| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

Krisztusban lenni

Textus: Róma 8,1-2, 9-11

„¹Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, ²mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.

⁹Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.

¹⁰Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által.

¹¹Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.”

Kedves Testvéreim!

Nem véletlenül választottam ezt az Igét a mai napra, az elhangzó zenei darab szerzőjét a már felolvasott igeversek ihlették meg a mű elkészítésére. Tömény, sokat mondó szavakat hallhattunk. Nézzük meg együtt, hogy miről is van itt szó!

Álltunk már valamikor bíróság előtt? Valószínűleg nem. Ha mi nem is, de olyan filmet biztosan láttunk már, amelyben egy perben ítéletet mondanak. Feszült várakozás előzi meg az eredmény kihirdetését, s azt hiszem, hogy óriási megkönnyebbülést érezhetnek azok, akikre elhangzik a „Nem bűnös” kifejezés.

Valami hasonlót élhetünk át mi, keresztyének is, amikor Pál apostol Rómaiakhoz írott levelében a következő gondolatot olvashatjuk: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak”. Egy pillanatra talán föl is kapjuk a fejünket, hiszen eszünkbe sem jutott volna, hogy bárki is megvádolna minket, főleg nem, hogy elítélhetnek. Itt mégis arról van szó, hogy Pál kategorikusan kijelent valamit: „nincs kárhoztató ítélet”, mert tudja, hogy igazság szerint lenne okunk a félelemre. Arról van itt szó, amelyet mindannyian jól tudunk, hogy az ember, az Istentől kapott szabad akaratát rosszra használta, s a gonosz az Úr által jónak teremtett világba bekerült: általunk, emberek által.

S még mielőtt azt mondanánk, hogy bizony ez már egy régi történet, s nekünk nem sok közünk van hozzá, akkor csak gondoljunk bele abba, hogy vajon általunk milyen sokszor történtek már rossz dolgok. Sok esetben éppen úgy, hogy talán a legjobbat szerettük volna – csak éppen mégsem úgy történt. S elég csak bekapcsolnunk a televíziót, megnézni az esti híreket: kerékpárost gázolt egy személygépkocsi, mérgező kínai fogkrémektől fél Amerika, 15 embert mészároltak le a tálibok, s ezek csak a média által közvetített hírek. Sajnos bőven tudnánk sorolni azokat a szörnyűségeket, kisebb – nagyobb fájdalmakat is, amelyeket egymásnak okozunk – akarva – akaratlanul naponként: megbántjuk a társunkat, sebeket adunk és kapunk. S mindezek a tettek egyszer elítélés alá kerülnek. Vajon van oka félni az emberiségnek? Úgy gondolom, hogy bizony van.

Mégis – Pál nem erről ír. Valami teljesen mást említ, éppen ennek az ellenkezőjét – egy olyan örömhírre hívja fel a figyelmet, amely hatással lehet az életünkre, s mely alapjaiban változtathatja meg azt. Mindezeknek a szörnyűségnek az ellenére – nincs teljesen elveszve az emberiség, van kiút azok számára, „akik Krisztus Jézusban vannak” – ha az apostol szavaival akarunk élni.

Mit jelent Krisztusban lenni? Elsősorban azt, hogy megismertük Őt. Volt már vele találkozásunk valamikor, s közel kerültünk – vagy közel akarunk kerülni Hozzá. Ha eltávolodtunk Tőle, akkor keressük hozzá a visszautat, mert jó vele lenni. Megismertük azt a csodát, amelyet értünk tett, azt, hogy eljött ebbe a világba, s a mi sok-sok bűnös tettünk következményét magára vállalta. Ezért szenvedett és ezért halt meg. Sőt: a teljes győzelmet a feltámadásával szerezte meg a számunkra, s ezért nincs kárhoztató ítélet azok számára, akik ezt elfogadják magukra nézve igaznak.

Krisztusban lenni tehát jelenti elsőként azt, hogy megismertük Őt. Aztán jelent valami mást is: egy megváltozott életet. Egy másfajta gondolkodásmódot, ahol nem az ösztöneink irányítanak bennünket, nem a magunk feje után megyünk, hanem hagyjuk, hogy Isten Szentlelke irányítson bennünket. Isten Lelke vezessen: gondolatban, szóban és tettben egyaránt. Fiatalok kezén talán már mi is láttunk fonott karkötőket, amelyeken néhány betű áll: What Would Jesus Do – melyek ezt jelentik: „Mit tenne Jézus?” – azaz mit tenne Jézus a helyemben? Érdemes ezt a gondolatot a szívünkbe vésnünk, hiszen ez éppen azt jelenti, hogy hagyjuk magunkat a Szentlélek által irányítani. Amikor egy-egy tettünk előtt megkérdezzük: vajon most Jézus hogyan cselekedne? S bizony a válasz mindig az életre, s a békességre vezető út, mert Jézus megbocsát, és nem elítél. Együtt érez, és nem kiközösít. Felemel, és nem eltaszít, megsimogat, s nem megüt. Ezt jelenti az Isten Szentlelke szerint való élés, amikor a Lélek irányít bennünket! S testvérek, ha így élünk, akkor valóban nem kell félnünk senkitől és semmitől – Isten ítéletétől pedig a legkevésbé sem, hiszen Krisztus maga szerezte meg számunkra a felmentő ítéletet! Sőt: ha így élünk, ha így élnénk, akkor bizony sokkal jobb lenne a világ is. S talán erre kicsit cinikusan, vagy éppen túlságosan reálisan azt mondhatjuk, hogy ugyan már, hiszen a világban annyi rossz dolog van – hogyan változtathatnánk rajta?! De testvérek, ha meg sem próbálunk jó példát mutatni, ha nem képviseljük Isten szeretetét ebben a világban, ha mi magunk nem teszünk ennek érdekében semmit – akkor hogyan várhatjuk a változást? Talán sokat tettünk már, s kicsit bele is fáradtunk ebbe – én mégis arra bátorítom a testvéreket, hogy Krisztus által próbáljuk meg ne föladni, hanem kitartóan a Lélek vezetése alatt élni az életünket Krisztus szabadításának a fényében! Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |