| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

„Népem nem ért engem”

Urunk Istenünk!

Hétköznapjainkban, munkáink végzése közepette újra és újra szükségét érezzük annak, hogy beszennyezett ruhánkat tisztára cseréljük. Szükségét érezzük annak, hogy magunkat külsőleg megtisztítsuk. Szükségét érezzük annak, hogy felfrissüljünk.

Köszönjük, hogy a Te Lelked által gerjeszted bennünk a vágyat, hogy ez belülről egész valónkat érintően is megtörténjen. Így jövünk Hozzád, mert tudjuk, hogy a töredelmes szívet szereted. Jövünk, és kérünk, segíts önvizsgálatunkban, hogy tisztuljon életünk, tisztuljanak gondolataink, hogy a mi életünk alkalmasabb legyen a Te dicsőséged szolgálatára. Készíts a megterített asztalhoz, Veled és egymással való úrvacsorai közösségünkre. Ámen.

Ézsaiás könyve 1. fejezet 1-9. vers

„Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomása, amelyet akkor látott Júdáról és Jeruzsálemről, amikor Uzzijjá, Jótám, Áház és Ezékiás voltak Júda királyai.

Halljátok meg, egek, figyelj ide, föld, mert az ÚR szól: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem!

Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem.

Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az URat, megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle!

Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív.

Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be, olajjal sem gyógyították.

Országotok pusztaság, városaitokat fölperzselték, földeteket szemetek láttára idegenek tarolták le, pusztaság, mint ahol idegenek dúltak.

Olyan maradt Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint csőszház az uborkaföldön, vagy mint egy ostromlott város.

Ha a Seregek URa nem hagyott volna néhány menekültet, olyanok lennénk, mint Sodoma, Gomorához hasonlítanánk.”

Szeretett Testvérek!

Ézsaiás könyvét olvasva, mindjárt a könyv legelején – amikor kórtörténetileg elhelyezi –, már ott van egy kifejezés, amire érdemes fölfigyelnünk. Nevezetesen: Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomása.

Mi a látomás célja? Miért ez a látomás? Egyáltalán van erre szükség? Volt ott akkor, körülbelül 2700 évvel ezelőtt Izráelben erre szükség? Mi a látomás célja? Lehet, hogy valaki úgy gondolja: hát jósoljon! Hát tudjuk meg pontosan, mi lesz a jövő. A prófétáknak nem volt sosem feladata a jóslás, sőt a jóslást, mint olyat, az Isten Igéje tiltotta.

Miért akkor ez a látomás? Akkor is, ma is az ember hajlamos arra, hogy a napi robotba belesüllyedjen, abban elmerüljön, hogy mindig csak azzal foglalkozzunk, ami éppen bennünket körülvesz, amit gyorsan meg kell csinálni; még ezt is meg kell, még azt is meg kell, és még a mai napra volna három feladat ezen kívül. Nos, mi nagyon gyakran elmerülünk a robotban, elmerülünk gondolatainkban, vagy éppen saját jóságunkban próbálunk bizakodni, és azzal vagyunk eltelve. Nos, a látomás célja ott, akkor is, és azóta is többek között az, hogy kizökkentsen bennünket az előbb említett tévedéseinkből. Kizökkentsen bennünket abból, hogy azt gondoljuk, hogy a napi robot az élet. Hogy a kettő között egyenlőségjel tehető. Kizökkentsen bennünket a saját gondolatainkból, amik előbb-utóbb beszűkülnek, és már csak egy kis kerékvágásban zötyög életünk. Kimozdítsanak bennünket, kizökkentsenek bennünket, tehát a lelki rövidlátásunkból, hogy kizökkentsen bennünket a látomás a szűklátókörűségünkből, ami előbb vagy utóbb úrrá tud lenni rajtunk. Persze ehhez hagynunk kell, engednünk kell, hogy az Isten Lelke ezt elvégezhesse bennünk. Engednünk kell, hogy ez a látomás megragadjon bennünket.

Nos, annak idején is ilyen funkciója volt az Ézsaiásnak adott látomásnak. És igazán az egész könyvet egybe kellene gondolnunk és szemlélnünk, és a könyv utolsó néhány fejezete is már itt kellene, hogy legyen a lelki szemeink előtt, hogy ennek a látomásnak az ívét is értsük. De ehhez több idő kellene. Most mindenesetre maradjon meg annyi számunkra, hogy ez a látomás és e látomásban elmondott Igék bennünket is ki akarnak zökkenteni abból, amibe nap mint nap, mint taposómalomban benne vagyunk. Ki akarnak zökkenteni még megszokott vallásos gondolatainkból is, hogy ne szűklátókörűen lássuk a világot, magunkat és az Urat.

Aztán tegyük föl a másik kérdést is: kikről és miért szólt ez a látomás? Júdáról és Jeruzsálemről – ahogy egyértelműen mindjárt a könyv legelején ezt olvashattuk. Azért róluk, mert ők az Úr népe, saját gyermekei. Őket hozta ki Egyiptomból. Őket szabadította meg. Velük ismertette meg hatalmát. Velük kötött szövetséget. Éppen ezért a prófétai látomásban és látomás által velük foglalkozik. Őket szólítja meg.

            Kikről és miért szól? Szól tehát a választott népről, az akkori választott népről, és szól ma is a választott népről, a Krisztusban kiválasztottakról; szól rólunk is: az Újszövetség népéről. Bennünket is szeretne kizökkenteni abból, amibe úgy nagyon könnyen hagyjuk magunkat, hogy a világ belepréseljen, vagy éppen mi magunk is önként megyünk azon az úton.

            Kikről szól? Miért? Szól azokról, akiket az Isten már megszólított, megragadott, szabadító szeretetét megmutatta, kiválasztott gyermekei lettek. Mert szereti őket. Így szól nekünk is. Lehet, hogy messze sok ez az idő, ez a sok évszázad, de mégis szól. És lehet, hogy még mindig van, ami különösen nekünk szól, akik ma élünk: a mai nemzedék, a mai választott nép, a Krisztus-követők közössége. Lehet, hogy különös, lehet, hogy nekünk is az – a világnak mindenféleképpen. Nevezetesen, hogy annak idején is a népeknek, de ma is a világnak különös, hogy az Isten választ magának népet. Különös, hogy az Isten népet választ magának, ahogy annak idején is, és ahogyan Krisztusban azóta is népet választ magának, és kulcsfontosságú szerepet szán az Úr az ő választott népének, kulcsfontosságú szerepet a világgal kapcsolatos tervével.

Így látjuk mi saját életünket? Így látjuk a gyülekezet, az egyház életét? Az újszövetségi választott nép életét? Vagy csupán a napi robottal, a napi feladatokkal, a napi örömökkel és bajokkal vagyunk tele? Istennek nagy terve van, és nagy tervének megvalósításához választott népet, úgy az Ó-, és az Újszövetség idején is, hogy ezt a tervet, a világgal kapcsolatos megmentő tervét elvégezze. A mi keresztyén életünket ekkora összefüggésben kell tehát látnunk. Ne engedjük, hogy beszűküljön – kis kicsinyes vallásoskodássá szűküljön – a mi hitünk. Izráel népének is (már a Mózesi könyvekben olvassuk), ilyen feladatot adott Isten: ha hallgattok szavamra, ha jártok az én utamon, akkor ti lesztek választott népem, papok királysága lesztek, szent nemzet lesztek. Majd ezeket a kifejezéseket idézi Péter apostol levelében, az Újszövetség választott népére is.

Ha tehát hallgattok a szavamra, választott népem lesztek, papok királysága, szent nemzet. Ha hallgattok szavamra, akkor kezd bennetek, rajtatok keresztül beteljesülni az egész világgal kapcsolatos hatalmas tervemnek egy-egy kis mozzanata. Ahogy ígértem annak idején Ábrahámnak, hogy megáldalak és megáldatnak benned a népek. Ebbe a hatalmas tervbe állítanálak be titeket, mai nemzedéket, és egyenként, mai istenfélőket, Krisztus-követőket. A világ ezt nem érti. De ha a hívő nép se érti, akkor nagyon nagy baj van! Nagy baj van az ismeretünkkel, és nagy baj van a hitünkkel. Akkor már az engedelmességünkről nem is nagyon lehet beszélni. Ez nem jelenti azt, hogy megtagadtuk az Urat, csak éppen nem értjük helyünket és küldetésünket. Mi nagyon sokszor hajlunk arra, hogy az Isten és a mi kapcsolatunkat ilyen leszűkítve szemléljük. Pedig ennél sokkal nagyobb dolgokat akar az Isten cselekedni.

Vagyis, a választott nép által szeretné Isten a tervét, gondolatát az egész világban megvalósítani. Ezért fogalmaztam így, hogy kulcsfontosságú szerepet szán a mindenkori választottaknak az Isten. A mi hitünk nem egyszerűen arról szól csupán, hogy vagyok én, meg még esetleg az én családom, talán még a gyülekezetem is, hanem az egész világgal kapcsolatosan kell szemlélni magunkat.

Hogy is kezdődik ez a látomás? „Halljátok meg, egek, figyelj ide föld…” Nem azt olvassuk: halljátok meg Izráel hívei! Pedig ez is igaz lenne. De figyeljük meg ezt a kozmikus méretű megszólítottságot. Nem egyszerűen arról olvasunk, hogy az Isten az embert, egy embert, vagy akkor ott az ószövetségi választott népet megszólítja (ez is sorra kerül majd). Az egész látomás, Ézsaiás könyve így kezdődik: „Halljátok meg egek, figyelj ide föld” – az egész mindenség idefigyeljen, mert az egész mindenségről szól a történet. Bár most azon belül a választott népet fogom megszólítani.

Vajon így látjuk mi hitünket és életünket?

Az egyik gyülekezetben, ahol tavaly ilyenkor tájt járhattam, a tengeren túl, egy programnak ez a neve: Örömhír a városnak. Gyülekezeti szolgálati terület: Örömhír a városnak. Mi elsősorban csak azzal szoktunk foglalkozni: örömhír magunknak, örömhír a mi gyülekezetünknek, a mi egyházunknak. De az, hogy örömhír a városnak!? És ebben benne van a drogosoktól kezdve a hajléktalanokon át bármilyen fajta direkt evangélizációs program. Az Istennek mindenki felé van jó híre, az egész város felé. Ez a gyülekezet New Yorkban él, ahol ugye annyi ember lakik, mint egész Magyarországon, és egy gyülekezet meri ezt mondani egy programjára, hogy Örömhír a városnak; nem néhány embernek, a városnak. Nem lehet kisebb célt kitűzni, mert nem kisebb a küldetésünk. Ugye egész más a látómező és egész másképp gondolkozhat akkor a választott nép is.

Nos, Ézsaiás könyve így kezdődik: Halljátok egek, figyelj föld! – és nem ezt olvassuk, idefigyelj fafejű Izráel, konok nemzet! (ilyen is lesz majd később, ilyen megszólítás). Az egész mindenséget szólítja meg, és az egész mindenséget megszólítva kezd beszélni erről a népről, amikor ilyeneket olvastunk: „Fiaimat felneveltem (és itt már Izráelről van szó, a választott népről), de elpártoltak tőlem!”. „Izráel nem ismer… nem ért meg engem”. Ez egy elképesztő dolog. A választott nép nem érti az ő Istenét. Hát akkor a világ, hogy értse Istent? Ha még a népe se érti az Istent. Nem azért, mert gyenge volt a felfogóképessége a népnek. Bizony az Úr kénytelen megállapítani mindezt, és mindezt így, hogy: „halljátok meg egek és föld!”. Itt most nem azt olvassuk, hogy úgy csöndben félrevonta, kivonta a népek közösségéből a választott népet, és úgy csöndben mondta, hogy idefigyeljetek, hát ti nem értetek semmit az üdvözítő tervemből. Az egész mindenséget hívja tanúként az Isten, hogy mindent megtettem a népemért és népemmel, hogy alkalmasak legyenek az egész világgal kapcsolatos tervemre, de elpártoltak, de népem nem ért engem. És így nem valósították meg, nem teljesítették be küldetésüket.

Vagyis, most érkeztünk el a bűn, az önvizsgálat, a bűnbánat kérdéséhez. Hiszen így már igazán érezhetjük mekkora a tétje a választott nép és Isten összeütközésének. Már nem egyszerűen csak arról van szó, hogy a mi kis életünkben mi történik, ha nem figyelünk az Úrra, hanem az egész mindenséggel mi történik, ha a választott nép se érti az ő Urát, és nem cselekszi akaratát. Ennyire nagy a tétje a választott nép és az Úr közötti összeütközésnek. Mondjuk magyarul: engedetlenségünknek. Vagyis az egész világ jóléte függ attól, hogy mi mennyire értjük az Urat, és mennyire cselekedjük egész világgal kapcsolatos akaratát.

És aztán megint, szinte fájdalmasan olvashatjuk: „Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek!". És itt bizony mindegy, hogy az Ószövetségi hívőkről van szó, vagy az Újszövetség népéről van szó. Bizony bennünket is megkísért, mai embereket, hogy miközben Istenben hiszünk, Rá hivatkozunk, és engedetlenségünkben az Isten megfenyít, akkor nem mindig megtérés lesz belőle, hanem még dacosabb ellenkezés.

Annak idején is, minél több verést kaptak, annál jobban ellenkeztek. „Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be, olajjal se gyógyították. Országotok pusztaság, városaitokat fölperzselték, földeteket szemetek láttára idegenek tarolták le, pusztaság, mint ahol idegenek dúltak.” Igen, mert a megtérés nem következett be, és jön az idegen hódítás. És ők mindent földúlnak, fölégetnek és tönkretesznek. De még ez is kevés volt, hogy észbe kapjon az akkori nép.

Isten szeretné, ha népe bűnbánatot tartana. Ha észrevenné, hogy miért mindez. Isten szerette volna akkor is, hogy népe bűnbánatot tartva elkerülhesse a további büntetést.

Így olvastuk az utolsó versben: „Ha a Seregek URa nem hagyott volna néhány menekültet, olyanok lennénk, mint Sodoma, Gomorához hasonlítanánk” – merthogy az, teljesen elpusztult. De mert az Isten még irgalmas volt az ítéletében is, ezért van néhány menekült, ezért még vagyunk. Bár már óriási a veszteség. És bizony mai egyházként mai gyülekezetként is nagyon komolyan végig kell gondolnunk, hogy az Isten ítélete hányszor volt a mi egyházunkon is. És az Isten irgalmából még van gyülekezet. De mit tanulunk meg mi mindebből?

Emlékezzünk, Jézus hogyan beszél az újszövetségi nép küldetéséről? Nem kisebb dolgokat mond, mint amit itt Ézsaiás könyve elején: „Halljátok meg egek, figyelj ide föld!”. Hiszen Jézus azt mondja (olvashatjuk a Máté evangéliumában tanítványairól, követőiről), hogy só… só vagytok. Az kell, hogy legyetek, amely az egészet megízesíti. A só nem önmagáért van, hogy ő magát dédelgesse, hanem az egészért.

Vagy Jézus azt mondja: „Ti vagytok a világ világossága” – mondta a tanítványainak, mondta a követőinek, pedig hát ilyenek is, meg olyanok is voltak ők is, mint ahogy mi is, sokszor tökéletlenek vagyunk, sokszor nem értjük az Úr akaratát –; „És ragyogjon a ti világosságotok, hogy az emberek lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat”. Az emberek lássák! A hit nem azért adatott, hogy csupán mi magunk éljünk belőle. Nem azért, hogy valamifajta keresztyén önzés úrrá legyen rajtunk, hanem azért, mert az Isten rajtunk keresztül is sok és nagyszerű dolgot szeretne cselekedni az egész világban. Hiszen ugye az a feladatunk, hogy „lesztek nékem tanúim Jeruzsálemtől kezdve a föld végső határáig”; „Minden népet tegyetek tanítvánnyá” – ez a feladatunk. Úgy, hogy „halljátok egek, figyelj föld!”. De igazán ezt meg kellene fordítanunk: halld meg mai nép, halld meg mai hívő ember! Ekkora üdvözítő isteni tervbe hívott az Isten. Ilyen nagyszerű programban részt ad neked az Isten, részt ad nekünk az Isten.

Tegyük föl tehát végül mi is a kérdést magunknak – míg még nem az Úr mondja majd rólunk, amit Izráelről mondott, hogy de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem – értjük mi?, így értjük mi az Isten üdvözítő tervét, gondolatát, akaratát, hogy ebbe a világmegmentő munkába hív bennünket az Isten? Értjük mi ezt? Mert ahhoz, hogy betöltsük küldetésünket, ahhoz először is értenünk kell, hogy az Isten mit akar, és mit szeretne rajtunk keresztül? Hogy a mi életünk evangéliumot hirdető élet legyen, hogy az Isten még irgalmas hozzánk is, és még irgalmas e világhoz is, hogy a mi életünk só legyen, hogy a mi életünk világosság legyen, hogy a mi életünk áldás legyen.

„Népem nem ért engem” – mondja szomorúan az Úr az akkori népről.

Most csöndesedjünk el, és először személyesen, ülve maradva, magunkban imádkozzunk megvizsgálva magunkat, igazán értjük mi az Urat, vagy csak egy leszűkített, kis magunkra szánt isteni szeretetet értünk az egészből? És, ha értjük az Úr hatalmas, mindeneket mentő szándékát és akaratát, mennyire szántuk oda magunkat ennek munkálására?

Köszönjük Istenünk áldásaidat.

Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban Atyánkká lettél.

Köszönjük, hogy visszatérhettünk hozzád, hogy elfogadtál bennünket, hogy megbocsátottad egykor tévelygő életünket. És köszönjük, hogy a Te hatalmas, mentő szeretetedbe hívsz bennünket is. Köszönjük, hogy munkatársaiddá akarsz tenni.

Bocsásd meg, hogy szeretetedet nagyon sokszor kisajátítottuk. Bocsásd meg, hogy csak önmagunk körül forgolódtunk hitünkben. Bocsásd meg, hogy gyakran nem értettük a Te akaratodat. Bocsásd meg nekünk, hogy akaratodat nem értve, nem is engedelmeskedtünk annak. Bocsásd meg, hogy nem volt igazán só a mi életünk, mely ízesítsen, nem volt igazán világosság, mely világosságot gyújtson ebben a világban. Bocsásd meg, hogy mindazt, amit hitben, ismeretben kaptunk, azt nagyrészt csak a magunk kis életére szűkítettük le.

Urunk Istenünk! Bocsásd meg, amikor ez már-már hívő önzés lett életünkben, és nem figyeltünk oda a Te hatalmas tervedre, és mentő szereteted tágasságára. Bocsásd meg nekünk Urunk, amikor egyénileg, és amikor gyülekezeti közösségben egyházként is alig érthettük az egész világgal kapcsolatos tervedet, és alig voltunk ebben engedelmes szolgáid. De jövünk Hozzád, tisztítsd meg ezektől is bennünket, szenteld meg életünket, mert odaszánjuk magunkat Urunk Istenünk, hogy a Te nagyszerű szeretetednek mi is hírnökei lehessünk életünkkel, szavainkkal, közösségünkkel egyaránt.

Személyes imádságainkat is a mi Urunk Jézus Krisztus nevében hallgasd meg.

„Az Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket, gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |