| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Szenvedéstörténet

János evangéliuma alapján

„Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.” Ámen.

421. dicséret 1-3. vers

Tudom: az én Megváltóm él,

Hajléka készen vár reám;

Már int felém és koronát

Ígér a földi harc után.

Bár a világ gúnyol, nevet,

A honvágy tölti lelkemet,

Mert nemsokára hív az Úr:

Jöjj haza, jövel, gyermekem!

Kitárt karjával vár az Úr:

Jer, pihenj, nyugodj keblemen!

Remélek Jézusomban én,

Ő törlé el sok bűnömet;

Ajkáról hívón zeng felém:

„Jer haza, vár rád Mestered!”

Bár a világ…

Előttem oly csudálatos,

Hogy értem szállt a földre le;

Miattam annyit szenvedett,

Bűnömért annyit véreze.

Bár a világ…

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk! Jézus Krisztus Egyszülött Fiad által állhatunk meg előtted e nagypénteki ünnepen; aki miattunk és érettünk vállalta a kereszthalált. Hozzád kiáltunk, és Benned bízunk Urunk, mert Te irgalmas Isten vagy, és jobban ismersz bennünket, mint mi saját magunkat. Születésünk óta gondod volt reánk, velünk maradtál életünk során, fogtad kezünket, láttattad dicsőségedet, és elhívtál bennünket az örök életre.

Most eljöttünk szent házadba, hogy megemlékezzünk hatalmas tettedről, amelyet a golgotai kereszten vittél véghez, szabadításunkra.

Légy áldott azért, hogy megkönyörültél bűnös életünkön, és szent Fiadat értünk adtad, hogy éljünk Őáltala. Fájdalommal tekintünk Megváltónk keresztjére, mert bűneink tengerének mélységét és súlyának óriási voltát itt érthetjük meg igazán. A vádlottak padján érezzük magunkat Urunk, és el sem tudjuk hinni, hogy éppen a kereszt áldozatában hangzik el felénk a felmentő ítélet. Érettünk, miattunk, helyettünk adta életét Jézusunk.

Megköszönjük néked Atyánk, hogy a Te szereteted és könyörülő irgalmad sokkal nagyobb a mi bűneinknél, és kegyelmeddel feloldozol bennünket. Jézusnak, a Te szeretet Fiadnak szenvedése és halála által gyermekeid lehetünk. Így juthatunk világosságra és örvendező életre. Lelked által segíts úgy figyelni üzenetedre, hogy a nagypénteki események fényében a golgotai kereszt alatt önmagunkkal találkozzunk ezen az estén, de ragyogjon át bánatunkon kegyelmednek áldott fénye. Ámen.

János 10:11-18

 „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.

Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket.

A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.

Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért.

Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.

Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem.

Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.”

197. dicséret 2. és 3. vers

Lásd: millióknak lelke megkötözve,

Rabláncként hordoz sötét bűnöket;

Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje

Mily gazdag élet kútja lett neked.

Légy örömmondó, békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Mondd minden népnek: elveszett juháért

Mit tett a Pásztor – csuda szerelem –

Földig hajolt a kárhozott világért

S meghalt alant, hogy élhess odafenn.

Légy örömmondó…

János 11:45-57

„Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.

Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus.

Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: »Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.

Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.«

Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: »Ti nem értetek semmit.

Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.«

Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.

Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.

Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodott a tanítványaival.

Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.

Keresték Jézust és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: »Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?«

A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.”

János 17:13-23

„Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.

Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.

Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.

Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.

Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.

Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba:

én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.

De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.

Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”

392. dicséret 1. vers

Az egyháznak a Jézus a fundámentoma,

A szent Igére épült fel lelki temploma.

Leszállt a mennyből hívni és eljegyezni őt,

Megváltva drága vérén a váltságban hívőt.

János 18:1-11.

Miután ezeket elmondta Jézus, kiment tanítványaival a Kedron-patakon túlra. Volt itt egy kert, ide ment be tanítványaival együtt.

Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert gyakran gyűltek ott össze Jézus és a tanítványai.

Júdás tehát maga mellé vette a katonai csapatot, a főpapoktól és a farizeusoktól küldött templomi szolgákat, és odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.

Mivel pedig tudta Jézus mindazt, ami reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: „Kit kerestek?”

Azok pedig így feleltek: „A názáreti Jézust.” „Én vagyok” - mondta Jézus. Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt.

Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok” - visszatántorodtak, és a földre estek.

Ekkor újra megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Ők ismét ezt felelték: „A názáreti Jézust.”

Jézus így szólt: „Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni!”

Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: „Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit.”

Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkus volt.

Erre Jézus így szólt Péterhez: „Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?”

332. dicséret 1-3. vers

Jézusom, imádjuk szent nevedet,

Áldjuk erős szerelmedet,

Aki öröktől fogva szerettél,

Bűnünkért emberré lettél,

A büntetést kiálltad helyettünk,

És meg is haltál érettünk.

Ím kiadá Isten édes Fiát,

Hogy fizesse a bűn díját,

És minden bűnt magára vállala

Az, aki bűnt nem tud vala;

Ki által ég és föld formáltatik,

Emberek által kínzatik.

János 18:12-27

A katonai csapat, az ezredes és a zsidók templomszolgái ekkor elfogták Jézust és megkötözték.

Először Annáshoz vitték, ez ugyanis apósa volt Kajafásnak, aki főpap volt abban az esztendőben.

Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért.

Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába;

Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtót őrző leánynak, és bevitte Pétert.

Az ajtót őrző szolgálóleány ekkor így szólt Péterhez: „Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is?” De ő így felelt: „Nem vagyok.”

Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett.

A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust.

Jézus így válaszolt neki: „Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, titokban nem beszéltem semmit.

Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam.”

Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: „Így felelsz a főpapnak?”

Mire Jézus így válaszolt neki: „Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?”

Annás ezután elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz.

Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: „Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?” Ő tagadta, és megint csak azt mondta: „Nem vagyok.”

A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: „Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?”

Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.

340. dicséret 3. és 4. vers

Mondd, ennyi kínnak mi az eredetje?

Jaj, vétkeimmel vertelek keresztre!

Amit Te szenvedsz, Jézus, én okoztam,

Fejedre hoztam.

S mily büntetés, mit a világ Reád mért?

A jó nyájőrző szenved a juháért;

A bűnért, melyet szolgák elkövettek,

Az Úr fizet meg.

János 18:28-40

Jézust Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát.

Pilátus ekkor kijött hozzájuk az épület elé, és megkérdezte: „Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen?”

Ezt válaszolták: „Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked.”

Pilátus erre ezt mondta nekik: „Vegyétek át ti, és ítéljétek el a ti törvényetek szerint!” A zsidók így feleltek: „Nekünk senkit sincs jogunk megölni!”

Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia.

Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”

Jézus viszont ezt kérdezte tőle: „Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked rólam?”

Pilátus erre így szólt: „Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél?”

Jézus így felelt: „Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.”

Pilátus ezt mondta neki: „Akkor mégis király vagy te?” Jézus így válaszolt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.”

Pilátus így szólt hozzá: „Mi az igazság?” Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: „Én nem találok benne semmiféle bűnt.

Szokás nálatok, hogy valakit szabadon bocsássak a húsvét ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?”

Ekkor újra kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabbást!” Ez a Barabbás pedig rabló volt.

341. dicséret 3. vers

Mind, ami kín s ütés ért,

Magam hoztam Reád;

Uram, e szenvedésért

Lelkemben ég a vád.

Feddő szót érdemelve

Itt állok, én szegény,

S kérlek, lelked kegyelme

Sugározzék felém

János 19:1-16

Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta.

A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíborruhát adtak rá; oda járultak hozzá, és ezt mondták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” - és arcul ütötték.

Pilátus ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk: „Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne.”

Ekkor kijött Jézus az épület elé, rajta volt a töviskorona és a bíborruha. Pilátus így szólt hozzájuk: „Íme, az ember!”

Amint meglátták Jézust a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: „Feszítsd meg, feszítsd meg!” Pilátus pedig ezt mondta nekik: „Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek.”

A zsidók így válaszoltak neki: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.”

Amikor Pilátus ezt meghallotta, még nagyobb félelem szállta meg.

Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust: „Honnan való vagy te?” De Jézus nem felelt neki.

Pilátus ekkor így szólt hozzá: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?”

Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.”

Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak.”

Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust az épület elé, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezett-udvarnak, héberül pedig Gabbatának neveztek.

A húsvétra való előkészület napja volt, délfelé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz: „Íme, a ti királyotok!”

Azok pedig felkiáltottak: „Vidd el, vidd el, feszítsd meg!” Pilátus ezt mondta nekik: „A ti királyotokat feszítsem meg?” A főpapok így válaszoltak: „Nem királyunk van, hanem császárunk!”

Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék.

334. dicséret 4. vers

A bíró bár megismeri,

Hogy ő vétkét nem látja,

Elereszteni nem meri,

Ostor alá bocsátja.

Látja a nép véresen,

Nincs szíve, mely megessen,

Fakad ily gyilkos lármára:

Feszítsd, feszítsd fel a fára.

János 19:17-24

Átvették tehát Jézust, ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek.

Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust.

Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.

A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust.

A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak: „Ne azt írd: A zsidók királya! - hanem ahogyan ő mondotta: A zsidók királya vagyok.”

Pilátus így válaszolt: „Amit megírtam, megírtam.”

A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve.

Ekkor ezt mondták egymásnak: „Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.” Ezt tették a katonák.

János 19:28-37

Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjazom.”

Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához.

Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett!” És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.

Mivel péntek volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak; az a szombat ugyanis nagy nap volt. Arra kérték tehát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket.

Ezért odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített ember lábszárcsontját.

Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.

Aki pedig látta ezt, az tesz róla bizonyságot, és az ő bizonyságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.

Ezek pedig azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontja ne töressék meg.”

Viszont az Írásnak egy másik helye így szól: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.”

345. dicséret 3. és 4. vers

Jézusomra föltekintek a kereszt alatt,

Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt;

Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat:

Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat!

Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott,

Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok!

Vígaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez,

Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!

Imádkozzunk!

Méltó vagy Te Urunk, a megöletett Bárány, hogy Tied legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás, mindazért az áldozatért, amit értünk véghezvittél. Uram, most, hogy végiggondoltuk újra mindazokat az órákat, amelyeket Te elszenvedtél miértünk, csak megrendüléssel állhatunk meg most előtted. Istenünk! Nem tudunk Neked mást mondani, hogy köszönjük. Köszönjük, és ég bennünk a bűnbánat, mert tudjuk, hogy nekünk kellett volna mindezt elszenvedni. Istenünk bocsáss meg, hogy nem tudunk Téged követni, újra és újra megtagadunk Téged, hogy a saját fejünk után megyünk, saját akaratunkat követjük.

Istenünk, magasztalunk Téged, hogy Te nem vetsz el bennünket; hogy nem vetettél el, hanem áthidaltad a szakadékot, amely ott tátongott Teközted és miközöttünk.

Urunk köszönjük, hogy a Te kereszted által mehetünk Tehozzád. Hálát adunk neked Urunk, hogy elfogadsz bennünket. Te látod a szívünket: szeretnénk Neked szentelni magunkat; Téged követni engedelmesen. Tisztítsd meg Urunk a szívünket, az életünket! Segíts nekünk, hogy Neked tudjunk élni; hogy Hozzád tudjunk vezetni másokat is, hogy megérthessék, mit jelent mindaz, amit Te értünk tettél.

Urunk, kérünk Téged, áldd meg a Te szolgáidat. Áldd meg azokat, akik itt e gyülekezetben sok-sok különbözőféleképpen Téged szolgálnak. S kérünk Téged Urunk, ezekért a fiatalokért, akik fiatalokat vezetnek Hozzád, ifjúsági vezetőkért. Áldd meg Uram az ő életüket, a munkájukat, és mindazokét itt a gyülekezetben, akik Neked engedelmeskedve, Neked élve töltik a hétköznapjaikat. Ámen.

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy. Mert én az Úr vagyok a Te Istened, Izrael szentje, a te szabadítód”. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |