itt is lezajlik. A főpapot is vádolja a Sátán, ugyanakkor ott van, aki megdorgálhatja a Sátánt, az Úr angyala. És ott van az, aki tiszta ruhába öltöztetheti azt, aki hozzá folyamodik. Milyen csoda, hogy a Sátán kikér ugyan, de az Úr igazságot szolgáltathat. A Sátán vádol, de van egy ügyvédünk, aki védelmünkre kel. A vádlóval szemben nagyobb az ügyvédünk.

A Sátánnak a módszeréről egy tanulságos kis történet beszél nekünk:

Az ördög magához hívatja a beosztottait. Kiküldi őket, hogy térítse el az embereket Istentől és a hittől. És visszajönnek és beszámolnak a munkájukról. Az első ilyen beosztott elmondja: Én mondtam az embereknek, hogy nincs Isten, ne higgyenek benne.

A nagy ördög azt mondja, hogy ez nem jó módszer, hát mindenki tudja, hogy van Isten.

A második azt mondja: Én elmondtam az embereknek, hogy a Bibliát is emberek írták, és ne higgyenek neki. Nincs abban semmi érdekes és jó.

Ez sem jó módszer, mondta a főnök, hiszen tudja mindenki, hogy azért az Isten szavának van súlya és jelentősége.

A harmadik beosztott jön, és elkezdi mondani: én azt mondtam az embereknek, hogy Isten van, és csodálatos dolgokat tesz, és nagyon szép és jó, amit ő mond, de ne vedd még komolyan. Ráérsz még komolyan venni. És ezt a beosztottját dicséri meg a főnök.

Igen. A Sátán kikér bennünket, hogy megrostáljon, és azt akarja, hogy ne vegyük komolyan az Isten szavát. Azt akarja, hogy ne kötelezd el magad még mellette. Azt akarja, hogy megingasson a döntés fontosságában. Hány embert láttunk már, akit így ingatott meg, utolsó percben talán a döntése előtt.

És most, amikor szembe kell nézni a tanítványoknak a Jézus szenvedésével, akkor bizony nagyon nehéz idők jönnek rájuk. Pétert sem kínozzák meg, hanem csak majd megkérdezik, hogy: „te is vele voltál?”. Majd megkérdezik, hogy „te is az Ő tanítványa voltál?”. És azt mondja Jézus, hogy azt fogod megtagadni, hogy ismersz engem. Nem azt fogod megtagadni, hogy Jézus nincs, hanem azt fogod majd megtagadni, hogy ismersz engem.

Igen. A tanítványok hite, és egymás iránti hűsége és Isten iránti hűsége is próbának lesz kitéve. Ha majd egyedül maradnak, akkor mi történik velük. De aki kitart, az megtapasztalhatja, hogy Jézus hatalma győz a Sátán felett.

A Jelenések könyvében olvashatjuk, amikor teljesen nyilvánvalóvá lesz, hogy levettetik a Sátán az égből… így olvassuk a 12. részben [Jelenések 12:10-11]:

„…mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.”

A hatalom a mi Urunké, az Úr Jézus Krisztusé. És az, aki a mi vádlónk, a mi testvéreink vádlója, az levettetik onnan. De megdöbbentő, ahogy ír, a Jelenések könyve írója: „éjjel és nappal vádolta” az Isten gyermekeit. Éjjel és nappal kikér bennünket a Sátán, hogy megrostáljon, mint a búzát. És ha belegondolunk, rostában lenni nem is olyan jó annak a magnak, hiszen szüntelen rázkódásban, szüntelen ütközésekben van, de mégis, aki nem hullik ki, annak örök élete lesz.

Jézus azt mondja, hogy „én imádkoztam érted”. Péter elkezd fogadkozni: én kész vagyok vele a halálba is menni, kész vagyok veled a börtönbe is menni. És tudjuk, hogy erre is érvényes, amit énekeltünk: „Sok szép ígéretem ó hányszor megtagadtam, a nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem”. Magunkba nézhetünk mi is, hogy milyen sokszor csak fogadkoztunk, és nem tudtuk teljesíteni.

„Kész vagyok…” Vajon készek vagyunk? Egy régi magyar énekünk így beszél erről: „Imhol vagyok édes Uram, Istenem, Kész vagyok mindenben néked engednem, Szent nevedért szörnyű halált szenvednem, Csak az igaz hitben ne hagy Tőled elesnem”.

Ott valóságos veszélyről volt szó, és nagyon sokan valóban hitükért halálba mentek. Nagyon sokan tudták teljesíteni ezt a fogadkozásukat, hogy kész vagyok veled. De nagyon sokszor van az, hogy mi hiába fogadkozunk, nem vagyunk igazán készek. Egy szép vers így fogalmazza ezt meg: „Uram, tenéked sok a Pétered, sokak a nagycsütörtök éjszakáid, hadd legyek hűséges Jánosod, aki nem ígér, nem fogadkozik, de elkísér egészen a Golgotáig”.

Péternek még időre van szüksége. Azt mondja itt Jézus: De majd, ha megtérsz, akkor majd valóban Isten felől gondolkozol. A megtérés azt jelenti, hogy gondolkozásváltás. A gondolkozásunkban való változás, hogy Isten kerüljön az első helyre az életünkben a középpontba. És Jézus azt mondja, hogy Péternek még erre szüksége van. Van egy kis hite, még nem fogyatkozott el, de az igazi elkötelezésre még várnia kell: „ha majd megtérsz…”. Ez fog bekövetkezni majd pünkösdkor, amikor tudjuk, hogy mindent megért Péter is, és aztán a Szentlélek erejével tud prédikálni másoknak, sokaknak, tud tanúskodni, tud beszélni Jézusról.

Most még a tagadás fog következni. Most még a fogadkozásnak az áthágása fog következni. Majd kimondja azt a fájdalmas mondatot: nem is ismerem azt az embert. De majd jön a Szentlélek által, amikor elmondhatja, hogy ismerem azt az embert, és hozzá tartozom. És ez az a csodálatos változás, ami a mi életünkbe is be kell, hogy következzen. Jézus miközben figyelmeztet, imádkozik érettünk: „Én imádkoztam éretted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited”. A körülmények miatt, az emberi módon való gondolkodás miatt, a félelem miatt, ami mindig bánthatja a mi elkötelezettségünket.

Jézus nem engedi át teljesen a tanítványait a Sátánnak. Tudja, hogy megpróbálja őket is, minket is a Sátán, de nem fogyatkozhat el a mi hitünk. Maradjon meg egy kis mag, amiből újra éledhet… az a nagyon jó dolog, az újjászületés megtörténhet. Beleenged ugyan a kísértésbe, de tart erős kézzel és rajtunk tartja a kezét.

Jézus, amikor a Gecsemáné kertben imádkozott, akkor ő maga is kérte a tanítványait, hogy vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok. Sőt azért is kéri őket, hogy őérette is könyörögjenek. Legyenek vele. Virrasszatok velem. Tudjuk, hogy a tanítványok ebben megbuknak. De nekünk is megvan ez a felelősségünk, hogy imádkozhatunk másokért, akik éppen most próbában vannak. Imádkozhatunk másokért, hogy Isten adjon nekik elégséges erőt. Éreztük-e már, hogy nem vagyunk egyedül a kísértéseinkben? Nem vagyunk egyedül a harcainkban? Jézus imádkozik érettünk.

Pál apostol így fogalmazza ezt meg, hogy maga a Lélek imádkozik érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Igen, szükségünk van a Lélek megerősítésére ahhoz, hogy megmaradjunk a hitben, megmaradjunk az engedelmességben.

Jézus ügyvédként mindent megtesz azért, hogy mi megmentessünk, hogy mi megszabaduljunk. Van a vádló (a Sátán), de aki csak őrá néz, az elsüllyed. Aki látja az ügyvédet, aki látja, hogy az ügyvédnek nagyobb a hatalma és nagyobb a jelentősége, akkor az bármilyen próbában győzedelmeskedhet.

Jézus emlékezteti tanítványait, hogy már egyszer elküldte őket, és akkor azt kérte tőlük, hogy ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, hanem csak menjetek úgy, ahogy vagytok, és ahol fogadnak, oda menjetek be. Ez egy békességes küldés volt. De most azt mondja nekik, hogy vigyetek magatokkal erszényt (vagyis pénzt), vigyetek magatokkal tarisznyát (vagyis élelmet), vigyetek magatokkal kardot (vagyis szükségetek lesz az önvédelemre), nem az erőszakra. S nagyon szeretném mondani, hogy ez nem a szent háborúra való felszólítás, hanem olyan értelemben kell nekünk a kard, ahogy arról Pál apostol az Efézusi levélben beszél: „Vegyétek fel a Lélek kardját, amely az Isten beszéde”. Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben, minden szentekért. Ezt kevésbé szoktuk idézni itt az Efézusi levélben, amikor a Lélek kardjáról van szó: Az Isten beszédét, és a másokért való imádságot, minden szentekért imádkozván, minden időben. Ez a tanítványok feladata és felelőssége, nem mások ellen vagdalkozni a Lélek kardjával, az Igével, hanem másokért szólni és másokért imádkozni.

Azt mondja Jézus Péternek, hogy „ha majd megtérsz erősítsd meg a te atyádfiait”. Erősítsd a te atyádfiait. Nem csak magunkért térünk meg, hanem aztán azért, hogy másokért is tudjunk élni.

A Jelenések könyvében így olvastuk: „Legyőzték őt (mármint a vádlót) a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig”. Akik nem kímélték életüket mindhalálig. Vagyis akik Krisztusért mertek a bizonyságtételükkel és az Isten Igéjével másokért harcba szállni, mások üdvösségéért is valamit tenni.

A Sátán kikér minket ma is. Vádol minket éjjel és nappal. De nagyobb a mi Urunk, aki imádkozik érettünk. És azért, hogy el ne fogyatkozzék a mi hitünk és azért, hogy erősíthessük a mi embertársainkat, atyánkfiait.

Erről így ír egy brazil ének – befejezésül ezt idézem:

Isten hitet adhat, te viszont tanúskodhatsz.

Isten reményt adhat, te viszont testvéredbe bizalmat önthetsz.

Isten szeretetet adhat, te megtaníthatod a másikat szeretni.

Isten békét adhat, te támasza lehetsz annak, aki bizonytalan.

Isten az Úr, te megmutathatod másoknak.

Isten a fény, te mindenki szemében felvillanthatod.

Isten az élet, te felkeltheted másokban az élni akarást.

Isten azt tudja cselekedni, ami lehetetlen. Te megteheted a lehetségest.

Isten elegendő önmagának, de rád is számít.

Ámen.

338. dicséretünket énekeljük az első 3 versével feleletként:

Lelki próbáimban, Jézus légy velem,

El ne tántorodjék tőled életem.

Félelem, ha bánt, vagy nyereség kísért,

Tőled elszakadnom ne hagy semmiért.

Ha e világ bája engem hívogat,

Nagy csalárdul kínál hitványságokat:

Szemem elé állítsd szenvedésidet,

Vérrel koronázott, szent keresztedet.

Tisztogass bár bajjal olykor engemet:

Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet:

Bár e test erőtlen: te oltárodon

Keserű pohárral, hittel áldozom.

Jöjjetek, imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk az Úr Jézus Krisztus által!

Áldunk Téged hatalmadért és erődért, amelyet számtalanszor megláthattunk már. Ez a földi élet számunkra különféle harcokat, próbákat ad újra és újra, és sokszor érezzük, hogy kevés az erőnk. Jó megtapasztalni, hogy Te ilyenkor is velünk vagy. Segíts Szentlelkeddel, hogy ne csak akkor áldjunk Téged, amikor jó dolgokat élhetünk át, hanem a próbákban is. Segíts, hogy el ne tántorodjon Tőled a mi életünk, és el ne fogyatkozzék a mi hitünk. Megvalljuk, hogy sokszor keserített el már bennünket, amikor a Te ellenséged látszott győzni a mi életünkön, és elbuktunk hitharcainkban. Kérjük, hogy ilyenkor is légy mellettünk, és Teveled győzhessünk mesterkedéseivel szemben. Úr Jézus Krisztus áldunk Téged, hogy Szent véred által megtisztítasz, és értünk, mint megdicsőült Urunk, közbenjársz az Atyánál. Kérünk most azokért, akik betegség vagy gyász miatt szenvednek, hadd láthassanak meg Téged, a halál felett is győztes Urat, és ugyanakkor érezzék meg a Te személyes vigasztaló erődet Szentlelked által. Tégy minket is, akik most a Te népedként együtt vagyunk, mások előtt tanukká mindarról, amit Te tettél. A reménytelenek számára erősítő testvérré, hogy sokan Benned reménykedjenek. Segíts, hogy Rád mutassunk életünkkel, és a Te világosságodat adjuk tovább. Segíts bennünket, hogy valóban a Te tanítványaidként másokért próbáljunk meg élni. Így tisztogass meg bennünket ebben a böjti időben, hogy mint gyermekeid állhassunk eléd az ünnepen. El ne fogyatkozzék, sőt növekedjen a mi hitünk és engedelmességünk. Az Úr Jézus nevében kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |