| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |

1. parancsolat – Idegen istenek

Lekció: Zsoltárok 19

Textus: 2 Mózes 20, 3

Zsoltárok könyve 19. fejezet

„Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.

Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.

Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak, amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.

Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.

Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.

Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.

Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak,

kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.

Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.

A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!

A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen.

Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, URam, kősziklám és megváltóm!”

Mózes 2. könyve 20. fejezet 3. vers

„Ne legyen más istened rajtam kívül!”

A 21. századi ember felvilágosult ember. Nem kétséges, hiszen mindenre van magyarázatunk szinte, és majdnem mindent meg tudunk tenni. Szerveket ültetünk át, meddő asszonyok számára válik lehetővé, hogy édesanyákká legyenek, szondáink felderítik a világűrt, a műholdak segítségével láthatjuk, hogy mi történik a világ más tájain, az Internet által tudunk beszélgetni telefon nélkül, telefonjainkkal pedig akár láthatjuk is egymást. A gyerekek fejébe olyan tudásmennyiséget töltünk az iskolás évek alatt, amelyek töredék részének voltak birtokában 50-100 évvel ezelőtt.

A 21. századi embernek mégis vannak istenei. Lehet ez sokféle. Mindenek előtt a pénz, a hatalom, a siker, a karrier, szórakozás, a szerelem, vagy akár ő maga, vagy valamelyik szerette, gyermeke, vagy unokája. Gyakorlatilag szinte minden válhat istenné és bálvánnyá az ember életében. Van azonban egy, amely minden kétséget kizáróan sokak életében ott van. Egy olyan, amely nyilvánvalóan ott van több ezer éve az emberek életében.

Nem csoda ez, hiszen a 21. századi ember is babonás. Sokszor látni, hogy még a keresztyén ember is lekopogja, ha valami jót mond. Azt ugyan már nem tudja, hogy ennek az a magyarázata, hogy el kell a zajjal riasztani a rossz szellemeket, nehogy meghallják a kimondott jót, és tönkretegyék azt. A 21. századi ember is előszeretettel aggódik a péntek 13 miatt, megy el jósnőhöz, vettet kártyát, és mindenek fölött kutatja a csillagok járását. Nincs olyan újság, amiben ne lenne horoszkóp, szinte nincs olyan rádiócsatorna, vagy televíziós magazinműsor, amelyben legalább reggelente ne olvasnának. A gyerekek pontosan tudják már apró korukban a csillagjegyeket, a társat keresők pedig azt, hogy milyen kell legyen a másik, hogy potenciálisan jól és tartósan sikerüljön a kapcsolat.

A csillagokkal való foglalatosság nem új tudomány. Az ókori királyi udvarok jellegzetes alakjai voltak a csillagászok és bölcsek, akik a varázslókkal, igézőkkel, jelmagyarázókkal, jósokkal és egyéb bölcsekkel együtt a mágusok tudós papi rendjét alkották. Válságos helyzetekben, fontos döntések meghozatala előtt a király felkereste vagy maga elé hívatta őket, és kikérte tanácsukat. Ha segíteni tudtak, hallatlan megbecsülésben volt részük, de ha nem, akkor az életük is kockán forgott. A csillagjósok és csillagászok legfőbb feladata a horoszkópkészítés volt, de segítségül hívták őket az álomfejtéshez vagy az írások megfejtéséhez is.

Az asztrológia és a csillag-kultusz kezdeteiről mindenekelőtt az asszír-babiloni forrásokból vannak ismereteink, Babilóniát tekinthetjük az asztrológia klasszikus kimunkálójának és művelőjének. Itt az egyes csillagok istenként való tisztelete mellett a csillagok mozgásának alapos megfigyelése, és e megfigyelések kvázi-tudományos jellegű feldolgozása is gyakorlat volt, pl. az időszámítás vonatkozásában. A csillagok megjelenési formáit, mozgását, változó kapcsolatait erre a célra kiképzett írnokok figyelték meg, és értelmezték, kiépített megfigyelőhelyeken.

            Láthatjuk, komoly tudományos munka állt ezek mögött az emberek mögött, és ha meghallgatunk a televízióban egy-egy interjút mai komoly művelőivel, hasonlóval fogunk találkozni. A Biblia Istene azonban azt mondja, hogy ne legyenek nekünk idegen isteneink. Még a csillagok se! „Ne forduljatok halottidézőkhöz, és ne tudakozódjatok jövendőmondóknál, mert tisztátalanokká teszitek magatokat velük. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!” (3Móz. 19,31) Komoly parancsolat ez, és nem véletlenül. Állandó kísértése az embernek, hogy a csillagok felé emelje a tekintetét, és tőlük várjon tanácsot. Nem véletlen, hogy Egyiptomban Ré, a Napisten volt, de Jeremiás könyve ír az Ég királynője kultuszáról is, mint izráeli gyakorlatról. Az égitestek mindig is kísértést jelentettek, hiszen a járásuk nappal és az éjjel, illetve az évszakok járást meghatározta. Nem véletlen hát, hogy ilyen nyomatékosan kiérnek erre a szerzők.

            Nem véletlen, hogy a teremtés történetében nagyon hangsúlyos, hogy a nap, a hold és a csillagok Isten által lettek az égre helyezve, Ő az, aki meghatározta járásukat. Isten Úr fölöttük, mind, csak teremtmények.

            Fontos ezt nekünk is tudatosítani, hiszen nagy a kísértés! Olyan jó lenne tudni a jövőt, vagy legalábbis az azon belüli várható lehetőségeket, hiszen ezt mindig hangsúlyozzák, hogy a konkrét jövőt nem mondják meg, csak irányt adnak. Nem az a kérdés ilyenkor, hogy igaz-e ez a dolog, avagy nem. Igen, ha olvasgatom őket, megtörténhet, hogy még be is jön egy-két dolog, vagy a karakteremre valóban jellemző lesz adott csillagjegyem előre meghatározott vonásai. Sőt, még maga Isten is felhasználta a csillagok járását, hiszen a keleti bölcsek így szereztek tudomást Jézus születéséről. Isten az ő nyelvükön, jelrendszerűkön keresztül szólt hozzájuk. 

Nem ez a kérdés, hanem az, hogy komolyan veszem-e, hogy nekem Istenem van? Mégpedig olyan Istenem, akinek a kezében van a jövőm. Aki tudja, hogy hová, merre és milyen úton vezet, aki megmondta, hogy egy hajszál sem eshet le a fejemről az ő tudta nélkül. Elhiszem-e, hogy nincs szükségem másra? Hogyha felnézek így augusztusban az égre, akkor nem tőlük kell kérjem a szívem vágyát, még akkor sem, ha épp hullócsillagot látok, hanem ahhoz az Istenhez szóljak, aki a sok kis égi lámpást alkotta.

Hogy Isten mit akar nekünk üzenni ma ezzel a parancsolattal? A pár héttel korábban felolvasott Ernst Lange szavaival élve:

Én az Úr vagyok, a te Istened:

ne legyenek más isteneid!

Nincs szükséged arra, hogy félelmek között élj!

Nem kell félned sem a csillagok hatalmától,

sem az emberek hatalmától;

nem kell féltened sem pénzedet,

sem szórakozásaid örömét.

Ha félve csüggesz ezeken,

rabszolgájukká leszel.

Én, a mindenható Isten, a te segítőtársad

akarok lenni.

Igazodj énhozzám, és akkor szabad leszel. Ámen.

| Vissza az igehirdetésekhez | Vissza a főoldalra |