| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Ajtók, melyek kitárulnak

Lekció: János evangéliuma 20. fejezet 1-18. vers

¹A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.

²Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!”

³Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.

⁴Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz.

⁵Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be.

⁶Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, ⁷és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen.

⁸Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt.

⁹Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül.

¹⁰A tanítványok ezután hazamentek.

¹¹Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, ¹²és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól.

¹³Azok így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” Ő ezt felelte nekik: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.”

¹⁴Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.

¹⁵Jézus így szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom.”

¹⁶Jézus nevén szólította: „Mária!” Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: „Rabbuni!” - ami azt jelenti: Mester.

¹⁷Jézus ezt mondta neki: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.”

¹⁸Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki.

Lekció: János evangéliuma 20. fejezet 19-21. vers

¹⁹Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!”

²⁰És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.

²¹Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.”

Szeretett Testvérek, húsvétot ünneplő keresztyén Gyülekezet!

Húsvét van! A természet megújult, a madarak csiripelnek a rügyező ágakon, tavaszi napsugár melengeti a fagyos földet, és szívünkbe öröm költözött. A 40 napos böjt, a lélekben átélt nagycsütörtök, a keresztre-feszítés nagypéntekje, és a gyászba borult nagyszombat után ujjongva mondjuk: HÚSVÉT VAN! TESTVÉREIM, HÚSVÉT VAN!

Nagyszüleimnél töltött húsvétok hangulata, az emberek felszabadultsága még mindig szemem előtt lebeg. Korán reggel már a templomba készülődtünk. Katolikus testvéreink így köszöntötték egymást: – Feltámadt Krisztus! – Valóban feltámadt! A falusi kis templom messzire elhangzó harangszava hívogatja a település lakóit Isten dicsőítésére, az evangélium hallgatására. A hazalátogató, vendégeskedő rokonok szeretteikkel együtt ünnepi ruhájukat felöltve boldogan indulnak az imádság házába. Szélesre tárt templomajtók fogadják az örömünnepre igyekvőket.

Kapuk és ajtók nyílnak meg, melyek új lehetőséget tárnak fel. Az új lehetőségeket a húsvétkor feltámadott Jézus Krisztusban kaptuk meg. Jézus feltámadása során ajtók nyílnak meg. János evangéliuma négy ajtónyitásról beszél.

  Az első nagy ajtónyitás az, amikor Jézus sírja nyílik meg. Elvétetik onnan a hatalmas kő, nincs tovább lezárva. Jézus áttör a létezés minden gátján, amivel őt be akarták zárni a múltba, történetét le akarták pecsételni, hogy soha ne folytatódjék tovább. Sokak számára a sír azt jelenti, hogy az élet egyszer elér egy olyan ponthoz, amikor az emberről már csak múlt időben beszélnek. Le van zárva az élete. Ha a sírral pont kerül a létezésre, akkor ez olyan befejezés, ami azt jelentette, hogy az élet múlt, jövő pedig nincs. Jézus ezt az élet-halál vonalat törte át! Az életet nem a megsemmisülés jellemzi. Jézus feltámadása azt hirdeti, hogy most már az emberről is el lehet mondani, hogy lesz. Hatalmas kapu nyílt meg. Isten a reménység Istene, aki nem engedi, hogy a sír bezárja az emberi létet. Megnyitja a sírt, és hatalmas jelet mutat: áttörte a létezés körforgását Jézusban, és kiemelt bennünket a hiábavaló körforgásból. A mindenható Isten egyszülött Fia a saját jövőjét velünk osztotta meg. Nyitva van fölöttünk az ég, és az emberlétre ráragyog a reménység fénye. Jézus sírja megnyílt és a mennyek kapuja kitárult.

 Ajtó nyílt meg Mária előtt is. Mária ott áll a sírnál és úgy érzi, hogy minden elveszett, Jézus halott. Összetört reményekkel gyászolja. Szívébe a legdrágább emlékként zárja be, hogy Jézus megszabadította őt. Ott áll a sírnál, és hite, gondolkodása le van zárva mindaddig, amíg Jézus a nevén szólítja. A felismerés, hogy Jézus feltámadt, rádöbbenti arra, hogy nincs bezárva a múltjába. Jézus nem a múlt emléke, hanem a jelene és a jövője. Nem kell félnie attól, hogy mindaz, amit átélt, a múlté. A megtérés boldogsága, amit Mária Jézus Krisztus által kapott, és amit nem akar elengedni, nem marad bezárva a múltba, hanem a jelenben és a jövőben továbbfolytatódik, ahogyan Jézus ígérte.

Mindannyian vágyunk arra, hogy ami életünkben legszebb volt, azt meg tudjuk tartani. Amikor valami csodálatosat élünk át, szeretnénk megragadni a pillanatot, hogy ne fusson el. Ezt a lehetőséget kaptuk meg Jézus Krisztusban. Az ajtó nyitva áll!

Ajtó nyílik a tanítványok előtt is. Jézus keresztre feszítése után a tanítványok a zsidóktól való félelem miatt bezárkóznak. A zárt ajtó kifejezi a reménytelenséget, a bizonytalanságot és a félelmet. Úgy érzik, hogy vereség érte őket, meghalt a Mesterük. Nincs mondanivalójuk mások számára, mintha Jézus története ezzel lezárult volna. Egyszerre csak ott van a Mester a zárt ajtón keresztül! A tanítványok abban a pillanatban átélik: az ajtó nem nyílt meg, és Jézus mégis ott van. Jézus áttöri az időt jelenné téve a múltat, és áttöri a teret. Áttörte azt a bezárt világot, amelyben mi élünk az idő és a tér fogságában. Jézus feltámadásával olyan világot nyitott meg, amelynek mi is részesei lehetünk. A tanítványok, amikor a bezárt ajtók mögött Jézussal találkoznak, rádöbbennek arra, hogy Ő dicsőséges Úr, aki előtt már nincs akadály, ugyanakkor mégis ugyanaz, aki a földön velük élt. Látják sebzett kezét, oldalát, mely szenvedés által megnyílt a megváltás kapuja. Csodálatos esemény lehetett ez a találkozás. A Messiás jelenlétében a tanítványok értelme kinyílt, a félelemtől megszabadulva készek voltak az evangélium hirdetésére.

„Békesség néktek!” – a Feltámadott szava így szól hozzájuk. Héber nyelven a békesség sokkal többet fejez ki, mint a magyar nyelvben. Benne van az üdvösség, az élet teljes rendezettsége, a boldogság, a lelki, testi létezés kibontakozása. A kereszt nélkül nem lenne miénk mindez, amit Isten elkészített. Az Ő áldozata révén nyílik meg az út az életre. A Messiás elhozta az üdvösséget, ajtót nyitott az Atyához.

„Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” Ekkor tárul fel a negyedik ajtó. Jézus ajándékát nem lehet bezárni a tanítványok pici szobájába, de még Jeruzsálembe vagy a zsidó nép közé sem. Ez az ajándék kinyitja az ajtót minden nép felé a világon. Isten szövetséget kötött egy néppel a világban, de az egész világot megajándékozottá akarja tenni. Tanítványait elküldi Szentlelke által minden emberhez. Ez a feladat ránk is érvényes, hogy az üzenetet és életajándékot vigyük és adjuk tovább. Jézus minden embernek tud adni valamit. Ha lelkünkről letépte a zárakat, ha bennünket is szabaddá tesz, mint a tanítványokat, akkor ebben a világban mindenkinek vinni kell, és adni kell Jézus üzenetét. Nincs olyan emberi szív, amely ne vágyódna a húsvéti hitre. Ahogyan a mély völgyek lakói az égbe nyúló hegyek fehér csúcsai után, úgy vágyakozik az emberi szív erre a hitre. Erre a hitre, mely az örök emberi és örök isteni boldog találkozásából született, mely a véges és végtelen, a múló és örök, a föld és az ég közötti aranyhíd, és amelynek íve Jézus Krisztus csodálatos személye.

János evangéliumában tehát négy ajtó megnyitásáról hallottunk: megnyílt a sír, megnyílt Mária bezárt élete, megnyílt a tanítványok bezárt világa és megnyílt a népek világa, mert feltámadt Jézus Krisztus. Az ajtó előttünk is nyitva áll és rálépve az aranyhídra a végtelen szeretetű Isten felé vezet. Áldjon meg bennünket Isten az Ő Lelkével, küldetésünk lehetőségével és örömével, így szolgálhassunk minden ember számára. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |