| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Még mindig nem értitek?”

A mi segítségünk jöjjön az Úrtól, aki Atya Fiú Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök igaz Isten. Ámen.

Hallgassátok meg testvéreim Isten Igéjét úgy, amint meg van írva a Márk evangéliuma 8. részében, az első 17 versben.

Márk 8:1-17

„¹Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:

²»Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük;

³ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.«

⁴Tanítványai így feleltek: »Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?«

⁵Megkérdezte tőlük: »Hány kenyeretek van?« Ők ezt válaszolták: »Hét.«

⁶Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették.

⁷Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.

⁸Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, ⁹pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket, ¹⁰és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.

¹¹Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt.

¹²Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: »Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.«

¹³Ezzel otthagyta őket, és ismét hajóba szállva elment a túlsó partra.

¹⁴De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban.

¹⁵Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: »Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!«

¹⁶Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük.

¹⁷Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: »Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok?«”

Isten áldja meg a hallott Igét, most imádsággal forduljunk Istenhez, a mi Urunkhoz. Imádkozzunk a 66. zsoltár szavaival ekképpen:

„Örvendj, egész föld, az Istennek!

Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!

Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.

Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét.

Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között:

Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki!

Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók.

Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét!

Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.

Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.

Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra.

Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.

Jertek, halljátok, ti istenfélők mind, hadd mondjam el, mit tett velem!

Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta.

Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr.

De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára.

Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. Ámen.”

Testvéreim, most készüljünk Isten Igéjének hallgatására, énekeljük a 171. dicséretet, mely így kezdődik:

Megáll az Istennek Igéje,

És nem állhat senki ellene,

A nagy Isten vagyon mivelünk,

És Szentlelke lakozik bennünk.

Kedves Testvéreim! Az az Ige, amelynek alapján Isten üzenetét hirdetem ma számotokra, és bizonyságot teszek előttetek, írva van az előbb felolvasott igeszakasz folytatásában, a Márk evangéliuma 8. részének 18-21. versig terjedő részben.

„¹⁸»Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek?

¹⁹Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?« Így feleltek: »Tizenkettőt.«

²⁰»És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?« Ezt mondták: »Hetet.«

²¹Erre Jézus újra megkérdezte: »Még mindig nem értitek?«”

Kedves Testvéreim!

Jézus Krisztus tanítványaira, az apostolokra nagy tisztelettel és csodálattal tekinthetünk, hiszen általuk és Pál apostol (a pogányok apostola) által terjedt el a keresztyénség – mondhatjuk – az egész földön. … Tehát a keresztyénség az apostolok áldásos és áldozatos munkája, missziója nyomán terjedt el az egész földön, legtöbben mártírhalált is haltak Jézus Krisztusért, az evangéliumért. Életük utolsó pillanatáig hűek maradtak Mesterükhöz, s hirdették azt, hogy Jézus Krisztus feltámadt, hogy Ő valóban az Isten Fia, hogy Ő él, hogy Ő az Atya jobbján ül, és ugyanakkor a Szentlélek által itt van közöttünk. Hirdették a világban, hogy Ő a világ Megváltója, hogy egyedül Benne, egyedül Őáltala van bűnbocsánat és örök élet minden ember számára, aki csak hisz Őbenne.

Nemrég végig olvastam a Márk evangéliumát. Tudjuk, hogy Jézusnak ez a legrégibb és legrövidebb életrajza. 16 rövid fejezet, egy bő óra alatt el lehet olvasni, s közben aláhuzigáltam a Bibliámban Jézus szavait. Tehát csak azt, amit ő mondott a tanítványoknak, vagy akivel találkozott földi élete során – amit Márk lejegyzett. Feltűnt az, hogy milyen gyakran korholja, feddi a tanítványait kishitűségük, tehetetlenségük, bosszúvágyuk, értetlenségük vagy éppen keményszívűségük miatt. Miközben azt olvastam, hogy Jézusnak szinte minden csodatétele, gyógyítása után azok, akik tanúi voltak a csodáknak, hittek benne, dicsőítették Istent mindazért, amit láttak. Csak a tanítványok, pontosan a tanítványok lettek volna ilyen hitetlenek, keményszívűek, akik semmit sem értettek?

Vagy egy másik észrevételem az volt, hogy az ördöngős, a gonosz lélektől megszállott betegek még betegen, tehát még a Sátán által megkötözve felismerik Jézusban az Isten Fiát. Az egyik azt mondja: „Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia?”. A másik meg azt mondja: „Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje”. A megszállottak tehát azt mondják, „Tudom rólad ki vagy”, a tanítványok pedig, például miután Jézus lecsendesíti a tengert, azt kérdezik, hogy „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”. Csak a tanítványok, pontosan a tanítványok lettek volna ilyen hitetlenek, és keményszívűek? Mindenki más könnyebben, hamarabb hitt Jézusban, csak éppen ők nem. Hogy lehet ez? Hát nem Péter mondta ki először a gyönyörű hitvallást Jézusról: „Te vagy a Krisztus”. „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” De igen, Péter mondta ki ezt a hitvallást. Csakhogy néhány perc múlva Jézus azt mondja neki: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint”. A most felolvasott Igében a négyezer ember megvendégelésének csodája után Jézus ugyanazt mondja a tizenkettőnek: „Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok?”.

Jézus azért választott tizenkét tanítványt magának, hogy velük megértesse titkát, Isten országának a titkát. Nekik mindig megmagyarázta példázatait, hogy ők, legalább ők megértsék azokat.

Azt mondta egyszer Jézus tanítványainak: „Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak”. És most Jézus ugyanezekkel a szavakkal dorgálja a tanítványokat: „Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok?”. Megállapíthatjuk, kimondhatjuk ezt a meglepő tényt: Jézus Krisztus tizenkét keményszívű embert hívott el tanítványául. Nem tizenkét jólelkű, szelíd, formálható, befolyásolható, könnyen tanítható embert, hanem tizenkét értetlen, hitetlen vagy kishitű, durvalelkű, keményszívű embert.

De ez a keményszívű tizenkettő mégis – Júdást kivéve, tehát már csak tizenegy – az egyháznak, a keresztyénségnek, lánglelkű és Krisztusért életüket is feláldozni kész, a mártíriumot is vállalni kész apostolok lesznek.

Hogyan és mikor történt meg ez a változás? Megrendítette őket Krisztus szenvedése és igazságtalan, méltatlan, iszonyú halála? Nem. János kivételével ott sem voltak a kereszt alatt. Elszéledtek, gyáván elfutottak – az a tíz keményszívű ember. Megnyílt a szemük? Megértettek mindent húsvét hajnalán, amikor hírt kaptak arról, hogy Jézus feltámadt a halálból? Nem. Az előttük megjelenő, feltámadott Úr még akkor is megfeddi őket hitetlenségük miatt. Így olvassuk: „Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, – ez a szó is ott van, nem én tettem oda –, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt”. A tizenkét keményszívű ember, Jézus Krisztus tizenkét, majd tizenegy tanítványának az élete csak a feltámadott Úrral való találkozás után, a mennybemenetel csodáját követően, a pünkösdi Lélek befogadásakor változott meg, csak akkor lett a kőszívükből hússzív.

Jézus Krisztus tizenkét keményszívű embert hívott el tanítványának, hogy minden kor embere láthassa, és most mi is megértsük, hogy csak a Vele való személyes élő találkozás a Szentlélek Isten által változtathatja meg a mi életünket, újíthat meg bennünket, amíg ki nem tudjuk mondani Pál apostollal együtt azt, hogy „élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. Addig mi is csak keményszívű, értetlen, kőszívű vagy kishitű tanítványok vagyunk. Csak ha Krisztus beköltözik a szívünkbe, életünkbe, s állandó lakója lesz, gazdája, Ura lesz életünknek, akkor leszünk használható tanítványok. Akkor leszünk Krisztus küldöttei, apostolai ebben a világban ott, ahol élünk, környezetünkben, családunkban.

Jézus Krisztus legnagyobb csodái nem a kenyérszaporítás, nem a bénák, vakok, megszállottak meggyógyításai voltak, hanem a Zákeusok, a Lévik, a házasságtörő asszonyok, a Saulok életében bekövetkezett teljes változás, újjászületés, és a tizenegy keményszívű ember apostollá formálása. És mindez a Szentlélek által történt meg az első pünkösdkor.

Mi, akik nagypéntek, húsvét után most közeledünk a pünkösd ünnepéhez, legyen a mi könyörgésünk is Isten Szentlelkének kiáradásáért, az egyik énekünk szavaival: „Könyörögjünk az Istennek Szentlelkének, bocsássa ki magas mennyből fénylő világát, végye el mi szívünknek minden homályát, hogy érthessük Istenünknek, mindenben akaratját. Te vagy a mi lelkünknek édes vendége, a mi szomorú szívünknek igaz öröme, lelki háborúinknak csendesítője, az örök életnek bennünk csak te vagy elkezdője.” Ámen.

Testvéreim imádságra készülve énekeljük a 258. dicséret első és 4. versét:

Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem!

Kérlek, kegyelmesen hallgass meg engem,

Mert tebenned soha nem volt kétségem,

Azért most is tehozzád esedezem.

Azért téged hívlak csak segítségre

És magamat nem is bízom senkire:

Én lelkemet vigyed hálaadásra,

És szívemet juttasd nagy vígasságra.

Imádkozzunk!

Áldunk Téged mennyei Atyánk szeretetedért, kegyelmedért, hogy elhívtál minket Fiadnak, Jézus Krisztusnak követésére.

Dicsőítünk Téged Úr Jézus Krisztus, aki azért jöttél erre a világra, hogy megkeresd és megmentsd az elveszettet. Hogy aki hisz Tebenned, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Hívunk Téged Szentlélek Isten, és kérünk, formálj minket megváltó Urunk hű tanítványaivá, követőivé. Add, hogy mindig az az indulat legyen bennünk, ami Őbenne. Az a végtelen szeretet felebarátaink iránt, amely által Ő élte itt földi életét, és kész volt feláldozni magát másokért, e világ bűneiért, mindnyájunk megváltására.

Jövel Szentlélek Isten, töltsd be szívünket, életünket, hogy Krisztus megváltott, újjászületett követőiként éljünk, és töltsük be küldetésünket ebben a világban. Áldd meg Urunk ezt a gyülekezetet jelenléteddel, Szentlelked bölcsességével, vigasztalásával, útmutatásával, vezesd, terelgesd népedet, nyájadat. Áldd meg e gyülekezet kicsinyeit, nagyjait. Add, hogy Krisztusra mutasson életünk, Krisztus életét tudjuk tovább élni, éljünk Őáltala és Ő mibennünk.

Szentháromság egy örök Isten dicsőítünk, áldunk, magasztalunk Téged, s kérünk, hallgasd meg könyörgésünket. Ámen.

„Ti pedig szeretteim épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által. Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk, Jézus Krisztusunk irgalmát az örök életre.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |