|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
1. parancsolat – Idegen istenek
Lekció:
Zsoltárok 19
Textus:
2 Mózes 20, 3
Zsoltárok könyve 19. fejezet
„Az egek hirdetik Isten
dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
Nappal a nappalnak adja át e
szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
Nincs szó és
nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész földre,
szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak, amely mint vőlegény jön
ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.
Elindul az ég
egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.
Az ÚR törvénye
tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az
együgyűt.
Az ÚR
rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata
világos, ragyogóvá teszi a szemet.
Az ÚR félelme
tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak,
kívánatosabbak
az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél
is.
Szolgádat is
figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.
A tévedéseket
ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!
A kevélységtől
is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen
maradok, sok bűntől mentesen.
Fogadd kedvesen
számnak mondásait és szívem gondolatait, URam, kősziklám és megváltóm!”
Mózes 2. könyve 20. fejezet
3. vers
„Ne legyen más istened rajtam kívül!”
A 21. századi ember
felvilágosult ember. Nem kétséges, hiszen mindenre van magyarázatunk
szinte, és majdnem mindent meg tudunk tenni. Szerveket ültetünk át, meddő
asszonyok számára válik lehetővé, hogy édesanyákká legyenek, szondáink
felderítik a világűrt, a műholdak segítségével láthatjuk, hogy mi történik
a világ más tájain, az Internet által tudunk beszélgetni telefon nélkül,
telefonjainkkal pedig akár láthatjuk is egymást. A gyerekek fejébe olyan
tudásmennyiséget töltünk az iskolás évek alatt, amelyek töredék részének
voltak birtokában 50-100 évvel ezelőtt.
A 21. századi embernek mégis
vannak istenei. Lehet ez sokféle. Mindenek előtt a pénz, a hatalom, a
siker, a karrier, szórakozás, a szerelem, vagy akár ő maga, vagy valamelyik
szerette, gyermeke, vagy unokája. Gyakorlatilag szinte minden válhat
istenné és bálvánnyá az ember életében. Van azonban egy, amely minden
kétséget kizáróan sokak életében ott van. Egy olyan, amely nyilvánvalóan
ott van több ezer éve az emberek életében.
Nem csoda ez, hiszen a 21.
századi ember is babonás. Sokszor látni, hogy még a keresztyén ember is
lekopogja, ha valami jót mond. Azt ugyan már nem tudja, hogy ennek az a
magyarázata, hogy el kell a zajjal riasztani a rossz szellemeket, nehogy
meghallják a kimondott jót, és tönkretegyék azt. A 21. századi ember is
előszeretettel aggódik a péntek 13 miatt, megy el jósnőhöz, vettet kártyát,
és mindenek fölött kutatja a csillagok járását. Nincs olyan újság, amiben
ne lenne horoszkóp, szinte nincs olyan rádiócsatorna, vagy televíziós
magazinműsor, amelyben legalább reggelente ne olvasnának. A gyerekek
pontosan tudják már apró korukban a csillagjegyeket, a társat keresők pedig
azt, hogy milyen kell legyen a másik, hogy potenciálisan jól és tartósan
sikerüljön a kapcsolat.
A csillagokkal való
foglalatosság nem új tudomány. Az ókori királyi udvarok jellegzetes alakjai
voltak a csillagászok és bölcsek, akik a varázslókkal, igézőkkel,
jelmagyarázókkal, jósokkal és egyéb bölcsekkel együtt a mágusok tudós papi
rendjét alkották. Válságos helyzetekben, fontos döntések meghozatala előtt
a király felkereste vagy maga elé hívatta őket, és kikérte tanácsukat. Ha
segíteni tudtak, hallatlan megbecsülésben volt részük, de ha nem, akkor az
életük is kockán forgott. A csillagjósok és csillagászok legfőbb feladata a
horoszkópkészítés volt, de segítségül hívták őket az álomfejtéshez vagy az
írások megfejtéséhez is.
Az asztrológia és a
csillag-kultusz kezdeteiről mindenekelőtt az asszír-babiloni forrásokból
vannak ismereteink, Babilóniát tekinthetjük az asztrológia klasszikus
kimunkálójának és művelőjének. Itt az egyes csillagok istenként való
tisztelete mellett a csillagok mozgásának alapos megfigyelése, és e
megfigyelések kvázi-tudományos jellegű feldolgozása is gyakorlat volt, pl.
az időszámítás vonatkozásában. A csillagok megjelenési formáit, mozgását,
változó kapcsolatait erre a célra kiképzett írnokok figyelték meg, és
értelmezték, kiépített megfigyelőhelyeken.
Láthatjuk,
komoly tudományos munka állt ezek mögött az emberek mögött, és ha
meghallgatunk a televízióban egy-egy interjút mai komoly művelőivel,
hasonlóval fogunk találkozni. A Biblia Istene azonban azt mondja, hogy ne
legyenek nekünk idegen isteneink. Még a csillagok se! „Ne forduljatok halottidézőkhöz, és ne tudakozódjatok
jövendőmondóknál, mert tisztátalanokká teszitek magatokat velük. Én, az ÚR,
vagyok a ti Istenetek!” (3Móz. 19,31) Komoly parancsolat ez, és nem
véletlenül. Állandó kísértése az embernek, hogy a csillagok felé emelje a
tekintetét, és tőlük várjon tanácsot. Nem véletlen, hogy Egyiptomban Ré, a
Napisten volt, de Jeremiás könyve ír az Ég királynője kultuszáról is, mint
izráeli gyakorlatról. Az égitestek mindig is kísértést jelentettek, hiszen
a járásuk nappal és az éjjel, illetve az évszakok járást meghatározta. Nem
véletlen hát, hogy ilyen nyomatékosan kiérnek erre a szerzők.
Nem
véletlen, hogy a teremtés történetében nagyon hangsúlyos, hogy a nap, a hold
és a csillagok Isten által lettek az égre helyezve, Ő az, aki meghatározta
járásukat. Isten Úr fölöttük, mind, csak teremtmények.
Fontos
ezt nekünk is tudatosítani, hiszen nagy a kísértés! Olyan jó lenne tudni a
jövőt, vagy legalábbis az azon belüli várható lehetőségeket, hiszen ezt
mindig hangsúlyozzák, hogy a konkrét jövőt nem mondják meg, csak irányt
adnak. Nem az a kérdés ilyenkor, hogy igaz-e ez a dolog, avagy nem. Igen,
ha olvasgatom őket, megtörténhet, hogy még be is jön egy-két dolog, vagy a
karakteremre valóban jellemző lesz adott csillagjegyem előre meghatározott
vonásai. Sőt, még maga Isten is felhasználta a csillagok járását, hiszen a
keleti bölcsek így szereztek tudomást Jézus születéséről. Isten az ő
nyelvükön, jelrendszerűkön keresztül szólt hozzájuk.
Nem ez a kérdés, hanem az,
hogy komolyan veszem-e, hogy nekem Istenem van? Mégpedig olyan Istenem,
akinek a kezében van a jövőm. Aki tudja, hogy hová, merre és milyen úton
vezet, aki megmondta, hogy egy hajszál sem eshet le a fejemről az ő tudta
nélkül. Elhiszem-e, hogy nincs szükségem másra? Hogyha felnézek így
augusztusban az égre, akkor nem tőlük kell kérjem a szívem vágyát, még
akkor sem, ha épp hullócsillagot látok, hanem ahhoz az Istenhez szóljak,
aki a sok kis égi lámpást alkotta.
Hogy Isten mit akar nekünk
üzenni ma ezzel a parancsolattal? A pár héttel korábban felolvasott Ernst Lange szavaival élve:
Én az Úr
vagyok, a te Istened:
ne legyenek más
isteneid!
Nincs szükséged
arra, hogy félelmek között élj!
Nem kell félned sem a csillagok hatalmától,
sem az emberek hatalmától;
nem kell féltened sem pénzedet,
sem szórakozásaid örömét.
Ha félve csüggesz ezeken,
rabszolgájukká leszel.
Én, a
mindenható Isten, a te segítőtársad
akarok lenni.
Igazodj énhozzám, és akkor szabad leszel. Ámen.
|
Vissza az
igehirdetésekhez
|
Vissza a főoldalra
|
|