| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Minden nép számára”

„Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, a mi Urunk Jézus Krisztustól.” Ámen.

Olvassuk és halljuk az Igét a Márk szerinti evangéliumból a 11. fejezetnek az első 11 verséből:

Márk evangéliuma 11. fejezet 1-11.

¹Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt, ²és így szólt hozzájuk: »Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide.

³Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? - mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi.«

⁴El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották.

⁵Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: »Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?«

⁶Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta; és akkor elengedték őket.

⁷Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá.

⁸Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; ⁹akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották: »Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében!

¹⁰Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!”

¹¹Jézus ekkor bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.”

Imádkozzunk!

Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! – mondták az akkori Jeruzsálemben, ahol régóta várták a Szabadítót, az Isten által ígért Megváltó érkezését. A prófécia beteljesedett. Mekkora öröm volt személyesen részt venni, megélni ezt a csodát. Ennél is nagyobb, hogy azóta eltelt két évezred, és ma is Jézus lehet a Megváltó mindannyiunk számára. Ahogy énekeltük: „Boldog, akit te elválasztál fogadván házadba”. Magasztalunk ezért, köszönjük a felemelő érzést, életünk megváltozását. Bocsásd meg, ha ez nem tudjuk sokszor megosztani másokkal. Ha a megtérést egyetlen nagy változásnak éljük meg, pedig a hitünket folyamatosan táplálni kell; megélni a hívők közösségében, és vonzóvá tenni azok számára is, akik Téged még nem ismernek. Segíts Urunk, hogy a Jézus virágvasárnapi bevonulása emlékezetessé váljon ma is, különösen azok által, akik felnőttként konfirmálnak gyülekezetünkben. Köszönjük, hogy küldtél olyan embereket, akik őket is Jézushoz vezették. Szentlelkeddel segíts, hogy életünk jellé lehessen arra, hogy az ígéretek beteljesednek. Ha ő meggazdagított bennünket, tudjunk mi is adni, másokkal törődni. Add Urunk, hogy üdvözítő terveidnek szolgái lehessünk. Áldj meg bennünket Istenünk, hogy a virágvasárnapi Igét megérthessük, és üzenetét szívünkbe fogadjuk a Jézus Krisztus nevében. Ámen.

512. dicséret 1. és 5. versét énekeljük:

Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!

Így mondom, mert magam rég annak érezem,

Hadd járjak útadon, hadd várjam égi jódat

Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

Szólj, szólj, én Istenem! – szól hangodból a jóság,

A lelkem megfeszül s a hallásban segít,

És szódban meglelem az örökkévalóság

Jó édességeit, jó édességeit.

A Márk szerinti evangélium 11. fejezetéből a 15-19. versig ezt olvashatjuk:

Márk 11:15-19.

„¹⁵Azután Jeruzsálembe értek. Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit, ¹⁶és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon.

¹⁷Azután így tanította őket: »Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.«

¹⁸Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot.

¹⁹Amikor azután este lett, kimentek a városon kívülre.”

Szeretett Testvérek!

Virágvasárnap – minden templomba járó, Igét olvasó embernek úgy gondolom, az jut eszébe, hogy Jézus bevonult Jeruzsálembe. Eszünkbe jut valami szamárcsikó, eszünkbe jutnak pálmaágak, eszünkbe jut a ‘hozsánna’, a ‘segíts meg’ kiáltása, amivel a sokaság fogadta, mintegy Messiás királyként. És ez idáig teljesen rendben is lenne.

Hova vonult be Jézus, amikor most Jeruzsálembe ment? – mert általában azt szoktuk mondani, hogy virágvasárnap Jézus bevonul Jeruzsálembe. És ez igaz. De hova megy be? Mi az, amit nem hagy ki? Az a templom. A templomba megy be. A lelkiség központjába megy be. És mielőtt konkrétan a fölolvasott és eléggé ismert bibliai szakaszra figyelnénk, először kérdezzük meg egy kicsit magunktól is, hogy mi a mi célunk? Mi a mai gyülekezet, a mai keresztyén ember célja? Hogy könnyebb legyen, mindjárt egy másik kérdést mellé teszek: Csak a vallási önfenntartás? Csak a kultikus önfenntartás? – ez lenne a mi célunk? Mi a mi célunk? Mi volt Izraelnek a célja azokban az időkben?

Bizony láthatjuk, hogy eléggé önmagukra koncentráltak. Talán túlságosan is önmagukra figyeltek, és önmaguk fönntartása töltötte be gondolataikat. A templom fönntartása, ami nyilvánvalóan nem is kis áldozatba került, hiszen egy hatalmas építmény, a sok szertartás… aztán a szertartások fönntartása, hogy az szépen, ünnepélyesen történjen reggeltől estig, egész esztendőn át. De minthogyha erre szűkült volna le minden. Ez legyen meg! És ha ennek a fényében vizsgáljuk az úgymond templommegtisztítások történetét, akkor egy kicsit több is kibomlik előttünk, mint ami általában első olvasásra, hallásra eszünkbe szokott jutni.

Fönntartani azt a templomot, fönntartani ott a szertartásokat, rengeteg ember, díszes öltözet és sok minden más, ami kellett mindehhez, az nyilvánvalóan pénzbe is került. Úgyhogy akkor is nagyon jól jött valami egyéb bevétel. Nos jól jött az, hogy a messziről érkező zarándokok nem hozták magukkal az áldozati állatot. Jól jött tehát az a fajta kereskedelmi bevétel, ami a templommal, a szertartásokkal kapcsolatosan keletkezhetett. De hogyan történhetett, hogy ebből úgymond a templomnak legyen haszna…? – (ha visszagondolunk a jeruzsálemi templom fölépítésére: volt ugye a pogányok udvara, ahova bármely nemzet fiai bemehettek imádkozni; volt az az udvar, ahova Izrael fiai mentek, és ahol maga az áldozati szertartás folyt; és maga a templom épülete) – Úgy, hogy ez nem a piacon történt, hanem megengedték, hogy bent történjen, mégpedig a nemzetek fiainak, az úgynevezett pogányoknak fönntartott udvaron. Ez az udvar tele lett a szertartáshoz, az áldozatokhoz szükséges kellékekkel, azok árusítóival, sátraival, asztalaival. Ott voltak a pénzváltók (a templomadóknak külön pénzneme volt, azt át kellett váltani) és minden más. Vagyis a pogányok udvarát teljesen elfoglalta mindez, amiből nyílván valami haszna is volt az akkori templomnak, mármint pénzben. De ez azt is jelentette, hogy kiszorította a népek fiait a templomból, mert azt a helyet foglalták el, ahova ők jöhettek, hogy az Urat imádják. Vagyis a korabeli kegyes közösség annyira önmagával volt elfoglalva, hogy megfeledkezett küldetéséről.

És vajon azóta az egyház, vajon a mai gyülekezet, gyülekezetként mi, hogy vagyunk ezzel? Vajon nem túlságosan önmagunkkal vagyunk gyakran elfoglalva? Nem gyakran azzal vagyunk elfoglalva, hogy éppen csak fönntartsuk mindazt, ami van? – épületeinket, hogy minden működjön, és hogy szépen rendben legyen itt minden? Az, hogy szépen és rendben legyen, ez szükséges! De ha csak ennyi a célunk, akkor valahol kezdünk célt téveszteni. Ha csak annyi a célunk, hogy szokásainkat, szertartásainkat fönntartsuk, megőrizzük, akkor ez egy kicsit kevés. Ennek nagyon hamar egyfajta bezárkózás lesz a következménye, mint ahogy annak idején is a népek fiai nem tudtak bemenni a templomba. A nekik fönntartott helyre nem juthattak be, mert elfoglalta Izrael a maga önfenntartó tevékenységével. És ez a fajta bezárkózás, amikor a mai gyülekezetek is, mi magunk is gyakran csak önmagunk fenntartására koncentrálunk, ez bizony az engedetlenség határát is súrolja, néha engedetlenségbe is átcsaphat.

A mi a célunk után, akkor mi a küldetésünk? Vajon annak idején Izrael népének mi volt a küldetése? Ábrahámnak már milyen ígéret adatott? – „Jöjj arra az útra, jöjj arra a földre, amire én hívlak, megáldalak és megáldatnak benned a népek.” Nem azt olvassuk, hogy megáldalak, és ezt mind sajátítsd ki magadnak és senki másnak semmi köze az egészhez. Hanem azért áldalak meg, hogy áldássá legyél, hogy ezt az áldást tovább add.

Igen, emlékezzünk, amikor ezt a bizonyos templomot fölépítették, akkor Salamon templomszentelő imádságában, az 1.Királyok 8-ban olvashatjuk többek között, így imádkozott Salamon: Uram, az idegent is, ha eljön házadba, hallgasd meg, hogy a föld minden népe megismerje nevedet és féljék neved. Amikor fölszentelték a templomot, akkor Salamon így könyörgött. És egy évezred múlva odaérkeztek, hogy az a része a templomnak, ahova bemehettek a népek fiai, úgymond a pogányok, oda nem lehetett bejutni, mert az piactérré vált, és annak a bevételéből tartották fönn részben a többit.

Vagy gondoljunk Ézsaiás könyvében az 56. fejezetre, ahol ilyeneket olvasunk: „Az idegeneket is, akik csatlakoznak az Úrhoz… elviszem házamba. Mert az én házam imádság háza lesz minden nép számára”. A fogságból hazaérkező egykori foglyok ezt az utasítást kapják. Isten azt mondja, én így akarok cselekedni. Megszabadítottalak titeket, de ez nem azt jelenti, hogy amikor majd újra fölépítitek a romokból a templomot, akkor kizárjátok a többi népet, kizárjátok azokat, akik még nem ismernek engem, az idegeneket. Hanem az idegenek is csatlakoznak az Úrhoz, és azt mondja az Úr, elviszem házamba, és a házam imádság háza lesz nekik is, nemcsak nektek Izrael fiai. Nekik is. Minden nép számára.

A mai igehirdetésnek ezt a címet is adtam: „Minden nép számára”. És bizony Jézus korára már nem minden nép számára volt nyitva a templom. Nyitva volt Izrael fiainak, nyitva volt a szertartásokhoz kapcsolódó kereskedelmi tevékenységnek a pogányok udvara, és a népek fiai már be se juthattak a templomba. Pedig az lett volna többek között a küldetés, hogy az úgymond idegenek, a pogányok is megismerhessék az Urat, és imádhassák őt.

Vajon az újszövetségi egyháznak mi a küldetése? „Tegyetek tanítvánnyá minden népet…” – ahogy ma is elhangzott a keresztelés alkalmával; minden népet. Nem arra kaptunk küldetést, hogy hívőkké lettünk és magunkat dédelgessük; és minden kis energiánkat csak erre kössük le, hogy önmagunkat fönntartsuk valahogy, és szokásainkat éltessük.

A „Tegyetek tanítvánnyá minden népet!” parancsot kapó egyház vajon hogy viselkedik és cselekszik napjainkban? Mi szükséges küldetésünk teljesítéséhez? Nagy valószínűséggel ugyanaz, ami annak idején is: a lelkiség megtisztítása. Hiszen itt egy gondolkodásmódról van szó, és a gondolkodásmód torzulásáról. Ezt a torzult gondolkozásmódot kellett megtisztítani. És Jézus ezt próbálja megtisztítani jelképes cselekedetével, amikor a pogányoknak, a népek fiainak fönntartott templomi területen fölforgatja az ottani kegyes zsidók asztalait, és azt mondja, hogy ezt innen vigyétek ki, mert ez nem erre van, hanem arra, hogy ide jöhessen mindenki az Urat imádni.

A közelmúltban, Németországban íródott könyv szerzője többek között így ír: „Manapság szívesen beszélünk egyház-idegenekről. Ámde a látószög, amellyel tesszük, némileg egyoldalú. A probléma nem annyira az, hogy az emberek elidegenedtek az egyháztól, hanem az, hogy kultúrájában, nyelvezetével, hagyományaival az idők folyamán az egyház idegenedett el az emberektől. Elsáncoljuk magunkat a saját belterjes egyházi kultúránk gettójába, ápoljuk saját nyelvezetünket, saját rítusainkat, hallgatjuk a magunk muzsikáját és egyfajta szekértábor mentalitással óvjuk magunkat minden kívülről jövő kulturális elidegenítéssel szemben. Ez mentalitás. Ez lelkiség kérdése.” Majd ő így folytatja: „Lehet, hogy az emberek Jézus Krisztushoz megtérnének, a mi egyházi kultúránkhoz azonban nem, és erre nem is kötelesek. Nem várhatjuk el, hogy az emberek alkalmazkodjanak Krisztushoz, ha mi nem alkalmazkodunk hozzájuk. A világ megváltoztatására, amire törekszünk, bennünk, magunkban kell elkezdődnie.”.

Vajon nem erre hívta föl Jézus a figyelmet annak idején? Mert a mindenkori Isten népét megkísérti az, így bennünket is megkísért az, hogy csak önmagunkkal foglalkozzunk, csak a magunk személyes lelki életével, a magunk kis gyülekezetével, esetleg a magunk egyházával; és a világ fiait sajnáljuk, meg olykor vádoljuk: miért nem jönnek, hogy elidegenedtek. Pedig lehet, hogy jönnének, csak azok a területek, a pogányok udvara, az nincs nyitva. Nem tudnak jönni, mert mi magunk akadályokat gördítettünk oda, önfenntartásunk címén.

A lelkiség megtisztítása az, amiről igazán szó van. Mert az csak következménye, hogy akkor a népek fiainak fönntartott terület, ahova bárki jöhetett annak idején is az Istent imádni, az szabad legyen, nyitott legyen. Legyen olyan terület, ahova jöhessenek a keresők és érdeklődők. Ez lelkiség kérdése.

Jézus a pogányok udvarát tisztította meg. Érdekes, nem a belső udvarra telepedtek ezek, nem önmagukat szorították ki a templomból, hanem a népek fiait szorították ki a templomból annak idején.

Lelkiségünktől, látásunktól függnek cselekedeteink. Ha kegyességünk, ha lelkiségünk csak önfenntartó, önmagunk lelkét dédelgető, akkor így is fogunk mi is cselekedni. Talán nem rossz szándékkal, csak egy kicsit céltévesztetten. Vagyis ne csak önmagunk lelki épülésével legyünk elfoglalva. Legyen szívünkben felelősség és hely a pogányoknak is, de először bennünk legyen hely, mert akkor lesz hely a gyülekezetben is.

Egy kicsit a mai napon jelképes is lehet, hiszen a második istentiszteletünkön 16 felnőtt fog konfirmálni. Már most azért készítettünk ide 16 széket, hogy a második istentiszteleten nekik legyen hely. De nem itt kezdődik, hanem sokkal korábban, hogy legyen a gyülekezetben hely, ahova beléphet egy kereső, érdeklődő felebarátunk. Többek között a Bibliaiskolának nevezett alkalmaink is ilyen udvarhely próbál lenni, előszoba próbál lenni a kereső, érdeklődő embereknek. De kell, hogy legyen ilyen.

És ma délután, amikor történetesen éppen a mai napon a hittanos gyermekeknek és szüleiknek lesz úgynevezett Családi istentisztelet, az is egy kicsit előszoba, hiszen sok mindent nem tudnak, sok mindent nem ismernek. No de hát, ha nem tanították őket, akkor valahol el kell kezdenünk segíteni! Kell, hogy legyen egy olyan udvar, ahova ők is be tudnak jönni, mert azonnal nem tudják fölvenni azt a fordulatszámot, ahol talán mi tartunk.

Legyen tehát szívünkben először, gondolkozásunkban, lelkiségünkben helye az embereknek, akikben talán van vágy, sőt sokszor nagyon nagy spirituális éhség van, hogy az Istent megismerhessék. Ha viszont csak vallásos szokásainkat és önmagunkat akarjuk fönntartani, akkor észre sem vesszük, de egyfajta válaszfalat építünk, amit nagyon nehéz nekik átlépni. Ahhoz, hogy hely legyen, ahhoz bizonyos áldozatot kell hozni.

Annak idején kényelmesebb dolog volt az, hogy a pogányok udvarát, a pogányok számára fönntartott imádság helyét kiadták piaci tevékenységre, és a helypénzt beszedték, és ebből fönntartották részben a templomot. Ez olcsó volt a kegyes templomba járóknak, de engedetlenség volt Isten iránt. És így egyre kevésbé tudtak az emberek Istenhez térni.

Ha mi szeretnénk missziót végezni, az igenis áldozatokkal is jár. Először önmagunkban, mert le kell mondanunk arról, hogy csak önmagunkat dédelgessük; de áldozatokkal jár még zsebünk vonatkozásában is, hogy legyen hely, alkalom, mód, ahova ők jöhetnek, hogy majd aztán tovább tudjanak lépni.

Szeretett Testvérek! A templom megtisztítása, ami szorosan kapcsolódik a Jézus Jeruzsálembe való bevonulásához, bizony újra és újra időszerű jelképes cselekedete lenne az Úrnak. Mert ő a templomban teszi ezt meg, de valójában ezzel hívja föl a figyelmet, hogy a lelkiségben, a gondolkozásmódban hívő emberek, akik odajártok, akik magatoknak helyet tarttatok ott, legyen helye másoknak is.

Kegyességi életünknek, gondolkozásunknak kell tehát tisztulni, hogy legyen a mai gyülekezetekben is, először a szívünkben, aztán a gyülekezeti közösségben, gyülekezeti alkalmainkat nézve, épületeinket nézve legyen hely a kereső és érdeklődő idegeneknek is.

Forduljunk tehát előítélet nélkül a kereső és érdeklődő emberekhez. Merjünk és akarjunk időt, erőt, anyagiakat, szeretetet is áldozni reájuk. Mert nekik Jézushoz kellene megtérni, Benne és Általa lehet új életet nyerni. És nem kötelezhetjük őket arra, hogy először térjenek a mi vallásos kultúránkhoz. Mi sokszor először azt szeretnénk. Először tanuljon meg mindent úgy csinálni, ahogy mi szoktuk csinálni.

Nagyon sok felnőttől hallottam, milyen iszonyatos küzdelem volt neki a számára érthetetlen bibliai kifejezések sokasága. Milyen küzdelem volt neki, hogy mégis jöjjön, mégis itt maradjon, mégis megmaradjon a vágyakozás, míg eljutott oda, hogy kezdett megérteni is valamit. Nekünk ezt segíteni kell, hogy megérthesse. Nekünk helyet kell biztosítanunk a kereső embereknek. Jézus így fogalmazott, hogy az én Atyám háza imádság háza, minden nép számára. Mert odáig mi is szoktuk mondani: imádság háza – de általában magunkra gondolunk. De minden nép számára! – és itt Ézsaiás prófétát idézi Jézus.

Szeretett Testvérek!

Legyen minden nép számára, bárhogy öltözködik is most egy fiatal, vagy egy felnőtt, nem teljesen úgy, ahogy mi. Talán a haja is másmilyen, de legyen mindenki számára hely a szívünkben és a gyülekezetünkben. És legyen elérhető általunk is az Isten befogadó szeretete mindenki számára, mert ha mi elfogadtuk az ő szeretetét, akkor tartozunk azzal, hogy ezt adjuk tovább – a befogadó szeretet. Ne a pogányokkal akarjuk magunkat eltartatni, hanem mi adjunk nekik abból, amit az Isten adott nekünk, mert az templom, az az imádság háza – olvassuk Ézsaiás könyvében, és idézi Jézus – de imádság háza minden nép számára.

Kiváltságunk, hogy ebben a szolgálatban lehetünk, hogy valóban minden nép számára azzá legyen. Ámen.

483. dicséret 5. és 6. versét énekeljük:

Gondolatunk és beszédünk,

sőt a mi egész életünk,

Úgy folyjon s úgy tündököljék,

Hogy mindenek megismerjék,

Hogy te vagy, szent Isten Atyánk,

Fiaidnak te vagy példánk.

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD,

Töltse bé uralkodásod,

Ó, mi királyunk, e földet:

Szaporítsad seregedet,

Drága igédnek kész szállást,

Adj mindenütt szabad folyást.

Magasztalunk Istenünk, hogy kijelentetted Magadat, és mi megismerhettük kegyelmedet. Hálát adunk, hogy visszafogadtál, és gyermekeiddé lehettünk. Magasztalunk, hogy voltak emberek, akik hozzád segítettek, és köszönjük, hogy nekünk is hasonló küldetést adtál, hogy minden nép számára megismerhető legyen kegyelmes, új életet munkáló szereteted.

Bocsásd meg, hogy bűnbocsátó kegyelmedet elfogadva olyan hamar kisajátítottuk magunknak szeretetedet. Bocsásd meg, hogy bezárkóztunk gyülekezetünk közösségébe, ahol már félszavakból is értjük egymást, de nem értenek meg Téged mások. Bocsásd meg, hogy szinte már csak gyülekezetünk, kegyességünk fenntartására fordítottuk erőnket és figyelmünket, és így mások számára egyre nehezebb lett a megtérés és a Te közösségedbe való betagolódás. Segíts, hogy nyitott, befogadó szívvel forduljunk embertársaink felé. Segíts, hogy mi igazodjunk először nyelvükhöz, gondolkozásukhoz, logikájukhoz, kultúrájukhoz, hogy könnyebben eljuthasson hozzájuk a Te szereteted jó híre, hogy majd később jobban megértsék azt a nyelvet is, ahogyan mi magasztalunk Téged. Segíts, hogy több lehetőséget adjunk a spirituálisan vágyakozó barátainknak a hozzád találásra.

Könyörgünk azokért, akik a mai napon fognak felnőttként hitvallást tenni, hogy testvéri szeretettel fogadjuk be őket közösségünkbe. Könyörgünk, hogy erősítsd hitüket, vezesd őket a te utadon, és használd fel a mi életünket is mindebben. Könyörgünk, hogy másokban is föltámadjon a vágy a Te utad iránt, és használd föl életünket is, hogy hozzád találhassanak. Könyörgünk a próbák, a gyász, a betegség mélységeiben járókért, hogy megtapasztalhassák vigasztaló, gyógyító szeretetedet a mi szolgálatunk által is. Könyörgünk a többi gyülekezetért is, hogy először a Te néped közösségének lelkisége, spiritualitása, missziós látásuk újuljon meg, hogy így sokan nyerhessenek hit által új életet Tőled. Ámen.

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe vagytok, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |